Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-31 / 52. szám
AZ SZSZK MEZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK hetilapja 1987. december 31. 'fr 52. szám ★ XXXVIII. évfolyam * Ara 1,— KCa Az új esztendő határmezsgyéjén Az idők végtelenségében megint letűnt egy év. Elröppent és elmúlt egy munkával teli esztendő. Az emberi élet homokóráján gyorsan pereg az idd, gyorsan múlnak a napok, a hónapok és az évek. Azt mondiák. amikor a tavasz eljön. a sarjadd tövet kalapáccsal sem lehetne visszaverni a tőidbe. Mindenáron ki akar törni. A mi szívünkből is erőnek ereiével tör tel az új reménység mindannyiszor, ahányszor az új esztendő határmezsgyéjéhez érkezünk. Az új esztendő mindenkor a reménység, a megújuló jóhiszeműség, a fogadkozó áldás emléknapja volt Azt mondja az ember társainak, amiről szeretné, ha megvalósulna, ha bekövetkezne. ha beteljesedne, keménységet, békét kíván egyik anvasziilte ember a másiknak. Az éjtélkor szokásos jókívánságokat elmondjuk Az 19BB-ra virradó szilveszter derűs hangulatához tartozik, hogy bízunk ben ne. valóban boldog lesz az új észtén dő. Persze: ki vitatná, hogy a bizakodásban benne foglaltatik az is: jobban, fegyelmezettebben kell dolgoznunk, egyrészt, mert a fejlődés olyan szakaszához érkeztünk, amikor döntővé válik a munka minőségének javftása — minden szinten. Az új esztendő határmezsgyéjén a dolgozók milliói ülnek asztalhoz, az esztendő búcsúztatásának semmihez sem hasonlítható vidámsága, jóízű beszélgetésre hívó meghittsége okán. Így kerülnek egy asztal mellé az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók. Fejlett szocialista társadalmi rendszerünknek. épftómunkánknak köszönhe tőén jelképe is lehet az az asztal, amelv mellett egyetértésben, egyenrangú társként foglalhat helyet min den becsületes ember. Vajon miről eshet szó e jelképes asztalnál? Bizonyára szóba kerül az embert és gépet próbára tevő nem éppen könnyű búcsúzó év ... meg az hogy végül is erőnket hnzzáértávünket. összefogásunkat latba vetve a mezőgazdaságban is úrrá lettünk rajta. Ezért a mezőgazdaságban dolgozók többsége joggal mondhatja el, hogy »mit lehetett, teljesítette. De azt is tadják, hogy eredményeik részese, az asztal mellett helyet foglaló ipari munkás is, hiszen a háttéripar nél kül nem érhetett volna el ilyen eredményeket a mezőgazdaság. Minden tonnában, minden literben benne foglaltatik az ipari dolgozók tnunkáia is. Bizonyára sok szó esik az elkövetkezendő évről is, amely még nagyobb odaadást kfván az embertől, mint a tavalyi. Talán a felkészülést is szolgálja az a bizonyos jelképes asztal az új esztendőt köszöntő fogadkozások, mert közösnek kell lennie az elhatározásoknak, mert ahogy növekednek az elvárások, a közös akaratnak, a közös cselekvésnek úgy lesz egyre nagyobb a rangja. Boldog új esztendőt kívánunk egymásnak éjfélkor. E kívánsággal kötelességeink. feladataink sorára is figyelmeztessük egymást. Legyen hozzá erőnk, képességünk az elkövetkezendő év valamennyi napján. Nagyüzemi mezőgazdaságunk felvirágoztatása. saját boldogulásunk és az egyetemes haladás ügye egyaránt ezt igényli. Az utóbbi évtizedekben elért töretlen és kiegyensúlyozott fejlődésünk. népünk kibontakozó ereje abban a meggyőződésben erősítenek meg bennünket hogy elérjük azt, amit magunk elé tűztünk. Az új esztendő határmezsgyéjén köszönetét kel) mondani mindazoknak, akik az elért eredményekben akár mint „közkatonák“, akár mint vezérek“ vettek részt. A múlt eredményeitől biztatva fokozottabb munkába kell fognunk, hogy a mezőgazdaság előtt álló igényes feladatokat — közös erővel, odaadó munkával, pártunk gazdaságpolitikájával való azonosulással — teljesíteni tudjuk. Ez utóbbi hárnm tényezővel lehet cspk megalapozni az elkövetkezendő év sikerét. Ezért újuljanak meg reménységeink, tetterőink az új esztendő határmezsgyéjén. CSIBA LÁSZLÓ BOLDOG ŰJ EVET K VANUNK MINDEN KEDVES Megtisztelő cím (4.) „...nem kellettem“ (5.) Másfél évtized a karszton (6.) OLVASÓNKNAK! Mihálynaptól vízkeresztig (9.) Látogatás a csokoládégyárban (11.) Az új fajták bölcsője (13.) »
