Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-07-18 / 28. szám

1987. fűlius 18.

.SZABAD FÖLDMŰVES

3

Már öt milliárd...

í'él évszázaddal ezelőtt József 'Atilla még azt írta: „Már két milliárd“. .. és most, az ENSZ Népesedési Alapja, ax DNFPA az emberiség tudomására hozta, hogy 1987. július 11-én megszületett Földünkön az öt milliárdadik ember!

Hogy hol és milyen körülmények fogadták? Csak találgathatunk... talán íppen az éhségövezetek valamelyikében és elpusztul, mielőtt megtudná, milyen nevezetes 6. Az is lehet, hogy a palesztin menekülttáborok rongyai között sírt fel, s anyja alig tudja megvédeni a légyrajoktól, a portól. Vagy az iraki—iráni testvérháború puskaropogása közben meg sem hallják táplálékot, védelmet követelő oázását.

Nem, ne találgassunk! Úgysem fogjuk megtudni soha, személy szerint ki az öt milliárdadik. hiszen Földünk népessége minden évben 80 millióval — minden nap 220 ezerrel, minden percben 150 emberrel — gyarapodik. Ki tudná tehát megmondani, hogy a július 11-én született 220 ezer gyermek közül melyik az. Hiszen nem a számok kabalájának hódoló, vagy az azt figyelő közvélemény dönti el, hanem az ország, annak társadalmi 'és gazdasági helyzete, hogy szerencsés vagy szerencsétlen lesz-e, aki ezen a napon született.

Tény, hogy a legtöbb gyermek az Ún. fejlődő országokban születik. Nem tartom pontos minősítésnek a fejlődő-t, mivel nagyon sok országra ezek közül éppen az a Jellemző, hogy rendkívül elmaradott, primitív társadalmi és gazdasági viszonyok között tengődnek. Eleve hátrányos helyzetbe kerül, aki ide születik. Esélyei az egészséges fejlődésre, a tanulásra, arra, hogy felnőjjön, minimálisak. Súlyosbító körülmény, hogy a népességnövekedés itt többszöröse a fejlett országokénak, s tulajdonképpen ez a társadalmi fejlődés gátja.

Ahol időben felismerik ezt, ott radikális népesedéspolitikai Intézkedésekkel lelassíthatják, szabályozhatják a népességnövekedés ütemét. (Az eddigi tapasztalatok szerint Kínában sikerül kialakítani a termelés-fogyasztás-népességi számarány összhangját.) Azonban ahol a hagyományokat és vallási szempontokat figyelmen kívül hagyva próbálnak beavatkozni, (például Indlra Gandhi idejében (Indiában), ott beláthatatlan következményekkel Is számolhatnak.

Az előrejelzések szerint tehát a szabályozó eszközökkel nagyon csínján fognak bánni a legtöbb országban, ezért nem nagvon bízhatunk a népességnövekedés ütemének csökkenésében. A mai népességnövekedési tempó mellett a kétezredik évben 6 milliárdan leszünk majd Földünkön, s száz év múlva hozzávetőlegesen 10 milliárd lesz bolygónk lakóinak száma.

Vajon hogyan készül fel az emberiség arra, hogy ellássa egészséges tvóvlzzel. elegendő élelemmel megkétszereződő önmagát, hogy a születendő nemzedékek számára egészséges életfeltételeket, tanulási lehetőségeket. békét és biztonságos jövőt teremtsen?

Elődeink törekvéseit bizonyítja, hogy míg a 17. század közepén fél milliárd volt Földünk lakosainak száma, az átlagos életkor húsz év volt, addig ma már eléri a 60 évet. A gyermekhalandóság pedig csupán egyötöde az akkorinak (1000-ből 80). Persze. minden viszonyítás bizonyos szemléltető szándékot, „manipulációt“ rejt. Ne legyünk hát elfogultak, ha ezeket az adatokat összevetjük. Mert tudjuk, — ez az átlagosait vett csecsemőhalandóság az egyfk kontinensen már csak ezrelékeket, a másikon viszont még mindig gyermekek tömegeit, ezreit pusztító járványokat, éhséget, alultápláltság vagy a társadalmi diszkrimináció következtében halálraítélt életeket jelent. Az életkor 'átlagába pedig éppúgy beletartoznak a jóléti államokban, az egészséges életmódnak és a sokrétű szociális-egészségügyi gondoskodásnak köszönhetően hetvenöt-nyolcvanöt évig, vagy még ennél Is tovább élők, mint a környezetszennyeződés, rák és egyéb civilizációs ártalmak miatt negyven-ötvenévesen elpusztulók vagy a fajüldöző rezsimek munkatáboraiban fiatalon halálra gyötörtek.

Tévedés lenne abban bizakodni, hogy minél több lesz az ember, annál több lesz az emberi értelemben, találékonyságban, tudásban és tehetségben rejlő lehetőség arra, hogy önmaga fölemelkedését szolgálja. Civilizációnk mai szintjéhez és holnapi igényeihez mérten — csakis azokban az országokban aknázhatják ki a születő nemzedékekben rejlő képességeket, ahol a legmesszebbmenőkig biztosítani tudják számukra az egészséges, korszerű fejlődés feltételeit, ahol korunk minden tudását és tudományát, technikánk minden vívmányát ügy bocsáthatják rendelkezésükre, hogy ezzel saját további épülésüket szolgálják. Ezt pedig csakis a családtervezést okosan szabályozó és irányító társadalom képes megtenni, ez adott kontinens, egy-egy ország és nép történelmének, hagyományainak és jellegének ismeretében.

Még egy nagyim fontos körülményre hívja fel az UNFPA a figyelmet: ott ahol túl gyors a népesség növekedésének üteme, megsokszorozódik az életkörnyezetre gyakorolt káros hatás.

A fejlődő országokban például tízszer, hússzor több fát vágnak .ki, mint amennyit ültetnek, mert tüzelőre van szükségük, vagy mert így akarnak termőföldet nyerni, s közben — hozzáértés, körültekintés hiányéban — növelik a hegyomlások, lavinák veszélyét, tönkreteszik a talajszerkezetet stb. A különböző állatfajok, a növények és a halak szintén veszélyben vannak, olyan mértékben pusztulnak, hogy az UNFPA előrejelzése szerint kétezerben már naponta 100 különböző állat-, hal- é növényfaj pusztul ki.

A népesedés alakulásának problémáját minden országnak egyedül kell megoldania, hiszen mint már utaltunk rá, a sajátosságok figyelembe vétele nélkül nem lehet elfogadható megoldást találni. Nem olyannyira „beltígy“ azonban a kérdés, hogy ne kellene vele nemzetközi fórumokon, világviszonylatban is foglalkozni és felhívni a figyelmet a túl gyors populáció veszélyére vagy tapasztalatot cserélni a korszerű családtervezés módjairól, a fogamzásgátlás ezídáig legelfogadhatóbb és az emberi szuverenitást legkevésbé sértő formáiról. A drasztikus beavatkozás (például a sterilizálás) az emberi jogok és az emberi méltóság védelme szempontjából nem tartozik ezek közé. A többi mód azonban mind nevelést, optimális kulturális színvonalat és a lehető legmagasabb egészségügyi és szociális gondoskodást feltételezi. Az ENSZ-nek tehát ebben a szférában kell segítséget nyújtania, mivel következzék be Földünk bármely táján túlnépesedés, a nyomor fokozódása, vagy az életkörnyezet pusztulása, amit ez kiválthat, az egész emberiség gondjává válik, közvetve Földünk minden lakóját sújtja.

A jelentés utolsó szakasza ezzel a súlyos következtetéssel zárul: „most, hogy túlhaladtuk az öt milliárdadik mérföldkövet, utunk további szakaszait nem bízhatjuk sem a véletlenre. sem a kegyetlen sorsra. Választhatunk — vagy egyensúlyba hozzuk az élet fenntartásához szükséges természet és a születő emberek arányát, vagy ha a családtervezés szabályozását még túl sokáig halogatjuk, olyan nehézségekkel számolhatunk. amelyek katasztrófába torkollhatnak.“

—haraszti—

AZ USA KÜLÖNLEGES „KELTETŐJE“

— Ilyen jő fészken már csak fias lesz minden tojás ...

J. Cserepanov rajza

Amióta в Szovjetunióban elhangzott a gazdasági-társadalml átalakítás igénye, s a peresztrojka egyre határozottabb körvonalakat öltött, . Magyarországon nemcsak rokonszenvvel és érdeklődéssel kísérték ezt a folyamatot, hanem önkritikus, igényes elemzésnek és vizsgálatnak vetették alá saját gazdasági-társadalmi helyzetüket, eredményeiket is.

Az MSZMP KB 1987. július 2-án állásfoglalást tett közzé „a gazdaságl-társadalmi kibontakozás programjáról“. Ebben megállapítják, hogy a szocializmus építésének évtizedeiben a magyar nép munkájának eredményeként gyökeresen megváltoztak Magyarország társadalmi és gazdasági viszonyai: kivívták a nép hatalmát, felszámolták a nagybirtokrendszert, az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdonba kerültek megteremtették a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot.

Fejlődésük nem volt töretlen. Ä szocialista építés első éveit követő megrázkódtatás után azonban a pártban, a társadalomban volt erő a megújulása. Kibontakozott a szocialista demokrácia, társadalmi közmegegyezés jött létre, a szocializmus építése nemzeti programmá vált. Rugalmas gazdaságirányítást vezettek be. a népgazdaság fejlődésnek indult nemzetközileg elismert eredményeket értek el.

1960 éta a nemzeti jövedelem mintegy háromszorosára, az ipari termelés három és félszeresére, a mezőgazdasági termelés kétszeresére, a lakosság fogyasztása, reáljövedelme két és félszeresére nőtt. Az ország jelentős anyagi és szellemi értékekkel gyarapodott.

Az utóbbi másfél évtizedben azonban gyökeres változások mentek végbe a világgazdaságban. Ezek, valamint a szocialista társadalom építésének megváltozott feltételei, az intenzív gazdálkodásra való áttérés együttesen új' követelményeket támasztanak, nagyobb és nehezebb feladatok elé állítják a magyar népgazdaságot. Mindennek a magyar népgazdaság eddig csak részben tudott megfelelni. Késlekedtek a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásban. Ä gazdaságirányítás egésze nem ösztönzött és nem kényszerített eléggé az intenzív szakaszra való áttérésre, a termelési szerkezet átalakítására, a nemzetközi versenyképesség javítására. Növekedtek a gazdasági nehézségek. Ez a fejlődés jelentősen eltér а XXIII. pártkongresszus határozatában megjelölt iránytól és а VII. ötéves tervben kitűzött céloktól. A nemzeti jövdelem nem fedezi a felhasználást, az adósságállomány és a

Magyarország a gazdasági-társadalmi

kibontakozás programjáért

költségvetési hiány tovább növekszik, eközben a közületi és a lakossági fogyasztás emelkedik.

Ezért a Magyar Szocialista Munkás párt Központi Bizottsága halaszthatatlannak tartja, hogy megkezdődjön a felhalmozott nehézségek felszámolása, a fejlődés útjában állő akadályok leküzdése, a termelési szerkezet átalakítása, a műszaki fejlesztés felgyorsítása.

A jelenlegi helyzetben szükségük van egy olyan stabilizációs szakaszra, amelyben meg kell teremteni a termelés és a felhasználás összhangját, és érvényt kell szerezni annak a követelménynek, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltek. Ebben a szakaszban vállalni kell az átalakítással együtt járó küzdelmeket, konfliktusokat és terheket — szögezi le az állásfoglalás. A főfeladat, amelyet most kijelöltek: a szocialista társadalom humánus alapelveinek szem előtt tartása mellett határozottan kell érvényesíteni a racionális gazdálkodás követelményeit.

Az MSZMP KB úgy ítélt meg, hogy a magyar gazdasági életben jelen lévő kedvezőtlen folyamatok megállítása, kedvező irányú fordulat előkészítése érdekében egy rövidebb stabilizációs és egy hosszabb távú kibontakozási szakaszra van szükség.

Az első szakaszban fokozatosan meg kell állítani az eladósodás folyamatát, csökkenteni, majd meg kell szüntetni az állami költségvetés hiányát. A kibontakozás érdekében fel kell gyorsítani az intenzív fejlődéshez, a világgazdságl folyamatokhoz történő Igazodást, a tartós változásokat szolgáló szerkezetátalakítást, a műszaki fejlődést, a ráfordítások csökkentését, s mindezekkel a hatékonyság javítását .

A kibontakozás döntően azon múlik — hangsúlyozza až állásfoglalás —, mennyire sikerül a vállalatokat, szövetkezeteket, a gazdálkodó egységeket a gazdasági élet valódi önállósággal rendelkező, a jövedelem- és vagyongyarapításban közvetlenül érdekelt szervezeteivé tenni.

Az eredményes vállalati munkához a gazdasági termelést ösztönző vállalati adórendszerre, jől működő árrendszerre, a teljesítmény növelésére serkentő kereset- és bérszabályozásra van szükség — mutat rá az MSZMP KB állásfoglalása.

Céltudatosan fejleszteni kívánják továbbá a szocialista piaci viszonyokat, és a vállalatokon belül a munkahelyi demokráciát formalitásoktól mentessé kívánják tenni. Szükségesnek tartják, hogy a szocialista munV

kamozgalmak a gazdálkodó szervezőtek által kidolgozott termelési és fejlesztési tervekhez kapcsolódjanak, hogy a kollektívák maguk határozzák meg a munkaverseny célját, a részvétel módját, s maguk értékeljék amnak eredményeit.

☆ ir tV

E nagyszabású gazdasági-társadalmi programmal kapcsolatos állásfoglalás közzététele előtt néhány nappal több személyi változásra került sor a párt- és állami vezető testületekben. Lázár Györgyöt, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökét — utóbbi tisztségéből felmentették — a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettesévé választották. Németh Károlyt, az Elnöki Tanács tagját — az MSZMP eddig! főtitkárhelyettesét — az Elnöki Tanács elnökévé választották. Grósz Károlyt a Minisztertanács elnökének megválasztották. Losonczt Pált, saját kérésére, érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentették politikai bizottsági tagságából, Berecz Jánost és Csehák Judi* tot megválasztották a politikai bizottság tagjának. Az MSZMP KB új titkárai Fejti György, Lukács János és Németh Miklós lettek. A kormány új elnökhelyettese Horváth István lett.

Fordulóponthoz érkezett tehát d magyar népgazdaság. Az MSZMP elszánta magát e fordulat véghezvitelére. annak minden szükséges következményével együtt. A kibontakozás programjának megvalósítása nagy és újszerű követelményeket támaszt a párt minden szervével és szervezetével, minden tagjával szemben.

Minden szinten nagyobb határozottságra, következetességre van szükség. Egyszerre kell erősíteni a központi irányítást és növelni a vállalati önállóságot, felelősséget. Megváltozott felfogásra, újfajta magatartásra' van szükség. Ojra akarják gondolni az érdek, az érdekképviselet és az érdekegyeztetés, valamint a nyilvánosság kiterjesztésének módszeroit Azt akarják, hogy az emberek érezzék. számítanak rájuk az ország jövőjének építésében, hogy a társadalom széles rétegelt érintő kérdésekben a nyilvánosság bevonásával történnek a döntések.

Mindez messze túlmutat a szorosan vett gazdálkodás területén, az egész társadalom szocialista megújítását, a demokrácia kiszélesítését, intézményrendszerének korszerűsítését követeli meg. hogy a kibontakozás programja az ország felemelkedésének programja lehessen.

Mindenkinek,

aki felekís a népek sorséért

július 3-án, a lengyel fővárosban a Varsói Szerződés tagállamai parlamentjeinek elnökei felhívást fogadtak el a helsinki folyamatban részt vevő országok parlamentjeihez és képviselőihez, amelyben leszögezik:

„Mindenkinek, aki felelős a népek sorsáért, el kell vetnie a nemzetközi kapcsolatokban meggyökeresedett előítéleteket és sztereotípiákat. Ma, amikor már óriási nukleáris fegyverkészletek vannak felhalmozva, veszélyeztetve az emberiség fennmaradását. új módon kell megközelíteni a háború és a béke kérdéseit. Oj politikai gondolkodásmódra van szükség, amely teljes mértékben megfelel a korszak szigorú realitásainak. E gondolkodásmód alapjául azt a tényt kell elismerni, hogy a mai viszonyok között a háborúnak nincs értelme, a háborút ki kell rekeszteni a társadalmak életéből, s a biztonság — akár egyes államokról, akár egész földrészekről legyen szó — csakis kölcsönös lehet.

Már sok évtizede folyik az értelmetlen fegyverkezési hajsza, amely nemcsak hogy nem erősíti egyik fél biztonságát sem, hantim éppen ellenkezőleg, egyre újabb akadályokat emel a biztonság megvalósításának útjába. Mindannyiunk és bármelyikünk igazi biztonsága nem a nukleáris elrettentéstől, nem a katonai erőtől függ, hanem attól, hogy teszünk-e közösen valamit a nukleáris fegyvertől és erőszaktél mentes világ megteremtéséért, a mai és a következő nemzedék életében.

Mag vagyunk győződve arról, hogy minden országnak és minden népnek létérdeke létrehozni egy általános nemzetközi béke- és biztonsági rendszert, szakaszosan felszámolni az évszázad végéig a nukleáris és a többi tömegpusztító fegyvereket, és minél szelesebb körű, kölcsönösen előnyös együttműködést kialakítani különböző területeken, karunk globális problémáinak megoldása érdekében. Ezt várják az emberek milliói Es ezeket a célokat szolgálják a Szovjetuniónak. a Varsói Szerződés minden tagállaminak békekezdeményezései, más országoknak az euópai és a világbiztonság megerősítésére irányuló konstruktív javaslatai“ — mutat rá a felhívás, majd megállapítja:

„A parlamenteknek — mint a legfelsőbb államhatalmi szerveknek, melyek teljes felelősséggel tartoznak népeiknek — elegendő hatáskörük és politikai tekintélyük van ahhoz, hogy lényegesen hozzájáruljanak olyan kulcsfontosságú leszerelési kérdések megoldásához, mint:

О az Európában lévő összes amerikai és szovjet közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakéta felszámolása, az erre vonatkozó megállapodás haladéktalan megkötése;

# a hadászati támadófegyverek radikális csökkentése, a rakétaelhárítő fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szerződés egyidejű megerősítésével;

• a világűr miljtarizálésának megakadályozása. a mfiholdelháríté fagy'* verek és a világűr-föld osztályú fegyverek betiltása, a világűrnek kizáró« lag békés célú hasznosítása;

Ф az atomkfsérietek teljes betű« tása;

• a vegyi fegyverek mielőbbi be« tiltása és felszámolása az egész világon; j

9 a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet lényeges csökkentése egész Európa területén, az Atlanti-óceántól az Urálig, a katonai szembenállás szintjének csökkentése, a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten való fenntartása és az államok katonai kiadásainak megfelelő csökkentése mellett;

9 a leszerelési folyamat hatékony nemzeti és nemzetközi ellenőrző rendszerének létrehozása.“

A Varsói Szerződés tagállamainak felhívása rámutat, hogy az utóbbi időben a nemzetközi helyzet úgy alakul, hogy lehetővé válik az események veszélyes menetének megszakítása. A Szovjetunió és az> Egyesült Államok vezetőinek reykjavíki találkozója érezhető ösztönzést adott á leszerelési tárgyalásoknak, megteremtette az alapot ahhoz, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodást kössön a nukleáris fegyverek egész osztályainak európai felszámolásáról. A reykjavíki találkozó megmutatta, hogy a világot meg lehet szabadítani a nukleáris fegyver terhétől. .

Ebben _ bizakodva kívánja közös erőfeszítésekben megsokszorozni a parlamentek és képviselők igyekezetét a felhívás, mert mindaddig újra meg újra ki kell nyilvánítani akaratunkat, amíg a népek sorsáért érzeti felelősség nem nyilvánul meg a leszerelés konkrét lépéseiben.

\