Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-07-18 / 28. szám

Időnk vagy lehetőségünk valamennyi egyed megmérésére.

Nyíllak ШщтШ fakaňpzäea

A termelőnek alapvető érdé ke, hogy a nyúltartás kültsége'nek 60 %-át is elérő takarmányozási költségeket csökkenteni tudja. Az ulcsóbb takarmányozás nagyobb nyereséget hozhat a nyúllartúnak. E2 még akkor is ivaz, ha tudjuk hogy az olcsóbb takarmányozás hatására a nagy termelőképességű nvu’ak esetleg nem ér к el a várt eredményeket: kevesebbet falnak és nevelnek. gyengébb a tönteggyarapodáš, így később adható vágóra a húsnyúl. Ezeket mindenképpen fontolóra kell venn-e a termelőnek akkor, amikor o'csó tukarmánvforrásokat, kíván felhasználni.

nyültakarmänyok

A HÁZ KÖRÜL

A gyakorlott nyúl ászok iól tudiák. hogy először a háztartás körül érdemes takarmányokat keresni. A nyúl szívesen elfogyasztja a háztartási hulladékfélékeí Me"e'ethetjük vele a levesből kimaradt zöldségféléket. salátái, káposztát. Ezek mennyisévé általában nem navv fgv csemegének valók. Tisztán. a rothadt, penészes darabokat kidobva, tehetjük csak ezeket a nyulak elé.

Legnagyobb jelentőséget azonbrn a háztartásban keletkező kenyérnek kell tulajdonítanunk. Tói ismert, hogy a háztartásokban vagy vendéglőkben, üzemi étkezdékben nagy mennyiségű hulladék keit- ér marad vissza. A gyermekétkeztetés egyik legfontosabb maradéka az a'fg megkezdett kenyérdarabok tömege. Ezt a hulladékot a moslékkal együtt többnyire- csak a sertések hizlalására használják. Ha azonban a nyúl ászok ügyesek, akkor a lehetséges források figyelembevételével a gabonafélékkel egyenértékű takarmányt szerezhetnek be.

A kenyérhulladék pontosan olyan értékű lehet, mint a gabonadara. főként akkor, ha jól kezeljük és tároljuk. A begyűjtött kenyérhulladékot alaposan át kell válogatnunk, csak a szára*, nem vizes, ételmaradékkal nem keveredett kenyérdarahok alkalmasak a nyulak részére.

Sokan nagy tepsikben átsütik az így kiválogatott kenyeret, lénvegében kétszersiiltet készítenek belőle. A teljesen átsütött kenvérdarabuk jutazsákban sokáig tárolhatók.

Eletés előtt a szárított kenvérdarabokat Ismét átválogatjuk. az esetleg megromlott darabokat Ismét eldobjuk A kenvér ugyanúgy értékesül a nyulak szervezetében, mint a gabonafélék tehát fehérjékben viszonylag szegény, energiában annál dúsabb takarmányt ad. Ezért napi 10—15 dk-nt szá mftha'unk csak egyedenként. Tudnunk kell. hogy hizlal, az üresen álló anyákkal mindig kisebb mennyiséget szabad vsak etetnünk.

Fiatal új-zélandi fehér nyúl

(-ld- felvétele)

Sok nyulásznnk adódik olyan lehetősége, hogy valamilyen mezőgazdasági vagy élelmiszerj -ipari üzem közelében olcsón, ^ nagy mennyiségben hozzájut s valamilyen melléktermékhez. . így például sörgyárak küzelég ben gyakran kerülhet különféle söripari, szeszipari melléktermék. Ezekről a takarmányozási szakkönyvek megemlékeznek, ismertetik etethetőségüket, táplálóértéküket, kiemelik . előnyeiket és hátrányaikat. Mégis célszerű az ilyen esetekben is próbaetetéseket vét gezni. Különösen a többféle műveleten átha'adő mellékier. méktík érdemelnek elővigyáza- 1 tot, hiszen a sokféle előkészí. tés, új eljárások alkalmazása j során olyan melléktermékek is j -kerülhetnek kezünkbe, amelye. két a szakkönyvek megírásának , idején még nem ismertek.

f Általában ügyelnünk kell a , nedves, lédús me’léktermékek. re. Többségük lazítja a szer. vezetet, megterheli a vemhes ; állatok gyomor- és béltroklusát, lágyítja a bélsarat. A szá- I rított termékek koncentráltak, j energiában többnyire szecé. nyék, rostban dúsak. Ha a nyúl ! valamilyen ízletesség! ok m att kevesebbet fogyaszt ezekből,

, akkor a gond kisebb. Ha azonban — éppen valamilyen ked, vezö íz miatt — nagymennvt. séget fogyaszt el, okkor ve. szélyt je’enthet. Ezért Ismét . vegyük elő az alapszabályt:

. próbaetetés, kis mennyiségekkel és fokozatos emeléssel.

Különösen sok melléktermék kerülhet nynlaink elé az őszi nagy betakarítások alkalmával. Sokan etetnek hut'ott gyümölcsöt. apró szemű burgonyát, leveles répafejet, kukor'C-zszárat. Valamennyi értékes, jó takarmány lehet, de mindegyikkel kellő elővigyázatosság javasolható. A hullott gyümölcs csak akkor értékos, ha nem rothadt, nem férves. Egy két alma elegendő a nyulak részére. Az apró burgonyát pároltuk vagy főzzük és levét öntsük le. A párolt burgonyát megtörjük és darakeveréket erre szórjuk rá. A leveles répafej hashajtó hatású, etetéskor a faszénpor mindig kéznél legyen. Nagyon fontos, hagy ezek a takarmányok sem lehetnek sárosak, fagyottak, rohadtak, penészesek.

Mindig akad kukoricaszár a nyúlok részére. A nvúl a leveleket fogyasztja el. 9 kemény szárat csak rágcsálja. Ha ózonban a szárat hosszában fclbasítjuk vagv zúzzuk akkor értékesebb belső részekhez is hozzáfér. és a puha belsőt szívesen kirágja.

Kisállattenyésztők Lapja 87/5

igényük kicsi, 10—20 C-fok közötti hőmérsékleten aktívak. Lárvái a trágyában élnek, ahol 3—4 hét után bebábozödnak. A tejhozamot 50 százalékkal is csökkenthetik .

Nemcsak a legelőkön, de az istállókban is több légyfaj győtri a négylábú jószágot Ilyen a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans). Főleg az istállóban és annak környékén fordul elő, de — elsősor- kutatók szerint főleg azokon a vidékeken gyakori, ahol a sas- páfrány tenyészik. Nősténye e- növény gyökerei közé rakja- petéit

, Jól ismert és az ember száj mára Is rettegett élősködők a Kultancsfélék (Ixodiriae). I-egr gyakoribb hazai fajuk a küzönr séges kullancs (Ixodes rici! aus). Hímjei csak 2,2—2.6 min. -esek, az éhes nőstények 3,5— 4,5 mm hosszúak. Az utóbbiak vérrel jóllakva az 1 cm-t is elérik.

A kullancsok lárvái és nimfái elsősorban apró rágcsálókon és madarakon élősködnek. (Eddig 4" emlős, 55 madár és 4 hüllőfajon találták meg őket.) Az ivarérett példányok a szabadban tartott háziállatokon, köztük szarvasmarhán találhatók. Az utóbbiaknál főleg a hónalj, a tőgy, a cumb belső oldalán, a lábszáron slb. telepednek meg.

Több veszélyes betegséget pl. a szarvasmarháknál babeziózist, a juhoknál rikettsziózist és vírusok által okozott ún. ugróbetegséget (Louping-ill}, terjesztenek, amely a központi idegrendszert támadja meg. Leginkább azonban a kullancsencephalitis (agyvelögyuliadás) rettegett vektoraként („átvivője“) és gazdájaként ismert.

Ezeknek a pókszabású ízeltlábúaknak azonban csak 1—5 ezreléke fertőzött az agyvelőgyulladás vírusával. A megbetegedések száma áprilistól júliusig növekszik, majd gyorsan csökken, de néha még októberben is felemelkedik. A vírusok a nyálmirigyekben találhatók, innen a szívás kezdetétől számított 3—6 óra múltán kerülnek a vérbe. Ha tehát az élősködőt korábban eltávolítjuk fertőzéstől nem kell tartanunk. Közismert, hogy ha a kullancsot zsíros kenőccsel vagy akár zsírral, vajjal, petróleummal stb. bekenjük, akkor a bőrből (oxigén hiányában, a kenőcs eltörni légzünyí-i lásait) 5—10 perc múltán magától kiválik. Ha ez nem következne be, akkor csipesszel- az óramutató mozgásával ellentétes Irányba — óvatosan kicsavarható. A háziállatok esetében persze ezek az eljárások kissé körülményesek. Inkább olyan helyeken legeltessünk. ahol a kullancsveszély nem áll fenn. Kerütiiik el a nedves, bokros, lágyszárú növényekkel simul benőtt he!veket, főleg a mélyedéseket (itt nagyobb a páratartaioml, ahol nagyobb e .élősködők koncentrációja. Jó eredményeket érhetünk el, ha a legelőkön a bokrokat kivágjuk, a lágvszáróakat — fő'eg nyár végén — lckaszáljuk. Az állatokon meetelepedatt kullancsokat Fenoform forte. Dihnvin nevő készítményekkel, Arpalit-szprével pusztíthatjuk el. Az utóbbi orvosi előírás nélkül vásárolható.

Az esetek többségében azonban tanácsos az állatorvos véleményét kikérni.

Dr. P. R.

Bögölyök, szúró legyek, kullancsok

ban a nyár végén — messze a szabadba is elkalandozik. A házi légyre emékezt^t. Ezzel ellentétben azonban szívesen üldögél fejjel lefelé függőleges tárgyakon. Az állatokat 14—34 Celsius-fok fölött támadja, de főleg 30 foknál aktív.

A nőstény petéit (általában 120-at] a trágyába, nedves, vizelettől átitatott alomba, ürülékbe rakja. Fejlődése nálunk általában 3 hétig tart. Az istálló rendszeres és gyakori (a faj fejlődéséhez szükséges időnél rövidebb időközönként történő takarításával elszaporodását megakadályozhatjuk.

A juhokon gyakorta találkozhatunk egy teljesen szárnyatlan léggyel (még a biliérek (haltéra) Is hiányoznak) — ez az ún. juhcsinibe (Melophagus ovinus). Sötétbarna színű, 3—5 mm nagyságú faj. Teste lapos, lábait szélesen szétterpeszti. Egész életében a juhok szőrzetében él. Innen kikerülve egy hétnél tovább alig marad életben. Az állatok vérét szívja, s a gyapjú zsiradékét (lanolin) fogyasztja. A juhesimbe egy-egy szívása (ennek gyakorisága változó) 40 percig is eltart. Erős viszketést, a szőrzet hullását okozza. A juhok gyakran harapdálják magukat, lesoványodnak, gyapjúk pedig összegubancolódik.

Nősténye egész élete folyamán csak kb. 15, bebábozódásra érett lárvát rak. Évente 5—10 generációja van.

A juhok nyírása alaposan meggyérítheti számukat, ügyel- , ni kell azonban arra, hogy az elraktározott gyapjúról ne kerülhessen vissza az á’latokra. Különféle preparátumokkal, pl. | Fenoform forte, Soldcp stb. is , irthatok.

A lovakon, szarvasmarhán, esetenként kutyákon él a lékullancslégy vagy tetűlégy (Hippobosca equina). Szárnyai, amelyek vöröses színűek, megmaradtak. Ezektől eltekintve az e’őbbire emlékeztet, de valamivel nagyobb, 8—10 mm. Kutikulája bőrszerűen kemény, nyomásnak eléggé ellenálló. A megfigyelések szerint szívása 15 percig tart. Előszeretettel és nagyobb számban telepszik meg a végbélnyílás környékén, a combuk belső oldalán. Egyes

A KERT SOKFÉLE

NYÜLTAKARMÄNYT KÍNÄL

Az ügyes kistermelő a házlá jiban termelt zöldtakarmányo kát vagy azok melléktermékei! jól felhasználhatja kiegészíti takarmányozás céljaira. A knkorica vagy más termény ritkításakor, egyelésekor, fattyazá sakor kikerülő melléktermékek kellő elővigyázattal alkalmasak a nyitlak részére. Minden nyúl szívesen és nagy mennyiségben fogyasztja a füvesített területek kaszálásakor, nyírásaitól lekerülő zöld pázsitfüveket is. Alapelv, hogy tiszta, nem poros, nem vegyszerezett zöld füvet gyújtsunk be. Ezt etethetjük frissen vagy inkább egykét napos fonnyosztás utón. Különösen akkor szükséges az elővigyázatosság, ha a pázsitfüvek között pillangósok is akadnak. A kezdő nyulászok kevésbé tudják, hogy a nedves pillangósok etetése a nyíltakban felfúvódást okozhat ugyanúgy, mint a kérődző állatokban. A fészer alatti fonnyasztás ezért szükséges.. A házikertek főanyaga általában pázsitfükoverék. vagy ún. sportkeverék, ezekben pillangós alig található. A géppel nyírt pázsitfű azért is értékes nyű'takarmánv, mert a gyakori nyírás következtében mindig zsenge, friss, nem elfásodott szárú.

Az árokpartokon, mezőgazdasági táblák szélein kaszált zöld begyűjtése valamikor rendkívül fontos munka volt. A nyulászok olykor egész téli szénaszükségletüket betakaríthatták egy-egy érokpartszakasz hasznosításával. Napjuinkra a helyzet alaposan megváltozott. Ezeken a területeken a fűállomány már e'éggé szennyezett, az érzékeny nyulak részére alig-alig alkalmas. Egyrészt a mezőgazdasági területek műtrágyázása, a gyomirtók és a rovarirtók alkalmazása okozhat mérgezéseket, másrészt az utak mentén termő fűállomány az autók kipufogógázaiból lecsapódó anyagokkal valósággal mérgeződik. Sokan nem számolnak ezekkel a változásokkal, és kellemetlen meglepetésekben lehet résSük. A kistermelőknek- azt lehet tanácsolni,

. hogy figyeljék meg alaposan . ezeket a kaszálásra alkalmas • területeket. Gyűjtsenek be ki; sebb mennyiséget a kevéssé . szennyezett részekről és végez. zenek próbaetetést.

’ A PRÖBAETETÉSEK

‘ Ez a takarmányozási módí szer nagyon sok előnnyel jár, és széles körben használható.

A takarmányozási szakkönyvek és cikkek nem adhatnak minden eshetőségre alkalmas, pontos recepteket. íróasztal mellől nem lehet megítélni, egy fűállomány vagy melléktermék használhatóságát A legjobb megoldás a próbaetetés. Ilyenkor a nyulász néhány 2—3 kg közötti, nem vemhes süldőnyulat választ ki. Először néhány szálat ad a kipróbálásra szánt takarmányból, megfigyeli an- 1 nak hatá'át. Ezt követően naponta, fokozatosan emeli az adagot néhány dekára. Amenynyiben nem ész'el rendkívüli állapotot a nyulakon, nincs hasmenés, nem jelentkeznek mérgezési tünetek, nem fúvódik föl ez állat, a bélsár normális, akkor bátran adagolhat a vizsgált takarmányból. Ismét óvatosság ajánlható a vemhes anyák etetésekor. Ennek ellenére, hogy növendékekkel már kipróbáltuk az Ismeretlen takarmányt, a vemhes anynnyulakkai mindig csak egészen csekéy mennyiséget etessünk az első napokban.

Ezt a próbaetetést minden ismeretlen addig nem adagolt takarmánvféleséggel, melléktermékkel, hulladékkal végezzük el. Így szerezhetünk e legkisebb kockázattal tapasztalatokat saját magunk számára. A próbaetetések során az egészségi állapot melleit a növendékek tömeggyarapodását is ellenőriznünk kell. A gyakorló nyulász tudja, hogy a megtekintés. a napi átnézés mellett gyakran, legalább hetenként célszerű méréseket végezzünk. Legalább néhány nyulat ajánlatos megmérnünk, ha nincs

A legelőn nemcsak tápiáié kot talál az állat , dť gyötrelmet okozó külön féle. külső élősködőket, vérszívókat is, amelyek az Ízeltlábúak (Arthropoda) fajokban gazdag törzséhez tartoznak. Főleg a rovarok között akad számos vérszívó faj, de gyakoriak a Pókszabásúak fArachnoldea) osztályába tartozó különböző kullancsok is.

Az idei tavasz és nyár bővelkedik az esőben, a máskor száraz laposokban feljött a talajvíz. a . levegő páratartalma magas. Ha ebhez hozzájárul a meleg Is, elszaporodnak a szúnyogok, böglyök, kullancsok. Vérszívásuk következtében állataink sokat szenvednek, nyugtalanok, a táplálékhasznosítás és a tejhozam (akár 50 százalékkal isi) csökken. Különfé’e. vérszfvók által terjesztett, baktériumos fertőzés vagy férgesedés léphet fel. Ezek az állatokkal vesződő embert is fenyegethetik.

Az állattenyésztő tehát nyáron új problémákkal találkozik, amelyekkel szemben főleg a kezdők tanácstalanok. Nem árt ezért megismerkedni a leggyakoribb és legveszélyesebb vérszívókkal, beteeségterjesztőkke1, amelyek háziállatainkat nyaranta megtámadják.

