Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-09-05 / 35. szám

szabad földműves’ 1987. szeptember 5. A társadalmi elvárásokkal összhangban tmiéh A nyári munkacsúcs idején a diákok is segédkeztek a mezőgazdasági üze­mekben (Kalita Gábor felvétele) nos eltöltésére, és hogyan kívánnak javítani a munkaviszonyban lévő a­­nyák helyzetén? — Ezen a téren is fokozatosan ja­vulást értünk el. A dolgozók sporto­lási, kulturális és szórakozási igé­nyelnek kielégítéséhez a legtöbb he­lyen biztosítottak a feltételek. Ennek alátámasztására szükségesnek tartom elmondani, hogy négy szövetkezetnek saját művelődési otthona van, 12 pe­dig üzemelteti azokat, közösen a nemzeti bizottságokkal. Valamennyi közös gazdaságban megfelelő feltéte­lek vannak a sportolásra és a hon­védelmi sportok üzésére. Örvendetes, hogy egyre több szövetkezeti dolgozó él a lehetőségekkel — és szabadsá­gát hazai vagy1 külföldi üdülésre használja ki. Évente átlagosan 250-en hazai, 320-an pedig külföldi üdülése­ken vesznek részt, családtagjaikkal. Természetesen azokat a dolgozókat részesítjük előnyben, akik kiváló eredményeket érnek el a termelés egyes szakaszain, járásunkban ko­moly problémát jelent az iskoláskor előtti létesítmények, különösen a böl­csődék hálózatának alacsony aránya. Az SZESZ járási bizottsága a járási mezőgazdasági igazgatósággal kar­öltve arra törekszik, hogy a szövet­kezetek vezetői megértsék, mennyire fontos ezen létesítmények hálózatá­nak bővítése, és az eddigieknél na­gyobb mértékben, járuljanak hozzá azok építéséhez. Ugyanakkor tudatá­ban vagyunk annak, hogy szorosab­ban kell együttműködni a nemzeti bizottságokkal és más üzemekkel, a társított pénzeszközökkel aktívabban elősegíteni ezen égető kérdés mielőb­bi megoldását. Az elmúlt évben a Felbári (Horný Bár), a Hroboüovoi, az Eperjesi (jahodná) és a Zlaté Klasy-i Éfsz 2,2 millió koronával já­rult hozzá az iskoláskor előtti léte­sítmények építéséhez. A Felsőpatnnyi (Horná Potflfi), a Vásárúti (Trhové Mýto), a Dercsikai (Jurova) és a Su­merjai (Šamnrín) Efsz pedig 1,5 mil­lió koronát fordított ezen létesítmé­nyek üzemeltetésére. A jövőben alko­tóbb hozzáállást várunk a többi szö­vetkezettől Is, mert ezáltal nagyban hozzájárulhatnak a munkaviszonyban lévő anyák problémáinak megoldásá­hoz. A szövetkezett dolgozókról való szociális gondoskodás terén megha­tározó szerepe van a szociális és kulturális alapnak. Az lS86-ban meg­jelent 24-es számú hirdetmény értel­mében ezt az alapot a szövetkezet nyereségéből és egyéb forrásokból hozzák létre. Minden szövetkezeti dolgozóra átlagoson legkevesebb 750 korona jut évente, melyet a szövet­kezetnek akkor is biztosítani kell, ha veszteségesen gazdálkodik. Az el­múlt évben a járásban több mint 28,5 millió koronát fordítottak erre a cél­ra, s egy dolgozóra átlagosan 2 ezer 218 korona jutott. • Milyen problémák megoldását helyezik előtérbe ezen a téren az el­következő években? — Első helyre az egészségügyi, és a kulturális létesítmények, valamint bölcsődék és óvodák építését helye­zem. Ennek megfelelően az üzemor­vosi gondoskodást a dolgozók 70 százalékára terjesztjük ki, és a szű­rővizsgálatokat a dolgozók 50 száza­lékán kívánjuk elvégezni. Ezzel egy időben bővítjük az üzemi étkezők számát is, méghozzá 50 százalékkal. A veszélyeztetett munkahelyek számát 27 százalékkal csökkentjük és a szö­vetkezetekben több mint 40 millió koronát fordítunk a munkahelyt kör­nyezet javítására és fejlesztésére. Ja­­vítaiA kívánjuk a munkabiztonsági ellenőrzés hatékonyságát, s ezáltal csökkenteni a munkabalesetek szá­mát. A 8. ötéves tervidőszak végéig megoldjuk valamennyi munkaviszony­ban lévő anya gyermekének elhelye­zését az óvodákban és bölcsődékben. Minden szövetkezetben figyelni fog­juk a kulturális és szociális alap ésszerű kihasználását, hogy az való-, ban elősegítse a kitűzött célok mara­déktalan megvalósítását. Fontos fel­adatnak tekintjük egy szövetkezeti pionírtábor felépítését, mely hozzájá­rulna a kölcsönösségen alapuló ha­­. zat és külföldi üdülések és családi . rekreációk lebonyolításához. A beszélgetést köszöni: SVINGER ISTVÁN B. Sípos Laci, az újdonsült agronö­­mus — aki akkortájt érkezett haza egy tanfolyamról, melyre az efsz ve­zetősége javasolta — úgy hordozta végig a hírt a búzatáblán, mint vala­mikor a királyi kengyelfutó a vesze­delmet teleníó véres kardot. — Azonnal abbahagyna Most jövök a gépállomásról, mindjárt itt lesznek a kombájnok! Bizony, az arató-csép­lők. Kettőt sikerült kikönyöröqnöm az Igazgatótól. Legfeljebb a sarkokat kanyargassák le, a széleket pedig vágják körül. Mozgó Estók Tibor azonnal elhafi­­tolta a kaszát, Szabó Mihály levette kalapját, és olyan pillantásokkal mé­regette a messzeséget, mintha fo­hászkodna. Kts Tóth Gyula bácsinak pedig azonnal megszűnt a hasmené­se. Ez azért szokta elővenni a hétvé­geken — állították a többiek —, hogy legyen oka a vasárnapi távolmara­dásra. Ugyanis ezzel bizonyította, nem igazi szövetkezetes szomszédai előtt, hogy hiába van benne, ő nem vérbelt, mert azok, íme, vasárnap is dolgoznak, jómaga pedig nem. Áztán a föld végén, a fűzfasor hű­vösében, mindenki a maga módián fonta tovább gondolatait. Hogy igen­is, most nézzenek meg majd bennün­ket a kívülről csúfolódók, hogy így kolhozisták, meg amúgy továbbszol­gáló cselédek, aztán csajkások, meg a zárszámadásról költött csúfolódó, hogy öt koronából adjál vissza. Csak hadd aszolódjanak ők a melegben, helyettünk pedig dolgozzon a gép. Meg is érkezett nemsokára kettő. Olyanok voltak pontosan, mint az új­ságokban látott képeken. Néztük, mé­regettük a masinákat, és ahogy a terepjáráshól átkapcsolták szerkeze­tét a munkamenetbe, s minden por­­cikájuk mozogni, zúgni, zenéint kez­dett, szinte velük emeltük a hangun­kat ml is. Majd egy utolsó figyelmeztetés hangzott még el, hogy mindenki fél­re, nehogy baleset tegye emlékezetes­sé ezt a napot, mert az ördög, ugye­bár, soha nem alszik, aztán nekilen­dült az első. De alig ment pár lépést, vissza kellett tolatnia és jól megpör­getni a dohot, mert úgy fuldoklón a nagy szalmától, mint az az ember, aki mohón próbálta enni a zsír nél­küli törtkrumplit. Mutatta is a veze­tőnek azonnal Rigó István, a gépál­lomás szakaszagronómusa, aki a já­rási bemutatón már részt vett, hogy kevesebbet fogasson, és nyomja meg a gázpedált, hisz nyolcvan ló ereje van abban a hajtóműben. Csakhogy nemcsak a föveteménu volt rendkívüli ezen a műtrágyával is serkentett talajon — vastag és hosszú a szár, nagy a kalász —ha­nem a gyom is. A másik monstrum vezetője óvato­sabb volt. Keskenyet