Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-15 / 32. szám

1987. augusztus 19. SZABAD FÖLDMŰVES 11 m abadságom egy részét évek óta a Magas-Tát­­rában töltöm. A Liptől­­úagy a Poprádl-katlan felöl ér­kezve mindig magával ragad a környező lapos tá) fölé Impo­zánsan magasló gránitcsúcsok vonulata. A Kárpátok 1200 km-es hegy­­koszorújának ezt az alig 80fl km*-es részét lokálpatrióta túl­zással sokan és szívesen neve­zik „óriáshegység“-nek. Igazán alpesi lellege azonban csak a magas-tátrai résznek van, a­­melvnek fögerlnce nem több mint 28 km. fA tőle geomor­­fológiallag lói elhatárolható Nyugati-Tátra és a Bélai-hava­­sok alpesi jellegűnek csak fenntartással mondhatók.) Am ezen a területen kicsiben meg­található csaknem minden, ami az európai óríáshegységekre jellemző, s ez nem csoda, hi­szen ugyanazok a külső erők formálták felszínüket mint pld. az Alpokét. Van huszonöt 2500 méter fölé emelkedő csúcsa (persze mi ez az Alpok 3—4 ezres Óriásaihoz?), 85 kisebb­­-nagvobb gleccsereredetű tava fűn. tengerszeme), s völgyei­ben megfigyelhető a jégárak romboló- és épttőmunkája is. U-alakú církuszvölgyekkel, 6- riási sziklaküszöbökkel, (ame­lyeket az alábukó jég koptatott simára), oldal- és homlokmoré­nákkal (jégárak által szállított, majd lerakott kőtörmelékl, tör­­melékkúpokkal Csehszlovákia más hegységeiben csak ritkán találkozunk. Nem kell botanikusnak lenn! ahhoz, hogy felfigyeljünk arra, miként változik a növényvilág fs tegyük hozzá az éghajlati és a talajviszonyok is), ahogy a tátrai völgyekben egyre fel­jebb kapaszkodunk. 'Az uralkodó fák itt a lucok. Helyenként kisebb-nagvobb fol­tokban erdei- és vörösfenyő te­lepül közéjük. Magasabban nyí­­rek.berkenye. fűz vegyül a luc­fenyők közé. Minél közelebb érünk a lucfenyves felső hatá­rához. annál gyakrabban tűn­nek fel a sűrű, kúpos koronájű cirbolyafenyők, amelyek gyö­kereikkel a meredek lejtőkön is megkapaszkodnak. Szép és hasznos fák. Sűrű ágaik között számos madár fészkel, gyöke­reikkel megkötik a talajt, ösz­­szefüggő, nagyobb állományuk csak a Furkota-völgyben van. Ügy 1550 m tengerszint fe­letti magasságban a magas tör­zsű fenyőkből álló erdő foko­zatosan felszakadozik, s átadja helyét a törpefenyőnek. Föl­jebb ennek összefüggő állomá­nyából már csak a cirbolyák magasodnak kt. A havasi rétek világa 1800 m fölött kezdődik és fe’nyúlik egészen 2300 méterig. Ez már egy megkapó, külön világ. Ta­vasszal az olvadó hó között itt bontogatja szirmait a kár­páti sáfrány. Itt csodálhatjuk meg júniusban a nagv, 5—6 cm-es kék virágú, pompás tár­nicsot. Július elején még idejé­ben érkezünk, hogy a fehér kökörcsin, a havasi szeliőró­­zsák, a zergeboglár virágaiban gyönyörködhessünk. Az alpesi harangvirág borzas kék csok­rai maroknyi talajjal Is beérik. Szinte a gránitból nőnek ki. A havasi rétek fölött terül el a szubniválts (az örökös hóha­tár alatti) régió, jellegzetes fás növényei a törpe füzek. A Sali* reticulata ágai szinte beszövik a talajt megakadályozva fgy, hogy a szél, az eső, az olva­dékvizek elpusztítják. Az S. herbacea nevű füzfaj átmene­tet jelent a „fás és a ffinemü életforma“ között. Már Linné is tudta róla, hogy ez a legkisebb fásszárú növény amelyet a Föl­dön Ismerünk. Gyakran talál­kozunk itt apró termetű nö­vénykékkel fpld. törpe kanka­linnal, szárfalan babszegfűvel, különféle kőtörőfüvekkel), a melyek virága szárukhoz mér­ten aránytalanul nagy. Ennek az a titka, hogy a szár növe­kedése rendkívül hőigényes fo­lyamat. A magas hegységek vi­lágában éjszaka a hőmérő hi­ganyszála a vegetációs idő­szakban gyakran a fagypontig süllyed, s nem egyszer még jú­liusban is frissen esett hó bo­rítja be őket. Életfolyamataik A hegység magas — havasi — régióinak „meghódítása“ a 15. században a válach — vagy vlach — pásztorok megtelepe­désével kezdődött. (E nép ere­dete vitatott.-Nevük a „,vlach“, magyarul idegen gót eredetű szóból származik. Hozzánk a Kárpátok vonalán vándorolva keletről nyomultak be.) Rajtuk kívül abban az Időbér csak a bányászok, kincskeresők, mor­­mota- és zergevadászok jártak itt. A Tátra alpesi vidékével tu­dományosan először Fről'ch Dávid (1600—1646?) a késmár­ki (ma Kežmarok iskola tudós igazgatója („császári és királyi birodalmi matematikus“) fog­lalkozott. Állítólag az 6 nevé­hez fűződik az első, történeti­leg bizonyítható csücsmászás. Három diákjával együtt felju­Turizmus és a nemzeti Dark ezért ilyenkor erősen lelassul­nak. Nappal pedig az intenzív ultraibolya sugárzás gátolja a növények növekedési hormo­néinak hatását, ezért törpe ter­metűvé válnak. Ez a sugárzás káros a növényi sejtekre Is. Ellene vastag kutikulával, sűrű ezüstös szőrbevonattal védekez­nek, mint pld. a mészkőhegy­ségek Ismert havasi gyopárja vagv a kökörcslnfélék. Még a 2600 m-es csúcsok széljárta gránitvilágában is vi­szonylag sok, összesen 45 ma­gasabb rendű növényfaj él. Az olvadozó hémezők pere­mét, a tavak parti szegélyét érdekes apró gerinctelenek né­pesítik be A Felső-Wahlenberg­­-tőban fés egy másikban a len­gyel oldalon 1 egy a jégkor­szakból visszamaradt rékocska (Branchlnecta paludosa) él Ha szerencsénk van a mere­délyeken néhány zergét is megfigyelhetünk. Az utóbbi é­­vekben mintha megszokták volna az ember jelenlétét, s a leglátogatottabb völgyek felső szakaszáig is lemerészkednek, A legutolsó állatszámlálások szerint a Magas-Tátrában 970 zerge van. A mormoták már Jó­val óvatosabbak. Többnyire csak füttyögetésüket halljuk, de magát az állatot csak rit­kán stkerül felfedeznünk. Szá­mukat kb. 800 ra becsülik. A hollók, a sasok látványa még ritkább élmény. tott a Késmárki-csúcsra. A 18— 19. században a hegységet több neves korabeli tudós kereste föl. A külföldiek közül kiemel­kedik Robert Towson angol tu­dós és utazó« (mellesleg a ko­rabeli Magyarország jelentős részét bejárta), aki 1793-ban a Kis-Tarpataki-völgyön (Malá Studená dolina) keresztül fel­kapaszkodott a Lomnict-csűcs­­ra és barométere segítségével ennek magasságát 2633 méter­ben állapította meg. (Mai is­mereteink szerint magassága 2632 m).­A 19. század Tátrába látoga­tó tudósai közül ismert kutató Göran Wahlenberg (1780— 1851) svéd botanikus, kinek nevét a Furkola-völgy két ta­va, az Alsó- és a Felső Wah­­lenberg-tö őrzi. Persze megfor­dultak itt sokan mások is. A növekvő érdeklődés alapozta meg az első „turisztikai léte­sítmények“ építését a Slavkovi­­-csűcs lábánál, a mai Ötátra­­füred (Starý Smokovec) he­lyén. Ez nyolc évtizeden át az egyetlen ilyen központ maradt. A Kassa —Bobumín vasútvonal 1871-ben történt megnyitásával megteremtődtek a »tájegység Idegenforgalmi fejlődésének alapjai. A monarchia felbomlá­sáig az itteni divatos üdülőhe­lyeket évente, átlagosan mint­egy 15 ezer vendég kereste fel. A második világháború után évente 20 ezer, 1956-ban 200 A Pedicularis­­fajok az alpesi és a szubalpin vegetáció érdekes félparazita növényei ezer, az évtized végén már 500 ezer látogató fordult meg itt. jelenleg évente hozzávetőlege­sen 4 milliónyian látogatnak ide. у Annak ellenére, hogy a Nyu­gati- és a Magas-Tátra. vala­mint a Béiai-havasok nagy ré­szét — összesen 510 km2-t — a Szlovák Nemzeti Tanács már 1948-ban nemzeti parkká nyil­vánította (a Lengyelországhoz tartozó rész 5 évvel később vált azzá), természeti értékei, növény- és állatvilága a turiz­mus és a különféle létesítmé­nyek kapcsán egyre jobban pusztultak. A hetvenes évek végén úgy látszott, hogy a hegység már nem bírja tovább a nyaranta meginduló újabb és újabb rohamot. Akkoriban nem tartozott a ritka látványok kö­zé a pihenőhelyek környékét borító szemét, a tengerszemek partján kialakult mini nudista­strand. Nem is a mezítelenül történő napozással volt elsősor­ban baj, hanem azzal, hogy ezek a „turisták“ fürödtek is a tóban. Napolajjal, krémekkel szennyezték be' a vizet, veszé­lyeztetve így annak élővilágát, amely sokkal védtelenebb mint a síkságok tavaié. így van ez a havasi rétek, sziklagyepek növényvilágával is, amely a taposásra különösen érzékeny nem is beszélve arról az eró­zióról, amit a turistaösvények rövidítése indított meg. Ä szigorú Intézkedések gya­korlati megvalósítása sokáig váratott magára, de végül is megtörtént. Néhány éve hasz­nos korlátozásokat vezettek be. Egyes jelzett ösvényeket meg­szüntettek. (Többön (összesen 19-en) a turizmust november l-iétől június 30-ig megtiltot­ták. A fokozottan látogatott, könnyen megközelíthető látvá nyos helyeken (pld. a Poprádl­­-tőnál, a Kőpatakl-tónál — Skalnaté pleso) a környező természetbe való belépést kerí­téssel, korláttal akadályozzák meg. A renitenskedőket nyoma­tékosan figyelmeztetik, súlyo­sabb esetekben pénzbírsággal sújtják. Az Idén már a gépko­csik forgalmát — bizonyos kör­zetekbe történő behajtását — korlátozták. Bármilyen imponá­lóak legyenek is látszólag ezek az Intézkedések, a látogatók fegyelmezettsége, a természet­­védelmi szervek következetes­sége nélkül semmit sem érnek. Dr. POMICHAL RICHARD KDMHEHTiR A fég állal vájt cirkuszvölgvek keresztmetszete U-alakú. A Mengus-falvi völgy 1948 méterrel a tenger szintje fölött A Nagy Hinco-tő a Magas-Tátra legmélyebb tava; max. mélysége 53 m. (A szerző felvételei) Nem véletlen, hogy az utóbbi időszakban a szakemberek egy­re több jelentős hazai fórumon vitatják meg az élelmiszeripar és a lakossági áruellátás jelen­legi helyzetét, illetve problé­máit, hiszen társadalmi szem­pontból meghatározóan fontos a belkereskedelmi kínálat ala­kulása. A cél egyértelmű, ki­kristályosodott: az erőforrások hatékonyabb hasznosításával biztosítani a lakosság szükség­letének minél magasabb szín­vonalú kielégítését. A tervek, elképzelések megvalósítása a­­zonban korántsem olyan egy­szerű, mint a szándék megfo­galmazása. Bonyolult kérdésről lévén szó, célszerűbb, ha az ágazat egésze helyett csak egy terü­letre — esetünkben a tejiparra — össszpontosítjuk figyelmün­ket, 8 fgy próbálunk rávilágí­tani az általánosnak is mond1 ható problémákra, illetve hiá- I nyosságokva. Nem szükséges hosszadalmas j magyarázat annak bizonyításá­ra. hogy a korszerű követel­ményeknek megfelelő egészsé­ges táplálkozás szokásainak és módszereinek bevezetése, illet­ve alkalmazása során milyen fontos szerepet játszik a tej­nek. valam!nt a különféle tej­ipari termékeknek a fogyasz­tása. A tej az emberi táplálko­zásban azért tölt be meghatá­rozóan fontos szerepet, mert kedvező összetételben és meny­­nyiségben tartalmazza a szer­vezet számára a legfontosabb tápanyagokat. Ezzel magyaráz­ható. hogy a tán!álkozási szo­kások vizsgálatával foglalV"Tó tudósok az egészséges tehéntől fejt tejet a legtökéletesebb élelmiszernek nevezik. Az e­­gészségügvi szakemberek ku­tatási eredményei is egyértel­műen bizonyítják, hogy a tej­nek és a tejipari készítmények­nek miiven jelentős betegség­­megelőző, Illetve gyógyító ha­tásuk van. A fenti sorok láttán bizonyá­ra több olvasóban fel merőt a kérdés: ha a tei és a belőle készített termékek annyira fontosak az emberi szervezet számára, mégis mivel magya­rázható, hogy a belkere^tedel­­mi üzlethálózat számos hottiá­­ban olyan szegényes a tejipari termékek kínálata? A tömegtájékoztatási eszkö­zök révén szinte naponta hall­juk, olvassuk az élelmiszer­­-ipari szakemberek, a terme'é­­si-gazdasági egységek, a válla­latok és üzemek képviselőinek véleményét a termékszerkezet­­-váltás meggyorsításáról, a mi­nőség javításának fontosságá­ról. a hatékonyság fokozása érdekében tett intézkedésekről. Az újítások, kötelezettségválla­lások jelentős része szintén ez­zel kapcsolatos. Annyit beszé­lünk ez innovációs folyamat szükségszerűségéről, hogy köz­ben elfeledkezünk annak lé­nyegéről. Mert különben mivel magyarázható, hogy sokszor az innovált termék minősége gyen­gébb a korábban gyártott és forgalmazott, természetesen ol­csóbb készítményekénél... Bár az érintett ágazatok képviselői szerint ilven nem fordulhat elő. a vásárlóktól, fogyasztók­tól kapott szerkesztőségi leve­lekből arra következtethetünk, hogy nhics minden rendben az élelmiszer-ipari innovációs program teljesítésével. A Szövetségi Statisztikai fii vatalnak az állami terv első félévi teljesítéséről szőlő je­lentésében olvashattuk: .......e­gyes helyeken ideiglenesen fo­gyatékosságok merültek fel a tejtermékek szállításában és választékában“. Ilyenkor ter­mészetesen a legegyszerűbb ki­zárólag a tejipar képviselőit felelőssé tenni a történtekért. Am korántsem ilyen egyértel­mű a dolog, mert a tejtermé­kek megfelelő választéka és jé minősége nem csupán a tej­iparban dolgozóktól függ. Gyakran panaszkodunk: kevés a jó minőségű sa|t és más tej­termék. Elfeledkezünk azonban arról, bogy ehhez a szigorú követelményeknek megfelelő alapanyagra — tejre — és kor­szerű gépekre van szükség. A tejiparban dolgozók mun­káját nagyon rnssnebezíti, hogy kevés a megfelelő műszaki színvonalú gépsor és technoló­giai berendezés, s a csomago­­lótechnikában évek óta nem tapasztalható számottevő javu­lás. A problémák évről évre ismétlődnek, miközben a piaci igények és elvárások gyors ütemben nőnek. A tartósított tej, vagy pedig a vásárlók ál­tal olyannyira igényelt, tége­lyekben forgalmazott termékek készítéséhez olyan csomagoló­­anyaera van szükség, amely­nek beszerzése nemzetközi vi­­sznnyiatban is gondot okoz. Az utóbbi években felépítetf hatalmas tejfeldolgozó űzetnek a szerzett tapasztalatok alap­ján nem a legmegfelelőbbek a termékszerkezet-váltási prog­ram megvalósítására, mert bo­nyodalmat okoz a piaci igé­nyekhez való rugalmas alkal­mazkodás. A kisebb üzemegy­ségekben jóval könnyebben le- • hetne igazodni a gyorsan vál­tozó fogyasztói igényekhez. A félreértések elkerülése vé­gett: nem a tejipar képviselői­nek vagy általában az é'elmi-­­szeriparban dolgozóknak a vé­delme e rövid frás célja, ha­nem az egyoldalú vélemény­nyilvánítás és minősítés meg­akadályozása, illetve elkerülé­se. Mindenekelőtt arra szeret­nék rámutatni, hogy a gazda­sági átalakítás az élelmiszer­iparban milyen nehézségekbe ütközik. A korszerű gépek és berendezések, valamint a meg­felelő csomagolóanyagok hiá­nya természetesen nem csupán a tejiparra, hanem az egész ágazatra érvényes és jellemző. Ha tehát az élelmiszeripar és a belkereskedelem képvise­lői eleget akarnak tenni elsőd­leges népgazdasági feladatuk­nak, a színvonalas áruellátás biztosításának, mindeneke'őtt a termékszerkezet-váltás feltéte­leit keli megteremteniük. Nap­jainkban, amikor oz állami vál­lalatról szóló törvénytervezetet nyilvános vitára bocsátották, nem árt. ha az élelmiszeripar távlati fejlesztésének kérdéseit az összefüggések figyelembevé­telével vizsgáljuk, s tárgyaljuk meg. Különösen a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint az élelmiszer-termelés és az iparfejlesztés közötti kölcsön­hatások vizsgálatára kellene az eddigieknél jóval nagyobb fi­gyelmet fordítani. Főleg a cso­magolástechnika terén szüksé­ges csökkenteni a fejlett élel­miszer-iparú országokkal szem­beni hátrányunkat. Miközben a műszaki fejlesztésben előnyt kell adni az alapanyag- és energiatakarékos módszerek bevezetésének, nem szabad szem elől téveszteni a helyi termelői és feldolgozási felté­teleket, illetve körülményeket. A távlati fejlesztés nagyon lényeges kérdése a piackuta­tás korszerű módszereinek al­kalmazása, s az így szerzett in­formációk figyelembevétele á tervezés során. A jövőben ugyanis nem engedhető meg, lmgy az élelmiszeriparban o- Iyan termékeket készítsenek, amelyek iránt nincs piaci ke­reslet. Az élelmiszer-fogyasz­tási előrejelzések szerint a ter­vezéskor a területi és demog­ráfiai sajátosságokat sem sza­bad szem e'ől téveszteni, mert azok jelentős mértékben befo­lyásolják a vásárlói és fogyasz­tói igények alakulását. A piaci kérésié1 hez való ru­galmas alkalmazkodás elkép­zelhetetlen a jelenlegi termék­szerkezet módosítása nélkül. Az innovációs program megva­lósítása — jól tudjuk — szá­mos tényező függvénye. Ezért a legfontosabb feladatok közé tartozik, hogy az élelmiszer­ipar fejlesztése a kölcsönhatá­sok s az ágazatközi viszonyok összefüggéseinek a figyelembe­vételével történjen. BÄRDOS GYULA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom