Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-10-24 / 42. szám

A lopó — németeden hébér — az a kézi eszköz, mellyel a Sorból kisebb mennyiségű mintát vehetünk. Az eszköz feltarolása valószínűleg a középkorra esik. A 18. és főleg a 19. században a lopó már sokféle anyagból és változatban készült. Az üveglopó a mai korszerű borászat kedves, romanti-, kát keltő, hangulati eleme.

A szívó lopót szakszerűen a következő módon használjuk: A szlvónyílást hüvelvkujjunkkal befogva, a lopó szárát beleszarjuk a borba. Ezt úgy végezzük, hogy a lopó szára csak a hordó akonanyllásrtnak velünk szemben lévő. belső, alsó részét érintse, így nem vihetünk szennyeződést a borba. A lopó! körülbelül félig teleszlvjuk borral és a szívókét isméi befogjuk. A lopót kihúzzuk a borból annyira, bogy a szár vége a bor felszínénél legyen. A lopó testét körben kissé megrázzuk, hogy a bor belülről kiöblítse. A szivókát szabaddá téve, az öblítöbort közvetlenül a bor felszíne alá engedjük. Ezután

lehetőleg a hordó közepéig szűrjük le a lopót, és a kívánt mennyiséggel szfvjuk tele. A szlvónyílást elzártuk, kihúzzuk a lopót a hordóból és a másik kezünk középső ujjával elzárjuk a lopó szárának nyílását. A többi ujjunkkal a lopó szárát körülfogjuk, mintha egy Íróeszközt fognánk a kezünkben. Közvetlenül az elzárás előtt egy kevés bort teljes sugárban még a hordóba eresztünk, hogy ne kerüljenek légbuboréknk a lopó szárába.

A borral töltendő pohár vagy palack talán, vékony sugárban csurgassuk le a bort.

A borral töltött lopó szárát a lopózó jobb vagy a bal kezében egyaránt tarthatja. Melyik a helyes? A régi borászok mind bal kézzel lopóztak, azért, mert ha a bor gazdája vendégét a lopóból borral kínálta, a jobb kezére szüksége volt. Ugyanis a borkinálás kultúrája megkívánja, hogy előbb a vendéglátó a saját poharában ellenőrizze, rendben van-e az ital. Továbbá maga töltse meg, és jobb kezével (a bal kézből való kínálás udvuriatlanság!) adja át vendégének a borospoharat.

Ha a poharat a vendég tartja, vagy ha ismétlődik a kínálás, már közömbös, hogy a lopózó melyik kezében tartja a lopót.

A szép lopókezelés művészet. A lopózó a lopót fél kézzel úgy tartja, mint egy szép liliomot, vagy egy karmesteri pálcát. Szakszerűen a vendég pohara mellé és fölé emeli a lopót, körülbelül egy arasszal. A bort vékony sugárban, a középső ülj első percének a mutatóujj felé eső szélén (az ellenkező oldalon ízléstelen, mert „belemossa ujját a vendég poharába“ j vezeti a pohár falára. A vendég részéről érzéketlenségnek minősül, ha a poharat túl magasan tartja, a pohár kismértékű előre döntése viszont segítő szándékot jelez.

A lopó átadására a kezelő váltás esetén kerül sor. Ekkor a lopó szívőkáját befogjuk, a szárát felfelé fordítjuk, és elengedjük. A lopót átvevő előbb a szárát fogja be, majd visszafordítják a lopót. Ezzel az átadás megtöitént.

Szukszerűtlen és bizonytalan a lopó kezelése, ha nem a középső ujj (hanem például a mutatóujj) fogja be a lopó szárát, pedig Ilyet gyakran látni képeken, filmen.

A lapó a pince hasznos, de legkényesebb eszköze. A szenynyes lopó a bőrbetegségek legjobb terjesztője. Édes, vagy erjedő bor után vizes öblítés nélkül ne lopózzunk száraz vagy nyugodt bort, mert a lopó szárán lévő élesztőkkel, baktériumokkal mintegy beoltjuk, erjedésbe hozzuk.

(Keitészet és Szőlészet 87/28)

(P. R. illusztrációs felvétele)

Szárítsunk zöldséget

A háztartásokban, s főleg a központi fűtéssel rendelkező lakásokban, ahol a pincék szárazak ,a zöldség téli tárolása nehézségekbe ütközik. Az ilyen háztartások számára — a konzervált mellett — előnyös a szárított zöldség, amely, ha a szárítás megfelelő módon történik, megőrzi frissességét, vitamin- és tápértékét Is.

Egyformán jól szárítható a paprika, a hagyma, a póréhagyma, a hüvelyesek, a gvö

kérzöldség és a különböző gumósok is. A.termésen és a gyökéren kívül előnyös a zeller, a petrezselyem, a kapor, a majoránna, stb. zöldjének szárítása fs. A szárítás előnye, hogy ennél a tartósítási módnál olyan terményeket Is felhasználhatunk, amelyek megsérültek, s fgy egyéb feldolgozásra, alkalmatlanná váltak. A szárítás előtt — hasonlóan, mint főzés előtt — a zöldséget megtisztogatjuk, meghámozzuk, szeletekre vágjuk, eltávolítjuk a szükségtelen, hasznavehetetlen részeket. A szárítást gyorsan,

általában a sütőben, a tűzhelyen vagy a radiátoron végezzük. Lassú szárítás esetén ugyanis a zöldség ízetlenné válik, elszíntelenedik és elveszíti illatát. Napon csak azokat — például a kaprot és más magas aromájú növényeket — ajánlatos szárítani, amelyek nedvességüket nagyon gyorsan leadják.

A helyesen szárított zöldség hajlékony, „gumiszerű“, belseje nem nedves, de uem szabad törnie, morzsalékoznia som.

Az tgy tartósított zöldséget — jól záródó poharakban, doA kardvirágok nálunk a legkedveltebb hagymagumós növények közé taitoznak Népszerűségüket nemcsak szépségűknek köszönhetik, hanem annak Is, hogy vágott virágként, vázában, sokáig díszlenek. Hagymagumóikat akkor gyűjtsük be. ássuk ki. amikor a növény levelei már sárgulni kezdenek, ezt azonban október végéig el kell végeznünk. A később felszedett gumók érzékenyek a betegségekre.

A gumókat óvatosan emeljük ki a földből. Utána a növény szárát — a tövénél történő enyhe csavarással — távolítsuk el, a gyökerekről pedig tisztítsuk le a földet. A gumókat vékony rétegben, fa ládlkában raktározzuk el. Csak úgy maiadnak meg egészségesen tavaszig, ha pikkelyeik minél előbb megszáradnak. A szárítást szellős, meleg helyiségben végezzük.

A végső szárítás csak három héttel a bebozokban — mindig száraz, hűvös és sötét helyen tároljuk. Ügyeljünk arra, hogy védve legyen a nedvességtől, portól, és a kártetvőktől Is.

—rn—

A kardvirág hagymagumóinak begyűjtése és tisztítása

gyűjtés után esedékes. Ezt követően a tavalyi hagymagumót és a gyökereket, valamint a fiókhagymagumőkat könnyen eltávolíthatjuk. Az utóbbiakat külön raktározzuk. Nem ajánlatos a gumókat idejekorán — a száradásuk befejezte előtt — megtisztítani, mert ilyenkor könynyen megsérülnek, s valószínűvé válik, hogy fertőződnek. Ilyenkor távolíthatjuk el a legfelső pikkelylevelet is, amely nem más, mint a legalsó levél maradéka. Ezt a munkát decemberben végezzük el.

A szárítás, a tisztítás után keletkezett hulladékot ne komposztáljuk, hanem égessük el! Az így megtisztított gumók még utószárítást igényelnek, amely 20 C-fokon öt hétig tart.

A további időszakban a hagymagumókat kiültetésükig 10 C-fokon tároljuk. (rn)

(P. R. illusztrációs felvétele)

Nézzük a tényeket: Ipolybalogon (Balog nad Ipfom) kereken tiz esztendővel ezelőtt alakult meg a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének helyi szervezete Az elnöki tisztet, — az indulás néhány hőnapja kivételével — azóta Is Villant Sándor tölti be.

— Nősülés után egy ideig Malackyban, bérhézban laktunk — meséli a 45 éves fiatalember —, de megvallom becsütet Nos, az elhatározást barna rosan tett követte, és 1977. február 11-én — 17 telkes ember jelenlétében — sor került az alapító gyűlésre. A Járási szervektől eleinte mindennemű támogatást megkaptunk. Mi nemcsak a taglétszám gyarapítását tűztük ki célul, hanem minél előbb szép eredményekkel szerettünk volna kírukkolni.S ennek értelmében szorgoskodtunk . .

Egy év múltán az ipolybalo-másra elismerő oklevelekkel térhettek haza.

Viliunt Sándor Landeszl ludal Brnóbah magas pontszámot kaptak. Korábban a nagykürtös! versenyen viszont ugyanezeket az állatokat a bírálóbizottság korcstenyészetnek minősítette.

És ezután jöttek a nagyobb, kedvszegő gondok-bajok is.

— Akadozott a takarmányszállítás. Sokszor csupán több hónapos késéssel kaptuk meg

eredménye: csalódás!

Tíz év

lettel: nem éreztem jól magamat városon. Hiányoztak az állatok, az udvar. Az balkonon viszont mégsem nevelhettem, tenyészthettem csirkéket, nyulakat, galambokat. Azután 1976- ban hazaköltöztünk a szülőfalumba. Kiskacsákat, libákat, csirkéket, egyszóval különféle baromfit vásároltunk. De — határoztuk el a feleségemmel

— ha már fizetünk a háziszárnyasokért, csak kiváló minőségű, fajtatiszta, törzsállományt veszünk ,.. Később a nagy nyúltenyésztő hírében álló Mézes Józsi bácsitól húshibrid tapsifüleseket is beszereztem. És persze bújtam, faltam az apróállatok nevelésével, tartásával foglalkozó könyveket, szakfolyóiratokat. Akkoriban váltam többek között a Szabad Földműves rendszeres olvasójává Is.

Villant Sándor kiváló tulajdonsággal rendelkező fajtákat rendelt az ország különböző részeiben élő magántenyésztőktől, de a nemesítő állomásokkal is felvette és tartotta a kapcsolatot.

— Eleinte a nyulalmmal értem el a legjobb eredményeket

— összegezi tapasztalatait. — Az új-zélandi fajtákkal például, kezelő, tapasztalatlan tenyésztő létemre két hónap alatt 2 kiló 60 dekás súlygyarapodást sikerült elérnem. Pedig akkor még, jobb híján, egy kivénhedt sertésölban tartottam az állományt.

A kezdett sikereken felbuzdult a Villant-család.

— A nagykürtös! (Verký Krlíš) keltetőállomásröl naposcsibéket vásároltam. Ipolybalogon akkoriban a kisállattenyésztőknek még nem volt alapszervezetük. Néhányan — hárman, vagy négyen, ha jól emlékszem — a szomszédos ipolykeszi (Kosihy nad Ipľom) állattenyésztők szervezetének a létszámát gyarapították. Öszszedugtuk velük a fejünket, s elhatároztuk, hogy ideltöza is létrehozunk egy alapszervezegi kisállattenyésztok beneveztek az 1978-ban sorra került első járási kiállításra is. ahol a közszemlére bocsátott fajták 98, s az összáliomány 90 százaléka falunkból került ki.

— Az első képletes poíon épp itt, ezen a versenyen ért bennünket — mondja keserű szájízzel Villant Sándor. — Mi ugyanis Nagykürtösre kizáró lag törzskönyvezett állományt vittünk, az elismerések zömét mégis mésok, korcstenyészetek példányait fevonultató kistenyésztők nyerték el.

Érdekességként megemlítem: a járási kiállításon Sikertelenül szerepelt állományaikkal az ipolybalogl tenyésztők a nemzeti és országos bemutatókról „fura módon“ egyrea tápot, s akkor sem a megfelelő minőségű érkezem. Ráadásul következetesen kevesebbet kaptunk a minket megillető mennyiségnél. Holott mindenki tudja, fajtatiszta állománynál Jelentős eredményeket kizárólag az előírt minőségű és megfelelő mennyiségben adagolt abrakkal lehet elérni.

— Több olyan fajtával rendelkeztünk pedig, amivel rajtunk kívül a járásban egyetlen alapszervezet sem büszkélkedhetett, mert mi a legjobb helyekről vásároltuk a törzsállományt. Egy-egy reménykeltőnek ígérkező lúd , nyúl vagy tyűkfajta megtekintésére, annak beszerzéséért, az ország legtávolabbi szögletébe Is elutaztunk.

(Л szerző illusztrációs felvétele)

Nem is csoda hát, ba 1979 és 1981 között az ipolybalogiak voltak a Nagykürtösi járás legeredményesebb kisállattenyésztői. Zolcer Sándor, Dobos Imre, Csiri Ferenc és Kraszcica István példának okáért nagy tojáshozamú tyúkfajták és nyulak tenyésztésével foglalkozott eredményesen. Petényi László viszont egzotikus madarak tartására szakosodott. Am jó pél-“S dával járt elöl az alapszervezet elnöke Is. Francia ludakat, amerikai- és francia galambokat rendelt Magyarországról. Kacsákból hat fajtát tartott. Keltetőgépe volt. De nevelt tyúkokat, nyulakat, sőt vietnami sertést és egy fajkutyát is tartott.

— A nemes állomány mint már említettem, nagy hozamokra képes, ám, ha nem kapja a megfelelő abrakot elsatnyul. Hiába fordítottunk példás gondot a szakszerű állattartásra, gondosan megépített, berendezett ólakra, kifutókra. Ludaimnak például valóságos „palotát“ építettem. Tavaly tyúkjainknak, tagonként, tojótáp helyett csak tíz kilogramm serkentőtápot kaptunk. Most meg már örülhetünk, ha némi búzát, vugy mondjuk szemes keveréket adnak. Így nem csoda, hogy a taglétszám pár év alatt 60-ról huszonvalahányra apadt.

— Hiába no, az igazságtalanul elszenvedett sérelem fáj az embernek leginkább — mondta elkeseredve.

Mi szerveztük meg a járásban a nyúleladást Is — folytatta az elnök. A Brankóval jó előre megállapodtunk az adásvétel pontos időpontjában. Aztán teltek-múltak a napok és már első ízben is egyhónapos késéssel érkezett meg falunkba a vállalat átvevő kocsija. Én például 60 darab, 3 kg-ra hízott állattal vártam, reménykedtem heteken át. Közben természetesen az abrakszállítás is döcögött. Előfordult, hogy a szükséges takarmányra közel 1 esztendőt kellelt vámunk. Csoda hát, ha tenyésztőinknek elment a kedve a szakszerű állattartástól?.. Pedig 1977 és 1983 között 23 ezer 542 kiló összsúlyban 8 ezer 636 nyulat adtunk át.

Az alapszervezet elnöke úgy érzi, évek óta igazságtalanul „lekezelik“ őket. A rokkantnyugdíjas ember éppen ezért beleunt az értelmetlen szélmalomharcba, a meddő csatározásokba, le szeretne mondani választott tisztségéről, s ezzel egyetemben talán fel is oszlana a járás egyik szervezete — holott, kár lenne érte.

ZOLCZER LÁSZLÖ