Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-03 / 39. szám
1987. október 2. SZABAD FÖLDMŰVES. Bďt t&ŕháHyfteŕek, (3) * JÁSZBERÉNYI JUDIT PERE Hegedűs Jutkát Oláhújvárott (Érsekújvár eredeti neve) égették meg. Bevallotta Baronyal Katára, aki megkinzatása során boszorkánynak mondta a bagotai Barsi Pálné Jászberényi Juditot, mire 6 Is börtönbe került. Hajnal Adám szolgabíró és Horváth Gergely esküdt kezdi a vádlott kihallgatását-* — Tudja-e, miért került a vármegye tömlöcébe? .. Magha sem tudgya bizonyosan, hanem mdsoktul hallotta, hogy bszorkányságának gyanoságábul ragattatott légyen megh, noha eö legh kisebb aféle dologban sem érzi bűnösnek lennyi magát; hanem, hogy Istenes Imádságaival sok nyavalyás Embereket, egyszer is másszor is, de kiváltképpen a nehezen szülő Asszonyokat orvosolta légyen s netalántán azoktul okosztatott volna az boszorkányságnak gyanosága felüle ...“ Bírái kérdezik, „tud-e olvasást a menyülésről“ (ficam). „Kimenyül“ a keze vagy a lába valakinek, mondták a komáromiak. A vádlott elmondja, kitől tanulta a ráolvasás szövegét, majd magát a ráolvasást. Egyetlen szó sincs benne, ami Jászberényi Judit istentelenségét igazolná. De győződjenek meg erről önök is. Ez a szöveg a következő: „Menyülés, Hámlás menny az Or Jesus Christushoz, mondgya az Or lesus Christus menny el Máriához, mondgya Mária: Menyülés, Hámlás menny az Or Jesus Christushoz, a mellyen az Or Jesus Christus akarja azon Órában helyre mennyen.“ Megkérdezik tőle, hogyan gyógyította* a láhtőrést. A vádlott válasza: „Ha a fekete nnddrfüvet Jnadályfáj, fekete rákot, forrasztó követ és S. A. Jsalvis aurlbus — követem alásan, tisztesség nem esik/, s őrt és hálát, t'kmonuat JtoiástJ az teörésre rakta és azt égett borrai me-ih öntöszte össze forrott a tör öt csont.“ Az első húsz tanű közül csak egyetlen egy tesz ellene terhelő vallomást. De valóiában ez a vallomás sem terhelő. A fiatalasszony elmondta, hogv kislánya született és amikor a a régi Komárom gyermekágyból felkelt, a vádlott elkérte tőle a kislány köldökét (levált köldökzsinórját) és a kakasnak adta megenni, hogy a következő gyermeke fiú legyen. Négy évvel később valóban fiúgyermeknek adott életet. Annál terhelőbb nemzetes Konkoly László táblabíró úr vallomása, aki elmondja, hogy a vádlott a kapubálványa elé tett szurokszerű anyaggal két cselédjét megrontotta ... Csepy János szerint Barsiné éjjel sokszor meggyötörte gyermekágyban fekvő feleségét. Amikor elhívták, azt a tanácsot adta feleségének, hogy tegyen a feje alá mosófát, ecetet és fésűt. Attól kezdve a gyermekágyas asszonyt nem gyötörte senki és semmi... A vádaknak vajmi csekély alapjuk lehetett, az, ítélet mégis a szokásos: „ ... Tűzre s keövetkezendö képpen Hálálta ítéltessék és sententiastassék.“ A már halálra Ítélt asszonyt kínpadra vonják, s az, hogy mielőbb szabaduljon onnan, „vallomást“ tesz. Még ezzel sem érik be a bírái. Ojra megmutatják neki a kínzóeszközöket, mire a vallomását valóságos rémmesével egészíti ki. Elmondja, hogyan kötött szövetséget az ördöggel és tagadta meg az istent. Barsi Pálné valóban terjedelmes vallomásának egy része: „ ... holott megh látván az eö Testének kinnyaira rendöltetett és elő készíttetett eszközöket s észre véven magában hogy ha különben népi tehát iszonyú kínok fájdalmainak viselhetetlensége miatt is ki köllenék világosodnia az benne léveo és általa vakmerő tagadásokkal titkoltatott Gonoszságnak, kívánván azért inkább ép és egészséges, hogy sem mint megh bomlott elmével és megh töreletett testei érdemlett büntetéséhez képest elérkezett végső óráját látnyt, leghottan szépszerivel maga kényén megh vallotta, hogy eö nékie az Pokolbéli ördöggel igenis szövetsége volt, mely szövetségh tételinek alkalmatosságával az Mindenható Fölséges Or Istent az eö Teremtésit és az Tellyes Szent Háromságot az ördögnek kedviért megh tagadta és annak ellene mondott, azzal sem elégedvén megh, az ördögöt Férjéül választotta és az által magát megh Pöcsételtette a szent körösztségben vett igaz nevit elváltoztatta következendőképpen számtalan az ördöggel testi gyönyörűséget végezvén fajtalankodott és fertőzőit azon kívül sok különb különmbféle embereket az ördögiül vett kárhozott mesterségekkel Macska képiben megh nyomott- és az ördögnek mestersége által hol hat hol négy lovon Hintán Szent Gellért Hegyre ragadtatott az holott több hasonló ördögi szövetségben lévő Társaival vendégeskedvén tobzódott és az ördögnek örvendezett ...“ A töredelmes „vallomásból“ annyi haszna lett a szerencsétlennek, hogy nem élve került a máglyára, hanem előbb lecsapta fejét a hóhér pallosa ... S az asszonyok lúdbőrözve hallgatták a boszorkány és az ördög sikamlós, érzékeiket csiklandozó történetét. GÖRBE ILONA PERE 0 kocsmárosné volt Ögyallán. Igen csinos, Igen kikapós és ráadásul özvegy. Amikor férje kimúlt ebből az árnyékvilágból, gyorsan eldobta az özvegyi fátyolt és aztán bizony elég gyakran váltogatta a szeretőit mindaddig, amíg szemet nem vetett rá a később igen híressé lett földesúri család fia, Konkoly György ... Hogy a csapodár, szoknyavadász legényt magához láncolja, a szép és végre igazán szerelmes özvegy bájitalt főzött és azt valamilyen mesterkedéssel megitatta ifjú kedvesévell A fiú szülei rettenetesen felháborodtak a fiúkhoz méltatlan viszonyon, s mivel a fiú nem akart, vagy nem tudott szakítani a szép özveggyel, bűbájosság címén perbe fogták Görbe Ilonát. A vizsgálatot vezető szolgabírónak vallja az egyik tanú, nem tapasztalt egyebet, „hogy mint Konkoly István korcsmárosnéja ösmeretséget vetvén György fiával, ezzel gyakran ölelkeztek, csókolóztak és éjjel nappal szeretkeztek... De azt, hogy babona által vonszolta volna György urat szeretőiére, nem tud igenesset vallani. s -. A szerelmi bájitalnak nevezett valamiről a következő tanú beszél. Elmondja, hogy egyszer elment hozzá Görbe Ilona, és magával hozta a mészáros hármas késhüvelyét. Azzal aztán a Konkoly István uram udvarán álló kocsiszínbe ment és egy szekér alá bújt. A hüvelyből a göbrére és abból viszsza töltögetett bizonyos folyadékot, a tanúnak pedig ezt mondta magyarázatképpen: —„... én ezt az italt György Deáknak azért adom meg inynya, hogy az Botliknétul el gyülöltessem, mivel igen útónná adta magát!“ _ A tanú még hozzáteszi azt is, hogy talán „egymás konczát féltették“. Állítólag „Raráncsos fű“-vel is mesterkedett Görbe Ilona. „Az nyelvét veri véle és annak vérét említett Konkoly Györgynek innya adgya.“ Egy' zsellér fiától pedig azt kérdezte a vádlott, nem látott-e valahol egy döglött kutyát, „hogy annakis a szőrit Botliknéra hánynya és úgy meg útáltattya Kon-. koly Györggyel". S mit mond a több tanú? Ilyeneket: Szóbeszédből hallott a vádlottnak Konkoly Györggyel való viszonyáról, akivel szerelmeskedett s hálállt /hált) volna és hogy magához babonázta volna“. „... nyilvánosságosan látta hogy egymás közt bőven nyájaskodtak ...“ Tánc után a szerelmespár szellőzködni ment a kamrába, ott látta a tanú, hogy az aszszony „a férfinek öliben ülvén csókolkosztak és szerelmeskedtek". Hallotta „az Mészáros hármas késsé üres Hüveibül és az Ragábcsos Fűvel nyelve meg verésbűl gyüvő Vérnek megh itatása dolgát hogy tudnyia illik Konkoly Györgyét avval babonázta volna". , S a következő tanúvallomás legpikánsabb része: в A tanú az öreg Simonnétól hallotta, hogy Görbe Ilona „mézzel kente volna Agyikát Iágyékát) és kilenced napigh magán úgy hordozta, annak utánna pedigh le mosván magárul aztis itatta vele“, mármint Konkoly Györggyel. A „szerelmi bájital“ ügyét 1733. február 4-én tárgyalta a vármegye törvényszéke. Sajnos, a jegyzőkönyv folytatása elveszett (vagy még nem került elő), s így nem tudhatjuk biztosan az érdekes és pikáns történet bizonyára nagyon szomorú végét... Mert az biztos, hogy