Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-22 / 33. szám

8 .SZABAD FÖLDMŰVÉ. 1987. augusztus 22. Családi ”KI MIT TUD” Az én eregapam 1— Itt az én Inasom! — fogadott öregapám, amikor a nyári szünidőre megérkez­tem hozzájuk. A Szakszi ku­tya is végigszaglászott, ug­rált körülöttem. Csuda egy kutya volt, nagyapám sze­rette is. Mindig a kutyájá­nak adta az első falat ételt, mert igen értette a Szakszi a mesterségét, segí­tett öregapámnak a mala­cok terelgetésében. Ugyan­is б volt a falu kanásza. A falu közepén tülkölt, erre a jel­re minden házból kihajtották a disz­nókat. malacokat, uregapám balla­gott 1 mögöttük, hajtotta a kondát a legelőre. Nekem tetszett ez a' mester­ség, én az egyik oldalon, öregapám a másikon, csak a kutya szaladgált ide-oda. A kis patakocska tele hal­lal, ha kedvünk volt, vagy meguntuk az egyforma kosztat, fogtunk halat, megsütöttük. Amikor a nap melege felszántotta a reggeli harmatot, leülhettünk. Szundikáltam vagy nagyapám pásztor­­sípon fújt nótáit hallgattam. Néha elővette a bicskáját és faragott. Sí­pot. botot. A bot fogóját szépen kicif­rázta, aztán aki a legtöbbet dicsérte, annak ajándékozta. Tudott 6 mesélni is. Egyszer a tüzesről, másszor a bo­szorkányokról. Leginkább a tüzesről szóló történeteit szerettem. — Tudod, olyan az, mint a gyer­tya lángja... — kezdte mindig. — Gazember egy portéka, mert este a szegény vándort belevezeti a mocsár­ba. Néha elől, máskor hátul látja az ember, ha futni kezdenél, szalad utá­nad, ha utánaveted magad, elszalad előled. Egyszer engem is belecsalt a mocsárba, majdnem odavesztem. — Hát a boszorkányok? — kérdez­tem. — Azok százévesnél vénebb öreg­asszonyok. Aztán arról mesélt, ezek hogyan ta­lálkoznak éjjel tizenkettőkor az út menti kereszteknél, s táncolnak, mu­latnak. A mesélést rendszerint azért kel­lett félbeszakítani, mert a malacok el­csavarogtak. Vigyázni kellett, nehogy a mocsárba feküdjenek, mert onnan nehéz volt őket kihajtani. Reggelire sültkrumplit meg egy bögre kecsjietejet kaptam. De mi tör­tént? Három napja csak sültkrumplit tett az asztalra öreganyám. Egyre csak töprengtek, vizslattak, ml van a kecskével? Miért nem ad tejet? Öreg­apám káromkodott, fogadkozott, hogy agyoncsapja a tolvajt, ha elkapja. Egyik éjjel öreganyám — amúgy is ki kellett mennie — benézett az ól­ba. Hallotta, hogy igen csámcsog, cuppog — szopik — valami. Szaladt öregapámért, aki felkapta a baltát és ahogy volt, mezítláb, gatyában, igyekezett az ólba. Akkorát káromko­dott, hogy még a csillagok is elszé­­gyellték magukat: egy kismalac fe­küdt a kecske mellett és szopta. Cse­­csesmalac, a fene egye meg! Kié le­het? De kiderült, mindjárt reggel. Jött a szomszéd panaszkodni, hogy elve­szett a szép malaca, öregapám a kecskeólhoz vezette a szomszédot. — Itt van, már napok óta a kecs­két szopja, ki is gömbölyödött a te­jén. Apnyéra összevesztek, hogy a bírót kellett elhívni, tegyen igazságot. Ne­vetett is az öreg bíró, ilyen ügye még nem volt, hogy egy malacnak kecske legven az anyja. Csudájára járt a többi szomszéd is a malacnak, tré­fálkoztak öregapámmal, hogy kinek a bakkecskéjével pároztatott, mert ilyen — malacot fialó — kecske ne­kik is jó lenne. Meg is békültek a valamikori disznótoros kóstoló remé­nyében. egyik vitte a malacát, másik a kecskét zárta be jobban. így emlékszem én nagyszüleimre, kedves ötfegapámra és öreganyámra, akiknél annyi felejthetetlen nyarat töltöttem gyermekkoromban. GETLER KAROLY nyugdíjas tanító Már szeptemberre készülünk... Kedves Olvasóink! Kérdésekre válaszolva közöljük, hogy pályáza tunkat még nem zártuk le. Továbbra is beküldhetik Írásaikat, él­ménybeszámolójukat családjuknak arról a tagjáról, aki életútjával, tehetségével, jellemvonásaival vagy valamilyen esemény révén szá not tarthat olvasóink érdeklődésére, arra, hogy mások is megis­merjék. Kérjük, a borítékra írják fel sorozatunk címét: „Családi ki mit tud“, s tüntessék fel pontosan a címüket is, hogy közlés esetén az írásért járó honoráriumot elküldhessük. Kétségtelen, hogy a nadrág a leg­megfelelőbb öltözék mindkét nembeli gyerek számára (főleg hidegben), de van alkalom, amikor jobb, ha a kis­lányok ruhát viselnek. í'ontos ez azért is. hogy megszokják a mozgást szoknyában, s ne legyenek később gátlásosak, ha ruhát kell letölteniük. Es vannak alkalmak is. amelyekhez illőbb, célszerűbb a lányos viselet. A konfekció sok kötényruhát és alkal­mi ruhát kínál, könnyen, jól kezelhe­tő anyagokból. Szoknyát alakítani régi ruhából Is egyszerű, csak ügyel­ni kell, hogy ne legyen öreges sem az anyag, sem a formája. A másik ve­szély, amitől óvni kell á kislányokat, a tűlöltöztetés, cicomázás. 1. A divatos, lekerekített oldalú fla­nel Ingblúz fehér gallérral egyaránt hordható pantallóhoz vagy szoknyá­hoz. Szép hozzá a kocka egyik szí­nével azonos nyakkendő, 2. Kockás anyagból készíthető a vállon gombolt kötényruha is, rávar­rott zsebbel, az oldalvarrásban hasí­tékkal. 3. Nyakkendős ingruha fehér gal­lérral és kézelővel. Szoknyája ferde szálból szabott, dúsan ráncolt. 4—4a. Régi ruhát frissíthet fel a rajz szerinti könnyen elkészíthető mellény. Egyszínű ruhához mintást, mintáshoz egyszínűt javasolunk. 5. Régi ruha átalakításánál alkal­mas ez a kétrészes modell. A szoknya rakott vagy húzott. A blúz vállrésze a szoknya anyagából készíthető, eset­leg piékkel. Az ujja és a blúz többi része kockás. S. A felsőrész alatt dúsan húzott, sötétkék-fehér apró pepita ruha. Dí­sze a legombolható és levehető sötét­kékkel paszpólozott nagy gallér. 7. Kétrészes együttes. Bolerója koc- Uásanyaggal paszpólozott. A szoknya elől és hátul sima, az oldalán rakott. *. Kötényruha kordbársony vagy düftinanyagból. Az eleje betétjét ás a szoknyát plék díszítik. 9. Alakításra alkalmas forma, kö­tött, • beállított felsőrésszel, A szok­nya körül húzott. A Föld születése „Minden jó, ha jó a vége!