Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-28 / 8. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 14 1987. február 28.. f I • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT 9 HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • Szlovákia vizeinek királva - a dunai galóca Hajlamosak vagyunk arra, hogy az állatokat emberi tulaj­donságokra, méltóságokra uta­ló Jelzőkkel lássuk el. Ha ezek a Jelzők nem Is mindig talá­­lóak, kifejezik azt a megkü­lönböztető figyelmet, amelyet birtokosai az ember szemszö­géből .nézve valami úton-mő­­don kiérdemeltek. A dunai galócát (Hucho hu­­cho) a szlovákiai horgászok és halkutatók, nem kis büszkeség­gel és előszeretettel nevezik a hazai vizek királyának. Kétség­telenül királyi is ez a Lazac­­félék (Salmonidae) családjába tartozó ragadozó. A századiad­ban, 5-ben csak elvétve fordul­nak elő; 13-ból teljesen kipusz­tultak. A folyók sebes, hideg vizű, mély szakaszait kedveli. A Du nában úgy Štúrovo—Budapest szakaszig hatol le. A Vaskapu tájékának zuhatagos vizeiben is élt. Budapest alatti és a! -dunai előfordulásáról nincs adat. Szája a lazacfélékre Jellem­zően ....... mélyen hasított s a felső állkapocs a szem mögé ér.” .......az állkapcsok hátra­felé hajló, egysoros, ritkán állő fogakkal fegyverzetiek”. A galócák könnyen felísmer­gyon igényes. A sebesen áram­ló, helyenként erősen elmélyü­lő, tiszta vizeket kedveli. El­terjedésének egyik előfeltétele, hogy a víz hőmérséklete 15 C­­-fok alatt legyen, és literen­ként legalább 8—9 mg oxigént tartalmazzon. Átmenetileg eltű­ri a' jóval alacsonyabb (5 mg) oxigéntartalmat és a 20—22 C­­-fokos hőmérsékletet is. Április-májusban kis számú csoportokba gyülekezve az ár ellenében a 0,30—1,2 m mély­ségű, gyors folyású, köves, ka­vicsos aljzatú hegyi folyócs­kákba. nagyobb patakokba vo­nul ívni. Vonuláskor 1,5 m dúló táján vizeinkben 160—170 cm hosszúságú, 50—70 kg-os példányai is éltek. Manapság azonban ritkák mint a kirá­lyok, főleg az óriáspéldányok. Az utóbbi évtizedek legnagyobb galócáiét 1965-ben a Dráva osztrák szakaszán fogták; 130 cm hosszú, 26 kg tömegű volt. Ez a nemes ragadozó a Duna vízrendszerének endémlkus fa­ja. Az Alpokból, a Dinárt he­gyekből, a Kárpátokból, rész­ben a Cseh-Morva masszívum­ból és a Sumaváből leömlő vi­zekben él. Az Európában álta­lánossá váló vízszennyezés előtt e Dunában és 34 mellékfolyó­jában volt többé-kevésbé gya­kori. Manapság népes állomá­nyuk már csak 9 — elsősorban alpesi — folyóban él. a Duna 7 mellékfolyójában kis szám­hetők hosszú, úszősugár né] küll zsírúszőjukről. Az fvés Idején jellemző rájuk a nemi kétalakúság (dimorfizmus). Az ikrások színe az olivazöldtől a szürkéig változik, hasuk feltű­nően fehér. A hímek rézvörö­sek vagy sötétlilák. Sötét a hasoldaluk is. Az esetek 1 szá­zalékában azonban a nőstények színezete intenzívebb lehet mint a hímeké tvarérettségü­­ket csak 4—8 év után érik el. Archaikus (ősi) vonásokat hor­dozó fa). Erre utal. hogy emb­­rtőja fejlődése végét? — más lazacféléhez viszonyítva — fej­letlenebb ősi vonás a testszel­vények magas száma f721 Is, a lazacoknál ez lóval kevesebb (54—79), valamint az oldalvo­nal pikkelveinek jellege. Környezetével szemben na* akadályokat is képes legyőzni, de az eifiber emelte gátakon nem lut át, ezért ívőhelyeinek száma erősen megcsappant. Úgy 1800—2000 ikrát rak. Az Ivás után visszatér eredeti élő­helyére. Barkúszőjával előre, lassan sodortatja magát az ár­ral egy-egy mélyebb részig, ott megpihen, majd folytatja útját. Falánk ragadozó; „ami él, és száján-torkán befér, azt meg Is támadja, le ts nyeli, legyen az hal, rucza, vízi patkány vagy bármi”; — írja Herman Ottó (A magyar halászat könyve, Budapest. 1887). Csökkent mér­tékben, de még az ivás ideje alatt is táplálkozik. Vizeinkben főleg veresszárnyú koncért, nyúldomolykót. küllőket, éva­­keszegef slb. ragadoz. Az lsarban, Innben, Ennsben, de leginkább a Szávában még manapság ts gyakori. Ná'unk a Morvában, annak felső sza­kaszán élt. Ma már csak elvét­ve található. A Vágban a Féke­­te-Vág torkolatvidékétől Tren­­őínig, az első világháború előtt. Pöstyéníg (Piešťany) hatolt le. Hlohovecben még 1924-ban is zsákmányoltak dunai galócát. Az Árva folyó egész szakaszán gyakori volt. Manapság első- ; sorban a Turiec folyóban él. Azóta, hogy a Martinban lévő cellulózgyár' beszüntette mun­káját, egyúttal a folyó szeny­­nyezését, újból megjelent a Vrútky—Moškovce szakaszon. Tudományos szempontból mint endémikus fa), horgászati szempontból mint sporthal egy­aránt komoly figyelmet és vé­delmet érdemel. Fogását ná­lunk már a két világháború között szabályozták. Szlovákia területén 19r2 óta csak külön engedéllyel zsákmányolható és a megfogott példányokból csak egy tartható meg. Horgászatát csak november 1-jétől decem­ber 31-ig engedélyezik. Január l-jétől október 31-ig védett. Jugoszláviában, ahol a legerő­sebb állomány található, szin­tén csak külön engedéllyel, speciális horgászszerszámmal és külön díj lefizetése ellenében fogható. A zsákmányból napon­ta egy hal tartható meg. ^Ennek a ritka, veszélyezte­tett fajnak rezervátuma ©gye­dül csak nálunk van, a Turiec folyócska 21 km-es szakaszán. Az 1966 óta védett terület ki­terjedése 62 ha. A Bratislava! Halászati és Hidrobiológiái La­boratórium álláspontja szerint a rezervátum statútuma a vé­dett területen alig érvényesül, s magát a folyót a tervezett regulációk veszélyeztetik. Dr. Pomichal Richard Ajánlott irodalom: Holčík, J., Hensel, K. és kol.: Hlavátka. Bratislava 19ö4 AÜKAS JÓZSEFET Ülés­­házán (Nový Zivoí-Eliá šovee) mindenki Jotti bácsinak ismert. A község la­kói szeretik és tisztelik a JÓ humorérzékkel megáldott nyug­díjast. Be kell vallanom, hogy nagyon bátortalanul vetettem papira a nyugdíjas szót, mivel rá nem érvényes az, ami e szó olvasásakor eszünkbe fut. Az ő esetében csupán az idő múlá­sát, de nem a munkakedv lany­hulását jelzi az eltelt hat és fél évtized. Tevékeny ember, akit szinte minden érdekel. Látogatóban Amikor az eltelt évtizedek­ül, a múltról fagattam, ízes nyelvjárásban, bő humorral fű­szerezett élménybeszámolót tar­tott. Pedig tudom, hogy nem volt könnyű az élete. A Sziget­ben laktak a Duna mellett, a­­hol csak a saiát erejükben bíz­hattak. A nehéz, gondokkal fel­hős időszakból