Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-17 / 2. szám

1987. január 17. SZABAD FÖLDMŰVES. 13 Gazdaságunk intenzív fejleszté­se egyre inkább megköveteli az új technikai eszközök, technológiai eljárások, va’amint az új szervezési formák érvényesítését. Ez vonatkozik mezőgazdaságunk fej­lesztésére is, ahol az utóbbi években elterjedtek a termelési rendszerek. Szlovákiában 1Я83-Ш 1985-ig 88 ezer hektárról 310 ezer hektárra nö­vekedett a termelési rendszerek te­rülete. 1985-ben 118 rendszergazdát tartott számon az SZSZK Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Minisztériuma. A rendszerek meghonostíásában nagy szerepet játsztottak a magyarországi termelési rendszerek. Területük az utóbbi három évben 25 ezer hektár­ról 48 ezer 900 hektárra növekedett. Nyilvánvaló, hogy növekszik a mező­gazdászok érdeklődése a déli szom­szédjainknál alkalmazott rendszerek száma, fejlődése és eredményei iránt. Ezen igényeknek eleget téve közlünk néhány adatot a Magyar Népköztár­saság Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztériuma Statisztikai és Gazdaságelemző Központja (MÉM STAGEK) kiadványaiból. Magyarországon a rendszerek ki­alakulása hosszabb múltra tekint vissza, mint hazánkban. 1971-ben 5 ál­lami gazdaság és 4 mezőgazdasági termelőszövetkezet hozta létre a mai termelési rendszerek elődjét a CPS-t (Corn Production System), amelyhez 1972-ben 21 állami gazdaság és 15 termelőszövetkezet csat’akozott, nrnt termelési kooperációs partner. 1973- -ban 34 állami gazdaság. 38 termelő­­szövetkezet és az Intercooparation RT külkereskedelmi vállalat részvé­telével megalakult az ország első nö­vénytermelési rendszere, a Bábolnai Iparszeríí Knkorícatermelési Rend­szer, az IKR és annak közös válla­lata. Megfigyeléseinket az utolsó őt év­re, azaz Magyarország hatodik öt­éves tervidőszakára összpontosítot­tuk (1981—1985 ). A hatodik ötéves terv második fe­lében a növénytermelési rendszerek száma stabi’izáiódott, s az 1983— 1985-ös években egyaránt 20—20 rendszer működött Itt említjük meg, hogy az eltelt 15 év folyamán több rendszer működött hosszabb-rövidebb ide'g. A megszűnt rendszerek egy ré­sze önként mondott le a vállalat rendszerszervezői feladatairól, mások esetében viszont a MÉM vonta vissza a működési engedélyt, nem kielégítő gazdasági eredményeik, vagy nem mrgfele'ő szervező, szolgáltató tevé­kenységük miatt. Az integrált terület növekedésének lelassulása, sőt 1585- -ben az előző évhez viszonyítva már mintegy 8 ezer hektáros csökkenése bizonyos mértékig szükségszerű fo­lyamat eredménye, hiszen 1984 ben a rendszerek integrálták a nagyüzemi közös szántóterületnek a 68 százaié-A termelési rendszereit Magyarországon kát. Ugyanakkor a kedvezőtlenebb adottságú területekre, vagy több, je­lenleg még háttérben álló ágazatra a rendszerek nem, vagy csak alig dol­goztak ki gazdaságosan alkalmazható technológiát, s emiatt nem vállalkoz­tak ezek szélesebb körű integrálá­sára. Hazai mezőgazdasági gyakorla­tunkban a termelési rendszer fogal­mat többnyire azonosítjuk a növény­­terme’ési rendszer fogalmával (ílyan értelemben jellemzi a rendszereket a szlovák megnevezés is). Eltér ettől a magyarországi gyakorlat, amely e termelési rendszereket 3 fő csoport­ra osztja, mégpedig a növényterme­lési rendszerek, kertészeti rendszerek és állattenyésztési rendszerek cso­­poítjára. Ilyen csoportosítás szerint az 1585-ös évben Magyarországon 20 növénytermelési, 20 kertészeti és 24 állattenyésztési rendszer működött. A növénytermelési rendszerek kö­zül a legnagyobb területet, 844 ezer 378 hektárt a Nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttmű­ködés (KITE) integrálta. Utána kö­vetkeztek a KSZE Növénytermelési Rendszer 