“ Íme, az égről vasból való büvárma- Hol volt, hol nem volt, végtelen dár ereszkedett alá. nagy tengervíz közepén volt egy hű- Hetet körözött — s leszállóit a hul­­ztkó, abban éldegélt Öreganyó meg tárnokra. Megigazgatta tolláit, s a víz- Oregapó. Hajlékük körül mindenütt be merült. Soká volt-e a víz alatt? víz, víz, víz... A csillagok kristály- Keveset volt-e? Ki tudja? Végül is szilánkokként hintáztak a hakobon. A jölbukkant. Csőrével levegő után kap­­hegy-nagy hullámokon ott ringott a kodott. Alámerült harmadszor, s föl- Nap, a Hold s az a kicsi házikó, hozott akkor egy morzsányi jóidét. Öreganyó meg Öregapó már majd Ledobta a küszöbre, kitárta vasszár­­megstketüll a nagy oízzügástól. Egy nyalt, és jölrepült. Hétszer ismételte napon ismeretlen neszre lettek figyel- meg a ház fölött a Nap örökegy (li­meseit. Kipillantottak a kunyhóból, iát, azután beleolvadt az ég páráiba. Harmadnapon Öregapó kipillantott az ajtón, lát a küszöb előtt egy tal­palatnyi földet. Hetednap megint ki­pillantott: a föld már egy járásnyi volt. Becsapta az ajtót, és ámuldozva kezdte mondani Öreganyónak a cso­dát, a Föld születését, jó sokáig me­sélhette, mert amikor mesélés után kimentek a házból, a tengernek már nem. volt se híre, se hamva. — Hová lett vajon? — kérdezhet­nétek. — A jóid nyelte el,«> — Ezt a tengert találták meg föl* dünk alatt az olajbányászok — mon­dogatják a régi öregek. — jó is, hogy megtalálták. Minden jó, ha jó a végei „Múlt nélkül nem élhetek“ — vallja a magát regösnek nevező Juvan Sesztalov aki a Medveünnep közeledik című könyvében a vogul regék vi­lágába vezeti el,az olvasót. E regék azonban nemcsak a múlt: sokkal több annál Az ember örök küzdelme, „mert az ember olyan, hogy amíg él, mindig csak kutatja ég s föld minden csodáit.“ A Móra-, a Kárpáti, és a Madách kiadó közös gondozásában kiadott könyv remek rajzokkal, vogul népi motívumokkal hozza közelebb hoz­zánk távolt rokonainkat. Karc CHAGAtb szüia-Angol költő tónmi öt tantál vegyjele is -latinul BsrtólC Bélái űelzö-* késгШк Kftues Arab sejk a4g Egyszerű gép г RADNÓTI MIKLÓS: A mécsvirág kinyílik A mécsvirág kinyi üli _ s a hunyó láthatárnak könyörög a napraforgó; a tücskök már Tiszáinak, odvábán dong a dongó s álmos kedvét a bársony estében égre írta egy röppenő pacsirta; s ott messzebb, kint a réten, a permeteg sötétben borzong a félreugró nyulak nyomán a fűszál, a nyír ezüstös ingben immár avarban kószál, s holnap vidékeinken újból a sárga ősz jár. Karc SHAöAllV Ikotágfl I ua telis-Térni* »ara siiatása Fássá Láaafaáta ?issza# fíMtsgel betű gaiálott Gyermek.« áátéle яш/ттшттш» Bonéi MtéXtfSS Yies/.as gyilkol KeSirtfc beta лШ art íz_>. n m Arges SereS kényé», (täUaJö adgéа labflarugp 555337 kutya TetiS» heti к ЬжХ Oženia» (ел Í Мята СКАЗАТЬ alkotása tiidrOgéA »árig— Ивее» ERBEB Jfero zaiGivU I alkotás» Sríja satoJel#» duplán *•—tiké* “{SittraU EíUgy»L» Bemei pénznem Hagyta? atléta vol-fc közepe I Argentint, cerbonium ШМл ■■rrvrcrrre» A Iapullfe 29- számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: , kí-MtbrtJ I tí>— nni hattyúlúd, rajnai, lendesi, magyar lód, nyári lúd, emdeni“. NYERTESEK Nyertesek: Dorók Béla. Nagydaróc (Veiké Dravce). Konrád Gizella, Ko­márom (Komárno), Veress Vilmos, Nyírágó (Nýrovce), /

Next

/
Oldalképek
Tartalom