Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-09-19 / 37. szám
1987. szeptember 19. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A forradalom útja Kibontakozóban van a KGST - országok műszaki - tiirinmánuns haladásáról szóló nrooram meovalósítása KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR 1 Illúziók nélkül Ä bolsevik párt történelmi jelentőségű VI. kongresszusa után országszerte gyorsan növekedett a bolsevikok befolyása, a kongresszuson elfogadott Irányvonal helyessége mindinkább beigazolódott. Az Ideiglenes Kormány teljesen elvesztette a tömegek bizalmát, hazug Jelszavai, üresen kongó frázisai egyre kevesebb embernél találtak hitelre. A hatalom még a burzsoázia kezében volt, ám mind több jel mutatott arra: már nem sokáig... 'Auguszuts 20-án a pétervári munkások és katonák szovjetéinek munkás szekciója felhívást tett közzé, amelyben a JfiHus 17-1 tüntetés után letartóztatottak azonnali szabadonbocsátását, a munkások és katonák törvénytelen bebörtönzéséért felelős személyek felelósségrevonását követelték. Augusztus 20-a és 25-e között ülésezett a pétervári üzemi bizottságok konferenciája, mely egyetértését fejelte ki a bolsevik párt. VI. kongresszusának határozataival és tiltakozott a munkások üldözése ellen. Az Ideiglenes Kormány a régi cári recepthez nyúlt: fokozta az üldözést, remélve, hogy az elnyomatás megtöri a munkásság erejét. Azt hitték az oly sokszor „bevált“ korbács majd „észhez téríti a csőcseléket“. A kormány által megindított rendőrségi hajsza arra késztette a Razlivben rejtőzködő Lenint, hogy másutt keressen menedéket; augusztus 22-én kalandos körülmények között a finnországi Helslngforsba fa mai Helsinkibe] utazott. Augusztus 25-én Moszkvába» megkezdődött az a tanácskozás, amelyen a reakció képviselői — gyárosok, pénzemberek, nagybirtokosok, tábornokok, egyházi tisztségviselők, eszerek és mensevlkek — megpróbálták létrehozni az ellenforradalom egységfrontját; szövetségük egy vaskezfl katonadiktatúra alapjául szolgált volna. Az augusztus 28-íg tartó tanácskozás résztvevői tökéletesen egyetértettek abban, hogy a forradalmat minden eszközzel el kell nyomni, s folytatni kel! a háborút. Ä reakció cselszövéseire a moszkvai munkások négyszázezres tömegtüntetése volt a válasz, valamint az a felhívás, amelyet augusztus 26-án adott kí a bolsevik párt vezetősége, s amelyben a július 17-e után kialakult helyzetet elemezték. Hangsúlyozták, hogy a forradalom győzelme békés úton már lehetetlen, ezért a fegyveres felkelés előkészítésére kell orientálni. Augusztus 28-án a párt központi bizottsága a Proletarij nevet viselő lapban közreadta az ellenforradalmi erők moszkvai tanácskozásával kapcsolatos állásfoglalását; leleplezték a reakció szándékait s éberségre Intették a dolgozókat. Augusztus 30-án olyan esemény történt, mely félreérthetetlenül bebizonyította, hogy a kormány aligha tekintheti hfi és engedelmes szövetségesének a hadsereget a forradalom ellen vívott harcban: a vjatkaj kormányzóságban állomásozó 166. gyalogezred katonáiból szervezett s a lázongó parasztok ellen kivezényelt büntetőalakulat megtagadta a parancs teljesítését, s letartóztatta az ezred parancsnokát. A Kornvtlov tábornok által irányított vezérkar ráébredt, hogy a hadsereg irányítása kicsúszik a kezükből. A kormány élén álló Kerenszkij s a tábornokok egyetértettek abban, hogy a hadsereget mielőbb fel kel! használni a