a szerelemféltő szép Görbe Ilona keservesen megbűnhődött, amiért magához merte kötni ’ a nagyhatalmú földesúr nagyreményű fiacskáját. (Folytatjuk) Összegyűjtötte és feldolgozta: N. LÄSZLÖ ENDRE Egy szabad ember A cím egyúttal egy dráma címe is. Ennek a darabnak a bemutatásával kezdi meg a jubileumi évadot a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulata. Mitől jubileumi ez a szezon? Mert az idény folyamán ünnepli alapításénak 35. évfordulóját a Matesz. Sok ez a 35 év, vagy kevés? Maradjunk annyiban, hogy az ember harmincöt évesen úgy érzi: most van a legjobb erőben . .1 Mtntha a Matesz is ezt érezrté hiszen a tavalyi komáromi nyolc és kassai (Košice) négy bemuíafó uián az idén is ugvanennvit tervezett, tehát pontosan néggyel többet, mint ahányat az elmúlt évadok sorári megszoktunk tőle. Egy szabad ember... Jó ez címnek? Eléggé közönségcsaiogató? — kérdezgetik a színházban... 1 Ml érdekes van ebben... Hiszen némi túlzással szinte mindenki annak érezheti magát! — morfondírozik a színházlátogatók törzsgárdája ... Hogy áthidaljuk ezeket a kétségeket, sürgősen hozzáteszszflk: Ez a színdarab tulajdonképpen legenda. Megtörtént eseményen alapszik, csak , az idők folyamán az embeyl fantázia egy kicsit kiszínezte — kiemelte az egyediség keretei közül, és általánosabb érvényűvé tette... De hát mi érdekes lehet egy szabad ember életében vagy történetében?! Semmi érdekes, semmi izgalom nincs abban, amikor minden úgy történik, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, ha egy hős olyan, mint egy szoborl — érvelnek a színházlátogatók, és Igazuk van. Mert dráma csak ott van, ahol ellentétes érdekek csapnak össze. De ahol minden úgy megy. mint a karikacsapás, ott minden rendjénvaló, ott nincs drámd. nincs összecsapás... Márpedig az Egy szabad ember — dráma. Van benne öszszecsapás — és nem is akármilyen ..! Lehete szabadnak lenni ott, ahol rabnak nevezik az embert? Lehet-e szabadnak lenni úgy, hogy rács mögött vagyunk? Elég furcsán hangzik, de lehet. Errőj szól az Egy szabad ember c. dráma. Egy fiatalember tizennyolcéves korában szerencsétlenül jár- önvédelemből emberölésre kényszerül. Ártatlanságát nem tudja bebizonyítani, mert egyetlen tanúja sem volt az esetnek; ő viszont annak rendje-módja szerint bevallotta a tettét. Ahogy mondani szokás: ezután már a víz se mossa le róla ... Miért vallotta be tettét? Mert így diktálta az igazságérzete. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Van, aki már ennek a gondolatától összeroppan. Hősünknek azonban éppen az igazságérzete sokszorozta meg az erejét... A kedves olvasó most talán azt gondolja: elég lenne már a szóból, mert ha mindent megtudunk az újságból, ugyan minek mennénk színházba .. .1 Amit 'azonban eddig leírtam, az a játéknak csak a kerete. Maga a játék arról szól, hogy megőrizheti-e valaki az emberi méltóságát egy életen át — rendkívül kedvezőtlen körülmények között — a börtönben? ч Amit végül is hősünk müvei, az igazán rendkívüli, és talán nem is akadt még párja a világon, mert mint mondottam volt: ez a dráma egy megtörtént eset alapján született, bármennyire is hihetetlenkedik a kedves olvasó ... A szerzőle egy kortárs örmény szerző, neve számunkra elég furcsán hangzik: Peres Zejtunejan. Az egyiptomi Alexandriában született, később az örmény fővárosba költözött. Ma is ott él és alkot. Novellákat, regényeket ír és természetesen mindenekelőtt drámákat Hazánkfián — de a magyar nyelvterületen is — teljesen ismeretlen a neve. Pedig a drámája alapján úgy tűnik: számunkra is van mondanivalója... A Matesz komáromi társulatának első bemutatójára október 9-én kerül sor, a szokásos időben: este fél nyolckor. A darabot a noszf 70. évfordulója alkalmából mutatja be a színház, igy nem véletlen, hogy a premier védnöke a madari (Modrany) Csehszlovák— Szovjet Barátság Egységes Földműves-szövetkezet. KMECZKÖ MIHÄLY «v - - - —1 I- . „ V ч ■*♦"■** V ♦ . :>. / "•.TtW Borostyánkő (Pajštúň) várának romjai, a Kis-Kárpátokban, Bratislavától 15 kilométerre. Az egykori kapu fölötti kőoroszlánok mindegyike különbözik egymástól (Pomichal Richárd felvétele) Rőffai Sarolta: Megtartó szerelem Kedves, szórakoztató, egyben gondolatébresztő olvasmány került az idén az olvasó kezébe a budapesti Magvető Kiadó jóvoltából. Mindenekelőtt azonban a szerzőt illeti elismerés, aki új regényével Ismételten bizonyította társadalmi éleslátását és kifinomult lélekábrázolő készségét. Az ember általában könyvben és filmen egyaránt a kuriózumot, a nem mindennapi, fantasztikus elemeket, a meghökkentő, lélegzetelállító fordulatokat keresi, de legalább annyira szívesen olvas olyan küzdő-szenvedő-szerető hús-vér hősökről, akikkel valamilyen vonatkozásban sorsközösséget érez. Egy életen át kísérletezünk az életközegünk, környezetünk kölcsönhatásainak kusza hálózatában való tájékozódás, eligazodás legkülönfélébb módozataival. Sokszor kiúttalannak tűnik egy-egy élethelyzet; korlátozott lehetőségeink miatt, esetleg helyzetünknél fogva eleve reménytelennek látjuk Jövőnket, elképzelhetetlennek tartjuk külső és belső konfliktusaink megoldását. Pedig a számtalan variáció között mindig akad járható út, egy jő vagy legalább egy kevésbé rossz megoldás. Higgadtság, elfogulatlan, józan mérlegelőkészség, szenvtelen ítélőképesség és mindenekelőtt nagy-nagy akarat kérdése az egész. Tömören megfogalmazva ezt a tanulságot vonhatjuk le Raffal Sarolta legújabb regényéből. Amíg azonban erre a felismerésre jutunk, végig kell kísérnünk a már gyermekko-Színészportré: Dráfi Mátyás Kalita Gábor felv. rában mellőzött kis „vakarcs“, Solymár Veronika sorsát a tanyasi portáról sok-sok buktatón és megpróbáltatáson keresztül egészen önmagára találásának pillanatáig. A szemünk láttára bontakozik ki egy erős, tiszta jellem. Solymár Veronika egyénisége, akinek — bár gyötrelmek árán — de 1» kell mondania .az anyai szeretetről, majd a fergeteges, mindent elsöprő, de nem „megtartó“ szerelemről. Ennek árén teremt magának végül is társadalmilag, elfogadható létalapot, a kiegyensúlyozott, értelmes élethez szükséges feltételeket, hogy mielőbb szabadulhasson a kiszolgáltatottság megalázd állapotából. A szokványos cselekmény hátterében a jellemek, a családi kötelékek, a baráti, partneri, munkatársi kapcsolatok bonyolult szövevényét bogozgatja a szerző. Figyelemmel követhetjük, mint válik a módos „lányos“ portára benősült, a befogadóknál talán kissé kevésbé rangos fiatalember fokozatosan egyre jelentéktelenebbé, mint törpül büszke, határozott és célratörő felesége árnyékává. A két gyermek megkülönböztetett helyzetét a családban jól érzékelteti az alábbi rövid részlet is: „Szívébe csak akkor sajdult belé a kicsiny korban mellőzöítek soha el nem múló fájdalma, ha Ferkő hazatért szünidőre a városi gimnáziumbői. Ferkőnak nem kellett melegséget koldulnia, kiügyeskednie, őt úgy vette körül az anyai szeretet, mint a levegő. Hát hiszen fiú volt, tetőtől talpig Vargacz... nem egy semmi kis csutak, késői, bátortalan, egyszálbél..Lenyűgöző, a jellemek konfrontációja egy parasztcsalád szigorú ősi hierarchiáján belül, ami éles határt von a követendő példák és az elrettentő vagy kétes magaviseleti formák közé. Veronika munkakörén, ápolónői beosztásán keresztül betekintést nyerünk egy vidéki kórház belügyelbe, és ezáltal reflektorfénybe kerülnek korunk egészségügyének szeplől, annak tágabb társadalmi vonatkozásai. Különösen rokonszenves a szerző témaválasztása, a műnek a szereplők életkőzegét, gondolatvilágát, tükröző, valamint annak fogalomrendszerét követő nyelvezete azon olvasók számára, akik a saját bőrükön tapasztalták, átélték vagy közelről ismerik a vidékről származó, paraszti gyökerekből táplálkozó ember új környezetbe történő beilleszkedésének körülményeit. GYEPES ARANKA ŕ
