Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-09-26 / 38. szám
1987. szeptember 26. SZABAD FÖLDMŰVES s JELEN A veterán kommunisták egy csoportja Részletesen szólt a szocialista építés konkrét eredményeiről mind a járás, mind a község vonatkozásában. Többek között megemlítette, hogy az idén az firsekójvári járásban több mint 207 ezer 300 tonna gabonát takarítottak be, az átlagos hektáronkénti terméshozam pedig 5,84 tonnás volt. Ez az ered mény a járás történetében az eddigi második legnagyobb gabonatermést és a negyedik legjobb terméshozamot jelentette. Ezt kővetően köszönetét fejezte ki az aratóknak a munkák sikeres elvégzéséért, aminek eredményeként sikerült valamit behozni a múlt évi lemaradásból. Ezután a 90 éves Nagy Béla. a pártszervezet alapító tagja is felszólalt, aki többek között ezt mondta: „Boldogság tölti el a szivemet, amikor kilencvenéves koromban olyan SZISZ helyi szervezetének forró üdvözletét ahhoz, amit a pártszervezet alapító tagjai, a veterán kommunisták és a mai nemzedék elért. Az ünnepi nagygyűlés befejező részében az SZLKP Érsekújvári Járási Bizottságának Elnöksége a falusi pártszervezet megalakulásának 60. évfordulója Alkalmából sokéves aktív és áldozatos pártmunkáért elismerő oklevélben részesítette Nagy Bélát, Illés Bélát, Nagy Gyulát, Juhász Istvánt, Juhász Ferencet, Járási Györgyöt, Matuszovicz Györgyöt, Szabó Ferencet, Illés Józsefet, Bach Lászlót, Borka Józsefet, Búkor Józsefet, Hlavatá Magdolnát, Illés Zsófiát, Illés Lászlót, Friss Jánost, Balogh Lászlót és Kutrucz Rudolfot, A falusi pártszervezet javaslatára — aktív és áldozatos munkájuk elAz elismerő okleveleket Jaromír Valent (jobbról] és Priskin Magdolna adta át a veterán kommunistáknak ismerősöket láthatok, akikkel közösen építettük a munkásmozgalmat, a hazát.“ A továbbiakban kiemelte, hogy régen egyáltalán nem volt tövismentes üt, gratulált ahhoz, ami Szímőn történik, ahol a lakosság, szlovákok és magyarok összetartanak, és sikeresen építik a jelent. Kifejezte örömét afelett is, hogy békében és barátságban élünk, ami a községben főleg az efsz-nek és a hnb-nak köszönhető. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: „A régi szellem az emberekben van, látni ezt a mindennapos munkában.“ Ezt követően a SZISZ helyi szervezetének képviselője tisztelettel adózott azok előtt, akik életüket áldozták a szebb és jobb jövőért, majd átadta a A nagygyűlést követően a résztvevők megkoszorúzták Kosfk István emlékművét (Deutsch Zoltán • felvételei) ismeréseként — oklevélben részesült Illés József, Harcsa Béla, Balogh István, Lénárd József, Ján Kosicky, Kosík József, Bombicz József, Pavol Kyseľ. Illés Sándor, Illés Anna, Mária Vantarová, Illés Mária, Kollár József, Szépe Gáspár, Varga Alajos, Mátyus Mária és Ján Vantara. Az elismerő okleveleket a nevezetteknek Jaromír Valent és Priskin Magdolna adta át. A nagygyűlés végén a résztvevők békefelhívást fogadtak el, amelyet szlovák és magyar nyelven dr. Pénzes István, a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola igazgatója olvasott fel, végül az ünnepi nagygyűlés résztvevői megkoszorúzták Kosík István emlékművét. Befejezésül még annyit, hogy a szövetkezeti klubban a nagygyűlést megelőzően került sor a három nemzedék találkozójára, amelyen Búkor József nyugdíjas — az ő nevéhez fűződik a falusi pártszervezet történetének feldolgozása — tartott előadást az eltelt hat évtized legfontosabb mozzanatairól. Az ezt követő vita keretében Blaho Károly, Nagy Gynla, Hlavatá Magdolna és Bajtkó Károly szólalt fel, akik többek között rámutattak arra is, hogy a szocialista építés során a községben kimagasló eredményeket értek el, főleg a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokon keresztül. A veterán kommunisták összehasonlító példákkal Illusztrálták a hat évtized 'alatt elért fellődést. BARA LÁSZLÓ MÚLT es Korán ébredt а falu. Aratás volt. Anya többször beszólt a konyhából: „Ébredj, lányom, öreg már a reggel, nemsokára indulunk!“ Mire álmosan kikászálódtam a szobából, kint már zajlott az élet. A konyhában frissen főtt bableves illata terjengett, egy jókora tál derelye is ott gőzölgőit már az asztalon. „Ügyesen mosakodj, öltözködj, aztán darálj egy kis mákot! En addig ellátom a baromfit“ — szólt futtában, rám se tekintve. Megállás nélkül tett-veit, rakodott szemfényvesztő gyorsasággal. A következő pillanatban már a baromfit terelgette a hátsó udvarban. Álmosan pislogtam utána, de már nem láttam mást, csak anya gyöngyöző homlokát, amely mögött, mint egy noteszlapon, oszlopokba sűrítve soroltak a nap apró-cseprő gondfai. Szinte láttam, amint képzeletbeli kis ceruza öt-tíz percenként kipipál egy címszót, ilyenkor anya szép ívű Homlokán oégiggurul egy-egy csillogó gyöngyszem.. Ez a kép mélyen rögződött bennem, bárhová néztem, mindenünnen anya verítékező homloka villant rám. Nyomorultnak és élhetetlennek éreztem magam a felismeréstől, hogy amíg én észhez térek a reggeli kábulatból, anya egy félnapi munkát hagy maga mögött. Sokszor az volt az érzésem, hogy nem is közönséges halandó, hanem valamiféle bűvös erő birtokában van. Azon töprengtem, hogy vajon szokott-e aludni egyáltalán az én anyám. Mert én bizony még se lefeküdni, se felkelni nem láttam őt... Sokáig azonban nem értem rá tépelödni, mert anya csakhamar beviharzott, s már vettem is a kővetkező utasítást: „Hajtsd kt a libákat, fiam, a tarlóra, de siess ám vissza! 'Majd Ha nénéd vigyáz rájuk.“ Bosszúsan botorkáltam kifelé, az udvaron aztán nagyot szippantottam a friss, szalmaillattal telített levegőből. Kgy kicsivel márts szebb lett a világ. Apa éppen végzett a kasza kalapálásával, komótosan jütybrészve, nagy gonddal készitgette az eseményszámba menő munkához szükséges szerszámokat. Látta, amint libahajtó vesszőmmel morcosán szántok végig az udvaron. hogy az pattogva, sercegve kaparja a . kitaposott, kemény földet, meg hogy jókorákat rúgok az utamba akadt apró göröngyökbe, tréfásan rárnkacstntott: ..No, kis marokszedő, nem tudom, győzöm-e maid a rendet vágni neked.“ Közben végezte a dolgát, ügyet se vetve rá, mit motyogtam válaszképpen. Bizony, nem volt nekem virágos kedvem, egy csepp sem. Minduntalan azon morfondíroztam, miért kell nekem a tűző napon hajladoznom, hogy majd a szalma meg a tok véresre szúrja-marja a bőrömet, ahelyett, hogy Fanninak babaruhát varrhalnék, vagy mesét olvashatnék. Bezzeg a többi korombeli lány naphosszat Játszhat. Anyának könnyű, gondoltam, ö biztosan élvezi a munkát, hiszen meg nem unja soha, de nekem borsózik tőle a hátam. ...De hát mit is tehetnék, ha már egyszer aratónak felöltek.... csak szégyent ne vállfák, hiszen még ném is tudok markot szedni...?! Eleredt a könnyem. Kegyetlennek éreztem anyái. — Azért csak szedtem a lábam szaporán. Vesszőmmel kíméletlenül kaszaboltam az útszéli szamárkórót meg szarkalábat . .. Mire visszatértem, a tornácon már egymás mellett sorakozott az elemózsiáskosár, a vízzel telt cserépkorsó, a kévekötő madzag, a sarló, a kaszakő a többi szerszámmal együtt Ki-ki szedte-vette a eipelniyalóját, és szapora léptekkel elindultunk a Kasikút-ddlő felé. A faluból kiérve, elém tárult a szikrázó napfényben úszó határ. A pacsirták és a tiiesökkórus örömdalagyvelege aztán megnyitotta csordultig telt keserűségem zsilipéit. Lelki szemeim előtt lassanként kezdett háttérbe vonulni a rám váró munka fárasztó jellege, és erőteljesen tört előre valami más: a fáradság értelme. A bizonyítás lehetősége, a megmérettetés. Hirtelen megélénkültem, megszaporáztam a lépteim, valóságos versenypályát láttam magam előtt... Bizonyítanom kell! A telt szemű, érett gabona szinte pattogott a perzselő hőségben. Apa a kaszakövet még egypárszor végigfuttatta a kasza élén, aztán nekifogott. Suhant a kasza, s nyomában engedelmesen megadva magát, harsogva dőlt sűrű rendbe a búza. Kételyeim egy pillanatra megint hatalmukba kerítettek: nem fog menni, hiszen azt sem tudom, hogy fogjak hozzá. Anya megérezte szorongásomat, magához ölelt, aztán kapta a sarlót: „Na, figyeli csa,c ifel Nem deákírás ez, egy lánynak ezt Is meg kell tanulnia.“ És én figyeltem anyát. Karcsú dereka hallott, mint a nád, szabályos, fürge mozdulatokkal szedte térdére a rendet, a markokat pedig megfelelő szakaszonként a renddel ellentétes oldalra döntötte. Ennek a munkának ritmusa volt. Azon kaptam magam, hogy gyönyörködöm benne, szerettem volna pontosan olyan lenni, mint anya... Nem váratott sokáig, intett, hogy próbáljam meg. Bátortalan-esetlen bukdácsoltam közelebb, és félve-Óvatosan próbáltam lábszármagasba emelni egy nyalábot, de bizony szétszóródott, összekuszálódott a rend. Bestelltem..., talán ha anya elfordulna, ha senki se figyelne, talán sikerülne ... Forró könnycsepp gördült le az arcomon. Megsajnáltak, de biztatlak is: „Te kis csacsi, nem kell mindjárt pityeregni. Bátrabban, rajta, fog az menni!“ Nekirugaszkodtam úfra, nagy buzgalmamban még a lábamat is megkarcoltam a sarló hegyével. Bántam is én, egyetlen fájdalmat éreztem csupán, a kudarc esélyét... Új lendületet vettem, csupa akarat és elszántság voltam. Végre sikerült az első három markot szép rendben lefektetnem. Ez úf erőt kölcsönzött, s az első sikertől szinte felvillanyozva próbáltam felvenni a munka ritmusát és a rendet vágó apa tempófát... Rövidesen teljes értékű marnkszedönek tekintettek, s anyám átállhatott a kévekötésre. Amikor az izzó napkorong a horizontot érdeste, a termés már kövér, tömött keresztekben várt további sorsára. Estére nyoma sem volt a reggelt nyűgösködésnek. A szívem a torkomban kalapált az örömtől. Anyára pillantottam. Fáradtnak és kimerültnek látszott, pedig még rengeteg dolga volt a ház körül. Akkor tudatosítottam, 6 sem fáradhatatlan, csupán zokszó nélkül végzi a dolgát. Vacsoránál magához vont, és a fülembe suttogta: „Büszke voltam rád.“ Ekkora boldogságot már alig bírtam elviselni. Ügy tűnt, nem is gabonát arattam aznap; sokkal többet annál: útravalót egy életre... Gyepes Aranka i к A* Idén emlékezünk meg s nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójáról, amely hazánkban is rendkívül nagy hatással volt a kommunista mozgalom alakulására. Példaként elég, ha csak a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltását és Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulását vesszük Ezek hatására hazánk falvaiban is szárnyra kelt az a gondolat, hogy ezt a folyamatot követni kell. így volt ez Szímőn (Zemné) is, amelyet annak idején Kis Moszkva néven ismertek. A közelmúltban Szímőn a szövetkezeti klubban bensőséges ünnepségre került sor A falu dolgozói nagygyűlésen emlékeztek meg a falusi pártszervezet megalakulásának 60. évfordulójáról, a csehszlovákszovjet barátságról, a békeünnepélyről, a nemzetközi szövetkezeti napról és az aratás befejezéséről. A nagygyűlés résztvevőihez meleg szavakkal szólt Nagy Béla nyugdíjas, a falusi pártszervezet alapitó tagja A CSSZSZK és a Szovjetunió himnuszának elhangzása után a pionírok virágcsokrokkal köszöntötték a nagygyűlés elnökségének tagjait, valamint az első sorokban helyet foglaló veterán kommunistákat. A szavalatokat követően a nagygyűlést Bach László, a Szímői Helyi Nemzeti Bizottság titkára nyitotta meg és vezette. A nagygyűlésen többek között jelen volt jaromír Valent, az SZLKP Érsekújvári (Nové Zámky) járási Bizottságának vezető titkára és Nagy Béla nyugdíjas, a pártszervezet alapító tagja. Az ünnepi beszédet Priskin Magdolna, a falusi pártszervezet elnöke terjesztette elő Beszédének bevezető részében meleg szeretettel és mély tisztelettel mondott köszönetét az alapító tagoknak, a falu veterán kommunistáinak harcos munkáiéért, a keserű harcok árán megfogant jelenért. Többek között kiemelte, hogy a jólét, az emberhez méltó életmód alapköveit ők rakták le. Megemlékezett azokról is. akik már nem élhették meg ezt az évfordulót. 1927 szeptember tizenhetedike nevezetes időpont a falusi pártszervezet történetében. Ezen a napon gyűltek össze a oártszervezet alapító taglal: Boros István, Gombié Ferenc Adamovics István. Adamovic; Imre, Bombic István. Borkt Gyula, Boska József, Figure Ferenc, Friss Adolf, Kutruct László, Kutak Ignác, Kurcss János, Kovács Lajos, Kovács józsef, Kostány |ános, Ludas Gyula, Szapb Géza, Szőke István. Szabó Vince, Nagy Béla, Varga Vince, Kutrucz Dénes, Kantár Gyula, Varga józsef és Szíjjárló József. Az internacionálé eléneklése után Steiner Gábor kihirdette az alakuló gyűlés programját, majd megválasztották a vezetőséget. A pártszervezet első elnökévé Kovács Lajost, a vezetőség további tagjaivá Adamovics Istvánt, Szőke Istvánt, Kutrucz Lászlót, Korcsa lánost. Ludas Gyulát, Nagy Bélát és Varga Vincét választották meg. A falusi pártszervezet elnöke beszédének további részében részletesen felvázolta a hat évtized történetének legfontosabb eseményeit, különösen a nehéz évek idején. Többek között rámutatott arra, hogy a februári győzelem kivívása után az egyik legfontosabb feladat volt a falu szocialista átépítése. Az egységes földm-'íves-szövetkezetet a községben a CSKP történelmi Jelentőségű IX. kongresszusa után 1949. október 7-én alakították meg. Megemlékezett a kommunisták úttörő munkájáról, amikor meggyőző, célszerű eszközökkel fogtak hozzá a kényes munkához A szövetkezett nap alkalmából megemlékezett azokról a munkában, kitartásban példátlanul erősnek bizonyult elvtársakról, akik a szövetkezet bölcsőjét ringatták. A szocialista mezőgazdaság történetéből kiemelte az 1971- -es évet. amikor is a Szfmői Efsz az andódi (Andovce) és a kamocsai fKomoöa) gazdaságokkal társult, s létrehozták a Haladás Egységes Földműves-szövetkezetei Azt. hogy ez a lépés helyes volt, az alábbi adatok Is Igazolják: az elmúlt Időszakban a szövetkezet termelése a négy-, a gabona- és húseladás a három-, a tejeladás a négyszeresére, a szövetkezeti dolgozók havi átlagkeresete pedig ezer koronáról 2600 koronára növekedett, ugyanakkor az állandó dolgozók száma 30 százalékkal csökkent. Az ünnepi nagygyűlésen Jarnmfr Valent, az érseVújvári járási pártbizottság vezető titkára Is felszólalt, aki főleg a falusi pártszervezet megalakulásának jelentőségét és véghezvitelét. valamint Késik István tevékenységét emelte ki. Köszönetét fejezte ki a pártszervezet alapító tagiainak és a veterán kommunistáknak.
