Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-27 / 25. szám

A zöldségeskertben A GYÜMÖLCSÖSBEN A fóliasátrakban, üvegházak­ban folyamatosan szedjük a pupr kát, a paradicsomot, az uborkát, és e hónap folyamán megkezdjük a szabadföldiek szedését is. Amikor megjönnek a nyári hőségek, leszedhetjük a vázról a fóliasátrakat. Ha ezt a munkát gondosan végezzük, a fóliát vigyázva összehajtogat juk vagy összetekerjük és el­tesszük, még jövőre is használ­ható lehet. A fólia tárolásánál az a fontos, hogy ne érje nap­sütés és télen ne fagyjon meg. A paprika fogyasztható része az egyenletesen beérett, meg­felelő nagyságú termés (bo­gyói. A p aora szánt hosszúkás terméseknek legalább 70, a hajtatottaknak 50 mm-eseknek, a gömbölyű fajtáknak legkeve­sebb 50 mm (a hajtatottaknak 35 mm-eseknek) nagyságúaknak kell lenniük. Színük az érett­ség fokától függően különböző. A technikai (piaci) érettség ben lévő, fogyasztásra szedett paprika zöld. sárga vagy sár­gásfehér színű, a botan kai (teljes) érettségben lévő pap­rika telt piros, némelykor na­rancsszínű vagy sárga. A escresznyepaprikánál a p árrá szánt áru csípős ízű, ki­egyenlített nagyságú és alakú. A hosszúkás termések legki sebb hossza 40, a gömbölyüeké 15 mm. A paradicsom fogyasztható része a gömbölyű, lapos vagy hosszúkás, többnyire piros szí­nű, beérett bogyó. Vannak faj­ták. amelyek érett termése sár­ga vagy narancsszínű. A minő­ségi szabvány szerint a piaci parád ésomnak legkevesebb 30 mm (az aprútermésű fajtáknak 20 mm) átmérőjűnek kell len­nie. Az eltevésre szánt uborkát nem teljesen kifejlett állapot­ban szedjük. A konzervipari célokra termesztett uborkát, 5 nagyságrendi csoportba so­rolják (30—50 mm, 50—70 mm. 70—90 mm. 90—120 mm és 120 mm-nél hosszabb termések). A fogyasztásra kerülő salátaubor­ka termésének 250—1500 g sú­lyúnak. 40—90 mm átmérőm­nek és legalább 300 mm hosz­­szúságúnak kell lennie. Júliusban is igen fontos ten­nivaló a növényápolás. A növé­nyek intenzív locsolást, talajla­zítást. gyomtalanítást és nö­vényvédelmet igényelnek. Gon­dolnunk kel! a karós paradi­csom oldalhajtásainak eltávolí­tására is. A dinnyénél és az uborkánál a 4—5-ik levél után pedig csípjük vissza a főhaj­tást. A burgonyabogár a tojásgyü­mölcsön (padlizsán), a paradi­csomon és a burgonyán okoz nagy kálókat. Ellene 0,2 %-os Sóidén o'dattal permetezünk. Az utasítás szerint a permete­zés után a paradicsom és a to­­jásgyiimölcs 21 napig, a burgo­nya 7 napig nem szedhető és nem fogyasztható. Mivel az élelmezés-egészségügyi várako­­lásl idő az említett vegyszer­nél aránylag hosszú, a perme­tezés helyett a kis kertekben aján’atos a burgonyabogarnkat és lárváit állandóan szedegetni és elpusztítani. A vöröshagymát, a peronosz­­póra és a hagymalégy káro­sítja. A kártételnek Ditbane (11,3%) és Bi-58-ból (0,1%) készült, kombinált permet ével vehetjük elejét. A kései káposztafélék ülteté­sét már ne halogassuk tovább. Kiültetjük a karalábét, káposz­tát, karfiolt, kelt és a bimbós­kelt. Ültetés előtt ajánlatos a palántákat levéltetű ellen per­metezni. A