Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-28 / 12. szám
% SZABAD FÖLDMŰVES 1Э37. március 28. Próbatétel előtt A Hnsszúszói (Dlhá Ves) Egységes Földműves-szövetkezet a több mint háromezer hektár mezőgazdasági területével — ebből ezerötszáz a szántó — a Rozsnyói (Rožňava) Járás egyik legnagyobb gazdasága. A termőhelyi adottságokat hosszú időn keresztül kihasználatlanul hagyó szövetkezetben a 7. ötéves tervidőszak folyamán 25 millió koronát kitevő ráfizetéssel gazdálkodtak, és összesen 14 millió korona állami támogatást emésztettek fel. Äz évenként betervezett veszteséget mindig „túlteljesítették“. Már az első években • nyilvánvaló lett: az efsz, a kinevezett szakembergárda hozzá nem értése, felelőtlen kontárkodása miatt indult el lefelé a lejtőn. Ekkor még fel lehetett volna tartóztatni-'a mélybe zuhanást. A felettes irányító szervek sajnos, nem léptek közbe időben. Bíztak az átlátszó ígérgetésekben, hitelt adtak az „ezentúl mindent megteszünk“ fedezet nélküli fogadkozásoknak, ahelyett, hogy megakadályozták volna a szakmai „ziillöttség“ elfajulását. A veszteségpártoló „kebelbarát“ gazdaságpolitikának két esztendővel ezelőtt vetett véget a járási pártbizottság; az árokban veszteglő szövetkezet élére Ferdinand Zoltán agrármérnököt nevezte ki. Megindulhatott a konszolidáció: a gazdasági kártétel felszámolása. Látványos sikerre senki sem számított és nem is számíthatott. Az elhanyagolt, „kimerült“ termőföld, a genetikailag is leromlott állatállomány, a korszerűsítési program hiá- 1 nya, a tagság megcsappant bizalma —• gordiuszi csomóként állt útjában a gazdaság talpraállítására kifeszített „intenzifikációs“ mentőkötélpályán. Míg az 1985-ös esztendőben 5 millió 705 ezer koronát .tett ki a mérleghiány, ugyanakkor a 8. ötéves tervidőszak első évében a 2 millió 900 ezer korona tervezett veszteséget 50 ezer koronával s’kerűlt csökkenteniük. Az idén mindössze 1,8 millió korona Jövedelemhiánnyal számolnak, s ha nem lépnek, fel nehézségek a feszített ütemű tervteljesítési program megvalósítása során, úgy 1988-ban átlépik a „Rubikont“. Az évtized végén pedig ötszázalékos rentabilitással, kezdősebességgel szeretnének visszakanyarodni arra az útra, amelyről a hetvenes évek végén lecsúsztak. Ennek érdekében az elkövetkezendő négy esztendő folyamán hat százalékkal kell növelniük a bruttó mezőgazdasági termelést. A jövedelmezőség és az újratermelés biztosításához a terme’ési - költségek zuhanásszerű csökkentésén át vezet az út. Lássunk erre egy példát: Száz korona teljesítményértékre 1985-ben 100 korona és 50 fillér anyag- és bérköltség jutott, tavaly pedig mintegy hat koronával kevesebb. Egy tonna búzának az önköltsége 1985-ben több mint 4 ezer koronára rúgott, de a rákövetkező esztendőben már 2 ezer 500 koronára csökkentették. A tejtermelés sem rentábilis: 5 korona 80 fillért költenek egy liter tej kitermelésére. Az új vezetőség őszinte szándékának. szakmai hozzáértésének és folyamatos csclckvőkészségének eredményességét számos olyan probléma béklyózza, amelynek megoldásában nem ők az illetékesek. Most és itt csak egyről — a szakemberhiányról — teszek említést. Egyetlen főiskolai végzettségű szakembert sem találunk a termelésben!... A szövetkezet mérnök közgazdásza is elhagyta a gazdaságot. Hol van hát a megoldás? Arról van ugyanis szó, hogy erről a járási székhelytől félreeső határmenti vidékről „valahogy“ senki sem tud bejutni a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolára. Márpedig helybéli szakemberekre van szükség, mivel az idegenből Ideszerződtetett agrármérnökök eddig még mind „elszöktek“ innen. Ferdinand Zoltán, az efsz eme súlyos problémáját feltárta a járási pártbizottság előtt, ahol azt tanácsolták neki: hívják meg a szövetkezetbe a mezőgazdasági főiskola rektorét, és vele próbálják meg dűlőre vinni az ügyet. A tanácsadás elvben jó, csákóét ha úgy vesszük, nem a Hosszúszól Efsz az egyetlen ilyen problémával vesződő gazdaság Dél-Szlovákiában. Miért a hegynek kell Mohamedhez menni, avagy miért nem lehet az írásban benyújtott, indokolt igénylésekhez arányitva szabályozni a mezőgazdasági főiskolára való bejutást?. .. De mindez „már nem az én asztalom“... Ä szövetkezet „fekete éveiben“ általános gyakorlatnak számított, hogy a főagronómus és az elnök is csupán a vetés megkezdésekor, és az aratás idején mentek ki a táblákra. A szervezési űrben a csoportvezetőkre és a traktorosokra hárult a szántóföldi munka irányítása és az agrotechnikai előírások érvényt télén )esítése. Mindezekről azért számolok be részletesen, mert meghatározó tényezőkké váltak. A termőföld ugyanis nehezen heveri ki a kontárkodó álszakembereskedést. A múlt évi szántóföldi helyzetkép bemutatása is némi tanulságtevéssei járhat: A kalászos gabonafélékből — a terveknek megfelelően — 3,5 tonnás átlaghozamot értek el. A járásban csupán ez a szövetkezet tudott szállítani — mintegy 300 tonnányi — minőségi sörárpát. A 140 hektáron elvetett szemes kukoricából csak 108 hektárról takarították be a termést — 5,3 tonnás hektárhozammal —, mivel a vadkártétel megelőzése érdekében a táblákat körül kellett vág. ni. A silókukoricát (150 ha) — évről évre megismétlődő — 40—50 százalékos vadkártétellel termesztik. E- gvetlen ipari növényük a mák, hetven hektáron vetették, s ebből a jégverés miatt tizenegy hektárnyit ki kellett szántani. A maradék területen a tervezett 600 kilogrammos hektárhozam helyett mindössze 290 kilogrammot értek el. Mivel a mák termesztése még Ilyen kicsi hozam mellett is gazdaságos, „jövedelemfejlesztő“ szerepe miatt a jövőben megfelelő vetőgéppel kell elvégezni a vetését. A növényvédő szerek alkalmazásában pedig a szakszerűségre kell törekedni. Tavaly a növényvédelemmel megbízott „szakemberek“ indo kolatlan óvatossága miatt elgyomosodott a növényzet... A takarmányrépával pedig úgy jártak, hogy miután a jégverés ellenére ötven hektáron 51 tonnás átlaghozamot adó termést szakszerűtlenül elvermelték — a fele megrothadt... A tizenkét hektáros zöldségkertészet mindössze 44 százalékra teljesítette éves tervét, a vegyszeres növényvédelem hiánya, szervezési hiányosságok miatt. Az Idén, magról szaporított vöröshagymára és az őszi káposzta termesztésére szakosodtak. Abbahagyják a fokhagyma, karfiol, karalábé és uborka termesztését. Ä rétek (330 hektár) fűtermését egyszeri kaszálással gyűjtötték be. A legelőként nyilvántartott terület kétharmada már félig-meddig erdő. Ä legelóletisztítás, a gyepfelújltás a soron lévő feladat. Az ötéves tervidőszak hátralévő éveiben mintegy száz hektár benőtt, elbokrosodott területet akarnak „visszahódítani“ az agrokémiai vállalat Kabar típusú gépeivel. Az ezt követő gyepfelújításhoz állami támogatást is kértek. Eztdáig a hatalmas kiterjedésű legelőik — a mezőgazdasági földterület fele — ellenére kooperációs legelőkön próbálkoztak az üszők nevelésével. A próbálkozás nem hozta meg a várt eredményt. Rájöttek arra, hogy az itteni földterülen kell olcsóbb és hatékonyabb megoldást találni a szövetkezet másik nagy gondjára, a zárt állatforgó kialakítására, amelynek jelentős tényezője a takarmányszükséglet biztosítása. f Tavaly száznegyven üszőt és 28B tonna szénát vásároltak! ... Mintegy 135 ezer literrel kevesebb tejet értékesítettek a tervezettnél; a fejési fitlag 2 ezer 830 liter volt. A katasztrófáiig vízhiány miatt nemcsak a legelőkre, de az istállókba is hordani kellett a vizet. Ennek tudható be, hogy az eladott tejmennyiségnek csupán az 56 százalékát minősíthették első osztályúnak. Ezzel 304 ezer korona veszteség érte a szövetkezetei. A 4,2 százalékos borjúelhullás magyarázata: a nagy kapacitású korszerű tehénfarmon az elkülönített 60 férőhelyes „borjúbölcsődében“ nem tudják elejét venni a fertőzéses megbetegedéseknek. Az 1985-ös évhez viszonyítva 695-tel — kétezer darabra — növelték a sertésállományt. Míg a csoltői (Collovo) gazdasági udvaron átlagban több mint 18 malacét választottak el anyakocánként, addig a korszerűsítésre váró lekenyei (Rohnňovoj istállóban csak 13 darabot. Borzován (Sílická Brezová j egy négyszáz férőhelyes istállót építenek a hízóállatok számára. A tervezett 54 dekás napi súlygyarapodást négy kilogramm abraktakarmány felhasználásával érték el (korszerűtlen etető technológia, ta-, karmánylopkodás.. Ä kisegítő melléküzemági tevékenység visszaesett. Itt a jövőben a munkaidő hatékonyabb kihasználásával számolnak. A beruházások terén Is számottevő a feladat. Lekenvén egy kétszáz férőhelyes tehémstállót kell építeni, hogy „innen“ trágyázhassák a környező földeket, s ne kellien az Istá’lótrágvát tíz kilométerről, Borzovárő! fuvarozni. Égető szükség van egy korszerű génlavitóroűhelvre. Felújításra vár az anvakoca-istálló. Csak a környezetkímélő trágyatelepek létesítésével térhetnek át a konténeres trágvakthordásra. A tömegtakarmánvok minőségének iavítása végett totvábbi széna- és silótárolókra van igény. A munkaszervezés és az Irányítás területén ts atanvntően úi módszerek bevezetésére határozták pl magúkét. Az ágazat) vezetésről áttértek a terii’eti irányításra. Havonta tartanak termelési értkezleteket és az eddiginél több figyelmet fordítanak a k'oez tott feladatok teljesítésének ellenőrzésére. Fokozatosan kíván iák bevezetni a brigádszerű szervezési és 1avadalmazási formát. A termelési költségek csökkentése mellett a munkaidő maximális kihasználásának biztosítása lelentl a harmadik számú kulcsfeladatot. A laza munkafegyelem Javítását elnapolhatatlan szűk ségszerűségnek kiáltotta ki az Idei zárszámadó közgyűlésen a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke. A ténymegállapításokból egyúttal a megoldandó feladat Is kiviláglik__ Az erő- és munkagépekkel a földekre Indulók későn hagyják el reggelente az udvart. Az állattenyésztésben a becsületes állatgondozók helyett etető- és fejőmunkásokat tartanak nyilván, akik közül néhányan négykor, mások ötkor, némelyek pedig fél hatkor érkeznek meg munkahelyükre, az Istállóba. De hazafelé már valamennyien egyszerre Indulnak (!?...); A melléktjzemágban dolgozó építőcsoport 1986-ban 141 ezer korona ráfizetéssel dolgozott egyik csetnekl építkezésen. Ok: igazolatlan munkaórák, alkoholfogyasztás a munkahelyen. .. A jelentés szerint, a számításba Jöhető agrotechnikai módszerek bevezetésével, megfelelő védekezést formát kell kialakítani az övről évre nagy károkat okozó vlzerózlő ellen. KORCSMAROS LÄSZLÖ GÉPIPARI CjDONSÁGOK Ä Brnót Nemzetközi Gépipart v'ásár 28. évfolyamán aranyérmet nyert a SIGMATIC PS típusú széles sávú öntözőberendezés, az Olomouot Sigma konszern gyártmánya. A korszerű öntözőberendezés alkalmas a magas növénykultúrák öntözésére, valamint az öntözővízzel együtt a levélműtrágyák és a talajfertőtlenítő szerek kijuttatására. Az építőelemekből összeszerelhető öntözőberendezés lehetővé teszi az öntözhető terület szabályozását 3 hektártól 50 hektárig. Ä szignalizációs és távirányító berendezéssel felszerelt öntöző, valamint a mikroszámítógépes Irányítóközponttal ellátott szivattyúállomás egy komplex automatizált öntözőrendszert alkot. A TALAJ NÉPGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE A huszadik század második felében az emberiség legnagyobb problémáját az emberi társadalom és a környezet kölcsönhatása jelenti. O'yan tudományágak fejlődtek ki, amelyek a bioszféra alapelemeit — a vizet, a talajt, a levegőt, a növény- és az állatvilágot — az ember szolgálatába állítják. Ezen tudományágak közé tartozik a talajtan, a pedológia. A pedoszféra a bioszféra aiapkomponense. jelentős szerepet játszik az energia felhalmozásában és elosztásában, valamint a kémiai anyagok biológiai körforgáséban. Fz néikiilözheteteíen folyamat az élő szervezetek számára. Lényegesen befolyásolja a litoszférában, az atmoszférában, a hidroszférában és a bioszférában végbemenő folyamatokat. A talaj nemcsak a termelőeszköz és az életkörnyezet tegfontosahb e'emének a szerepét tölti be, hanem energetikai funkciója is van. Ez abban rejlik, hogy a föld a napsugarak k:netikai energiáját humusz formájában potenciális energiaként akkumulálja. Földünk növényvilága évente mintegy 0,5 X lid5 kWó napenergiát köt le fotoszintézis útján. Ebből éle|pm, takarmány és üzemanyag formájában 7,0(1 X10l? kWú-t fogyasztunk el. Ebből következik a föld további funkciója: a növényzet részére ugyanis terii’etet nyájt, hogy ezt az energiamennyiséget akkumulálni tudja, s ezáltal biztosítsa az emberek és az állatok élelmét. A termőföld funkciójából kiindulva ennek kihasználása sokrétű. Ezért a mezőgazdaságban mindig meg kell határozni az elsődleges kihasználási módot. A mezőgazdaságban, főleg a növénytermesztés szakaszán egyre nagyobb mértékben előtérbe kerül az összpontosítás és a szakosítás. Ami az adott körülmények között a legjobban megfelelő növénvkui túrák és á’latfajok tartását jelenti az önköltségek csökkentésének a figyelembevételével. A növénytermesztés legjelentősebb belterjesítő tényezői közé a nagyhozamü fajták és a kemizá'ás sorolható. Mindkét tényező nagymértékű hozamnövekedéshez vezethet, valamennyi talajtípus esetében. A termés nagyságára nézve pedig látszatra úgý tűnik, hogy a talaj jelentéktelen tényező. Ezért alakultak ki a múltban olyan nézetek, miszerint eltérő talajokon egyforma hektárhozamok érhetők el, hasonló szintű tápanyagpótlás esetén. Szem előtt kell tartani azt a ténvt, hogy a növénytermesztés, mint biológiai folyamat a talaj és a klíma sajátos feltételei között megy végbe. Az adott termőhelyre pedig a talaj sajátos fizikai és kémiai tulajdonságai a jellemzőek. Ennek következtében évjáratonként jelentős termésingadozások tapasztalhatók, még az agrotechnikai intézkedések tüzetes betartása esetén is. Kísérletek igazolták, hogy a talaj fizikai tulajdonságai nagymértékben befolyásolják a tápanyagfelvételt. Tehát a hozamok alakulását a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai nagyban befolyásolják. Pontosabban fogalmazva, a termés nagysága különböző tényezők egyetemes rendszerétől függ. Hozzunk fel erre egy példát. Az elmúlt évtizedek során jelentősen nőtt a talajba adagolt műtrágyák mennyisége, javultak az egyes fajták genetikai tulajdonságai, tökéletesedett a technika, s nőttek a meliorációs beruházások, több lett a mezőgazdasági szakember stb., mégis azt tapasztalhatjuk, hogy a hektárhozamuk nem növekedtek lineárisan a tápanyagok adagolásával. A talaj termőképessége ugyanis abban rejlik, hogy ez milyen mértékben képes a növény számára biztosítani a legfontosabb életfeltételeket, vagyis a yíz-. a tápanyag- és a levegőellátást a tenyés/idö folyamán. E létfontosságú feltételekre az egyes nüvényknlíűrák igényéi különbözőek m:vel tápanva»-, víz- és levegőszükségletük nem egyforma. Éppen ezért a növénytermesztés belteriesítése érdekében figyelembe kell venni a talaj ökológiai tényezőit. A talaj termőképességét egy egész sor tényező befolyásolja: — a föld geológiai fajindése során létrejött összetétele, amely állandó jellegű tényező, s ezt az ember nem befolyásolhatja; — a bizonyos mértékben módosítható tényezők kiizé tartozik például az altalajvíz szintje, a talajok vizenyőssége stb.; — az ember tudatosan befolyásolhatja a talaj tápanyagszintjét, a kémhatását, a biológiai aktivitását, a szervesanylag-tartalmat stb. A nővénvtermesztés belterjesttése szempontjából leginkább az utóbbi csoport jöhet számításba Mert az agrotechnikai gyakorlat csak azon tényezőket tudja kihasználni, amelyek könnyen változtathatók. A gyakorlatban azonban sokszor nem veszik figyelembe a talaj geológiai összetételének állandó jellegét. E helytelen felfogás következtében a talaj kihasználása országos viszonylatban egyoldalúan, pausá'szoröen történik. Kedvezőtlenül hat az a tény is, hogy a talajgazdálkodásért felelős reszortok nagyon szerteágazók. így a földgazdálkodás és kihasználás sincs kellőképpen összehangolva. Továbbá a meliorációs program megvalósítása keretében sincs meg az összhang a hidromel'oráció és az agromelioráeió között. Éppen ezért a talajtani kutatásnak a mezőgazdasági agronómia! gyakorlattal együttműködve nagyobb területegységekre — például egy kooperációs körzetre, a terület sajátosságait figyelembe véve — komplex talajjavítási intézkedéseket kelt kidolgozni. Csak Így érhető el a termésbiztonság, a növénytermesztés belter jesítése, a műtrágyák jobb hasznosítása. Ez segítheti elő a termelés összpontosításának és szakosításának további elmélyítését. Napjainkban az intenzív mezőgazdasági termelés megköveteli a nagy teljesítményű gépek bevezetését, s enpek megfelelően a nagy területű táblák kialakítását. A nagyüzemi iparszerű termelés szükségessé teszi továbbá a hagyományos termelési módok felváltását, ami jelentős változásokat von maga után a melléktermékek kihasználása tekintetében is. A hozamok növelése érdekében nagy mennyiségű műtrágya, vegyszer és növényvédő szer, az állattenyésztésben pedig növekedésszabályozó, vitamin és antibiotikum kerül a biológiai körforgásba. Ezért sorolják ma a mezőgazdaságot a legnagyobb környezetszennyező ágazatok közé Am a növényvédő szerek és a műtrágyák alkalmazása nélkül a hozamok jelentős mértékben csökkennének. Ezért ma a vegyiparon a sor. hogy olyan műtrágyákat gyártson, amelyek biológiailag könnyen lebonthatók, de a vízben nehezen oldódnak. Továbbá olyan peszticidekre lenne szükség, amelyek küldetésük betöltése után a talajban gyorsan bomlanak, s nem hagynak maguk után káros hatású anyagokat. VISNYEI IMRE agrármérnök 1п«шв?иг:ааввавявававв Az NDK mezégazdságában jóval nagyobb mértékben kihasználják a napenergiát, mint hazánkban. Példa erre az LPG Pflancenproduktion Krumbach-Kaufbach cég által sorozatban gyártott takarmánytároló, nv lynek energiaszükségletét integrált napkollektorok szogáltatják Ezeket egy könnyű szerkezetű pavilon tetejére szerelik fel (Fotó: —lk 4- —ita ?
