Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-09 / 18. szám
1987. május 9. “SZABAD FÖLDMŰVES-11 A minőség javítása - innováció az élelmiszeriparban A párthatározatokkal összhangban a hazai élelmiszer-ipari cikkekből való ellátás kielégítésére többet, jobbat és lehetőleg gazdaságosabban kell termelni. Nem szüntethetjük viszont meg pótlás nélkül egyetlen — a hazai fogyasztók által keresett — élelmiszer termelését sem. Nem tehetjük ezt meg még akkor sem, ha történetesen az adott körülmények között a szóban forgó termék termelése nem eléggé gazdaságos. Más szóval: a hazai ellátás erejéig továbbra is termelni kell mindazt, amit mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk eddig előállított. Élelmiszer-termelésünk a mennyiség vonatkozásában lakosságunk részére jó ellátást biztosít, a minőséggel, sajnos, kirántsem lehetünk elégedettek. Mostanában szinte naponta megfogalmazott követelmény: javítsuk az élelmiszer-ipari termékek minőségét. Ennek gyakorlatilag viszont csak akkor tudunk eleget tenni, ha termékeink minősége, béltartalma, feldolgozottsága, csomagolása — s lehetne sorolni a szállítások ütemezésétől azok pontosságáig az igényeket — megfelel a követelményeknek. Az élelmiszer-ipari termékek minőségi javítását, s az innováció bővítését szorgalmazó határozatokról Ladislav Cupt'k az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese tájékoztatott bennünket. — A gazdasági mechanizmus átépítésének egyik alapvető fettétele a hazai élelmiszer-ipari termékek •minőségének javítása. A fogyasztóknak ts köszönhetően a kormány ilyen irányú határozatai az élelmiszeripart nem lepték meg. Az élelmiszer-ipari termékek minősége és rendszeres felújítása már évek óta a közvélemény figyelmének középpontjában áll. tgy állandó jelleggel témája a párt- és kormányszervek tanácskozásainak is. Reagálhatnának erre úgy ts, az élelmiszer-ipart dolgozókról regnek a kritikai megjegyzések, nem történik évek óta semmilyen minőségi előrelépés. De ez nem tgv van. Számadatokkal argumentálhatók, hogy 1980- ban a nem minősített termékek 3,6 százalékot tettek ki, míg 1986- -ban már csak 1.7 százalékot. 1981-ben bevezettük az első osztályú termékek figyelését és kimutatását. Eszerint 1981- ben a teraékeknek mindössze 6,3 százaléka felelt meg a követelményeknek, melyek értéke 2,3 milliárd korona volt; 1988-ban ez 14.33 százalékra emelkedett, összesen 8 milliárd korona értékben. Ezenkívül a kiváló minőségi! termékekről is beszélhetünk — már csak azért is. mert állandóan nő az érdeklődés irántuk: 1981- ben 20 millió korona értékben adtunk el ilyen termékeket. 1985-ben már 63 millióért, 1936- ban 133.9 millióért, a mostani helyzetet pedig 120 millióra becsüljük, ami azonban csak egy százaléka a piaci árukínálatnak. hogy lepe mert lés minőségének javítása.. Ezért a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma úgy döntött, hogy 1987 második felében az összes termelőegységben be kell vezetni a belső ellenőrzés új formáit. A termékek minőségi osztályokba való besorolásának i/joga továbbra is a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari felügyelőség kezében marad, mely az önellenőrzés bevezetése után sokkal több időt fordíthat majd a szuperellenőrzésekre és az üzemeken belült minőségellenőrzések objektivitásának értékelésére. Ezen intézkedések végrehajtására a tárca időközben megfelelő törvényes kereteket biztosított: egyrészt a novelizált 70/1380-as számú, Szlovákiai mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ellenőrzéséről szóló törvényével. Annak ellenére, hogy ezek a számok ts igazolják a minőségi javulást, nem olyan argumentumok, amelyek a fogyasztót meggyőznék arról, hogy az élelmiszerek minőségi színvonalával minden rendben van. ч Az élelmiszerek minőségi színvonala ugyanis nem állandó, konstans mutató, melynek elérése csak Idő kérdése. Az élelmiszerek minősége olyan mutató, amelyet mai ismereteink színvonala formál, határoz meg. Azt, amit tegnap a minőség csúcsának tartottunk, ma nem fogadjuk már el, holnapi termékeink minőségét pedig befolyásolhatja valamilyen biológiailag káros anyag. De térjünk vissza a mai, meghatározott minőségi kritériumokhoz, s ahhoz, mit tettünk azok eléréséért. 1988 Júniusában tartottuk meg az élelmiszer-ipari dolgozók szlovákiai aktíváját, ahol meghatároztuk a legfontosabb feladatokat a minőség, a termékfelűjítás és a higiénia terén, s elfogadtuk a „Rendeletek az élelmiszerek minőségi javítása érdekében a CSKP XVII és az SZLKP kongresszusa után“ cfmö dokumentumot. Ezeket a rendeleteket az egyes termelési egységek saját feltételeikre bontották. Kulcsfontosságú kérdés az említett dokumentumban a termékminőség komplex rendszerének irányítása, analízise és az üzemi műszaki ellenőrzés átszervezése és felszerelése megfelelő laboratóriumi berendezésekkel. 1986 lüllus 1-től vizsgálat céljából új ellenőrzési rendszert vezettünk be a baromfifeldolgozó iparban, a borászati üzemekben, a trnavai Figaróban és a keményítőgyártásban. A tapasztalatok azt Igazolták, hogy az üzemi müszukl ellenőrzés alkalmazottainak személyes felelősségével, annak növelésével elérhető a termemásrészt a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérum 73/1985-ös törvényszámű új, a mezőgazdasági termékek felvásárlásával foglalkozó rendeletével. Lehetnek ellenvetések, hogy intézkedések születnek ugyan, de a minőség stagnál. Sőt, a Népi Ellenőrzési Bizottság, mely az SZSZK mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ellenőrzéséről szőlő törvénnyel kapcsolatban megvizsgálta a húsipari, a tejipari és a sütőlf»arl termékek minőségét, jelentésében megállapítja, hogy e termékek minőségének fejlődése kedvezőtlen tendenciákat mutat. A 4 ezer 159 vizsgált minta közül 169, vagyis 4,1 százalék nem felelt meg a standard minőség követelményének. Helytelen lenne az Idei kemény télre kibeszélni magunkat a nyersanyagok rossz minősége miatt. Ezt a kérdést már megvitattuk az élelmiszeripar Illetékeseivel. Az az igazság, hogy ebben ludas maga az embert tényező ts. A fogyatékosságokat azonban nem türlük meg. Az éves tervet 1986-ban nem teljesítő szervezeteket irányító apparátusok elvesztik jogukat éves jutalmukra. Eddig nem tapasztalt mértékűek hát a büntető intézkedéseink. A minőségellenőrzés szigorításáról tanúskodik az is. hogy míg 1985-ben a rossz minőségből eredő veszteségek az élelmiszeriparban 10,5 millió koronát tettek ki. addig 1986-ban már 13,2 milliót. E ebből a 15 millióból a piacra került termékek értéke mindössze 37 százalékot tett ki. A reklamációk e termékek viszonylatában még alacsonyabb szinten vannak a piacra dobott össztermékek értékéhez mérten. S ahogy tudják, a jelentési kötelezettség nem teszi lehetővé a valós adatok eltitkolását. Az elmúlt évben az ellenőrző szervek 234 ezer éieltijiszermintát vettek és 264 ezer elemzést végeztek. Az utóbbi időben differenciáltan ellenőrzünk. így több mintát veszünk azokban az üzemekben, ahol a minőséggel bajok vannak. Részben ezzel is magyarázható, hogy látszólag kedvezőtlen irányú a termékminőség alakulása az idei első negyedévben. Külső nyomásra és főképp az érvényes gazdasági szabályzók hatására minöségalakitó beavatkozásaink többnyire büntető jellegű intézkedéseket vonnak maguk után, melyekért nem nagyon lelkesedik az élelmiszeripar mintegy 70 ezer dolgozója. A jobb minőségű élelmiszerek érdekében szervezett versenyeink, mint az Ev terméke, a Vörös szegfű, a Példás minőség üzeme vagy gyára, inkább csak egyegy kísérlet, mint céltudatos kihasználása a jó példák kedvezően ható rendszerének. Tekintettel arra, hogy belátható időn belül elegendő élelmiszerünk lesz, azt mérlegeljük, hogy azokban az üzemekben, ahol a minőséggel állandóan gondok vannak, csökkentjük a rossz minőségű termékek gyártását, és ott bővítjük a termelést, ahol jó minőségű termékek készülnek. Kényes kérdés, melyre nehéz válaszolni, ha azt az élelmiszer-ipari üzemek illetékesei felteszik nekünk: hogyan lehet a késztermék minőségének rontója egy olyan csomagolás, mely a göngyöleggyártónál az első osztályba van besorolva. Vagy: hogyan biztosítsák a naponta piacra kerülő termékek jó ipinőségű elkészítését, amikor a megrendeléstől a szállításig olykor 24 óra idejük sincs. A második kérdéskör a termékfelüjítás. Ezt a kérdést szinte agyonragozzuk, ugyanakkor még mindig vannak emberek, akik egyenlőségjelet tesznek az élelmiszer-ipari és a gépipari innováció közé. Az alapvető különbség abban van, hogy felújítás nélkül a gépipar termék hét év alatt elavul, s ez anyagi veszteséget jelent az üzemnek. Áz élelmiszerek esetében pedig a termékeknek több mint 50 százaléka évtizedekig változatlan formában kerül piacra, meri ez a követelmény. Ráadásul ezek mind tömegtermékek: liszt, cukor, tojás, tőkehús, tej, vaj stb. Ez a tény mégsem csökkenti az élelmiszer-ipari termékfeiújftás jelentőségét, és főleg nem teszi kétségessé azt az elvet. hogy határozott és céltudatos változásokat kell eszközölnünk a termékszerkezet fokozatos átalakításában, az élelmiszerek magasabb táp- és biológiai értékeinek érdekében, melyek igy jobban kielégíthetik a különböző korcsorportú, foglalkozású és egészségi állapotú lakossági csoportok igényelt is. Termék.elújitással kell gyarapítani a félkészáruk. az új típusú készételek és a tartós élelmiszerek számát, melyek megkönnyítik a háztartások vezetését. A termékfelújítás e definíciója azonban nem lenne teljes, ha a most bevezetett népgazdasági és gazdasági ösztönzőket nem vennénk számba. A valós innováció gazdaságilag hatékony hasznosítási folyamat. Benne mm foglaltatik a nyersanyag veszteségmentes feldolgozása, a késztermék minél magasabb feldolgozottság! szintje, az alacsony veszteségek, az anyagmozgatás és raktározás során. Hazánkban az élelmiszerek kiskereskedelmi árához évi 30 milliárd koronával járul hozzá az államkassza. Ezért az élelmezés hatékonyságának növelése csak logikus törekvés arra, hogy a termelés és a fogyasztás közti értékkülönbözetet kiegyenlítsük. A 7. ötéves tervben 777 új terméket kezdtünk el gyártani évi 3,3 milliárd korona értékben. 1986-ban 170 új termékkel léptünk piacra 931,5 millió korona értékben, ez a tervezettnél 231,5 millióval több. A problémák, sajnos, ott kezdődnek, hogy e termékek mindössze 50 százaléka került a magasabb innovációs szférába, ahol már új hasznosítható tulajdonságokról is beszélhetünk. A többi termék inkább helyettesítő jellegű, vagy csak a csomagolásuk változott kisebb vagy nagyobb adagosra. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez a gyártók tehetetlenségének jele, hogy képtelenek nagyobb sikereket elérni a termékfelújításban Több olyan termékünk van, mely or szágos méretben Is úttörő jellegű Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme zésügyi Minisztériuma a termelnegy .ségek innovációs tevékenységét nem csak az ötéves programok jóváhagyó sával serkenti, hanem azzal is, hogy tolmácsolja nekik a kereskedelem és az egészségügy, valamint a Racionális Táplálkozás Intézetének észrevételeit. A termelőegységek az innovációs programot a 8. ötéves tervre ugyan nagyvonalúan kidolgozták, ám teljesíthetetlen igényeket támasztottak a technika, a gépek, a nyersanyagok, a különböző melléktermékek és a csomagoló anyagok Importját illetően. Ezért a programot visszakapták átdolgozás céljából. Jelenleg konzultációk fonynak kü;lön-külön minden egyes termelőegységgel, bevonva e folyamatba reszortunk minden alkotó elemét, beleértve az ellenőrző szerveket Is. Sajnos, a Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi felmérésekor szintén azt állapította meg, hogy a termékválaszték bővítése és a további Innováció megvalósíthatatlan a követelményeknek megfelelő csomagolási anyagok nélkül. Míg a külföldi csomagoló anyagokat gyártó üzemek rugalmasan reagálnak a piac új igényeire — sőt olykor maguk kezdeményezik termékeik felújítását, modernizálását —, addig a hazai csomagolási technika egyenesen fékezi a további termékfelújítási folyamatot. Az Idén például a húsiparban a szalámik és virslifélék termeléséhez szükséges műbél csak P5. az alufólia 40. a son(E. Nižníková (1) és S. KrajCovič [1) felvételei) <4t -káskonzerv dobozok 50, a PVC és PE fóliák pedig csak 42 százalékra biztosították. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Az említett problémák ellenére a termékfelújítási folyamat gyorsításával számolunk. Ezt bizonyítja az a rengeteg ötlet, amit az egyes termelőegységek bevezetésre javasolnak. Az élelmiszeriparban 1990-ig az évi felújított termékek száma 160—200 között fog mozogni. A legérdekesebb termékek közé tartozik majd minden bizonnyal a graham-kifli, amely finomra őrölt kompenensekből készül, nagy rosttartalma ellenére egyéb értékeit Illetően megközelíti a klasszikus termékek színvonalát, továbbá a gyümölcslé — amelyet a gyümölcscukrok osztódásával nyerünk — bizonyára hozzájárul majd az ésszerű táplálkozáshos azáltal, hogy édességéből nem veszít, ugyanakkor kisebb az energiatartalma. Már májusban megjelenik Bratislavában az új sörfajta a Starosladovnícke, amelyet hengeres-kónlkus tankokban gyártanak. Ez a nyugat-európai típusú sör fokozatosan a sokszor bírált Jubilejné helyébe lép. Szeretnénk betörni a piacra az alacsnny alkoholtartalmú borral is (a gyártás feltételei adottak, csak nincs piac). Érdekesnek tartjuk a diszkóitalok gyártását is. Négy százalékos alkoholtartalmú, must alapú üdítőitalról van sző, melyet a diszkókban fogyaszthatnának, ahol a szeszesitalok árusítása tilos. • • • Az elmondottak és az eddigi tapasztalatok azt jelzik, hogy a minőség javításában számottevő eredmények érhetők el az eddiginél fegyelmezettebb, pontosabb munkával. A gyakorlati példák ugyanis azt bizonyítják, hogy nagy erőfeszítések árán is, de előbbre lehet lépni élelmiszer-ipari termékeink minőségének Javításában. Ez természetesen korántsem egyszerű. Már csak azért sem. mert egy termék megbízhatósága általában nem egyetlen vállalat munkájátül függ. Napjainkban mindinkább az tapasztalható, hogy jő minőségű áru a nyersanyagtermelők és a vállalatok jő összmunkájának eredményeképpen jön létre. Egy-egy készterméket gyártó üzem ugyanis több bedolgozóval, kooperációs partnerrel dolgozik együtt, s ezért nyilvánvalóan nem elegendő, ha csak a végterméket előállítók dolgoznak pontosan, hanem ugyanilyen munkára kell törekednie valamennyi kooperáló partnernek is. E tekintetben szükségszerű az egész láncolat szilárdítása, amely törvényszerűen feltételezi a belső és a külső ellenőrzés szigorítását. Az ellenőröknek továbbra is következetesen kell megkövetelniük a gyártás valamennyi szakaszában a pontos munkát, s adott esetben vállalniuk kell a vállalati vezetéssel együtt a kockázatot Is. Azt például, hogy a gyenge mlnőségö termék visszatartása esetleg veszélyezteti a gyár menynyiségi tervét. A minőség javításában kétségkívül nagy tartalékaink vannak. Nemcsak érdemes, hanam szükséges is mielőbb e tartalékokat fokozatosan feltérképezni. hiszen ma már nyilvánvaló: a vállalatok csak jó minőségű termékekkel növelhetik esetleges exportjukat. hazai bevételüket, s járulhatnak hozzá a népgazdaság belső és külső egyensúlyi helyzetének javításához. CSIBA LÄSZLÖ ,\