613 ezer 692, a Bábolnai Iparszerü Kukorieaterme’és! Rend­szer 530 ezer 012, a Gabona és Ipa­rinövények Termelési Rendszere (GITR) 455 ezer 937 és a Bajai Kn­­korieatermelssi Rendszer (BKR) 107 ezer 707 hektár integrált területtel. Legkisebb területen, 1 ezer 380 hek­táron a Szentlőrinci Öntözéses Bur­gonyatermelési Rendszer működött. A1 kertészeti rendszerek többnyire egy környék (táj) mezőgazdasági üzemei különböző kertészeti ágaza­tainak területét integrálják. Jellegük­ből kifolyólag tehát általában kisebb területen működnek, nrnt az lelőbb felsorolt rendszerek többsége Itt az ALKALOIDA Máktermelési Rendszer vezet 6 ezer 373 hektár területtel, következnek a NYÍRKFRT Gyümölcs­­termelési Rendszer 8 ezer 250, a SZATMÄRKKRT Télialma Termelési Rendszer 5 ezer 818, az Egri Szőlő­éi Bortermelési Rendszer 5 ezer 783 és a Hosszúhegyi Gyümölcstermelési Rendszer 5 ezer 598 hektár terület­té). A CSEPEL! DUNA Gombatermolé­­si Rendszer pedig mindösze 20 hek­tár területet integrá’t. Az állattenyésztési rendszerek nagyságát a fontosabb állatfajok évi átlagos létszáma alapján állapítjuk meg. Itt 1985-ben következő volt a helyzet. A BOSCOOP Iparszerű Tej­termelő és MeUéktermék-hasznosító Rendszer 125 ezer 779 tehenet és 12 ezer 757 anyajuhot integrált. A TAURINA Tejtermelési és Húsmarha­­tartási Termelési Rendszer 115 ezer 704 tehenet, a KA-HYB Sertéshús Ter­melési Rendszer 119 ezer 791 kocát, az ISV Sertéshús Termelési Rendszer 114 ezer 425 kocát, az AGROCOOP Állattenyésztési és Takarmányterme­lési Rendszer 24 ezer 849 tehenet és 180 ezer 493 anyajuhot integrált. Egyaránt be kel! Ismerni, hogy e kü­lönböző állatfajok létszáma, nem 'e­­het a rendszerek nagyságának m - állapítására olyan reprezentatív tató, nrnt a terület az előbb elemzett rendszereknél. Például a Bábo’nai Iparszerű Baromfihús és Tojás Ter­melési Rendszer 3 millió 842 ezer to­jótyúkot és a Bólyi Étkezésit Tojás­AZ egyes Ágazatok integräläsänak arAnya A RENDSZEREKBEN 1985-BEN összesen Megnevezés Rendszeren kívül Rendszerben Arány hektárban %-ban termelési Rendszer 1 millió 831 ezer 543 tojótyúkot integrált. Ovosőnknak továbbá áttekintést szeretnénk nyújtani az egyes ágaza­tok integrálásának mértékéről (1. táb­lázat). Ahogy táblázatunkból is kitű­nik, a rendszerek nagyobb teret hó­dítanak a viszonylag jobban gépesí­tett ágazatokban (kukorica, búza, cu­korrépa), kevesebbet a kertészeti ágazatokban és a burgonyatermesz­tésben. Ha figyelembe vesszük a magyar­országi mezőgazdasági nagyüzemek számának és rendszertagság! viszo­nyának fejlődését (2. táblázat), meg­állapítható, hogy 1981—85. között a mezőgazdasági nagyüzemek száma 48-cal, a rendszerekben résztvevők száma viszont csak 30-cal csökkent. Ezt főképp a kertészeti rendszerek tagjai számának csökkenése okozta. Az átlagos rendszertagsági viszony­ból megállapítható, hogy az üzemek átlagosan hány rendszerben vettek részt. Mint ahogy az elemzésből is látható, Magyarországon az elmúlt ötéves tervidőszakban a mezőgazda­sági nagyüzemek jóval több mint 99 százaléka tagja vo’t valamely rend­szernek, sőt legtöbbjük egyszerre több rendszernek is. Olvasónk joggal kérdezheti, mi volt az az erő, amely előidézte a rendszerek nagyarányú fejlődését? A továbbiakban ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni. A Magyar Népköztársaságban már megszilárdultak a 70-es évekre a me­zőgazdaság! termelőegységek üzemi keretei, általánossá vá'tak az üzem­vezetés bevált formái, és egyre in­kább érvényre jutottak a demokrá­cia és a gazdálkodási önállóság el­vek Ugyanakkor folytatódott a mező­gazdaságban az iparosodás folyama­ta, amely jelentős beruházásokkal volt összekötve. A rendszerkiizpontnk megalakulásuk ófa teljesítik a „tőke­ellátási“ funkciót is a magyar mező­­gazdaság sajátos, több szempontból is szegényes pénzügyi, felhalmozási viszonyai között. A taggazdaságok ál­tal rendelkezésre bocsátott pénzesz­közök és a hitelforrások, valamint a különféle ál'ami kedvezmények hasz­nosításában keresik és érvényesítik az együttműködés előnyeit. így a termelési rendszereket bizo­nyos munkamegosztási rendszerek­nek, újabb fogalomhasználattal koo­peratív rendszereknek is nevezhet­jük. A termelési rendszerek kooperá­ciós kapcsolatai két irányban, a tag­gazdaságok között, valamint a tag­­gazdaságok és a rendszerközpnnt kö­zött alakultak ki. A taggazdaságok között' kooperáció munkamegosztás néikii’i. viszonylag nagv számú szer­vezet. illetve annak bizonyos részle­gei működnek együtt egyazon raun­­kateriUten, egyazon áruíajtatsrmelés céljából, A taggazdaságok és a rend­szerközpont közötti együttműködés munkamegosztásos kooperáció. A tö­megtermelést a taggazdaságok vég­zik, a reudszerközpont pedig álvái’al­­ja termeléshez szükséges, koncent­ráltan gazdaságosabban végezhető tevékenységet: a kutatást, a fejlesz­tést, a szervezést és a szolgáltatást. Mindez azt bizonyítja, hogy a terme­lési rendszerek fejlesztése a koncent­rácii a kooperáció, az integráció folyamatának egyfajta megnyilvánu­lása a magyar mezőgazdaságban. Érdekes jelenség, hogy 1983-tól csökkent a rendszertagok száma és egyidejűleg aránya is. Ez főleg a kertészeti rendszereknél érezhető. Mi okozta ezt a folyamatot, milyen a rendszerek jövője, ezek a kérdések fog'alkoztatiák manapság a magyar szakembereket. Lovász Károly mérnök, a Brat!slnvai Közgazdaságtani Főiskola munkatársa Búza 1 236 992 106 160 1130 832 91,42 A MEZÖGAZDASÄGI NAGYÜZEMEK SZÄMA Őszi árpa 160 420 88 653 71 767 44.74 ÉS RENDSZERTAGSÄGI VISZONYA 1981-85-BEN Tavaszi árpa 74 359 44 635 29 724 39,97 Kukorica 716 088 46 912 669 176 93,45 Napraforgó 309 270 40 366 268 904 86,95 Megnevezés 1981 1982 1983 1984 1985 Rizs 10 909 — 10 909 100,00 Burgonya 11 429 8 007 5 422. 47.44 A mezőgazdasági Cukorrépa 95 941 11 416 84 525 88,10 nagyüzemek sz. Lucerna 269 104 166 268 102 836 38,21 összesen 1 447 1 431 1 414 1 407 1 399 Vöröshagyma 1 686 261 1 425 84,52 Ebbői: Paradicsom 2 559 1 404 1 155 45,13 rendszer tagja 1 394 1401 1 384 1 373 1 364 Fűszerpaprika 1062 788 274 25.80 rendszeren kívil'. 53 30 30 34 35 Alma 25 490 10 236 15 254 59,84 Rendszertagok közül: 1 308 1306 1 2.47 1 304 Szőlő 35 551 24 541 11 010 30,97 Növénytermesztési r. 1 291 516 497 420 398 Évi átlagos tehén-Kertészeti r. 466 1127 1132 1136 1 131 állomány darabban 379 782 125 332 254 450 67.00 A'lattenyé'ztési r. 1082 Évi átlagos tojótyúk ÄMagos rendszer­3,82 3,68 3,75 3,55 állomány 1000 db-ban 3 589 219 3 370 93,90 tagsági viszony: 3,40 Egy tájegység, vagy gazda­ság sze lem! nagykorúságát az is jelzi, milyen tudnmányos­­-kutató munkával kapcsolódik az ország vérkeringésébe, s ez­által m'iypn mértékben járul hozzá saját járásának, illetve gazdaságának a fejlesztéséhez. Ez természetesen nem csupán szándék, vagy elhatározás kér­dése, hanem sokban múlik a járás gazdasági és társadalmi je'legéfől, a szellemi és kutató intézmények meglététől, vagy hiányától. Mindezek ismereté­ben érdemes — és szükséges esetenként pillantást vetni egy­­-egy járás tudományos életére, illetve a tudományos munka művelőire. A közelmúltban a Töketere­­besi (Trebišovl járásban lévő Szomo'ori (Somolor) Magter­melő Állami Gazdaságba láto­gattunk el. hogy felmérjük, merre tart a gazdaság sze'le­­mi-tudoinánvos tevékenysége. Palágyi Sándor agrármérnök, a gazdaság igazgatói azzal fo­gadott hogy tavaly minden ne­hézség ellenére az őszt teen­dőket optimális határidőben befelezték. Agrotechnikai