A bögölyök (Tabanídae). A szarvasmarhát, lovat tartók jól ismerk őket. Számos fajuk van. Nálunk 62 ismert. Némelyek nagysága eléri a 25 mm-t (pl. a szudétabögölyé — Tabanus sudeticus). Nagyon jő repülők. Főleg látás útján (de szagok segítségével Is) tájékozódnak. A legelésző állatra több száz, sőt 1 km távolságból is rátalá’nek. Főleg a mozgásban lévő sötét felületek, a nedves, izzadt állatok vonzzák őket. Széles, lapos, jókora potrohúkról könnyen felismerhetők. Főleg 11—14 óra között támadnak .Eső és vihar előtt aktivitásuk megnövekszik. E- gves fajok főleg a nyak tájékát (pl. az aranyszemű pöcskök — Chrysops), mások az á’latok hasát, tőgyét szálljak niee (pl. az Hybomitra és az Atvlatus fajok).

Ezeknek a legyeknek — az igazi szúnyogokhoz hasonlóan — csak a nőstényei szívnak tért fa peteképzéshez szükséges számukra). A hírnek növérivi nedveket szívogatn-ak. A laevobb példányok egy-egy almiammal 200 mg-nyt vért is ’elvesznek. A bö*ölyök_ járta terveken a tehenek napi 100 :m3 vért veszíthetnek. A vérszívást követő 4—11 napon a taggfesfü fajok 500—1000, n csebbek 60—400 petét raknak, ’eterakás céljából a nedves erőietek, vizek partjainak növényzetét keresik fél. A kikelő árvák a nedves talajra vagy i vízbe bul'anak. ahol átalalulásukig ragadozó életmódot olytatnak vagy korhadó növé- IV’ részekkel táplálkoznak.

Támadásuk következtében a eibozam 10—12 százalékkal sokkén. Nválmirigyeik pro- Inkfnma. amely megakadározza a vér alvadását (feliontja a vörös vérsejteket),- mérgezöleg hat és helyi allers giát okoz. Egész sor fertőző- betegséget is, Közép-Európában

• pl. tularémiát, antraxot ter• jesztenek. Az általuk ejtett seb i még a szívás befejeztével is

• vérzik. Ez pedig más légyfajo. kát is vonz, amelyek stafilo- L eoccus-baktériumokat Juttathatnak az állat szervezetébe.

i A vizek mélyén élő lárváik alig pusztíthatók. Az imágók ellen csak a nagy területeket

érintő organofoszfátokkal (pl Metation, Actellic) történő permetezés hatásos. A legelészi illatokat a bögölyük ellen különféle riasztóanyagokkal (diethyltoluamid, dimetbylftaláé tartalmú repellensekke!) véd hetjük.

Többé-kevésbé a házi légyre emlékeztető faj о tanyai légy (Mtisca autumnalis). Ez a faj válogatás nélkül megtámad csaknem minden háziállatot, s nem ritkán az embert is. Angol neve „face-fly“, azaz arclégy. Ez -a név igen találó, mert nagy tömegben támadja meg az állatok szemtájékát, pofáját — általában a fejéit, ahonnan nyálat, könnyet, limfát, különféle sebekből vért szívogatnak. A nőstényeket gyakran láthatjuk friss marhatrágyán, ui. itt szerzik be a peterakáshoz szükséges N-tartalmú anyagokat, s ide rakják petéiket is. Terjesztői a Moraxella bovis nevű baktériumnak is, és a Thelezia nembe tartozó fonálférgeknek, amelyek az emlősök és a madarak kötőhártyazsákjában élősködnek. Ä borjaknál veszélyes szemgyulladást okoz.

A 3—5 mm nagyságú kis szuronyoslégy (Haematobia (Stphona) irritans) főleg a rövidszőrű szarvasmarha-fajtákra száll előszeretettel. Meleg- és nedvességkedvelö. Lárvái a friss ürülékben élnek, s alatta a földben bábozódnak be. Az állatokat nagy tömegben lepik el. Szúrásaik következtében a szarvasmarhák gyarapodása 25, tejhozama 40—60 százalékkal csökkenhet. Közvetítői különféle — pl. brucellózist, antraxot, szalmonellózist stb. okozó baktériumuknak. Terjesztik a lovak gyomrában élősködő Habronema nevű fonálféreg petéit, valamint a baromfiaknál előforduló Echinolopis neyű galandférget.

A legelőkön lévő háziállatokat dimetlivltoluamld tartalmú repellensekkel védlietjük.

A marhalégy (Haematobosca fSiphona) stimuláns) 5—7 mm nagyságú. Főleg a szarvasmartákra, kivételesen a lovakra izáll. Tömegesen tavasszal és isszel támadnak. Elstúorban a Inmbvidéken. erdők közelében évő legelőkön gyakoriak. Hő-