Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-26 / 30. szám

1986. július 26.

SZABAD FÖLDMŰVES

Tikkasztó a hőség. A rádió hajnalban harminc fokot ígért. Azt hiszem, itt, a perényi IPerín f határban már most van legalább huszonöt.

Július harmadika, kilenc óra. Ekkor kezdődött a Perónyi Efsz-ben az aratás. Nyolc kombájn vonult ki, a gépparkból. Négy E—512-es és négy E—516-os az Őszi árpába állt.

— Ha az Időjárás engedi, ezek után teljes lendülettel dolgozunk — mondja Stromp András, a szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetöje.

— Száz hektár az Őszi árpa, hétszáznyolcvan a búza, száz hektár a repce és kétszázhúsz a tavaszi árpa. Hogy érett-e már a szem? Ez a nagy meleg meggyorsította az érési folyamatot. Ügy 13 százalék körüli a nedvességtartalom.

Amíg az agronómus beszél, a kombájnosok, gépkocsivezetők körbeállnak. Egy derékig mezítelen fiatalember — Vetsz László gépkocsivezető

— kóstolgatja az árpát.

— Finom?

— Nem azért rágom. Azt vizsgálom, eléggé érett-e.

őst és jó szokás. Többen ts kóstolót vesznek. Aztán halk, de határozott utasítás:

— Kezdhetjük.

Felbúg a vezérgép erős motorja.

A vágóasztal még lóg a levegőben, de aztán ahogyan az árpaszárhoz ér, az üres járatú dübörgés leterhelt zúgásra csendesül. Már dolgozik, csépel a dob.

— Fog ez menni — mondja szinte önmaga nyugtatására Konderla Tibor gépészmérnök, gépesítési föágazatvezető.

— Talán kételkedett?

— Dehogy kételkedtem. De tudja, hogy van. Üf ember vagyok itt, alig két éve kerültem kt a főiskoláról. Nem szeretnék csalódást okozni.

Guggol a tarlón egy ember és kiabál.

— Álljatok meg, állítsatok a dobont

— Melyiken?

— A Goleny Jóskáén. Szem van a kalászban.

Akt kiabált, Kendy Ferenc, a szövetkezet elnöke. Fürge mozgású ember, szemez a tarlóval.

— Miért mondta, hogy állítsanak a dobon?

— Mert összébb kell húzni, csökkenteni szükséges az áteresztőképességet, hogy alaposabban kiverje a szemet.

Múlik az tdő, már javában tart az aratás. Egyre-másra jeleznek a kombájnok, tele a tartály gabonával,

üríteni kell. Es elindul az első kocsi, be a.gazdasági udvarra, a tisztítóhoz. Egy-egy Tatra vagy Skoda teherkocsin sok tonna árpaszem gurul. Csak győzzék hordani. A nyolc kombájn napnyugtáig 500 tonna árpát csépel.

— Ennyi kell, hogy keressünk is

— mondja Goleny József kombájnos.

— Normára dolgozunk. Negyvenkét fillért kapunk egy mázsa árpáért, és negyvenötöt egy mázsa búzáért. Hajtani kell, hogy összejöjjön valami.

— A prémiumról el ne feledkezz, Jóska — kiáltja Pál ft László, a szövetkezet legidősebb kombájnosa.

Amíg az öreg kortyol egyet a Salvator vízből, tőle érdeklődöm a prémium felől.

— Mikor és mennyi prémium jár a kombájnosnak?

— Abban az esetben, ha elérjük a 4—5 tonnás hektárhozamot, tonnánként 4 korona prémiumot kapunk — vallja Pálfl László. — De ez még

nem minden. Egymás között Is versengünk. A kombájnosok versenyét hetente értékelik. A legminimálisabb veszteséggel dolgozó kombájnos ezerötszáz korona jutalmat kap. Ehhez tudni kell, hogy nálunk 1,5 százalékos a megengedett szemveszteség.

Goleny József figyeli, mit beszél a kollégája. Kisvártatva hozzászól:

— A gazdasági részleg dolgozói végzik az ellenőrzéseket. A pergés mellett ügyelnünk kell a tarló magasságára ts. Nagy szükség van a szalmára. Ugyanis az 550 férőhelyes tehénistállóból a rostokat kidobáltuk, és most már több szalma kell az elmosáshoz. Ezért a szalma 80 százalékát ömlesztett állapotban gyűjtjük be, 20 százalékát pedig bálázva. Eddig a szántó 25 százalékát istállótráqyáztuk, jövőre viszont már a 35 százalékára jut szerves trágya.

