Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-09 / 18. szám

* Puli, kuvasz, komondor... Az állattartás Iránt ineguüve- Uedett érdeklődés ellenére ke­vés tíz olyari klsálattenyésztó, aki amellett, hogy él hal kedv­teléséért szinte már tudomá­nyos szinten foglalkozik ked venceivel. Közéjük tartozik a Dunaszerdahcly en (Duna jská Streda) élő Csömör Béla, az Állattenyésztők Szlovákiai Sző vétségé Központi Bizottságának tagja. Csömör Béla, az ÄSZSZ Központi Bizottságának tagja ■ Mióta foglalkozik állatte­nyésztéssel? — tettük fel neki a kérdést. — Már több mint tíz éve, de elmondhatom azt is, hogy gye­rekkoromban Is nagyon szeret­tem a galambokat, a nyulakat, és az ember hűséges barátait, a kutyákat. Persze eleinte ez csak ösztönös érdeklődés volt, majd egyre inkább szenvedé­lyemmé vált. Ma már el sem tudom képzelni az életemet nélkülük. Kedvtelésein minden szabadidőmet kitölti. Nyolc éve foglalkozom a magyar fajku­tyák — a puli. a komondor, a kuvasz — tenyésztésével és népszerűsítésével. ■ Milyen tapasztalatai van­nak ezen a téren? — Egyre pagyobb az érdek­lődés az említett kutyafajták iránt. Sok puli-barát van Ame­rikában, Kanadában és Ausztrá­liában is. örömmel tapaszta­lom, hogy Csehszlovákia-szerte is megkedvelték a magyar faj­kutyákat. Elsősorban a pulik iránt fokozódik a kereslet, s egyre nő azoknak a száma, akik valóban fajtatiszta, törzs­könyvezett kutyát szeretnének. ■ Miben tudna a leendő ku­tya tu lajdnnnsnk segítségére lenni? —--Mint az Állattenyésztők Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának tagja „hivatal­ból“ Szlovákia egész területén én vagyok a magyar kutyafaj­ták tenyésztési szaktanácsadó­ja. Így semmi akadálya, hogy legjobb tudásom szerint min­den komoly érdeklődőnek hasznos tanácsot, útmutatást adjak. Készségesen állok azon érdeklődök rendelkezésére, a­­kik levélben, telefonon vagy akár személyesen is felkeres­nek. Szerencsére Dunaszerda­­helyen a város központjában lakom, így könnyen elérhetnek. Tanácsot tudok adni a tenyész­téssel, párválasztással, eladási ügyekkel, valamint a kiállítá­sokkal és a külföldre történő eladásokkal kapcsolatban is. Щ 'МШШШ A család kedvencei ■ Mondana valamit a kiállí­tásokról? — Bratislavában egy olyan klub működik (Klub Chovate­ľov málopocetnýcb plemien), amelyben a ritka fajtákat te­nyésztők tömörülnek. Eddig már több mint kétszáz tagja van. Minden évben rendezünk kiállítást. Az idén az országos kiállítást Gálámén (Galanta) 1987. április 26-án rendeztük meg. Nagyon jó érzés, bogy a (Tóthpál Gyula felvételei) lakosság körében ezek iráni a rendezvények iránt egyre toko­­zódik az érdeklődés é; egyre több azoknak a száma is, akik e kiállításon állataikkal részt vesznek. Pulijaimmal én is nyertem már díjakat Nyitrán (Nitra), Bratislavában és ta­valy egy nemzetközi kiállítá­son. Az általam tenyésztett pu­likból vittek már az NSZK-ba is, Szlovákia-szerte szintén több pulim okoz örömet a kutyaba­­rátoknak. —th— A búza takarmányozási felhasználása Az élelmiszeripar legkereset­tebb gabonaféléje a búza, s mi­vel tápértéke magas, ezért ta­karmányként is — föieg a ba­romfiaknál — (ól hasznosítha­tó. Több olyan fajtája van. a­­mely speciális takarmányozási célokra használható. A vegetá­ciós időtartam szerint tavaszi- és őszi- áruismereti szempont­ból közönséges- és keménysze­mű fajtákat különböztetünk meg. A közönséges búzák nit­rogéntartalma kisebb. A búza­mag természetes színe alapján következtetni lehet N. illetve szaharin tartalmára. A vöröses szín több fehérje, a sárgába hajló szín nagyobb mennyi­ségű szaharin jelenlétére utal. Ä nitrogéntartalmú anyagok mennyiségét nemesítéssel ál­landóan növelik. A jelenleg is­mert fajtákban átlagosan 12— 15 százalék N-tartalmú anyag. 65 százalék keményítő, 1,7 szá­zalék zsír, 2,7 százalék rost­ás 1,8 százalék ásványi anyag van. Mivel a búzában lévő N­­-tartalmú anyagokban a lő aminosavak szintje alacsony, ezért annak érdekében, hogy állati fehérjeként hasznosuljon, más takarmányfélével kell kombinálni. Ha csak búzával etetünk akkor az — pl. a ba­romfiak esetében — sem a nö­vekedést. sem pedig a tojásho­zamot pozitívan nem befolyá­solja. Más magtakarmánnyal kombinálva azonban minden állat táplálására alkalmas. A baromfiak esetében a szemes­­takarmány összmennyisőgének 50, a galamboknál 75, más ál­latoknál 25 százalékát alkot­hatja. Adható „egészben“ — például a baromfiaknak esti etetéskor, a galamboknak vagy a nyulaknak —, de használha­tó csíráztatva (így serkentőleg hat a tojáshozamra, valamint az állatok nemi aktivitására) és megőrölve is — elkeverve más gabonafélékkel. A barom­fiaknál az egészben adott mag kedvezően hat a tojás nagysá­gára. Zsírtermelő tulajdonságát zabbal keverve egyensúlyoz­hatjuk. Megtörténhet, hogy a baromfiak és a gálám hók a bú­za és a zab keverékéből kicsi­­pegetik a búzát, s a zabot mel­lőzik. A libák viszont mindkét magot szívesen fogadják. A búzán nevelt állatok zsír­ja lágy, s már alacsony hőtö­kön is megolvad. Abban az esetben viszont, ha „kemé­nyebb“ zsírt szeretnénk nyerni, akkor a búzát árpával kell ke­verni. A növekedésben lévő ál­latokkal a búzával együtt etes­sünk borsót és babot is. A gyöngytyiíkok, a fácánok és a galambok számára téli időszakban alkalmas eledel a betakarításkor vagy a gabona tisztításakor keletkező ocsú is. Ugyanis ezek a tajok az ocsú közé keveredhető mérgező magvakat nem fogyasztják el. E „hulladék" tápőrtéke a benne lévő búza- és más növé­nyi magvakból adódik. A búza cslráztatással vagy hidropóniában hajtatva köny­­nyebben emészthetővé válik, és növekszik E- és C-vitamin tartalma. Ebben az állapotban minden állat számára — főleg kora tavasszal — nagyon érté­kes eledel. Főleg a tojásliozam és a nemi aktivitás növelése szempont),ából van szerepe A hidropóniában hajtatott búzát az apró szárnyasoknál egye­denként. naponta a következő mennyiségben adhatjuk: kiscsi­­béknek, apró fácánoknak, puly­káknak és gyöngytyúkolmak 7 napos kortól 3 hetes korig 5. 3 hetes kortól 8 hetesig 10 grammot. Kiskacsákkal és li­bákkal 1—3 hetes korban 25— 50. 3—8 hetes korban 100 gram­mot etethetünk. Tyúkoknak és gyöngyty tikoknak 10—20, ka­csáknak 50—100, libáknak és pulykáknak 100— 200, ivarérett törpenyulaknal; 100, középter­metű fajtáknak 200. nagytes­tűnknek és a nutriáknuk 300 garmmot adhatunk naponta. Chováte! 87/3 1987. május 9. Iván Ferenc, a pecsenyenyúl-tenyésztésben meghirdetett A házigazda pávákat is tart (Macsicza S. felvételei) szocialista munkaverseny nyagat-szlovákiai győztese Iván Ferenc, az Állatte­nyésztők Szlovákiai Szö­vetsége Farkasdi f VI- éany) AlapszervezeténeU tagja a közelmúltban Nyitrán (Nit­ra 1 megtartott pecsenyenyúl­­tenyésztők XV. országos konfe­renciáján. a kisállatlenyésztök közötti szocialista verseny ki­értékelésekor a mozgalom ke­rületi győztese lett. Ebből az alkalomból kerestük fel őt, hogy elbeszélgessünk vele. Belépve a kapun, feltűnt a házigazda kis „állatkertje“. Anna asszony, a házigazda fele­sége kedvesen fogadott a me­leg tiszta konyhában, ahol Feri bácsi ebéd után pihent. Még mielőtt bármit is kérdeztünk volna tőle, fékéit, я hívott, néz­zük meg közelebbről „állatbi­­rodalmát“. Szívesen tettünk e eget kérésének. Gyönyörköd­tünk a pávákban, a papagájok­ban. a kanári madarakban, a kis csirkékben, megcsodáltuk a nyulakatv A házigazda egyikü- Uet-másikukat megstmogatta, a fészekből kimászott kicsinyeket óvatosan a helyükre tette. Fe­lesége, hiába intette, vigyázzon magára, hiszen nemrég enged­ték haza a kórházból. A házi­gazda, mintha nem hallotta volna az Intő szavakat, minden ketrecbe benézett, és megmu­­tata a törzsállományt. Ojból el­lenőrizte, mi változott meg tá­volléte alatt, s nagyon meg­nyugodott, amikor mindent rendben talált. Felesége viselte gondját az állatoknak. A hideg januári télben védte, gondozta őket, hogy el ne pusztuljanak. Gondoskodásának köszönhető, hogy április derekán, amikor ott jártunk, már nyolcvan pe­csenyenyúl volt elkészítve a felvásárlóknak. — Hogyan vált szenvedélyé­vé az aprúállattartás? Kérdésemre kissé elmereng ve eképpen válaszolt: — Falusi ember vagyok, fa­lun nevelkedtem, éltem, dol­goztam. Mindig kapcsolatban voltam az állatokkal. Mint gye­rek nagyon szerettem a kutyát, a macskát, a galambokat, a nyulakat. a melleket. Úgy tizen két éves lehettem, amikor egy fuodúbnn etesavargott liléitekre bukkantam. Kiszedtem őket és hazavittem. Ez volt az első méhcsaládom. Megszerettem a méhekot, s az évek során ez lett a legkedvesebb hobbim, s az is marad. Nyulakkal, ga­lambokkal. kaparóbaromfival szintén gyermekkorom óta fog­lalkozom. — Törzsállományát fajtatisz­ta állatok képezik. Mikor kez­dett el ezekkel foglalkozni? — A szövetkezeiben egy ideig agronómusként, később trak­torosként, majd mint méhész dolgoztam. Akkoriban még elég olcsó volt a takarmány, így sok volt az udvarunkban a házi­állat. Jobbára a feleségem tö­rődött velük. Közben megbe­tegedtem, kétszeri műtét után, tizenegy évvel ezelőtt leszáza­lékoltak. Eléggé elkeserített a betegségem, a főorvos azt ta­nácsolta, kertészkedjem, foglal kozzak állatokkal, így majd le­kötöm magam, s nem gondolok annyit a betegségre. A felesé­gem is itthon maradt, s az ál­latok tartásából származó jöve­delem most már kiegészíti a nyugdíjat. Díszmadaraim, ga­lambjaim, máheirn, csibéim, nyulaim között megnyugszom és jól érzem magam. — Feri bácsi miül példás kisáilattenyésztő aktívan és gazdaságosan toglaikozik nyál­­tenyésztéssel. Véleménye sze­rint mi a siker titka? — Ezt így röviden nehéz el­mondani, mert sokféle tényező közrejátszik. A tenyésztőknek azt ajánlom, tartsanak olyan fajtatiszta nyulakat, amelyek Iránt nagy a kereslet. Ilyenek például a nagytestű fajták, a kaliforniai, az új-zélandi. Igen fontos a kellő számú fajtatisz­ta tenyészállomány kialakítása, mivel ellenkező esetben nem kívánatos vérkeveredóseltre ke­rül sor. Ez fokozatosan az ál­lomány egészségének romlásá­hoz. a betegségekkel szembeni gyenge ellenállóképességhez, elégtelen súlygyarapodáshoz és szaporodási zavarokhoz vezet. Az én törzsállományomat a ka­liforniai, az új-zélandi és apód horanyi (nyitrai) nagytestű faj­ták képezik. Ezenkívül nagy gondot kell fordítani a rend­szeres, időben történő parožia­­tásra. Amikor egyhónaposak a kísnyulak, mi már az anyát pároztatjuk. Utána a fialtat még két hétig az anya mellett hagyjuk, majd elválasztjuk. Ügyelünk arra, hogy a párzás és a nevelés folyamatos legyen, és hogy egy anyától minél több utódot nyerjünk. Ennek érdekében az apaállatokat min­den második évben kicseréljük. A legjobban tejelő anyákat to­­vábbtartásra szintén két évig hagyjuk meg. Ha azonban az anya nem fogott fiat, mind­járt az első év utón kiselejtez­zük. Ezenkívül nagyon fontos az etetés, a tisztaság, a fertőt­lenítés. az egészségvédelem, az állomány elhelyezése, mert csak így érjük el azt, hogy egy ) anyától egyszeri ellésre a le­hetséges legtöbb utódot kap­juk. Évente átlagosan 600—650 nyulat adunk el. melyeket a Rranko első osztályúként vesz át. — A tápok drágulása és más ukok a tenyésztői kedv hanyat­lásához vezettek Most azonban az éléséit ismét olcsóbb. Véle­ménye szerint feilend úl e ezál­tal a nyúllenvésztés? — Helyi szervezetünkben is többen voltak olyanok, akik komolyan foglalkoztak pecse­­nyenyúl-tartással, de az emlí­tett okból kedvüket vesztették. Bízom abban, hogy az újabban foganatosított intézkedéseknek meglesz a pozitív hatásuk. A helyi szervezeteknél mi is megtesszük azt, ami rajtunk múlik. FarUosdon én vagyok a felvásárló, és én osztom el a tápot. Igyekezni fogok az Ille­tékeseknél elérni azt, hogy a takarmányt két havonta — pon­tos időben, ne fél év múlva — szállítsák, hogy azt a nyulász gazdaságosan tudja felhasznál­ni. A rendszeres szállítás a szükségek szerinti elosztást is elősegíti. Faluhelyen sok he­lyütt még hagyományosan tart­ják az állatokat, pedig egyre nagyobb szükség van arra, hogy rugalmasan alkalmazkod­janak a változásokhoz, a piac kövele’ményeihez, hiszen idő­ről-időre egyik-másik fajta ér­tékesítési lehetősége megválto­zik. Aki erre azonnal reagál és megteremti az elvárásoknak megfelelő feltételeket, annak munkája eredményes lesz és költségei nemcsak megtérül­nek, de kamatoznak is — mon­dotta végezetül a házigazda. NAGY TERÉZ A köz javát szolgálja

Next

/
Oldalképek
Tartalom