Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-11-28 / 47. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. november 27. • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET Ф MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET 9 MÉHÉSZET • MÉHÉSZET 9 MÉHÉSZET ® MÉHÉSZET 9 amocsán (Komoča) tett látogatásunk során megismerkedtünk Bazsó Pál hatvanhat éves méhésszel, akt tagfa az SZM3Z Érsekújvárt jNové Zámky I Alapszervezetének, s hosszú évek óta rabja ennek a szenvedélynek. A házigazdát munkába temetkezve találjuk a kertben, amely a tágas udvar mögött húzódik meg. A kertet az udvartól egy keresztben felállított fóliasátor választja el, melyben a halottak napjára nevelt krizantémok néhány árván megmaradt virága csillog még. Gyümölcsfa kevés van. Egy-egy barack-, körte- és almafa áll árván a kerítés tövében. A fóliáknak kellett a hely. A másik hatalmas fólia alatt paprikamaradványok hervadnak. A kert végében lévő méhes és a fólia között a paradicsomültetvény kínálja utolsó piros bogyóit. Megállunk a kert közepén, bábunk alatt a hajnali párától átitatott falevelek, száradó gyomok hangtalanul gyúródnék össze. Berzsenyi egyik gyönyörű versének néhány sora jut eszünkbe: „Hervad már ligetünk, s díszét hullanak. Tartott bokrai közt sárga levél zörög." Meglepően .nagy csend honol a kertben. A némaságot egy árva veréb csivitelése sem zavarja meg. Csak az L alakban elhelyezett méhes körül észlelünk mozgást. A bágyadt novemberi nap simogatására a röpnyilások körül dolgozó méhek röpködnek. Bazsó Pál szintén „Baloghtsta". Kaptárai kitűnnek egyszerű formájukkal. Ügyes, kiest kaptárok, amelyek kitünően megfelelnek nagyobb hozamok esetére is. Ezek a gondolatok futnak az eszünkbe, miközben szemünk a méhész mozdulatain csüng, aki éppen röpke ellenőrzést végzett a kaptáraknái. Számunkra megmagyarázhatatlan, ugyarmkkbr a méhészkedés szépségét és változatosságát jelzi, hogy nincs két teljesen egyforma módszerrel dolgozó méhész. A szakmai fogások közt mindig találni különbséget. A múlt és mai gondok, tapasztalatok, emlékek, szakmai fogások érdekeltek bennünket. Meleg után elindultunk a házba. Menet közben el-Kaptárak a kert végében hangzik még néhány érv a Baloghkaptárak javára. Ezek szerint a hlzlaltlépes alacsony mézkamrák felrakása.családonként is rövid ideig tart. Szükség szerint új mézkamrákkal egyszerű a bővítés. Ezáltal a tartalék lépkészlet kihasználása is tökéletesebb. Ezekben a tizenegy keretes kaptárokban mindig van mód fiasítást nem tartalmazó lépek elvitelére, vagy a selejtezésre szánt lépek fészek szélére helyezésére. A szobában — ahol beszélgetünk — hidegebb van mint odakint. Forró teával teli csészét szorongatunk a kezünkben, miközben gondolataink szabadon csatangolnak az elmúlt évtizedek emlékei közt. — Családunkban a méhészkedés egyfajta küzdelem volt a szegénység ellen. Sokan voltunk — emlékezik emelkedett hangon Bazsó Pál. Ötven évvei ezelőtt Kamocsán csak a plébánosnak, a tanítónak és a vadőrnek voltak méhei. A vadőr a szomszédunkban lakott. Így a követendő példa tálcán kínálta jel magát, nemhiába. A figyelmem nekem is korán a méhekre terelődött. A tízórai szünetben gyakran kellett vigyáznom a tanító méheire nem rafzanak-e, s ha igen, azt azonnal jelentenem kellett. Hat testvérem volt. Közülük négyen csonttuberkúlózisban haltak meg. Engem is letiport ez a betegség, de hosszú évekig tartó gyógykezeléssel sikerült felépülnöm annyira, hogy még ma is eldolgozgatok a kertben. Bátyámnak már 1934-ben 120 méhcsaládja volt. Egyszer megmutatott .a mérlegen egy mézzel telt keretet, s amikor láttam, hogy 3 kiló 40 dekát nyom, tudtam, hogy most már semmi sem riaszt el a méhészkedéstől. Őszintén megvallva, az anyagi haszon izgatott a leginkább. A méhészet igazi szépségével csak évek múlva ismerkedtem meg, akkor már megértettem a méhek viselkedését. Kezdetben öt családdal foglalkoztam. Pontosan emlékszem az első telelésre. Ugyanis az öt kaptár közül egyet zárva felejtettünk, s a benne lévő méhek megfulladtak Minél több tapasztalatra tettem, szert, annál több családdal méhészkedőm. Így 1947-ben már ötven családom volt. Szaporításukra a rajzó méhcsaládokat használtam fel. A faluban sajnos, nincs akác. Igaz a közelben folyó Váq partján vannak fűzfák, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy a méhek egész évben nektárt és virágport tudtak volna hordani. Ezért már a negyvenes években vándoroltottuk a méheinfeet. Ezekben az években történt, hogy egy közeli erdő szélére vittük ki a kaptárokat. Egy qazdának éppen ott végződött a földje. Vak lovakkal szántottt, nem vigyázott rájuk. Azok a kaptáruk közelében kapott riasztó csípésektől megijedtek, megvadultak, és egyenesen belemeneteltek a kaptárjaiba. Mi még aránylag olcsón megúsztuk. csak négy családunk pusztult el, de a gazda mindkét lova megdöglött. Azóta évről évre csökkentem jt családok számát. Együtt vándoroltatok Halász Dezső méhésztársammal, aki a szomszédom. Immár ötödik éve 26 családdal foalalkozom. Hovatovább egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy abba-Az őszi méhes (A szerző felvételei) Harmadik éve már, hogy a Szabad Földműves Méhészet ro vatában nem olvashatták cikkeimet. Ez azzal magyarázható, hogy mindenki megöregszik. Az, hogy rnnst miért fogtam mégis tollat, az a méhek szeretetével magyarázható, s egyben azzal is, hogy október 16-án megjelent a Varroa atka elleni védekezésről című cikkhez akarok hozzászólni, s egyben ismertetni az én tapasztalataimat. Hetven méhcsaládaai méhészkedem, már több évtizede. Érthető, hogy mindent megtettem, illetve megteszek méhcsaládjaim megmentéséért. Községünkben 1982- ben találtunk először Varroa-atkát. Nálam az említett 70 család közül akkor 17-ben. A következő évben már minden családom fertőzött volt. Mint gyakorló méhész minden szaklapot. ami beszerezhető külföldről Is járatok. Csak ч saját tapasztalataira támaszkodva, még gyakorló méhészek sem tudnak, tudnának védekezni a Varroa atka ellen Ezért fontos erről minél többet olvasni. Szerintem minden szakcikk elgondolkoztatja a méhészt. Az, hogy a módszer jó-e, vagy elvetendő csak a gyakorlatban történő kipróbálás után dönthető el. Ezért trom meg én is, hogyan védekezem a Varroa atka ellen. Mint fentebb írtam, méhészetemben 19B2-hen jelent meg a Varroa-afka. de én már előtte olvastam a védekezés fontos lépéseiről. Én már hetedik éve „éiek együtt“ a Varroa atkával, és sikeresen méhészkedem, bár kétszer annvi munkával, mint addig, míg nem volt jelen. Már az első: két évben, felismertem azt, hogy sikeresen csak akkor tudok ellene védekezni, hogyha ősszel nullára, illetve a minimumra csökkentem a családokban a Varroa-atka jelenlétét De ügyelek arra is, hogy legkésőbb október 15—20 körül befejezzem az utolsó kezeléstl Szerintem október 20 után a méhcsaládok telelését már semmivel nem szabad zavarni. Ügyelek arra is, hogy már az első keze-Az atkafertozés elleni lést Hasításmentesen végezzem a családoknál. Szerintem ez nagyon fontos. Több méhésszel beszélve hallottam a következőket. „A kezelésnél volt még ugyan némi Hasítás a családoknál, de hát mit jelenthet ez már, hiszen alig egy négyzetdeciméler.“ Minden gyakorló méhész tudja azt, hogy egy négyzetdeciméter fedettfiasításból — a lép egyik oldalán — 419 méh kel ki. A másik oldalán ugyanannyi. Ez tehát 838 méh. Vegyük most azt, hogy csak minden méh egy atkát hoz magával a kikelése után. Mivel a kezelések után kelnek ki, általában az atkák fele áttelel. Elképzelhető, hogy milyen rossz körülmények között indul а jövö évi fejlődés ... A tavaszi kezeléssel, esetleg kezelésekkel már alig vagy egyáltalán nem érünk el eredményt. Miért? Mert mint ismeretes a Varresceus, és az Avartin-01 füstölőcsíkokat használni csak 10 C-fok hőmérséklet felett szabad. Ez tavasszal, a méhek röpködése után este, csak március végén, esetleg csak április elejével esedékes. Szerintem ekkorra már legalább két generáció méh kel ki, s velük együtt az atkák. Mint tudjuk már a lefödött, s a fejlődő bábon végbemegy a párzás. Így szabadulásuk után a nőstény atkák pár nap múlva újra petéznek De elvetendő az is. hogy egy idényben, mint azt a magyar Méhészetben olvastam, akár 9 alkalommal Is kezelnek. Ez két okból is helytelen. Egyrészt azért mert a füstölőcsfkok mérget tartalmaznak. Tehat, ha havonta kezelünk az említett szalagokkal, az esetleges fedetlen mézet mérgezzük. Az említett méreg bomlási idejéről nem egyeznek meg a vélemények. Nekünk csakis kifogástalan mézet szabad termelnünk. Másrészt a havonta végzett kezelésekkel nem érünk célt, hisz csak a méheken tartózkodó atkák egy részét pusztítjuk el. A kezelést követő napokon már zömével kelnek a párzott nőstények és a családoknál tovább tolytatódik a szaporodás olyannyira, hogy már olvastam arról, hogy több méhész megcsinálta az említett kilenc kezelést, méhcsaládjai október végével mégis leestek. Miben látom tehát a sikeres kezelés titkát? A legfontosabb felismerni az atka jelenlétét minél hamarabb. Egy-egy családnál a mennyiség őszszel 100—300 lehet. Ezt a mennyiséget fiasításmentesen kell kezelni kétszer, de ahol még másodszor 15 — 20 atka esik le, harmadszor is szükséges a kezelés. A kezelést legkésőbb október 15—20 körül kell befejezni. Az idejében felismert fertőzött családokat, hogyha a fentiek szerint kezeljük, nem érhet bennünket meglepetés. Én fontosnak tartom az anyák lecserélését, még júliusban! Ezt azért, mert a későn lecserélt fiatal anyák tovább petéznek. így elhúzódhat a fiasításmentes kezelés. Ha mégis találok október 10-ig fedett fiasítást valamelyik méhcsaládnál, azt könyörtelenül fedelezővlllával felnyesem, és csak a következő napon kezelem a családokat. Ez nagyon fon tos, mert a megzavart méhcsaládoknál az atkák a méhek potrohgyürűi közé húzódnak. Itt a kezelést átélik. Ezt én magam tapasztaltam kísérleteim során! Az említett időszakban már nem szabad sajnálni egy nágyzetdeclméter Hasítást, mert a jövó évben az említett Hasítás dönti el, hogyan tudunk védekezni az atkák ellen. Tehát én a gyakorlatban szerzett tapasztalataim után azt javaslom: már az első kezelést Hasításmentesen végezzük el. Itt említem meg azt, amit Viczén István is fr az október 16-án megjelent cikkében, Bazsó Pál szemlét tart hagyom. Annak ellenére, hogy a kisebbik fiam, akt velünk él, sokat segít, nem győzöm már a fóliázást és a méhészkedést együtt. Csak most figyelünk fel a méhész két hatalmas, munkától acélozott kézfejére, a múlt néma krónikására. A méhész gondfal itt is olyanok mint mindenütt. Kevés a legelő, a hordási lehetőség. Ez teszi indokolttá a vándorlást. Igaz mintegy három kilométerre a Szímői izemnél Efsz gyümölcsöse segítséget jelent, de évközben már csak a napraforgóra és a fűzfára számíthatlak. Amióta autójuk van, a pergetést otthon végzik el. Hazahozzák a mézzel telt lépeket, maid üresen visszahelyezik azokat a helyükre. Az utolsó három év Bazsó Pál mébei számára is szegényes voll Az idén még akáchordás után sem pergelhetett. Szerencsére az őszt hordás már kielégítő volt, ennek köszönhetően 400 kilogramm mézet pergetett ki az összes családtól, amit a szímői mézfelvásárlónál értékesített. Ez tehát az évi termés. Saját használatra a még tavalyról megmaradt akácmézet használja a család. A házigazda elpanaszolfa, hogy errefelé nagyon elterjedt a Varroa-atka, védekezni viszont nem tudnak elég hatásosan ellene, mivel nem kapnak a méhészszervezettől elegendő varrescens-csíkot. Az októberi, második füstöléskor is rengeteg atkatetemet. szedett Őszsze. Időnk hátralévő részében a telelést esélyeket latolgatjuk. — Minden méhész tudja, hogy a rossz telelés oka védekezés hogy a két szalag az őszi kezelésre kevés. Legalább három szükséges. Ez ott még fontosabb, ahol már ezrekben számolják az atkákat. Teljesen érthető, hogyha jó mézet akarunk termelni, akkor csakis az őszi kezelésekkel lehet a Varroa-atkák számát a minimumra csökkenteni. Szerintem egyetlen méhész sem fogja méhcsaládjait a harmadik kezeléssel zavarni, hogyha az nem szükséges. De, ha az nagyon fontos, honnan vegyük a harmadikhoz szükséges kellékeket? Megemlítem még a családok előkészítését a kezelés előtt. Sok méhész ezt felületesen végzi. Van még most is aki felülről a keretek közé helyezi be a fiistölőcsíknt a meggyújtás után, és csak ezt követően próbálja a családot szigetelni. Ezt megpróbáltam, így bátran leirom, hogy ez szinte lehetetlen. Sok hatóanyag elvesz. Sokan a ki járón juttatják be a meggyújtott szalagokat, ami szintén nem ajánlatos, mert van olyan eset, hogy a szalagnak csak az egynegyede ég el. Itt a veszély akkor is fennáll, ha a családok nem kapták meg a szükséges adagot. Ilyenkor az atkák kezelés után ellenállóvá válnak, így az nem segít. Nálam jól bevált egy háromdecls csavarosfedéllel ellátott üveg használata, amire két lapos elem van rászerelve, és összekötve, hogy a két szigetelt drót végére erősített fémszál a bekapcsolás után meggyújthassa a füstölőcstkot. A csavarosfedélen keresztül két 10 mm-es csövecske van rászerelve, úgy hogy az egyik a födéllel egyszintben van, míg a másik az üveg aljától mintegy másfél centiméterre. A hosszabb cső végére egy vérnyomásmérőhöz használt gumipumpa van ráhúzva, ami az égéskor keletkezett füstöt egy kb. 40 cm-es, legalább 10 helyen átfúrt, könnyűfémből készült csövön a kaptárba juttatja. Az égés így tökéletes és ellenőrizhető. A kijáró szigeteléséhez sűrű szivacsot használok, ami jól tömít. Egy éra elteltével a kezelés után nem nyitom meg az egész kfjárót, csak annak negyedrészét. Ezt azért teszem, hogy a kezelés hatékonyabb legyen. Nem kell félni attól, hogy a családokban kár keletkezik. Én már ezt' több éve így csinálom, és kedvezőtlen jelet még nem tapasztaltam. Befejezésül annyit, hogy az írásban Ismertetett kezelési mód csak akkor nyújt segítséget, ha az augusztusi méheken nem fejlődött ki többezer atka. Az ilyen családokat már késő ezzel a módszerrel kezelni, hiszen a telelő méhek zöme agyongyötört, eredményes gazdálkodásra nem alkalmas méh. Ilyen esetben, ha az állomány megéri a tavaszt, csak a Hasítás megszakítása és a Hasítás nélküli kezelés segíthet De mint tudjuk, ez a méz szennyeződése miatt nem megengedett. Ezért marad az őszi lelkiismeretes munka, ami az én esetemben már évek óta mindig bevált. - Nagy Kálmán HIRDETÉS Az SZMSZ Dolné Strháre-i alapszervezete értesíti a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 19,— koronáért, sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű mülépet készít. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink úgy kívánják, a minőséget foszforral javítjuk. A műlépkészítést állategészségügyi szakemberek ellenőrzik. A viaszt, a sonkolyt s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 06 Žeiovce okres Veľký Krtíš \ lehet az anyátlanság, a nem megfelelő élelem, a kevés levegő okozta páralecsapódás, valamint a kaptár, a méhcsalád háborgatása külső behatolással — jelenti ki a méhész, majd így folytatja: — A nyugtalanul telelő család korábban elfogyasztja élelmét, ami fennmaradását veszélyezteti, tízért mindent meg kell tenni azért, hogy a családok zavartalanul telelhessenek.. Méhegészségügyi szempontból nagy jelentőséget tulajdonítok a lépselejtezésnek, amely a fertőző méhbetegségek megelőzése miatt elengedhetetlen. Fiatal lépeket használok, azokon kevesebb fertőző anyag található. Az egész telelés ideje alatt rendszeresen figyelem a kijárókat és a talaj kaptár előtti részét, nem észielhetö-e valamilyen rendellenesséq. Néha megkopogtatom a kaptárok falát, s figyelem milyen hosszan tart a zúgás, mert abból is következtetni tudok a család állapotára. Ha a zúgás hamar elül, akkor nincs semmi baj. Rendellenességre következtetek abból is, ha hideg időben a kijáróban méhek mozgolódnak. Mindezzel azt akarom mondani, hogy aki szívügyének érzi a méhészkedést, az úgyse tud meglenni szerettei nélkül a legnagyobb hidegekben sem, s vigyázó fél szemét- mindig a méhesre szögezi. Távozóban arra gondolunk, vajon lesz-e a családban Bazsó Pálnak követője, aki a méhészetet mint egyfajta örökséget továbbviszi, folytatja. Sajnos, egyre kevesebb Hatat méhészszel találkozunk, a tapasztalt idősek viszont elfáradnak. MACSICZA SÁNDOR