ha­táridőben végezték a vetési, az őszi mélyszántást, és a táp­­anyagpétlást Noha a határban elcsend esed' ek a gépek a mi­nél nagyobb hozamokért vívott csata nem ért véget A hosszú téli esték idején józanul mér­legelve tapasztalataikat, az A TUDOMÁNYOS KUTATÁSRA ALAPOZVA idei év stratégiáját véglegesí­tik. A szomotori magtermelők már az elmúlt években is be­bizonyították, hogy tudomá­nyos-kutató munka nélkül csak keveset lehet elérni. M'ndaz, amit megva'ósítottak, csakis a legújabb tudományos vívmá­nyoknak, a korszerű techniká­nak és anyagi eszközöknek az egyesítéséből született. A gaz­daságban a tudományos-műsza­ki Ismeretek gyakorlati megva­lósításával Kosztura János technikus van megbízva. Mivel a gazdaságban úgyszólván min­den növényfajtával kísérlete­ket végeznek, ezért ez alka­lommal csak a kukorienter­­mesztésben szerzett tapasztala­taikra szorítkozunk. A szomotori gazdaság nö­vénytermesztésében a bat alap­kultúra — a lóhere, a lóbab, a kukorica, a búza, az árpa és a cukorrépa r- által megköve­telt feltéte’ek szerint állítják be a vetésforgót. A szántást optimális időben és a lehető legjobb minőségben végzik. Különben a talajporhanyítás­­nak különös fontosságot tulaj­donítanak, szem előtt tartja a különböző talajtípusokat. Négy­­évenként altalajlazítást végez­nek. A trágyázást tudományos Igénnyel talalelemzések alap­ján végzik. Szántás előtt hek­táronként 45 tonnányi istálló­trágyát szórnak ki. Ebben az esetben is megmutatkozik an­nak óriási előnye, hogy a gaz­daságnak számottevő az állat­­állománya. A műtrágyák meny­­nyiségét a talajminta elemzése alapján határozzák meg. — Amint látható — mondot­ta Kosztura János technikus, — a hozamok növekedése szo­ros összefüggésben van azzal a törődéssel, amelyet gazdasá­gunk kifejtett az utóbbi évek­ben azért, hogy megvalósíthas­sa a CSKP XVII. kongresszusa határozatait. Sok mindent meg­tanultunk az évek folyamán a búza, a cukorrépa, a kukorica termesztési technológiájáról. A talaj és a vetőmag — e két alapvető láncszem — is szoros összefüggésben van a­­zokkal az eredményekkel, ame­lyeket a mezőgazdasági tudo­mányos kutatás elért az utóbbi években. — Azt hiszem, hogy van mivel dicsekednünk. Külön kell hangsúlyoznom, hogy csakis a legkiválóbb bio'ógiai anyagot használjuk — folytat­ta a technikus. A szomotori magtermelők az idén 18 szemeskukorica-hibrid­­del és 10 silókukorica-hibrid­del végeztek kísérleteket. A szemes kukorica hibridjei kö­zül a Fulvia bizonyult a 'eg­­jobbnak. Hektáronként 10,73 tonnát termett. A Silvia hibrid hektáronként 10,25 tonnát a­­dott. Továbbá a DEA 9,49, a Mona, 9,32, a CE-270-es 9,23 tonnát eredményezett, de a Mirna és a P-3950-es is meg­adta a hektáronkénti 7,13 ton­nát. Az itteni viszonyok között a TA-285-L hibrid csak 6.29 tonnát termeit. A többi hibrid nem bírta a szárazságot. A silókukorica hibridjei kö­zül а Веке 33,8 tonnás átlagá­val szemben a CE-420-ач 69,3, a TOMv-383-as hibrid 69,3. a ROMv-355 hibrid 67,1, a TO-5SO pedig 67.3 tonna zöldtömeget hozott hektáronként. A többi fajta nem érte el a 30 tonnás hektárátiagot. — A választék jónak mond­ható. Az idén o'yan hibrideket fogunk termeszteni mind sze­mes kuknr!cáböi, mind silóku­koricából amelyek a legjobban alkalmazkodnak termőhelyi a­­dotfsága'nkhoz, a talajtípus­hoz, a tápanyag-utánpótlás mértékéhez stb. — mondotta Kosztura János. Ennyi lenne röviden, amit érdemes elmondani a Szomo­tori Magtermelő Állami Gazda­ság tudományos-kutató csoport­ja múlt évi munkájáról, illetve fajtakísérleti eredményeiről. A rövid beszámoló is igazolja, hogy itt nagyon lelk'ismeretes munkaközösség tevékenykedik kitűnő eredményekkel. ILLÉS BERTALAN Г 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom