Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-24 / 3. szám
«gi^tájlíödiiirelk ? Fehér zázspa Ä fehér zázspa a liltömfélék családjába tartozó évelő. Nálunk hegyes vidéken, erdőkben, nyirkos réteken nő. Itt Jártunkban lehetetlen nem észrevenni ezt a jellegzetes növényt. Szép, mutatós, 150 cm magasságot is elérő növény. Levelei nagyok. Zöldes, virágos ágacskái a szár tetején helyezső használatra nem alkalmas, inert 1—2 grammos adag balá- V los mérgezést okozhat. Az ál- I latgyógyászatban rovarirtónak, gyomorgyógyszernek, kenőcs formájában élősködők ellen, j régebben Bánfl-hajszesz he- J lyett a hajhagymák erősítésére is használták. Láb, derék, stb. bántalmak esetén a fájdalom csillapítására külsőleg is csak nagyon- elővigyázatosan alkalmazható. Hatóanyagai megbénítják az idegszálak végződéseit, tompítják a fájdalmat. A fehér zázspa alkaloidáinak hatását az erős érzéstelenítőkéhez (Prokain, Mesokain) hasonlíthatjuk. Kiszárított gyökerével Is óvatosan bánjunk. Porrá törését vagy őrlését csak védőmaszkban szabad elégeznünk, mert pora gyulladásba hozza a szem, az orr és a száj nyálkahártyáját, amely látási zavarokkal, kibírhatatlan köhögéssel és tüsszögéssel Járl Az utóbbi hatására a nevében lévő latin veratrum szó utal, amely a verare-ból (,.igazat mondani“) ered, u. i., ha valaki porát megszagolta, s közben megkérdezték az igazságról, mintegy igenlésként rátüsszentett. Dr. Nagy Géza A sülyi (Sulany) „arborétum“ részlete Az oltóvesszök szedése és teleltetése kednek el. Virágzata fürtös, júniusban és augusztusban nyílik. Erősen mérgező, ezért gyűjtését nem szabad a gyerekekre bízni. Gyűjtése közben szigorúan tilos az evés, az ivás és a dohányzás. A gyógyszeripar a gyökeret használja fel. Szeptemberben és októberben kell kiásni. Tisztítsuk meg a földtől, esetleg mossuk le, ha vastag, hasítsuk fel és gyorsan szárítsuk meg. Szárításakor ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet ne emelkedjen 50 C-foknál magasabbra. Utána gondosan mossunk szappannal kezet. A megszárított gyökér íze csípős, szaga nincs, ezért megőröl.ve ősidők óta a tüszszentőpor fő alkotórésze. Fő hatóanyagai a mérgező alkaloidák (protoveratrin A és B). Vegyileg a koleszterinhez hasonló molekulájúak. A növényben szabadon, vagy organikusan cukorral, észterek formájában savakkal lekötve vannak jelen. Tartalmaz továbbá glikozidikus- és germin-alkaloidákat, keserű veratramint és gyantát. Külföldön gyakrabban használják belgyógyászati célokra, mint nálunk. Vérnyomáscsökkentő, a tiszta alkaloidák (protoveratrin A, B) már kis adagokban tágítják az ereket, és ezért erősen csökkentik a vérnyomást. Csak nagyon óvatosan, kis mennyiségben adagolják. A házi gyógyászatban belAz oltás olyan vegetatív szaporítási mód, amelynél az alanyra az egyéves vessző hajtásrügyekkel rendelkező részét visszük áL Ezt a módszert sikerrel alkalmazhatjuk a nemkívánatos fajták átoltására, vagy az olyan alany kialakítására, amelyre nyáron a kívánt fajtát szemezzük. Gyakorta használatosak a nyulak által teljesen körberágott törzsek megmentésére is. A siker alapfeltétele az oltóvesszők helyes kiválasztása, megszedése és felhasználásuk idejéig történő megfelelő raktározása. A vesszőknek nem szabad kiszáradniuk, megpenészedniiik, vagy kirügyezniük. Amennyiben öreg fáról szándékozzuk őket megszedni, akkor már az előző évben ifjítani kell az egész fát, vagy legalábbis a korona csúcsát, vagy valamelyik déli oldalon lévő vezérágát. Olyan oltóvesszőket szedjünk, amelyek az adott körülmények között a legmegfelőbbek. Az eddig kellőképpen ki nem próbált újdonságokat inkább kerüljük. A téli oltóvesszőket decembertől februárig, egyes években márciusban is, megszedhetjük. A csonthéjas termésűekről és az egresről fagymentes napokon már decemberben, az almatermésűekről és más alanyokról januártól március elejéig szerezhetjük be őket. (Fagyban a vesszőket kesztyűs kézzel szedjük meg, mert az esetleg fagyos vessző kérgén a meleg kéz foltokat okozhat — a szerk. megjegyzése.) Olyan vesszőket válaszszunk ki, amelyeknek jól kifejlődött rügyei vannak, nem láthatók rajta megbetegedés tünetei, sem egyéb sérülések. A legjobb tulajdonságokkal rendelkező oltóvesszőket a korona csúcsán és szélén — előnyben részesítve annak déli oldalát — találhatlak. A fattyúliajtá-Г a) az apró fejletlen rügyű, b) jól fejlett hajtásrügyű, oltóvesszőnek alkalmas, c) jól fejlett vlrágr ügyekkel, de fejletlen hajtásrügyekkel rendelkező vesszőrész, csúcsrész, d) amely vékonyabb alanyok oltására alkalmas sok csak abban az esetben használhatók, ha jól fejlett hajtásrüggyel rendelkeznek. A vesszőket lemetszésük után lássuk el jeltáblával, amelyen feltüntethetjük azok fajtájút és a metszés helyszínét. Az oltóvesszőket hűvös he: lyen raktározzuk, ahol a hőmérséklet néhány fokkal a fagypunt felett van, és a levegő kellőképpen párás. Hálásnak bizonyult a vesszőköteget állítva, egyharmad részéig nedves — (legalább 75 százalék kvarcot tartalmazó „immunis“) — folyami homokba ágyazni. Tárolásukra' sem a száraz, sem pedig a nagyon nedves helyiség nem alkalmas. Beváltak a hideg pincék, külső vízvezetékaknák. Az épületek északi oldalán — tehát teljesen árnyékos helyen — hegyükig eivermelve, vagy hó alatt is tarthatjuk a vesszőket. Ne feledkezzünk meg azonban rendszeres ellenőrzésükről. Ha koratavaszszal metszett oltóvesszőkut akarunk használni, akkor az oltást minél előbb kell elvégeznünk. A vesszőket átmenetileg a hűtőszekrények alján is tárolhatjuk, de ilyenkor a köleg alsó részét csomagoljuk be .nedves, tiszta rongyba, s tegyük PVC-ből, vagy mikroténből készült zacskóba. В oth Józsi bácsival előszőr Dunaszerdahelyen _ (Dunajská Streda), az 'önkénles természetvédelmi örök tanfolyamán találkoztam. En az előadói poszton álltam. 6 a kis számú hallgatóság között foglalt helyet. Az összejövetel később kötetlen, de a témához kapcsolódó társalgássá alakult. Ekkor figyeltem föl Józsi bácsira. Csakhamar kölcsönösen megkedveltük egymást a választékosán fogalmazó, sok szakismerettel rendelkező nyugdíjassal. Később a beszélgetést lakásomon folytattuk, s egy óra múlva már minden aggályoskodás nélkül kölcsönöztem neki az egyik féltett, ritka szakkönyvemet. Fiatal kora óta jártában-keltében az országban és külföldön mindig meglátogatta az arborétumokat. Először csak a mindenre felfigyelő, érdeklődő ember kíváncsisága, -később az az önmaga előtt is titkolt, dédelgetett szándék vezette, hogy egyszer környezetében is ilyen4 fákat ültet. Azóta évente meglátogatom Józsi bácsit lakhelyén, Sülyben (SulanyJ. Minden egyes találkozás után erősödött bennem az az érzés, hogy személye, életfelfogása, szenvedélye arra érdemes, hogy sokan megismerjék. Régi adósságomat rovom le azzal, hogy róla írok. — Az eredeti szakmám asztalos, de hivatásos méhészként dolgoztam 21 éven át az Állami Erdészetnél. Már méhész koromban is ültettem díszfákat, bokrokat. Főleg mézesfát, kékszakállt, amelyek jó mézelök. Mikor Sülybe költöztünk, a házak előtt gyümölcsös állt. Később a cseresznyefák kivesztek. Mindig szerettem a szépet, ezért elhatároztam, hogy helyükön nem kukoricát és burgonyát fogok termelni, hanem díszfákat, díszcserjéket. Ekkor fogalmazódott meg bennem ennek a kis arborétumnak a terve. Az első lépéseket 1971-ben tettem meg. Tuját, lucfenyőt, ezüstfenyőt ültettem. Közben rájöttem, hogy a külhoni fák gondozásához nem mindig elég a gyümölcsösben szerzett tapasztalat, speciális tudásra is szükség van. Ha fáimon egy-egy, számomra eddig ismeretlen „képződményt“ láttam, megjelöltem és figyeltem, mivé fejlődik. Elkezdtem tanulmányozni a dendrológial szakirodalmat is. Megtanultam a növények latin nevét. Jól emlékszem rá, az első szakkönyv, amely kezembe került (ma is ■ megvan!J Debreczy Zsolt és r-J' Both József amatőr dendrológus (A szerző felvétele) színüleg ennek köszönhetem, hogy elsősorban az örökzöldeket kedveltem meg. Nem elégedtem meg csak azzal, hogy vásárolt növényeim szépen fejlődnek, szaporítani is akartam őket. Vegetatív és ivaros szaporítással is próbálkoztam, mikor melyik volt ígéretesebb. Most kellett csak igazán a szakirodalom! Kezdetben bizony jócskán akadtak nehézmalonyai tujáimat és berberiszeimet (borbolyák). Tujáim közül 8, borbolyáimból 30 darab 4—5 éves bokor pusztult el. A mélyebben gyökerező növényeket kevésbé viselte meg a terület 70 százalékát érintő szórás. A falu közvéleménye — még azok is, akik eddig értetlenül tekintettek „bolondériámra“ — egyhangúlag elítélte a pusztítást. E vandál cselekedet Arborétum a falu szélén ségeim, kudarcaim is. Az ezüstfenyőkkel bíbelődtem a legtöbbet. Próbáltam dugványozással, oltottam lucra, neveltem magról — (ez volt a legkönnyebb!. A legszebb példányokat oltással nyertem. Sok hasznos tanácsot köszönhetek a Szelestel Arborétum dolgozójának Bánó András dendrológusnak. Vele 12 éve tartom a kapcsolatot, főleg levélben, de néhányszor már találkoztunk személyesen is. Arborétumom területe 25 ár, eddig 30 fenyőfélét és más örökzöldet, valamint 60 egyéb cserjét és fát telepítettem, s ehhez jön még a sziklakért flórája. A növények latin neveit alumínium táblácskákra véstem, ezzel jelöltem meg őket, hogy mások is megismerjék. Eleinte a falubeli gyerektk csínytevésből felcserélték ezeket, de ma már ők is komolyan veszik. Feleségem először nehezen nyugodott bele ebbe a költséges, rengeteg munkával járó hobbiba de ma már hozzánőtt az ő szívéhez is. Voltak a környéken sokan, akik értetlenül néztek rám, sőt néhány éve rosszakaróm is akadt! Gyomirtószerrel szórta meg kedves dacára nem veszítettem el kedvemet. Cserjéim gyökérről ismét -hajtanak, s én újabb fajok telepítésével próbálkozom. Legkedvesebb fáim az ezüstfenyők és a nyírek. Nem tartoznak a ritka, atraktív fajok közé, de nekem mégis kedvesek. Dendrológial különlegességeimben tán nem is fogom tudni igazán kedvemet lelni, gyönyörködni, mert még kicsik és fölöttem pedig lassan el/ár az idő. Örülök azonban minden új rügynek, hajtásnak. A fenyők királya, a hegyi mammutfenyő őshazájában, a Kalifornia hegyei között elél 3000 évig. Európába telepített példányai már most elérik az 50 métert, törzskerületük pedig a 7 métert. Az enyém ezekhez képest cšak újszülött, 8 éves és 5 méter magas, de még így is háromszor akkora, mint a vele egykorú más fajú fenyőfélék. Cserjéim közül leginkább a borbolyák és a rododendronok (havasszépeJ nőttek a szívemhez. A feltűnően szép virágú rododendronokkal (15 példányom van belőlük) először rengeteget küszködtem, de azóta sokat tanultam. Tudom már, hogy a csallóközi f/i'd idegen nekik, kúti vízzel ön* tözve csak sínylődnek, előbb-utóbb kipusztulnak. Savanyú, tőzeges talajt igényelnek. Egész évben felfogom az esővizet, ezzel öiitözgetem őket. Ahol a talajok meszesek, ki kell cserélni a földet; 70—80 cm át* mérőjü gödröt ások, s ezt komposzt-kertiföld-tőzeg egyenlő arányú keverékével töltöm meg. Igényesebb növényeim kedvéért kirándulásaimról tőzeggel, fenyőlevéllel megrakodva térek haza. Tíz éve már, hogy reggel és délben feljegyzem, milyen volt a hőmérséklet. Kimutatást készítek a legkisebb és legnagyobb értékekről. Igyekszem megismerni a környék mikroklímáját, így többé-kevésbé Iátóm, hogy melyik növény sikeres telepítésére van esélyem. Bírja-e a Csallóköz tikkasztó nyarát, nem ritkán szélsőséges teleit, szelét. Józsi bácsit gyakran látogatják a tanácsot kérők, igaz, főleg a méhészkedők (hosszú éveken át volt szakoktató), mert az egzotikus fák, bokrok gondos, céltudatos telepítése még nem egy elterjedt hobbi. Szívesen ad tanácsot és ha kell, társadalmi munkában is részi vesz. A kertészkedők helyi szervezetének tagjaival együtt • segített az óvoda előtti park létrehozásában. A Felbári (Horný Bar) Hnb dolgozói (közigazgatásilag Süly hozzájuk tartozik), s az elnök, Nagy Tibor is felfigyelt Both József munkájára, arra, hogy a fában oly szegény agrártáj egy kicsi, de értékes zöldterülettel gazdagodott, amelynek további sorsa nem lehet közömbös számukra. Pomichal R.
