Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-27 / 25. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 7 1987. június 27. Kis Knlnzs meg Vagy Kolnzs — a marcelházi Prücsiik (A szerző felvételei Részlet a Kisfókusz (első) előadásából Dijzáporos tavasz volt (BESZÁMOLÓ A XII. DUNA MENTI TAVASZRÓL) Gyanakodva szemlélgetttik az idei, XII. Duna Menti Tavasz meghívóit: ugyan mi sül ki eb­ből? Négy helyszín: Nagyme­­gyer (Čalovo), Somorja (Šamo­­rín), Gaböíkovo, Dunaszerda­­hely (Dunajská Streda), az ötödik a tábor, Pozsonyeperje­­sen (Jahodná)... Rendben van, a műsorok lemennek valahogy bárhol ahol egy aprócska szín­pad van a gyerekek meg- való­színűleg élvezni is fogják az utazgatást, az állandóan válto­zó környezetet — de mi lesz velünk, újságírókkal, és más olyan érdeklődőkkel, akik sze­retnének -minél több előadást megnézni? Alighanem bele kell törődnünk, hogy az eddigi rö­vid délutáni szieszták helyett — amikor még a Duna Menti Tavasz minden történésének színhelye a dunaszerdahelyi művelődési ház volt — most utazgatni fogunk, ki hogyan tudja megoldani, úgy. Ezt a bevezetőt azonban tényleg te­kintse mindenki afféle magán­­morfondírozásnak. mert az öt­napos rendezvényt végső soron nem nekünk, hanem a gyerme­keknek szánták. A hazai ma­gyar tájak végek legjobb gyer­mekszínjátszóinak, bábosainak, vers- és prózamondóinak, akik itt hivatottak számot adni ar­ról: hol tart ma gyermekszln­­játszásunk. hogyan tudnak gye­rekeink verset, prózát monda­ni? Átfogóbban: milyen színvo­nalon áll a csehszlovákiai ma­­gyor amatőr művészeti mozga­lomnak ez a sajátos területe, amely az alapozást, a folyto­nosságot, egyszóval a jövőt hi­vatott biztosítani? Nézzük, mit lehetne válaszolni ezekre a kérdésekre az öt napon ke­resztül látottak-hallottak tük­rében. ♦ + + Gyermekek számára verset és prózai szöveget választani nem nehéz feladat; a választék nem férhet. Mert enélkül nem lehetett volna olyan elevenen eljátszani Móricz Zsigmond A kis kuruc című meséjét, ahogy az a füleki (Fiľakovo) Zsibon gó tagjainak sikerült. Külön említést érdemel az ötletes díszlet, amelyért megérdemel­ten vihették haza a legjobb színpadképért járó díjat. I gyancsak ők kaptak díjat a kollektív alkotómunkáért is. A következő csoport még távo­labbról, nevezetesen Kassáról (Košice) érkezett, mégpedig az ottani magyar tannyelvű alap­iskola Tinódi Irodalmi Szín­pada. Arany János A bajusz című verséből készítettek ötle­tes, szórakoztató színpadi pro­dukciót, amely több elemével átnyúlt — méghozzá jó időzí­téssel — napjainkba is. A cso­port szép színpadi beszédét a zsűri különdíjjal honorálta, s a kisszínpadok versenyében ne­kik ítélte a kollektív munkáért járó díjat is. A délelőtti har­egyformán szól. Riadt kis egér­kéknek tűntek a gyermekek a komor, rendesen még csak ki sem világított színpadon, ho­­gvan tudták volna hát itt szét­­binteni maguk körül a tréfás­­-pajkos szövegeikben bujkáló vidámságot. játékosságot... Hosszúra Is nyúlt a döntő, ki tudja hánved«zor bizonyosodott be az is. hogy egy zsűri ilyen­kor kevés, s ennek következté­ben még az a hallatlan ‘eset is megtörtént, hogy a színlátszók versenyének első előadása úgy folyt le. hogy a bírálóbizottság — nem volt jelen .. A vonta­tott, hangulattalan versenyben — hangsúlyozom- mindezt nem a gyermekek. Illetve az őket felkészítő pedagógusok címére szánoml — végül is az aláb­biak nyerték az első díjakat: Versmondás — I. kategória: Pongó Szilvia, Kistárkány (Ma­ié Trakany); TI. kategória: Racska Gábor, Köbölkút (Gbelce); III. kategória: Éledik tívia, Vágsellye (Šaľa). Prózamondás — I. kategória: Erdélyi Adrianna. Vaján (Vo­­jany); II. kategória: Auxt Erika, Ri­maszombat (Rimavská Sobota); III. kategória: Stubendek Ka­talin, Komárom (Komárno). ök hatan voltak tehát a leg­jobbak a hatvan közül. Kíván­junk nekik és társaiknak — ha Idejutnak — Jövőre jobb körül­ményeket. ♦ + ♦ Ä fentebb leírtak Dunaszer­­dahelyen történtek, beleértve a zsűri nélkül lefolyt előadást Is (a sors iróniája, hogy az „érintett“ együttes éppen a ha­zai Kisfókusz volt). Ilyen első nap után el voltunk készülve a legrosszabbakra, legalábbis szervezésHeg: szerencsére a­­zonban távolról sem így foly­tatódott az egész. Alig „lépte át“ ugyanis a rendezvénysoro­lát, egy füzérre való szellemes ötlettel. A rozsnyöi (Rožiiava) Mandikó tagjai ugyanis bevon­ták az előadásba a közönséget, mégpedig távolról sem csupán formálisan, hanem alkotó mó­don: ha a vándorlegény meg­kérdezte, merre van a helyes út, és a közönség kórusban ki­abálta, hogy balra, ő valóban balra indult, még akkor is, ha számára nem az volt a bal ol­dal, ami a közönségnek... A zsűri mégsém a tulajdonkép­­peni előadást értékelte az 6 esetükben, hanem azt a kitartó munkát, amelyet a csoport két vezetője, Klobušnik Sarolta és Zabari Béla fejt ki annak ér­dekében, hogy Rozsnyón a gyermekszínjátszás hagyomá­nya folyamatos maradjon. A Mandikó után következő Stúro­­vói Csángóié ezúttal kissé csa­lódást okozott. A gyermekek vontaott Játéka mögött azon­ban látszott az a rendezői és dramaturgiai munka, amelyet vezetőik „belefektettek“ a da­rabba, s amely most — a gye­rek, mint már egyszer hang­súlyoztuk, nem gépi — valahol mégis elsikkadt... Minden­esetre éppen ezért, tehát a dramaturgiai munkáért, illetve a legjobb képzőművészeti meg-A lévaiak nagydíjas előadásának egy pillanata madik előadást a lévai (Levi­ce) Dömdödöm gyermekcso­portnak köszönhettük — de akár azt is mondhattuk volna, hogy az Idei Duna Menti Ta­vasz eddigi legszebb élményét. Csukás István Gyalogcsillag cí­mű darabját hozták el a feszti­válra, és a sző legszorosabb értelmében korszerű színházat produkáltakl A kulcsszereplők jellemformálása annyira érzé­keny volt, Jiogy nem lehetett nem észrevenni mögötte az Iga­zi tehetséget. Sikeresen kerül­ték el a gyermekszínjátszás legtöbb buktatóját, például azt, amikor az átélést és a szerep­­értelmezést a gyermek egyfaj­ta, végig egyforma hangerejű, rosszul hangsúlyozott harsány kiabálással igyekszik pótolni... Egy szó mint száz: jő kezekbe került a színjátszó csoportok versenyének nagydíja, mert azt minden különösebb vita nélkül a lévaiak nyerték. S hogy eb­ben mennyire találkozott a zsűri szigorú szakmai ítélete a gyermekek ösztönös ízlésé­vel, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy a gyermek­­zsűri díja is a Dömdödöm vit­rinjébe vándorolt... Két őrá szünet, amely alatt kisebbfajta népvándorlás In­dult Gabőlkovóra. Aki késve érkezett — mert itt pontosan kezdtek ám! —>, az is egyket­tőre rájött, „hogy a színpadon pergő történet Mátyás király­ról szól. Csakhamar azt is örömmel konstatálhatta, hogy megint egv kitűnő produkciót Stubendek Katalin álveszi a prózamondók III. kategóriájának első díját Dunajský Gézától .Itt járt Mátyás király“ — Mandikó óriást Nem is volt ezzel baj — pontosabban ezzel nem Is volt baj — a vers- és próza­mondók versenyében. S hogy mivel? Rendezők, szervezők, színpadmesterek, világosítók mintha összebeszéltek volna, hogy ignoráljanak egy alap tényt: azt hogy Itt gyere­kek fognak szerepelni. Akik számára egy kis hangulat kell akiknek a környezet ridegsége vagy barátságos volta sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint a már elkérgesedett lelkű felnőtteknél... Hogy a gyer­mek nem r ádlőkészüiék, ame­­lvet; ha ugyanarra a hangerőre állítunk, helyezhetünk bárhová. oldásért Járó díjjal kárpótol­hatta magát a csoport. Másnap Ismét új színhely: Somorja. Az első fellépő a kís­­színpadok kategóriájában sze­replő másik csoport, a szepsl (Moldava nad Bodvou) Bód­­vácska volt. Az a tény azonban, hogy csak ketten voltak, mit sem von le győzelmük értéké­ből. Mert ők nyerték a nagydí­jat, mégpedig azzal a lendüle­tes, végig üresjáratok nélküli játékkal, amellyel a Pásztorjá­tékok című összeállítást előad­ták. A mérce utánuk sem ke­rült sokkal alacsonyabbra: a nagydaróci (Veľké Dravce) Jó­palócok modern, élő eszközö­ket (beszéd, mozgás) előtérbe helyező színjátszást produkálva mutatták be Erben: Az arany­hajú című meséjének átiratát A legjobb szövegfeldolgozásén járó díjat kapták. A soron következő előadás kezdete előtt itt Is, ott is han­gok hallatszottak a Jobbára gyermekekből állfi közönség soraiból: „De hisz ezt már egy­szer láttuk!“ Tényleg, el lehet­ne gondolkodni afelett, hogy megengedhető-e két csoport­nak ugyanazzal a darabbal fellépni egy országos verseny döntőjében. Lehet persze mel­lette is érvelni: hogyan értel­mezi ugyanazt a témát, szöveg­anyagot egy másik csoport, csakhogy ilyen alapon akár va­lamennyi csoport számára elő­írhatnánk kötelezően ugyanazt a darabot. Sőt, csak ebben az esetben válhatnának valóban létjogosulttá ilyen szempontok zat Dunaszerdahely határait, mint egy varázsvessző suhintá­sára, egyszeriben simán, pon­tosan kezdett működni minden, s egyúttal az egész valahogy tarkábbá, színesebbé, gyerme­kibbé vált... A nagymegyeri, a somorjai és a gabőíkovől mű­velődési ház előtt egyaránt színes zászlócskák libegtek vi­dáman a langyos szélben, s az ablakokat, bejárati ajtókat szí­nes gyermekrajzok ékesítet­ték... Barátságosan, melegen fogadta a kis színjátszókat a két kisváros és a nagyközség, s hogy ez a fogadtatás, ez a környezet hatással volt a tel­­fesftménvtikre is. rlthnr kétség az értékelésben. Egy szó mint száz: nem tartom szerencsés­nek a darabísmétlődést a ver­senysorozat folyamán. Már csak azért sem — és miért ne le­hetne ez is szemponti? —, hogy a gyermekek így eggyel keve­sebb megelevelített mesét lát­hatnak ... De hogy miről is van tulajdonképpen szó: a ki­­rályhelmeci (Kráľ. Cblmec) Bodrogközi Aprószínpad ugyan­csak a Mátyás királyról szóló történet mellett döntött, s be kell vallani, hogy a Mandikőval való összehasonlítás nem az ő előnyükre szolgált. Szerencsére akadt még egy további ts a díjak kimeríthetetlennek lát­szó tarisznyájában, mégpedig „a cselekvő hozzéálláért“ járó díj; a zsűri ezt egyhangúlag nekik ítélte. Na és ne feled­kezzünk meg az első napon önhibáján kívül póruljárt Kis­­fókuszróí sem: mi mást tehet­tek, kénytelenek voltak ismét bemutatni az Öz, a nagy va­rázsló című darabot. Szeren­csére a gyerekek már ismét „feltöltödtek“, s így az előadás ugyanolyan pergő, szellemes, eredeti ötletektől sziporkázó volt, mint két nappal ezelőtt: Az eredmény: a legjobb zenei és mozgáskultúra díja a cso­portnak, és a legjobb rendezé­sért járó díj vezetőjüknek, Ja­­rábik Gabriellának. ♦ ♦ ♦ A fesztivál hátralévő két ver­senynapján hat bábegyüttes mérte össze tudását. Az első­ként fellépő vajáni Szivárvány­ról sajnos nem sok jót mond­hatunk: álmos, vontatott volt a mese a világ legszebb fájá­ról, hamisan és erőtlenül szólt az ének, amely inkább el is maradhatott volna... Nem bán­tani akarjuk ä csoportot, hi­szen a darabba fektetett mun­kát mindenképpen érezni lehe­tett és méltányolni kell, de hát versenyen, méghozzá or­szágos döntőn léptek fel... A színpadi pedagógiai munkáért járó díj viszont, amit megkap­tak, nagyjából kifejezte azt, hogy a gyermekek nagyobb ru­tinja, bátorsága esetén mit lát­hattunk volna... Élő, hús-vér, illetve kőc-rongy mivoltukban láttuk utána az tzsai (Iža) Margaréta csoport bájos, szé­pen öltöztetett bábuit, hallot­tuk a paraván mögül tisztán csengő éneket, amelyet olykor — és mennyire Illett hozzál — citera kísért... A zsűrinek a­­zonban más tetszett a játékuk­ban, és a csoport a hagyomá­nyos bábjáték ötletes megvaló­sításáért, valamint a szép ma­gyar beszédért kapott különdí­­jat. Szó se róla. ezekért is megérdemelték .Egyébként 11 v lyés Gyula: Tündérszép Ilona és Argyélus című meséjét ad­ták elő. Ugyancsak Illyés egy ismert meséjét, a Kis Kolozs meg Nagy Kolozst vitte szín­padra a marcelházi (Marcelo­­vá) Prücsök, Soóky László öt­iratában. A briliáns dramatur­giai rendezői és szcenikai öt­letektől valósággal hemzsegő darabot a gyerkekek önfeledt örömmel játszották: a játék öröme szinte bábjaikba is lel­ket lehelt... Vitán felül meg­érdemelték a bábcsoportok ka­tegóriájának nagydíját, rende­zőjük, Gál Lívia pedig a leg­jobb rendezésért járó díjat. Az utolsó napon a macskaevő egér történetét játszották el a szarvai (Rohovce) Csibészek; s hogy semmi esetre sem rosz­­szul, arról a játékos színpadi megvalósításért Járó különdíj tanúskodik. A komáromi Nap­sugár a változatosság kedvé­ért kutyatörténettel jutott az országos döntőbe, s vitte h^za az előadás legjobb képzőmű­vészeti megoldásáért járó dí­jat. A Štúrovoi Nevenincs báb­együttesnek, nevével ellentét­ben Igenis neve van a szak­mában; szintén Argyélus ki­rályfi és Tündér Ilona történe­tét dolgozták fel. kissé más formában, hogy egy egész cso­mó díiat kapjanak érte: a kép­zőművészeti megoldásért, az ötletes színpadravttelért, no meg a legfontosabbat: a gyer­­mekzsűr) díját... Vezetőjük, Góra Гопа pedig — a Csibé­szek „éltetőjével“, Csépi Zsu­zsával eeyütt — elismerő okle­velet kapott a sokéves eredmé­nyes csoportvezetői munkáért. ♦ + ♦ Nagyjából ennyi tehát а XII. Duna menti Tavasz krónikája. Mit tegyünk még hozzá? Talán annyit, hogy szép előadásokat, méltányolható rendezői ötlete­ket, ízlésesen kivitelezett dísz­leteket szerencsére az eddig megszokottnál többet láttunk, de mégis — kicsit sok volt Itt már a díj. Mindenért, minden­féle erőltetett cím alatt, s en­nek következtében csaknem mindenkinek. Milyen értékük — valódi értékük — van már az ilyen díjaknak? Ösztö­nözni hivatottak? Azt nem ilyen kétes értékű, az értéke­ket egyrészt összemosó, más­részt mesterségesen felaprózó módszerekkel kéne elérni. Eny­­nyit feltétlenül szükségesnek láttunk hozzátenni — Javító szándékkal természetesen — öt egyébként szép és eredmé­nyes nap krónikájához. VASS GYULA i

Next

/
Oldalképek
Tartalom