Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-09 / 18. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES. 19B7. május 9. Boczán József Botos Attiila Kucma Vladimír Vajo Attila §m Galambos Katalin Kosztyu István Hogyan tovább az érettségi után ? LÁTOGATÁS A NAGYKAPOSI (VEĽKÉ KAPUŠANY) „MEZÖSULIBAN“ Ilyentáji valahogy kevesebb az Ideiük a középiskolásoknak, többet ülnek a tankönyvek mellett, teli a fejük versidézetekkel, logaritmussal és hasonlókkal Érettségire készülnek. Amikor bét nagykaposi diákkal beszélgettünk, még előtte voltak a ballagásnak. az írásbelinek. Nem ts efelől faggattam őket inkább arról: mi lesz utána? — Talán 'nekem a legkönnyebb a válasz: katonai főiskolán fogok tanulni ősztől — mondta Szallár Róbert. — Az egészségügyi és alkalmassági kivizsgáláson már tű! vagyok, megjött a hivatalos papír is, melyben közölték: felvételire javasolnak... Ami azt hiszem, eleget mond. — M'ért döntíittél a katonai pálya mellett? — Könnyű volt a végleges döntés ... Az az igazság hogy világéleíemben .katonának“ készültem. Galambos Katalin kényszerből került a mezőgazdasági pályára. — Szüleim az iparban dolgoznak, Rzért a mezőgazdaságról még csak nem Is hallottam Az alapiskolában viszont már foglalkoztunk a mezőgazdasággal Mindig az egészségügvl pálva vonzott ezért is felentkeztem Rozsnyóra IRoünaval egészségtigvire. de nem vettek fel Így kényszerből kerültem Nagykaposra. — Megbánta? — A világért sem Sőt. nagyon is megszerettem A gvakorlati oktatásokon megkedveltem a ZölriséyUertészetet Ezért szeretnék kertészeti főiskolái végezni.'.. — Én is csak véletlenül kerültem ide — kapcsolódott a témához Kosz-A sakkjáték remek agytorna! Alarám János, az ipolynyéki /VinicaI Druistevntk sportszervezet sakkszakosztályának elnöke: 54 éves, műszerész. Gyermekkorára, diákéveire szívesen, örömmel emlékezik — Lurkó koromban szinte eqy pillanatig sem tudtam veszteg lenni — mesélt nevetve. — A vásártért futballpályán például labdaszeüést is vállaltam. csak hogy a mérkőzés után, amlkor már a felnőttek befejezték a játékot, mi ts az áhított, zöld gyepre léphessünk. Gyorsan előkerült о rongyból varrt, dlsznószörrel tömött labda, és rúgtuk, űztük-hdjtottuk napestig Gszni Itthon, a patakban tárultam meg, pedig csak térdig ért a viz a keskeny mederben. Mi azonban versenyre keltünk egymással: ki úszik legmesszebbre úgy, hogy közben egyetlen porcikája sem érinti a talajt. Jaj, te gyerek — korholt esténként gyakorta édesanyám csak futkosni reggeltől estig. Mikor pihensz le egyáltalán?“ „Majd, ha nagy leszek — szoktam mondogatni —, sakkozni fogok, s akkor ülök majd eleget." Persze, csak anyut akartam megnyugtatni, álmodni se mertem volna, hogy idősebb koromra valóban a sakkjáték lesz a kedvenc időtöltésem, szórakozásom. Igaz, addig még történt egy és más. Az alapiskolában, majd később a szaktaninlézetben és katonáskodása idején egyre jobban megkedvelte az atlétikát is. tyu István. — Az én szüleim is az iparban dolgoznak. Gyermek koromban mindig szerettem a természetet, csodáltam az erdőt. Ezért erdésznek készültem, de aztán nem lett belőle semmi. Most azt hiszem, hogy a mezőgazdasági pályán megtalálom a Kance! József mérnök, az iskola igazgatója (Sogoly János I elvét el eí) számításomat: megszerettem a mezőgazdaságot. Ogy döntöttem, hogy főiskolán folytatom a tanulmányaimat, mégpedig a növénytermesztési 'szakon. / — Suhanc koromban már az Ipolyra jártunk fürödni. Szülőfalumból a folyóig a mintegy négy kilométeres távot rendszeresen futva tettem meg. Mire társaim, akikkel együtt indultam hazulról, megérkeztek, én már jö ideje a hűs habokban lubickoltam. Futni nagyon szerettem. Szakközépiskolás koromban a különböző távú vágtaszámokban több dobogós helyezést értem el. Aztán megkedveltem a magasugrást. Négy esztendőn át futballoztam is Ipolynyék csapatában. A sportszervezet labdarúgó-szakosztályának ma is vezetőségi tagja vagyok. Alarám János a szaktanintézetben ismerkedett meg a sakkozás alapjaival. — Idehaza — folytatja a múllidézést — 14 játékos részvételével amolyan házi sakkbajnokság indult. Talán mondanom sem kell: rögtön beneveztem. Három ízben, három egymást kővető éven át végeztem az első helyén. Csodálatos játék a sakk. Agytorna, szellemi frissítő, az emberi leleményességre épül, megmozgatja az agysejteket, loqikus gondolkodásra késztet. A nyéki sakk-szakosztálynak, — omeiyet természetesen Alarám János irányít, — 20 tagja van. A felnőttek között csak férfiak találhatók, az alapiskola diákcsapatában viszont, melyet legtöbbször ugyancsak ö készít lel a pionírbajnokság versenyeire (régebben Dobos Sándor pedagógus foglalkozott velük), akad azért leány is. — Nőrl lányom szintén nagyszerű sakkozó. Másodikos gimnazista, több verseny győzelemmel büszkélkedhet. Alapiskolás korában egyéni és csapatbajnokl címet szerzett. Emellett atlelizál is, egyszóval szeret sportolni. Az ipolynyéki sakkozók föl szere-Vajo Attila is az „élgárdába tartozik. — Szüleim a helyi szövetkezetben dolgoznak. Sok szépet hallottam töltik a mezőgazdaságról. Mindig tartottunk otthon nyulat, sertést, tyúkot, kacsát. Tehát könnyű volt megszeretnem ezt a pályát. Az állatok engem nagyon vonzanak. Ezért határoztam el, hogy állattenyésztői szakon fogok továbbtanulni. Kunma Vladimír közgazdász akar lenni. — Erősségem a számtan. De szeretem a biológiát is. annak idején az alapiskolában kiválóan ment a kérnie is. s ma sem. panaszkodhátom. Az érettségi tárgyak jól mennek. A számtant viszont csodálom és nagyon szeretem. Nos, hát, ha sikerülne a' mezőgazdasági ökonómia $zak, azt hiszem, ott aztán „kinyüzsöghetném“ magam . .. Botos Attilának is volt mondanivalója: — Mindig nyüzsgő ember voltam. Ezt. úgy értem: szeretek sok mindenben benne lenni, sokféle dolog érdekel. A kémiai és a biológiai laboratóriumban sok érdekes dolgot megismertem. illetve megtanultam. A főiskolán állattenyésztői szakon szeretnék továbbtanulni. Boczán lózsef így nyilatkozott leendő szakmájáról: — /Vlattenyésztői szakva jelentkeztem Nyitrára (Nitra). Tudom, nem lesz könnyű bejutni, sok a pályázó... Nem is kell kérdeznie, tudom mit akar mondani: miért éppen állattenyésztő? Nos azért, meri ezen a szakaszon a mezőgazdaságban nagyon sok tartalék van. Az állattenyésztés pelnek a járási bajnokság küzdelmeiben: szinte állandóan dobogóközeiben tanyáznak. Nemzetközi találkozón is asztalhoz ültek már. A felnőtti csapat tagjai szinte kivétel nélkül mind az alapiskola sakk-körében barátkoztak meg a játékkal. A diákok két három éve a járás legjobbjainak számítanak. — Milyen kár — kesereg Alarám János —, hogy nincs járási tflúsági sakkbajnokság! Így sok volt alapiskolás tanuló nemigen jut játéklehetőséghez néhány esztendeig. Szabó László. Balík István, Varga József, Nagy Sándor és társatk a sportszervezet sakk-szakosztályának erősségei, már pionír korukban sem igen találtak legyőzőre. Akad sakkberkekben ismert, magasan képzett játékosunk is. Siket József például nagymesterekkel játszik, szerepelt több ízben is a szlovákiai bajnokságon. A nagyközség felszabadításának tiszteletére rendezett villämtornáj úkaz idén már a hetedik évfolyamába lépett. A rendezvényen a járás legjobb játékosai szerepelnek. — Két nagyfiam csak futballozni szeret, a legkisebb viszont, a nyolc esztendős Norbert ígéretes sakktehetség. A vele egykorúakből szeretnék csapatot alakítani. Hadd. legyen biztos szakosztályunk számára az utánpótlás! A sakkcsapat edzései és a mérkőzések egyaránt a kultúrotthon nagytermében zajlanak. — A közelmúltban — búcsúzik a televízió-készülékek környékszerte ismert „doktora“ — modernizáltuk felszerelésünket. Öt sakkórát, meg sakkkészleteket vásároltunk. A szakosztály tagjai egyúttal jó barátok is. Zolczer László eléggé alacsony színvonalon van, szóval nagy lehetőségek vannak. Kancel József igazgatóval is beszélgettem. Tőle az iskolai lehetőségekről érdeklődtem. —■ A 2J4 tanuló közül 64 a végzős. A végzősök" kétharmada eredetileg hozzánk készült, illetve a mezőgazdasági pályát választva kerüit hozzánk. A többiek kényszerből jöttek ide. Legfőbb gondunk a kezdetben, hogy hogyan szerettessük meg velük leendő szakmájukat. Ami a jelentkezőket illeti, bizony, nagyon igaz: a jó tanulók mellett közepes tanulókat is felvettünk. Iskolánkban jók az oktató-neveiő munka feltételei. Korszerű szaktantermeink vannak, az oktatást számos szemléltető eszköz segíti. Tehát korszerű körülmények között tanulhatnak a tanulók, a százszemélyes diákotthon pedig a távollakóknak nyújt kényelmes elhelyezést: El kell mondanom, hogy a tantestületnek pontosan tisztázott feladatai vannak az oktatásban és a nevelésben, az a cél, hogy felkészítsük a tanulókat a szocialista erkölcs és a tudományos világnézet alapján álló magatartásra. Hogy szerepet kap a nevelő munkában a jellembeli tulajdonságok erősítése, olyanoké, mint az akaraterő, a céltudatosság, a kitartás a munka-A Thália utolsó bemutatója elé Negyedik, vagyis utolsó bemutatóját tartja ebben az évadban a Magvar Területi Színház kassai (Košice) Thália Színpada 1987. május 14-én. Ezúttal egy szlovák klasszikus mű kerül színre, mégpedig eredeti formájában: úgy, ahogy azt a szerző megírta ... A kedves olvasó most azt gyanítja, hogy szlovák nyelvű előadást fog látni a Thália Színpadon, pedig nem így van ... Kezdjük azonban szépen az elején! Ján Chalúpka szlovák Író négy év híján kétszáz évvel ezelőtt született. Gimnáziumi éveit Ozsgyánban (OŽ- dany) és Lőcsén (Levoča) töltötte. (Csak zárójelben említjük meg, hogy ama egyszerű faluként ismert Ozsgyán régebben fontosabb településként volt közismert; az arra utazó ma már csak helyi érdekességként fedezi fel, hogy a községben három kastély is található.) Magasabb szintű iskoláit Eperjesen f Prešov) és Sárospatakon végezte. Ezután házitanítóskodott — a többi között Bécsben is, majd Jénában fejezte be teológiai, filozófiai és filológiai tanulmányait. A maga idejében tehát a művelt emberek sorát gazdagította. Kiválóan beszélt latinul, magyarul és németül — természetesen az anyanyelvén kívül. Teológustársai és növendékei előtt nemegyszer tartott latin nyelvű de világi — nem egyházi — témájú prédikációt... Tanulmányai befejeztével visszatért szülőföldjére, s előbb az ozsgyáni gimnáziumban, majd a kézsmárki líceumban tanítóskodott. Anyanvalvén kívül írt (és publikált) német és magyar nyelven is. Ián Chalupkát tulajdonképpen a szlovák drámaírás megalapozójának tekintjük. Életművében is a drámaírás foglalja el a legfontosabb helyet, de más szépprózát is irt. A Kocúrkovo f Macskafa Iva vagy Kandúrfalva) nevű helységnevet 6 találta ki, amely aztán olyan metaforája lett a maradiságnak, mint a magyar nyelvterületen Mucsa vagy (jjsajágröcsöge. ban, a megbízható, pontos, becsületes, kötelességtudó munkavégzés, E- zek kifejlesztésében nagyon jó partnereink a szövetkezetek és az állami gazdaságok, ahol a tanulóink a szakgyakorlatokat végzik. — Hogyan fogadják a munkahelyek a frissen végzett szakembereket? — Azzal kezdem, hogy az iskolánkból a továbbtanulási lehetőség megvan. Ogy néz ki. hogy a P4 végzős tanuló közül tizenhármán továbbtanulnak, majd a többi végzőst is elhelyezzük. Az egYéves gyakorlat alatt a járási mezőgazdasági igazgatóság fizeti a munkabért. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a mi iskolánkból kiderülő gyerekek többsége — kilencven százalékon felül — tanult szakmájában marad. Ez pedig kiváló eredménynek számít. Iskolánkban a tanu’ás mellett biztosított a szabadidő hasznos eltöltésének a lehetősége is. Szakkörök működnek, jók a kulturális és sportolási lehetőségek is. Aki hozzánk került tanulni, merem állítani, hogy nem bánta meg az -itt eltöltött négy évet. Közben csengettek, fgy búcsúznom kellett az iskola igazgatójától és a végzős tanulóktól. Sikert kívánunk mindanyiuknak a nagy erőpróbához. ILLÉS BERTALAN Szinte minden drámája itt játszódik, s ezeknek csaknem minden esetben egy bizonyos Szegényfalvi úr (pán z Chudobnie) a főszereplője (de nevezhetnénk Pőrfalvynak is), aki „anynvira telítődött“ a reformkor új gondolataival, hogy mindenáron maga is a szolgálatukba akar szegődni... De hát hogy szolgálhat egy maradi gondolkodású ember egy megújhodni vágyó társadalmat? Termesztésen sehogy. Illetve úgy, hogy minden „nemes tettében“ a kor hátramozdítója — s nem előrelendítője — lesz belőle ... S éppen ezen a ponton válik időszerűvé ma is a klasszikus szlovák drámaíró műve. Hiszen ha körülnézünk, ugyanezt a problémát látjuk magunk körül: társadalmunk azért újul meg olyan nehezen, mert igen sok azoknak a száma, akik szavakban „mindent megtesznek“ a megújhodás érdekében, tetteik alapján azoknak a konzervatív elemeknek a — nem kis — csoportjába kell sorolnunk őket, amelyek minden korban a haladás kerékkötői voltak. Ján Chalúpka öt drámát írt a Kocúrkovo-témakörböl. Ezek közül az első kettő annyira kapcsolódik egymáshoz, hogy szinte ikerdarabnak számít. A további három kapcsolata már inkább közvetett az első kettővel. A helyszín ugyanaz, de a szereplőkben, a jellemekben, a téma felvetésben stb. már eltérések mutatkoznak. Chalúpka tevékenysége nyomán 1830-ban vette kezdetét a liptószentmiklósi (Liptovský Mikulás) műkedvelő színjátszó kör rendszeres tevékenysége — hogy aztán kilencven év múlva hivatásos színvonalra emelkedjék a .szlovák színjátszás, amelynek ma már európai rangú színészei, drámaírói stb. vannak. És most térjünk vissza az írásunk elején jelzett érdekességhez. Ján Chalúpka ötödik drámáját magyar nyelven írta meg először; címe: A vén szerelmes, vagy a Torbázi négy vőlegény, amely meg is jelent Pesten 1835-ben. Mára ez a nyelvezet azonban kissé avíttas, úgyhogy szükségessé vált az újrafordítása — szlovák nyelvből. (Az író tudniillik később szlovákul is megírta ezt a vígjátékát.) Dávid Teráz és Klimits Lajos után most a Thália Színpad művészeti vezetője vállalkozott a fordításra és egyúttal — természetesen — a darab „portalanítására“ is. Az előadás rendezője Ján Bobula érdemes művész, a kassai (Košice) Állami Színház igazgatója. Knieczkú Mihály *