pa'ántanevelö he­lyen kevés permetlével is ered­ményes hatást érhetünk el. Az üitetést legjobb az esti órák­ban végezni. A kitelepített nö­vényeket legtöbbször a földi bolhák és a káposztalepkék ká­rosíthatják. Néhány nappal a lepkék rajzása után feltétlenül szükséges permetezni. Miután a hernyók kikeltek és berágták magukat a növényekbe, a per­metezés már nem hatásos. Abban az esetben, ha a korai karfiol szedése még előttünk van, igen fontos a karfiol ró­zsáinak bámulás elleni védel­me. Ha erősen tűző napfény közvetlenül éri a fiatal rózsá­kat, azok megbámulnák. Eu­­nek eredménye nemcsak elszí­neződésben. de a kesernyés íz­ben is megmutatkozik. A véde­kezés legegyszerűbb módja, ha a rózsa alatt lévő 2—3 levelet a rózsa tetejével egy magas­ságban megtörjük, és a levél­lemezeket ráborftjnk. A bámu­lást úgyis megakadályozhatjuk, hogy a leveleket zsinórral a rózsa fölött összekötjük. Az őszi, kései fajtákat nem fenye­geti a bámulás veszélye, mert ilyenkor már nem kapnak sok, közvetlen fényt. A karfiolt meleg, napos idő­járás esetén hetenként egyszer, hűvösebb időben 10—14 napon­ként szedjük. A korai fajták szedésével ne késlekedjünk, mert a rózsák hamar kinyílnak és bámulnák. A brokkolit akkor kezdjük szedni, amikor a hajtásrészek a 20—25 cm hosszúságot már e'érték. de a rajtuk lévő bim­bók még nem nyíltak ki. Fogyasztásra szedjük a gvö­­kérzöldségféléket is, pl. a sár­garépát, petrezselymet paszti­­nákot, feketegyökeret. A vöröshagymát és a fok­hagymát már nem trágyázzuk és nem is öntözzük, hogy anyagcseréjük megszűnjék és beérjenek. A fokhagymát akkor szedjük, amikor sárgulni kezd. Koszorúba fűzve, tető alá a­­kasztjuk, hogy megszikkadjon. A vöröshagymát korán, levá­gott szárral (frissen) kell a piacra szállítani. A hagymák legkisebb átmérője 25 mm le­het. A zöldhagyma leveles szár­ral, megtisztítva kerül piacra, és hagymájának legkisebb át­mérője 15 mm (a hajtatottaké 12 mm). A száraz hagymának pedig jól beszáradt nyakúnak, száraz buroklevelűnek és leg­alább 30 mm átmérőjűnek kell lennie. A piacra szánt hagymá­nak nem szabad gyökereket és szármaradványokat tartalmaz­nia. A piacra szánt fokhagyma száraz, hagymuburoklevéllel körülvett, szilárdan zárt gerez­dekből áll. A minőségi szab­vány a fokhagyma legkisebb átmérőjét 15 mm-ben adja meg. Sor kerül a majoránna sze­désére is. Szárítás céljából elő­ször a virágbimbők fejlődésé­nek idején nyírjuk. MAGDA VALSIKOVA agrármérnök, kandidátus Ügyeljünk a piacra szánt termények minőségi szabványának betartására (P. R. Illusztrációs felvétele) Júliusban már javában szüre­teljük a korai almát, az őszi­barackot és a kajszit. A szüret után ápolásban részesítjük a bogyósokat, öntözünk, lazítjuk a talajt, kaszálunk és permete­zünk. Mindhárom gyümölcs az alma, az őszibarack és a kaj­szi utóérő. Ezért a szedési érettség attól függ, hogy a szü­ret után szállítjuk-e a gyümöl­csöt, vagy nem, s ha igen, mi­lyen távolságra. Számoljunk azzal, hogy a korán — 70—80 százalékos érettségben — sze­dett gyümölcs nem tartalmazza azokat az íz- és zamatanyavo­­kat, m:nt amelyek a fán telje­sen bérett gyümölcsben van­nak. A gyümölcsöt nyomődás­­mentesen szedjük. Ne ujjhegy­gyei, hanem teljes tenyérrel vegyük kézbe. A barackot ko­­csány nélkül, csavaró mozdu­lattal választjuk le, ne tépjük, ne szakítsuk. Az almát viszont kocsánnyal szedjük. Az almára szintén jó hatással van a szü­ret utáni egy hetes, hűvös he­lyen történő tárolás, így szé­pen besárgul. Az őszibarack termésének súlya a szedés előt­ti napokban — főleg akkor, ha kellőképpen öntözzük — még sokat gyarapszik. Az említett gyümölcsök szállításánál ügyel­jünk a csomagolásra, mert na­gyon sérülékenyek. A bogyó­sok már leadták termésüket, így most van a legalkalmasabb időpont a termőrészek cseré­jére. Ezt azzal indoklom, hogy fölösleges lenne a ribizlinél. a málnánál azokat a letermett, kiöregedett, esetleg beteg haj­tásokat tovább tartogatni, és majd csak tavasszal tőből ki­­metélni, amelyeket úgyis el kell távolitani. Ezzel szemben, ha ezt most megtesszük, akkor a meghagyott vesszők nagvobb életteret kapnak, tavaszig meg­erősödnek és termőrügyekkel szépen berakodnak. A metszés után legfontosabb teendőnk a kaliforniai pajzs­­tetű lárvái, valamint a liszt­­harmat elleni védekezés. A nö­vényvédő szerek közül a Bf­­-58-at válasszuk, mert ez az üvegszárnyú ribizkelepke ké­sőn rajzó utódainak elpusztítá­sára Is alkalmas. A málna gondozása — a le termett, elszáradt és beteg vesszők kimetszése — nagyon fontos. A kétszer termő fajtá­kat pedig tápanyag-utánpótlás­ban kell részesíteni. Komposz­­tot. műtrágyát adagolunk A málnát meg kall védeni a mál­na karcsú díszbogár, má'na­­vesszőszúnyog, a gubacsszú­­nyög, a kis málna levéltetű és a didimellás vesszőfoltnsság el­len is. A leszürfitelt kajszi-, cseresz­nye- és meggyfákat átjárjuk, lemetéljük a letöredezett ága­kat, leszedjük az ottfelejteti gyümölcsöt, hogy a monílla ne terjedjen. Az őszibaracknál rit­kító metszést végzünk. A szük­ségtelen vesszőket tőből ellá volítjuk. a rövid hajtásokat 2—4 levélre visszacsíp jiík. Az tennivalók őszi- és a téli almánál tovább folytatjuk a vízhajtások eltávo­lítását, öntözzünk és permete­zünk. A hónap második felé­ben válik aktuálissá az alma­­moly második nemzedéke ellen való védekezés. Ugyanakkor az egész hónapban fennáll a kali­forniai pajzstetű, a takácsatka, az almalevél moly, valamint a varrasodás és a lisztharmat el­len való védekezés szükséges­sége is. A kert talaját tartsuk gyommentesen, kapáljunk és öntözzünk. A füvesített kertben pedig végezzük el a kaszálást A faiskolákban az oltványok­nál, valamint az oltásra előké­szítendő anyagoknál vadalásit végzünk. A koronás fácskáknál befejezzük a koronakialakítő metszéseket. Üntözünk és per­metezünk. Gondoskodunk az új szamú­­cás helyének kiválasztásáról és a talaj előkészfléséről. Különös gondot fordítunk a meglévő kultúra azon részére, ahonnét szaporítani akarunk. Ügyelünk annek egészségére, és többször megöntözzük, hogy az indák meggyökerezzenek. Az új terü­letet szórjuk meg istállótrágyá­val. hengerezzük le és hetente öntözzük 30—40 mm vízzel. BELUCZ JÁNOS agrármérnök, kandidátus A SZŐLŐBEN Július a szőlőbogyők növeke­désének és fejlődésének fő időszaka. A bogyók növekedé­sét serkenti az eső, a levegő nagy relatív páratartalma, az öntözés, a tápanyagbőség, a kedvező fény és hőviszonyok és az optimális tőketerhelés A szomjazó, hiányos táplál ко­­zású. túlterhelt és beteg tőkék bogyója általában apró, fejlet­len marad. Az agrotechnikai munkákat tehát úgy Irányít­juk, hogy azokkal a levélzet zavartalan asszimilációs tevé­kenységéi és a talajban talál­ható tápanyagok felvételét elő­segítsük. A levélzet asszimilációs te­vékenységét a peronoszpóra. a lisztharmat és a rovarkártevők elleni védekezéssel, valamint a védekezésre szolgáló anyagok ésszerű kijuttatásával segíthet­jük elő. Figyelembe véve a szőlő fejlődési szakaszát, vala­mint az előrejelzéseket, elvé­gezzük a termőszőlök harma­­d!k vagy már a negyedik per­metezését. Figyelmünket első­sorban a peronoszpóra és a lisztjiarmat elleni harcra össz­­pontosítiuk de fürtzárédás előtt szükséges lehet a szürke­rothadás. továbbá július máso­dik felében a szőlőmnlvok her­nyónak második nemzedéke elleni védekezés is. Peronosz­póra ellen, virágzás után e­­lőnyben részesítjük a réztar­talmú permeteket, mivel ezek elősegítik a levél és a bogyók bőrszövetének megvastagodá­­sát és hatástartamuk is hosz­­szabb, mint a szerves ható­anyagú készítményeké. Jól be­vált peronoszpóra elleni készít­mény — 8,5 %-os töménységben — a hazai gyártmányú Kup­­rikol 50. Ha erős fertőzés fe­nyeget igen hatásos a felszívó­dó Ridomil Plus, de termősző­lőben a tenvészidő folyamán csak egyszer ajánlatos hasz­nálni. A peronoszpóra elleni szereket a lisztharmat ellen kéntartalmú készítményekkel (Sulikol K—0,4—0.5 %, Síra 80 WP—0,3%) kombinátjuk. Fürt­­záródás előtt, tehát mielőtt a bogyók növekedése elzárná a fürt belsejét, a szürkerothadás ellen Ronilan 50 WP vagy Su­­milez 50 WP 0,1 %-os oldatá­val védekezünk. A szürkerot­hadás az erősen trágyázott, in­tenzív művelésű, nagy termést hozó szőlők egyik legveszedel­mesebb betegsége. Július má­sodik felében, amikor a bo­gyók elérik a borsónyi nagy­ságot, szükséges lehet a szőlő­­molyok második nemzedéke el­leni védekezés, mivel egyes években tömegesen elszaiíorod­­va komoly károkat okozhatnak. A szőlőmolyok ellen leghatá­sosabban a Decis 2,5 ЕС 0,04— 0,05 %-os oldata, de megfelelő hatást érhetünk el a Bi 58 ЕС 0,1 %-os vagy a Metation 0,2 %-os oldatával is. Zivatar vagy jégverés után — 12—18 órán belül —. főleg a szürkerotha­dás, a peronoszpóra megelőzé­se céljából is, feltétlenül per­metezzünk. A permeianyagok hatásfokát о permctléhez ke­vert tapadást segítő szerekkel (Citowett, Sandovit, Agral 0,01 —0,02 százalék) növelhetjük. Fiatal szőlőkben az első egy­­-két évben legtöbbször elegen­dő, ha csak a peronoszpóra el­len védekezünk rendszeresen. Más kártevő ellen akkor avat­­kounk be, ha fellépését ész­leljük. Továbbra Is kellő figyelem­mel végezzük a szőlő zöldmun­káit. A karós művelésű telepí­tésekben elvégezzük a harma­dik kötözést. A hajtásokat fo­kozatosan — kötésről kötésre szorosabban érésűjük a karó­hoz, mert a fürtök fejlődésével a kötésnek már nagyobb terhet kell megtartania. A harmadik kötésnél az alsó aggató kötés többnyire már feleslegessé vá­lik, ezért azt levehetjük, s anyagát úiabb kötéshez hasz­nálhatjuk fel. A magas- és lu­­gasművelésö szőlők hajtásait, hogy a napfény és a levegő Jobban érje a leveleket és a termést, igazítsuk vissza a hu­zalpárok közé. A kötözéseket a hónai jhajtások viszacsípésé­­vei. később pedig — amikor a hajtások alsó része bámulni kezd — о csonkázással kap­csoljuk egybe. Termőszőlőben a hónaljhajtásokat 1—3 levélre csípjük vissza. Fiatal ültetvé­nyekben — a sima, sebhelyek­től mentes törzs kinevelése ér­dekében — a hónaljha|tásokat időben, tőből távolítsuk el. Az önárnvékotás elkerülése végett amikor a hajtások a támaszt annyira túlnőtték hogy kezde­nek már visszaborulnl, végez­zük el a csonkázást. A fiatal tő­kék hajtásait azonban hagviuk minél hosszabbra növekedni, s ne kénvszerítsük csonkázás­­sal természetes növekedésének korábbi befejezésére, ugyanis a gyökérzet a lombozattal ará­nyosan fejlődik. A íüggünymü­­velésű szőlők hajtásait fésül­jük; a függőleges kordonmüve­­lésnél pedig elvégezzük a haj­tások második csonkázását. Végezzük e! az új telepíté­sek harmatgyökerezésél, száraz időjárás esetén öntözését. A tő­ke körül kb. 15 cm távolság­ban kapával kis árkot húzunk, és egy-két vödör vízzel a talajt átitatjuk. A védőhalmokat több részletben, fokozatosan bont­suk le. A talajnedvesség megőrzése céljából a talajt sekély kapá­lással továbbra is gyommente­sen és porhanyósan tartjuk. Ä gyomirtás sekély, sarabolás­­szerű legyen. Kapáláskor vi­gyázzunk, nehogy megsértsük a töke nyakát, mert az ilyen sérülés a tőke sínvlödését, majd pusztulását okozhatja. A fiatal ültetvényeket kombinált műtrá­gyával (Cererit, NPK) fejtrá­gyázzuk. Rendszeresen ápoljuk a zöld­oltásokat. A kötéseket óvato­san lazítsuk fel, a nemes részt kössük a karóhoz, nehogy a szél letörje. Az alanyból elő­törő hónalj- és fejhajtásokat rendszeresen távolítsuk el, mert cnélkűl még a megeredt oltá­sok sem fejlődnek ki. Ahol szükséges a meg nem eredt ol­tásokat szemzés útján újakkal pótolhatjuk. A szemzés nincs annyira a hajtás zsengébb álla­potához kötve, ezért a fásodott hajtásokon is Jól ered. Az olt­­vánfskolát öntözzük, a talajt gyakran porhanyójuk. Rendsze­resen védekezünk, főleg a pe­­ronoszpöra ellen. Az alanysző­lők hajtásait 7—10 naponként kötözzük és hónaljazzuk. A BOROSPINCÉBEN rendszeresen végezzzük a hor­dók törölgetését, kénezését, a pince szellőztetését és tisztán­tartását. Könnyű, üde. termé­szetes szőlőillatban gazdag bo­raink harmadik fejtését most már fejezzük be Ezzel meg­akadályozzuk, hogy nem kívá­natos fzt kapjanak. Az aljbort a szinbortól különítsük el. Jú­lius végén kezdjük meg a szü­reti előkészületeket, takarítsuk ki a présházat és a pincét, ja­vítsuk ki. Illetve vásároljuk meg a szürethez és a szőlő fel­dolgozásához szükséges eszkö­zöket és kellékeket. KORPÄS ANDRÄS mérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom