Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-21 / 7. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1987. február 21. 14-MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET • MÉHÉSZET © MÉHÉSZET © MÉHÉSZET © MÉHÉSZET C M . : A mögöttünk le tó időszak mérle­gelését megelőzően elmimdhatjnk, hogy a méhészek számára az elmúlt Az elmúlt méhészeti idény sikeres volt. A szlovákiai sta­tisztikai adatokat böngészve megtud­hatjuk, hogy a múlt idény során a galántai (Galan­te) Medos 5 ezer 556 tonna mézet vásárolt fel, ami csak 147 tonnával kevesebb, mint a nagyon sikeres 1983-as évben el­könyvelt mennyi­ség. A szakembe­rek véleménye sze­rint az 1963-as esztendő — előre­láthatólag — az évszázad legsike­resebb méhészeti évét jelenti. Ezt figyelembe véve óhatatlanul is pa­pírra kívánkozik a megállapítás, hogy a méhészek való­ban eredményes évet zártak. Közismert, hogy a méztermelés ala­kulását jelentős mértékben befolyá­solják a méhlegelök. A mezőgazdasá­gi földalapon termesztett növénykul­túrák összetétele évente csak kismér­tékben változik, s ez az erdőterüle­tekről Is elmondható. így területün­kön ts az tdőtárési tényezők alaku­lásának van meghatározóan fontos szerepe az eredmények alakulása so­rán. Mindent egybevetve az 1986-os méhészeti év meteorológiai szem­pontból is a viszonylag kedvező év­járatok közé sorolható. A repce, az akác és a málna mellett a mézhar­mat is jelentős szerepet játszott a jő méztermés megalapozásában. A jege­nye- és lucfenyők, valamint az erdei fenyők mézharmattermése különösen a Kelet-szlovákiai kerületben nagyban hozzájárult a jó eredmények elérésé­hez. Az 1985 86-os tél a korábbi évek ezen időszakához viszonyítva jóval hidegebb volt. s a megszokottnál to­vább is tartott. A tapasztalt méhé­szek megfigyelései alapján a hosszú, hideg tél általában a jó méhészeti idény előjele. A meteorológusok sze­rint az évszázad leghidegebb tele 1929tben volt (az Idei adatokat ter­mészetesen még nem vehettük figye­lembe), s akkor a méhészek sem csa­tatkoztak. A későbbi évek hideg téli Időszakát követően is álta'ában sike­res idényt zártak a méhállománvok kezelői. Ennek a magyarázata talán abban rejlik, hogy a "hosszú téli időszak so­rán az akácot nem éri» károsodás. Ahhoz pedig nem szükséges kommen­tár, hogy mit jelent az akác a mé­hek, s fgy közvetve a méhészek szá­mára. Nem véletlenül olvashatjuk a szakirodalomban, hogy az akácvirág­zás a méhész reménye, de egyben csalódása is lehet. Az elmúlt idény­ben az akácvirágzás második szaka­szában bekövetkezett kedvezőtlen időjárás nem tette lehetővé e jelen­tős nektáríorrás maradéktalan hasz­nosítását. Ez a magyarázata annak, hogy az. elmúlt idényben kevesebb volt a tiszta akácméz. Az állomány sikeres teleltetése szempontjából a legmegfelelőbb a nagy hőmérséklet-ingadozásoktól men tes fagyos tél. A hirtelen felmelege­év értékelése dés következtében ugyanis a méhasa­­ládcrk felélénkülnek, ami a téli fürt megnagyobbodásával jár. így a méh­családoknak több hőenergiát kell fej­leszteniük, amelynek következtében gyengül az erőnlét. A korai petézés arra kényszeríti a méheket, hogy vi­zet biztosítsanak. A vízszerzési pró­bálkozások gyakran kudarcba fullad­nak, s a „felderítök” elpusztulnak. A gyors lehűlés következtében a mé­hek összehúzódnak, hogv a fiirt kö­zepén megfelelő hőmérséklet legyen. A téli fiirt szélén levő méhek ilyen­kor megfáznak, s gyakran elpusztul­nak Ezért a legmegfelelőbb az egyen­letesen