is a derűs ese­ményeket, tréfás történeteket említi. A gondokkal' küszködő csallóközi család viszontagsá­gairól nem tóle, hanem a fele­ségétől hallottam egy-egy meg­jegyzést, sokat sejtető kusza mondattöredéket. Mivel a Duna közelében lak­tak, nem csoda, hogy már gyermekkorában megszerette a természetet, a vizet. Akkor még a dél-szlovákiai folyók vize is tiszta volt, s az egyes halfajoknak szép számmal a­­kadt képviselőjük. Elkomorul az arca, amikor az ötvenes évek nagy vízszennyezéséről beszél. Az akkort események, a vízfelszínen sodródó elpusztult haltetemek iszonyatos látványa olyannyira megviselte, hogy több évig nem ts járt le a víz­partra. Az 1980-as körzetesítést köve­tően az SZUSZ Dunaszerdahe­­lyi IDunajská Streda) Városi Szervezetének ötödik körzete­ként tartják nyilván az illéshá­zi horgászok 3 hektár nagyságú vízfelületét. Farkas József már hetedik esztendeje halgazda­­iként végzi az ezzel járó teen­dőket. Két tavuk van: a Kövecsesl­és a Bartuszi-tó. Az elsőben fő­leg a ponty és a kárász talál­ható meg. nagyobb mennyiség­benA Bartuszi-tó halfajokban jóval gazdagabb, mivel van ben­ne süllő, csuka, busa, ponty, dévér és kárász egyaránt. A vi­szonylag korlátozott horgászati lehetőségek következtében egy­re nagyobb figyelmet szentel­nek a halivadék-nevelésnek. A városi horgászszervezettöl ka­pott halivaáék jelentős mérték­ben javítja a halállomány ősz­­szetételét. Ezen a területen csak a körzetesítést követő időszakban érnek el jó ered­ményeket, mivel az ezt meg­előző években eléggé elhanya­golták a halivadék telepítésé­vel járó feladatok végzését. A halgazda véleménye sze­rint nagyobb figyelmet kellene fordítani az ifjú horgásznemze­dék nevelésére és továbbkép­zésére. A fiatalok ugyanis nem vezetik rendszeresen a fogási naplót, ami megnehezíti az ál­lomány, illetve a zsákmány pontos felmérését, s a takar­mányadagok elosztásakor is nehézségeket okoz. A körzet horgászati felszere­lése megjelelő, s a halivadék­­-neveléshez szükséges eszkö­zökből nincs hiány. A halgazda hacsak teheti, naponta lejár a vízhez, ellenőrzi a körzetet. A téli lékvágást sem szereti más­ra bízni, s a halivadék-nevelést teendőket is szívesen végzi. Farkas Józsefet nemcsak a horgászok keresik fel gyakran, hiszen több mint másfél évti­zede 6 a Csemadok helyi szer­vezetének az elnöke. A község tiayes-bajos dolgainak végzésé­ből ts kiveszi a részét. Szá­mos rendezvény szervezőjeként nemcsak a községben, hanem a járásban ts sokan ismerik. Olyan ember, akivel találkozni mindig örömet jelent, aki tisz­teletben tartja mások vélemé­nyét, de a saját igazából nem enged. Egyenes, tiszta ember, aki a szűkebb és tágabb érte­lemben vett családjáért min­dent megtesz. Szereti a mun­kát, és az iqaz, őszinte beszé­det. Ilyen szellemben nevelte négy gyermekét. Most az uno­kákon a sor, akik szívesen se­gítenek nagyapának a ház kö­rüli munkák elvégzésekor, le­járnak vele a vízpartra, meg­hallgatják tanácsait. Van mit tanulniuk. De nemcsak nekik. (bárdos) • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • A vadállomány és a vadászat Az ulöbbi időszakban egyre többet hallunk a