Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-29 / 34. szám

14 SŽABAD FÖLDMŰVÉ*, 198/. augusztus 29. VADÁSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADASZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT Furcsa szerzet az ember! Szívesen j elhiszi a jót, mégha valótlan is, mint e kellemetlen tényeket. Hiszi önma gáról, hogy tevékenysége, cselekede j te csak jót eredményezhet. Tudómé nyos-müszaki forradalmat csinált, megváltoztatta környezetét. Alapo san! Végűi eljött az ideje annak is hogy a sok jó mellett tudomásul kell vennie azokat a kellemetlen hatáso­kat, amelyeket a műszaki haladás so­rán az élővilág tudatos. Illetve tudat­lan megváltoztatásának eredménye­ként egyre sűrűbben jelentkeznek. Szükség diktálta „divattá“ vált a környezetvédelemről beszélni. Ennek megfelelően — az élővilág egyensú­lyának fenntartása érdekében — az oktalan és öncélú vadászat helyét át­vette a tudatosan Irányított vadgaz­dálkodás. Környezetet óv. erdőt, vad­­búvót telepít, szaporítja, eteti a va­dat, szabályozza a vadállományt. A mai, korszerű szemléletű vadgazdál­kodás lehetővé leszi a veszélynek kitett fajok megmentését, s program­jával szervesen kapcsolódik a termé­szet védelemhez. Cselekvőén halad egy (6 úton, de kérdés, hogy elég körültekintően és elég gyorsan-e? A fentiekben vázolt problémakör­ről Tóth Gyula agrármérnökkel, a Zlaté Klasy-1 Béke Efsz elnökével be­szélgettünk. aki a „Kiváló munkáén“ állami kitüntetés mellett, a'Szlová­kiai Vadászok Szövetségének Köz­ponti Bizottsága által adományozott „A vadgazdálkodás fejlesztésében szerzett érdemekért“ aranyérem tu­lajdonosa Is. — Vadásztársaságunk 3600 hektá­ros mezőgazdasági területen gazdál­kodik. Ez a terület a Zlaté Klasy-I Efsz-en kívül kiterjed a Légi ILehni­­ce) Efsz, a Gombai (Kublce) Állami Erdészet területeire is. A szántókon kívül 200 hektárt a ltgeterdők. 206 hektárt a szőlő, 100 hektárt pedig a gyümölcs tesz ki. Az apróvadállo­mány — mezeinyúl, fácán — tekin­tetében a Kis Duna nevet viselő va­dásztársaság járási viszonylatban Is egyike a legjobbaknak. A harmincnyolc tagot számláló va­dásztársaság — érdekes módon Tóth Gyula agrármérnök nem tagja, — szaktanácsadói minősítésben viszont érdemdús tevékenységet fejt ki. — A nagyüzemi technológia, a nagyméretű tömbösített táblák, a mo­nokultúrás termelés mind-mind olyan MIÉRT TENNÜNK KELL tényezó, mely kedvezőtlen hatása я vadgazdálkodásban gyakorlatilag ki­­küszöbölhetetlen, vagy elég nehezen hidalható át. A mezőgazdasági ter­melés és a vadvédelem megítélésénél mindig elsődleges a termelés. A fel­adat azonban az. hogy a megválto-Tóth Gyula agrármérnök zott tényezők vadakra gyakorolt ká­ros hatását a lehetőségekhez képest minél jobban csökkentsük mond­ja, majd a gondolatsort folytatva hozzáfűzi. — A legtöbb kár a szánlófblöön a nyulat és a fácánt éri. Ennek áthida­lására a mezeinyúlnál a Ny irtai f Nit­ra ) Állattenyésztési Kutatóintézet va­dászati részlegével, valamint a kas­sai (Košice), a nyitrai és a bra tisla­­vai állatorvosi szolgálat laboratóriu­maival együttműködve toxikológiai vizsgálatokat végzünk a vudpusztulás okainak felderítésére. Az eddigi vizs­gálatok szerint körzetünkben a nyúl­­állomány — sajnos, ez országos vi-HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZAT Múlt és jelen A komáromi (Komárnoj és Komá­rom környéki horgászok és halászok előtt jól Ismert, hogy a várost dél­ről a Duna, északról és keletről pe­dig a Vág öleli körül. Az említett folyókon kívül a város északi részén további két folyó — a Nyltra és a Zsttva — hömpölyög méltóságtelje­sen. Az előbbi régen elég gyors fo­lyású volt, de az elmúlt évtizedek során eliszaposodott, a víz folyása Selmec-patakba jöttek fel fvás céljá­ból. Soha életemben ennyi halat még nem láttam összeverődve az alig 60—70 cm-es mélységű vízben. A ren­geteg hal egymáshoz dőrzsölődése olyan volt, mint a fazékban forró víz buzogása. Csodálatos dolog volt a csukafvás. Illusztrációként meg­jegyzem, hogy olyan halbőség volt ekkor, hogy elég volt a vízben meg­meríteni egv fűzfavesszőből font két­pedlg lelassult. Hasonló a helyzet a Vág és a Zsitva folyóval Is, mivel senki sem törődik azzal, hogy med­rük eliszaposodik, haltenyésztésre al­kalmatlanná válik. Elég csupán 'három évtizednyit vtsszaforgatnl a komáromi horgászat történelmének kerekét vagy fellapoz­ni a helyi halászok és horgászok krónikáját, s mindjárt elénk tárul az a halbőség, amely az említett folyó­kat jellemezte, igen ám, de meg kell mondani azt ts, hogy az említett idő szakban minden előfeltétel adott volt a halak természetes szaporodásához A sással, náddal benőtt folyópartok, a halak tvására alkalmas árterek, a vízbe dőlt fatörzsek biztosították a helyet a halak természetes szaporo­dásához. védelméhez. Gyermekkorom­ban magam Is tanúja voltam egy al­kalommal a csukák fvásának. mikor az Ipoly folyóból a sokkal sekélyebb fülű kosarat, máris 20—30 darab kü­lönböző nagyságú csuka került bele. Életemben először és utoljára kap­tam ekkor balhúsmérgezést. Csak a későbbiek során tudtam meg ugyan­is, hogy íváskor a halhús mérgező hatású. Hogy valóban így van, ezt magam is tapasztaltam, mert az em­lített halhús elfogyasztása után hat hétig csupán tehéntejjel táplálkoz­tam. Az eset még 1921-ben történt, de attól az időtől fogva egészen a mai napig a halhús számomra isme­retlen fogalom. E kis kitérő után foglalkozzunk a Komárom környéki halászattal és hor­gászattal. Amint már említettem, né­hány évtizeddel ezelőtt Komáromban és Gűtán (Kolárovo) több családnak lelentetf biztos megélhetési forrást a halászat. Ezek közé tartozott a Czilling, Huszlicska, Kis. Dékány, Né­meth család, valamint azok, akik ha­lászcéhbe tömörülve nagyüzem! halá­szattal foglalkoztak. Abban az idő­ben a halhúsnak Igen nagy keletje volt, amihez az egyház is hozzájárult böjtjeivel. A halbőségre az Is jellemző volt, hogy a komáromi halászok az általuk kifogott halat nemcsak helyben érté­kesítették, hanem annak igen jelen­tős részét a szekeresgazdák révén eljuttatták a királyi és püspöki palo­tákban Bécsbe, Prágába, sőt még Pá­rizsba is. Egy-egy ilyen út több na­pot, hetet, sőt hőnapot is igényelt, de biztos megélhetést jelentett a szeke­resgazdák számára is. akik hazafelé más áruval megrakodva tértek vissza otthonaikba. Abban az időben még nem működ­tek horgászegyesületek, s így min­denki száméra adott volt a horgászat lehetősége. A halfogást sem szabá­lyozták rendeletek, törvények, min­denki ott horgászott ahol akart és annyi halat fogott, amennyit tudott. Főleg a munkanélküliek űzték elő­szeretettel a horgászat mesterségét, mert tellett idejükből, s a pár koro­na haszon is jól jött Régen nem kel­lett sokat költeni a felszerelésre, elég volt egy hosszú bot, sajátkezű­­lég DMC-cérnából fonott zsinór, egy kezdetleges horog és máris készen volt a horgászfelszerelés. Ezzel a kezdetleges felszereléssel nem egy alkalommal 8—10 darab 2—3 kilo­grammos pontyot, csukát vagy más halat sikerült zsákmányolni. Lehetett, mert halbőség volt, és még csak ha­­lasításra sem volt szükség. Hol van ma már a Dunában tok vagy 70—80 kg-os harcsa, hogy a vizát ne is em­lítsem. Mindez ma már csak a múlt zenéje. Ж fELEN Ä második világháborút követően megindult egy folyamat, melynek kö­vetkeztében szabályozták az egyes folyók partszegélyett, ígv eltűntek a sással, náddal benőtt fvőhelyek, meg­szűntek az árterek Is, amelyek a ter­mészetes szaporodás előfeltételét je­lentették. Ugyanakkor megfeledkez­tek a folyómedrek kotrásáról, a lera­kódott iszap eltávolításáról. Kezdetét vette a vízierőművek építése, a mező gazdasági nagyüzemi gazdálkodás alapjainak lerakása, különböző ipart üzemek létesítése. Ezt követően nőtt a folyók szennyeződése. Az utóbbi két-bárom évtized alatt annyira el­szennyeződött a Duna, a Vág, a Nyít­­ra és Zsitva, megbomlott a természet biológiai egyensúlya, hogy már nem­csak a természetes halszaporodás van kitéve a veszélynek; mivel az emberi beavatkozás — a balasítás — sem jár sikerrel. Mindehhez hoz­zájárulnák a folyók közelében fel­épült üzemek, gyárak, valamint a fo­lyók partjain elterülő kerttelepek szennyvizei, a növényvédő szerek és sok egyéb olyan tényező, amely ked­vezőtlenül befolyásolja a haltenyész tést. Az említett kedvezőtlen helyzet nemcsak a halak kipusztulását idézi elő, hanem a vízivilág egyéb élőlé­nyeit Is. Ezen az áldatlan helyzeten csupán törvényerejű rendelettel le­hetne segíteni. A Komáromi Sporthorgász Klub a második világháborút követő évek­ben alakult meg, melynek keretében levő csoportosulás ma a Szlovákiai Horgászok Szövetségének keretében fejt ki tevékenységet. Tagjainak szá­ma meghaladja a 2 ezer 500 főt, de jóval több Is lehetne, de a már em­lített okok miatt sokan viszolvoenak (Egri Péter illusztrációs felvételen attól, hogy a szervezet tagjaivá vál­janak. Ez abból adódik, hogy a hor­gászengedély kiadásának összege meghaladja az ötszáz koronát, s a jelenlegi körülmények között a sporthorgász az említett összegnek egyharmadát sem kapja vissza a fo­lyóvizekből. Ezek után ne csodálkoz­zunk azon, ha egyre több a „feketé­zők“, illetve az engedély nélküli hor­gászok száma, arról nem is szólva, hogy egyesek még tiltott szerszámok használatától sem riadnak vissza. A szövetség helyi szervezeteinek veze­tői is inkább a tavakat és kavlcsgőd­­röket halasítják be, mint az említett folyóvizeket, amelyek túl szennyezet­tek. Magam Is tanúja voltam több hal­­pusztulásnak. Komáromban a Vág fo­lyón átvezető közúti hídról több órán át figyeltem az elpusztult halak te­temét a víz felszínén. A Zsitva folyó virtt zsilipénél napokon át az elpusz­tult halaktól bfízlött az egész kör­nyék. De ugye, kinek fáj ez? Való­ban ki a tettes? A tettes kilétét ne­héz lenne kideríteni, de ha kiderül is a vétkes személye, ezer kibúvó akad. hogy tettei következményeiért felelősségre vonhassák. Legrosszabb esetben fizet a szövetkezet vagy a vállalat vezetősége. De ritkán az Iga­zi vétkes... ) ANDRISKIN JÓZSEF ég tünetei úgy Kezdődnek, hogy a ácáncslbének nyitva van a csőre, az állat erősen tüsszög. Ellenszerét Slngazin nevű gyógyszert - hosz­­zú utánjárás után — Pardublcén si­­erült beszereznünk. Kétszer adagol­­uk 10 napos intervallumban. A fá­­áncslbék kiengedése után pedig a akarmányba keverve egyszer alkal­­naztuk. A hatása szerencsére min­ien várakozást felülmúlt. A zárttéri nevelés után a fácáncsl­­;éket 5 hetes korban engedjük szá­ladon. E módszer előnye az, hogy iem szoknak hozzá az emberhez, s tésöbb jól repülnek. E korai klenge­­iés viszont nagy kockázatta! Is jár. -la a kiengedést követően lehűlés /agy csapadékos időjárás ál! be, ak­­tor az elhullás nagyméretűvé válhat. Az intenzív nevelésből származó ácántyúkok egyébként jől tojnak, Kotlának és gondosan nevelik utódai­kat. A nevelésük során szerzett ösz­­lönüket azonban nem tudják „levet­kőzni“. Ez abban nyilvánul meg, hogy a gazdasági udvarokon és a családi házak kertjeiben is fészkelnek. Kien­gedésük — a fentiekben jelzett kor­ban — volierekből történik, ide ké­sőbb is visszajárnak, ahol a takar­mány és víz van szamukra biztosítva. Ez egyébként — többek között — az­zal az előnnyel is jár, hogy az állo­mánybecslést télen is el tudjuk vé­gezni. A fácán intenzív tenyésztésével já­ró összes problémát egy cikk kereté­ben lehetetlen felsorolni, e problé­makörhöz azonban még visszatérünk. Chobot erdömérnökkel, az Aranyosi jZlatná na Ostrove) Túzokrezervácíó vezetőjével úgy döntöttünk, hogy az intenzív fácánnevelés terén szerzett gyakorlati tapasztalatainkat egy ta­nulmányban megírjuk a jövő év tava­szán, s közlésre bocsájtjuk a Poľov­níctvo a Rybárstvo szaklapban, vala­mint a Szabad Földműves vadászati rovatában. © • • A modern vadgazdálkodásnak és a természetvédelemnek szorosan együtt kell működnie egy-egy terület élővi­lágának megóvásában, az egyes fajok közötti helyes arányok kialakításá­ban. Ez olyan követelmény, amiért tennünk kell. Ehhez azonban több olyan gazdasági vezetőre lenne szük­ség, mint Tóth Gyula, aki nemcsak a vadászat szépségeit kóstolgatja... CSIBA LÁSZLÓ szonylatban is érvényes — fertőzött. Leggyakoribb betegségek a tüdő- és bélférgesség, valamint a kokcidiózis. Rejtélyes módon a nyúlelhnilás au­gusztus végén és szeptemberben a legnagyobb. A tudományos dolgozók­kal együttműködve szeretnék ennek az okát felderíteni, annál is inkább, mert ez a megfigyelés a szomszédos országokra is jellemző. Például a Hortobágyi Nemzeti Perkra is, ahol gyakorlatilag nem használnak vegy­szert. ürülékből, s a jelzett időszakban kilőtt fiatal és kifejlett állatokból laboratóriumi módszerekkel szerv-, ér- és szövetvizsgálatolcat végeznek. A mezeinyúl állománnyal valő oksze­rű és reális gazdálkodás érdekében rendszeres havi vadszámlálást vezet­tünk be. Ezt a folyamatot a nyitrai szakemberek üj és megbízható mód­szerrel végzik. A vadszámlálást a szakemberek éjszaka, határröszként erős reflektorokkal felszerelt autók­kal végzik. A második feladatunk a szárnyas apróvad — konkrétan a fácán — te­nyésztése. Ez az ágazat volumenét, vadászati mennyiségét tekintve a legtöbb vadásznak nyújt igen jó va­dászati lehetőséget. A fácán számsze­rű növekedését tekintve, a legkóny­­nyebben irányítható és az állomány nagyságát tekintve az a vad, amelyik hosszabb vagy rövidebb Időn keresz­tül a kíméletre szoruló ágazatok — nyúl. fogoly — vadászati igényeit Is ál tudja venni. A fácán több éven ke­resztül folytatott intenzív tenyészté­se maximális eredményekkel kecseg­tet. Az elmondottakkal összhangban a Kis Duna vadásztársaság tagjai évek óta eredményesen alkalmazzák az intenzív belterjes fácánnevelést. A Szlovákiai Vadászok Szövetségének auyagi támogatásával az idén i ezer darab napos fácáncsibét vásároltak, 2 ezer darabot pedig a vadásztársa­ság saját pénzeszközéből szereztek be. — A hozamfokozás ma rülhetetlen vadtelepítés nélkül. A fá­cán mesterséges telepítésének kérdé­sei. sajnos, a mai napig sem tisztá­zottak hazánkban. A hazai irodalom nem ad egyértelmű választ például a nevelés, a kibocsájtás és a vadegész­ségügy alapvető problémáira. Nem veszi figyelembe a belterjes fácán­­nevelésen belüli genetikai tulajdon­ságok potenciális lehetőségeit, ese­tenként pedig statisztikai következ­tetéseken — a területről letermelhe­­tö fácán száma — alapulnak a meg­figyelések. s ezeket a genetikai sa­játságok elé helyezik. A belterjes fácánnevelés fő célja a törzsállomány fenntartás és növelé­se, s ez nem egyeztethető össze azzal a gyakorlattal, hogy hazánk több va­dászterületén a fácántyúkokat is lö­­vfk. A nevelést illetően a gyakorlati tapasztalatok ritkán válnak köz­­kinccsé, s több esetben szakmai fél­tékenység érvényesül. Megfigyeléseink szertnt a legna­gyobb problémát a tisztazatlan vad­egészségügyi problémák jelenük. E- zek közül leginkább a kannibaliz­must kell említeni, amelyet részben a stresszhatás, részben pedig a fe­hérjehiány idéz elő. Saját feltéte­leink között — a zaj következtében — előfordult olyan eset, hogy 2 őrá leforgása alatt a 3 ezer darabot számláló állomány 10 százaléka a kannibalizmus áldozatául esett. En­nek megelőzésére — a zajártalom teljes kizárásával — fácánnevelő helységeinkben piros villanyégőket használunk, s csak az etetőket és az itatókat világítjuk meg. Másik nagy gond a singanózts. Ez­zel a betegséggel — szakirodalom és a gyakorlati tapasztalatok hiányában — elejével nemcsak mi, hanem a körzetünkben levő állatorvosok is tanácstalanok voltak. Ma már sze­rencsére tudjuk, hogy ezt a betegsé­get az Y-megnevezésű élősködő okoz­za, melyet nagyon nehéz észrevenni, mivel a színe teljesen azonos a fácán nyálkahártyájának színével. E beteg­

Next

/
Oldalképek
Tartalom