hideg téli időjárás. A február második felében általá­ban megismétlődő felmelegedés a fákban, és a későbbiek folyamán vi­rágport, illetve nektár nvfijtó növé­nyekben is elindítja a vegetációs fo­lyamatot. Ilyenkor a gyümölcsfák a kelleténél korábban virágozni kezde­nek. Az akác is ennek következmé­nyeként korábban „felébred”. Mivel azonban az akác ebben az időszak­ban nagyon érzékeny a fagvra, a ké­sőbbiek folyamán általában már nem is mézel. Ha virágzik is, a nek­tárképződés Ilyenkor nem számot­tevő. Az elmúlt méhészeti évben a tava szí időszak a korábbi évekhez viszo­nyítva később kezdődött. A méhészek már panaszkodtak, hogy a méhek később kezdtek petézni. Am a gvors ütemű tavaszi fejlődés során ez nem jelentett hátrányt. A bosszú, hideg téli időszak után megérkezett a me­leg. s az állomány rohamos gyorsa­sággal fejlődött. A méhek hasznosí­tották a gyümölcsfák és a növények kínálta gyűjtési lehetőségeket. A ké­sőbbiek során megfelelően kihasznál­ták a repcét és a méhlegelöket. fgy viszonylag rövid idő alatt jő erőnlét­re tettek szert az akácvirágzás kez­detéig. Sajnos, az akácvirágzás má­sodik felében tapasztalt hirtelen le­hűlés, amely 9—10 napig tartott, a legfőbb nektárforrásnak mindössze 50—60 százalékos hasznosítását tette lehetővé. Ennek eredményeként a tiszta akácmézből csak 200 tonna kö­rüli mennyiséget vásároltak fel. A mézfelvásárlás során így általában a kevert méz dominált. A Kelet-szlovákiai kerület nagy ré­szén és я Közép-szlovákiai kerület keleti vidékén a mézharmat volt az egyik fő gyűjtőforrás. A bét kerület méhészei, akik a hetedik ötéves terv­időszak folyamán méhcsaládonként átlagosan 5—6 kilogramm mézet ad­tak ej, tavaly meghaladták a tíz kilo­grammot. A közép-szlovákiai méhé­szek méhcsaládonként 10,58; a kelet­­szlovákiaiak pedig 12,26 kilogram­­mot könyvelhettek el. A Nyugat-szlovákiai kerület méhé­szei a mögöttünk levő ötéves tervidő­szakban méhcsaládonként átlagosan 15 kilogramm mézet adtak el. mig tavaly meg kellett elégedniük a 13.95 kilogrammos átlaggal. Ennek okát az akácvirágzás során tapasztalt lehű­lésben, valamint a lucerna- és napra­forgótáblákat sújtó aszályban kell keresnünk. Kelet-Szlovákiában a szárazság kedvezett a mézharmat képződésé­nek, s ennek következtében volt az átlagosnál sokkal sikeresebb a mé­hészeti év. A Nyugat-szlovákiai kerü­letben a méztermelés szempontjából a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban érték el a legjobb eredmé­nyeket, ahol méhcsaládonként átla­gosan 22,28 kilogrammot adtak el piaci forgalmazásra. A második he­lyen 19,22 kilogrammos átlaggal a Komáromi (Komárno), a harmadikon pedig 17,10 kg-mal a Lévai (Levice) járás végzett. A Közép-szlovákiai ke­rületben a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás méhészei vitték el a pálmát 20,96 kilogrammos átlaggal, a második helyen a Losonci (Luiíe­­nec) járás végzett 16,04 kg-mal, míg a harmadikon a Zvolení járás 15,19- -es eredménnyel. A Kelet-szlovákiat kerületben az elmúlt méhészeti év során a korábbi évek átlagához viszonyítva 100 száza­lékos javulást könyveltek el. A Tóke­terebsi (Trebišov) járás méhészei vé­geztek az élen több mint 20 kilo­grammos átlaggal. Mögöttük a máso­dik helyet a Rozsnyói (Rožňava) já­rás képviselői szerezték meg 18,33 kg-mal. A kerületben a harmadik he­lyen a Kassa-vídéki (Koäiice-vidiek) járás képviselői végeztek. Itt szükséges megjegyezni, hogy a fenti statisztika kizárólag a Medos áltál felvásárolt