forradalom visszaszorítására és katonai diktatúrát kel! bevezetni. Szeptember 6-án Kerenszkij Kornyllov tábornokot nevezte ki a pétervári katonai körzet parancsnokává. Ez a lépés egyértelmű volt egy katonai puccs leplezetlen előkészítésével. Ä pétervári üzemi bizottságok s a szakszervezeti tanács még ezen a napon ülést tartottak; határozatukban elítélték a készülő puccsot, s figyelmeztették a dolgozókat a fenyegető veszélyre. Erélyes fellépést követeltek minden ellenforradalmi akcióval szemben, követelték továbbá a munkások üldözésének megszüntetését, a politikai foglyok szabadonbocsátását, s a pértevárl munkásőrség felállítását. A proletariátus mozgósításában fontos szerepet Játszott egv öi lap. a szeptember 7-én megjelent bolsevik sajtóorgánum, a Rabocsij (Munkás), mely a betiltott Proletarij (Proletár) örökébe lépett, s a forradalmi agltá- I ció hatékony eszközévé vált. Szeptember 8-án az ellenforradalom vezérévé lett Kornyllov tábornok végleg levetette álarcát: a főváros felé indította hadseregét és ultimátumot intézett az Ideiglenes Kormányhoz, melyben magának követelt minden hatalmat. Kerenszkij azt hitte, a tábornok eszköz lesz a kezében, amellyel megsemmisítheti a forradalmat, ám Kornyllov ezzel a szereppe nem érte be: neki az Ideiglenes Kor mány sem kellett, a cári hatalon restaurálására törekedett, s Keren szkijjel és híveivel is le akart szá molni. A kormányfő felismerte a ha talmát ezúttal a szélsőjobbról fényé gető veszélyt, s a puccsisták legnagyobb megdöbbenésére szembefordul! velük. Kornyilovot megfosztotta főparancsnoki tisztétől, elfogató parancsot adott ki tegnapi cinkosa ellen — s a munkássághoz fordult segítségért. A proletariátus tisztában volt vele, hogy Kerenszkij ádáz ellensége a forradalomnak, ám azt is jól tudta, hogy Kornyilov győzelme esetén a legszélsőségesebb ellenforradalmié rok rémuralma következne — az adott helyzetben az Ideiglenes Kormány képviselte a kisebbik rosszat. A dolgozók állásfoglalása nem is lehetett kétséges: szeptember 9-én a bolsevik párt központi bizottsága, a pétervári pártbizottság, az üzemi bizottságok központi bizottsága s a pétervári szovjet bolsevik frakciója felhívást adott ki, melyben harcba hívta a tömegeket Kornyilov ellen. Ugyanezen a napon Kornyilov kijelentette, hogy nem ismeri el a kormányt; a tábornokok Kornyilovot támogatták. Szeptember 10-én a pétervári kerületi szovjetek tanácskozásán a Yésztvevők döntést hoztak a munkásőrség megszervezéséről és a munkásság haladéktalan felfegyverzéséről. Szeptember 11-én a párt központi bizottsága felszólította a párt helyi szervezeteit, hogy minden erejüket mozgósítsák a Kornyllov elleni harcra. E- zekben a napokban a fővárosiján 40 ezer dolgozó ragadott fegyvert, ismét megalakultak a vörös gárdák, Pétervár határában lövészárkokat ástak. A lázadó tábornokok közeledő csapataihoz bolsevik agitátorok érkeztek, akik felvilágosították a katonákat, hogy milyen célok érdekében küldték őket harcba a munkásság ellen Az agitáció hatására az alakulatok nagy része megtagadta Kornyilov parancsát; az ellenforradalom támadása szeptember 13-án összeomlott — a proletariátus elszántsága és bátorsága eleve kilátástalanná tette a puccskísérletet. Ezen a napon összeült a bolsevik párt központi bizottsága, mely „A hatalomról“ címmel elvi jelentőségű határozatot fogadott el. Ebben a határozatban követelték az ellenforradalmi lázadás vezetőinek eltávolítását s annak a politikai irányvonalnak a felszámolását, amely lehetővé tette a lázadás előkészítését és megszervezését. Hangsúlyozták, hogy az ellenforradalmi veszélytől csupán a munkásság s a parasztság képviselőiből álló forradalmi kormány szabadíthatja meg az országot. Szeptember 14-én a bolsevikok vezette proletariátus győzelmének betetőzéseként letartóztatták Kornyilovot és bűntársait; a reakció súlyos vereséget szenvedett. A Kornyilov puccs balsikere új helyzetet teremtett Oroszországban: végleg lelepleződött az Ideiglenes Kormány kétkulacsos politikája, s még az Ingadozó, kétkedő, opportunista befolyás alá került dolgozók is felismerték, hogy érdekeiket egyedül a bolsevik párt képviseli következetesen és elszántan. Ennek a felismerésnek hamarosan mélyreható következményei lettek. Szeptember 13-án a pétervári szovjet bolsevik frakciója azzal a javaslattal fordult a szovjetek plenáris üléséhez, hogy követeljék a hatalom azonnali átadását a munkásság és a szegényparasztság Igazi képviselőinek. A jelenlevők túlnyomó többsége egyetértett a javaslattal — ez a tény már az erőviszonyok lényeges megváltozásának a jele volt: megkezdődött a szovjetek bolsevizációjának folyamata. Szeptember folyamán az illegalitásban dolgozó Lenin befejezte augusztusban elkezdett művét, az „Állam és forradalom“ című könyvet, melyben kibővítette, elmélyítette és összefoglalta a marxizmus—leninizmus államelméletét és kidolgozta a proletárdiktatúra alapelveit. E könyvében Lenin nem csupán továbbfejlesztette Marx és Engels tanítását, hanem egyúttal élesen megbírálta és megcáfolta a témával kapcsolatos opportunista és revizionista nézeteket is. Hangsúlyozta, hogy a burzsoázia állama a dolgozók elnyomását és kizsákmányolását szolgáló hatalmi eszköz, eme lyet csak a proletariátus dönthet meg. A burzsoázia hatalmát a proletárdiktatúrának kell követnie, mely a munkásság fegyveres erejére támaszkodik, s kizárólag a dolgozó nép érdekeit képviseli; a proletárdiktatúra létrejötte szükségszerűség, a történelem dialektikájának a megnyilvánulása. A kapitalizmust — mutatott rá Lenin — nem követi „automatikusan“ a szocializmus korszaka, hanem átmeneti időszaknak kell következnie: éppen ez a proletárdiktatúra időszaka. G. Kovács László Vajon lesz-e újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó, s ha igen, mi várható utána? Milyen hatással lehet ez a szovjet—amerikai kapcsolatokra? Ezeket a kérdéseket most, Eduard Sevardnadzn szovjet külügyminiszter washingtoni útja kapcsán sokan felteszik. Ha sorra vesszük a külügyminiszteri találkozót megelőző hetek eseményeit, nem túl bíztató prognózist kapunk. A 72 amerikai atomrobbanóíej körüli huzavona — a kettős rakétamegállapodás kidolgozásának fő akadálya még mindig tart, a washingtoni vélemény nem változott. A Perzsa (Arab)-öböl ügyében elfoglalt szovjet, illetve amerikai álláspont különbözősége ugyanúgy fennáll, tehát a nézetek egyeztetésének reménye igen csekély. Mindez azonban felmérhető, és ismert tény. Ami nehezebben kiszámítható, illetve mindig szolgálhat meglepetésekkel, az az Egyesült Államokban fei-felszított szovjetelienesség, rágalomhadjárat, ellenséges propaganda. Alig két héttel a külügyminiszteri találkozó előtt Reagan elnök hagyományos tévébeszédében kemény szovjetellenes kirohanásokra ragadtatta magát. Egyfelől utalt a kidolgozás előtt álló szovjet—amerikai rakétamegállapodásra, másfelől ennek szellemével, a leszerelés gondolatával gyökeresen ellentétes módon közölte, hogy megkezdték az űrfegyverek műszaki rendszerének megépítését. Az amerikai elnök magatartásával kapcsolatban Gcorgij Arbatov akadémikus. a Szovjetunió USA- és Kanada-kutató Intézetének Igazgatója, a moszkvai Pravdában elemezte a várható fejleményeket. Az elnök érdekei mélyen gyökereznek — állapítja meg a szerző. Már a Fehér Házban töltött első évek után meggyőződhetett arról, hogy a Szovjetunióval szembeni nyílt ellenségeskedés és gátlástalan militarizmus sem otthon, sem külföldön nem hozza meg a kívánt eredményeket, hiszen a közvélemény a várttal szemben homlokegyenest ellenkező módon reagálhat. Oe olyan következtetésekre is juthatott, hogy a tárgyalások és bizonyos gesztusok nélkül nem fokozhatja a fegyverkezést. Viszont nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, állapítja meg Arbatov, hogy Reagan érdeklődése a csúcstalálkozó iránt nem csupán politikai manőver, hanem pozitivabb motívumok is ösztönzik. Hiszen hivatali ideje alatt arról is meggyőződhetett, hogy egy politikus bölcsességének és érettségének fő mércéje az, hogy mennyire képes hozzájárulni a béke erősítéséhez és a nukleáris fegyverek korlátozásához. Bizonyos ideig úgy tűnt, ezek a szempontok kerülnek túlsúlyba szemléletében, ameg ma Is óriási militarista potenciáljuk küldetését, ennek állandó fejlesztését ezzel magyarázzák. Európában egyre nagyobb teret hódit a gorbacsovi újszerű politikai szemlélet, a bizalmatlanság légkörének eloszlatása a tárgyalásokkal, tanácskozásokkal. Egymás megismerése megértéshez vezethet.'s ennek lehetőségeit ösztönzik a szovjet kezdeményezések, javaslatok. Hogy Washing« ton mikor és mennyire képes szemléletet módosítani, illetve váltani, azt nehéz lenne most megmondani. A hagyományosan kötetlen napirendü külügyminiszteri találkozó éppúgy tovább enyhítheti a légkört, „normáltzálhatja" a közvéleményt, mint a tudósok vagy parlamenti küldöttségek Szovjetunió-beli tapasztalatai, a kulturális kapcsolatok javulását jelző közös tévéadások, kiállítások. zonban az említett tévébeszéd csalódást jelentett. Lehet, hogy visszatér korábbi kemény szovjetellenességéhez. vagy csupán politikai manőver ez is, hogy a militarista körök szája íze szerint beszéljen? Mennyire lehet komolyan venni a legntóbb mondottakat, miszerint Reagan kizárja, hogy a leszerelési megállapodás aláírása és a csúcstalálkozó megrendezése előrelépést jelenthet a fegyverzetkorlátozás és a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálása terén? Eszerint a Szovjetunióval szembeni politikán nem akar Washington változtatni. Hiszen a készülő megállapodásokat az USA már ma teljesen ellentétes hatásokkal, akciókkal akarja „kiegyensúlyozni". Miért van az Egyesült Állandóknak szüksége erre a bizalmatlanságra, mi indokolja az újra meg újra felszított, tévéfilmekkel, különféle koholt történetekkel és a vezető politikusok demagóg beszédeivel táplált szovjetellenességet? д választ Arbatnv a háború utáni amerikai politikában, e politikára épülő gazdasági rendszerben és ennek híveiben keresi, amikor a kommunizmus elleni védekezésben és harcban találták meg Iegfőbbb céljukat, ezzel indokolták a lázas fegyverkezést, és ebben jelölik Ugyanakkor azonban a nyugati titkosszolgálatok és reakciós körök az ideológiai diverzió újabb „módszereivel“ próbálkoznak. Nemrég például ezek szervezték a balti köztársaságok nacionalista megmozdulásait, fgy próbálván lejáratni az átalakítás, a nyíltság, a demokratizálás politikáját. Durva beavatkazás ez -- és a nyugati rádióadók nszitó adásai — a Szovjetunió belügyeibe. Az ilyen manőverek, szpvjetellenes akciók aztán visszavethetik a kapcsolatok normalizálódását. Illúziók nélkül kell tehát a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulására tekintenünk, annak a történelmi igazságnak a tudatában, hogy két ellentétes ideológián alapuló társadalomról van szó, amelyeknek alapelvei összeegyeztethetetlenek egymással. Egyetlen lehetőség kínálkozik azonban arra, hogy az atomfegyvereket felhalmozó hatalmak ne veszélyeztessék az emberiség tétét: a békés egymás mellett élés, a tárgyalások, egymás különbözőségeinek elfogadása és annak a ténynek a felismerése, hogy a megmaradás érdekében egész Földünknek békére van szüksége, s e békét elsősorban a két nagyhatalom szavatolhatja.-haraszti—Szeptember elsején és másodikén hogy a szocialista gazdasági íntegrá- A testvérpártok gazdasági kérdé- Szófiában értekezletet tartottak a dóban korszerűsítsék e három or- sekkel foglalkozó KB-tltkáral síkra- KGST-országok kommunista és mun- szággal az együttműködést, és növel- szálltak azért, hogy. a pártok részékáspártjai központi bizottságainak jék részvételük hatékonyságát. Ez az ről aktívabban vegyenek részt az gazdasági kérdésekkel foglalkozó lit- együttműködés azt célozza, hogy együttműködés gazdasági és szervekárai. A tanácskozás részvevői meg- gyorsítsa Vietnam, Kuba, Mongólia, zeti mechanizmusa korszerűsítésével vitatták azokat a javaslatokat, ame- valamint az európai KGST-országok kapcsolatos további munkában azzal lyeket a KGST-szervekben most dől- gazdasági fejlettségének szintje kö- a céllal, hogy a KGST tevékenységégoznak ki a KGST-országok közötti zöttí fokozatos kiegyenlítés folyama- nek átépítését gyorsabban megvalóegyüttmüködés mechanizmusának, a tát. sitsák. szocialista gazdasági Integráció és a Az együttműködés korszerűsítését A KGST-országok kommunista és tanács tevékenységének átépítéséről, célzó intézkedések arra irányulnak, munkáspártjainak képviselői bangsó- Ennek alapjait jelentik azok az el- hogy a testvéri országok együttmű- lyozták a nagy októberi szocialista gondolások, amelyek a testvérpértok ködése a lehető legnagyobb mérték- forradalom kiemelkedő jelentőségét, vezetőiek 1986' novemberében Moszk- ben segítse a társadalmi-gazdasági amely ú] korszakot nyitott az embevában tartott munkatalálkozóján fejlődésük meggyorsítását és tntenzí- riség történetében. A testvéri pártok hangzottak el. vebbé válását, népeik Jólétének ja- és országok nagy figyelmet fordíta-Megállapították. hogy a KGST-or- vulását, a szocialista nemzetközi nak a kiemelkedő esemény 70. évfországok — pártjaik kongresszusi ha- munkamegosztás előnyeinek haté- dulója méltó megünneplésének. A bétározatainak. a KGST felső szintű kony kihasználását és a világgazda- ke és a biztonság megőrzését és erőgazdasági értekezletei állásfoglalá- ságban elfoglalt pozíciók erősödését, sitését, a világon lévő feszültséggósainak, valamint a két- és többoldalú Különös jelentőséget tulajdonítanak cok felszámolását célzó irányvonaluaiapon létrejött megállapodások va- annak, hogy a gazdálkodó szerveze- kát követve megerősítették szilárd lóra váttásának eredményeként — teltet széleskörűen bevonják az eltökéltségüket a fegyverkezési verhaladást értek el a társadalmi-gazda- együttműködés minden szférájába — seny megfékezésére, a leszerelésre, sági fejlődésben. Növekszik a társa- a közvetlen kapcsolatok alapján Is különösen az atomfegyverek megdalmi termelés hatékonysága. E folya- —, s hogy kialakítsák az ehhez szüntetésére azzal, hogy a leszerelés mat döntő tényezője a munkaterme- szükséges feltételeket. Mindez azt eredményeként felszabaduló hatalmas lékenység növekedése. Szélesednek szolgálja, hpgy elmélyüljön a terv- erőforrásokat a fejlesztésre használsz élenjáró technika, a termelésgépe- szerű együttműködés és a baráti or- nák. sítési és automatizálási eszközök be- szágok népgazdasági komplexumai- Rámutattak, hogy a KGST országai vezetésének méretei. Magasabb a nak egymást kölcsönösen kiegészítő mindig következetesen felléptek és testvéri országok népeinek anyagi és jellege. ma is fellépnek az egyenjogú és kölkulturális életszínvonala. Aktivizáló- Véleményt cseréltek a szocialista csönösen előnyös együttműködésért dik az együttműködésük, nő a kői- nemzetközi munkamegosztás 1991— a világ minden országával, függetlecsönös áruforgalom. Kibontakozóban 2005-re szóló kollektiv koncepcióié- nül azok társadalmi-gazdasági bérénvan a KGST-országok műszaki-tudo- nak kidolgozásáról az együttműködés dezkedésétől, azért, hogy a nemzetkömányos haladásáról 2000-ig kidolgo- korszerűsítése egyeztetett irányainak zi kapcsolatokból kizárják a dtszkrlzott program megvalósítása. meghatározására. mlnáció minden formáját és a gazda-Az értekezlet részvevői aláhúzták, Hangsúlyozták a gazdaságpolitikák sági diktátumok kísérleteit — az emnogy a KGST-országok együttmüködé- egyeztetésének fontosságát a kölcsö- bargőt, a bojkottot, a kereskedelmi* sének és az együttműködési mecha- nös együttműködéssel kapcsolatos a hitel- és a technológiai blokádot* nizmus korszerűsítésének érezhetőbb területeken, a népgazdasági tervek Megerősítették, hogy országaik vál* mértékben hozzá kell járulniuk a koordinálásának, az együttműködési tozatlan irányvonalat követnek a gazdasági és társadalmi fejlődésben mechanizmus megújításának, annak KGST és az Európai Gazdasági Közösa testvéri országok kommunista és terv-, éru-pénz eszközei, valutáris- s£g, a KGST-országok és az EGK-ormunkáspártjai által kijelölt stratégiai -pénzügyi és hitelkapcsolatai fejlesz- szggok közötti hivatalos kapcsolatok célok eléréséhez. tésének a jelentőségét. megteremtését illetően. Ez elő fogja A Vietnami Szocialista Köztársaság- Kiemelték annak szükségességét, segíteni a politikai és a gazdasági ban a Kubai Köztársaságban és a hogy lényegesen növeljék a KGST kapcsolatok megszilárdulását, az eny- Mongol Népköztársaságban a belső szerepét a tagországok küzütti gaz- hülés anyagi alapjainak, valamint a erőforrások aktív felhasználásával, dasági együttműködés fejlesztésének kölcsönös bizalomnak a megerősödéaz európai KGST-országok közremü- a szervezésében, javítsák в tanács sét Európában, egészében a nemzetködésével megvalósulnak azok az In- szerveinek struktúráját és munkájá- közt helyzet egészségesebbé válását, tézkedések. amelyek e három ország nak összpontosítását az együttműkö- A tanácskozás hozzájárult a tagorgazdaságának fellendítését célozzák, tips stratégiai kérdéseinek a megöl- szágok sokoldalú gazdasági és tudó- Mindezzel együtt lehetőség van arra, dására. mányos-műszaki együttműködéséhez.