Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-09-05 / 35. szám
6 szabad földműves, 1987. szepiemßef f. Dvúr Králouét elhagyva a ma már a városhoz csatolt Ztrec nevű falu utcáin kanyarog tovább az országút. A várost jellegnek már nyoma sincs; a ritkuló házak egyre közelebb engedik magukhoz a természetei. Az pedig itt, a Krkono'se alatti, egyre szelídülő hegyvidék és a Cseh-krétatábla halárán — gyönyörű. Az utolsó házakat r$ elhagyva, ameddig a szem ellát, gigantikuson hullámzó, zöld tenger tárul elénk; az első kanyar után elnyeli az országút szürke szalagiát. Érintésnyi közelségben álló fák között suhan tovább az autó, s ide nem illő qépszaqán túl is megérezni a természet csodálatos ózonillaial. jobbról mint jélhomalyos alag út, keskeny gyalogösvény üt rést az erdő zöld falába; csábításának nem lehet ellenállni. Az autó egy átmenti tisztáson marad, s a monoton motorzajt felváltja a madárfütty és a kavics halk ropogása a lábunk alatt. A fák közön átszüródö napsugarak ferde csíkjai sajátos kontrasztot teremtenek a zöld félhomállyal, s itt-ott megvilágítanak egy-egy hatalmas sziklalömbqt, amelyek régi földtörténeti korok ittmaradt tanúiként alusszák évezredes álmukat az erdő mélyén. Itt, az öslermészetnek ebben a háborítatlannak vélt csücskében — minden szépségen túl — döbbenetes élmény várja az embert. Már megszoktuk a szanaszét heverő sziklatömböket, amikor az egyik kanyar után váratlanul egy újabbat pillantunk meg. .4 már éppen tovasiklani készülő szem egy pillanatnyi eszmélés után meqiqézve, elbűvölve tapad rá: előttünk, a sziklatömbbe vésve, egykedvűen álló Iák árnyékában az egyiptomi remete. Garina monumentális szobra. Térdre rogyva, kő mozdulatlanságában Is lobogó szakállal, égő szemekkel, ugyancsak sziklába vájt barlangja elölt, talán egy vadásztaika távoli csaholása zavarta meg szent nyugalmát. Az izmok, inak, Ízületek, hajlatok megmintázása michelangelóian monumentális, az arc pedig — a durva anyagba vésett, több mint két évszázada esőtől-széltOI mart, koptatott kőarc — hátborzongatóan élő. Itt, mában, távol mindentől, ami civilizáció, amit emberkéz alkotott — döbbenetes ez a találkozás, és az ösvény hív, csábit, tovább; a megdöbbenés most már elmarad, a csodálat azonban változatlan, amikor alig néhány met er re l odébb újabb, az előbbihez hasonló monumentalitással emberré, formált kőtömböt pillantunk meg. A perzsa királyi sarjra. Onufretre ismerhetünk benne, aki szintén a vezeklő remete életmódját választotta; megkínzott arccal görnyed egy koponya fölé. Mosl már egyfajta sajátos izgalommal Indulunk tovább a kanyargó ösvényen, s az újabb csoda nem ts marad el. Függőleges kőfal mered fel előttünk, mintha a sziklatömböt egy gigantikus penge metszette volna kelté. Maga a fal pedig — egy pazar műgonddal kivésett, monumentális reliéf. Szent Hubertust, a vadászok védoszent/ét ábrázolja, amint lováról lecsúszva, térdre roskad az előtte szarvas formájában megjelent látomás előtt ...A szürke kőből, a csodálatosan megformált alakokból mitológiai varázslat árad. AUg néhány méterrel távolabb, ugyancsak reliéf formájában sziklafalba vájva láthatjuk ennek az egyedülálló természeti galériának a legértékesebb remekét. Az Ür születése című reliéjet. A két évszázad, sajnos, erre nyomta rá a Legjobban a bélyegét, s ami a legsajnálatosabb, nem ts a természet vasfogának következményeként: az alakok hiányzó fejei, lejűrészelt végtagjai az emberi vandalizmus szomorú bizonyítékát. Ugyanilyen látvány fogad a páratlan szoborcsoport utolsó darabfánál: a fákob kútja Krisztus megjelenését ábrázolja a szamaritánus aszszony előtt. Csak találgatni tudom, mivel lehet ilyen precízen sziklát fűrészelni. Azt is, hogy hol lehetnek az alakok1 hiányzó fejel: bizonyára valamelyik sznob műgiiüjtő vitriniében. Pótolhatatlan veszteség ... Továbbmegyünk, de az ösvény már ,.csak* közönséges erdei ösvény, a sziklák álra Ősíormájúak. Ismét a háborítatlan, időtlenségébe zárt természet vesz körül bennünket; magunk mögött hagytuk a csodák birodalmát. Ennek az Európában túlzás . nélkül páratlannak nevezhető erdei galériának természetesen megvan a maga története. Kezdete a XVII. század végére nyúlik vissza, amikor egy ma mar jelentéktelen kelet-csehországi községben, Kuksban — Dvür Královétól 15 kilométerre —- gyógyvíz tört a felszínre. A község és a hozzátartozó területek ura, František Antonin Špork — nemesi család logot és filozófiái végzett leszármazott fa — azonnal felismerte a lehetőséget. Miután előzőleg több évet töltött Párizsban, XIV. Lajos udvarában, megismerkedett a kor divatos építészeti irányzataival, s azzal a művészeti rafinériával, amely az építészetben a hivalkodás és a pompa kifejezésére szolgán. Hazatérése után elhatározta, hogy ebben a szellemben teremt világi fürdőközpontot a szürke falucskából. Terveit meg is valósította: olasz és francia építészeket hívatott, akik tervei alapján pazar fürdőépületek eqész sora nőtt ki a földből, velük szemben, a község fölé emelkedő dombon pedig hamarosan teljes pompáidban díszlett az idősek otthonául szánt palota /ma műemlék, Kuks legnagyobb nevezetessége!. Felbecsülhetetlen értékét nem is annyira szemet gyönyörködtető építészeti kivitelezése adja, hanem az az egyedülálló — elsősorban szobrokból álló — képzőművészeti gyűjtemény, amely a kastély múértó urainak köszönhetően az évek során öszszegyült. Mindez azonban nem volt öncélú pompa, akárcsak a kastélynak magának a megépítése sem: Kuks alig egy év alatt valóban messze földön ismeri fürdőközponttá vált. Az épületek közötti parkokban zenélő szökőkutak tucatjai gyönyörködtették a vendégeket; a település a XV Hl. század húszas éveire a társadalmi, szellemi és tudományos élet egyik csehországi központjává vált. Egymást érték a több napig tartó bálok, amelyek során borral töltötték meg a kutakat, a kor leghíresebb zenészei adtak hangversenyeket, a Spork rendezte nagyszabású vadászatokon megtiszteltetés volt a részvétel... A korszellem megkövetelte, hogy egy ilyen centrumban a művészet Is felemelkedjen a társaA szoboregyüttes legépebben maradt darabja Garina szobFa sági élet színvonalához. F. A. Spork ezért 1715-ben Kuksba hívatta a kor egyik legismertebb barokk szobrászát, Mathias Bemard Braunt, akivel egyik olaszországi útja során ismerkedett meg. A művész elfogadta Spork — anyagilag minden bizonnyal kedvező — ajánlatát, s ettől kezdve a jellegtelen, kommersz tucatszobrok helyett a barokk szobrászat legértékesebb darabjaival gazdagodott folyamatosan a kuksi kastély és a körülötte elterülő park. Braun nagyon gyorsan megértette művelt és jó ízlésű megrendelői elképzeléseit, és tehetségének köszönhetően sikerült is formába öntenie azokat, tgy született meg például az Erények és gyarlóságok nevet viselő, me már felbecsülhetetlen értékű, monumentális szoborcsoport, amelynek darabjai — nőalakokon keresztül — a „tizenkét emberi erényt és a tizenkét emberi gyarlóságot“ jelezik ki. A huszonnégy impozáns szobrot a kastély főkapujának két oldalán helyezték el, s ez a monumentális dekoráció látvány és művészeti érték tekintetében egyedülálló hazánkban. Csak a prágai Károly híd szoboregyüttese hasonlítható hozzá — amelyből egyébként két darab szintén M. B. Braun alkotása. Magától értetődő volt tehát, hogy a kuksi kastély művészi arculatának formálásánál a nagyvilági jelleg volt a döntő szempont. Egészen más célok vezették Braunt, amikor belekezdett újabb, nagyszabású tervének megvalósításába: eay hatalmas természeti „Szent Hubertus látomása" jákob kútja: a megcsonkított figurák az emberi vandalizmus szomorú bizonyítékai (A szerző felvételei) galéria kialakításába a Kuksol körülvevő erdőségben. Az erősen vallásos korszellemnek megfelelően itt tulajdonképpen egy búesújáró hely létre hozása volt a cél, amit a művész a rá jellemző monumentalitással, nagystílüséggel és magas művészi színvonalon valósított meg. A mitológiai és bibliai jeleneteket ábrázoló szoborcsoportot az erdőben, természetes közegükben heverő hatalmas sziklatömbökből formálta meg, és a lenyűgöző szcenéríának — legértékesebb és legimpozánsabb daraia, Az Űr születése című reliéf alapján — a Betlehem rtevet adta. A munka több mint nyolc évig tartott: az első szobor 1726-ban, az utolsó 1734-ben készült el. Egy közeli, bővizű forrás táplálta a szobrok között megépített hét szökőkutat, amelyek csak fokozták az élmény erejét, amelyben az idelátogatóknak részük lehetett. Ez a rendkívüli kultúrtörténeti értéket képviselő zarándokhely sajnos gyorsabban néptelensdett el, mint azt a történelmi és társadalmi változások indokolták volna. A természet szólt közbe: az 1740 es esztendőben Kuksol pusztító árvíz sújtotta, amelynek következtében valamennyi gyógyforrás vize helyrehozhatatlanul megfertöződőtt. Ez megpecsételte a virágzó fürdövároska sorsát, tehetős lakói elköltöztek, elcsendesedtek a pavilonok, kihaltak az utcák, a díszes parkokat felverte a gyom, és Kuks alig egy év alatt azzá vált. ami huszonöt évvel azelőtt volt: szürke kis zsellérfalucskává. A kastély jezsuita kolostor lett, az elárvult erdei búcsújáróhely páratlan értékű szobrait pedig lassan benőtte az erdei bozót, a fű és a moha... A mozdítható darabok két évszázadon keresztül szabad prédái voltak bárkinek, aki bármilyen szándékkal odatévedt, s így ez a jelbecsülhetetlen értékű, európai viszonylatban is egyedülálló mű ma már csak torzó, amely azonban még így, hiányosan és megcsonkítva is monumentális. Csak reméljük, hogy további pusztulását sikerül megakadályoznunk; páratlan értékkel lennénk szegényebbek. Bárki meggyőződhet róla, aki, ha arra vetődik, kiszáll a kocsijából és elindul azon a többitől látszólag semmivel sem különböző, mégis csodákat rejtő erdei ösvényen. VASS GYULA && ваш шщт Bevallom: Rozsnyó (RožBave) hét és rél ezer lelket számláló Dél lakótelepe eddig nem csábított riportütra, de bogy mégis ott készült ez a riport, annak története van. Egy politikai fórumon hatlottaro először azokról a megdöbbentő adatokról, amelyek sejteni engedték a lakótelepen élő emberek nebéz helyzetét- Szinte ezzel egyídöben a járási tap arról számolt be. hogy a „Dél“ nek nincs szórakozásra, művelődésre alkalmas központja, ez utak hepehupásak és sárosak, a neonok nem világítanak, s a rágcsálók vígan lakroározhatnak a szeméttel teli kukák környékén. A személvgépkocsi-tulaidonosnk csak álmodhatnak saját garázsról nem csoda hát. ha reggel kerekeitől ablaktörlőitől megfosztva találják jármüveiket Útnak indultam hát, hogy a saját szememmel győződjek meg. mennyi az Igazság mindebből. A lakótelep kellős közepén szállók ki az autóbuszból Már az első benyomások e hallottak Igazát bizonyítják. Amerre nézek mindenfelé sivárság gazdátlanság. Amerre Indulok; megvakltott, csonka, vagy sebesülten kókadozó lámpatestek. A betonsilók közötti „füves" térség- kaszálatlan gyomnövény-erdő. Kedvem volna itt dudvákat tanulmányozni. Mindenfelé szép egyenletesen elterülő szeméfbulladék. mintha repülőgépről „veietrék" volna A játszadozni vágyó, ide-oda lófráló gyermekektől — rosszkedvűkkel tele ez Üres, kopár térség — meg ts kérdezem: nincs kedvetek összeszedni a szemetet? Azt válaszoljak: „Nem ml dobtuk el!" Továbbmegyek: errefelé ts befejezetlen vagy terhányul elvégzett, parkosításit kísérleti: telefondrótok, acélhuzalok teklntetet-lábat gabaiyltó liánszövevénye- csenevész nyírfák, viruló dudvák, homoktalan homokozók. A falakon „hirdetési rovatok", trágár rajzok, kommentár nélküli jelszavak Az egyetlen nyilvános telefonfülke ajtaján akadálytalanul jár k! be a szét Szolgáltató üzemek, üzletek után hiába kutatok: az Illetékesektől (tervezőktől, építőktől ( mindössze egv fodrászbutlkra tellett Üzletközpont? Egv földszintes, falusias élelmiszer-,.áruházon“ kívül más bolt nincsen a városi városrészben. Közben egyre bővül, terjeszkedik a szegénves infrastruktúrájú lakótelep. Egy Idős (bizonyára valamelyik faluról beköltöztetek bácsi, aki az egytk lakótömb bejárati betonlépcsőlén üldögélt mogorván — látván kezemben a tollat, a iegvzetfüzetet. arcomon pedig az élmélkodást — odaszól nekem: „Látja kérem elszomorító Itt minden Nem oldották meg a lakótelep fnlvsmato« takarítását Virágokat kellene ülternt, fűnytrógépie ts szükség volna meg öntözőlömlökre. és egy parkőrre, aki gondoskodna róla, hogy a gyepen ne legyen Így (is) élünk... (EGY LAKÓTELEP ÁLLAPOTAIRÓL) papírhulladék, s megóvná a kis fákat a randalírozóktól...“ Hallomásból már azt is tudtam, hogy a lakótelep egyetlen „szellemi centrumának“ a Sugár becenévvel illetett vendéglő — vagy mondjuk ki nyíltan: kocsma — tekinthető. Betértem hát jómagam is, egv kis élmény-kiegészítésre. A teraszon harmonika szól: egy öregür adakozás fejébenrepiényében nyomkodja a kopott billentyűket. A söntés irányéból az utcáig kígyózó sorokban többszáz szomjazó-vérakozó vendég. Megbízóik — mivel mindenki mégsem állhat be a sorba — részben a fedett teraszon ácsorognak, a többség pedig az épület körüli gyepen heverészve várja a feszültséget oldó ítyókaféleséget. A kocsma berendezése mindössze néhány asztal, alig harminc ülőhellyel. Az áruválaszték azonban meglepően sokféle. „Gémért" csapolnak, emellett mintegy tucatnyi üdítőféleséget, négyféle palackozott sört (Plto is van), sok-sok konzerv- és sajtféleséget, salátákat, körített főtt tolást, péksüteményt, mindenféle csomagolt édességet látok sorakozni a polcokon... Lýdia Farkasová üzletvezető készségesen fogad. — Rajta csak, kérdezzen —■ mondja természetes mosollyal. Közben már kezdi ts: — Ez a lakótelep a fél városi S mivel néhány pici üzleten kívül az égvilágon semmi egyéb nem épült — elsősorban szabadidő-, szórakoztató, kulturális és sportlétesítményekre gondolok —, a hiányt pótolandó állították fel 1981-ben ezt a negyedik osztályú árkategóriába sorolt vendéglőt, amely kapacitásával úgy aránylik a lakók számához, mint в világ népessége egy hajórakomány búzaliszthez. De ez van, s a lakosságnak ennyivel kell beérnie Szűkösségén a főépületrészhez toldott bádog raktárbódékkal próbáltunk úgy-ahogy segíteni. A fogyasztás méretett íetző számadat: tavalv 4 millió 330 ezer korona forgalmat bonyolítottunk te Az Idén lúnlusban rekordunk volt: 414 ezer korona összevetésként: ez több annál, mint amenrtyit a város legnagyobb és leglátogatottabb vendéglátóipart üzemegységében, a Kras Szállóban inkasszáltak bel — Mindezt hány tagé személyzettel győzték, s győzik? — Rajtam kívül — kétnaponként és kettesével — négyen váltják egymást a söntésben: Berta Buková, Brigita Kereiová, Alžbeta Slivové és Sydonia Smelková. Minden nap reggel 9-tól este 9-ig tartunk nyitva. — A munkakörülmények? — Nyáron fullasztó meleg van a pult mögött — egy ventillátorért esdeklünk. de azt mondják: nincs —, télen pedig hideg és füst... — Mikor van a legtöbb vendég? — Nyáron a kánikula Idején, a hétvégeken, no és persze fizetésnapokon. — Miből fogy a legtöbb? — Melegben sörből, hidegben pálinkából. Hetente hatezer üveg sörön kívül egy tucatnyi bordó Is kiürül. Sajnos a hűtőberendezés kapacitása nem elegendő. Télen ellenben a befagyás veszélyével kell szembenéznünk. — A törzsvendégek? — A középkorosztály. — Milyen az emberek „iváskultárája“? — Vegyes. Néhányan még tudnak szépen, úgy „régiesen" dalolni, de a többség már csak locsog, pletykál, óbégat, trágárkodik az ívás „mellékhatására“. A fiatalok között sok az alkoholista. — Mi jelent még problémát a személyzet számára? — A szülök felelőtlensége: tucatszám küldik a kiskorú gyermekeiket sörért, pálinkáért, gyufáért, cigarettáért. Természetesen mt csak annak adunk Ilyesmit, aki olyan cédulával Jön, amelyen rajta van з szülők aláírása — S végezetül: milyen igényeket elégít ki a „Sugár“ a lakótelepen? — Közellátás kiegészítő intézmény, vagyunk: kényszerű funkcióinkról hadd ne beszéljek. A lakótelep felépült. Lakják, ahogy lehet. A családok élik az életüket: jeles napok, népszokások nélkül. A művelődés helyi lehetőségeitől megfosztva. A költségvetés tervezésénél csak egyetlenegy dologgal oem számoltak Pedig bizonyára ismerős, hiszen sokat hangoztatjuk. Azzal, hogy: A LEGFŐBB ÉRTEK Az EMBER. KORCSMAROS LÄSZL0