mézmennyiséget ve­szi figyelembe. A Jednota Fogyasztási Szövetkezet -által felvásárolt mennyi­ségből csak a Medos-hoz továbbított szál'ítmányok adatait vehették figye­lembe az adatok feldolgozói. Azt is tudni kell, hogy a jednota által ko­rábban felvásárolt, de a Medos üze­mébe még eljutatott mézmennyiség, amelyet az idei első negyedévben vesznek majd át a feldolgozók, szin­tén a múlt év termése. Ezt minden évben figyelembe is veszik. így az egyes évjáratok közötti összehasonlí­tás a valós viszonyokat és eredmé­­nveket tükrözi. A Medos elmúlt évi szlovákiai fel­­vásárlási átlaga 12.92 kilogramm volt. (Összehasonlítás céljából közöljük hogy a hetedik ötéves tervidőszak átlaga 9,20 kg volt.) Ezenkívül még 250 kilogramm méhpempő, 16,5 ton­na virágpor és 600 kilogramm propo­lisz került az árualapba. Az elmúlt méhészeti évben több mint 100 ezer méhcsaládot vándoroltattak a mező­­gazdasági területek, -Illetve a gyü­­mölcsészetek közelébe. Ennek nép­­gazdasági hasznát nem is nagyon le­het számokban kifejezni. Végezetül nem marad más hátra, mint hogy köszönetét mondjunk valamennyi szlovákiai méhésznek, akt becsületes munkájával hozzájárult az elmúlt évi jó gazdasági eredmények eléréséhez. PAVEL SILNÝ (Jozef Balko Illusztrációs felvételei) Visszapillantás a megfigyelések tükrében A méhésznek nemcsak a kaptár körüli teendők végzését kell figyelemmel kísérnie, hanem az elkövetkező időszak feladatait is szemmel szükséges tartania. A ta­pasztalatok szerint érdemes az időjá­rással kapcsolatos észrevételeket is papírra vetni. Köztudomású, hogy a méhészkedés egyik döntő meghatáro­zója az időjárás. Ha a meteorológiát viszonyok nem a legkedvezőbbek, a méhésznek kell áthidalnia a nehéz­ségeket. s szükség szerint beavatkoz­nia az állomány életébe. Nagyon fon­tos azonban, hogy mit, hogyan és fő­leg mikor csinálunk. Mivel az elmúlt gazdasági évet szeretném felelevení­teni. szükséges a lényeges időjárási és gvakorlati ténvezöket megemlíte­ni. Elöljáróban szeretném azonban közölni, hogv megfigyeléseim szőkébb hazám, a Sajó és a Túróc völgyére vonatkoznak. Lehet, hogv valakiben felvetődik a gondolat, hogy miért szükséges az el­múlt méhészeti év eseményeihez vísz­­szatérni. Ott, ahol az Időjárási viszo­nyok megfelelően alakultak, a méhé­szek többsége elégedetten summázta a mögöttünk levő időszakot. Ahol pe­dig kevésbé sikerült a terveket meg­valósítani, ott bíznak abban, hogy az Idán jobb eredménnyel fognak zárni A tényszerű megállapítás azonban nem minden pontjában helyes és ér­vényes. Elsősorban is arról van szó, hogy nem elégséges, ha konstatáljak az időjárási viszonyok kedvező vagy pedig kedvezőtlen voltát. Több, sike­res évet záró kezdő, illetve tapaszta­latlan méhész úgy gondolja, hogy a további jó eredmények majd maguk­tól Jönnek, s a méhek is tudják mi a dolguk ... Tapasztaltabb méhésztár­saim bizonyára igazat adnak nekem, hogy ez mennyire helytelen és félre­vezető gondolkodásmód. Ä méhész számára ajánlatos a napi észrevételek rögzítése, feljegyzése. Én például már egy évtizede vezetem méhésznaplőmat, s nagy segítségemre van. ha összehasonlítom a múltat a jelennel. A megfigyelések tükrében nemcsak a sikerekre, hanem a kudar­cokra is visszapillanthatunk. Az ész­revételek az időjárási vlszonypok ál­tal meghatározott tennivalók elvég­zését is segítik. Azt általában min­denki tudja, hogy tavasszal megindul az élet a kaptárakban. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy mikor és hogyan veszi kezdetét a tavaszi ébredés. Mivel megfigyeléseim az el­múlt év (1986) során szerzett tapasz­talataimra épülnek, az alábbiakban egy év rövid összefoglalóját olvashat­ják. A januárt a nyugalom és a csend jellemezte. A hónap elejét két-három napon át volt mínusz tíz Celsius-fok alatti hőmérséklet. Az év első hónap­ja nem volt zord, kemény téli idő­szak; ezt mutatja, hogy például hu­szonnegyedikén a déli órákban, nap­sütésben gyenge röpködést lehetett észlelni. Ezt követően sem volt tartós hideg, reggelenként mínusz 4—5 Cel­sius-fok körüli volt a hőmérséklet. A hónap utolsó napján a szélvédett déli oldalon újra kibújtak a méhek téli lakóhelyükből. A február viszont ■ jóval hidegebb volt, mive! a hónap első hetében rö­vid idő alatt mínusz tizenkét C-fokra süllyedt a hőmérő higanyszála, majd öt napon át reggelenként még mínusz 18 Celsius fokot is mutatott. Ezt kö­vetően enyhülés következett hava­zással. A hónap végén ismét kemény hideg köszöntött be, amely egészen március elejéig tartott. Így ez az idő­szak intenzívebb fűtésre késztette a méheket. Ekkorra a sejtekben már kissé megfogyatkozott az élelem, s az állomány egy része az üres sejtekbe bújva talált menedéket, így az egész téli fürt szorosabbra húzódhatott, s ezáltal fokozódott a hőfejlesztés. Az első igazi tavaszi kirepülésre március kilencedikéig kellett várni. Déltájban, szép napos időben már ttz Celsius-fokra melegedett a levegő, s kezdetét vete az első tisztuló ki­repülés. Néhány család még nem tar­totta fontosnak a tisztulást, ám más­nap már szinte özönlöttek ki a mé­hek a kaptárból, űröm volt nézni a rajzásszerű röpködést, s közben fi­gyelemmel kísérni az egyes családo­kat. Szerencsére gyanús tüneteket nem észleltem. Mielőtt a nagy röpkö­dés kezdetét vette, kiszedtem az ősz­szel berakott alátéteket. Ezek alap­ján meggyőződhettem árról, hogy mennyi élelem fogyott a tél folya­mán. s milyen mértékű volt a téli el­hullás. Mindent rendben találtam. Ezek után már naponta volt kirepülés, s általában a vizet keresték a méhek, ami a kaptárban megújuló élet jele. Igaz a méhanya már jóval korábban elkezdte a petézést. Húszadika táján hidegebbre fordult az idő, s így a kl­­repüiés Is szünetelt. Az első igazi ta­vaszi élmény március huszonhatodi­kén volt, amikor a szorgos méhecs­kék megjelentek a virágporral. A mo­gyoró kezdett virágozni. Igaz a ko­rábbi évekhez viszonyítva egy kicsit később. Nálunk ez a tavasz hírnöke, az első virágporgyűjtési' lehetőség. Másnap már olyan Jó idő volt, hogy kaptárt bonthattam, s megállapíthat­tam: a családok erőnléte megfelelő. Valamennyi családnál három kereten szép, terjedelmes fiasítás volt. Három évvel korábban, 1983-ban. amikor a virágporhordás tizenkilenc nappal korábban elkezdődött, március 28-án már négy kereten volt fiasítás. Ebből is látható, hogy a tavaszi fejlődést milyen mértékben befolyásolja az időjárás. A méhésznek ezt állandó figyelemmel kell kísérnie, hogy szük­ség esetén szakszerűen be tudjon avatkozni. A természet szeszélyeit azonban nem tudjuk befolyásolni. Amennyivel később vette kezdetét a tavaszt ébre­dés, a kellemes meleg hatására any­­nyival gyorsabb ütemben kezdtek nyiladozni az erdei virágok és a fák. Április harmadikén már a somfa Is virágzott, tizenötödikén pedig a ba­rackfa is bontogatni kezdte szirmait, míg húszadikán virágba borultak a meggy- és cseresznyefák. Az időjárás olyannyira kedvező volt, hogy a mé­hek nektárt is tudtak gyűjteni. Mivel a téli elhullás nem volt számottevő, bőven volt takaró- és dajkaméh, így az anva fokozhatta a peterakást, s a családok szépen fejődtek. Elérkezett az idő, hogy egy-egy műléppel bővít­sem a fészket. Az elsőt április 21-étt helyeztem be. A kedvező Időjárásnak köszönhetően 26-án már be Is voltak petézve, így beadtam a másik mfllé­­pet. A fészek tehát tíz-tfz keretre ki­bővült. A meleg hatására április 2S-én a repce is virágozni kezdett. Másnap hozzáláttam a mézkamra nyitásához, s újabb műlépek kerültek a fészekbe. A méhek építőösztönét Ilyenkor kt kell használni. A repcéről a bő virág­­porjiordás mellett némi nektárgyfljtés Is volt. A tartós meleg és szárazság miatt a repce korán elvirágzott. így türelmetlenül vártuk az akác virág­zását. Annak ellenére, hogy az Időjá­rás viszonylag kedvező volt, a várt hordás elmaradt. Nem tudtuk az okát, hogy mtért nem volt nektárképződés. A tizenkét napig tartó kellemes idő­ben csak tíz-tízenkét kilogrammos hordást könyvelhettünk el. Pontosan húsz évvel korábban. 1966-ban fordult elő, hogy az akác Ilyen korán, azaz május 14-én kezdett nyílni, s indultunk az akácosba. Az akkori eredmény hasonló volt, fgy lehet valamilyen összefüggés abban, hogy ha.az akác korán kezd virágoz­ni, nem olyan bőséges nektárképző­dés. Ez részemről természetesen csak feltételezés, mert két évtizede nem volt példa a korai virágzásra. Az akácvirágzás után visszatértem állandó telephelyemre, ahol az erdei irtásokban a málna még virágzott. A száraz nyár azonban kedvezett a mézharmatképződésnek. s így ez pó­tolta a szerényebb akáctermést. Re­ményt keltett még a napraforgó. Jú­lius elején rekkenő volt a hőség, s negyedikén már sárgított a napra­forgó. A kővetkező napon már szál­lítottam az állományt. Néhány nap meleg után, ahogyan nyílt a napra­forgó, hűvösre fordult az Idő. .Hordás nem volt, de elhullás annál inkább. Amikor až esőzés elállt s a nap eiö­­bújt a felhők mögül, a méhek elin­dultak gyűjteni. Gyakran éjszakára is ott maradtak a napraforgó tányérján, ahol megdermedtek. Többször gondol­tam arra, hogy elszállítom a máhe­­ket, ára a niegporzási szerződés tizen­négy napra szólt. Több volt a kár, mint a' haszon. Ebből is gyűjtöttem tapasztalatot, ha mézet nem 1s. Ismeretes, hogy július végén és egész augusztusban nagy volt a szá­razság. Méhlegelő nem volt. Serken­teni kellett, míg a téli etetés nem vette kezdetét. A téli készlet k!egé­­szltését augusztus 21-én kezdtem, s szeptember 8-án fejeztem he. Ezt mind'g ekkor végzem. Az utolsó ki-, repülés november végén volt. A de­cember elég télies volt. hiszen mér 15-én leesett ez első hó, s a kará­csonyi ünnepek Idején nagy volt a hideg. Megfigyeléseimet évről évre össze­hasonlítom, s a jegyzeteim alapján végzem a méhek körüli tennivalókat. Különösen a tavaszi megfigyeléseimet tartom fontosnak, mivel az állomány fejlődése a sikeres gazdálkodás alap­ja. VICZÉN ISTVÁN Értesítjük a tisztelt méhésztársa­kat, hogy a beküldött viaszból meg­rendelésre 10,— koronáért, sonkoly­ból pedig kilónként 12,— koronáért Jó minőségű műlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A műlépet megrendelés szerint méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják, foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészsége­sen szaporodjanak. A viaszt, a sonkolyt, s a megrende­lést az alábbi címre kü’djék: Výrobňa medzistiemik 991 08 Ž e I o v c e Telefon: 931-14

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom