Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-22 / 33. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. augusztus 22. MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZET • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZET • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZÉT • MÉHÉSZET ........ . - - - ------- ■ ■ ■ - . I 1 ■■ Hl.,.' ** Milyen legyen nyáron a kijárónyílás? A kaptár kijárónyílása, vagy röpnyilása, nemcsak arra szolgál, hogy a méhek azon közlekedjenek ki s be a kaptárba. A nyílás elhelyezése a kaptár elülső oldalán van, alul, vagy a kaptár felső részén. Nálunk jelenleg már az alsó kijárényflásnak adnak lehetőséget. A nyílás nagysága és elhelyezése minden esetben befolyásolja ä méhek munkáját és a fészek rendezését. Л méhesekben járva a röpnyilásról el tudom dönteni a méhész szakismeretét. Nem tudom viszont elnézni nyáron, vagy akár télen a kaptáruk alacsony és nagyon leszűkített apró nyílásait. Az alsó kicsi és szűk kijáró hibáit már régebben észrevették a méhészek. Például Kühne 1882-ben megjelent „Méhészeti káté" című könyvében a rakodókaptárak levegőcseréjének javítására három kijárót tanácsol egymás felett éspedig egy fő- és két meílékkijárót. Többek között így ír róla. „Bebizonyosodott dolog, hogy a csak alsó röplyukkal ellátott méhlakok nagyobb bajjal telelnek, mivel a megromlott levegő az annyira lenn lévő röplyukon át nem pótoltatik frissel. De meg az alul alkalmazott egyetlen röpiyuknak a kirepülés idején aműgyis megvan a maga hátrányos oldala. A gyenge népek ugyanis tavasszal inkább a kaptár felső részéban tartózkodnak, s ha kedvező idő fs áll be, hosszabb ideig készülődnek a hideg kaptáron át az alsó röplyukhoz leszállni s tisztulás végett kirepülni.“ Ezen a százéves jótanácson ma is el lehetne gondolkozni. Csak éppen azzal nem értek egyet a könyv szerzőjével, amikor azt írja: „mivel a megromlott levegő az annyira lenn lévő röplyukon át nem pőtoltatik frissel.“ — Friss levegővel éppen pótlódik, csak az elhasználódott, vagy mint ahogy a szerző írja a megromlott levegő nehezen tud távozni,, mivel a meleg, párás levegő a kaptár felső részében helyezkedik el. Tehát ha a kijárőnyíőlás a kaptár alsó részén helyezkedik el, a méhésznek kell arról gondoskodnia, hogy a méhek a nyári nagy hőségben ne szenvedjenek. és a hordás idején se legyenek elfoglalva a kaptár szellőztetésével. A nagy nyári hőség miatt bizonyosan sok méhcsalád volt kitéve a nagy erőpazarlásnak, amit a szellőztetés igényelt. Ez adla az ötletet, hogv a röpnyílás fontosságáról írjak. Még kezdő, de már önálló méhészkedésem Idején, amikor áttértem egyságát a huszonöt millimétert, télen-nyáron ugyanúgy hagyom, csak télen oldalról szűkítem. Evek teltek et azóta, hogy a rámástakarót használom, s azóta méheim nyugodtan viselik a nyári hőséget. A takaró télen-nyáran jó szolgálatot tesz, mert nyáron nagyban elősegíti a felmeleegy üzemileg készített kaptárról vettem a méretélset és az szerint kezdtem készíteni kaptáraimat. A kijárónyílás magassága egy centiméter volt, így én is ahhoz méreteztem. A hossza sem volt húsz centiméternél nagyobb, fii kaptár takarása öt centimeter széles vékony dsszkácskakkai volt megoldva Sok méhész még ma is a keretek közti lécecskéket használja takarásképpen, és nem jön rá, hogy ez nem megfelelő. Mikor már vagy tíz В típusú kaptárral rendelkeztem, egy májusi napon. amikor az időjárás nagyon kedvezett a méhek rohamos fejlődésének. s az akácvlrágzás is elég korán kezdődött, a kaptár már szinte tömve volt néppel, jó hordás kezdődött és ezzel a szellőztetés is nagy erőfeszítést követeit a méhektöl, így A kaptárak körül mindig van munka... 1 (Kalita Gábor illusztrációs felvételei A rámástakaró — felülről nézve (A szerző rajza) pár nap múlva már óriási zúgást tapasztaltam. Kezdetben figyelmen kívül hagytam ezt a szellőztetést, gondoltam, hogy ez így van rendjén, ha nagy melegek vannak. Alaposabb megfigyelés után rájöttem, hogy ez a kijárónyílás kiest, mert a következő napon a jó hordás alkalmával a méhek már az egész kijárónyílást és a röpdeszkát is teljesen elfoglalták. A nektárra! hazatérő és a kifelé igyekvő méhek csak ezeken keresztül juthattak be a kaptárba. Megfigyelésem szerint rengeteg vizet is hordtak be a méhek a nektárral, így azt párává változtatva a kijárőnytláson keresztül kellett eltávolitaniuk. Ennek következtében a szellőztetést végző méhek hátráltatták a nektárhordást, a nektárhozók viszont a szellőztetést. Óriási volt a kavarodás. Mit tehettem, hiszen fölösleges kaptárom nem volt, hogy a kijárónyíláson bővítést eszközöljek, és a családokat fokozatosan így átrakhattam volna. Tétlenül azonban mégsem néztem a dolgot. A Balogh-féle kaptár rámástakarója szerint azonnal hozzáfogtam hasonló takarókat készíteni. A rámára rostaszövetet erősítettem, akkor még az egész felületére, s ezzel megoldottam a kaptár takarását és szellőztetését. A szellőzést ezzel nagyban mérsékeltem és a következő napon már kevesebb méh volt elfoglalva a szellőztetéssel. Megszűnt az óriást zúgás, a méhek nem egymás hegyén-hátán keltek ki s be a kaptárba. Mikor aztán újra kaptárt készítettem a röpnyílás magasságát huszonöt milliméter magasra és a kaptár teljes szélességére hagytam. A rámástakarón Is újítást eszközöltem, úgy, hogy a ráma felső felére préselt szolnlitlemezt szögeltem, elzárható etetőnyílással, a másik felére pedig sűrű dróthálót. Mivel kaptáraim hátsó etetősek, most ez a nyílás a takarón arra szolgál, hogy tavasszal erre a nyílásra helyezem műanyag tálkában a mézestésztát, így zavarás és kaptárbontás nélkül, hűvösebb időben is odaadhatom. (Lásd a rajzot!) Mikor a meglévő tíz kaptár kijárőnyílása is kibővítésre került, a zsaludeszkát le kellett vennem a kaptár elejéről, hogy a kijárönyílást záró belső vízszintes lécet is levebessem. Nem mindennapi látvány tárult elém. Nemcsak a nyílás belső léce, de a zsaludeszkák belső része és a szigetelésképpen használt több réteg hullámpapír is penészes volt és korhadásnak indult. Nyilvánvaló, hbgy a méhek a kaptárban felgyülemlett vízpárát oly erővel és olyan mennyiségben hajtották a kijárónyíláshoz, hogy az mind nem tudott eltávozni, hanem becsapódott és lerakodott a nyílás körüli fás részekbe. El lehet képzelni, hogy milyen munkát vittek végbe ezek a családok a szellőztetéssel, hogy a kaptár levegőjét mérsékelten tudják tartani és a szaporodó vízpárától megszabadítsák. •*. Az a méhész, aki még ma is híve a isméretű, alacsotiy kijárónyílásnak, nnak az idei forró nyári napok hevétárban elviselhetetlen a hűség, s a levegőcsere nincs megoldva. Ezért megtörténik az, hogy a nagy melegben a műláp is megcsúszik a keretben, azon a helyen pedig a méhek már csupa heresejteket építenek. A méhész viszont csodálkozik, hogy a méhet nem építenek szépen, sok a selejtes fiatal lép. Tapasztalataim azt bizonyítják, hogy a kijárónyílás fontos tényező a máhészkedés során. Az idén nyáron történt, hogy egy pároztató kaptárkám a délutáni órákban ki volt téve a forró napsugárnak. Egy ellenőrzés alkalmával azt vettem észre, hogy a keretben lévő fiasításos lép darabokban hull szét a fiasítással együtt, olyan lágyszerű volt az egész lép a nagy meleg hatására. Ez nagyon megviselte a méheset is, igy a pároztatót teljesen elhagyták, s a kaptár külsején helyezkedtek el. A kaptárka huszonöt milliméteres deszkából van készítve, s. ezt a forró napsugár annyira átmelegítette, hogy a lép szinte olvadásnak indult. Ez történhet az egyszerű szigetelés nélküli deszkakaptárban is, és aki ezt ajánlja, általában téved. Л kaptár kijárónyílásának magasgedett levegő cseréjét, egyenletesebb hőfokot tudnak a méhek tartani a kaptárban. Továbbá, egy mozdulattal elvégzem a kaptárbontást és a takarás is gyorsabb, mint a lécecskék kiszedése és visszahelyezése. A rostaszövetes részen pedig kaptárbontás nélkül is lehet tavasszal figyelni a fejlődést. Így meggyőződéssel állíthatom, hogy a magasabb kijárónyílás nagyban elősegíti a méhcsaládok munkaképességét, történetesen megkönnyíti a hordást, a szellőztetést; csökkenti a kaptárban a hőséget, és nem utolsósorban a rajzásra való hajlamot. Aki egy kicsit tüzetesebben figyeli a méhek életét és gondol arra, hogy a kijárónyílás nagysága mennyiben hátráltatja a méhcsalád munkaképességét, az mindenesetre a nagyobb nyilasnak ad előnyt. Ha valamely méhésztárs nem tudná eloszlatni aggodalmát, az jöjjön el hozzám Safátikovóba. A kijárónyílás téli alkalmazásával későbbi írásomban szeretnék foglalkozni. VICZÉN ISTVÁN Diófák árnyékában Az udvarba lépve azonnal szemet szúrlak a két hatalmas diója alatt álldogáló kaptárak. A föléjük . hajló ágaktól csak közelebb lépve vettük eszre az ott matató Gustáv Orságot, — aki, mtnl később megtudtuk — tagja a Szlovákiai Méhészek Szövetsége Nagyfödémesi [Veiké (hányj Alapszervezetének. Az egyik kaptárban éppen az anya petézését ellenőrizte. Kézjogás közben feltűnt hatalmas, életet próbált keze. Arcán az eltelt hetvenkét esztendő mély nyo-A sajátkezűleg készített kaptárak mot hagyott, amit a néhány napos borosta ts kiemelt. Mozgásán azonban nem vettük észre az évek súlyát. Bölcs szemét gyanakvóan és egyben érdeklődve függesztette rank, mint aki attól fél, hogy elvesszük tőle legféltettebb titkát. A kezdett idegenkedés után hamar közvetlenné vált olyannyira, hogy a nehéz múlt egy-egy részletének felidézésére is hallandó volt. letelepedtünk a kaptárak közelében álló padra. — Elég messze van ide Szepesolaszi /Spišské Vlachyj. a szülőfalum — kezdte mondandóját a méhész, miközben szeme a hozzánk legközelebb álló kaptár röpnyílásán nyugodott. — Ott éltem le életem legszebb éveit. Viszonylag fiatalon csapott meg a méhészkedés szele, melyet nagybátyám keltett. Ö még kasokat ■használt akkoriban. Később saját kezűleg elkészítettem az itt látható fakaptárukat. Szükség volt a méhészkedésből származó haszonra. Két éhes gyerekszájról és persze a feleségemről is gondoskodnom kellett. Csak a fizetésemből nehéz lett volna megélni. Mivel a méhek „legeltetésével“ nem volt különösebb gondom, ugyanis az év nagy részében erdőszélen tanyázott az állomány, ahol tavasztól őszig állandóan virág nyílott. Nagyon szerettem a méheimet. Több mint negyven családom volt akkoriban. A baf ott kezdődött, hogy Korompán [Krompachy) lévő rézkohó erősen szennyezte a levegőt, Amikor kelet felöl fújt a szél, Korompa és Rudiíany felöl, annyira fertőzött levegőt hozott, hogy negyven méhcsaládom elpusztult. Bírósági ügy lett belőle, amit megnyertem, de a kárpótlásul kapott vigaszdíj helyett inkább a méheimet szerettem volna visszakapni. Szepesolasziból tizenhárom évvel ezelőtt költöztünk ide, Naqyfödémesre. Ezek után arról faggattuk Gustáv Országot, hogy mennyiben más itt méhészkedni, mint az ország keleti részében. Elmondta, hogy megpróbálta az adott feltételek és körülmények között a lehetőségekhez mérten hasznosítani a gazdálkodást kedvezően befolyásoló hatásokat — Ha szigorúan ragaszkodunk ahhoz a mondáshoz, miszerint amilyen a méhész, olyan a méhes, olyanok az eredmények, akkor én valahol hátul kullognék a sorban — legyezte meg a házigazdánk. — Ugycnis itt teljesen más klíma, más méhlegelök találhatók a határban, s ami a leglényegesebb, már nem vándoroltatok, mint valamikor. Ez a családok hozamán is megmutatkozik. Mindennek ellenére a legtöbb bosszúságot a kedvezőtlen időjárás, okozza. A tavalyi év se volt jó. de az idei még annál is rosszabb. Eddig összesen négy kanna mézet pergettem ki a meglévő tizenhét családtól. Mivel nem vándoroltatok, nem tudom a távolabb lévő legelőket kihasználni A közelben tavasszal a gyümölcsfák és az akácfák mézelnek a legjobban, az iáén viszont ezek is csak szűkmarkúan. Itt о maglucerna a legjobb mézelő növény, amelyből július végén pergettem. Bizakodom, hogy augusztus végéig lesz még egy kevéske pergetni való méz, de ha ilyen marad a hordás, akkor semmi sem várható. Sajnos: a,Iucerna is eléggé kényes mézelő növény, ugyanis az alacsony hőmérséklet, a levegő alacsony páratartalma és a magas hőmérséklet hatására nem mézel elég gazdagon. A továbbiakban az időszerű tennivalókra terelődött a szó. Elhangzott, mily fontos a méhcsalád népessége alakulásának szempontjából, hagy ebben az időszakban folyamatos legyen a. hordás. Sok helyütt bizony már most etelni kell a családokat, Gustáv Orság (A szerző felvételei) hogy a fiasítás ne csökkenjen. Ettől is függ, hogy telelésre erős család lesz-e a kaptárban. A méhészek állandóan figyelik, hogy a hordás megnövekedésekor a méz, avagy az élelem nem szorítja-e ki a fiasítást, mert az szintén legyengítheti a családot. Ettől, sajnos, nem kell tartani. Bárcsak sok lenne a méz, hogy pergetni is lehetne — jegyzi meg mosolyogva Gustáv Orság. — A családban mindenki szereit a mézet, még az unokák is. Talán hihetetlenül hangzik, én ránézésre meg tudom állapítani, hogy két gyerek közül melyik fogyaszt rendszeresen mézet. Ugyanis annak a gyereknek szebb, csillogósabb a haja, sőt a szervezet éberebb, kitartóbb. De térjünk vissza az eredeti gondolathoz — inti magát rendre a méhész, mintha csinytevésen kapia volna magát. — Elkezdtem már a fészkek rendezgetését. Próbálom úgy kiválogatni a légeket, hogy télre csak azok maradjanak a kaptárban, amelyekben a család telel. A többéves anyák petézése júniusban és júliusban tetézett, majd augusztus elejétől lassan csökkenni kezdett. Most végeztem el a saját magam által rievelt fiatal anyák cseréjét, amelyek remélem még petézni is fognak az idén. Amint látják, a méheknek mindig van elegendő vizük a kaptárak közelében elhelyezett tálakban, cserepekben, jómagam is tanácstalanul nézem, milyen szeszélyes mostanában az Időjárás. Kicsi a hordás, ezért jóval nagyobb a családok kutatási hajlama. Aki tapasztalt méhész, az csak ránéz a röpnyílásra, s meg tudja a méhek viselkedéséből ítélni, mi a helyzet a kaptárban. Nemegyszer a méhek viselkedése figyelmeztet arra, hogy a család elveszítette az anyját, s cselekedni kell. Megfigyeléseim alaptan a tavaszi fejlődés időszakában a méhek szívesebben fogadják az anyát, mint nyáron. Ugyanokkor ősszel, szintén barátságosabbak az új anyával szemben. Amikor a méhek gyéren röpködnek, a kijáró elölt gyülekeznek, csomóban üldögélnek. ingerlékenyebbek, vagy megáll az építés és gyakori a kutatás, akkor tudom már, hogy cukorszirupos etetést kell alkalmaznom. Lassan viszont már a betelelésre kell gondolni. Megkezdődött tehát az új méhészeti év. A méhesekben teendő mindenütt van bőven. A gondos méhészek kipergetik az édesharmatot, amely télire nem alkalmas táplálék a méheknek; felerősítik a gyenge családokat; anyákat cserélnek stb. Jő lenne, ha a nyár újra megmutatná erejét, hogy a méhészeknek végre ne csak panaszkodni legyen okuk. MACSICZA SÁNDOR tői hasonlóképpen szenvedtek méhei. Több méhesben láttam a kaptárt fóliával, vagy nedvességet át nem engedő anyaggal takarni. Ezáltal a kap
