Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-19 / 50. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. 'december IS. 6 ( (A Fábry-napok krónikája) Äz Idei jeles évfordulók „árnyékában“ szinte észrevétlenül múlt el egy megemlékezés, amely pedig a legközelebb áll hozzánk, csehszlovákiai magyarokhoz: Fábry Zoltán születésének 90. évfordulóiét ünnepeltük augusztus 10-én Érthető tehát, hogy a megszokottnál jóval nagyobb érdeklődés előzte meg az idei Fábry Zoltán Irodalmi és Kultorális Napokat. amelyek ezúttal is az év utolsó negyedében kerültek megrendezésre, hagyományos színhelyükön, Kassán (Košice). Az utóbbi éveket összegezve egyébként általában is elmondhatjuk, hogy a rendezvény tránt folyamatosan nö az érdeklődés; nem volt az olyan régen, amikor még szinte „zártkörű“ szakmai eseménynek szán tott, Csemadok- és hazai magyar irodalmi berkekben egyaránt. Aztán valahogy évről évre többen jöttek, vállalva a hosszú utazás bonyodalmait, s ma már a Fábry-napok vitathatatlanul a legrangosabb Irodalmi Jellegű rendezvénysorozatunk. Persze, az Igazsághoz hozzátartozik, hogy azért korántsem volt ez Ilyen egyenes vonalú fejlődés; a résztvevők sokszor voltak kénytelenek boszszankodnl az előadások alacsony színvonalán, a különböző szervezési hiányosságokon. Ez utóbbi téren péltórendezvénye a Ticce klub már era lített kiállításának megnyitása volt, november 13-án fpéntek) délelőtt; a Jelképes szalagot Löffler Béla érdemes művész vágta át. Délután a vetélkedő döntője volt soron, s erről ígéretünkhöz híven bővebben is szólunk. A nemes céllal, aktualitás szempontjából kitűnően Időzített versenysorozat alapszinten széles tömegeket mozgatott meg: csaknem valamennyi magyarlakta járásban tucatszám kapcsolódtak be az érdeklődők, s távolról sem csupán „beszervezett* Iskolások; ezt egyébként éppen az országos döntőbe jutott csapatok öszszetétele bizonyította a legmeggyőzőbben. A tíz gárdából ugyanis nem kevesebb* mint hat (I) faluja Csemadok-alapszervezetét képviselte, s csak a fennmaradó négy valamelyik középiskolát. Ennek igazán csak örülni lehet, mert mindennél biztosabban jelzi a versenysorozat iránti érdeklődés spontaneitását, Igazán nem akarunk a kákán Is csomót keresni, de a vetélkedő lefolyásával kapcsolatos konkrétumok közül már csak az Időrendiség miatt is egy kellemetlen epizód kívánkozik az első helyre. A zsűri elnöke, Szeberényi Zoltán irodalomtörténész ugyanis — önhibáján kívül, szerve-A* fró olvasó találkozó házigazdáinak egy csoportja (balról jobbra): Gál Sándor, Grendel Lajos, Duba Gyula, Csonlos Vilmos, Mács József és Batta György dául csak tavaly jutott a rendezők eszébe, hogy a Fábry ház meglátogatását és az fró sírjának megkoszorúzását előbbre ts lehet hozni vasárnap délutánról, emikor a résztvevők háromnegyed része már vonatra kénytelen ülni, A stószi (Stosl ke gyeletlátogafás szombatra való áthelyezése mindenkinek használt, tel jesebbé tette a Fábry-napokon való részvétel élményét. Mindez azonban tavaly történt, és nekünk az Idei Fábry napokról kell szólnunk, amelyek — mondjuk el mégegyszer, hiszen lényeges — az fró születésének 90. évfordulója jegyében kerültek megrendezésre Nos, örömmel mondhatjuk mindjárt az elején, hogy az esemény méltó volt a kerek jubileumhoz. A résztvevők — akiknek a száma talán még soha nem volt ilyen nagy — színvonalas előadásokat hallgathattak, amelyek közül nem egy teljesen újszerű megvilágításban tárta elénk.a Fábry-életmfi egy-egy szeletét, vagy akár az író személyiségét; ott lehettek Jha akartak) a Fábry Zoltán nevével fémjelzett Irodalmi történelmi vetélkedő országos döntőjén (sajnos, elég kevesen akartak): a négy nap éppen üres perceiben bármikor benyithattak a Kuzmány lakótelepi művelődési házba, és megtekinthették a királvhelmeci ÍKráf Chlmec) Ticce képzőművészeti kör tagjainak kiállítását; meghaJlgathatták a CSMTKÉ, a kassal Csermely és két magyarországi vendégkórus hangversenyét; író-olvasó találkozót rendeztek számukra. amelyen nem kevesebb, mint tíz csehszlováktat magyar íróval. Illetve lrodalomkrttlkussal beszélgethettek, miután előzőleg Mihályi Molnár László és irodalomkedvelő barátainak színvonalas összeállítását élvezhették ... Talán ennyiből Is látható: az idei Fábry napok Igazi „töltetét“ ezúttal nem a tulajdonképpeni előadások, hanem Inkább a keretrendezvénvek adták, amelyek valóban színvonalasak voltak. Külön kategóriába tartozik a Csemadok KB által kiírt Irodalmi történelmi vetélkedő döntője, amelyre az írás kerelébsn ml ls külön kitérünk Egyelőre azonban — az időrendiséghez igazodva — tekintsük át a rendezvénysorozat eseményeit kissé részletesebben. A hagyománynak megfelelően az Idén ls Író olvasó találkozókkal kezdődött, aroelvekre a hét közepétől került sor a járás több helységében. A Fábry-napok tulajdonképpeni nylzési félreértés folytán — több mint fél órát késett. Kicsiség, mondhatná akárki, a clnlkusabbak még hozzátehetnék, hogy Csemadok-rendezvényeken ez teljesen megszokott dolog, minek egyáltalán szóvá tenni? Sajnos, okunk van rá, mert egybehangzóan állíthatjuk: a félórás csúszás, a tanácstalan várakozás, az ideges toporgás következményei a verseny egész kimenetére rányomták a bélyegüket. A csöppet sem könnyű kérdésekre adott válaszokat a bírálóbizottság tagjai szinte minden esetben türelmetlenül — és meglehetősen nyersen — félbeszakították, pedig azok éppenséggel megkövetelték a velük összefüggő történelmi és társadalompolitikai összefüggések legalább nagy vonalakban való felvázolását. Minderre így egyszerűen nem maradt Idő, s így a résztvevők hónapokig tartó felkészülésének, anyaggyűjtésének, számtalan forrásból való utánaolvasásának megmérettetése a „lényeg“ ürügyén a „tudja, vagy nem tudja“ didaktikus teszt-ízű válaszlehetőségre redukálódott... Ráadásul a versenyzőknek csaknem a fele középiskolás tanuló volt, akikben az ilyen eljárás óhatatlanul a rossz emlékű feleltetések atmoszféráját idézhette fel, minden negatív következményével egvütt... Mtndez, sajnos, nagyon is érezhető volt a versenyzők teljesítményén, a vetélkedő feszült légkörén, úgyhogy eleve nem sok Jót mondhatunk a nemes céllal Indított, lelkes lrodalombarátok százait mozgósító versenysorozat országos döntőjéről. Hiányzott az a bensőséges atmoszféra ts, amely a legtöbb alacsonyabb szintű fordulót jellemezte, a hangosítást sem tudták megoldani a rendezők, minek következtében a félénk, megilletődött válaszokból csak hangfoszlányok lutottak el a hallgatósághoz ... Magához a verseny objektivitásához ls férhet némi kétség az eddig elmondottaktól teljesen füg getlenül, mert enyhén szólva furcsa dolog, hogy egy kisközség, nevezete sen Kisráska (Malá Raška) mindkét csapata bejut az országos döntőbe, főleg, ha tudjuk, hogy a két csapat vezetője apa és fia ... Egy szó mint száz: a jubileumi Fábry-vetélkedő országos döntőjét nem sorolhatjuk a sikeres rendezvények közé Legfeljebb tanulságként szolgálhat arra nézve, hogy milyen messzemenő következményei lehetnek egv-egy apróságnak tűnő szervezést baklövésnek. A versenyt egyébként a Csemadok Az előadók egyike: Szabómihály Gizella Fábry Zoltán íróasztala A koszorúzás pillanata Fábry házának falánál (A szerző felvételei) jegyében A kerek évforduló- Szepsi (Moldava nad Bodvou) Helyi Szervezetének csapata nyerte, négypontos előnnyel a somorjai (Samorln) gimnazisták előtt; a harmadik hely a kisráskal „felnőtt“ csapatnak jutott. Ennyit a vetélkedőről, amely után csak egy sebtiben bekapott vacsorára marad idejük azoknak, akik ott akartak lenni azon az író-olvasó találkozón, amelynek vendégasztalánál irodálml életünk nem kevesebb, mint tíz illusztris képviselője foglalt helyet. Soroljuk fel őket, hiszen enynyiük részvételével a legjobb tudomásunk szerint még nem rendeztek nálunk író-olvasó találkozót. Ott volt Duba Gyula. Mécs József, Grendel bajos, Gál Sándor, Csontos Vilmos. Batta György, Soóky László, továbbá rónod Zoltán, Szeberényi Zoltán és Cyiire Lajos; a beszélgetést Mihályi Molnár László vezette, aki egyben — társaival együtt — méltó bevezetőről is gondoskodott, színvonalas irodalmi összeállítás formájában. Magáról az író-olvasó találkozóról- azonban — sajnos — sok jót szintén nem mondhatunk. Tévedés ne essék: nem volt annyira bántóan vontatott és akadozó, mint a délutáni vetélkedő, amelylyel egyébként sem lenne helytálló az összebasonlítás. Inkább azt mondhatnánk: mélyen a lehetőségei alatt los. megnyitására. A tudományos szimpózium megkezdése előtt dr: Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára mondta el megnyitó beszédét, majd az első előadás következett: Kiss József kandidátus, az Oj Szó fő szerkesztője Fábry életművét elemezve rámutatott annak időszerűségére, egyben az írő következetes etikájára is felhívta a figyelmet. A második előadó a bratlslavai Komenský Egyetem tanársegédje, Szabómihály Gizella volt; ő Fábry stílusáról értekezett. Példákon keresztül bizonyította, hogy az iró stílusát csak felszínes megfl-A Fábry-vetélkedő győzteseinek, a szensiekuek, dr. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára gratulál életművével, s kutatásainak eredménye — a Megmozdult világban cfmfl Fábry-monográfia — nemrég jelent meg a Madách Kiadó gondozásában. Az ünnepi aktusra közvetlenül Lukács Tibor megnyitója után került sor, s ugyanekkor adták át dr. Nagyidaí Ernőnek, Fábry végrendelete jogi képviselőjének, a Sarló első elnökének a Csemadok-emlékérem arany fokozatát. A bensőséges kis ünnepségen jelen volt Boros Jenő bratlslavai magyar konzul is. A sztőszl látogatás volt a rendezvénysorozat következő programpontja. A koszorúzás előtt dr. Máté László és Duba Gyula mondott ünnepi beszédet, amelyben utaltak rá, hogy az a nemzetiségi vlszonylatunkbén páratlan kincs, amit Fábry Zoltán életműve jelent, lassan odakerül az őt megillető helyre és egyre inkább áthatja szellemi életünket. A koszorúzás aktusának ünnepélyesebbé tételéhez a CSMTKÉ tagjaiból álló kamarakórus rövid műsora is hozzájárult. Este került sor az Idei, jubileumi Fábry-napok legszínvonalasabb, egyben legsikeresebb keretrendezvényére. A Kuzmány lakótelepi művelődési házban négy kitűnő kórust hallhattunk: a hazat Csermelyt, a magyarországi encst. Illetve egri pedagóguskarokat, valamint a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énnekarát, Vass Lajos vendégkarnagy vezényletével. A nézőtér ezúttal zsúfolásig megtelt, s valóban csak azt mondhatjuk: csodálatos zenei élményben volt részünk A kassai Csermely a legjobb műkedvelő kórusunk, a CSMTKfi-t nem kell külön bemutatni, s a két magyarországi énekkar is kitűnő színvonalat képviselt. Külön szólnunk kell a szép este egyik legbensőségesebb pillanatáról: Vass Lajos ugyanis Csontos Vilmos egyik versére frt kórusmfivet, amelynek most volt az ősbemutatója. A nyolcvan éves költő szintén a hallgatóság soraiban ült, s a mű elhangzása után Vass Lajos kérésére 6 is a pódiumra lépett, hogy együtt köszönjék tneg a fergeteges tapsot... Ez a hangverseny méltó' záróaktusa volt az eseroénydűs napnak, s kicsit talán még a klsebb-nagyobb „bakikat“ is feledtetni tudta velünk. A vasárnapi program már szokásosan rövidebb volt, főleg, hogy az egyik tervezett előadás már szombaton elhangzott. A hátralévőkben Főnöd Zoltán elemezte Fábry esszéírói és irodalomkrltikusi munkásságát, majd Szeberényi Zoltán beszélt arról, hogy Fábry milyen hatást gyakorolt — és gyakorol még ma Is — a csehszlovákiai magyar Irodalomkritika fejlődésére. Ezek után már csak a zárszó volt hátra az 1987-es jubileumi Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokból, amelyről összegezésképpen újra csak azt mondhatjuk: méltók voltak a kerek évfordulóhoz. Ebből a színvonalból az elkövetkezendő években sem lenne szabad engednünk! VASS GYULA maradt. Ilyen szintű nyilvános Irodalmi fórumon az elhangzottaknál sokkal időszerűbb, jelentősebb kérdéseknek kellett volna napirendre kerülniük, sokkal pezsgőbb vitának kellett volna kialakulnia, sokkal élőbb, közvetlenebb kontaktusnak kellett volna érződnie az asztal mögött ülők és a hallgatóság között. Hogy az egész megrekedt valahol félúton, annak az oka ezúttal elsősorban a hallgatóságban keresendő. Ki tudja, hányadszor bizonyosodott be ismét, hogy nagy adósságaink vannak a hazai magyar irodalom, tágabb értelemben az egész csehszlovákiai magyar lét, történelem, múlt és jelen ismeretében; avatottan kérdezni, problémákat szelektálni, felvetni és megvitatni csak ennek ismeretében lehet. S ne feledjük: a Fébry-napok és hasonló rendezvények résztvevői nem a műveltségi átlagunkat reprezentálják, hanem annál Jóval feljebb állnak ... Ezeknek a körülményeknek köszönhető, hogy nem tudunk kiaknázni olyan lehetőséget, amilyet például ez az író-olvasó találkozó is felkínált. Tanulságnak mindenesetre jó volt, s remélhetőleg ezt mindenki le is vonta a maga módján. Talán kissé furcsán hangzik, de tény: tulajdonképpen csak ezután került sor az Idei Fábry-napok hiva*agyelés alapján lehet németesnek nevezni (ez a vád ugyanis Fábryval kapcsolatban többször és többek szájából elhangzott). Hogy a német kultúra hatással volt rá, az már csak származása miatt is kétségtelen, de legalább ilyen mértékben hatott rá az expresszionizmus, Illetve a Nyugat nemzedéke Is. Utána egy vasárnapról előrehozott előadást hallgathattunk meg, amelynek keretében Szeberényi Zoltán Sas Andor írói és pedagógiai munkásságát vázolta fel a hallgatóság előtt. Az Időrendiséget megbontva most visszaugrunk néhány órát, hogy külön fejezetben számolhassunk be olyan eseményről, amely a Fábry-napok kétségtelenül egyik legfontosabb mozzanatának számított; erre az idén először került sor, s feltehetőleg mostantól kezdve újabb mozgósító erőként fog mafjd hatni Irodalmi életünkben. A régóta tervezett, és most először odaítélt Fábry Zoltán-dl jról van szó, amely végre-valahára az első kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a Csemadok Közpiíhti Bizottsága — Fábry életművének örököse — tenni kíván valamit ennek az örökségnek az éltetése, mozgósító erejű felhasználása térén. Az első Fábry Zoltán-díjat Fónod Zoltán kapta, akt évek óta foglalkozik behatóan az tró
