Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-11-28 / 47. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. november 27. „Tavaszi szél vizát áraszt* 1. Az éneklőcsoportok versenye A díszes meghívó, e rajta szereplő tömérdek rendező és társrendező szsrv —’ a Csemadok Központi Bizottságától a Bratislava! Népművelési Intézeten keresztül egészen az „S“ Stúdiószínpadig — sejtetni engedte, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdal- és népzenei vetélkedő jubileumi, X. évfolyamának központi döntője legalább külsőségeiben nagyobb szabású lesz, mint a korábbiak. Ugyancsak erre utalt a helyszín is: a bratislavai Szakszervezetek Házának impozáns nagyterme, amely például olyan —• nemzetközileg is számon tartott — zenei eseménynek ad. otthont évente, mint a Bratislavai Líra néven ismert első számú hazai könnyűzenei seregszemle Talán a bűvös „X“-nek köszönhető, talán annak, hogy valóban valami mást, az eddigieknél többet és szebbet vártunk, talán az I. Bratislavai Városi Kalturális Napok mozgósító ereje, amelynek keretében, a központi döntő is zajlott, volt az, ami iíyen nagy számban idecsalogatta a közönséget — a lényeg az, hagy a hatalmas terem nézőtere előbb csak foltokban, aztán .egyre összefüggőbb sorokban népesült be, s délután három órára már minden Jobb hely föglalt volt. Mintegy tfzpercnyi „csúszás“ után (hiába,' a pontos kezdést valahogy nem és nem tudjuk megtanulni!) az első ' kézzelfogható bizonyítékát láthattuk annak, hogy ez a döntő valóban más lesz — illetve máris az —, mint az eddigiek Gyönyörű nyitóképpel indult ugyanis a műsor: a mintegy háromszáz, színpompás népviseletbe öltözött szereplő kézen fogva, színes élő füzért alkotva vórtuit be a terembe; elhaladtak a színpad előtt, lassan felmentek a nézőteret karéjokra osztó lépcsőkön, s úgy távoztak ... S közben persze szőtt a dal: háromszáz ajak, háromszáz szív énekelte: Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. / Minden madár társat választ, virágom, virágom ... S ha minden amit eddig elmondtunk — beleértve a szlnpompás bevonulást ts —, сэак format újítás is volt, hamarosan megtudhattuk, hogy távolról sem csupán ennyiről van szó. ídé zet a műsor beköszöntőjéből: „Alig csitultak el a verseny legutóbbi döntője utáni viták, máris a következő — .jubileumi — évfolyam döntőjénél -tartunk. Az, új irányelvekbe igyekeztünk minden, a vitában elhangzott reális javaslatot belefoglalni. Elsősorban a verseny kiélezett vetélkedő Jellegét próbáltuk tompítani azáltal, hogy rangsorolás helyett minősítést fokozatokért küzdenek a népdal, a népzene őrzői és ápolói. Ezzel a legvitatottabb probléma megoldódott: lényegtelenné vált, ki hagyományőrző és ki hagyományápoló ezen a seregszemlén. Legfontosabb szempontként a művészi teljesítmény lépett elő.“ És azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy impozáns helyszín Ide, szlnpompás bevonulás anloda, mégiscsak ez volt a leglényegesebb változás a verseny tizedik évfolyamának lebonyolításában. Tatán olvasóink közül Is emlékeznek néhányan a leguióbbi évfolyam kapcsán hosszasan gyűrűző vitákra, amelyek lényege az volt: szükség van-e a hagyományőrző-hagyományápoló megkülönböztetésre. nem megy-e ez óhatatlanul és akacatlanul az egyik vagy a másik rovására? Ugyanígy többen megkérdőjelezték a helyezések értelmét egy olyan seregszemle kapcsán, amelynek fő célja a néphagyományok életben tartása. Nos. az idén mindez megoldódott: már a járási és a térik leti döntőkön sem hirdettek győztest, második és harmadik helyezettet, csak továbbjutót: Itt, a központi döntőben pedig a fellépett harmincnégy éneklőcsoport, zenekar és szólista mindegyike kapott „arany“, „ezüst” vagy „bronz“ minősítést, amelyet két évig — a versenysorozat következő évfolyamának központi döntőjéig — őriz majd. S a másik vitatott kérdésről: nem volt-e vajon lényegtelen, hogy a 73 éves Tóth Géza bácsi tulajdonképpen „hagyományőrző“, a tizenkilenc éves Szabó Ildikó pedig „csak“ hagyományápoló? Nem mindkettőlüket a népdal szeretnie lellemzi e elsősorban, hogy szívesen és szépen éneklik, s nem az. hogy mikor és kitől tanulták? így férhettek meg. az őket elválasztó két emberöltő ellenére egymás mellett, s így Jelképezheti éppen az ő példájuk azt, hogy a néphagyományok éltetésében Idős és fiatal csak egyet akarhat, egv célt követhet. Kategorizálásra azért -természetesen szükség volt. de az teljesen nyilvánvaló, hogy nem vetélkedhetnek egv csoportban mondjuk a szótőéneke sek és a hangszeres együttesek így „műfajuk“ alapján a résztvevők a következő hat kategória valamelyikét képviselték: szólóénekesek — éneklocsopnrtuk — hangszeres szólisták — hangszeres együttesek — táncházzenekarok — folklórcsoportok. A legnépesebb az éneklőcsoportok mezőzőnye volt, ahol nem kevesebb mint. 15 együttest láthattunk-hallhattunk. A hangszeres együttesek kategóriájában viszont mindössze 3 csoport — három citerazenekar — Jutott el az országos döntőig, s még szerényebb volt a hangszeres szólisták mezőnye: mindössze két szólóciterás képviselte... E kategóriák különben a fenti elnevezés helyett — annak ellenére, hogy terminológiallag talán pontosabb — érzésem szerint nyugodtan kaphatták volna a „Citerazenekarok“, Illetve a „Szólócíterások“ nevet. Bárhogy nevezzük is, az azonban mindenképpen szomorú, hogy legpatinásabb népi hangszerünk mesterei közül ilyen kevesen .találtattak alkalmasnak a legmagasabb fórumon való bemutatkozásra. Maga a műsor is megbillent arányaiban, egy kissé emiatt,' hiszen könnyen kiszámítható: ötször (!) annyi éneklőcsoportot hallhattunk, •mint cíterazenekart... A rendezők dicséretére szolgál . viszont, hogy ezt az aránytalanságot a fellépést sorrend összeállításával elég, (61 sikerült „leplezniük“: a lehetőségekhez mért legnagyobb változatosságban követték egymást az egyes kategóriák képviselőt, s így a több mint1 háromórás műsor mindvégig tarka, sokszínű volt., Á részletes Ismertetést kezdjük mi is az énekiőcsopnrtok mezőnyével. A gkmöralmágyi (Gemerský Jablonec) női csoport megalakulását kővetően, alie egv évvel később már ott volt a Tavaszi szél ... soron következő évfolyamának központi döntőjében: akkor, 1985-ben a második helyen végeztek. Az Agócs- László vezette csoport azóta ts rendszeres, következetes munkát végezve őrzi és ápolja Gömör gazdag népdalkincsét; ennek elismeréseként az idén is ott lehettek az országos döntőben, ahol bronz minősítéssel véeeztek. A bicskái ILftííka) teánv éneklöcsonort még náluk Is „fiatalabb", hiszen mai öszszetételilkben nem egészen egv éve d^goznak együtt; fgy mlndenképnen sikernek számít, hoev Kőrintus László irányításával „első nekifutásra“ eljutottak az országos döntőig, ahol szintén bronz minősítési fokozatot kanták. Az Ersekófvári (Nové Zámky) járás egvtk leenaevobb magyarlakta községében. Naevkéren fMitanovce) évek őta eredményes munkát végez a Csemadok helyt szervezete: b1zonyítta ezt, hogy vegyes éneklőcsoportiuk az idén az országos döntőbe jutott, és két évig viselheti a bronz minősítést. Vezetőjük Gréf György. Az ipolvnagyfalnsi fVefká Ves nad IoZom) női éneklöcsonort. Tóth Gáborné irányításával már csaknem tizenkét éve dolgozik együtt, s a Tavaszt szél... versenysorozatának állandó résztvevője. Az idén harmadszor kerültek az országos döntőbe, s nalóc néDdalokből válogatott összeállításukkal bronz fokozatú minősítésben részesültek Mét két együttes került ebbe a minősítési kam^őHába, éspedig a dunamncsi (Moča) és a sláditnvirnvói vegyes éneklöcsonort. Az előbbi nem kevesebb mint másfél évtizedes múltra tekinthet vissza; ez alatt az Idő alatt Riícziirményi lánosné vezetésével rendszeresen bekapcsolódtak a Tavaszt szél .. versenysorozatába A sládkovtíovftt csoDort a Vov Humana vegveskar taglatból alakult 1975-ben; vezetőjük Karsay Tibor. Az „ezüstösök“ mezőnyéből szóljunk elsőként a kategória legutóbbi győzteséről, a csaflóközkürti (Ohrady) női éneklöcsoportról. A Szabó Jolán vezette gárda 1975-től dolgozik együtt; a Csemadok Kiváló Népművészeti Csoportja cím viselői, s több alkalommal szerepeltek már külföldön Is. Műsorukban csallóközi népdalokat elevenítettek fel. A szepsl (Moldava nad Bodvou) női éneklőcsoport szintén volt már a Tavaszi szél... döntőjének résztvevője; öszszeállításuk legfőbb értéke ezúttal is annak következetes tájjelege volt. Vezetőjük N. Sarlós Ildikó. A hími (Chým) leány éneklőcsoport ugyancsak sok szép sikert mondhat a magáénak tízéves fennállása során: szerepeltek már külföldön is. A Filipko Valéria vezette tizennégy tagú együttes szintén két évig lehet az ezüstmtnősftés birtokosa. Csakúgy, mint a 17 éve folyamatosan működő madari (Modrany) női éneklőnsoport, amelynek eddigi mérlege három területi, és — a mostanival együtt — két központi döntőben való szereplés. Vezetőjük Tóth Géza. Az aranymiuüsítés odaítélésében volt — értelemszerűleg — a legigényesebb a Méryné T. Margit elnökletével döntést hozó bírálóbizottság. A három fő szempont — a műsor tájjellege, az éneklés tisztasága, a tájegységre jellemző népviselet — itt esett latba a legnagyobb súllyal. Az értékek összegeződése egyúttal -azt is jelentette, hogy az egy árnyalattal halványabb, kimunkálatlanabb énekteljesltményt még mindig a legmagasabb kategóriába tudta emelni a dalok eredetisége, tisztasága, vagy akár a színpompás népviselet. Talán főként az utóbbinak köszönhetik -legértékesebb minősítésüket a martosi (Martovce) női éneklőcsoport tagjai, amivel természetesen nem az egyéb szempontok szerinti halványabb teljesítményre akarunk utalni. Ezt mi sem bizonyítja Jobban, mint hogy a Kovács Mária vezette csoport már egy ízben megnyerte a Tavaszi szél... éneklőcsoportjainak legmagasabb szintű versenyét, s hogy szintén a Csemadok Kiváló Népművészeti Csoportja cím tulajdonosai. A község gazdag néphagyományai közismertek, s a csoport természetese^ ezúttal is ebbői merítve állította össze műsorát. S ha velük kapcsolatban a népviselet eredetiségét jelöltük meg fő szempontként, úgy mindenképpen az összeállítás eredeti, tiszta, értékes tájjellege kívánkozik az első helyre a sázdi (Sazdice) és a nagycétényi (Vefký Cetín) férfi éneklőcsopnrt esetében. (Arról nem is beszélve, hogy férfi éneklőcsoportjainkat valóban a fél kezünkön meg tudnánk számlálni!) A százdi csoport megalakulásához nagyban hozzájárult Ag Tibor, ismert népdalgyűjtőnk és népzenekutatónk, aki a hetvenes évek elején ebben a Lévai (Levicej járásbelí községben végzett gyűjtőmunkát. Nek! köszönhetően a község népdalait hanglemezen is rögzítették, az éneklőcsoport előadásában. Létezésükben és sikereikben elévülhetetlen érdemet vannak dr. Apa Vilmosnak, az ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) alapiskola zene szakos igazgatójának is; az ő szakmai irányítása mellett készülnek fel a fellépésekre és a versenyekre. A nagycétényiek mindössze bárom éve alakultak, de már egy évre rá — 1985-ben — ott voltak a Tavaszi szél... központi döntőjében. Akárcsak akkor, ezúttal is eredeti zoboraljai népdalokat hallhattunk a Mészáros Ferenc vezette csoporttól. Értéküket mi sem bizonyítja jobban, mint a legmagasabb szakmai elismerés. S ha a felsorolt szempontok közül valahol a kitűnő énektellesítmény. Illetve -technika látszotta a főszerepet az aranyminősttés odaítélésében, akkor érzésünk szerint ez a Lnsonci (Lučenec) Pedagógiai Szakközépiskola leány éneklőnsnporfja esetében volt így A Gaál Ildikó szakmai irányítása alatt állő fiatal társaságot eleve „hagyományápolő“-nak lehetne tekinteni a régi besorolás szerint, ami azt is jelenti egyben, hogy fokozottabban figyelnek velük kapcsolatban az előadásmódra. Ezen a téren pedig kimondottan remekeltek az Iskola diákjai: a jobbára általuk gyflitött dalokat nemcsak hibátlan Intonációval, hanem egyben felszabadultan, áradó életörömmel énekelték. S ami talán még ennél ts fontosabb: ez a tizennyolc teendő pedagógus (ovőnő) tizennyolc magyar óvodábanalapiskolában alapozhatja meg, illetve ápolhatja tovább a népdal szeretetét.. Munkáiuknak már csak ezért Is kijár a legmagasabb szintű elismerés. Az éneklőcsoportok kategóriáiénak utolsó együttese esetében viszont túlzás nélkül mindhárom említett szempont alapján egyaránt csak a legjobbak mondhatók el A Kassa-vidékl (Košice-vidiek) iárást kéoviseló szesztai |Pestire) női éneklőnsonortról van sző. akik 1973 ban alakultak, és azóta a Tavaszi szél . . . valamenyl központi döntőién ott voltak; eddig) „legrosszabb“ eredményük a második helyezés volt. A Szaniszló Irma vezette csoport szintén a Csemadok Kiváló Népművészeti Együttese cím viselője; külön elismerést érdemel az a kitartó önmüvelft munka, amellyel évről évre csiszolják műsoraikat, bővítik repertoárjukat saját evűttésfi népdalokkal. A dalok /eredetisége, a tiszta népviselet és a kulturált előadásmód egyaránt jellemzi az együttest: énpen e hármas követelmény ötvözetében múlták' felül egy árnyalatnyival talán az összes többi aranyoiínősítésű csoportot fs. Ennyit tehát a legnépesebb kategóriáról. amely már csak a mennyiségből eredően ts külön fejezetet kívánt; a többi kategória résztvevőinek Ismertetésére, Illetve értékelésére a következő számunkban térünk vtszsza. VASS GYULA A martosi női éneklőcsoport A nagycétényi férfi éneklőcsoport A Losonci PGSZKI leány éneklőcsoportja (A szerző felvételei) A százdi férfi éneklőcsoport
