Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-02 / 31. szám
1986. augusztus 2. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Már a tavalyi évad-előzetesben Jeleztük, hogy a Magyar Területi Színház két társulata az eddigi gyakorlattól eltérően az 1985/86-os szezonban négy helyett nyolc bemutatót tart majd... Az utolsó bemutató is megtörtént, az utolsó előadás végén is összehúzták a függönyt — vége a színházi évadnak. A színészek elvonulnak, hogy pihenőt tartsanak a fárasztó Idény után, s hogy erőt, energiát gyűjtsenek a következő évad teendőihez, amely még inkább igénybe veszi majd művészi felkészültségüket és fizikai erejüket. fogják szeretni majd a színházat... Az élet utolsó stádiumába jutott emberek életkörülményeit és lehetőségeit tárta elénk vígjátéki eszközökkel az olasz Aldo Nicolaj, Hárman a pádon cfmű darabjában. A szakmai szempontból is sikeres produkcióban láthatta a közönség Lengyel Ferencet, aki az évad folyamán elnyerte az Érdemes művész kitüntető címet. Kertész Ákos Névnapijával nyitott évadot a Matesz komáromi társulata. Mind a közönség, mind a kritika nagyra értékelte ezt a produkciót, amely a mai munkásság azon rétegeit állította pellengérre, amelyek életcélnak tartják a kispolgári életvitel megteremtését. A szlovákiai színházak országos seregszemléjén is szép sikert aratott színházunk ezzel az inszcenációval. A világirodalom legnagyobb drámaírójának, Shakespeare-nek a Coriolanus cimű tragédiájával kívánta felavatni színházunk az új székházét. KÉT ÉVAD MEZSGYÉIÉN Aldo Nicolaj: Hárman a pádon. A darabot a Matesz Tháiia Színpada májusban mutatta be. A képen Lengyel Ferenc és Gombos Ilona Ha most volna saját színházunk, akkor azt lehetne rá mondani: kihalt... Sajnos, csak irodaházunk van, ez viszont az év minden hónapjában „üzemel“. Vendégek jönnek-mennek a nvár folyamán is, a színház külső munkatársat egymásnak adják a kilincset, itt semmi jel nem mutatja, hogy színházi szünet van. Folyik a következő évad előkészítése, hogy mire a színészek visszatérnek, megkezdhessük az évad űj bemutatóinak realizálását Mert ez az évad — reméljük — alaposan különbözni fog az eddigiektől... De ne vágjunk a dolgok elébe; időzzünk el néhány percig az elmúlt idény bemutatóinál. Hozott-e valami újat az 1985/88-os szezon, s ha igen, mit? A rendszeres színházlátogatónak azonnal feltűnhetett, hogy a premierek száma megszaporodott. A Tháiia Színpad Kassán (Košice) továbbra is négy bemutatót tartott, de a komáromi (Komárno) társulat szakított az eddigi gyakorlattal, s a négy „rendes“ darab mellett még kettőt bemutatott. Nagy port kavart a kassal Tháiia Színpad első és második premierje. A nálunk ismeretlen — s a világ számára is csak nemrégen felfedezett — Georg Büchner vígjátéka, a teonce és Léna a szakemberek szerint a világirodalom legfurcsább vígjátéka. Ezen a furcsaságon aztán alaposan meg Is lepődött a Tháiia Színpad közönsége. Voltak nézők, akik megbotránkozva mentek haza. Vagy azért, mert vallási érzelmeikben érezték megbántva magukat, vagy azért, mert a meztelen női test látványa borzolta fel a kedélyeiket, vagy azért, mert — úgymond — az előadásból egy kukkot sem értettek, s olyanok Is voltak, akik az előadás mondanivalóját tartották felháborítónak Szerencsére szép számban voltak olyan nézők, okik védelmükbe vették a produkciót, sőt arra bátorították a színházat, hogy máskor Is tűzzön műsorára hasonló — a megszokottaktól eltérő — darabokat... Ha kellő bátorítást kapunk a nézőktől, ígérjük: újra gondoskodunk hasonló meglepetésről. Hasonlóan két pártra szakítottaosztotta a nézők seregét, a fiatal szlovák szerző, Vlado Laco vígjátéka, a Mennyei látogató. Az egyik tábort a züllés ekkora fokának bemutatása háborította fel (őket külön Ingerelte még a szesz- és szexmánia isi, a másik tábor „vette a lapot“ és kellőképpen értelmezte a színpadi metaforát hogy az a „pokol“ bizony a mi életünk is lehet, ha nem élünk, hanem visszaélünk a jogainkkal... Alekszej Tolsztoj mesejátéka, az Aranykuicsocska hatalmas sikert aratott a gyermeknézők körében. Ilyenkor mindig felcsillan bennünk a remény, hogy ezek az emberpalánták felnőtt korukban is ugyanígy A színházi produkció elkészült, a színházépület sajnos nem — a mai napig sincs átadásra kész állapotban ... Ez az Inszcenáció nagy színpadra készült, nem tudjuk előadni tájterületünk bármelyik játékhelyén, úgyhogy egyelőre feltámadását várja az „új épületben“... Stúdióelőadásként került színre ügo Betti olasz drámaíró remekműve, a Bűntény a Kecskeszigeten. Annak ellenére, hogy ez az inszcenáció nem szerepelt a bérletes előadások között, telt ház volt kíváncsi a produkcióra. Ezt a művet a béke nemzetközi éve tiszteletére mutatta be a komáromi társulat — a közönség és a kritika (valamint a színészek) örömére. Ez a produkció is arról győzött meg bennünket, hogy a közönség fokozottabb mértékben igényli a stúdióelőadásokat, s elvárja, hogy a következő évadok során láthasson még tőlünk hasonló produkciókat. Érdekes orvosetikai és társadalmi problémákat fejteget Oldrch Danék kortárs cseh író műve, a Jelentés N. város sebészetéről. A közönségnek kissé szokatlan volt az epikus játékforma, talán ezért nem fogadta olyan mértékben kegyeibe ezt a produkciót, ahogy megérdemelte volna, (de lehetséges, hogy ezt csak a színház tagja látja így; mert ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy ez a produkció „ledermedt“ a főpróbák során, s már nem volt képes tovább fejlődni... Sajnos, ilyesmi is előfordul a színházi gyakorlatban — a közönség és a színház tagjainak bosszúságára. Az évad utolsó „rendes“ bemutatója igen nagy közönségsiker volt. Nem csoda, hiszen Jókainak, Mikszáth-nak, Móricznak mindig sikere van színpadjainkon. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül cimű Móricz-münek ezúttal azért is volt különösképpen sikere, mert a színház „eleget tett“ a csehszlovákiai magyar színházközönség specifikus óhajának: zenés bemutatóval örvendeztette meg nézőit. Ebben az esetben a színház nem is titkolta szándékait: ezzel az egy produkcióval elsősorban nemes szórakoztatást akart biztosítani közönségének. Ügy tűnik, ez sikerült is. Dramaturgiai terven kívüli produkcióként került színre a Nem szabad elsietni című zenés szórakoztató műsor, amelynek Gombaszügön, az országos kulturális ünnepség alkalmával volt a bemutatója. Az időjárás a szombati napon kegyes volt Tháiia védenceihez, a premier sikerült — csupán a másnapi (vasárnapi) műsort mosta el az eső. Meg kell jegyeznem, hogy a színház ezt a műsort a komáromi Sziget-csoporttal közreműködve hozta létre. A csoport már eddig is közreműködött a Matesz különböző produkcióiban, élén a zeneszerzőként is ismert Zsákovics Lászlóval. Az eddigi nyolc bemutató helyett tehát tízet tartott színházunk két társulata az 1985/86-os évadban. Még több premierrel szeretné megörvendeztetni közönségét a következő szezonban. Igaz, hogy a kassai Tháiia Színpad továbbra is csak négy bemutatót tart majd, de a komáromi társulat premierjeinek száma kb. tízre emelkedik. Ebből nyolc lesz a „rendes bemutató“ és kb. kettő a dramaturgiai terven kívüli. Ez a szám azonban tovább szaporodhat, hiszen művészeink minden évadban meglepik egy-egy „nem hagyományos“ Irodalmi órával a kisiskolásokat, műsorra tűznek kétszemélyes darabokat, vagy monodrámákat és a kabaré műfaja sem idegen tőlük... (Az elmúlt évadban Boráros Imre vitte színre az erdélyi Székely János Dózsa c. monodrámáját: Petréce Annna, Varsányi Marika, valamint Mák Ildikó és Benes Ildikó a gyerekek számára készített élvezetes verses-zenés műsort, ezen kívül két kabarécsoport is kirukkolt egy-egy műsorral stb.) Az elmúlt évad — az eddielekhez képest — gazdagabb választékot kínált fel a közönségnek. A célunk az, hogy ezt a választékot a következő évadban tovább növeljük. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy valóban birtokba vegyük az „új épületet“, jövendő székházunkat, a Matesz első igazi „kőszínházát“. Ebben az épületben műsort tudunk majd biztosítani a nagy színpadon, a kis színpadon, s alkalomadtán az épület más helyiségeiben is. Reméljük, most már (a több éves késés után) előbb-utóbb' beköltözünk régen várt székházunkba. Ha ez sikerül, szeretnénk növelni a komáromi előadások számát ts. Hogy mennyivel, ez még a Jövő titka. A felnőtt közönség mellett a gyermekekre is gondolunk: ezentúl — a komáromi társulat — minden évadban műsorára tűz egy-egy mesejátékot. Céljaink tehát vannak, de ezek eléréséhez a közönség rokonszenvőt kérjük. KMECZKÖ M1HÄLY, 'dramaturg Nem, nem a Jól ismert lánchíd!, legfeljebb a „testvére": a dél-csehországi hlubokái kastély egyik kőoroszlánja (Vass Gyula felvétele). Gyerünk gyorsan utána!.., (Fotó: Vass] 95 éves a Palóc Múzeum A múlt század második felében sorra alakultak Magyarországon a tudományos egyesületek, a különféle egyletek és társulatok. Ez idő tájt vetődött fel a balassagyarmati múzeum alapításának gondolata is. Nagy Iván történész éveken át cikkezett az ügy fontosságáról a helybeli ■ sajtóban. A Palóc Múzeum idestova egy évszázada teljesíti küldetését, kutató- és népművelő munkáját egyaránt. Munkatársai mindenekelőtt Nógrád palócságának tárgyi és szellemi emlékeit kutatják példa mutató szorgalommal. A nógrádi palóc etnikum területe tudvalevőleg magába foglalja a mi tájainkat is. Ezért tartották időszerűnek a múzeum történetével és munkakörével való ismerkedést a III. Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napok szervezői. A téma aktuálitása mellett szólt továbbá az a tény, hogy nagy szülöttünknek, a kulturális napok névadójának, Mikszáth Kálmánnak emlékszobája van a múzeumban, s közel egy évtizedig az intézet igazgatója volt az Ipoly mente másik neves szülötte, Manga János. A legutóbbi nagykürtösi (Veľký Krtíš) művelődési szemináriumon dr. Zólyomi József néprajzkutató, a Palóc Múzeum jelenlegi igazgatója tartott diavetítéssel összekapcsolt előadást. A múzeum történetét vázolva elmondta, hogy 1981-ben alakult Balassagyarmaton a Nógrád Vármegyei Múzeumi Társulat, amely már ai év végén megrendezte első kiállítását. Ezt persze még az esetlegesség és a rendszertelenség jellemezte. Mindenesetre elindult egy folyamat, s a múzeum gyűjteménye szépen gyarapodott. Adományozás útján kerül* a társulat tulajdonába többek közt Szontágh Pál könyvtára, Nagy Iván éremgyűjteménye és könyvtára, s még sok értékes ereklye. Jaskovics Ferenc igazgató a kilencszázas évek elején már a palóc nép életére vonatkozó tárgyak gyűjtését szorgalmazta. Különösen Farkas Pál gimnáziumi tanár gyűjtött sok néprajzi tárgyat a múzeum részére. A gyűjtemény gyarapodásával egyidejűleg szükségessé vált az új múzeumépület felépítése. Ezt Nagy Iván tette lehetővé, aki végrendeletében a múzeum építésére szánta a horpácsi birtoka eladásából származó Jövedelmet. Wälder Gyula egyetemi tanár terve alapján 1914-ben így hozzáláthattak a munkálatokhoz, s az év végére már tető alá is került az impozáns épület. A történelem, sajnos, úgy hozta, hogy a szép építményt más célra kellett használni. Elpusztult az értékes múzeumi anyag is, s a gyűjtést így 1925-től újra kellett kezdeni. 1931-ben az intézet felvette Nagy Iván nevét, 1932-ben pedig az épület mellett palóc udvart létesítettek; felépítettek еду XVIII. századi zsellérportát. 1949-ben kapott igazgatói kinevezést Balassagyarmatra Manga János. Már az év végén megrendezte az első tárlatot, amely történelmi szemlélettel mutatta be a kendertermesztést, illetve Nógrád megye népviseletét. A tárgyi gyűjtés után az ötvenes évek elején Manga János hozzáfogott a témagyüjtéshez, elsősorban a vidék szokásanyagát tárta fel. Nagykürtös! előadása során Zólyomi József beszél Manga János gyűjtést módszereiről, s bemutatott néhány olyan diaképet, melyet még Manga János készített. Aki ma Balassagyarmaton Jár, feltétlen keresse fel a Palóc Múzeumot. A kiállítótermek néprajzi anyaga három korszakos tagolással tárja elénk a népi építkezést, a palócok hajdani viseletét, valamint munka- és használati eszközeit. A megye népi építészete a XV1I1, századtól követhető nyomon. Láthatunk itt beépített kemencét, egy tisztaszobát, különféle bútordarabokat és berendezési tárgyakat. A bútorok nagy része már mesteremberektől került ki, ám a lócák palóc pásztorok és népi fafaragók kezenyomát őrzik. Mindenekelőtt az áttört faragású padhátbetétek érdemelnek figyelmet. Ilyenek Nógrád Ipoly on inneni részén is találhatók még. Nógrád viseletének sokrétűségét is jól érzékelteti a kiállítás. A XVIII.-XIX. századi 16 népviseleti csoportot képviselik többek közt az érsekvadkerti, a rimóci palóc, valamint a patvarci szlovák viselet ruhadarabjai. Vannak is pl. széles karimájú kalapok, szegett szűrök, cifra ködmönök, rókaprémes menték, bujákt, csitárl és ludányt főkőtök stb., de gyönyörködhet a látogató a piros-kék szlnösszeállítású szőttesekben meg a Kazár környéki hímzett textíliákban is. A felsoroltakon kívül a Palóc Múzeumban irodalmi emlékszobákat is láthatunk. Az egyik Mlkszáthnak, a másik Madáchnak állít emléket. S hogy mi midennel találkozhatunk itt? Például a fiatalkori Madách-drámák kéziratával, Madách Fráter Erzsébetről készített festményével, Mikszáth íróasztalával és írótáblájával s még sok más értékes dokumentummal, Érdemes hát a Palóc Múzeummal közelebbről és alaposabban is megismerkednünk. Csáky Károly ■..................................■ ■ i KORCSMAROS LÁSZLÓ verselj Gyermekeim szeme talpam alatt öregednek a kövek a kút tükrében összetöredezett arcom hangok helyett árnyakat himbálnak felém a harangok <— belenézek fiaim szemébe e csodálatos időgépbe — és másodpercek alatt hazatérek Még enyém Még születnek bennem eljövendő napok Még nekem kél fel a hold álmaimban Még nekem köszön a szomszéd kisfiú Még nekem címeznek levelet 'A dal a jóslat, a sóhaj még nekem szól még nekem kell eltemetni másokat S ez a perc ts, amelyben születik a versem — még enyém
