Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-09-12 / 36. szám

1987. szeptember 12.

SZABAD FÖLDMŰVES'

.13

Bakó Ferenc agrármérnök

Horváth Sándor (Tóth József felvételei)

Az 1987-es gazdaság! év a kalászosgabona — ezen belül a búza — szempontjából szélsőséges évként került be az agrárgazdaság történelmébe. A tavalyi aszályos ősz következtében csak jelentős többletmunkával lehetett elfogadható magágyat készíteni. A száraz ősz és a rendkívül zord tél következtében a tavaszi állapotbecslésben a kalászos gabonafélék gyenge fejlettségi szintet mutattak. Ezt követően május elején az őszi kalászosok számára rendkívül kedvezőre fordult az Időjárás. A kiadós májusi-júniusi csapadék és a sokévi átlagnál hűvösebb

get ad a megfelelő magágy előkészítésre, s egyéb feltételek forrása is. A kártevők miatt viszont ne kövesse önmagát. Ezért az elővetemény megválasztásakor mi a szóját, az őszi repcét, a szemes és a sllőkoricát, valamint a cukorrépát részesítjük előnyben, nem véletlen, hogy a búza hozamai ott voltak a legnagyobbak, ahol megszüntettük a szemes kukorica 10—15 éves monokultúrában való termesztését.

Az idén sajnos a szemes kukorica vegetációs időszaka egy hónappal eltolódott. Ez a késés a búza esetében gyakorlatilag veszélyezteti a vetés

lisztharmat, vörösrozsda — ellen! védtítezést.

'Kísérleti tapasztalataik szerint fölösleges az aggodalom, hogy a művelőutak kialakítása során kihagyott sorok terméscsökkenést idéznek elő. Megfigyeléseik szerint ugyanis a kihagyott sorok termését a művelőút melletti sorok pótolják. Ez a Jobb fényviszonyoknak, a Jobb tápanyagellátásnak, a nagyobb bokrosodásnak, azaz a „szegélyhajtásoknak“ köszönhető.

A művelőutas termesztés lehetővé teszi a szántóföldi növényvédelmi géppark Jobb kihasználásának, a védekezési időpontok üzemi és ezen belüli táblaszintü optimalizálását, s mindez a légi védekezéshez képest lényegesen olcsóbban végrehajtható

Természetes, hogy a művelőutak létesítése ríem jelenti önmagában a

Búza, repce és szója -mesterfokon

Időjárás hatására az őszi és a tavaszi vetésű kalászosok gyors és erőteljes fejlődésnek Indultak. A Július első hetében hirtelen beköszöntő hőség viszont már negatívan befolyásolta a gabonaszemek megfelelő kitelítődését.

Az elmondottak után Joggal vetődik fel a kérdés, hogy több gazdaságban mi tette lehetővé a jő eredmények elérését olyan körülmények között, amikor a tenyészidő nagy részében kedvezőtlen volt az időjárás. E kérdésre a dtinaszerdahelyi (Dunákká Streda) Dukla Egységes Földműves-szövetkezetben kerestünk választ. ahnl búzából 970 hektáron, hét tonna feletti hektáronkénti termésátlagot értek el. Különben szándékosan választbttuk ezt a gazdaságot, mivel talafadottságalk — homok-, kavlcs- és öntéstalajok — nem a legkedvezőbbek.

Mindenekelőtt a gondosan, szakszerűen végzett emberi munkát emelném ki, amely a kiváló minőségű talajelő készítésben, a tápanyagpótlásban, a fajták Jó megválasztásában, az időbeni vetésben és a növényápolásban nyilvánult meg. Különösen szeretném, hangsúlyozni a tavaszi növényápolás és fejtrágyázás fontosságát. amit a búza tenyészidejének legkritikusabb időszakában végeztünk el. Az elért eredményekben nagv szerepe volt a nagyhozamú bú- 7afa|ták területi részarányának növelésében. A Danübta például 210 hektár átlagában, hektáronként 8 tonna feletti termésátlagot adott. Végül, de nem utolsósorban említeném, hogy a kalászos gabonafélék — ezen belül a búza — betakarítását a késői beérés és a csapadékosra forduló időjárás ellenére 13 nap alatt befejeztük. A jő üzemköztt együttműködés eredményeként egyetlen táblán sem következett be utóérés. ami a biokémiai veszteségek hatására beköveikező ezerszám, Illetve hektolltersúly-csökkenés mérséklése szempontjából rendkívül Jelentősnek bizonyult — hangoztatta Horváth Sándor, az efsz elnöke.

Bakó Ferenc agrármérnök, növénytermesztési ágazatvezető az elért eredmények szakmai magyarázatát a termelőhelyek megválasztásával és a növények egymás utáni sorrendjével kezdte.

— a növények eltérő igénye az előveteménvek iránt nagyon régóta Ismert dolog, s ez az intenzív fajták esetében is fennél. A megfelelő vetési sorrend megválasztása nem telent külön költséget, sőt kedvezően hat az egyéb költségek megtérülésére Is. A búza — és általában a kalászos gabonafélék — a szántóföldi növények Jó előveteménye, mert lehetőséagrotechnikai határidejének betartását. Ha ez bekövetkezik, akkor az eddigiek folyamán bevált vetésszerkezetet módosítani kell. Ebben az esetben viszont azokat a táblákat részesítjük előnyben, ahol tavaly szemes kukoricát termesztettünk, tehát a búza egyszeri ismétlését alkalmazzuk.

A Dukla Efsz-ben az Intenzív gabonaprograraban meghatározott célok elérésében a szellemi háttéren kívül a ökonómlkus szemlélet és a kreatív készség is adott. Ebben a gazdaságban ugyanis tényként állapították meg azt, hogy a növénytermesztésben kielégítő színvonal — az emelkedő élő- és hozamköltségek mellett — csak költségtakarékos, illetve hozamnövelő technológiai eljárások együttes alkalmazásával érhető el. Ezért úgy adnak teret az új módszerek bevezetésének, hogy a Jól beváltakat megőrizzék, illetve fejlesszék.

Gyakorlatilag azt tartják, hogy a búza hozamainak és Jövedelmezőségének alakulása a gazdaság termelési kultúrájának fontos mércéje. Az említett szemlélet megvalósítása egylk lehetséges eszközének a művelőutas termesztéstechnikát tekintik. Ezt az eljárást kísérletileg az idén 450 hektáron alkalmazták, 1988-ig viszont már az egész vetésterületre kiterjesztik. *

A vetéskor kialakított művelőutak

— a felhasznált műtrágya hatékonyságának növelése érdekében — a nitrogénműtrágyák megosztott, szakaszos adagolását teszik lehetővé, a búza fejlődésének négy alapvető stádiumában:

■ Vetéskor: a kezdeti fejlődés, a minél intenzívebb növekedés elősegítésére úgynevezett start-adagolás;

■ tél végén, a vegetáció indulásakor: a bnkrosodás serkentése, a sarjhaitások képződésének elősegítése;

■ a bnkrosodás végén, a szárbaindulás kezdeti Időszakában: a mennyiségi növekedés elősegítése, a hajtások, illetve a kalászt hozó szárak számainak növelése, az asszimilációs felület minél nagyobb kifejlődése érdekében;

■ az ntnlsó levél megjelenésekor

— a kalászkitolódás kezdeti időszakában: a szemképződés elősegftése.

A nitrogénműtrágya osztott kiadagolásán kívül a művelőutas termesztés lehetővé teszi a taposásmentes gyomirtást, a • szántóföldi gépekkel táblaszinten optimális Időben végrehajtott levél- és kalászbetegségek —•

termelési módszer és a termesztéstechnológia megváltozását, csak egy műszaki „eszköz“,, amely lehetőséget ad a technológia finomítása, a növény fejlődési folyamatába való tudatos, okszerű beavatkozásra.

Örömteli, hogy ebben a gazdaságban a kalászos gabonaféléken kívül új utakat keresnek az őszi repce és a szója termesztésében is.

Az őszi repoét az idén 100 hektáron termesztették, s hektáronként a tervezett 2,18 tonnával szemben 3,25 tonnát értek el. Ezt a növényt a legjobb termőképességű talajon termesztik, az elmúlt években 4—5 kilogrammal — 8 kg/ha-ra — csökkentették a vetőmag hektáronkénti mennyiségét. A vetést optimális Időszakban augusztus végén befejezték. A vetőmagmennyiség csökkentése által ritkább a növényállomány, ennek köszönve a tél beállta előtt megerősödik és megnövekszik a fagyállóképesságe. Ezt az eljárást hat év óta alkalmazzák. Az eddigiek folyamán az őszi repcét egyszer sem kellett kiszántaniuk.

Ebben az mezőgazdasági üzemben új arcát mutatja a szója is. A termésbecslések szerint a BS-31 és az Ewans bôtermó fajták 1,8—2,3 tonnás hektáronkénti hozammal kecsegtetnek, ami számításaik szerint kifizetődő.

A több éves gyakorlati tapasztalatokból kiindulva a sikeres szójatermesztést három tényező határozza meg: a talaj szinte asztalslmára való elmunkálása — ehhez a talajt már nyár végén előkészítik, hogy tavaszszal már csak egy menetben kelljen magágyat nyitni —, a speciális kombájnnal való betakarítás és az Idejében elvégzett gyomirtás.

A szója új arcát mutatva ebben a gazdaságban „pénzes“ növénnyé vált, a termelők viszont azt nem értik, hogy az illetékesek miért nem veszik figyelembe a takarmányalap képzésénél.

• ••

Körvonalakban így néz ki egy mezőgazdasági nagyüzem növénytermesztése — melyen belül a szemes kukorica Is gazdag terméssel kecsegtet, ha az időjárás is úgy akarja —, amely csöndben, hírverés nélkül gazdálkodik. Tiszteletben tartják a hagyományost, de előtérbe helyezik a korszerűt, s közben a dolgozókban megőrzik a munka hitét és becsületét. Teszik mindezt természetes szorgalommal.

CSIBA LÁSZLÓ

Az átalakítással összhangban

(H.)

Az SZKP KB főtitkára a munkakollektívákkal kapcsolatban megjegyez te, hogy azok hosszú időre kaptak földet és más termelési eszközöket. Tavaly ezekben a közösségekben az egy főre jutó szemestermény-terme lés 700—800 tonna, a termelési érték pedig 70—jlOO ezer rubel, vagy még több volt átlagosan. A mezőgazdasági termelés gyors bővftéséhez szükség van já gépekre, vegyszerekre és a kedvezőtlen feltételeket tűrő növényfajtákra. De mindenekelőtt a ráiuk bízott ügyért felelősséget érző emberek kellenek, akik maradéktalanul érdekeltek munkájuk eredményében. A novoszibirszki területen az intenzív munkakollektívák első résztvevői, a Kozsuhov fivérek az nrúinszknjei járás Bolsevik Kolhozából azt mondják, hogy nemcsak a magas fizetés vonzotta őket ebbe a kollektívába, hanem legalább annyira az önállóság, emberi értékük felismerése is, meg a büszkeség azért, hogy igen szükséges dolgot csinálnak.

Mihail Gorbacsov a továbbiakban kiemelte: ha azokhoz a nagy termelékenységű gépekkel és más erőforrásokkal, amelyekkel ma az ország rendelkezik, párosul a magas fokon szervezett, az érdekeltség alapján végzett, intenzív munkáért folyó tömegmozgalom, akkor a dolgok iobban fognak menni. Az élet azt mutatja, hogy minden járásban, minden területen vannak olyanok, akik képesek végrehajtani őzt az áttörést. Például A. A. Volocsenszkij párttag, az Artyemovszkij Szovhoz gépésze (pszkovt terület, pitalovói járás) azzal a kéréssel fordult a szovhnz igazgatóságához, hogy adjanak neki földet és hizlalásra növendék bikákat. Negyven hektár termőterületre kötöttek vele szerződést, ebből tíz hektár a szántó, húsz a kaszáló. A gépész helyreállított egy leírt kombájnt, két traktort, megjavított egy elhanyagolt istállót, amelyben húsz növendék állatot helyezett el. Segít a munkába a fia és a leánya, akik tanulnak, és szabad idejében a felesége, aki a szovhoz egyik könyvelője. A tervek szerint egy év alatt 11 tonna húst termelnek. A bevétel meghaladja a 31 ezer rubelt. A szovhoztói kapott növendék állatért, műtrágyáért, vetőmagért, üzemanyagért és más erőforrásokért — önköltségi árat számítva fel — 23 ezer rubelt fizetnek, a jövedelem így nyolcezer rubel.

— Már akkor, amikor a kollektivizálás útjáról folyt a vita, elhangzott, hogy a kollektív nagyüzemek nagy lehetőségeket nyitnak meg a technika, a műtrágya, a tudományos eredmények alkalmazása előtt, de magukban rejtik annak a veszélyét, hogy a parasztság elszakad a földtől — mondotta a főtitkár. — Másrészt viszont a kis parasztgazdaságok a dolgozót a földhöz kötik ugyan, de nem teremtik meg a lehetőségét annak, hogy maximálisan a maga javára fordítsa a tudományos és műszaki eredményeket. Talán ellentmond ez a szocializmus elveinek, talán az ilyen munkamódszer megránthatja a dolgozót? Sokkal inkább az a múltbeli gyakorlat teszi ezt. amikor a nemtörődömség árát a költségvetésből kellett fedezni, amikor ez a hanyagság tönkretette a gabonaföldeket.

A továbbiakban Mihail Gorbacsov ismét néhány példát említett. A már említett pitalovói járásban a kommunisták a tudósok segítségével intézkedéseket dolgoztak ki a mezőgazdasági üzemek gazdaságának fellendítésére. A háború után 46 ezren éltek a járásban, mára 17 ezren maradtak, így alig van munkáskéz. Átgondolták a helyzetet, és úgy döntöttek, hogy széles körben meghonosítják a kollektív munkavállalást A járás kolhozainak és színhazainak nyolc gazdának vállalkozásban. Tavaly a terméshozam hektáronként 38,3 tonna volt. Ez a csoport érte el a legalacsonyabb a munkaráfordítás — száz kimásfél rubelt (a köztársasági átlag 9 rubel volt), itt volt a legalacsnnyab ha munkaráfordítás — száz kilónként 0,54 munkaóra (a köztársasági átlag 2 munkaóra volt). A tvernopoli területen a kolhozok sok csa, Iádnak adtak palántát, fóiiát, műtrágyát, növényvédő szert, öntözőszivattyút, biztosítják a csomagolóanyagot. Egy egy család 1500—20D0 négyzetméteren termeszt korai paradicsomot, s négyzetméterenként 7—8 kilogramm kiváló terméket szed.

Az előadó a továbbiakban aláhúzta: a példák azt bizonyítják, hogy lehet gyorsan fej'eszteni a mezőgazdasági termelést, ha bekapcsolnak minden tartalékot, bevonják ebbe az ügybe az összes dolgozót, az összes családot, szabadjára engedik az emberek kezdeményező kedvét.

— Hiszen ml van most? — folytatta Mihail Gorbacsov. — A falusi ember minden apróságért a boltba siet, gyakorlatilag ugyanolyan élelmiszer-vásárló lett. mint a városlakó. A falusi családok 54 százalékának nincs tehene. 33 százalékuk pedig egyáltalán nem tart állatot.

összeállította: —blm

I

sága ez év elejétől családi vállalkozásban működik. Az idei év első felében ugyanannyi takarmánnyal az állatok kétszer annyit, naponta 800— 1000 grammot gyarapodtak. A járásban a szántóföldi növénytermesztésnek majdnem 40 százalékát kis csoportokban végzik. A tavaszi vetést a szokásos 15—18 nap helyett hat nap alatt elvégezték. A járási szervezetek, a gazdaságok vezetői lemondtak az utasításokról, a nyomásgyakorlásról, a munkák menetének állandó ellenőrzéséről. A vezetőségnek ma egyszerűen nincs szüksége az ilyen módszerekre.

L. D. Brizga, az SZKP KB póttagja, férjével együtt elment a kiváló Zsdanov Kolhozból az lljics Emlékezete Kolhoz (breszti terület, breszti járás) egyik elmaradott gazdaságába, s két éve vezeti a hat főből álló vállalkozói gárdát. Ezek az emberek száz tejelő tehenet, ötven hektár legelőt kaptak. A fejest Ligyija Dmitrijevna egyedül végzi, férje és lánya pedig a takarmányt keveri és legelteti az állatokat. A fejési átlag 2917 literről 558(1 literre nőtt.

A pavlodari terület uszpenszkl járásának Panfilov Kolhozában 1983- -ban egy borjúliizlaló csoportot hoztak létre. A csoport és a kolhoz vezetősége szerződést kötött. A csoport három emberből áll. vezetője: A. Rugyko első osztályú- gépész és traktoros, munkatársai: lánya és veje. A mölt évben 563 növendék bikát hizlaltak, napi súlygyarapndásuk átlagban meghaladta az egy kilogrammot, a csoport egy tagjára számítva a termelés értéke 167 ezer rubel volt. Száz kiló sólygyarapodás önköltsége S5,5 rubelt tett ki, míg a kolhozban ez 155, a járási átlag pedig 230 rubel volt. A csoport egy tagjának havi átlagkeresete 534 rubel volt.

— Felteszek egy kérdést — folytatta a főtitkár. — Aláásta ez a kolhozrendszert? Nem! Ez is szocializmus, az élő, az alkotó, a munkálkodó szocializmus. Mert a nép széleskörűen bekapcsolódik a szocialista építésbe — a kollektív munkaformákon keresztül a dolgozónak a kolhozhoz és a szovhozhoz fűződő viszonya még erősebb lesz. Az emberek becsületes munkájuknak köszönhetik jólétüket!

Az SZKP KB főtitkára ezt követően totvábbi példákat említett. A minszki terület ljubanyi járásának Zagalszkij Kolhozában egy négytagú gépesített burgonyatermesztő csoport 1. G. Szinyickijnek a vezetésével hatvan hektár területet művel. Két éve dolgoz-A Burját Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság kolhozaiban több ezer juhot tartanak