fogatott, a meg­dőlt helyeket kikerülte, hogy majd szembe próbálkozik, ha nagyobb lesz a térség — haladt is szépen örö­münkre —, csak éppen azt a megva­kult fűzfacsobakot nem vette észre, mely valakinek a mezsgyéjét jelezte valamikor. Ezért eqy kattanás, majd egy hatalmas roppanás — és vége. Hiába jött a központi szerelő, az igazgató, a főmérnök, a főagronómus, egyszóval, aki csak érdekelve volt, hogy a bemutatkozás sikerüljön. Min­denki megnézte, csóválta a fejét, és nyilván arra gondoltak legtöbben, hogy a búzának is másnak kell len­ni, ha más eszközökkel fognak a be­takarításához. B. Sípos Laci rekordot döntött köz­ben. Mert nemcsak a felső részen kezdte, az alsón, illetve a ticceparton pedig folytatta a megkönnyebülést — ahogy finoman a saját káromkodását nevezte —, hanem kombánatra is el­keresztelte a magatehetetlen gépe­ket. Majd a csoporthoz intézett hegyi­­beszédet: — Nincs itt mese, emberek. Elő a szerszámokkal és nekt. Ha utolérnek bennünket, félreállunk, ha pedig nem, hát ott egye meg őket a radi... Az emberek hümmögtek, várakoz­tak és folytatták. D. Kovács Jóska bácsi pedig — akt már annyi mindenről írt verset, hogy • maga sem tudta azok számát — ts­■ mét elszánta magát az alkotásra. Le­• vette a kalapját, szembefordult a tie­• ceparton lévő gépekkel, s miután egy pillanatig gondolkodott, elkezdte: • „Két kombájnunk a Csikaszban. ■ majd megszakad az állásban. Mereszt­• fűk rá a szemünket, mégse segítenek ■ bennünket.. .* • (Illés) Két munkacsúcs között BOSSZÚSÁGOK ÉS AGGODASOk A Nagybalogi (Veľký Blh) Egységes röldmíives-szövetknzethen augusztus közepén befejezték az első aratásnak zámítő kalászos gabonafélék betaka­­ítását, de az ezzel járó dolgok-gon­­lok még hetekig „lázban“ tartják az ifsz vezetőségét. A különös Izgalom­­a a begyűjtött termés sorsa, féltése :zolgáltatott okot. A részletekről Tö­­nösváry György mérnök, a szövetke­­:et elnöke így számolt be. — összesen 765 hektáron vágtuk e a gabonát, a 4,3 tonnára tervezett íozam hektáronként fél tonnával lett öbb. Mivel kevés a raktárterünk, izerzödést kötöttünk a rimaszombati Rimavská Sobota) felvásárlőüzem­­nel a mezőn kicsépelt termés hatvan izázalékának közvetlen elszállításá­ba. A valóságban azonban erre nem sérült sor, mindössze csekélységnek számító néhány fuvarral vittek el. A szerződésszegés kellemetlen követ­­sezményei: a szervezési nehézsége­ién kívül több mint ezer tonna ga­bonát a szabad ég alatt kelllett) tá­­•olnunk. Még most is (augusztus má­sodik felében) jókora kupac vár el­szállításra. Az aratás „finisében“ áz­tál érveltek a felvásárlók,- hogy azon gazdaságokat kellett előnyben része­síteniük, ahol több volt a termés... Közben véget ért a kenyércsata, de :sak nem jönnek a gabonáért. Végül is nekünk kell mindent beszállítani, méghozzá abból az üzemanyaglimlt­­ből, amit kizárólag a mezei munkák Blvégzéséhez kaptunk. De van Itt még valami: a „sörárpa-szindrőma“. Kiváló (alacsony nitrogéntartalom) minőségű volt a sörárpánk, amit a meglévő, kimustrált berendezésünk­kel nem tudtunk kellően megtisztíta­ni. Emiatt harmadosztályúként minő­sítették. Közben augusztus elsejei ha­tállyal kiadtak egy rendeletet, mely szerint a sörgyárak átvállalhatják ugyan a malátánakvalő tisztítását, ám a minőségi kategóriába való be­soroláskor egyedül a béltartalom összetétele lehet a mérvadó, s nem az eredeti mechanikai tisztátalanság mértéke. Az egészben kettő is bosz­­szantő. Egy: mi még Júliusban bead­tuk a sörgyárnak az árpát, tehát ránk már nem érvényesítették a ren­deletet. Kettő: mtért éppen augusztus elsejével — váratlanul az aratás vé­ge felé — léptették érvénybe? S ha már így elkéstek vele, visszamenő hatállyal miért nem érvényesíthető az idei aratás teljes időszakára? Lépjünk tovább. Az aszályos nyár­elő miatt Nagybalogon is kevesebb szálastakarmányt gyűjthettek össze a vártnál. Igaz, a gondok gyökere a télbe nyúlik vissza: az évelő takar­mánynövények termőterületének egy­­harmadán (60 hektáron) kifagyott a vöröshere-lucerna. A klszántott par­cellákba silókukoricát vetettek, ami­ből összesen 167 hektárnyi vár beta­karításra. A várható hozam, becslé­sünk szerint, jóval kevesebb lesz a tervezett 3,8 tonnánál. A kétszáz hektáron elvetett tarlókeverékből Is csak az öntözés alatt állő dűlőkön, mintegy harminc hektáron várható lesilőzhatő termés. A hosszan tartő szárazságok a legelőket viselték meg a legjobban. A kisült, gyenge fűállo­mányú gyepen tartott 400 tehén ter­melékenységét, és mintegy félezer növendéküsző kondícióját folyamatos pőtetetéssel (zöldtakarmány) kell­­-(ett) biztosítani. Az eredmény sze­rencsére nem maradt el: a szövetke­zet az első félévben 1 millió 300 ezer liter tejet értékesített, 200 ezerrel többet a tervezettnél. Minden takar­mányforrást egybevetve, a szarvas­marha-állomány téli elemózsia-szük­ségletének mindössze 85 százalékát lesznek képesek előállftani. A mér­leghiány vásárolt takarmánnyal pót­landó! Vigasztalásként: szép reményeket fűznek az 50 hektáron termesztett dohányhoz. Beadási tervük: 68 tonna szárított dohánylevél. „Ez biztosan meglesz, ha nem állnak be korán (még szeptemberben) az őszi fagyok“ — mondja az elnök. (S)óhajtása a szemes kukoricáért Is szólt: mely 320 hektáron növekszik. „Az idén — kérésünkkel ellentétben — kései fajtákat kellett vetnünk (IKR),“ A kései tavaszkezdés miatt lerövidült a vegetációs Időszak. Most pedig hű­vösre fordult az idő. Ha az ősz is ilyen lesz, félő, hogy nem évnek be a kukoricacsövek, s így „kiesik“ az ál­lami takarmányalapra szánt 1280 ton­na magtermés. — S akkor mi lesz? — Ilyen helyzetre eleve nem va­gyunk felkészülve. — Gondolom, a veszély lehetőségé­vel egyidőben az alternatív megol­dások is felmerültek? — Négy FKA-602-es kombájnnal tervezzük a „második aratást“, két gép a magyarországi Kazár MgTsz­­-ből érkezik. A kőrónak csak egy ré­széből szándékozunk (répafej és cu­korgyári répaszelet felhasználásával) mintegy 500 tonna szilázst készíteni, a maradékot betárcsázzuk a talajba. Mármost, ha mégis bekövetkezne, a­­miről már beszéltem — egyedüli vá­lasztásunk a szilázsolás (volna). Csakhogy ehhez nem rendelkezünk elegendő gépi technikával. Ráadásul több mint egymillió korona termelés­kieséssel számolhatunk. De akkor is bajban leszünk (fűtőolaj hiányában), ha beérik a kukorica, és magas ned­vességtartalma miatt szárításra szo­rul. Ebben az esetben a CCM beta­karítási módszer volna alkalmazan­dó, viszont ehhez sincsenek meg a kellő eszközeink. AHOL MINDIG „ESIK“... A Méhi (Včelince) Egységes Föld­műves-szövetkezet határa olyan szi­getnek számít a környező aszályve­­szélyeztetett gazdaságok gyűrűjében, ahol — a szántóterületnek közel az egészére kiterjedő öntözőberendezés jóvoltából — kívánság szerint bármi­kor megnyithatók a „földi csatornák“ zsilipjei. Korda István növénytermesztési égazatvezető szerint hónapok óta, naponta huszonnégy órán át, tehát szünet nélkül üzemeltetik a néhány évvel ezelőtt átadott létesítményt. Az öröm azonban itt ürömmel is jár. A Sajó vize ugyanis rendkívüli mérték­ben szennyezett! Továbbá: rengeteg meghibásodással üzemel az öntöző­­berendezés! Gyakran előfordul, hogy miután nagy munkával kiépítenek egy, száz-kétszáz hektáros öntözendő szakaszt, majd nyomás alá helyezik a berendezést — a talajban Itt ts, ott is. „szétlő“ a csővezeték Aztán kezd­hetik az egész próbálkozást elölről. Az a legbosszantóbb, hogy az ilyen „balesetek“ többször Is, egymást kö­vetően megismétlődtek ... A szövet­kezet vezetőségének tagjai váltott műszakban állandó ügyeletet tarta­nak: az öntözőcsoport munkáját el­lenőrzik. A tengernyi nehézség elle­nére viszonylag eredményesnek bizo­nyult az „esőcsinálás“. A szövetkezet 100 hektáron folytat szántóföldi zöldségtermesztést. A ker­tészetben nyár közepétől késő őszig — a gazdaság 50 dolgozóján kívül még 30 diák szorgoskodott — folya­matosan végzik a betakarítást. A ki­váló minőségű zöldbab szedésével már végeztek: a 6 hektáros terület­ről 70 tonna termést adtak el a Ri­maszombati Konzervgyárnak. A vö­röshagyma is gazdag termést adott. A kiszedésével azonban még várnak. Vajon mi áll a döntés mögött? Nos: miután a szövetkezőt bejelentette hagymaszállítási készségét, a felvá­sárlók az akkor érvényben levő 5 ko­rona kilogrammonkénti értékesítési árat „gyorsan“ 3 koronára csökken­tették. Ilyen árviszonyok mellett egy­általán nem gazdaságos a hagyma termelése. A szövetkezet tehát egy jobb — valóban reális! — árjavaslat felkínálásáig földben hagyja a hagy­mát! Kiszedésének gépesítését két : esztendeje — egy burgonyakombájn t átalakításával — oldották meg. A ke­rületben ők a legnagyóbb gyökérzöld- I ség-termesztők: 32 hektáron termesz­­lenek sárgarépát és petrezselymet. A 160 hektáron termesztett cukor­répa is szépen fejlődik. A sllőkuko­­, ricából és a nyári keverékekből ugyancsak kedvező hozamra számí­tanak. Ezek után a lényeg, hogy a ked­vező feltételek mellett, ám nagy erő­feszítések árán kitermelt értéket jó minőségben, minél kevesebb költség­ráfordítással és veszteséggel gyűjt­sék be, illetve helyezzék biztonságba. korcsmaros lAszlö A mezőgazdasági termelés további intenzív fejlesztése a 8. ötéves terv­időszak éveiben előtérbe helyezi a dolgozókról való komplex gondosko­dás elmélyítését. A Dunaszerdahelyi (Dnnajská Streda) járás közös gaz­daságaiban az intenzifikációs prog­rammal egy időben dolgozták ki a szociális fejlesztés céijoit is. melyek minden mezőgazdasági üzemben meghatározzák a főbb tudnivalókat. Patasi Ilona mérnökkel, a Szövetke­zeti Földművesek Szövetsége Duna­szerdahelyi Járási Bizottságának tit­kárával az eddigi eredményekről, illetve az elkövetkező időszakban megoldásra váró feladatokról beszél­gettünk. — A szociális fejlesztés terén meg­különböztetett figyelemmel kísérjük a munkaerők stabilizálását, ami nagy­mértékben függ a munkahelyi és ter­mészeti feltételek színvonalától. En­nek megfelelően nagy súlyt helyezünk a szövetkezeti dolgozók lakásfeltéte­leinek javítására egyrészt azáltal, hogy stabilizációs és kamatmentes kölcsönöket folyósítunk, másrészt a szövetkezeteken belül támogatjuk a lakásépítkezéseket. Az említetteken kívül megfelelő feltételeket hozunk létre az egyes munkahelyeken, növel­jük az egészségügyi gondoskodást és a munkabiztonságot. Annak ellenére, hogy az utóbbi években javulást ér­tünk el a szövetkezeti dolgozók la­kásellátásában, a helyzet jelenleg nem kielégítő. Ez a jelenség kedve­zőtlenül befolyásolja a fiatal munka­erők áramlását a szövetkezetekbe. Az elmúlt évben a járásban 27 lakásegy­séget építettek fel a közös gazdasá­gokban, 177 szövetkezeti dolgozónak folyósítottak kölcsönöket, több mint 1,6 millió korona értékben. Ebben az évben 57 lakásegység kerül átadásra, rajtuk kívül 21 lakás leutalását kér­ték a szövetkezetek. © Mit tesznek a dolgozók munka­helyi körülményeinek és egészségvé­delmének javítása érdekében? • Mindenekelőtt hadd mondjam el, hogy az üzemi étkeztetés szaka­szán jelentős előrehaladást értünk el. Tizenhét szövetkezetben rendeztek be üzemi konyhát, négy gazdaságban a iednota Fogyasztási Szövetkezet biz­tosítja az étkeztetést, esetleg más szövetkezetből szállítják az ételt. Évi átlagban kb. 4 ezer 20U szövetkezeti dolgozó étkezik rendszeresen az üze­mi étkezdékben, melyek üzemelteté­séhez a szövetkezetek az érvényes előírások szellemében járulnak hoz­zá. A szociális-higiéniai feltételek ja­vítása minden szövetkezetben ki­emelt feladat, örvendetes, hogy ma már minden gazdasági udvarban van­nak mosdók és öltözők. Hiányossá­gok ezen a téren az elavult épületek­ben vannnak, ahol viszont ideiglenes szociális berendezéseket helyeztek üzembe, melyeket addig alkalmaz­nak, amíg az új épületek nem ké­szülnek el. 1985 óta a szövetkezeti dolgozók egészségvédelméről 19 üzemorvos gondoskodik. A szövetkezetek veze­tőségei részéről nagy súlyt helyez­nek a veszélyeztetett munkahelyeken dolgozók munkahelyt körülményei­nek fokozatos javítására. Jelenleg 161 ilyen munkahely van a járásban, ahol 881-en dolgoznak. Ezek a dol­gozók rendszeresen vesznek részt szűrővizsgálaton, különböző tovább­képzéseken, és biztosítva vannak szá­mukra a megfelelő védőeszközök és munkaruhák. Évről évre növekszik a gyógyfürdői kezelésben ' részesülő dolgozók száma. Évente kb. hatszá­­zan vesznek részt llýen gyógykeze­lésben, ami egyben azt jelenti, hogy ezen a téren teljes mértékben ki tud­juk elégíteni a igényeket. Sajnos, mind ez ideig járásunkban elég ma­gas a balesetek száma, valamint a betegségek miatti hiányzás. Az el­múlt évben a munkaképtelenség 4,7 százalékot tett ki, míg a munkabal­esetek 0,31 százalékos átlagával a kerületi átlagtői rosszabbak vagyunk. A munkabalesetek leggyakoribb okai az illetékes dolgozók és azok vezetői részéről az érvényes munkabiztonsá­gi előírások be nem tartása. Ennél­fogva az SZFSZ járási bizottsága a Járási mezőgazdasági igazgatósággal karöltve az eddigieknél hatékonyab­ban fogja ellenőrizni a munkabizton­sági előírások betartását és szükség esetén bírságolja az Illetékeseket. • Milyenek a feltételek a szövet­kezeti dolgozók szabadidejének hasz­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom