Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-22 / 33. szám
A VÍZISZÁRNYASOK LEGGYAKORIBB BETEGSÉGEI A pecsenyecsirfee-hizlalás fellendülése sem szüntette meg az érdeklődést a vízibaromfiak iránt. A naposkacsák, libák kínálata azonban — a kereslet idénvjellege miatt — évről évre nem kielégítő. Annál nagyobb hát a bosszúság az elhullás. vagy a fejlődési hiányosságok miatt. Az állatorvosi gondokról szólva — a szoros összefüggés kapcsán — foglalkoznunk kell a vízibaromfiaknak az egyéb szárnyasokkal szembeni eltérő tulajdonságaival Is. Tudnunk kell egyúttal azt is, hogy a nevelés során milyen teljesítményt várhatunk tőlük. A kacsák növekedési erélyét az öröklött tulajdonságok mellett, csakúgy mint egyéb állatfajták esetében, a környezeti tényezők határozzák meg. A kezdeti, fiatalkori gyors növekedés az állatok korával párhuzamosan csökken. Ha ezt időszakot tartási, takarmányozási. egészségügyi okokból elszalasztjuk utolérhetetlen késéssel nevelünk. A gyors indulásra jellemző, hogy a beállított naposkacsa 50 napos korában a kelési testtömegének akár az Й0—60-szorosát Is elérheti. Az értékes comb és a mell aránya a tojóknál kedvezőbb, mint a gácséroknál. Ugyanakkor a tojók zsírtartalma is nagyobb. Kevésbé kedvezőbb azonban о kacsák takarmányértékesltő képessége,. Ez az élénk anyagcseréből adódik Míg a pecsenyecsirke — jó körülmények között — az 1 kilogrammos súlygyarapodáshoz 2,60, a pecsenyeiúd pedig 2.00 kg takarmányt használ fel, addig a pecsenyekacsa elérheti a 3,50 kilogrammos takarmányfogyasztást is. Ez a hasznosító képesség— mint már említettük — az életkor előrehaladásával még romlik. Például míg a 2 hetes korban 1 kg húst. 1,7 kilogramm takarmányból állítunk elő, addig 5 hetes korban ehhez már 5 kg takarmány kell. A lúd értékmérő tulajdonságai sokoldalúbbak. A hasznosítás kiterjed a hús-, a máj- és tolltermelő képességre is. A lúd fiatalkori növekedési erélye valamennyi baromfifajnál folytán ez nem ritkán jelentős sérülésekhez vezet, és mint rossz szokás, az állományban el is hatalmasodhat. Az ellenállőképesség kapcsán nemcsak a betegséggel szembeni tűrőképességet, hanem az adott tartási, takarmányozási A lúd, faji sajátosságai következtében, jól tűri a csoportos tartást nagyobb. Míg a brojiercsirkc 7—8 hetes karban 1,5, a kacsa 2,5 kg-os, addig a lúd eléri a 4 kilogrammot is. Csakúgy mint a kacsa, ezalatt az Idő alatt eléri súlyának 8Ü %-át. A lúd — faji adottságai következtében — már naposkorban is életerős, jól tűri a szállítást és a csoportos tartást. A beteg ségekkel szembeni természetes ellenállóképessége más baromfifajokhoz hasonlóan korlátozott. A libabetegségek jelentős része a tojás útján is átmegy az ntódokba. Fontos szerepe van ezért a mentesítési programoknak, a fertőzés megelőzésének és a stressztényezők csökkentésének. A nem kívánatos csipkedést, rágást is főleg a stressz okozza. A csőr anatómiai felépítése, aisá és felső kávájának éles hegye körülmények között a jó eredményt is elvárjuk. Ugyanakkor azonban tudnunk kell, hogy a nagyobb teljesítményre képes állatok ellenállóképessége általában csökken, a tartással kapcsolatos igényük pedig növekszik. A kacsák ellenállóképessége általában jó. A nevelés, ha az elhullás 7 hetes korig nem haladja meg a 6% -ot, sikeresnek mondható. A kacsa tenyésztésben az állatok rossz szokásainak nincs olyan nagy jelentősége, mint a többi baromfifajnál. Közülük a növendék állatok tartásakor — főleg az első tollasodás idején. — tollcsipkedés léphet fel. Ez elsősorban takarmányozási és tartási hiányosságokkal állhat összefüggésben. A hiba felszámolása után ez rövid időn belül meg-Az 1 kg-os súlygyarapodáshoz a pecsenyekacsának 3.50 kilogramm takarmányra is szüksége lehet í-ld.— felvételei) A kacsák és hidak néhány értékmérő tulajdonsága szűnik. Előfordul azonban, hogy az ilyen szokás néhány egyednél állandósul, és ezeket ki kell emelni az állományból. A telepítési sűrűség ezeket a rossz szokásokat minden baromfinál döntően befolyásolja. Az egyedek száma 4 hetes kacsáknál 1 m2-es területen 18, utána 5 darab lehet. Libából ilyen nagyságá területen 7—8 darabnál többet ne tartsunk. A zsúfoltság nagyon veszélyes és káros. Az állatok lesszik egymásról a tollat. Ez később megfázáshoz vezet, de a kannibalizmus kifejlődését is előidézheti. A naposállatok minősége döntően befolyásolja a nevelés eredményességét, gazdaságosságát és a vágóbaromfi minőségét. Apró, kelésgyenge, nem egészséges naposállatok nevelésekor akkor is nagy lesz az elhullás, kisebb lesz a testtömeg és egyenletien az állomány fejlődése, ha egyébként a követelményeknek minden feltétel megfelel. Érvényes azonban, hogy a legjobb öröklött képességek is csak akkor érvényesülhetnek, ha a tartási, takarmányozási tényezők jók. Az elégtelen fűtés, szellőztetés, penészes alomanyag, kevés etető- és ítatőedény, a nyugodt környezet hiánya, mind kedvezőtlenül hat a nevelésre. Ezekkel a kérdésekkel komolyan kell foglalkozni, mivel újabban kis területen történő tartással akarunk nagy eredményeket elérni. A mennyiség mellett fokozódnak a minőségi követelmények Is. A takarmányozás döntően befolyásolja a test összetételét a bőr színeződését Is. A takarmányban lévő fehérjék csökkentése növeli a test zsírképződését. A bőr sárga színeződésében ugyanazok a takarmányfesték-anyagok vesznek részt, mint a tojás sárgájánál. Ezeknek a követelményeknek az elérésére gyakorialilag elegendő, ha a hizlalás utolsó 4 hetében a takarmány 40—50 százaléka sárga szemeskukorica, 3 %-a pedig jó minőségű lucernaliszt lesz. A fehérjeszint növelése azonban gátolja ezt a színeződést. Az íz és aromaanyagoknak a takarmányozással közvetlen összefüggése van. A hallisztben lévő zsír felszívódva a bálbői a máj kikerülésével jut a vérkeringésbe és Így közvetlenül beépülhet a testállományba. Ha az állatot koplaltatás nélkül vágjak le, akkor ez bizonyos fokig haíízre jellemző mcliékfzt adhat a húsnak. A bélből ilyenkor az emésztett takarmány melléktermékei szívódnak fel. Az Illóolajat tartalmazó növények is ezen az úton, nem kívánatos módon, még élve „ízesíthetik“ a húst. A mélyhfitéses tároláskor gyakran tapasztalt bámulás a természetes oxidációt gáliá E vitamin hiányával függ össze. Ennek adagolása a tárolást javíthatja. Dr. KÖRÖSI RUDOLF állatorvos A kecskék zöldtakarmányozásának lehetőségei A tenyésztőnek gondolnia kell arra is, hogy a gyümölcsösökben, erdőkben a kecske komoly károkat okozhat (—ld.— felvétele) együtt — fogyasztják. Télire ezek szintén raegszárithaták. A szárított leveles ágak tápértékét nem szabad lebecsülni. {Ezeket a juhok is szívesen fogyasztják.) A szárftott fűzlavelekben kétszer annyi N-tartulmú anyag van mint az átlagos minőségű szénában, energiaértéke pedig a szénáéval azonos. A tölgyfa szárított levelei a fűzénél kétszer több nitrogéntartalmú anyaggal rendelkeznek. Energiaértékük az előbbiéhez hasonló. A kőrisfa leveleinek N-tartalma és energiaértéke kétszer nagyubb mint az átlagos minőségű szénáé. A fűzfa leveleivel azonos értékű a vadgesztenye levele. Sokkal magasabb a szilfa levelének tápértéke. Legalacsonyabb a bükké, amelyben a N-tartalmú anyagok mennyisége csak kétharmada, energiaértéke pedig csak egyharmada annak a mennyiségnek, amely a közepes minőségű szénában található. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy nagyon értékes takarmányról van sző, amely a gyűjtésre, szárításra fordított munkától és a raktározási gondoktól eltekintve teljesen ingyen van. Ezzel összefüggésben magától adódik a kérdés: milyen a különféle gyomnövények tápértéke? Többségükben sokkal több nitrogéntartalmú anyaggal rendelkeznek mint a lucerna. Ilyenek a gyermekláncfű (pitypang), az útifű, a kakascímer, a búzavirág, a medvetalp, a véreslapu stb. Például a boglárkafélék és a mezei sóska flórom) egyharmaddal, a pásztortáska és a csalán kétharmaddal, a mezei ászát (acat) pedig kétszer több N-tartalmú anyaggal bír mint a lucerna. Ezeknek a növényeknek a begyűjtése és szárítása tehát egyáltalán nem gazdaságtalan. A szárított csalán tápértéke még a legjobb minőségű szénáénál is nagyobb. A felsorolt fajokkal a növényi eredetű takarmányok teljes sorát nem merítettük ki. Míg például a burgonyaszárat a juhok csak akkor fogyasztják el, ha más táplálék nem áll rendelkezésükre, addig a kecskék előszeretettel eszik. A fák kérgét — a nyulakat kivéve, de azok Is csak végszükség esetén — a kecskéken kívül más állat nem eszi meg. A fűz, a szil, és a gesztenyefa, valamint a különféle gyümölcsfák kérge — a diófa kérgének kivételével — szinte csemege számukra. Még a tülevelűekét sem vetik meg. Kérgüket egészen a kadmlumig lerágják. Ott, ahol nagyobb számú kecske legel, két szezon után nem marad meg még a boróka sem. Legyen ez intő példa is a tenyésztők számára! Hangsúlyoznunk kell még azt is, hogy a már említett áfonya, galagonya és a szellőrózsa bogyói mellett a kecskék szívesen megeszik a szelldgesztenye, a tölgy, a bükk és a szilfa termését — magját Is. Chevatel 1987/4 CSÍPŐS KORA A kecskék a több üregből álló, összetett gyomrú emlősök közé tartoznak, föl hasznosítják az összes szokványos takarmányt, s azonkívül csaknem mindent, ami a természetben zöldéi, sőt a fák, bokrok kérgét is, amelyet szinte csemegeként fogyasztanak. Elmondható, hogy a kecskék mindenevők, s ha éhesek csaknem mindent elfogyasztanak. Nem vetik meg az ételmaradékot, a konyhai hulladékot, sőt még a moslékot sem. Nem tar-. _ tozik a csodák közé újságot rágó kecskét látni, s hihetőek azok a történetek Is, amelyek szerint fölfalták a gazda száradó Ingét. Minden' fenntartás nélkül megrágják társuk bőr nyakörvét, vagy a _________ fülébe erősített azonosítási számot. Az első pillanatban úgy tűnik, hogy a kecske falánksága ellentétben áll válogatós természetével. A jászolba eléje tett széna kétharmadát képes kibuzigálni és maga alá gyűrni anélkül, hogy fogyasztana belőle. Ez összefügg azzal a tulajdonságával, hogy szeret ugyan enni, de ehhez minél nagyobb választékra van szüksége. Ez az igénye nagyon jól megfigyelhető változatos táplálékot, pl. füvet, gyomokat, cserjéket, fákat stb. biztosftó tagolt terepű legelőn. Az ilyen terepen a kecske ritkán marad meg egy-egy táplálékforrásnál 20 percnél tovább. Sokkal gyakoribb, hogy ez alatt az Idő alatt többféle növénybe is belekóstol. Az említett tulajdonság — elsősorban a tejelő kecskék esetében — előnyös, ugyanis a (ej olyan állati termékr-amely hajlamos arra, hogy intenziven átvegye a különféle szagokat és mellékfzeket. A táplálékfelvétel szelektív (válogatós) volta és az ennivaló változatosságai Így hozzájárul ahhoz, hogy az elfogyasztott mennyiség ágyneművé váljon — homogenizálódjon. így annak a veszélye, hogy a tej értéktelenné válik minimális lesz. A szabadban legelésző kecskéket figyelő, aggódó gazdának bizony vegyes érzelmei támadhatnak. Azokon a helyeken ahol sok a különféle gyom, a tapasztalatlan tenyésztő — állatai egészségét féltve — szorongva és sajnálkozva figyelt azokat, látva mennyi csalánt, sóskát, cikóriát, bogáncsot, laput, tormát, fűz- és nyáríalevelet stb., — tehát keserű, fanyar és savanyú növényt — fogyasztanak. A felsorolt lágyszárú növények, bokrok, fák egyáltalán Sokan a drága külföldi gyógynövényeket, teakeverékeket akár nagy nehézségek árán Is beszerzik, mert azt hiszik, hogy csak azok igazán jő gyógyhatásúak, holott a hazai flóra számos betegségre kitűnő füveket kínál. Sokszor a legközönségesebb, legelterjedtebb gyógyfű a legkiválóbb. Ilyen a magyar népi orvoslás kedvelt, gyakran használt gyógynövénye, a csalán is. CSALANOZAS Egyik legelterjettebb népi alkalmazásmódja a reumás, fájdalmas Izmok és Ízületek, a derék, a végtagok megcsalónozása Idült gyulladás esetén. A' júniust és júliust tartják erre a legalkalmasabbnak. Másodnaponként, összesen hét ízben (tehát két hétig) tart a kúra. Néhány szól — kesztyűs kézzel letépett — csalánnal kell megveregetni a beteg részt. Néhány percig égő fájdalmat érez az ember, azután kellemes zsibbadást, melogérzést. a fájdalom enyhülését. A csalánméreg hatására a bőrben értágító és faiósejt képző anyag, hisztamin szabadul fel, ez hat gyógyitóan. Kevésbé drasztikus a csalántea és a csalénfürdő kúra. önmagában vagy teakeverékben a csalánlevél hatóanyaga fokozza a húgysav kiáramlását a sejtekből a vérbe, ahonnan a vesén keresztül kiürül (annál is inkább, mert vízhajtó hatása Is van). A húgysavlerakődás előidézője a reumás betegségeknek és a köszvénynek, az ellen hat a csalán. Napjában háromszor csalánteát igyon a beteg: egy evőkanálnyi csalánlevelet forrázzunk le 2 deciliter vízzel, tíz percig hagyjuk állni, majd szűrjük le. A csalánteának ezenfelül Igen sokoldalú a győgyhatása, mert bőségesen tartalmaz ásványi anyagokat, nyomelemeket, vitaminokat, mégpedig: vasat, magnéziumot, nátriumot, káliumot, kovasavat, kalciumot, foszfort, a bámosodást, sebgyógyulást elősegítő A-, az (Folytatás a 4. oldalon) ris (ennek azonban részben laxatív. — hashajtó hatása van), a szil, a különíti füzek, továbbá a bükk, a tölgy, a nyárfa és a vadgesztenye leveleit. A gyümölcsösben előszeretettel fogyasztanak el, rágnak le mindent, amit csak elérnek, ezért ott ahol csak alacsony vagy középmagas fák vannak a kecskéknek nincs mit keresniük. A magasabb törzsű fák kb. 180 cm-re lecsüngő ágai sincsenek biztonságban tőlük. A kertekben tartott kecskék összeszedik a lehullott gyümölcsöt, lelegelik a füvet és a gyomokat, de állandó felügyelet alatt kell őket tartant! A kőris, a füzek, a bükk, a hegyi juhar és a nyárfák leveles, — 1,8—1,4 m hosszú- —, megszáritolt ágai kecskéink számára téli takarmányként szolgálhatnak. A leveleket a vékonyabb ágakkal együtt télen a kecskék szívesen fogyasztják. Tápértékét és ízét tekintve legértékesebbek ugyan a május első felében szedett és megszárított ágak, de a nyár folyamán szedettek is hasznosak. A bokrok közül legszívesebben az áfonya, a galagonya, a szellőrózsa (csipkebogyó) stb. ágait — 6sszel terméseikkel