Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-11 / 14. szám
körül felszabadítjuk. Utána gondosan megtisztogatjuk. Irhás oldaláról eltávolítjuk a bór alatti kötőszövetet, a zsírt, az izonimtfíadványokat, az alvadt vérrögöket. A megtisztított bőröket kifordítva (szőrrel befelé), szellós helyen, ahol közvetlenül nap nem éri, 10—14 napig szárítjuk. A szárításra előkészített bőröket ne tömjük ki szalmával, papírral, hanem lécekből, rugalmas acéldrótból készítsünk feszítőt. (A drótból készült V-alakú vagy a lécekből készült Л-alakú feszítőnek 80— 85 cm hosszúnak, alsó részén 25 cm szélesnek kell lennie. Egyes szakkönyvek, például az angóranyulak bőrének kileszftésére 90 cm hosszú, 33 cm széles feszítőt ajánlanak.) A bőrök tárolására a hűvös (plusz 5 C-fokos hőmérsékletű) helyiségek alkalmasak. A tárolást azonban Igyekezzünk elkerülni és a bőröket minél előbb adjuk el a felvásárlóknak. A Liptovský Miktiláš-i Bőripari Vállalat a nyúlbőrök darabjáért 7 koronát fizet. Ä nyersbőrök végleges tartósítása több műveletből áll. Ezeket röviden Dr. Holdas Sándor: Prémek, szőrmék, prémesállatok (Mezőgazdasági Kiadó, Budapestit 1978.) című könyve alapján ismertetjük. Az első művelet az áztatás, ehhez 15—20 C-fokos vizet használnak. Célja, hogy a bőr puhává, nyűlékonnyá váljon. Az áztatás a bőr fajtájától függően 12—24 óráig tart. Utána következik a mosás. Ennek során eltávolítják a szőrzetre tapadt szenynyet. Itt mosószereket is alkalmaznak. („Lugosítóanyngokot lágyításra, és zsíralkohol-szulfonátokat mosásra.“) A mosást 0,5—1 óráig kell végezni. Ezt követi az utóáztatás, amelyre ecetsavat vagy hangyasavat használnak. (Ezek az előzőleg alkalmazott lúgokat közömbösítik.) A továbbiakban úgynevezett töréssel lazítják, nyújtják a bőrt. Nagyon fontos a következő művelet, a csávázás. Ezt valamilyen savval és konyhasóval végzik. Ezt követően a bőrt pihentetik, miközben a csávázólét kicsurgatják a bőrből, ez 1—2 napig tart. Utána végzik el a zsírozást. Erre „zsírzóanyagokat, főleg szulforáll olajokat vagy szappannal kevert ásványolaj-tartalmú zsiradékot“ használnak. A zsírozás után újból pihentetés, utána a szárítás, a kaszálás, nyújtás, majd a cserzés következik. Ennek különféle módjai vannak. Például a formalincserzés, a krómcserzés, a növényi cserzés, a timsós- vagy alumínlumcserzés, a zsíroscserzés stb. A második szakaszban a szőrmésoldal kikészítése következik, amely úgynevezett kartácsolásból (az összetapadt szőrszálak kibontása, kifésülése), vasalásból, esetleg újabb kartácsolásból áll. val foglalkozó szaküzletekben 90 koronáért bőrök kikészítésére szolgáló egységcsomag kapható (Súprava na činení köze). Ez a következő vegyszereket tartalmazza: 60 gramm Jár nevű zsírtalanítóanyagot, 150 gramm hangyasavat, 200 gramm Novorol К-l nevű zsíremulziót, 70 gramm vízmentes nátriumkarbonátot, 300 gramm Kortanu AI cserzőanyagot és 350 gramm perklóretilént. Af csomaghoz használati utasítást is mellékelnek. Mivel azonban a bőrök kidolgozása hosszan tartó munka, igényes folyamat, ajánlatos ezt szakemberekre bízni. (Az ASZSZ KB szerint a Nyugat-szlovákiai kerületben ezzel a Bošanyi Hnb (956 18 BoSany, Topoľčany! járás) melléküzemága foglalkozik.) P. R. Sz. S. marcelházi (Marcelóvá) olvasónk a kertjében fellépő majoránna-betegséggel kapcsolatban kérdez. Majoránnáját — a leirt tünetek alapján (rozsdaszerű foltosság, amely az alsóbb leveleken kezdődött, majd terjedt fölfelé: levélhullás, felkopaszodott szár) — az alternáriás levél-, szár- és termésfoltosság támadta meg. A kórokozó gombának a párás és nedves környezet kedvez. Пуеп feltételek mellett Jelentős károkat okozhat, sőt az állomány teljes pusztulását is előidézheti Részben agrotechnikai beavatkozásokkal, részben pedig növényvédő szerekkel harcolunk ellene. Fontos beavatkozásnak számít tehát a rendszeres gyomtalanítás és a szellős növényállomány, valamint a megefözö permetezések. A kórokozó ellen Kuprikol 50 (0,5 %), Dithane M 45 (0,25 %) és Perozin 75 В (0,4%) használható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az „Engedélyezett növényvédő szerek jegyzékében“ nem találunk egyetlen olyan készítményt sem. amely kifejezetten a majoránna kezelésére lenne engedélyezve. Ezért a felsorolt készítmények közül a legkevésbé veszélyes Kuprikol használatát javasoljuk, mégpedig a növények vágása előtt 10 nappal (ún várakozási idővel). Hangsúlyozzuk, hogy a permetezést még a tünetek megjelenése előtt, az Időjárási viszonyok figyelembe vételével, 7—10 napos időközökben végezzük. Továbbá azt Is javasoljuk, hogy a vegyszeres kezelést (a vegyszermaradványok miatt) beszélte meg a felvásárló üzem munkatársaival is. A permetezést erős nyomóssal végezzük, úgy hogy a (61 porlasztóit permedé az egész növény felületét érje. Н1Е0В20ЛVáLASZBLUHK S. P. fiileki (Fifakovo) olvasónkat a Van cseresznye fajlaleírása érdekelte. A Van .fajta az Eugenia császárnő szabad-beporzásból eredő magonca. A. 1. Mann állította elő Kanadában. Itt és az Amerikai Egyesült Államokban régóla termesztik. Nyugat-Európában — elsősorban Franciaországban és az NSZK-ban — is terjedőben van. Nálunk 1981-ben ismerték el és az egyéb fajták csoportjába sorolták. Középkésői érésű, friss fogyasztásra és ipari feldolgozásra alkalmas. Gyümölcse középnagy vagy nagy, rendkívül bő termés esetén kicsi. Átlagos átmérője 22 mm, átlagsúlya 5,3 g. Alakja kissé nyomott gömb, színe feketés-piros. Héja szívős. Kocsánya jellegzetesen rövid, szinte „törpésített“. Húsa feltűnően kemény, túlérve is roppanó, de bőlevű. íze kellemesen édes-savas. A kőmag kicsi. Fái viszonylag kicsinyek, és koronájuk gömb alakú. Növekedési erélye a közepesnél gyengébb. A koronáján belül felfelé törő, ritka elágazású vázágrendszere van. Rövid termőrészekkel sűrűn berakott ágai a „spür“ jellegre emlékeztetnek. Koronája sem elsűrösödésre, sem fel kopaszodásra nem hajlamos. Levelei kicsinyek, hegyesek és kevés rajtuk a légzőnyílás (lenticella). Virágait sűrű csomóban hozza. Termőképessége és termésbiztonsága kiváló. Korán fordul termőre, rendszeresen és bőven terem. A vadcseresznye- és a sajmeggyalanyon egyaránt termeszthető. Javasolt pollenadó fajtái nálunk a Kordia, a Germesdorfi óriás és a Hedelfingeni óriás. A Van ezekkel a fajtákkal és az ugyancsak korán virágzó Pándy-meggy klőnokkal kölcsönösen jól megtermékenyíti egymást. Csak jó tápanyag- és vízellátottságú területre érdemes telepíteni, mert rossz termőhelyen gyümölcsei aprók maradnak. Hűvös, esős vidékre nem való, ui. sűrű, csomókban álló gyümölcsei moníliával fertőződnek. Ipari célokra géppel szüretelhető. Ď. P. csiffári (Cifáre-Telince) előfizetőnk birsalmafája terméketlenségének okáról kérdez. A birs eredete Perzsia, Turkesztán és Kaukázus vidékére tehető. A mérsékelt égövben mindenütt termesztik, de jelentősége sokkal kisebb, mint az almáé vagy a körtéé. Alakkörében több változatot különböztetünk meg. A termesztés ^szempontjából ezeket körte és alma alakú birsekre osztjuk. Ä birsfajták nagy része öntermékenyülö, de vannak kö'züttük kivételek is. A biztonságos termesztés érdekében, ezévt legalább két fajtát telepítsünk. Az Ön esetében bizonyára egy ilyen kivételről — „ö’nmeddő“ birsről — van szó, amely tulajdonképpen nem apró gyümölcsét, hanem a meg nem termékenyült virágot hullatja. Ez a jelenség egy-egy fa esetében pl. a meggynél, szinte mindennapos. 4 A megbizonyosodás érdekében azt javaslom, hogy tisztelt olvasónk végezzen mesterséges beporzást. Teljes virágzás idején, a délelőtti órákban hozzon egy másik birsfáról virágokat. Porzóikat tépje ki, és azokkal porozza be az „önmeddő“ fa vagy 50 virágát. Ennek a műveletnek biztosan lesz eredménye. A távlati megoldás persze egy másik birscsemete beszerzése és kiültetése. Belucz János agrármérnök, kandidátus S. Gy. tergenyei (Trhyiía) előfizetőnk és mások a nyulak nyúzásával, a bőreik kikészítésével kapcsolatban fordullak szerkesztőségünkhöz. Ä megölésre szánt állatoknak néhány órával ezt megelőzően ne adjunk enni és inni. A nyulakat általában határozott; tarkóra mért ütéssel öljük meg. Utána a tetemet fejjel lefelé felfüggesztjük. A kivéreztetés a nyaki ütőér felmetszésével, a szemgolyók kivágásával, vagy az orrnyilasokon keresztül történik. Ä vér elfolyása után távolítjuk el a húgyhólyagból a vizeletet. A nyulat mellső lábainál fogva felemeljük, és a végbél irányában a hasfalra mérsékelt nyomást gyakorlunk mindaddig, míg a vizelet el nem távozik. A bőr lenyúzását azonnal, vagy addig végezzük el, míg az állat ki nem hűlt. A tetemet a hátsó lábainál fogva függeszszük fel. A bőrt a talprészek felett kezdve — a metszést a combok oldalán vezetve — egészen a farokig felvágjuk. Ezt is megnyúzzuk, és kiszabadítjuk a végbélnyílást. A lábakról és a törzsről húzással és kés segítségével fejtjük le a bőrt. Majd kiszabadítjuk a mellső végtagokat úgy. hogy ezeket lábközépnél átvágjuk. A lábtőcsontok a bőrben maradnak. A fej nyúzásakor kést használunk. A füleket tőben úgy vágjuk le. hogv a bőrrel együtt maradjanak. Végül pedig a bőrt a szemek és a száj Nálunk a festékek árusításá-Matlók György agrármérnök' ISMERJÜK MEG JOBBAN A közönséges — vagy májusi cserebogár 'Áprilisi első számunkban — la kártevők előrejelzésével kapcsolatban utaltunk a cserebogárpajorok kártételére. Bizonyára hasznos és érdekes lesz, ha az egyes cserebogárfajok életmódjával is megismerkedünk. Legismertebbjük a közönséges cserebugár (Melolontha melolontha), amelyet esetleg csak az erdei cserebogárral (M. hippocastani) téveszthetünk össze. Nagyjából azonos tápnövényeken fordulnak elő. 'Az utóbbi azonban előszeretettel rágja a diófa levelét. A köztük lévő legfőbb eltérés a farfedő (a potroh végén lévő páratlan nyúlvány) alakjában van. Ez a közönséges cserebogaraknál fokozatosan keskenyedik el, míg az erdeinél a farfedő középső része keskenyebb ,a vége pedig kiszélesedő. Egyébként a kifejlett rovar (imágő) mindenki számára jől ismert, ezért nem kell bemutatni. A cserebogár előszeretettel rakja petéit kevésbé árnyékolt helyekre (kapásnövények parcelláira, faiskolákba, telepítésre szánt erdőirtások helyére). Ha a peterakás Idején az időjárás száraz, akkor a zártabb növényállományokat (gabona, lucernások, vöröshere, zártabb erdők) keres fel. Ellipszis alakú, fehér petéi először 1,5 mm hosszúak, majd vízfelvétel útján 3 mm-re növekednek. Ez a duzzadás az embrionális fejlődés megindulásának az alapfeltétele. Az Imágő 2—3 alkalommal maximum 90 petét rak. A petékből a lárva — a hőmérséklettől függően — 32—50 nap után, úgy július elején kel ki. A lárvák először humusszal, nyárvégén, az első vedlést követően azonban már növényi anyagokkal táplálkoznak. Ilyenkor szélednek szét és kezdenek károsítani. A cserebogárpajorok (lárvák) sárgásfehérek, sarló alakban meggörbültek. A fejük barna. A potroh végén lévő bőr nagyon vékony, ezért a bél tartalma áttetszik rajta. Teste ráncos, vörhenyes színű és hoszszabb-rövldebb ritkás szőrzet borítja. A legtöbb táplálékot az utolsó (L3) lárvaállapotban lévő 40—50 mm hosszú egyedek fogyasztják. Főleg a saláta és a mák gyökerén fejlődnek jól. Mikor a talaj 6—7 C-fokra melegszik, a lárvák néhányan méteres körzetben mind függőleges, mind vízszintes irányban megkezdik táplálékkereső útjaikat. Aho! megfelelő gyökerekre lelnek, ott megállapodnak, táplálkozni azonban csak 11—12 C-fokos hőmérsékleten kezdenek. Tavasszal — nyár elején (május, június) — a pajorok a talaj felszínének közelébe jönnek. Eső után a nyár végén is itt tartózkodnak. Télen viszont I méteres mélységig is lehatolnak. A cserebogarak fejlődése körülbelül 3 évig tart. Ebből két évet lárvaállapotban, 6—8 hetet bábállapotban töltenek. A bábozódás többnyire augusztusban, ásónyomnyira, néha mélyebben, történik. A báb 30—4o mm hosszú, ún. szabadbáb, amelyen a lábak és a test többi része Jól megkülönböztethető. A bábbölcsőből az ímágó őszszel kel ki. Kivételesen ezért kisebb számban, ha hosszú és meleg az ősz, már életük második évében is repülnek. A kifejlett rovarok azonban többnyire a bábkamrában áttelelnek, és a következő év áprilisa végén, májusa elején — mikor a levegő eléri a 15, a talaj a II C-fokot — Jönnek elő. Előbb a hímek repülnek. Rajzásukat erősen befolyásolja az időjárás. Legerősebb az esőt, lehűlést követő felmelegedés Idején. A párosodás 7—10 napos rágás után történik. A nőstény többnyire a táplálékul szolgáló fa közvetlen közelében, 10—30 cm mélyre beássa magát, és Itt rakja le petéit. A kifejlett bogár és lárvája egyike a legveszélyesebb kártevőknek. Míg az imágók a nyárfák, juharfák, tölgyek, csonthéjas gyümölcsfák, szelídgesztenye stb. leveleit pusztítják, addig a pajorok a nővé' nyék gyökereit és más föld alatti részeit rágják. A burgonya vagy más növény gumójában szabálytalan üregeket, lyukakat rágnak (odvasílanak). A' szőlőoltványok, dugványok, facsemeték, cserjék, zöldségek gyökereit elrágják, vagy rajtuk hosszú rágási felületet, vájatot ejtenek. így ezek megsárgulnak, elhervadnak. Az ilyen pusztuló növény közelében többnyire megleljük a tettest is. A cserebogaraknak számos természetes ellenségük van. Köztük rovarevő madarak (csóka, dankasirály, seregély, ve' tési varjú), emlősök (vakond, cickányoki, ragadozó futőbogarak (futrinkák), élősködő für' készlegyek, tőrösdarazsak. A’ cserebogárpajor a vaddisznónak és a házisertésnek Is kedvelt csemegéje. Az imágók ellen eredményesen védekezhetünk, ha a fákról lerázzuk és elpusztítjuk' ókét. Ez a módszer kora reggel, vagy hűvös Időben ajánl' ható, mikor a bogarak még megvannak dermedve. Szakírónk, Matlák György mérnök szerint a pajorok ellen a talaj fertőtlenítésére évelő kultúrák (szamóca, faiskolák, szőlócsemeték telepítése stb.) esetében, megelőzésképpen, a Basudin 10 G ajánlható. Dr. Pomical Richárd Az egyenlőszárnyúak rendjébe tartozó pajzstetvek (Coccldae) családja és az ide tartozó fajok nevüket onnan kapták, hogy nagy részüknél a kifejlett rovarok hátát domború, többé-kevésbé félgömb alakú kemény pajzs borítja. Tápnövényeik szárán apró kerek vagy ellipszis alakú dudorokként mozdulatlanul ülnek. A viaszos pajzstetvek családjába tartozó fajok testét azonban pajzs helyett viaszváladék borítja. Helyváltoztató képességüket egész életük folyamán megtartják, ezért vándorpajzstetvek néven Is ismertek. A pajzstetvekre a nagyfokú ivari kétalakúság Jellemző. Míg a nőstények lárva állapotuk elmúltával lábaikat elveszítik, lete’epszenek, szívókájukat e növényi szövetekbe mélyesztik és pajzsot növesztenek, addig a hímek bábállapotuk után mozgásképességüket visszanyerik, sőt szárnyat növesztenek. A kaliforniai pajzstelű mellett legveszélyesebb fajuk a közönséges pajzstelű (Parlhenolecanium/Eulecanium/corni). Sokféle — több mint 70 tápnövénye van. Leggyakoribb azonban az akácfán, ezért akácfa pajzstetünek Is nevezik Nőstényének pajzsa erősen dombo-A közönséges teknöspajzstetű rú, fényes, barna, 4—5 mm átmérőjű. Mindkét nem lárvája jóval kisebb, lapos, alakja tojásdad. A nőstény júniustól kezdődően több ezer petét rak. A peték akkor is életképesek, ha előzőleg nem termékenyültek meg. (Ezt a szaporodási módot szűznemzésnek nevezzük.) Petecsomója tejbedarára emlékeztet. A kikelt lárvák szabad szemmel rosszul látható, sárgás, lassan mozgó állatkák. A növény vékony zöld hajtásait, leveleit szívogatják. Ennek nyoma apró, világos foltok alakjában, jelentkezik. Vedlés után színük vöröses lesz. A A 2—2,5 mm hosszúságú lárvák a fák fás részein telelnek át. Ennek a fajnak évente csak egy nemzedéke van. Leginkább a szilvafákat támadja meg.. Erós fertőzés esetén az ágak elhalnak és a gondozatlan fa 3—4 év alatt elpusztul. Nemcsak szlvogatásával — a növényi nedvek elvonásával, a sebbe juttatott méreggel — károsít. Komoly veszélyt jelent a mézharmat néven ismert váladéka fs. Ez ut. kedvező táptalajt jelent a korompenésznek. (A korompenészt nem parazita gombák okozzák ugyan, bevonatuk azonban mégis nehezíti a növény légzését, asszimilációs képességét. csökkenti a fák életerejét, a gyümölcs cukortartalmát külsejét pedig rontja, s így piaci értéke kisebb lesz.) Hogy a gyümölcsösökben elszaporodását meggátoljuk a- Jánlatos az itt lévő akácfákat kivágni. A megtámadott gyümölcsfákat rügvfakadás előtt Ar bőről M-el vagy Nitrosan 50-el kezelhetjük. Felvételünkön rózsatövön megtelepedett nősténvek pajzsai és a Jóval kisebb ovális lárvák vannak. P. R. A közönséges vagy akácfa pa)zstetű (A szerző levétele)