Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-09 / 18. szám
114 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. május 9. • VADASZAT © VADASZAT © VADASZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT • jakusik Lajos Van a korai tavaszban valami csodaszép. Barna szántások elnyúlt testéből földszagú párákat csal ki a meleg, s a sötétzöld vetések fölött remeg a levegő az induló nagy élet elvérzetétől. Cynues partoldalakon a száraz haraszt alól névtelen kis sárga virágocskák „tmádkozzák" elő magukat, alvó gyökerek mélyén lassú áramlás indul. Sok kis. rejtélyes moccanás nő, növekszik egyre, míg összeolvad eay roppant forradalmi lüktetéssé, mely láthatatlan ereiével meghódija mindenféle testekben a vert: ez a tavasz. • • • — Igen, a tavasz. A nyárban élünk, ősszel mi, vadászok is „leszedj:ik“ évi munkánk gyümölcsét, télen számadást végzünk, s meghalljuk lelkűnkben a csöndet, és döbbenve kutatunk ezer miért utón Tavasszal kezdődik minden elölről, A hó elolvadtéval fogom a kabátom, és váltamra akasztom a puskát. Széles tisztásra érek, s a puskát keresztbe teszem a térdemen. A nap még búcsúzkodva visszanéz, s a talaj lanayos avarszagot lehel. Előttem fiizfabokor, tetejében bomlik már a barka. Nagy szürke rigók lebbennek néha, s fütuörésznek kis tépett melódiákat. Elhatározom, hogy újra számadást csinálok — a szavakat ékesen sorolva fogalmaz Jakusík Lajos, a Somorjai (Somorínj Kék Duna vadásztársaság titkára, majd folytatja: — Fehér Ferenc elnök és Kozmér Ferenc vadgazda irányításával vadásztársaságunk 27 vadásza 1470 hektáros vadászterületen gazdálkodik. Vadászterületünk természeti adottságai és flórája elsősorban a mezetnyúlnak, a fácánnak, az őznek kedvez. de előfordul a fogoly és a vaddisznó is. A mező- és az erdőgazdálkodás intenzív fejlesztése, a termelési rendszerek elterjedése minket vadászokat is új helyzet elé állított. Ucjyanis a fejlődés általános ütemétől a oaacfazdálkodás sem maradhat el. ezért az eddigieknél bátrabban kell új utakat keresni. A korszerű intenzív vadgazdálkodásból és a társadalmi fejlődésből fakadó igény határozott célokat állít fel. — a sport és az aktív pihenés kielégítése, — természeti értékeink védelme és fejlesztése, — az árutermelés, gazdasági eredmények elérése. A vadállomány számszerű alakulásából különben is felismerhetők bizonyos tendenciák, kirajzolódnak azok a területek, ahol a fejlesztési célkitűzések megvalósítása érdekében hatékonyabb intézkedések szükségesek. Ezek közül elsősorban azt a tényt kell figyelembe vennünk, hogy a vadgazdálkodás mint gazdasági folyamat mai méreteiben és formájában nem önálló ágazat, nem saját bevételeit kihasználó tevékenység, hanem szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz. Ezért a vadállomány nagyságának és faji összetételének szoros összhangban kell lennie a termőhely tényezőivel és vadeltartó képességével. A fokozódó vaddisznókár elhárítása érdekében például kilövési engedélyt kértünk az illetékes járási szervtől, a csökkenő őiállományból kiindulva viszont vadkimélö eljárást alkat máztunk. A tavalyi évben egyébként — a vadszámlálás konkrét adataiból kiindulva — 140 darab nyúl. 120 darab fácán és 7 darab őz került terítékre. Ugyanakkor az élönyúlbefogási tervünket 102 százalékra teljesít ettük. A vadásztársaság munkájában egyébként arányosan vesznek részt a szövetkezeti és a szellemi dolgozók, a Kék Duna Rísz párt- és gazdasági vezetésével gyümölcsöző kapcsolatot tartanak fenn. A vadvédelem érdekében nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdaság gyorsütemü fejlődéséből adódó változásokra: így például a monokultúrás. iUe'.ve az öntözéses termelésre, a vadbúvóhelyek megszűnésére stb. Pozitív vonásuk, hogy a legfőbb feladatok megszervezését és végrehajtását nem a felsőbb szervektől várják, hanem saját maguk olá-Л cserkésző vadászok egy esoportja B'otó: Tóth Árpád fák meg. Idei terveikben továbbra is meghatározó tényező a vadgazdálkodás további fejlesztése, különösen az apróvad-állomány számszerű növelése, a nagyvad-állomány minőségi javítása, az ivararány helyreállítása és az eltartható színire való csökkgnté se — a vaddisznóra vonatkoztatva —, a fegyelmezett, kultúrált vadászat továbbfejlesztése, szilárd pénzgazdálkodási rendjük megtartása, a vadászat és az értékesítés ésszerű arányosítása és a valóságos demokratizmus biztosítása. Ez utóbbinak, valamint a kollektív szellemnek köszönhető a fegyelmezett, odaadó vadvédelmi és társadalmi munka, melynek pontértéke a vadásztársaság vonatkozásában elérte a 2 ezer 320 pontot. Éberen őrködnek a vadászat tisztasága felett, s törekednek arra is, hogy a vadászatban ne legyenek kiváltságosok. A szakmai képzés és a politikai nevelő munka» elmélyítésén kívül nagy figyelmet fordítanak a vadászkutya -állományuk minőségi és mennyiségi fejlesztésére, valamint a vadászok lókészségének fejlesztése érdekében -* a vadászat hónapja alkalmából — évente hagyományosan agyaggalamblövészelet rendeznek, melyen 250 tételt lő ki egy-egy vádász. Célja: a pontos lövés — kevesebb vadsebzés. Tavasz: csupa békés zsongás a mező. ]ó lenne itt maradni! Lefeküdni a Berek galagonya virágos sátra alá, megmarkolni az időt, megállítani a felhőket, az álmokat, az éveket. Megvárni az estét, amikor „gyerekszavú“ kis harangok csilingelnek a bokrok alján, hol pettyes hátú kis katicabogarak a mezei örök. • • • — Jakusik Lajos, a vadásztársaság agillis titkára szinte gondolatolvasókém az alábbi szavakkal köszön el: — Eltökélt szándékunk — a vadapasztó zord tél után —, hogy minden lehetséges módon ellensúlyozzuk űz élőhely romlását és a rendelkezésünkre álló szegény eszközökkel védelmezzük a természet még viszonylag érintetlen apró szigeteit. Csiba László • _____ _ HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT ® HORGÁSZÁT © HORGÁSZAT © HORGÁSZÁT © HORGÁSZAT © HORGÁSZÁT • II isäk és a A busa nevet két halfaj viseli. Ezt sohasem szabad figyelmen kfvö! hagyni, de azt sem. hogy nagyon nagy eltérés van számos tulajdonságuk kö' zött. Ezek я különbségek a két busa horgász-megítélé'-ében és talán sportértékében is fontosak Miben egyformák a busák? Mindkét faj. a fehér büsa és a pettyes busa is „szűrő“ táplálékszerzéssel gyűjti élelmét. Ebben egvedplállóak a jelenleg nálunk élő halak között. A kopoHyúfveík elülső belső felén sajátságos szurőlemezek találhatók amelyek befekszenek a szájüreg és a garat közötti felső Izomredőkbe. A busák táplálékgyűjtés közben nyitott száljai úszva a vizel áteresztik szájüregükön: szűrőiemezeik a vízben lebegő apró élőlényeket, mint egy finom plankton tüllháló, felfogják Ha a lemezek megtelnek az izomredők összehúzódnak és a garat felé engedik a vízből kiszűrt és felgyülemlett tinóm masszát |planktonszüredéket). ís máris itt egy nagy eltérés a kői busa faj között: a pettyes szűrőt ritkábbak: főként a na> gyobb méretű, szemmel Is látható kékalgákat, a planktonraspoptfiwat kokat és az 1 mm körüli törmelékszemeséket ..fogják meg“. A fehér busa kopoltvújának szűrő-felülete nagyon finom és több rétegű, Így a mikron — a milliméter ezredrésze — méretű lebegő zöldalgákat, finom törmelékeket, apró kerekesférgeket, baktériumtelepeket is visszatartja. A nagyobb lebegő táplálékformák, fgy pl a kandicsrákok. vtzibolhafélék vagy szemmel is érzékelhető takarmányszemcsék nem képezik a fehér busa táplálékát. A PETTYES: CSALIVAL iS Ezekből az következik, hogy a fehér busa táplálékgyűjtés közben és útján atig-alig válhat szabályos szálba akadással horgászzsákmánnyá. A pettves busa viszont igen Azért, mert szájnyílása mintegy kétszerese fehér rokonának, ezáltal a több milliméteres lebegő anyagokat Is begvűjti és szfirőlemezeivel megfogja. A pettyes busa tehát — főként a nagy és óriás példányok esetében — a kisebb (5—10 mm-esj vízközt tartott csalira és horogra „ráharaphat“, illetve begyűjthetl az ilyen készséget. Tapasztalatok szerint a puha csalik (zsenge főtt kukorica, máié, apró rovarlárva vagy giliszta) valók a petytyes busának szánt horogra. A fehér busára egyelőre nem tudunk csalit ajánlani. Most jön a fő vitatéma, a szájon kívüli akasztás megítélése Véleményem szerint itt a készség és ezen belül elsősorban a horog formája és tömege (!) a elöntő kérdés abban, hogy sportszerű vagy nem az adott busa zsákmányolása. A külső akasztást korábban nem ítéltük el, bár van egy halunk. amelyiknél sokszor előfordult, amíg ez a hal gyakori volt. A kecsege ez a hal. A fenékhorgászat közben, egyes gidres-gödrös, iszapos folyórészeken így nagyon gyakori volt az, hogy a kecsege a farkán akadt. Senkinek sem jutott eszébe, az, hogy ezt vétkes sportszerűtlenségnek ítélje meg. GEREBLYE: NEM! Nagy változást — mint oly sok ügyben — az emberi kapzsiság hozott a kívül akadt halfogásnál Is. A valamilyen ok miatt (vízduzzasztás, zsúfolt telelői tárolás, ívási vonulás és gyülekezés stb.) sűrűn együtt levő halak fogására megszületett a gereblyézés bűnös és valóban rabló módszere. Ennek lényege viszont egy nehéz, gyakorlatilag csak órtási harcsára való éles horog, amelyet pergető módszerrel dobnak ki és csévélnek vissza, természetesen csali nélkül. Fő hátránya az, hogy sokkal több halat sért meg életveszélyesen, m'nt amennyit kihúzhat. Csúnya benne, hogy a hal védtelen és nem a horgászat lényegét adó haltáplálék- ! ázerzés útján akad. Olyan, mintha a kényszerűségből valami miatt sűrűn egymás mellett vonuló, vagy karámba összezsúfolt vadakat lődöznénk úgy, hogy többet sebesitenénk meg, mint lőnénk le közülük. A végkövetkeztetés véleményem szerint egyszerű: ha tudatosan, kis horoggal, vizközt tartva a csalit, busára horgászunk, vagy ha pl. blinker behúzás vagy balinozás közben legyezve, kívülről akasztjuk a busákat, nem lehetünk sportszerűtlenek. A busa csapatosan jár, keresi a plankton- és törmelék- „felhőket“, a hulló rovarságot, keveri a vizet, ugrál, szökken, s ilyenkor gyakori a külső akadás is. Elősegíti a halak gyakori nagy tömege, ami a jó és mély Horogakadáshoz szükséges ellenállást növeli. (H) Mi a magyarázata... Sok horgásznak okozott mér bosszúságot, hogy — főleg nyári Idényben — a több napos kiránduláson fogott halat nem tudja élvezhető állapotban hazavinni, annak egy része megromlik, el kell dobni. Ideális lenne az, ha zsákmányunkat a hazaindutástg kikötve, felkantározva vagy szákban tudnánk élve tartani, dé ez nem mindig sikerül, legértékesebb, de legérzékenyebb halunknál, a süllőnél pedig szinte lehetetlen. Mit tehet a horgász, hogy az esetleg élve nem tartható halat mégis megóvja, ha a vízpartján hűtésre, elkészítésre, elfogyasztásra nincs lehetősége? Az első alaptétel, hogy a halat elpusztulása után egy percig sem szabad vízben tartani. Ismert, hogy folyóink, nagyobb tavaink vízhőmérséklete nem követi a levegő hőmérsékletének napszakonként! változását, viszonylag stabilan beáll egy átlagértékre. Nappal a víz hűvösebb, mint az augusztusi kánikulában a levegő, éjszaka viszont jóval melegebb, mint a néha 17—15 C fokra Is lesüllyedő levegöhömérséklet. így az este még vígan ficánkoló hal reggelre, a kantáron vagy szákban, elpusztul, felpuffad, élvezhetetlenné válik. Leghelyesebb tehát, ha a „bizonytalan életerelű“ zsákmányunkat időben agyoncsapjuk, megtisztítjuk kibelezzük, hűvös helyen tartjuk, esetleg egy dúslombü fa védelmére bízzuk. Másnapig így biztosan eláll! „Fejétől biidösBdik a hal“ — mondja a közmondás és ez — egyéb mellékgondolatokat most figyelmen kívül hagyva — valóban Igaz. Mi tehát a teendő? Az élve nem tartható halat gondosan megtisztítjuk, a fejére különösen ügyelve, eltávolítjuk a kopoltvú alatti szilvánvokat, lágy részeket, kibelezzük, és az egész halat tiszta ruhával — kívül-belül — szárazra töröljük. Nagyon fontos: A halat sózni ekkor nem szabadi Ugyancsak lényeges, hogy a levegőáramlás biztosítása érdekében semmiféle csomagolóanyagot, főleg műanyagzacskót ne használjunk. Helyes, ha a hasi részt egy-két botdarabkával lói kipeckelek Különös dolgot fogunk tapasztalni! Az (gv előkészített, és hűvös helyre kiakasztott halat még a legyek is elkerülik. Zsákmányunk fogvaszthatóságát ezzel a módszerrel két-háromszoros Időtartamra Is megnövelhetjük Ha horgászatunk befejezése után még hosszabb utat kell a felmelegedett kocsival megtenni, ajánlatos a hasi részt frissen szedett fűvel — öreg tanítómesterem szerint, friss csalánnal — lazán megtölteni. (gász)
