Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-06 / 22. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. június f. A tudomány a gyakorlat szolgálatában írta: PAVOL MAJERClAK professzor, a tudományok doktora, a Nitrát Állattenyésztési Kutatóintézet munkatársa A nagyüzemi mezőgazdasági terme­lés fejlesztése szorosan összefügg a tudományos kutatással. Az állatte­nyésztés szakaszán a biológiai szol­gáltatások aktív közreműködésével rendkívül pozitív eredménveket köny­velhettünk el a tudományos kutatás­ban. s az e téren elért eredmények gyakorlati alkalmazásában. A Nyitrai (Nitra) Állattenyésztési Kutatóintézet 1948-ban jött létre. Meg­alakulása óta dinamikus fejlődésen ment keresztül. Főleg az ntóbbi IS esztendőre jellemző az a céltudatos tevékenység, amely a tudományos ku­tatást a gyakorlat össztársadalmi je­lentőségű kérdéseinek, valamint alap­vető szakmai és politikai problémái­nak megoldására irányította. Eddigi tapasztalataink arra utalnak, hogy értékes, össztársadalmi jelentőségű eredmények csak akkor születhetnek, ha a tudományos kutatás torén — a Csehszlovák és a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia, valamint az egyete­mek és főiskolák tevékenységével összhangban — következetesen be­tartjuk a kutatómunkát koordináló állami tervprogramokat, s teljes mér­tékben kiaknázzuk a nemzetközi tu­dományos-műszaki együttműködés le­hetőségeit. Intézetünk e tekintetben jelentős sikereket könyvelt el az el­múlt évek során, habár a tartaléko­kat még korántsem merítettük ki. Kiemelkedő eredményeket értünk el az egyes gazdasági állatfajok ne­mesítésében. A legújabb genetikai is­meretek. valamint a progresszív ge­netikai és tenyésztőmódszerek segít­ségével több nagy termelőképességű, haszontlpusú szarvasmarba-, sertés-, juh- és baromfifajtát, illetve hibridet állítottunk elő. Ma ezek képezik me­zőgazdasági nagyüzemeink állatállo­mányának túlnyomó hányadát. A gazdasági állatnk új haszontípn­­sainak a tenyésztése — mint például a kéthasznú, intenzív növekedésű szarvasmarhafajta, a fehér höstípusú sertés, a StOVHYB hibridsertés, a nemesített rackafajta juh, a hústípn­­sú ház'nyúl — a nagyüzemi termelési feltételek figyelembevételével lehető­vé tette a tej-, a hús- és a tnfáster­­melés növelését, az állattenyésztési termelés belterjestfésének elmélyíté­sét, a munkatermelékenység fokozá­sát, s ezáital végső soron az egész állattenyésztési szakágazat gazdasági hatékonyságának a növelését. Csak a szarvasmarha nemesftési programjá­nak a megvalósításával az 1981— 1985-ös években Szlovákiai viszony­latában a mezőgazdasági üzemek 793 millió korona nyereséghez, a serté­sek hibridizációs programiának a realizálásával pedig 205 millió koro­na többlethez jutottak. A nemesítő munkában etért pozitív eredményekhez nagymértékben hoz­zájárult a biológiai szolgáltatások hathatós segítsége, főleg az Állami Törzstenyésztő Vállalatok, az Állami Allat-egészségügyi Felügyelőség, de számtalan próhakísérlefekre kijelölt mezőgazdasági üzem aktiv közremű­ködése. A nemesítő munka hatékonyságá­nak további növelései érdekében fő­leg a szarvasmarha-tenyésztés szaka­szán újszerű genetikai és tenyésztő­­módezerek alkalmazásával próbálko­zunk. E módszerek között kiemelke­dő helyet foglal el az embrió-átülte­tés, melynek segítségével a genetikai tulajdonságok tekintetében a legkivá­lóbb egyedek utódjai sakkal rövidebb Időn belül kerülhetnek be az állat­­popnlációkba, mint a hagyományos tenyésztői módszerekkel. Elképzelé­seink szerint a 8. ötéves tervidőszak végéig az embrió-átültetés segítségé­vel nyert biológiai anyag befolyásol­ja majd a szarvasmarha-áliománvok mintegy 60 százalékának haszontulaj­­donságait. Mezőgazdasági üzemeink ma már aránylag széles körben alkalmazzák az irányított szaporodásbiológia mód­szereit, főleg a szarvasmarha-tenyész­tésben. Igaz, jelenleg még aránylag gyakoriak az anyagi-műszaki ellátás­ban felmerülő gondok, de ennek el­lenére a módszer közgazdasági és termelésnövelő hatása jelentős. A gazdasági állatok, de főleg a szarvasmarhák takarmányozásában megoldottak a fehérjetartalmú takar­mányok részleges pótlását szinteti­kus nitrogéntartalmú anyagokkal. E- zen eredményeket igyekszünk teljes mértékben kihasználni a gyakorlat­ban. mert közgazdasági jelentőségük mellett nagyban hozzájárnálak a fe­hérjetartalmú takarmányok behozata­lának a csökkentéséhez. A tömegta­karmányok ésszerű kihasználásával kapcsolatos kísérleteink hozzájárul­tak az erőtakarmány-szükséglct nor­matíváinak a csökkentéséhez. Ennek köszönhetően az egységnyi termékre jutó erőtakarmánv-szükséelet 1П—13 százalékkal csökkent. Az ésszerű ta­karmányozásban rejlő lehetőségeket persze korántsem haszná'fuk k? tel­jes mértékben, s ígv továbbra is mód nvilik a takarmányszükséglet norma­tíváinak további csökkentésére, főleg az ötezer literen felüli egyedenkénti évi tejtermelési átlag elérése esetén. A nagyüzemi körülménvek között végzett etológiái vizsgálatok lehetővé tették az egyes szarvasmarha-csopor­tok esetében az összes tartástechno­lógiái rendszer felülvizsgálatát. A vizsgálat eredményei zoolecbnikai, termelési, energetikai és közgazda­sági jellegű kiinduló anyagként szol­gáltak a szarvasmarha-istállók építé­szeti, területi és technológiai megol­dásánál. Számtalan zontenhn<kai jellegű ku­tatás az állattenyésztési termékek — elsősorban a hús és a lej — minő­ségi javítását szorgalmazta. Ezen eredmények gyakorlati hasznosítása lehetővé tesz? nemcsak a minőség ja­vítását az őstermelésben, hanem a veszteségek csökkentését is az élel­miszeriparban a nyersanyag feldol­gozása során. Az utóbbi években főleg a nagyobb horderejű tudományos kutatás kérdé­seinek a megoldásában — mini pél­dául az embrió-átültetés technológiai folyamata — a KGST-tagországok tu­dományos-műszaki együttműködésére támaszkodtunk. A pozitív eredmények nyomán tovább bővítjük ezt az együttműködést, előtérbe helyezve en­nek magasabb formáit, fgy például az állandó munkacsoportok kialakítá­sát, továbbá a Biocentrum és a Kö­zös Csehszlovák—Szovjet Állattenyész­tési Biotechnológiai Laboratórium lét­rehozatalát. Ezen a téren az együtt­működés a szaporodásbioi égia folya­matainak intenzívebbé tételére, a gaz­dasági állatok termelékenységének! növelésére, a takarmányok hatékony kihasználására és a génsebészet al­kalmazására irányul. Szlovákia viszonylatában az irányí­tott szaporodásbiológia módszereit 48 mezőgazdasági üzemben, az embrió­­-átültetést pedig 23 gazdaságban al­kalmazták. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban el kell mondani, hogy a jövőben a gyakorlati körül­mények között nagyobb figyelmet kell fordítani a legkiválóbb szarvas­marha-állományok kiválasztására, a­­melyekben ismételten végezhető az embrió-átültetés, s így lehetőség nyí­lik majd a hímivarú utódok előállí­tására a mesterséges megtermékenyí­téshez, valamint az üszőállományok létrehozására homogén nagy tejhasz­nú tehénállományok kialakításához. Az ismételt embrió-átültetés tekinte­tében a jó példák közül megemlíthe­tő a Galántai (Galanta) Állami Gaz­daság, ahol nagyon jó eredményeket értek el az embrió-átültetéssel. A bor­­jazás aránya elérte az 53 százalékot. Távlatilag nagyobb figyelmet fordíta­nak az identikus ikrek előállítására és a génsebészet lehetőségeinek a ki­aknázására. Ha azonban eredményeinket a kül­földiekkel hasonlítjuk össze, látnunk kell, hogy ezen a téren lemaradtunk. Az újszerű módszerek fejlesztéséhez hiányzik a korszerű műszeres felsze­relés és a megbízható hormonális ké­szítményekkel való ellátás. Külföldön nagyon szigorú kritériumokat támasz­tanak a donorok és a magzatot befo­gadó egyedek kondíciójával és szu­­perovuláciús reakciójával szemben. Az embrió-átültetés eredményét jelen­tős mértékben befolvásolja az állat­tartás színvonala. Ezért az erre a célra kijelölt állományokban foko­zott figyelmet kell fordítani a tartás­­technológiára, a takarmányozásra és az egészségügyi követelmények be­tartására. 'A munkaközösségek alkotómunká­jának egyik pozitív példája a nyitrai kooperációs körzetben tapasztalt, az egységes földműves-szövetkezet segí­tésére irányuló társított szocialista kötelezettségvállalás. Ennek kereté­ben intézetünk védnökséget váľali a tejhasznú tehénállományok genetikai stabilizálása felett. Tavaly ezekben a tenyészetekben már egyedenkénti át­lagban 4 ezer 500 literes tejtermelási átlagot értek el. A program szerves része a Veiké Zálužie-i Efsz-ben egy nagy tejbasznú tehénállomány kiala­kítása, amely már jelenleg eléri az 5 ezer 170 literes tehenenkénti évi fejési átlagot. A társított kötelezett­ségvállalás alapvető célja, a koope­rációs körzetben, 1990-ig elérni a hat­ezer literes egyedenkénti évi fejési átlagot, reális feladatnak tekinthető. Előfeltételeié azonban a kellő meny­(Archívumi felvétel) nyiségü és kiváló minőségű tömegta­­karmány-alap biztosítása, továbbá az állatforgó komplex megoldása. A belüzemi összpontosítás és sza­kosítás célszerű megoldásának pozi­tív példáját mutatják be a szarvas­marha-tenyésztésben vizsgált inodell­­islállók. Ilyen például a Szenei (Se­­nec) Állami Gazdaságban felépített több szintes borjúnevelde, amely há­romezer 700 darab borjú befogadásá­ra alkalmas. Az állatok takarmányo­zása 14 napos kortól 180 napos korig teljes értékű granulált keveréktakar­­mánnyal történik. Az újszerű létesít­mény tervezése, építése és üzemelte­tése felett intézetünk vállalta a véd­nökséget. A borjúnevelde már máso­dik éve üzemel. A napi súlygyarapo­dás átlaga eléri a 730 dekagrammot, s az egy kiló súlygyarapodásra jutó crötakarmány-fogyasztás az 1,73 kilót. Egy állatgondozó 237 borjút lát el. A borjúnevelde évente 6 millió 186 ezer korona hasznot hoz. Az elmúlt esztendő kutatóintéze­tünk tevékenységében fontos forduló­pontot jelentett a hatékony szelekció és hibridizólás módszereinek kidol­gozása a jelenlegi szarvasmarha- és sertéstípnsok genetikai tulajdonsá­gainak további javítása céljából. In­tézetünkben behatóan foglalkozunk a sertéstenyésztés jelenlegi helyzetével is, főleg az elégtelen termelékenység, az ezzel kapcsolatos termelési és ér­tékesítési gondok megoldásában. A jelenlegi kedvezőtlen helyzetből a kiutat csakis a hibridizációs prog­ram következetes megvalósításában látjuk. A hibridizációs program ta­valy jóváhagyott 4. szakaszának a fő­irányvonalai a következők: ■ növelni kell a szelekciós nyo­­mást a hústípusú hibridek kialakítá­sára. Ugyanakkor a nemesítőmunkát az erős testalkatra és a jó egészségi állapotra kell irányítani; ■ a tenyészkanok nemesítését a takarmányok gazdaságos hasznosítá­sára keli irányítani. Az értékes ge­netikai tulajdonságú állatokat pedig a mesterséges megtermékenyítés ke­retében maximális mértékben ki kell használni; ■ fokozott figyelmet kell tordttan! a tenyésztőmunka során a hús minő­ségére és a stressz kúros hatásúnak kiküszöbölésére. E feladat megoldá­sában intézetünk a biológiai szolgál­tatásokkal szorosan együttműködik; ■ optimalizálásra szorul a hibrid sertések vágósűlya is. A nyereség és a jövedelmezőség szempontjából a legoptimálisabb vágőtömegnek a 115 —120 kilót tekintjük. Intézetünk a biológiai szolgáltatá­sokkal szoros együttműködésben fo­kozott erőfeszítést fejtett ki a sertés­­tenyésztés szakaszán kitűzött állami kntatási feladat megvalósítására. E program megvalósításának végered­ményeként a tavaly kijelölt 10 mező­­gazdasági üzemben zárt állatforgó mellett a sertéshizlalásban 650 deka­grammos napi sálygyarapodási átla­got, egy kiló súlygyarapodásra 3.5 kiló erőtakarmány-fogyasztást, s egy kocától évi átlagban 2D elválasztott malacot értek el. A múlt évi eredmények igazolták, hogy célszerű megoldásnak tekinthe­tő, ha a tudományos kutatás segítsé­gével az új ismeretek alkalmazása révén igényesebb termelési feladatok elé állítjuk a mezőgazdasági üzeme­ket. Hasonló célok vezéreltek ben­nünket a megoldott tudományos ku­tatás eredményeinek széles körű gya­korlati alkalmazásával kapcsolatban is. Tavaly az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának kezdeményezésére a mezőgazdasági üzemekkel 175 együttműködési szer­ződést kötöttünk 12 kísérleti ered­mény gyakorlati bevezetésére, a fej­lesztőmunka, a szaporodásbiológia, a takarmányozás, a tartástechnológia és a legújabb biotechnológiai mód­szerek alkalmazása területén. Aperényi (Perin) Győzelmes Üt a Kassa-vidékt (Košíce­­vidiek) járás legeredményesebb szövetkezete. Elnöké­től, Kendi Ferenctől kérdeztem, milyen is a hatékony gazdálkodás. Ű ugyanis a legllletékesebb a válaszra, mert irá­nyításával ez a 2460 hektáros közös gazdaság a nem éppen kedvező talaj- és éghajlati adottságok között megközelítette a csallóközi és a mátyusföldi élenjáró mezőgazdasági üzemek eredményeit. A Javakorú elnök így kezdte a beszélgetést: — A hatékony gazdálkodás tekintetében én első helyre szoktam helyezni az emberek hozzáállását és alkotókészségét. Hagyni kell az embereket dolgozni, nem kell különféle „mond­vacsinált“ rendszabályokkal megkötni kezüket. Persze szük­séges az erélyes és határozott vezetés is. Én a vezetést, az irányítást egy zenekarhoz hasonlítanám. Az irányításban részt vevők különféle vezetői munkakörben tevékenykednek, és mindegyikük naponta többször is teljes felelősséggel dönt sok­féle kérdésben, a takarékosság kérdéseiben is. Az elnöknek viszont vállalnia kell a karmester szerepét. • Hogyan játszik ez a „zenekar“ a hétköznapok gyakorla­tában? Vegyük példának a műhelyvezetőt, aki naponta talán a legtöbb döntést hozza. El kell döntenie, hogy a javításra behozott gépet új pótalkatrészekkel teszik-e újra üzemképessé, vagy pedig a takarékosságra valú tekintette] a felújított pót­­alkatrész is megfelel; döntenie kell, hogy két csuklópánt he­lyett ne igényeljen-e négyet a raktárból biztonság végett; meg kell szabnia, hogy egy-egy munkacsopotban hány javító legyen, és fgy tovább. De mi a biztosíték, hogy a vezető jól dönt? — Igyekszünk a lehető legjobban dönteni, a műhelyvezető is igyekszik a takarékosság kérdéseit a lehető legnagyobb mértékben érvényesíteni, mert a döntés e saját zsebére is megy. Az anyagi érdekeltségnek itt jól- bevált módszerei van­nak. Egy-egy üzemágnál előre kiszámítottuk a termelés! költ­ségek várható alakulását. Az ágazatvezető számára ez az iránytű; amennyiben ezeket túllépi, elvész a prémiuma. # Vajon jó takarékosság ez? Ezek szerint ugyanis az ága­zatvezető érdekelt abban is. hogy a szükségesnél kevesebb gépi erőt. műtrágyát és növényvédő szert használjon fel. Vagy például hogyan oldja meg, ha év közben többletkiadások szük­ségesek, mert az időjárás miatt több munkát kíván a füld, vagy éppen amiatt válik szükségessé a többletráfordítás, mert több termett. — Éppen ez a vízválasztója a kérdésnek — magyarázza az elnök —, mert itt nem előre megállapított, fix összegről van szó, hanem előre megállapított arányokról. A költségráfordí­tás összegei változhatnak évközben bármiképpen, de a kijelölt arányoknak maradniuk vagy javulniuk kell. Évente általában ТАКИМ GAZDÁLKODNI 1100 hektáron termelünk gabonaféléket; 700 hektáron búzát, 400 hektáron árpát. A gabonaágazatnak például elő van írva, hogy a közvetlen termelési költségek nem haladhatják meg az árbevétel negyvennyolc százalékát. Ha mégis meghaladják, akkor csökken a prémium, vagy egyáltalán nem fizetjük ki. Ha tehát az ágazatvezető oktalanul úgy dönt, hogy a szük­ségesnél kevesebb gépi munkát, kevesebb műtrágyát és nö­vényvédő szert használna fel, ezzel maga alatt vágja a fát, mert a gyengébb terméseredmények nyomán nagyon romlik a fent említett két szám aránya. Ha viszont ügy látja, hogy például meg kellene gyorsítani a vetést vagy a betakarítási munkákat, mert ezzel bejönne egy-két millió koronás többlet, csekély többletbefektetéssel.' Nyugodtan elvégezheti az emlí­tett munkafolyamatokat. Saját maga Is nyerhet vele, mert mivel ezáltal javul a bevétel és a termelési költség aránya, nagyobb lesz a prémium összege. Amennyiben az ágezatvezető le tudja szorítani áz előírt negyvennyolc százalékos költség­­arányt negyvenhét százalékra, a megtakarított összegből ré­szesedik. A takarékosságról szólva az elnök a pazarlással kapcsolat­ban is említ egy-két bosszantó példát. — Többször előfordult, hogy egy egyszerű pótalkatrészt keresett az anyagbeszerzőnk. Az alkatrész hivatalos ára száz­­egypér korona volt. Végül hosszas utánjárással több száz kilo­méterre (innen) beszereztük az óhajtott pótalkatrészt. Én most nem beszélek arról, hogy rajtunk kívülálló okokból mennyit pazaroltunk el a gépek üresállása, a késedelmesen végzett munka miatt. Csak az utazási költséget és a pótalkat­rész hivatalos árát említem. Ezek közel ezer koronát tettek ki. A „hiánygazdálkodás“ és a takarékosság nem fér össze — summázza tapasztalatait a szövetkezet elnöke. Egyetértettünk vele. ф A takarékos gazdálkodást számos tényező befolyásolja. Ezen a téren miben tapasztalhatók a tartalékok? — Évek óta például nem tudunk megbirkózni a növény­védelemmel. Az a helyzet, hogy ezeken a nedves, mély tala­jokon virágzás idején gombafélék támadják meg a kalászokat, s nem tudunk hatásosan védekezni ellenük. A betegség meg­jelenésekor szinte nem is napokon, de órákon bellii kellene elvégezni a permetezést. Ha ezt sikerülne megoldani, harminc százalékkal jobb hektárhozamokat érhetnénk el. Másrészt pedig gazdaságunknak sem mindegy, hogy a búzát élelmezés céljára, vagy takarmányozásra veszik át tőlünk, hasonlókép­pen az árpát sörgyártásra vagy takarmányozásra. Egyébként a szövetkezet szakembereinek hozzáértését di­cséri, hogy az említett probléma ellenére 1976 óta nem volt 4,2 tonna alatt a gabonafélék hektárhoza-ma. A Perényl Efsz-ben sorra-rendre elemzik a gazdálkodás mutatóit, például a hektárhozamok alakulását, a jövedelmező­séget, a prémiumrendszer-mutatókat. Mindezek az elemzések a takarékos gazdálkodás jegyében történnek minden hónap­ban. ILLÉS BERTALAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom