Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-16 / 33. szám
1986. augusztus íl <?ARAri FÖLDMŰVES««. 3 AZ EGYEZZEN lEHETStöS MEGOEDÁ Minden eddiginél keményebb hangvételű apartheidellenes nyilatkozattal zárult az Afrikai Egységszervezet addisz-abebal csúcstalálkozója. A dokumentumban az állam- és kormányfők élesen elítélték a dél-afrikai kormányzatot és a Pretoriát támogató nyugati hatalmakat, első fzben említve konkrétan az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, Franciaországot és az NSZK-t. A határozott hang ellenére a tagállamok állásfoglalásának ezúttal Is inkább csak elvi jelentősége van. A rendkívül eltérő politikai berendezkedésű, fejlettségi szintű és etnikumú országokat tömörítő szervezet fennállásának csaknem negyedszázada alatt több tucat Dél-Afrika-ellenes határozat született, a közös, konkrét megtorló lépések azonban még mindig váratnak magukra. A mostani csúcstalálkozón ts szóba került például a tagállamok légterének és kikötőinek lezárása a dél-afrikai, vagy az oda tartó nyugati Járatok elöl, továbbá közös afrikai védelmi erő létrehozása a pretoriai rezsim agressziói ellen, döntés azonban nem született róluk. A pretoriai rezsimmel szemben azonban a Nyugat sem mutat több erőt, mint a nálánál összehasonlíthatatlanul gyengébb afrikai közösség. Kudarccal végződött az Európai Gazdasági Közösség nevében fellépő brit külügyminiszter dél-afrikai útja is. Geoffrey Howe minimális célja az volt, hogy rábírja a Botha-kormányt a szükségállapot felfüggesztésére, a politikai foglyok egy részének — mindenekelőtt Nelson Mandelának — szabadon bocsátására, valamint a fekete ellenzék legbefolyásosabb szervezete, az Afrikai Nemzeti Kongreszszns legalizálására. Ebből semmit sem ért el, sőt a legmegalázóbb formában a tudomására hozták, hogy Pretoriának esze ágában sincs változtatni a politikáján, és nem ijed meg a nyugati államok fenyegetéseitől sem. , Howe kőrútjának kínos kudarca után nehéz ésszerű érveket találni az USA és az EGK eddigi Időhúzó taktikájának folytatására. Ennek ellenére Margaret Thatcher brit kormányfő kijelentette, hogy a Közös Piac által szabott határidő lejártáig, azaz szeptember végéig nem adja fel a reményt a pretoriai kormány békés meggyőzésére. Érthetetlen optimizmusára csak egyetlen magyarázat lehetséges: ha elismerné a közvetítő kísérletek hiábavalóságát, nem maradna más kiút, mint a megtorló intézkedések, ezeket viszont mind a brit, mind az amerikai kormány el akarja kerülni. Félreérthetetlen jelét adta ennek Washington azzal, hogy miközben Howe Pretoriában győzködte vendéglátóit, az Egyesült Államok nagykövete látványos gesztusként hllátogatott az ANC központjába, és találkozott a szervezet vezetőivel, ugyanakkor a Reagan-kormány textilkereskedelmt megállapodást írt alá Déi-Afrikával. A világ józan és haladó közvéleménye egyre erőteljesebben követelt — és el is fogja érni — a fajgyűlölő rezsim megbélyegzését és kiközösítését. Ezzel párhuzamosan a belső ellenállás is mind szervezettebbé válik, magában hordja a robbanás — a faji megkülönböztetésen alapuló rezsim elsöprésének — lehetőségét. Nem kis érdeme van ebben a Dél-afrikai Kommunista Pártnak, amely a napokban ünnepelte megalakulásának hatvanötödik évfordulóját. A fekete földrész első kommunista pártjaként 1921. július 30-án alakult meg a Dél-afrikai KP, s fennállásának hat és fél évtizede alatt mindvégig rendkívül nehéz körülmények közöt küzdött és küzd az ország dolgozó népének alapvető jogaiért. Kettős elnyomás ellen kell harcolnia: egyrészt a nagytőke, a politika! és gazdasági életet irányító körök, másrészt pedig a fajgyűlölet és a kolonializmus legdurvább megnyilvánulása, az apartheidp'olitika ellen, amely jogfosztottságba és teljes kiszolgáltatottságba kényszeríti a lakosság háromnegyed részét kitevő színesbőrüeket. A Dél-afrikai Kommunista Párt az első világháború Idején a Munkáspártból kiszakadt Nemzetközi Szocialista Ligából jött létre. Rendkívül fontos állomás volt a párt 1924-es kongreszsusa, amely véget vetett az addig megnyilvánuló fehér sovinizmusnak, s az elnyomott afrikai tömegek felé fordult, soraiba vonva a színes bőrű forradalmárokat is. Az ezt követő évtizedekben az üldöztetések ellenére folyamatosan nőtt a KP taglétszáma és politikai aktivitása. 1948-ban a szélsőségesen reakciós Nacionalista Párt került hatalomra, s ennek következtében két év múltán betiltották a kommunista pártot. Az ötvenes években a kommunisták a növekvő terror ellenére is újjáépítették pártjukat, létrehozva annak illegális szervezetét. Nagy szerepet vállaltak az Afrikai Nemzeti Kongresszus tömegmozdulásaiban, a különféle tiltakozó akciók szervezésében és végrehajtásában, a sztrájkok Irányításában. Az Afrikai Nemzeti Kongresszust 1980-ban betiltották, Így ez a legális tevékenységi forma is bezárult a kommunisták előtt, akik ebben a helyzetben szövetségeseikkel együtt a fegyveres ellenállás útjára léptek, létrehozása a Nemzet Lándzsája nevű szervezetet. A párt programját az 1962-es kongresszus fejlesztette tovább, kidolgozva a Dél-Afrika útja a szabadsághoz című dokumentumot. A hatvanas és hetvenes években súlyos veszteségek érték az illegalitásban működő pártot. Tagjainak százait tartóztatták le és kínozták meg, sokat pedig meggyilkoltak. A földalatti pártközpont elleni támadás során jó néhány forradalmi vezetőt fogtak el, s a világméretű tiltakozás ellenére közülük nyolcat életfogytiglani börtönre ítéltek. Azonban vSfes megtorlásokkal sem sikerült elpusztítani, elhallgattatni a kommunista pártot. Az Afrikai Nemzeti Kongreszszus legkövetkezetesebb és befolyásos erejeként ma is a többség jogaiért folyó küzdelem egyik irányítója és élharcosa. Ebbe a harcba az utóbbi években egyre nagyobb erővel kapcsolódnak be a színes bőrű lakosság más politikai irányzatú szervezetei és mozgalmai. A tömegek radikalizálódása és az akcióegvség megteremtése új, az eddigieknél kedvezőbb feltételeket teremt az eredményes polgárjogi küzdelemhez, amelyet a rendkívüli állapot bevezetése, a letartóztatás! hullámok az egyetlen lehetséges megoldásra, arra kényszerítenek, hogy elsöpörjék az elnyomó rezsimet. Hogy ez mikor és hogyan sikerül, azon is múlik, meddig tartja „védő kezét“ Botha kormányán a négy „keresztapa", az USA, Nagy-Britannia, Franciaországé és az NSZK. HELYZETJELENTÉS A DÉL-AFRIKAI köztársaságból A robbanás előtti pillanat V. Fomiceev rajza A Szovjetunióban a XXVII. kongresszus határozatai értelmében intézkedések égési sorával, az illetékesek személyes felelő*- { ségének meghatározásával kívánják hatékonyan emelni a mezőgazdasági termelés színvonalát, s ezáltal növelni a lakosság életszínvonalát, javítani a közellátási. A mostani körülmények közepette a Szovejtunióban a gabonaprobléma gazdasági és társadalmi-politikai jelentősége rendkívüli mértékben megnőtt — állapította meg az SZKP KB és a szovjet minisztertanács abban az új határozatban, amely a 12. ötéves tervidőszakra a szovjet gabonatermesztés stabilizálásának fokozását, a gabona- és a takarmányforrások növelését frja elő. A gabonatermesztés, mint az élelmiszer-gazdaság kulcságazata, döntő módon meghatározza ugyanis az SZKP XXVII. kongresszusa által kitűzött cél elérésének sikerét, vagyis azt, hogy rövid határidő alatt az ország élelmiszerrel való önellátását meg tudják-e valósítani. Az utóbbi években az anyagi-műszaki bázis megerősítése és a szociális infrastruktúra fejlesztése elősegítette a földművelés intenzivebbé féléiét, így bizonyos mértékben stabilizálódott a gabonatermesztés — a betakarított termény azonban még ezzel együtt sem fedezi az ország gabonaszükségletét. Amint azt a moszkvai Pravda július 20-i számában közölte, az idei első félév eredményeit elemző jelentés leszögezi, 1988 első felében — vagyis a XXVII. kongresszus időszakában — jelentős javulás tapasztalható a mezőgazdaság számára előírt tervfeladatok teljesítésében, s azoknak a mutatóknak az elérésében, amelyektől a további fellendülés és dinamikus fejlődés függ. javult a munkaszervezés, időben és jó minőségben végezték el a tavaszi munkákat, és ez meg is látszik a takarmányhozamokon, egyúttal az állattenyésztés szakaszán elért eredményeken, a hús, a tojás és a tej termelésében tapasztalható javuláson. 1988 első felében megszilárdult a* agrárpolitikai komplexum műszaki-A figyelei a n középpontjában tezöáazdaság-anyagi bázisa, a tervezett 193 ezer traktor. 59 ezer gabonakombájn, 4 ezer burgonyakombájn, valamint a többi, a munkák menetét meggyorsító mezőgazdasági gép már a kolhozok és szovhozok szolgálatába áll, gyártásukat és átadásukat realizálták. Ugyanígy sikerült a tervezett mennyiségben biztosítani a mezőgazdaság számára a vegyszereket és a műtrágyákat. Mindez — a tervezett beruházások realizálásával együtt — az előző év hasonló időszakához viszonyítva azt bizonyítja, hogy az agráripari komplexum fejlődése nagy lendülettel, az irányelvek éji határozatok értelmében folytatódik. Az SZKP KB és в minisztertanács most jóváhagyta azt a javaslatot, amely szerint ebben az ötéves tervidőszakban 50,4 millió hektárral kell növelni az intenzív technológiákkal megművelt gabonatermesztő területeket. Ezzel egyidőben az SZKP KB és a kormány határozatot hozott az állami kereskedelem és a fogyasztási szövetkezetek gazdasági ösztönzésének és irányításának korszerűsítéséről is. Eszerint növekedni fog a kiskereskedelmi egységek Önállósága, bevezetik az önélszámolátt, és a kiskereskedelemben dolgozó kollektívákat érdekeltté és felelőssé teszik munkájuk végeredménve iránt, az egységek vezetői személyesen fognak felelni az előírt választék biztosításáért, és növekedni fog az illetékes minisztérimnok és hatóságok ellátási felelőssége is. A határozatban azt Is megállapították, hogy a kereskedelmi kiszolgálás színvonala nem felel meg a korszerű követelményeknek. A lakosság jogos kifogásait váltja ki az alacsony kiszolgálási kultúra, a kereskedelmi szabályok megsértése és több kereskedelmi egység munká* rendje. Ezen a területen éppúgy, mint d népgazdaság többi ágazatában nor* matívák és gazdasági ösztönzők meg* határozását irányozták elő, hogy fokozzák a dolgozúk aktivitását Fize* tésiik függni fog munkájuk végeredménj’étól. A vállalatok tevékenységét felettes szerveik a forgalmazási tér* vei teljesítésén és egyéb tényezők fi* gyelembevétblén kivül e tevékenység jövedelmezősége alapján fogják megítélni, ám szempont lesz a választéklista és a kersekedelmi szabályok megtartása, a kiszolgálás minőségi és knltnráltsági foka, valamint a vásárlói panaszok száma is. A belkereskedelmi minisztérium alá tartozó vállalatokat és szervezeteket 1987-ben állítják át az új gazdálkodási rendszerre. A gabonatermesztéssel és a kereskedelemmel kapcsolatos határozat egyidőben történt meghozatala azokra az összefüggésekre utat, amelyek a megtermelt élelmiszerek rugalmas és ésszerű forgalmazását, jó minőségű értékesítését, a lehető legkeveseb veszteséggel és pazarlással történő fogyasztását szorgalmazzák. Ez a rendkívüli figyelem és következetesség, amellyel az SZKP KB a szovjet nép életszínvonalának emelésére törekszik, rendkívül koncepciózusán teremti meg fokozatosan az ehhez szükséges alapokat és feltételeket. A megszilárduló munkafegyelem, a lazaságok felszámolása — a szükséges műszaki-anyagi bázis mellett —< az emberi tényező jelentőségét bizonyítja. Azt az elkötelezettséget, araellyel a szovjet dolgozók felzárkóznak az SZKP mögött, hogy valóra váltság a jólétük érdekében hozott határozatokat. HIROSIMÁI FELHÍVÁS Hirosima városban az Idén is megrendezték az atom- és hidrogénfegyverek ellen küzdő világkonferenciát a hirosimal atomtámadás évfordulóján. 1955 óta minden évben itt találkoznak tudósok, orvo* sok, békemozgalmi erők, művészek, hogy felemeljék szavukat a háború, a fegyverkezés ellen az élet, a béke megóvása érdekében. A tanácskozások mellett különböző kiállítások és koncertek szerepelnek a programban. A világkonferencia munkájában harminc ország és húsz nemzetközi szervezet képviselői vesznek részt. A konferencia szervezője az atom- és hldrogénfegyverek betiltásáért küzdő Japán országos tanács és több más japán békeszervezet. A nukleáris fegyverekkel rendelkező országok — elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok — békeszervezeteinek képviselőin kívül nagy számban vannak felen ázsiai és csendes-óceánt országok küldöttei Is. E térségben mind nagyobb méreteket ölt az atomfegyverek felszámolásáért, az atomfegy-HÍRMAGYARÁZATUNK vérmentes övezetek létrehozásáért küzdő békemozgalom. A konferencián az idén — a nemzetközi békeév alkalmából — felhívást fogadtak el az atomháború megakadályozására és e fegyverek teljes betiltására. Hangoztatták: 41 évvel a két japán város ellen Intézett amerikai atomtámadás után a felhalmozott fegyverek menynytsége, e fegyverek robbanóereje minden korábbit fölülmúl, ezért az emberiséget minden eddiginél erőteljesebben fenyegeti az atomháború kirobbantásának veszélye. A felhívás hangsúlyozta: a nukleáris fegyverek betiltása, teljes megsemmisítése nélkül az atomháború kirobbanásának kockázata nem szüntethető meg. Sürgették a kutatási és fejlesztési munkálatok azonnali megszüntetését, az atomfegyver-kísérletek haladéktalan leállítását, továbbá a nukleáris fegyverek megsemmisítését kimondó nemzetközi szerződés megkötését. A felhívás teljes támogatásáról és szolidaritásáról biztosította azokat az erőket, amelyek a világ különböző országaiban küzdenek az atomfegyverek betiltásáért, a kísérleti robbantások megszüntetéséért, atomfegyvermentes övezetek létrehozásáért és az ellen, hogy a fegyverkezési verseny a világűrre is kiterjedjen. Az az Ígéret csak akkor kecsegtető, ha izgalmakban bővelkedő, érdekfeszftő regényről, fordulatos krimiről van szó. Igaz, Izgalmakban, fordulatokban az olasz kormányválság sem szűkölködött, az olasz közvélemény azonban mégsem örül, hogy a sajtó azt fgéri, szeptemberben kezdődik minden élőiről, illetve, hogy a kormányválságnak még folytatása következik. Egy hónappal ezelőtt ugyanis Bettino Craxit megbuktatták, a kereszténydemokraták azonnal maguknak követelték a miniszterelnökséget. Craxi viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a legközelebbi általános választásokig, vagyis 1988 tavaszáig 6 maradjon a kormányfő. A szocialista és a kereszténydemokrata párt közötti gyökeres ellentétet Glulio Andreotti próbálta áthidalni azzal a javaslattal, hogy a még hátralévő húsz hónapot a két párt ossza meg maga között úgy,, hogy legyen Craxi a miniszterelnök a jövő év márciusáig, utána pedig váltsa fel egy kereszténydemokrata politikus, esetleg Ő személyesen. Ezt a javaslatot Craxi és az egész szocialista párt határozottan visszautasította. Azntán Craxi, alig néhány nap múltán — óriási meglepetésre — százszázalékos fordulattal' elfogadta a kereszténydemokrata indítványt és hajlandónak mutatkozott rá, hogy vezetője legyen egy határidőhöz kötött, korlátozott programú kormánynak, és mintán az id8je lejár, a jövő év tavaszán önként távozik. A hírügynökségek ezt követően hírül adhatták, hogy Bettino Craxi miniszterelnök, az Olasz Szocialista Párt főtitkára megalakította a 45. háború utáni olasz kormányt Ismét öt „Folytatása következik...”? jobboldalt politikai párt képviselőiből, a szocialistákból, kereszténydemokratákból, republikánusokból és liberálisokból. Craxi az előző kormányhoz képest csak kevés változást eszközölt. A külügyminiszter Ismét kereszténydemokrata Giulio Andreotti, honvédelmi miniszter a republikánus Giovanni Spadolíni és a belügyminiszter e kereszténydemokrata Oscar Luigi Seal* faro lett. Csupán üt új minisztert neveztek ki. Kérdés, hogy ha „csak" ennyi történt, miért kellett június 27-től. az akkori Craxi-kormány lemondásától egy hónapot várni, amíg valamerre fordul a kocka, ha végül csak ennyit rdult Igét, a kereszténydemokraták bír* ják Craxi ígéretét, hogy jövő tavasz* szál átadja nekik a kormányt, illetve a miniszterelnöki széket. Hogy a „gyermekkihordásnyi időt“ akarja-e Craxi felhasználni a szocialista párt pozícióinak megerősítésére és erőinek átcsoportosítására, csak találgatni lehet. Az is elképzelhető, hogy csak az ország nyugalma, a helyzet viszonylagos rendezése érdekében tett ilyen engedményt. „Ez a születése pillanatában halálra ítélt kormány számunkra elfogadhatatlan“ — mondják az olasz kommunisták, akik természetesnek tartották volna, ha a szocialista Craxi az ő jeieniétiiket, véleményüket is számításba veszi. És ha a kormányválság megoldásáról folytatott tárgyalások során szó esik az ország sürgető problémáiról. így például az állam igen magas eladósodottságáról, vagy pedig a több mint 2 millió munkanélküliről. Mivel nem így történt, illetve ez, a legfontosabb nem történt meg, akár szeptemberben. akár később a kormánynak ezzel kell foglalkoznia. Hanem Craxinak, a következő kormányfőnek. Ezért e rövid nyári nyugalom után, az elkövetkező kilenc hónap alatt — vagy után — „folytatása következik“ az olyan alternatívák keresésének, amelyek Olaszország halmozódó gazdasági és szociális gondjait segítenék megoldani. i. —haraszti—