Goleny Józsefről el kell még mondani, hogy a szövetkezet mindenesének tartják. Sokáig volt főgépesítő. Ha kell, dolgozik emelővel, illetve egyéb nehézgépekkel. Kitüntetett gépjavító. A fiatalok tanítómestere.

— Régen csinálom — mondja. —• Meg se tudnám pontosan mondani, hány éve kombájnotok. Annak nagyon örülök, hogy szövetkezetünkben sok a fiatal tehetséges szakember. Rájuk mindenkor lehet számítani. Csak tudta, ml a baj? A kombájnon nem lehet ajtót, ablakot nyitni. Megfő az ember. A fülke hőségéhez képest a tűző napon Is hűvös van ...

Kendy Ferenc elnökkel ts váltok még néhány szót. Főképpen a terméskilátásokról érdeklődöm.

— Árpából 3J3 tonnát, búzából 4,3 tonnát, repcéből pedig 2,2 tonnát terveztünk. Két-három hét múlva meg tudjuk mondani, mennyire sikerült ezt a tervet teljesíteni.

íib)

шшшш M

M

H

ШщШi

Шщш

ШШж

Ш'/Шкт

„Harmattól

— Gazdaságunkban a növénytermesztés teljesen gépesített — vallja az özem) pártbizottság elnöke. A hozzánk tartozó tizenhét településen az emberek észre sem veszik, hogy aratunk.

— Azt csak én veszem észre — kiáltja az egyik teherkocsiból egy középkorú ember, aki a terményszárításért, a tisztításért és a raktározásért telel. — Nekem ilyenkor van a legtöbb munkám, mert én Felelek a terményért. Az államnak évente 7 ezer 135 tonna gabonát adunk el. Vetőmagként eladásra kerül 8Я0 tonna. A dolgozóknak 880 tonnát osztunk ki, 230 tonnát hagyunk saját vetőmagalapra. És eladunk 3 ezer 500 — 3 ezer 800 tonnát takarmányozásra. Mindezt szállítani, szárítani, tisztítani, tárolni... hát nem egyszerű ...

— Tudnak még az emberek kaszálni? — érdeklődöm» Koleszár Józseftől.

(Az illusztrációs felvételeket Tóth Jó:

A huszonhat kombájn ott állt egymás mellett, szépen felsorakozva. öt közölök még majdnem új, tavaly aratott először. Valamennyi a Kassal (Košice) Állami Gazdaság tulajdona. A kombájnosok csak az Indító szóra vártak, mert beérett már az őszi árpa, a repce és a korai bűzafajták ts. De éppen megjött az eső, el kellett napolni az indulást. Csak néhány napja ennek. Azóta már aratnak. A határ összesen 7 ezer 654 hektár. Ebből 5 ezer 960 hektár a szántó. Az Idén 1550 hektáron termett búza, 550 hektáron őszi árpa, 460 hektáron tavaszi árpa és 130 hektáron zab. Van még 600 hektár repce, melynek az aratását a napokban kezdték el.

séf készítette)

šútka fajtát. A' hozam hektáronként öt tonna körül mozog. A repcét is vágjuk, a hozam 3,1 tonna hektáronként.

A 113 hektáros búzatábla szélén figyeljük az aratást. Hozzánk szegődik Koleszár József, az üzemi pártbizottság elnöke, akt harmincöt éve dolgozik a gazdaságban. Az eltelt Idő alatt nagyon sok munkakörben dolgozott.

— Az aratásban részt vevő dolgozókkal időben ismertettük az aratási tervet — mondja. — Hat ideiglenes pártcsoportunk van. Három az aratásnál és három a szalmabetakarltásnál. A pártcsoportok naponta üléseznek, és értékelik a napi munkát, a teljesítményt.

— Tudni tudnak, mert nem lehet azt elfelejteni, ha egyszer megtanulta az ember. De azt mondom, ha valamilyen ok miatt Ismét kézzel kellene betakarítani — odaveszne a termés.

— Régen meddig tartott az aratás?

— Egy hónapig. Egy másik hónapig meg a cséplés. A betakarítás most is eltart egy hónapig, de akkor már a cséplés is kész, és a szalmabegyűjtés is, no meg a tarlóhántás és a másodvetés. De mennyi termény van most?

Háromszor annyi, mint régen. Vagy még több.

A Kassal Állami Gazdaságban a gabona a bázis, a gazdálkodás biztosítéka.

— Mi lenne, ha a gabonafélék nem hoznák a várt eredményt? — kérdezem Štefan Bittó igazgatótól.

harmatig dolgozunk...“

— Nagy ba] lenne — hangzik a válasz. — Pénzügyileg meginganánk, elkerülhetetlen lenne a mérleghiány. Mert bár a termelési költségek emelkednek, hiszen egyre drágábbak a gépek és az alkatrészek, de a kalászos még mindig Jövedelmező növény.

— Mi történt régen, ha nem sikerült például a búzatermés?

— Beköszöntött a nyomor — mondja Koleszár József. — Éheztünk is. Apámnak 5 hektárja volt, ebből két hektár búza, de azért gyakran ettünk kukoricakenyeret. Sőt. Ogy volt az régen, hogy édesanyám sütött öt kukorica kenyeret és egy búzakenyeret. Azt az egyet is csak azért, hogyha vendég Jön, legyen mivel megkínálni. Sohasem volt elég a búza.

— Mennyi búza termett évente?

— Harminc-harmincöt mázsa.

— Hogyan használták fel?

— Könnyen, vagy inkább nagyon nehezen, mert kevés volt. Nyolcán voltunk odahaza. Húsz mázsa búza kellett csak a családnak. Hat mázsa kellett vetőmagnak. Egy mázsa a papnak. Aztán Jöt a kántor, mezőőr, a pásztorok, a kovács, az éjjeliőr, a harangozó, a kerékgyártó.... Mindenkinek búza kellettl

A Kassal Állami Gazdaságban — éppúgy mint másutt — most a legfontosabb emberek a kombájnosok. Közülük a „korelnök“ az Ideiglenes pártcsoport egyik vezetője, Peter Stolár, aki 1966-ban kóstolta meg először a kombájnoséletet. Azóta nem ment végbe a gazdaságban aratás nélküle. Nemigen látszik meg rajta a kor, ugyanis fiatalosan pattan le a vezetőfülkéből.

— Ez a kedvencem — néz vissza a kissé viselt E—512-es gépre. — Tizenkét éve kaptam, azóta csak én

hajtom, öreg már, de nem adnám egyikért sem. Tavaly az aratási versenyben első helyen végeztem. Most is vezetem a mezőnyt. Egy kicsit már összenőttünk. Amíg ez megy, addig én nem szállók le a kombájnról, utána majd meglátjuk.

Horváth István Is leállítja a gépét. Kitüntetett kombájnos. A két évtized alatt kerek félmillió mázsa terményt aratott le. 6 még mázsában számol, de hát ugyanennyi súly ez tonnában is. Visszaemlékezik a hetvennégves őszre, amikor az összes kukoricát 6 Juttatta fedél alá, meg a hetvenes esős nyárra — és hozzáteszi:

— Hej, ma már százszor könnyebb, és mégis milyen nehéz. Akkor el lehet képzelni, milyen lehetett.

— Nekem nem volt olyan szerencsém, hogy kombájnon húsz évet töltsék — mondja a harmadiknak megálló Varga István. — SZK—4-essel kezdtem, SZK—5-össel folytattam, míg végre erre a modernre tettem szert. Ez a E—516-os Jó gép, úgy kbll dédelgetni, akár egy kényes feleséget.

— A gépet szeretni kell, és akkor nem csapja be az embert — mondja Majoros Imre, akinek a gépe szintén megállt, mert nehezen tudott volna bennünket kikerülni. Harmattól harmatig dolgozunk, éppen csak ebédre állunk meg. Az üzemi konyhából hordják nekünk az ebédet, valóban Jó adagokat kapunk. Ehhez tényleg nem fér kétség. Száll a por, a pelyva, igazi kánikula kíséri az Ismét felzúgó motrok dübörgését. Nyomukban a friss tarlő, rajta renden a szalma.

ILLÉS BERTALAN

Nagyon ígéretesek a táblák, amelyeket szemügyre veszünk. Kelet-Szlovákla más tálaihoz szokott szemnek szinte szokatlan, hogy több mint százhektáros táblák találhatók egyben.

— Féltünk is, reméltünk is mér tavasz óta — fejtegeti Štefan Bittó agrármérnök, a gazdaság igazeatófa. — Az időjárás tulajdonképpen kedvezett a kalászosoknak. Igaz. kellőképpen gondoskodtunk a növényzetről. Volt olyan búzatábla, amelyet háromszor is megpermeteztünk. E- gyébként panaszra nincs okunk, hiszen ígéretes tábláink * vannak. A becsléseink eddfg bejöttek. Az eddig learatott őszt árpából 510 hektárról elértük a 6,5 tonnás átlaghozamot, és nem hiszem, hogy ez az utolsó negyven hektár nagyban befolyásolná az átlagot. Búzából még csak 250 hektárt arattunk le, mégpedig а Ко-