Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-13 / 23. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. június 13 Takarmány prog ram a problémák és tények tükrében % . i A tömegtakarmány-termelés színvonalának emelése és a legelőgazdálkodás fejlesztése — az önullátoltság elérése érdekében — a Rozsnyói (Rožňava) járásban is halaszthatatlan. Míg a gabonatermést az előző három ötéves tervidőszakban sikerült megdup'ázni, addig — ugyanennyi idő alatt — a takarmánynövények hozama még egyliarmad résznyivel sem növekedett. A párthatározatok már évekkel ezelőtt előirányozták a tömegtakarmányokból való önellátuttság elérését, sőt, ezen túlmenően 10—15 százalékos tartalékkészlet kialakítására ösztönözték a mezőgazdasági üzemeket. A jelenlegi célok érteimében a szarvasmarha- és a juhtenyésztés további fejlesztése érdekében a takarmánytermelést hatványozott intenzitással a gabonatermelés színvonalára kell emelni! 'A cálprogram sikerének megítélésében — bevallom, s nem alaptalanul teszem — szkeptikus vagyok. Miért hangsúlyozom ezt? Mert huzamosabb ideje figyelemmel kísérem ezt a problémát. Jóllehet a takarmányhiőny évek óta súlyos problémaként van jelen a járásban, mérséklésére, megszüntetésére évente születnek ígéretes programok. Elővettem valamenynytt, gondosan áttanulmányoztam, s összehasonlítottam a legfrissebb kritikus helyzetelemzéssel .amelyet a járási mezőgazdasági igazgatóság adott ki az idén. Megállapítható, hogy a tervek, határozatok megvalósításával mind ez Ideig adósak maradtak. A problémák feltárását néhány érdekes és tanulságos statisztikai adattal, tényszerű megállapítással szeretném alátámasztani: Induljunk ki abból, hogy 22 ezer szarvasmarha (3 ezerrel kevesebb, mint 1985-ben. ebből 8 ezer 500 a tehén) és 26 ezer juh évi tömegtakarmány-szükségletének fedezésére több mint 25 ezer hektár állandó gyepterülettel (a mezőgazdasági terület 60,7 százaléka) rendelkeznek. Ezenkívül a szántóterület 34,5 százalékán (ezen belül 47 'százalék az évelő és 53 százalék az egyéves takarmánynövények aránya) — mintegy 5 ezer 700 hektáron — termeszthetnek takarmánynövényeket! Az átlagtól eltérően a Goéaltovői Efsz szántójának 48,5, a Lubeníki Efsz pedig 40 százalékát fordítja erre a célra. A járásban még több mint' 3 ezer hektáron termesztenek takarmánykeveréket, másodnövényeket, s évente a burgonyatermés mintegy negyven százalékát (4—5 ezer tonna) használhatják fel takarmányozási célra. A takarmányozási terv egy számos állatra számítva — szénaegységben kifejezve — legkevesebb 4,5 tonna takarmány (ebből 3 tonnát a téli időszakra) biztosítását irányozza elő — első osztályú minőségi érték feltételezése esetén. Természetszerű'eg a minőségromlással egvenes aránvban növelni kell a 4.5 tonnüs értéket Ezzel szemben a korábbi évekhez hasonló a m.últ évi valóság. Tömegtakarmányokból a tervezett mennyiségnek mindössze 81 százalékát tudták az áilattenvésztés rendelkezésért? bocsátani. Minőségét tekintve is lehangolók az értékek: a 68 ezer 850 tonna száraz anyagot kitevő takarmánynak mindössze 2.8 százaléka volt első; 31,7 százaléka második; 49,1 százaléka harmadik; 16,4 százaléka pedig negyedik osztályú. Nyolc gazdaságnak egyáltalán nem volt — a Rozsnyói (Rožňava) Állami Gazdaságnak mindössze 1,7, a Pelsőct (Ptašivac) Efsz-nek ugyanakkor már 10,9 százalék kiváló minőségű takarmánya. A Slavnšovcei Efsz takarmánykészletének a háromnegyedét sorolták a harmadik osztályba. Szilicén (Silica) és Vtachovón az összmennyiség 35, illetve 40 százaléka volt negyedosztályú takarmány. A széna rosttartalma elérte a 30 százalékot A tartósított szenázsban és sztlázsban a vajsavas erjedés okozott minőségromlást, úgy, hogy Revúcán, Rostáron, GoCaltovón és Lubeníkon a télre tárolt szenázs ősszmennylsége harmadik-negyedik osztályúra „sikerült“. A szilázs esetében a gocaltovói, a honcei, a slavošovcei, a szilicei és a vlachovót gazdaságok „büszkélkedhetnek“ ilyen jellegű rekorddal. Még egy összehasonlító adat: a 7. ötéves tervidőszakban felhasznált tömegtakarmányok egybarmada minimális tápértékkel rendelkezett. A kitermelt és vásárolt tiimegtakarmányok meghökkentően a'acsony biológiai tápértéke, 1986-ban a tervezett tejtermelés 67,7 százalékát, a hízóinarhák tervezett súlygyarapodásához szükséges mennyiségnek pedig mindössze 44.5 százalékát fedezte! A tudományos és kutató intézetek felmérése alapián — az állandó gyepterületek alacsony mértékű kihasználása miatt — a Rozsnyói járásban évente átlagosan 56 millió koronával fordítanak többet a tömegtakarmányok előállítására, mint az kívánatos volna! Szálas takarmányból 20 százalékkal gyűjtenek be többet, silókukoricából viszont mintegy 33 százalékkal készítenek kevesebbet a szükségesnél! A kizárólag legeltetéssel hasznosítható gyepterületek fele részét kooperációs legeltetéssel hasznosíthatnák, ha... A több mint 25 ezer hektár állandó gyepterület potenciális termőereje messzemenően jobb, s a jelenlegi termésszintnek akár a dupláját is adhatja, annak ellenére, hogy a terület 50 százaléka 15 foknál meredekebb lejtésű (ezért gépekkel nem járható), 30 százaléka egyenetlen felületű, 15 százaléka Időszakosan mocsaras, és ezen belül 48 százaléka száraz, kopár. Az összterületnek jelenleg mindössze a 27 százalékát kaszálják és az 53 százalékát rendszeresen legeltetik, a maradék 20 százalék pedig kihasználatlanul hever. Intenzív trágyázás alá vont szakaszos legelőket is mindössze 570 hektáron alakítottak ki, az előírt 2 ezer 200 hektár helyett. A gyepek szénában számított fűtermése hektáronként alig haladja meg a 2,2 tonnát. A tények szerint évtizedeken keresztül nem végzik a legelők tisztítását. A benövések irtására tavaly az agrokémiai vállalat egy Kabar típusú gépet vásárolt, melyhez máris nagy reményeket fűztek. Holott egyetlen ilyen (gyakran meghibásodá) munkagép igen keveset tehet egy járás területén a begazosodott, beerdusödött legelők tisztántartása érdekében. Általában elhanyagolták a gyepek felújítását, mechanikai gondozását, з tápanyag-utánpótlást pedig egyenesen — megfelelő gépi technika hiányában — hoszsű időn keresztül mellőzték. A légi szolgáltatást nyújtó technika megjelenésével aztán megújult a remény, ám: a műtrágyasződó Cmelék repülőgépek részére a mezőgazdasági üzemek csak vonakodva, késlekedve építik a le- és felszállópályákat. A gyepek műtrágyázására legideálisabb helikoptert pedig csak korlátozott Időtartamra vehetik igénybe a lejtős rétek és legelők „tulajdonosai“. A következő láncszem esetében — a gyors és agrotechnikai határidőben történt betakarításhoz — is hiányoznak a szükséges gépi eszközök. Kevés a korszerű önjáró kaszálógép, a széna soroló-forgató és a telszedö-ezállftójármű. Emiatt a szálas takarmányok betakarítása, hetek helyett 3—4 hónapos Időtartamra is elhúzódik, miközben ezalatt növekszik a széna rostttartalma. Ehhez viszont az elavult szervezési módszerek is hozzájárulnak. A vezető szakemberek sok esetben megkésve határozták meg egy-egy növénykultúra betakarításának kezdeti időpontját. Sorozatosan vétenek a technológiai fegyelem ellen a takarmánynövények betakarítása, de főleg tárolása és tartósítása során! Ugyanakkor az istállók mellett nincs elegendő nagy kapacitású és gépesített széna-, szenázs- és silótároló. Az évelő takarmánynövények termőterülete 3 ezer hektár, de ezen belül több mint 25 százalékot tesz ki a hektáronként 1,3 tonnával kevesebb száraz anyagot adó évelő fűkeverékek aránya. A lucernából 6,5, a vörösheréből pedig 7 tonna körüli hozamátlagot értek el hektáronként. Gazdaságonként a hozamingadozás 3 tonnától 10 tonnáig mérhető. Tavaly pedig a nagy szárazság miatt, öntözőberendezés nem lévén, csak egyszer kaszáltak, a tél folyamán pedig közel félezer hektáron kifagyott a növényzet. Eddig a silókukorica — aminek 30—50 százalékát a vadak minden évben elpusztítják — termesztésére (1800 hektáron) helyezték a fő hangsúlyt, ám a hektáronként begyűjtött 20—30 tonnás zöldtömegböl is mintegy húsz százalékban voltak képesek e'ső és másodosztályú takarmányt készíteni. A baj ntt keresendő, hogy elodázták a betakarítás idejét, nem mevfetelő tartósítószert használtak, a tárolókban nem taposták le kellően és nem zórták <e légmentesen a tartósított takarmányt. Sajnos, az ipari üzemek „jóvoltából“, a nagymértékű környezetszenynvezés miatt a tárásban mintegy 12 ezer hektár földterület szenved biológiai károsodást. Ezekről a területekről csak minimális termést gyűjthetnek be. Folyamatban van egy „btolőgiai-rekultivációs-mentőakcíó" tervének a kidolgozása és kivitelezése. A káros szennyező anyagokat le kell kötni, vagy ki kell vonni a talajból. E nagyszabású vállalkozás azonban csak akkor hozhatja meg a várt eredménvt, ha az ipari üzemeket kifogástalanul működő szűrőberendezésekkel látják el... A problémák, hiányosságok végső összegezéseként megállapítható: a járásban évente átlagosan 69 ezer tonna (száraz anyagban kifejezve) tömegtakarmány begyűjtését irányozzák elő, azonban a lábon álló termés mennyisége ennél 30—35 százalékkal több, ami 22 ezer tonna (száraz anyagban) takarmányveszteséget jelent. Ehhez még hozzászámíthatjuk a nagy betakarítási-szállítási, tárolási-tartósitási veszteségeket. Ezek után véleményt alkothatunk a helyzet súlyosságáról és komolyságáról, amivel a mezőgazdasági üzemeknek és a felettes irányító szerveknek szembe kell nézniük. Az „új program“ sok mindent előirányoz, megállapít és feladatul ad. Az új elképzelések, módszerek sem hiányoznak belőle. A lényeget azonban nem tartalmazza. Vagyis azt. kik, hogyan és milyen aprólékus lépésekkel munkálkodnak majd a program megvalósitásán. Legelőször az alapvető hiányosságokat kell felszámolni, az érdekeltséget, a tudatlanságot, a felelőtlenséget! A termelés irányításával megbízott égazatvczetökkel, technikusokkal be kell tartatni az agrotechnikai előírásukat! A termelőknek el kell sajátítani a tárolásra, tartósításra vonatkozó tudományos módszereket! Sokrétű igyekezettel fel kell számolni a mezőgazdasági dolgozók konzervatív — minden újtól idegenkedő — gondolkodásmódját! 0) termelési, irányítási, szervezési értékrendet kell bevezetni! De mielőbb, mert a régi utakat járhatatlanná tette az idő. A párthatározatok megvalósításának előkészítését felelőtlenség volna annyival letudni, hogy kidolgoznak egy „új“ programot, mely tele van általános megállapításokkal és ffi'o'ns-:égvál!aIüSsal össze nem kapcsolt óhajokkal. Ha a párthatározatokon alapuló, a takarmánytermelés intenzitásának a növelését sürgető programot elemezzük, figy fest, mintha ennek a termelők körében csak szövetségesei volnának. Igaz, hogy a változtatás-akarással szemben nagy ellenérvekkel sohasem kell megütközni. De mikor elkezdődik ez érvek aprópénzre váltása, amikor arról kell dönteni, hogy holnap, vagy a jövő héten a programon belül kinek és milyen gyakorlati tépésekre kell elszánnia magát, rögtön megkezdődnek a keserves viták. Persze, az „áttöréshez“, az eddig elhanyagolt takarmánytermelés intenzívvé tételéhez pénz is kell. Mert a számszerűleg Is kevés betakarító gépek Jelentős része 8—12 évnél „öregebb“. Szükség van továbbá az élelmiszer-ipari melléktermékek és hulladékanyagok feldolgozására alkalmas berendezésekre, a kooperációs legeltetés megszervezésére, elegendő, korszerű tárolóheiv megépítésére, a takarmánytermelésben részt vevő munkacsoportoknál a brigádszerfi szervezési és (avadalmazásl rendszer bevezetésére... KORCSMAROS LÄ3ZLÔ jelentős területet foglalnak el a csak legeltetéssel hasznosítható állandó gyepterületek Fotó; gt_ Barőák Inden tenyésztő tudja, hogy a »JVJ kocák általában éjjel fiainak. Ez az általánosan ismert tény az új szaporodásbiológiai kutatások eredményeképpen akár a múlté is lehet. Szintetikus hormonok segítségével — takarmányhoz keverve vagy injekció formájában beadva — elérhető, hogy a malacok 60 százaléka 12 órán belül megszülessen, az ellés nappal legyen és ne munkaszüneti napon. Ennek gyakorlati jelentősége az élőmunka-megtakarítás, a malacelhullás és az elletőistáflók jobb kihasználása szempontjából nyilvánvaló. Azonban az „integrált szaporodásirányítás“ kutatási programon belül — IRM — csak egy téma az ellés időpontjának programozása. A különböző helyeken működő kutatócsoportok munkája átfogja a szaporodásbiológiai folyamatok széles területét, hogy Integrált rendszert adjon a termelők kezébe. így pl. alapkutatást folytatnak, miként lehet az egy-egy ciklusban éretté váló petesejtek számát befolyásolni, míg más kutatók az Ivari ciklus és az ovuláció hormonális szabályozásával, illetve a korai választással próbálják az egy kocára eső éves szaporulatot növelni. Ismert tény, hogy minél hamarabb választanak, annál előbb fogható az anya ismét tenyésztésbe. Nem tisztázott azonban minden részletében, hogy ez miként hat a szaporulat egészségére, életképességére. Egy Integrált rendszerben nem hagyhatók figyelmen kívül a szaporítószervek betegségei sem. A kutatók síg eltel? Idő a 60 napot meghaladja, nem várhatunk a tehéntől évente egy borjút. A kutatók arról gyűjtenek rendszeresen adatokat, hogy a takarmány fehérje- és energiatartalma, az üsző kondíciója és a vér összetétele milyen összefüggésben vannak a fogamzóképességgel. Vizsgálják az ikerellés örökölhetőségét és azt, hogy ez miget feloldani és egy juhállományt tnárcius-űprilis hónapban eredményesen termékenyíteni. A született bárányok 98 százaléka megmaradt és február táján lett vágásra érett. A kedvezőbb értékesítési lehetőségen túl a takarmányozási költségek is csökkenthetők, mert a vemhes juhokat nem a téli tartósított, hanem a nyári zöldtakarmányon lehet tartani. A felsorolt példákból látható, hogy az integrált szaporitástechnlkat rendszer milyen jelentősen befolyásolhatja a termék-elóállítás gazdaságosságát. sertéshizi.alAs KEMÉNYITÖGYAri melléktermeken A búzalisztből történő keményítőgyártás során melléktermékként keletkezik egy szürkés színű, krémszínű szuszpenzió. A visgálati adatok szerint átlagos szárazanyag-tartalma 20 százalék, egy kg szárazanyagában 15,8 MJ emészthető energia, Ó,06 százalék llzin, 5 százalék fehérie és 2,5 százalék nyers zsír található. Nagy energiatartalma alapján — megfelelő fehérje kiegészítéssel — jól felhasználható a sertéshizlalásban, mert ízletes, az állatok által szívesen fogyasztott takarmány is egyben. Mennyiségét a napi takarmányadagban csak csekély rosttartalma korlátozza. Általában fölözött tejjel együtt etetik. Ha a gazdaság már egyszer berendezkedett a folyékony takarmányok etetésére, folyamatosan etetheti a gobonakeményítőt is. A felhasználás során azt a problémát kell megoldani, hogy miként lehet a változó összetételű melléktermékekből állandó összetételű napi takarmányadagot kialakítani. Egyik alkalmazott megoldás, hogy nagy fehérjetartalmú előkeveréket is felhasználnak a napi takarmányadagban. Az elökeverék (fehérjekoncentrátum) mennyiségét aszerint változtatják, hogy milyen a gabonakeményítő és a többi más etetett melléktermék tényleges összetétele. Egy másik megoldásként folyékony melléktermékek etetéséhez számítógéppel vezérelt automatikus keverő- és kiosztó berendezést használnak. A számítógép módosflia a napi takarmányadag összetételét, amennyiben valamelyik komponens tápértéke nagyobb mértékben megváltozott, és ennek megfelelően módosítják az alapadatot. Három-négy hüvelykes vezetékek használatával nem okoz gondot a melléktermékek szivattyúzása sem. A keményftőtartalmú lé erjedését formallnadagoiással akadályozzák meg. Az esetenként adódó kisebb technikai nehézség ellenére a gabonakeményítő-melléktérmék kiváló sertéstakarmánynak bizonyult. (M. V.) Programozott elletés—szaporítás egy csoportja a génsebészet segítségével próbál a sertésben gyakran előforduló herpeszvírus ellen vakcinát előállítani. Nem kisebb jelentőségűek azok a kísérletek sem, melyekben a szarvasmarha-brucellózis könnyebb felismerésére keresnek módszert, illetve hatékonyabb vakcinát a leküzdésére. Az Integrált szaporodásirányitásí program fontos célja a borjúelhullás csökkentése is. A becslések szerint a borjúelhullás átlagosan 21 százalékos. Az elhullások jelentős hányada a nehéz elléssel van összefüggésben. Ezért a programon belül rendszeresen gyűjtik azokat az adatokat, amelyekből a nehéz ellés előre jelezhető. Értékelik például milyen összefüggés van az üszők egyes testrészének méretei és a nehéz ellések előfordulása között. Ha ellés után az első ivarzályen gyorsan terjeszthető el egy adott állományban. Ikerellésekkel ugyanis nemcsak több utód nyerhető, hanem a költségek is csökkennek, mert a két borjút ellő tehén sem eszik sokkal többet a vemhesség idején, mint amelyik csak egy magzatot nevel. A munkához szorosan kapcsolódnak azok a vizsgálatok is, amelyekkel a vemhesség korai megállapítására keresnek módszert, például a tej hormontartalma alapján. Az ivari ciklus mesterséges szabályozásának fontos szerepe van a juhászaiban ts. Természetes körülmények között a juhok év végén termékenylthetők és kora tavasszal születnek a bárányok. Az fdényszerűség következménye, hogy szeptember-októberben a pecsenyebárányokból túlkínálat van. A kutatóknak sikerült hormonális úton ezt az idényszerűséCsak kevés üzemben találhatók ilyen korszerű szénatárolók Fotó: 3t. Krajüoviő ... « . ................... , , . », _______________U . .___*____i___. .и