vadállomány jelenlegi állapotáról, olvasha­tunk a vadászattal kapcsolatos kérdésekről. Sokan napjaink­ban Is úri passziónak tartják a vadászatot, egvesek periig státuszszimbólumként emlege­tik A sajtóban is olvkor-olvkor olvashatunk egy csípős meg­jegyzést, jegyzetet (Pravda, 1989. nov. 29.), miszerint a mai vadászok nagy része az egyko­ri Mikszáth-hősök nyomdokai­ban jár, s az „előkelőségből" verbuválódik. Azt. hogy az liven és hasonló vélemények mennyire megala­pozottak nem tudtuk egv cikk kerelében eldönteni Éppen e­­zért felkerestünk egy régi. ta­pasztalt vadászt, hogy mondja el e szép és nemes sporttal, valamint a természetvédelem­mel kapcsolatos nézeteit, szá­moljon be élményeiről. Répás Pál építészmérnök idestova im­már hász éve a Marcelházi (Marcelova) Vadásztársaság megbecsült tagja. Látogatásunkkor éppen a vadetetéssel kapcsolatos teen­dőit végezte Vendéglátónk ki­fejtette véleményét, hogy Ilyen­kor. amikor elül a puskadőrej, a vad védelemre és élelemre szorul. Az Idei valóban ke­mény tél alapos próbára tette a vadásztársaságok tagjatt. Répás Páltöl megtudtok, hogy az SZVSZ Marce’házj Vadász­­társaságának tagjai 3 ezer 200 hektár nagyságú területen gaz­dálkodnak. A harminckilenc tag példásan teljesíti a vadgaz­dálkodással kapcsolatos felada­tokat. A vadásztársaság nagy része (29 tag) a helyi egységes földműves-szövetkezetból ver­buválódott. A körzet kedvező otthont nyújt az aprövadnak és a vízfszárnyasoknak, mivel 30—40 hektáron erdő . 20—25 hektáron pedig tó. Illetve ná­das található. Egyetlen nagyvadjuk az őz, amelynek az állománya szapo­rodik. A vadásztársaság tagjai és a szövetkezet képviselői szorosan együttműködnek, se­gítik egymás munkáját. A va­dászok főleg a munkacsúcs idején nyújtanak hathatós tá­mogatást. A szövetkezet takar­­mányhnlladékkal és különböző állati eredetű termékkel járul hozzá a vadgazdálkodás sike­réhez. A sportszervezet képvi­selőivel is már huzamosabb ideje jó az együttműködés, aminek köszönhetően ^sikerült elmélyíteni a kapcsolatot. Az elmúlt vadászidényben a marcelházi vadászok négyszer vadásztak apróvadra. Vérfrissí­tés céljából éló nyulakat vásá­roltak, illetve cseréltek a távo­labbi vadásztársaságoktól. A nagyüzemi gadálkodáshoz leg­inkább a fácánállomány alkal­mazkodott, a fogoly és a fürj, sajnos, nem. A szervezeti élettel kapcso­latosan megtudtuk, hogy ne­gyedévenként tartanak vezető­ségi gyűlést ahol a vadgazda, illetve az egyes feladatokkal megbízott tagok beszámolnak tevékenységükről. A további teendőket is a vezetőségi gyű­lésen tárgyalják meg, amelyet általában a hnb. Illetve az efsz termében tartanak. 0 A természetet járva aka­ratlanul is szembe tűnik, hogy az aprftvadra számos veszély leselkedik. Az állományt alapo­san megdézsmáló kóbor állatok jelentős károkat okoznak. Mi­lyen intézkedésekkel igyekez­nek e kártételt megakadályoz­ni, illetve csökkenteni? — A mi területünkön egy­előre még nem olyan kritikus a helyzet. Az intézkedések kö­zül megemlíteném azt, hogy minden tagunknak évente hat darab „vámszedőt” kell puska­végre kapnia. Az orvvadászok kártételét öt vadőrünk igyek­szik megakadályozni. Sok prob­lémát okoznak a „fölöslegessé” vált kutyák, mivel sokan a ha­tárban igyekeznek megszaba­dulni a kiöregedett négylá­­búaktól. 0 Melyek voltak a mögöt­tünk levő időszak legfontosabb teendői, s milyen elképzeléseik vannak a tavaszi hónapokkal kapcsolatosan? — Mivel az idén szokatlanul vastagra sikeredett a hóréteg, s a jégpáncél is gondokat oko­zott, mindenekelőtt az állatállo­mány etetését kellett biztosíta­ni. Nagy figyelmet szenteltünk az etetőkhöz vezető utak meg­tisztításának. A fokozott törő­dés meghozta gyümölcsét, mi­vel az állomány viszonylag si­keresen átvészelte a hideg téli hónapokat. A vadásztársaság tagjai naponta bejárták a kör­zetet, feltöltöttek az etetőket, s távol tartották a kóbor ku­tyákat. A tavaszi teendők közöl elsősorban az apróvad védel­mét szükséges kiemelni. Zöld­aratáskor a hatalmas gépek elő] kell elijeszteni, eltávolíta­ni a fácánt, illetve a nyulat. Sajnos, a fácáncsibék mester­séges nevelése" ez ideig nem járt eredménnyel, ám újra pró­bálkozunk. Tagjaink az egysé­ges földműves-szövetkezet va­gyona megőrzéséből is kiveszik részüket. A hálás négylábúak (Fotó: Répás Csilla) # Ggy hallottuk, hogy az ebtenyésztők klubjában is tevé­kenykedik ... — Igen, de magamról nem szívesen beszélek. Annyit azon­ban elmondhatok, hogy a ma­gyar vizsla tenyésztők országos társaságának öt évig voltam a titkára, jelenleg pedig az el­lenőrző bizottság elnöke va­gyok. Magyar vizsláim már több elismerést szereztek, két ízben megkapták, a CACIB-díjat. Több külföldi versenyen, pél­dául Lengyelországban, szintén jó eredményeket értem el a maevar vizsláimmal. 0 Mutassa be nekünk a vizs­lát! — Nagyon ,,intelligens” eb, tanulékony és szófogadó. A jó bánásmódot mindig meghálál­ja. Szerintem az aprővad vadá­szatára a legmegfelelőbb négy­lábú. Sokak véleménye szerint eb' nélkül a vadász nem is ne­vezhető igazi mmródnak. 0 Nem széliünk még a va­­dászéiményekről .•.. — Úgy vélem, hogy minden vadásznak volt olyan szeren­csés napja, amelyre mindig szí­vesen emlékez'k. lómagamnak a szalonkalesek jelentették a legmaradandób élményt, ame­lyekre évek múltán is szívesen em^ékezem. A kecses jószág márciusban-áprlisbnn érkezik délről, pontosabban Kis-Azsíá­­ból, Görögországból. A baráz­dabillegetőt követi az egek or­szágúján. Szürkületkor, kis csoportokban, hullámokban ér­keznek. „Kocavadásznak” a szalonkára nincs esélye. Főleg kora hajnalban nyújt csodála­tos élményt a szalonka pissze­gése. Mindenekelőtt az erdős­­-mocsaras vidéket kedveli, ám a földön fészkel. Fára nem na­gyon száll. A szalonkavadászat olyan élményt nyújt a lesen levő vadásznak, amelyre még hosszú Idő után is szívesen emlékszik vissza. Vendéglátónknak, riportala­nyunknak szívből kívánjuk, hogy minél több Ilyen élmény­ben legyen része. A vele való találkozás megerősített bennün­ket abban, hogy a vadászok között még mindig a természe­tet szerető n'mródnk vannak többségben, akik az állatállo­mányt nem a Csáki szalmájá­nak, nem „ősi jussnak” tekin­tik- CSIBA GÉZA I A > A lengyelországi versenyen (jobbra Répás Pál vizslájával)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom