Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-18 / 28. szám
SZABAD FÖLDMŰVES T 1987. Júliu* 18. Időben ugyan most is csak negyvennégy hétig — vagyis nagyiéból tíz hónapig — tartott az évad, de a Magyar Területi Színház még soha sem tartott ennyi bemutatót: tizenkettőt egy Idény során. Ebből nyolcat Komáromban (Komárno), négyet pedig Kassán (Košice), a Thália Színpadon. A Thália Színpad — körülményeihez mérten — már évek óta négy bemutatót tart egy-egy szezonban, a komáromi társulat azonban a Thália Színpad megalakulása óta most tartott először nyolc bemutatót egy idényben. A hatvanas években többször is sor került erre, de akkor még harminchét színésze volt a komáromi társulatnak, s így több alkalommal arra is mód nyílt, hogv párhuzamosan két darabot próbáljon. 1969 óta két társulattal működik a Matesz, s azóta a Thália Színpadnak tizennégy, a komáromi társulatnak pedig huszonhét színésze van ... Mindezek ismereté ben tűnik valóban hatalmasnak az az erőfeszíiés. amit a komáromi társulat elkövet, hogy abszolválhassa az évadra tervezett nyolc premiert. Az évad közepén már-már úgy nézett ki, hogv módosítani kell az egy évvel korábban felállított tervet, mert „az új épület“ csak nem akart elkészülni az úiabb és újabb határidőre sem ... Végül azonban ez év ianuár 20-án megtörtént az épületavatás, s a színház másnap már meg is tarthatta első előadását az úl körülmények között. Igaz, ez sem ment zökkenőmentesen, mert az épület tulajdonképpen befejezetlenül került átadásra... A színpadtechnika a mai napig sem használható tellességgel: hiányos és roszszul beállított a világosító park, nem forog a forgőszfnpad stb. Miért is volt szükség — Ilyen körülmények között is — a nyolc bemutatóra Komáromban? A város már régóta igényli a „saját színházat“. A Matesznak mindeddig nem volt állandó székháza. ahol a próbált és a premiereit is megtarthatta volna. Ahol viszont a színház Is csak vendég, ott nehéz vendégül látnia a közönségét farról már nem Is beszélve, hogy a színház különböző részlegei a város más-más pontián dolgoztak, s egy-egy darab prőbá’t Is több színhelyen tartotta a társulat...). Most ugyanott folvrtak a próbák, ahol az előadások, illetve a bemutatók A környezet elegáns, ünnepélyes: színházi előadáshoz méltó. (Igaz, a színház (tt is csak albérletben kapott helyet: egv országos' Intézmény albérlő a városi művelődési központnál ... Ez a tény a mindennapi munkában bizony nem elönvt — Inkább hátrányt jelent ) Mégis, ,az új épület“ átadása után nyílt újbői lehetőség arra. hogv — bár a hatvanas évek társulatának számtan csupán a kétharmadával — ismét nyolc premiert tartson évadonként a komáromi társulat. Ha ehhez hozzászámítjuk a Thália Színpad kétszeri komáromi „vendégeskedését“, akkor Komárom és környékének közönsége minden hónapban megtekinthet egyegy bemutatót. .. S ezért már érdemes színházba járni! Ebtan van rendszeresség: az egvre gyarapodó nézők számára igénnyé válik a színházba járás (sőt a rendszeresség folytán szokássá): szívesen főnnek be és йбadás után ts szívesen maradnak az impozáns épületben, „az esztétikus környezetben, hiszen fáz előcsarnok két szintjén' ugvanartnyi ülőhely található .mint a nézőtéren: 350. így valósult meg végre a közönség és a színház közös vágya: rendszeresen találkozni egy valóban színházi környezettan Ma már hetente háromszor (csütörtökön, pénteken és szombaton) játszik székhelyén a Matesz komáromi társulata. Az utóbbi hónapokban szinte minden alkalommal telt ház előtt... Ehhez persze nem kis mértékben járult hozzá a gazdagabb, nagyobb választékot kínáló repertoár. Az évad folyamán játszott a komáromi társulat kamaradarabot, stúdióelőadást, mesejátékot, kalandos Ifjúsági történetet, zenés bohózatot, társadalmi vígjátékot és falusi történetet. A kamaradarabok és stúdióelőadások forgalmazásának egyelőre műszaki akadályai vannak: csak kevés helyen alkalmas a színpad és a nézőtér ezek előadására. A „nem hagyományos térben“ való Inszcenálásnak viszont nemcsak objektív, hanem szubjtektív akadályai Is vannak. Ennek ellenére sem akar azonban felhagyni a színház az ilyen irányú tevékenységével. Tovább fogja keresni a megvalósítás legoptimálisabb feltételeit. A történelmi vígjátéknak és a társadalmi drámának közepes közönségsikere volt. Az előbbi produkcióval részt vett a komáromi társulat a szlovákiai színházak országos seregszemléjén (Májová divadelná Nitra) Is, ahol mérsékelt teljesítményt nyújtott. „A négy kalap" című bolgár mesejáték és a „Többgyerekes agglegény" c. szicíliai falusi történet |az előbbi Pancso Pancsev, az utóbbi a Nobeldíjas Luigi Pirandello alkotása) közönségsiker lett. Különösen a mesejátéknak örül a közönség legifjabb rétege, hiszen a komáromi társulat az idei évadtól kezdve minden szezonban műsorára tűz majd egy-egv gyermeknek szóló drámai művet. A falusi történet pedig szinte minden faluban szívesen látott. A legnagyobb közönségsikert a két utolsó bemutató aratta: Jókai Mór- Török Tamás „Fácia Negrája“, valamint a Molnár Ferenc—Kellér Dezső—Zerkovitz Béla szerzőhánmas „A doktor úr" c. zehés bohózata. Szinte természetes, hogy minden Jókai-bemutatónak abszolút közönségsikere van Komáromban. A zenés műveket pedig éppen a közönség kívánatéra tűzzük műsorra immár több éve. így hát az Is természetes, hogy a zenés játékoknak mindig nagy a közönségsikere. Az évad során a kritika véleménye nem mindig egyezett a közönségével, de hát ez évszázadok óta a világ minden tálán így van: a kritikának Igaza van, a közönség viszont megbuktat vagy sikerre visz egy-egy produkciót. A Thália Színpad premierjei közül elsősorban Németh László Bodnárnéját fogadta nagy rokonszenvvel a kritika, de Marc Camoletti „Leszállás Párizsban“ ó. vígjátékának bemutatója után sem fukarkodott a dicsérettel. Ezzel — úgy tűnik — a közönség is kiegyezik. A kritikával ellentétben viszont közönségsikert Jósolnak Ián Chalúpka „A vén szerelmes“ c. alkotásának Is. A közönség viszonylagos rokonszenve ellenére a cseh lan Otčenášek „Kiruccanás a hét közepén“ c. alkotása bizonyult a legkevésbé sikeresnek szakmai berkekben, A sikeres produkciók természetesen műsoron maradnak a következő évadban Is. A komáromi társulat a bolgár mesejátékot (Pancso Pancsev: A négy kalap), a szicíliai falusi történetet (Luigi Pirandello: Többgyerekes agglegény), s főként a két utolsó produkciót: a „Fácia Negra“ c. kalandos történetet (jókal Mór regényét Törők Tamás írta színpadra) és „A doktor úr“ c. zenés bohózatot fáz eredeti szöveg írója Molnár Ferenc; az átigazító ■ s a dalszövegek írója Kellér Dezső, sa zenét Zerkovitz Béla szerezte) fogja még sokszor játszani. A Thália Színpadon ugyanez várhatóan A vén szerelmessel (Ián Chalúpka alkotása) és Németh László Bodnérnéjával fog megtörténni. Ez utóbbi, azért Is öröm, mert ez az első Németh László-dráma, amelyet a Magyar Területi Színház fennállása óta bemutatott. Mindkét társulatban több úl színész, Illetve színészjelölt is bemutatkozott az évad során. Hogy közülük most csupán Házi Tánya és Mikola Róbert nevét említjük meg, ennek az az oka, hogy negyedéves főiskolásokként mindketten szerepeltek a komáromi társulat több produkciójában, s a színészi diploma megszerzése után, tehát a következő évad elejétől mindketten erősségei lehetnek a színháznak. Az évad vége előtt — most már hagyományosan — ismét színészfelvétel volt a Magyar Területi Színházban. Az a két, három vagy négy tehetségesnek bizonyult fiatal, akik szeptembertől a két társulat tagjai lehetnek, elsősorban azért lesznek a színház tagjaivá, hogy az egyéves „színészbojtárkodás“ után felvételt nyerjenek majd a bratislavai Zeneművészeti Főiskola színházi karára, s onnan négy évi tanulmány után majd diplomás színészekként térhessenek vissza a színház Thália Színtanához vagy a komáromi társulatához. Most nyolc hétre bezárta kapuit a Magyar Területi Színház mindkét társulata. A nyári szünet idején a pihenés, a fizikai erőgyűjtés és a szellemi felfrissülés következik. No és természetesen a következő évad előkészítése, amelyben Ismét új arcokkal és új darabokkal találkozhat majd a közönség, s ezek közül bizonyára nem egyet sikerre, visz majd Kassán is meg Komáromban is. KMECZKO MIHÁLY Ige o leyšifleszabb évadiak Camoletti: Leszállás Párizsban ... Két kép a Thália Színpad komáromi előadásából (Vess Gyula felvételei) A szőke hajszál Szombat van, a mosás a nap fö napirendi pontba. Egykedvűen mosom fiam pizsamáját, amikor eqy hajszál tekeredik az ujjamra. Körülbelül fél máter hosszúságú, szőke hajszál. Lerázom a kezemről a vizet, és a világosság jelé tartom. Semmi kétség. Az pedig több mint valószínű, hoqy valahol ttt, a lakásban került az árulkodó jel a fehérneműre. Gondolatban sorra veszém férjem kolléganőit, maid egyenesen hozzá jfordulok: — Te! Egy hosszú, szőke hajszál van a fiad pizsamáján. — No és?l — jön a válasz. Falusi közjáték Az autóbuszmegállónál jobbra térve, a fabódés zöldségüzlet mellól kilépve elém tárul az utca. Enyhén lejt a park felé, zápor esetén a víz zajosan zúdul a térre, ahol a zöld fű a fenyőfák körül mohón elissza. — Ramóna! — hangzik fel hirtelen az utcán. Hány éves a nyár? A parkban ül. Térdén füzet, kezében toll. A papír még üres, a feje is. Egyetlen valamire való sor sem jut eszébe, egy épkézláb gondolata sincs. Egy apróság, a kisfia, színes faleveleket gyűjt a pázsiton. A kisfiú egyszeresük feláll, és az apjához fordul: — Édesapám, hány éves lehet ez a fa? — Mi az, hogy no és?! Tt férfiak csak így tudtok reagálni, hoqy no és? A nappaliban Laci fiam a tévét nézi. — Mit szólsz, édes fiam, szép ez a hosszú hajszál, igaz? — Igaz — jön a válasz, aztán tovább nézi a tévét. — Иоду került a pizsamádra? — faggatom. — Biztosan az Andreáé — mondja. — Szóval az Andreáé — így én. — És hogyan került a pizsamádra? — Tegnap mellettem aludt. — fa, vaqu úgy — ballagok vissz* a fürdőszobába. Szó ami szó. Andrea naqyon aranyos kisláng, ha megnő, is biztosan az lesz... mert még Laci fiam is kiest. Hatéves. Nagycsoportos óvodás. Megoldódott a rejtély: „csak" egyniás mellett aludtak. Szitás Gabriella Átnézek a kerítés fölött. Idősebb asszony keresi az unokáját. Sehogy sem illik szájába ez a déli ízeket őrző név. Mintha egy galamb röppenne fel az égbe. A másik utcából fel is tűnik nyomban eqy nyolcéves formájú, szőke kislány, aki inkább csak Marika, és fut a nagyanyja felé... Mészáros Károly — Talán harminc vagy negyven, kisfiam. A nyárfa gyorsan nő ... A fiúcska hol az apját, hol a fát nézi, aztán megállapítja: i — Akkor te, édesapám, még nagyon fiatal lehetsz. S a költő akkor három szép verset írt a térdén... Pedig tudta, hogy jóval öregebb, mint ezek a szálas, szép nyárfák... / N. László Endre Csétalvai Kázmér: Öröm (márváný) [Fotó: —ss) Kiscsoportos kavicsok A nagycsoportos óvodás Zolika önfeledten játszik a vízparti kavicsgödörben. Kisebb-nagyobb, simára csiszolt kövecskéke! gyűjt üres paradicsomitalos pléhdobozkájába. Aztán kincseit a földet borítja: osztályoz. Később a nagyobb darabokat i óvatosan egymás után visszarakja a bádoghengerkébe. Az apróbb kövek ugyanis egyre-másra kihullanak, kipotyognak apró markából, kis ujjacskái közül, ezért ezeket a szőke fiúcska тара mellé, félrerakja. — Ök még olyan kis szófogadatlanők — magyarázza komolyan —,nem mehetnek a többiek közé a dobozba. Nekik még nőniük kell: hiába — sóhajt —, csak kiscsoportosok. A vércse is lehet jó madár A minap a lakásunk előtt felállított toronydaru vastraverzei közé vércsepár telepedett. A környék összes apró énekesmadarai riadtan rebbentek szét és gyorsan más. távolabbi, biztonságosabb lakóhely után néztek. A ragadozó madarak ügyet sem vetettek azonban rájuk, fontos teendőjük akadt, fészekrakásba kezdtek. A büszke vércselegény hevesen udvarolt szive válaszottfának. Napokon át csak egymással voltak elfoglalva, szinte teljesen belefelejtkeztek a nagy szerelembe. Csacsoghatlak, csiripelhettek körülöttük az időközben viszszamerészkedett verebek, ók ügyet sem vhtettek rájuk. — Szegény vércsék — jegyezte meg szerelmes nászuk harmadik ~ délutánján az egyik rezes orrú. borbarát szomszédom — a nagy boldogság teljesen elvette az eszüket. Nézze csak — bökött tömpe ujjával a magasba —. a kicsi madárkák ki is nevetik, őket. S valóban. A szürke kabátos verebek egészen a közelükbe merészkedtek. s mintha tényleg gúnyolták volna a ..szerelmükbe feledkezett“ vércse párt. Am hamarosan véget értek a mézeshetek, és az élet visszazökkent a régi kerékvágásba. Vércséink víllámló tekinteteket lövelltek a kis tollas jószágok felé. Az énekesmadarak újfent széles ívben elkerülik a toronydaru zugában megtelepedett nemkívánatos honfoalalókat... Hokivébé után Kis druszám, Lacika óvodás fiú: mindössze öt esztendős múlt. Hacsak teheti, a televízió előtt kuporog. Nem hagyta ki a legutóbbi jégkorong világbajnokság eayetlen mérkőzését sem. A sorozat végére fújta a játék ala vszábályalt. Ekkortájt történt, hogy az óvodában rossz fát tett a tűzre, s a tanító néni, kellő dorgálás után az egyik kerti padra parancsolta a hangoskodó, lármás kislegényt. Lehorgasztott feiiel kuksolt a srác egy ideig, aztán odasomfordáit az oktatójához: — Tanító néni, tessék mondani — szólalt meg félénken — én most kis vagy nagy büntetést kaptam? Hány percre tetszett kiállítani? Két vagy öt percig kell n pádon ücsörögnöm? A tanító néni csak ámult-bámult, aztán elnevette magát... De „vette a lapot“. — Jól van — simogatta meg a lurkó feje búbját —, visszamehetsz a többiek közé, csak kis' büntetést kaptál. ~ „Majd én elmondom, milyen volt...” Zolika aznap módfelett szófogadó volt, hát szülei este jó magaviseletéért csokival fis) megjutalmazták. A fiúcska nagy élvezettel látott az édesség kibontásához, aztán szédületes gyorsasággal be is kebelezte a finomságot. — Fiam — szólt rá korholóan az édesanyja —, nekem még kóstolót sem hagytál? Meg sem kínáltál minket? — Ne sajnáld, anyuka — csillant fel némi töprengés után a gyerkőc szeme elmondom és neked, milyen íze voltI ZOLCZER LÁSZLÓ
