Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-26 / 30. szám

1986. július 26. SZABAD FÖLDMŰVES, 11 nagpesterei aratás! Időszak lerövidítésében; a döntö szó azonban mégis az emberé, a gépek irányítójáé, kezelőjéé, javí­tójáé. Nem sok újat mondunk azzal, bogy a csallóközi ember nem fél a munkától. Ezen a vidéken korábban Mindhárom nyár! hónapnak külö­nös varázsa van számomra. A naptár­ban júliust megpillantva még a lakó­telepi szobámban is szinte magam előtt l^fom az aranysárga gabonatáb­lákat, amelyeken terhűkkel elnehe­zült kalászokat lenget méltóságtelje­sen az enyhe szél. Költőink közül is sokan megénekelték, versbe foglalták e gyönyörű természeti képet. Képző­művészeink alkotásain is gyakran szerepel az aratás előtti tájat meg­jelenítő, különböző árnyalatú sárga szín. Elődeink sem véletlenül nevez­ték a gabonát életnek. Kár, hogy nyelvünk e csodálatosan szép, találó megnevezése már a népnyelvben is csak ritkán használatos. Július nyolcadik napján a Hegyétei (Kútniky) Egységes Földműves-szö­vetkezet aratóit kerestük föl, akik a látogatásunkat megelőző napon kezd­ték a kalászosok begyűjtését. Kollé­gámmal a szövetkezet irodahelyisé­geitől az apostolok lován vágtunk neki a határnak, hogy megkeressük, s megszólaltassuk a kenyércsatát ví­vókat. A legközelebbi dűlőn — a­­melynek nevére még az idősebbek sem emlékeztek — arató-cséplő gé­pek fogyasztották a vakítóan sárga kalásztengert. A hatalmas gépek za­jától szinte alig hallottuk Beringer Árpád agrármérnöknek, a szövetke­zet elnökének vendégkalauzoló mon­dandóját: — Az 1700 hektáros mezőgazdasági területünkből 1450 hektár nagyságú a szántó. A gabonafélék vetésterülete 630 hektár, ebből 420 a búzáé, 210 pedig a tavaszi árpáé. Hat saját A szalmafelszedő gépek nyomában # tarlószánfó eke Ss a henger [Tóth József Felvételei) kombájnunk mellett a Nádszegi (Trstine) F.fsz öt E—516-osa is segít a betakarítási munkák végzése során. Csehországi partnerünktől, a Jind'ri­­chov Hradec-f Gép- és Trakfnrállo­­másról is minden évben érkezik egy arató-cséplő gép. A termés elszállításából is kiveszik részüket a korábban említett szövet­kezet tagjai, illetve Üzem képviselői’ A nagy teljesítményű gépek valóban meghatározó szerepet játszanak a ke nyérnekvaló betakarítása során, az is csak annak volt becsülete, aki nem riadt meg a nehézségektől, s min­den körülmények között megtette a magáét. Szerencsére sokan megőrizték elő­deik munkához való Jó viszonyulását, gerincességét. A szinte már közhely­szerűen az ország éléskamrájaként emlegetett Csallóköz és annak népe napjainkban sem vall szégyent, hi­szen mindent megtesz annak érdeké­ben. hogy az életet jelentő gabona mielőbb biztonságos helyre: a táro­lókba kerüljön. A hegyétei szövetke­zet dolgozóira is teljes mértékben ér­vényes az, amit az előzőekben a vi­dék lakóiról leírtunk. A szövetkezet elnöke is elisme­rően szólt a 235 állandó dolgozó és a néhány idénymunkás tevékenysé­géről. — Tagságunk nemcsak ilyen­kor, a mezőgazdasági munkacsúcs Időszakában, hanem az egész év fo­lyamán megfelelően viszonvul a nél­külözhetetlen teendők elvégzéséhez. Szükség esetén nem okoz gondot a nyújtott műszak vagy pedig akár a több műszakos váltás bevezetése. Dolgozóink jól tudják, hogy mikor mit kell tenni, hogy nyugodt lelkiis­­iperettel várhassák a zárszámadás napját, s felmérhessék az elvégzett munka eredményeit. — A nem éppen ideálisnak mond­ható talajviszonyok (kavicsos, homo­kos rétegek váltják egymást) között bizony van bőven tennivaló. Az idén is mindent elkövettünk azért, hogy a tavalyihoz hasonló kiváló eredmé­nyeket könyvelhessünk el. Valameny­­nyl fontos munkát, növényvédelmi beavatkozást agrotechnikai határidőn belül, jó minőségben elvégeztük. A bűza egész vetésterületét tavasszal két ízben öntöztük, de így is csak mérsékelni, s nem pótolni tudtuk a vegetációs időszak csapadékhiányát. Bizonyára sokak számára furcsának tűnik, hogy a tavalyi évhez viszo­nyítva többet tettünk a bő termés el­érése érdekében, mégis szerényebb A búza a ponyvával ellátott teherautóra kerül hozamokat vagyunk kénytelenek el­könyvelni. Mi, a tőlünk telhetőt meg­tettük, a többi már nem rajtunk mú­lott. Amíg mi a szövetkezet vezetőjével a gabonatábla szélén beszélgettünk, Navrátil Zoltán, az ellenőrző bizott­ság elnöke rövid eligazítást tartott a kombájnosoknak. Kihasználtuk az alkalmat, hogy néhány szót váltsunk a hatalmas gépek kezelőivel. Navrá­til Dezső nemcsak a szövetkezet, ha­nem az egész járás legtapasztaltabb knmbájnnsai közé tartozik. — Még a hajdani SZK—4-essel kezdtem majdnem két évtizeddel ez­előtt. Három éve az E—-518-ossal vá­gom a rendet. Gyakran segítek a csehországi partnerüzemek dolgozói­nak is a betakarítási munkák so­rán. A rövid megbeszélés további részt­vevőit: Bazsó Ferencet, Bugár Mi­hályt, és ifjabb Végh Józsefet már nem tudtuk szóra bírni, mert már be­indították a hatalmas gépeket, hogy folytassák a búza aratását. Tiszóczky Lajosnak és Bazsó Ernőnek a mag­­szállítókocsival bizony igyekeznie kellett, hogy mielőbb kiürülhessen a kombájn tartálya. Póda Zoltán Horal típusú szalmabegyűjtő traktorára fel­­kéredzkedve a gabonatábla túlsó felében levő szalmarakáshnz érkez­tünk, ahol Bugár József ZT—300-as típusú szalmarakójával igyekezett „fazont" adni a szalmának. , Fényképész kollégámnak Is szednie kellett a lábát, hogy a tarlószántó ekét és a hengert Is lencsevégre kaphassa. A kombájnokat követő ponyvás magszállító teherautók és a szalmafelszedő gépek nyomában ugyanis Kiripóczky Ödön azonnal nekilátott a tarlószántásnak. A beta­karítási munkák folyamatossága va­lóban példás volt a hegyétei határ­ban. Hasonlóan az aratást végzőkről való gondoskodás is követésre méltó, hiszen valamennyi megkérdezett el­ismerő szavakkal szólt az ellátás színvonaláról. Jó érzéssel, a dolgos emberekkel való találkozás Igazi örömével távoz­tunk a csallóközi szövetkezet gabo­natáblájáról, ahol az aratás nagymes­terei szakszerű, pontos, valóban mes­teri munkát végeztek. BARDOS GYULA' Adunaszerdahelyi (Dun. Streda) Dukla Efsz földjein július he­tedikén reggel kilenc órakor zúgtak fel az első aratő-cséplő gé­pek. A helyszínre az ezt követő nap mentünk ki. A szövetkezet székhá­zában Horváth Sándor elnök foga­dott bennünket; a terepszemle előtt vele beszélgettünk az aratás előké­szítéséről: — Számunkra a főpróba a repce learatása volt — tudtuk meg tőle —, kombájnosaink Jelesre vizsgáztak. A 100 hektáron termesztett repcével mintegy két héttel ezelőtt végeztünk. A terméshozammal ^égedettek va­gyunk, hiszen a tervezett 2,85 he­lyett 2,96 tonnás hektárhozamot ér­tünk el. A felszabadult területre roá­­sodnövényeket vetettünk — kukori­cát, napraforgót —, melyekkel kap­csolatban nagyon Jók a tapasztala­taink. Az idén búzát összesen 950 hektáron, árpát pedig 240 hektáron termesztettünk. A jelek szerint a ta­valyi hektárhozamot semmiképp sem tudjuk elérni, ám az első nap után nehéz lenne messzemenő következte­tést levonni. Kidolgoztuk az aratás pontos ütemtervét, amelyben a veze­tők feladatait is rögzítettük. Termé­szetesen külön munkavédelmi és tűz­biztonsági Intézkedéseket is hoztunk, amelyek betartásának nagy figyelmet szentelünk. A Szlovákiai Tűzvédelmi Szövetség Járási bizottságásói előadót hívtunk meg, aki két órás előadást tartott a tűzoltókészülékek használa­táról. Örömmel állapíthatom meg, hogy az utóbbi években nem fordult elő nálunk sem baleset, sem pedig tűzeset. Az aratásban résztvevő vala­mennyi dolgozónkkal megbeszéltük a feladatokat. Legfőbb célunk a ke­­nyérnekvalő minimális veszteséggel történő betakarítása. Az idén is meg­hirdetett szocialista verseny elsősor­fl jövő évi kenyér nyomatlan megjavítom. 'Amennyiben komolyabb hibáról van szó, akkor segít \a moz­góműhely. Ami pedig magát az ara­tást illeti, ma már lényegesen kőny­­nyebb a dolgunk, mint a régieknek. Én már húsz éve csinálom ezt meg­szakítás nélkül. SZK—3-ason kezd­tem, Nyiván folytattam, most pedig ezen az E—514-esen dolgozom. Telje­sen hozzám nőtt ez a gép. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Eddig hi­bátlanul működik, csak vigyázni kell rá, ez a titka az egésznek. Szeretem a gépeket és remélem, hogy még so­káig nem kell egymásnak búcsút mondanunk. Tavaly egyébként én is voltam Csehországban kisegíteni. Ott nehezebb aratni, ugyanis számunkra szokatlan a dombos vidék. Több időnk nem volt a beszélge­tésre. A kombájn „gyomra“ kiürült, Irány előre. A kicsépelt gabonát ma­gasított Tatra 515-ösök hordják a tisztítóhoz, ahonnan felvásárlótelepre kerül a leadási tervben meghatáro­zott kötelező gabonamennyiség. Amíg a kombájnossal váltottam szót, addig Horváth Sándor a növény­­termesztési főágazatvezetővel megbe­szélte az aznapi további teendőket. Együtt mentünk vissza a szövetkezet székházába. C'tközben az elnök meg­jegyezte: — Jó lenne, ha a dolgozóknak az év minden szakában ilyen lenne a munkához való hozzáállása. Erre a lelkesedésre mindig szükség volna, hogy gazdasági eredményeink még jobbak legyenek. Ehhez természete­sen a dolgozók kellő anyagi és erköl­csi megbecsülése, valamint a vezetők és beosztottak közti jóviszony is hoz­zájárul. MACS1CZÄ SÄNDÖR Ля idén minden szál szalmára szükség lesz (A szerző felvételeiJj Horváth Sándor elnök, és Bakó Ferenc agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezető mérlegel Gáspár Sándor „harcra" készen ban a minőség Javítására Irányul. Minden egyes ara tőcsoporthoz be­osztottunk egy-egy felelős gazdasági vezetőt. A munkálatokat pillanatnyi­lag semmi sem akadályozza. Az ara­tók nagy része már hosszú évek őta részt vesz a munkacsúcsban. Nálunk nem új keletű az, hogy mindenkinek órabérben fizetünk. Ehhez a leara­tott gabona mennyisége szerint még bizonyos százalék Járul. így sikerült elérnünk, hogy senki sem siet fej­vesztve a munkával, mindenki pon­tosabban végzi a dolgát, Jobban oda tud figyelni; s számunkra ez a lé­nyeges. Az aratás Idejére egyes mel­léküzemágainkat is leállítjuk, az ott dolgozók a kazalozásban segítenek. Ha figyelembe vesszük, hogy terme­lésünk a járás termelésének nyolc százalékát tesz! ki. ebből vtlágosan kitűnik, hogy Igényes feladatok há­rulnak ránk, amelyeknek mi Igyek­szünk minden körülmények között eleget tenni. Ebben felettes szerveink messzemenően támogatnak bennün­ket. De hogyan is test a valóság? Be­szélgetésünk után kimentünk a hely­színre, ahol már teljes gőzzel dol­goztak a kombájnok, a szalmagyííjtő és a gabonaszállító teherkocsik. A magasan úszó, perzselő napol néha vékony felhófótyol tompította. A gyü­lekező gomolyfelhökrő! az eső jutntt az eszünkbe, amelyre a szomjazó ku­koricának égető szüksége lenne, ugyanakkor в még álló gabonának már nem árthat. A tábla szélén egy­­re nagyobb a szalmarakás; majd ha az összes szalmát odahordják, meg­kezdik az ömlesztést. A szalmagyúj­tiík egymást váltják, alig ürül ki az egyik kocsi, máris ott van a követ­kező. Megállunk éš figyeljük a fe­lénk közeledő kombájn motnlláját, — amelyről hirtelen a malomkerék jut az eszembe —, s a neki fejet hajtó gabonát. Az elnök segít nekünk megkeresni Bakó Ferenc agrármérnököt, a nö­vénytermesztés főágazatvezetöjét, aki a fel-le törtető munkagépek között mosolyogva fogad bennünket. Lám, a munka jól halad, nincs ok a borúlá­tásra. — Gondolom már értesültek róla, hogy tegnap kezdtünk el aratni. A gabona nedvességtartalma 15 száza­lék alá csökkent, így a gépek vígan dolgozhatnak. Ez a tábla, amelyben vagyunk, 117 hektáros. Holnapra vég­zünk vele, s a szalmát is összeszed­jük. Ebbe a földbe az idén már nem kerül semmi, jövőre ugyanis Ide cu­korrépát vetünk. Ennek ellenére az Idén mintegy 400 hektáron termesz­tünk majd másodnövényeket. A napot ma is kora reggel a gépek karban­tartásával kezdtük, s ez így lesz, a­­míg be nem fejezzük az aratást. Teg­nap este még kilenckor is arattunk, gondolom ina sem lesz másként. — Hány gép vesz részt az aratás­ban? Szövetkezetünknek összesen két-két darab SZK—5-ös, E—512-es, E—514 es és E—516-os kombájnja van, vala­mint egy SZK—6-osa. Ennyi géppel néhány nappal tovább tartana az aratás, de holnap már a vendégmun­kások is segítenek majd, akik ma ér­keznek Csehországból; a Plzeól já-­­rásból, pontosabban a Pfestivet Ei'sz­-ből. Partnereink bárom nagy telje­sítményű gépppel jönnek, a Zahnašo­­vicel Efsz-böl pedig kilenc kombájn érkezik. A szociális ellátást megol­dottuk: szállás, étkeztetés, hideg­­-meleg víz, tévé, napi sajtó stb. áll majd a vendégek rendelkezésére. Eb­ben az Időszakban az území konyhán 400—500 ebédet főznek, s aki akar, az dupla adagot is fogyaszthat. A szövetkezet autóbusza hordja be ebédre a dolgozókat, az ödítót vi­szont kinn a mezón kapják. Nálunk is kedvezőtlen volt az időjárás a bú­za tavaszi vegetációja alatt, viszont azzal, hogy 400 hektáron öntöztünk, sikerült mérsékelnünk a kiesést, de csodát nem lehetett művelni. Ha az Időjárás nem avatkozik be. akkor kö­rülbelül 10—12 nép alatt végzünk mindenütt. Tudja, az aratás olyan mint a záróvizsga az iskolában: most dől el, hogyan készültühk fel egész évben legfontosabb feladatunkra. Közben hozzánk csatlakozott Fe­kete Nándor fiatal agrármérnök, aki a szövetkezetben növényvédelemmel foglalkozik, de az aratásba 6 is be­kapcsolódik, mint csoportvezető. Szá­mára még új ez az élmény, hiszen első aratását éli át. Húsz ember mun­káját irányítja és ellenőrzi. A gyom­­talan búzatábla az ő ügyességét di­cséri. — Annak ellenére hogy rend­kívül felelősségteljes munkát vég­zek, szívesen és örömmel dolgozom munkatársaimmal. Persze, nem megy még minden úgy, ahogy szeretném, de a kollégáim sokat segítenek. Az egyik kombájn nem messze tő­lünk állt le, hogy megszabaduljon súlyos terhétől. A röpke néhány per­cet kihasználva szóba elegyedtünk Gáspár Sándor kombájnossal: — Néz­zék! Én ezt a masinát úgy ismerem, mint a tenyeremet. Ha valami meg­hibásodik rajta, akkor azt helyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom