Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-16 / 33. szám

1986. augusztus íl <?ARAri FÖLDMŰVES««. 3 AZ EGYEZZEN lEHETStöS MEGOEDÁ Minden eddiginél keményebb hang­vételű apartheidellenes nyilatkozattal zárult az Afrikai Egységszervezet ad­­disz-abebal csúcstalálkozója. A doku­mentumban az állam- és kormányfők élesen elítélték a dél-afrikai kor­mányzatot és a Pretoriát támogató nyugati hatalmakat, első fzben em­lítve konkrétan az Egyesült Államo­kat, Nagy-Britanniát, Franciaországot és az NSZK-t. A határozott hang elle­nére a tagállamok állásfoglalásának ezúttal Is inkább csak elvi jelentősé­ge van. A rendkívül eltérő politikai berendezkedésű, fejlettségi szintű és etnikumú országokat tömörítő szer­vezet fennállásának csaknem negyed­­százada alatt több tucat Dél-Afrika­­-ellenes határozat született, a közös, konkrét megtorló lépések azonban még mindig váratnak magukra. A mostani csúcstalálkozón ts szóba ke­rült például a tagállamok légterének és kikötőinek lezárása a dél-afrikai, vagy az oda tartó nyugati Járatok elöl, továbbá közös afrikai védelmi erő létrehozása a pretoriai rezsim agressziói ellen, döntés azonban nem született róluk. A pretoriai rezsimmel szemben a­­zonban a Nyugat sem mutat több erőt, mint a nálánál összehasonlítha­tatlanul gyengébb afrikai közösség. Kudarccal végződött az Európai Gaz­dasági Közösség nevében fellépő brit külügyminiszter dél-afrikai útja is. Geoffrey Howe minimális célja az volt, hogy rábírja a Botha-kormányt a szükségállapot felfüggesztésére, a politikai foglyok egy részének — mindenekelőtt Nelson Mandelának — szabadon bocsátására, valamint a fe­kete ellenzék legbefolyásosabb szer­vezete, az Afrikai Nemzeti Kongresz­­szns legalizálására. Ebből semmit sem ért el, sőt a legmegalázóbb for­mában a tudomására hozták, hogy Pretoriának esze ágában sincs vál­toztatni a politikáján, és nem ijed meg a nyugati államok fenyegetései­től sem. , Howe kőrútjának kínos kudarca után nehéz ésszerű érveket találni az USA és az EGK eddigi Időhúzó takti­kájának folytatására. Ennek ellenére Margaret Thatcher brit kormányfő kijelentette, hogy a Közös Piac által szabott határidő lejártáig, azaz szep­tember végéig nem adja fel a re­ményt a pretoriai kormány békés meggyőzésére. Érthetetlen optimiz­musára csak egyetlen magyarázat le­hetséges: ha elismerné a közvetítő kí­sérletek hiábavalóságát, nem maradna más kiút, mint a megtorló intézke­dések, ezeket viszont mind a brit, mind az amerikai kormány el akarja kerülni. Félreérthetetlen jelét adta ennek Washington azzal, hogy mi­közben Howe Pretoriában győzködte vendéglátóit, az Egyesült Államok nagykövete látványos gesztusként hl­látogatott az ANC központjába, és találkozott a szervezet vezetőivel, ugyanakkor a Reagan-kormány textil­­kereskedelmt megállapodást írt alá Déi-Afrikával. A világ józan és haladó közvéle­ménye egyre erőteljesebben követelt — és el is fogja érni — a fajgyűlölő rezsim megbélyegzését és kiközösí­tését. Ezzel párhuzamosan a belső ellen­állás is mind szervezettebbé válik, magában hordja a robbanás — a faji megkülönböztetésen alapuló rezsim elsöprésének — lehetőségét. Nem kis érdeme van ebben a Dél-afrikai Kom­munista Pártnak, amely a napokban ünnepelte megalakulásának hatvan­ötödik évfordulóját. A fekete földrész első kommunista pártjaként 1921. július 30-án alakult meg a Dél-afrikai KP, s fennállásá­nak hat és fél évtizede alatt mind­végig rendkívül nehéz körülmények közöt küzdött és küzd az ország dol­gozó népének alapvető jogaiért. Ket­tős elnyomás ellen kell harcolnia: egyrészt a nagytőke, a politika! és gazdasági életet irányító körök, más­részt pedig a fajgyűlölet és a kolonia­lizmus legdurvább megnyilvánulása, az apartheidp'olitika ellen, amely jog­­fosztottságba és teljes kiszolgálta­tottságba kényszeríti a lakosság há­romnegyed részét kitevő színesbőrüe­­ket. A Dél-afrikai Kommunista Párt az első világháború Idején a Munkás­pártból kiszakadt Nemzetközi Szocia­lista Ligából jött létre. Rendkívül fon­tos állomás volt a párt 1924-es kong­­reszsusa, amely véget vetett az addig megnyilvánuló fehér sovinizmusnak, s az elnyomott afrikai tömegek felé fordult, soraiba vonva a színes bőrű forradalmárokat is. Az ezt követő év­tizedekben az üldöztetések ellenére folyamatosan nőtt a KP taglétszáma és politikai aktivitása. 1948-ban a szélsőségesen reakciós Nacionalista Párt került hatalomra, s ennek kö­vetkeztében két év múltán betiltották a kommunista pártot. Az ötvenes években a kommunisták a növekvő terror ellenére is újjáépítették párt­jukat, létrehozva annak illegális szervezetét. Nagy szerepet vállaltak az Afrikai Nemzeti Kongresszus tö­megmozdulásaiban, a különféle tilta­kozó akciók szervezésében és végre­hajtásában, a sztrájkok Irányításában. Az Afrikai Nemzeti Kongresszust 1980-ban betiltották, Így ez a legális tevékenységi forma is bezárult a kommunisták előtt, akik ebben a helyzetben szövetségeseikkel együtt a fegyveres ellenállás útjára léptek, létrehozása a Nemzet Lándzsája ne­vű szervezetet. A párt programját az 1962-es kongresszus fejlesztette to­vább, kidolgozva a Dél-Afrika útja a szabadsághoz című dokumentumot. A hatvanas és hetvenes években súlyos veszteségek érték az illegali­tásban működő pártot. Tagjainak százait tartóztatták le és kínozták meg, sokat pedig meggyilkoltak. A földalatti pártközpont elleni támadás során jó néhány forradalmi vezetőt fogtak el, s a világméretű tiltakozás ellenére közülük nyolcat életfogytig­lani börtönre ítéltek. Azonban vSfes megtorlásokkal sem sikerült elpusz­títani, elhallgattatni a kommunista pártot. Az Afrikai Nemzeti Kongresz­­szus legkövetkezetesebb és befolyá­sos erejeként ma is a többség jogai­ért folyó küzdelem egyik irányítója és élharcosa. Ebbe a harcba az utób­bi években egyre nagyobb erővel kapcsolódnak be a színes bőrű la­kosság más politikai irányzatú szer­vezetei és mozgalmai. A tömegek ra­­dikalizálódása és az akcióegvség megteremtése új, az eddigieknél ked­vezőbb feltételeket teremt az ered­ményes polgárjogi küzdelemhez, a­­melyet a rendkívüli állapot bevezeté­se, a letartóztatás! hullámok az egyetlen lehetséges megoldásra, arra kényszerítenek, hogy elsöpörjék az elnyomó rezsimet. Hogy ez mikor és hogyan sikerül, azon is múlik, meddig tartja „védő kezét“ Botha kormányán a négy „ke­resztapa", az USA, Nagy-Britannia, Franciaországé és az NSZK. HELYZETJELENTÉS A DÉL-AFRIKAI köztársaságból A robbanás előtti pillanat V. Fomiceev rajza A Szovjetunióban a XXVII. kong­resszus határozatai értelmé­ben intézkedések égési sorá­val, az illetékesek személyes felelő*- { ségének meghatározásával kívánják hatékonyan emelni a mezőgazdasági termelés színvonalát, s ezáltal növel­ni a lakosság életszínvonalát, javítani a közellátási. A mostani körülmények közepette a Szovejtunióban a gabonaprobléma gazdasági és társadalmi-politikai je­lentősége rendkívüli mértékben meg­nőtt — állapította meg az SZKP KB és a szovjet minisztertanács abban az új határozatban, amely a 12. ötéves tervidőszakra a szovjet gabonater­mesztés stabilizálásának fokozását, a gabona- és a takarmányforrások nö­velését frja elő. A gabonatermesztés, mint az élel­miszer-gazdaság kulcságazata, döntő módon meghatározza ugyanis az SZKP XXVII. kongresszusa által kitű­zött cél elérésének sikerét, vagyis azt, hogy rövid határidő alatt az or­szág élelmiszerrel való önellátását meg tudják-e valósítani. Az utóbbi években az anyagi-mű­szaki bázis megerősítése és a szociá­lis infrastruktúra fejlesztése elősegí­tette a földművelés intenzivebbé fé­léiét, így bizonyos mértékben stabi­lizálódott a gabonatermesztés — a betakarított termény azonban még ezzel együtt sem fedezi az ország ga­bonaszükségletét. Amint azt a moszkvai Pravda jú­lius 20-i számában közölte, az idei el­ső félév eredményeit elemző jelentés leszögezi, 1988 első felében — vagyis a XXVII. kongresszus időszakában — jelentős javulás tapasztalható a me­zőgazdaság számára előírt tervfel­adatok teljesítésében, s azoknak a mutatóknak az elérésében, amelyek­től a további fellendülés és dinami­kus fejlődés függ. javult a munka­szervezés, időben és jó minőségben végezték el a tavaszi munkákat, és ez meg is látszik a takarmányhozamo­­kon, egyúttal az állattenyésztés sza­kaszán elért eredményeken, a hús, a tojás és a tej termelésében tapasztal­ható javuláson. 1988 első felében megszilárdult a* agrárpolitikai komplexum műszaki-A figyelei a n középpontjában tezöáazdaság-anyagi bázisa, a tervezett 193 ezer traktor. 59 ezer gabonakombájn, 4 ezer burgonyakombájn, valamint a többi, a munkák menetét meggyorsí­tó mezőgazdasági gép már a kolho­zok és szovhozok szolgálatába áll, gyártásukat és átadásukat realizál­ták. Ugyanígy sikerült a tervezett mennyiségben biztosítani a mezőgaz­daság számára a vegyszereket és a műtrágyákat. Mindez — a tervezett beruházások realizálásával együtt — az előző év hasonló időszakához viszonyítva azt bizonyítja, hogy az agráripari komp­lexum fejlődése nagy lendülettel, az irányelvek éji határozatok értelmében folytatódik. Az SZKP KB és в minisztertanács most jóváhagyta azt a javaslatot, a­­mely szerint ebben az ötéves terv­időszakban 50,4 millió hektárral kell növelni az intenzív technológiákkal megművelt gabonatermesztő területe­ket. Ezzel egyidőben az SZKP KB és a kormány határozatot hozott az álla­mi kereskedelem és a fogyasztási szövetkezetek gazdasági ösztönzésé­nek és irányításának korszerűsítésé­ről is. Eszerint növekedni fog a kis­kereskedelmi egységek Önállósága, bevezetik az önélszámolátt, és a kis­kereskedelemben dolgozó kollektívá­kat érdekeltté és felelőssé teszik munkájuk végeredménve iránt, az egységek vezetői személyesen fognak felelni az előírt választék biztosítá­sáért, és növekedni fog az illetékes minisztérimnok és hatóságok ellátási felelőssége is. A határozatban azt Is megállapí­tották, hogy a kereskedelmi kiszolgá­lás színvonala nem felel meg a kor­szerű követelményeknek. A lakos­ság jogos kifogásait váltja ki az ala­csony kiszolgálási kultúra, a keres­kedelmi szabályok megsértése és több kereskedelmi egység munká* rendje. Ezen a területen éppúgy, mint d népgazdaság többi ágazatában nor* matívák és gazdasági ösztönzők meg* határozását irányozták elő, hogy fo­kozzák a dolgozúk aktivitását Fize* tésiik függni fog munkájuk végered­­ménj’étól. A vállalatok tevékenységét felettes szerveik a forgalmazási tér* vei teljesítésén és egyéb tényezők fi* gyelembevétblén kivül e tevékenység jövedelmezősége alapján fogják meg­ítélni, ám szempont lesz a választék­lista és a kersekedelmi szabályok megtartása, a kiszolgálás minőségi és knltnráltsági foka, valamint a vásár­lói panaszok száma is. A belkereske­delmi minisztérium alá tartozó válla­latokat és szervezeteket 1987-ben ál­lítják át az új gazdálkodási rendszer­re. A gabonatermesztéssel és a keres­kedelemmel kapcsolatos határozat egyidőben történt meghozatala azokra az összefüggésekre utat, amelyek a megtermelt élelmiszerek rugalmas és ésszerű forgalmazását, jó minőségű értékesítését, a lehető legkeveseb veszteséggel és pazarlással történő fogyasztását szorgalmazzák. Ez a rendkívüli figyelem és követ­kezetesség, amellyel az SZKP KB a szovjet nép életszínvonalának emelé­sére törekszik, rendkívül koncepció­zusán teremti meg fokozatosan az ehhez szükséges alapokat és feltéte­leket. A megszilárduló munkafegyelem, a lazaságok felszámolása — a szüksé­ges műszaki-anyagi bázis mellett —< az emberi tényező jelentőségét bizo­nyítja. Azt az elkötelezettséget, a­­raellyel a szovjet dolgozók felzárkóz­nak az SZKP mögött, hogy valóra váltság a jólétük érdekében hozott határozatokat. HIROSIMÁI FELHÍVÁS Hirosima városban az Idén is megrendezték az atom- és hidrogénfegyverek ellen küzdő világkonferenciát a hirosimal atomtámadás évfordulóján. 1955 óta minden évben itt találkoznak tudósok, orvo* sok, békemozgalmi erők, művészek, hogy felemeljék sza­vukat a háború, a fegyverkezés ellen az élet, a béke megóvása érdekében. A tanácskozások mellett külön­böző kiállítások és koncertek szerepelnek a program­ban. A világkonferencia munkájában harminc ország és húsz nemzetközi szervezet képviselői vesznek részt. A konferencia szervezője az atom- és hldrogénfegy­­verek betiltásáért küzdő Japán országos tanács és több más japán békeszervezet. A nukleáris fegyverekkel ren­delkező országok — elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok — békeszervezeteinek képviselőin kí­vül nagy számban vannak felen ázsiai és csendes-óceánt országok küldöttei Is. E térségben mind nagyobb mére­teket ölt az atomfegyverek felszámolásáért, az atomfegy-HÍRMAGYARÁZATUNK vérmentes övezetek létrehozásáért küzdő békemozgalom. A konferencián az idén — a nemzetközi békeév alkal­mából — felhívást fogadtak el az atomháború megaka­dályozására és e fegyverek teljes betiltására. Hangoz­tatták: 41 évvel a két japán város ellen Intézett ameri­kai atomtámadás után a felhalmozott fegyverek meny­­nytsége, e fegyverek robbanóereje minden korábbit fölül­múl, ezért az emberiséget minden eddiginél erőteljeseb­ben fenyegeti az atomháború kirobbantásának veszélye. A felhívás hangsúlyozta: a nukleáris fegyverek betiltá­sa, teljes megsemmisítése nélkül az atomháború kirob­banásának kockázata nem szüntethető meg. Sürgették a kutatási és fejlesztési munkálatok azonnali megszünte­tését, az atomfegyver-kísérletek haladéktalan leállítását, továbbá a nukleáris fegyverek megsemmisítését kimondó nemzetközi szerződés megkötését. A felhívás teljes támogatásáról és szolidaritásáról biz­tosította azokat az erőket, amelyek a világ különböző országaiban küzdenek az atomfegyverek betiltásáért, a kísérleti robbantások megszüntetéséért, atomfegyvermen­­tes övezetek létrehozásáért és az ellen, hogy a fegyver­kezési verseny a világűrre is kiterjedjen. Az az Ígéret csak akkor kecseg­tető, ha izgalmakban bővelke­dő, érdekfeszftő regényről, fordulatos krimiről van szó. Igaz, Iz­galmakban, fordulatokban az olasz kormányválság sem szűkölködött, az olasz közvélemény azonban mégsem örül, hogy a sajtó azt fgéri, szeptem­berben kezdődik minden élőiről, il­letve, hogy a kormányválságnak még folytatása következik. Egy hónappal ezelőtt ugyanis Bet­­tino Craxit megbuktatták, a keresz­ténydemokraták azonnal maguknak követelték a miniszterelnökséget. Craxi viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a legközelebbi általános vá­lasztásokig, vagyis 1988 tavaszáig 6 maradjon a kormányfő. A szocialista és a kereszténydemokrata párt kö­zötti gyökeres ellentétet Glulio And­reotti próbálta áthidalni azzal a ja­vaslattal, hogy a még hátralévő húsz hónapot a két párt ossza meg maga között úgy,, hogy legyen Craxi a mi­niszterelnök a jövő év márciusáig, utána pedig váltsa fel egy keresz­ténydemokrata politikus, esetleg Ő személyesen. Ezt a javaslatot Craxi és az egész szocialista párt határo­zottan visszautasította. Azntán Craxi, alig néhány nap múltán — óriási meglepetésre — százszázalékos for­dulattal' elfogadta a keresztényde­mokrata indítványt és hajlandónak mutatkozott rá, hogy vezetője legyen egy határidőhöz kötött, korlátozott programú kormánynak, és mintán az id8je lejár, a jövő év tavaszán ön­ként távozik. A hírügynökségek ezt követően hí­rül adhatták, hogy Bettino Craxi mi­niszterelnök, az Olasz Szocialista Párt főtitkára megalakította a 45. há­ború utáni olasz kormányt Ismét öt „Folytatása következik...”? jobboldalt politikai párt képviselői­ből, a szocialistákból, keresztényde­mokratákból, republikánusokból és liberálisokból. Craxi az előző kormányhoz képest csak kevés változást eszközölt. A külügyminiszter Ismét keresztényde­mokrata Giulio Andreotti, honvédelmi miniszter a republikánus Giovanni Spadolíni és a belügyminiszter e ke­reszténydemokrata Oscar Luigi Seal* faro lett. Csupán üt új minisztert ne­veztek ki. Kérdés, hogy ha „csak" ennyi tör­tént, miért kellett június 27-től. az akkori Craxi-kormány lemondásától egy hónapot várni, amíg valamerre fordul a kocka, ha végül csak ennyit rdult Igét, a kereszténydemokraták bír* ják Craxi ígéretét, hogy jövő tavasz* szál átadja nekik a kormányt, illetve a miniszterelnöki széket. Hogy a „gyermekkihordásnyi időt“ akarja-e Craxi felhasználni a szocialista párt pozícióinak megerősítésére és erői­nek átcsoportosítására, csak találgat­ni lehet. Az is elképzelhető, hogy csak az ország nyugalma, a helyzet viszonylagos rendezése érdekében tett ilyen engedményt. „Ez a szüle­tése pillanatában halálra ítélt kor­mány számunkra elfogadhatatlan“ — mondják az olasz kommunisták, akik természetesnek tartották volna, ha a szocialista Craxi az ő jeieniétiiket, véleményüket is számításba veszi. És ha a kormányválság megoldásáról folytatott tárgyalások során szó esik az ország sürgető problémáiról. így például az állam igen magas eladó­sodottságáról, vagy pedig a több mint 2 millió munkanélküliről. Mivel nem így történt, illetve ez, a legfon­tosabb nem történt meg, akár szep­temberben. akár később a kormány­nak ezzel kell foglalkoznia. Hanem Craxinak, a következő kormányfő­nek. Ezért e rövid nyári nyugalom után, az elkövetkező kilenc hónap alatt — vagy után — „folytatása következik“ az olyan alternatívák ke­resésének, amelyek Olaszország hal­mozódó gazdasági és szociális gond­jait segítenék megoldani. i. —haraszti—

Next

/
Oldalképek
Tartalom