Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-19 / 29. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. július 19. HALÁSZAT • HALÁSZAT HALÁSZAT HALÁSZAT HALÁSZAT HALÁSZAT HALÄSZAT HALÁSZAT HALÁSZAT N. IÄSZLÖ ENDRE: II. RÉSZ 1870-ben írják, hogy a viza a Fekete-tengerben és a Kaspttengerben, valamint ezek folyóiban honos. Az édesvízi halak e legnagyobb faje közt találtak már olyan óriás példányokat, melyek hossza 24 láb és a súlya 30 mázsán felül volt. Hossza általában 10—15 lábra tehető, mely nagyság elég arra, hogy joggal mondhassuk: a viza a legnagyobb hal. melynek fogása rendszeresen, kettős célt szolgál. Húsát, mely zamatjára nézve inkább a borjú, mint más halak húsához hasonlítható, nagyrészt friss állapotban, különben pedig besózva vagy füstölve eszik. A viza legfontosabb résžét azonban az Ikra és az űszóhólyag képezi. Az első az ismeretes kaviárt szolgáltatja. Fogtak már olyan vizákat, melyeknek 28 mázsányl súlyában 800 fontot Ikrái képviseltek. Hogy e burokba foglalt ikrákból kaviárt nyerjenek. a burkot először veszszőkkel verik, azután szitán áttörik, s így jutnak a tiszta tojásokhoz. Ezeket besózzák, s Jeles kereskedelmi cikké alakítják. Ä második kereskedelmi termék, melyet e halak szolgáltatnak, az úszóhólyag. Ez a legjobb minőségű ragasztót adja, s vizaliólyag névvel • vált közismertté. A viza a halak királya — a királyok hala volt. Valóban királyi hal, mert nemcsak a leghatalmasabb lakója volt e nagy folyamnak, hanem a halak közül is ez került elsősorban a királyi asztalra, amint ezt nekünk az árpádok és más királyok oklevelei, egykorú feljegyzései tanúsítják. A fogására használt különleges eszközöket: a vizafogó cégéket vagy röviden vizafogókat, úgy adományozták a királyok híveiknek, mint egy birtokot vagy egy várat. Megjegyzem, hogy a viza vagy örhal (magyarhal, vizíborjűj akár a százéves kort is elérheti. Hímje tizenkét. nősténye tizennyolc éves korában ivarőrett. A nagy nőstényvizák kilencvenmilliónál is több ikrát raknak le Egyetlen kifogott példányból átlagosan száz kiló kaviárt nyertek ... A korabeli írásokból sok mindent megtudhatunk a vizák halászatáról, sót, vadászatáról is. A Dunán a nyllazó halászatot különösen az „úrirenden levők“ űzték a vizafogó szégyék körül. A nyolc méter nagyságúra is megnőtt óriáshal — úszás közben megriasztva — felállt, és kiemelkedett a vízből, máskor pedig nyugodtan úszva, kimutatta a hátát. Ilyenkor nyíllal, szigonnyal a pártól vagy csónakból is el lehetett ejteni. Dr. Zolnay írja, hogy „magyar nevét 1211-ben említi elsőnek oklevél, vlzahal formájúban. Maga a viza szó azonban népünk nyelvének ősibb, a törököt is megelőző ugor ősrétegéből ered“. Feljegyezték azt is, hogy a — kötelekkel, láncokkal, hálókkal — parthoz „rögzített“, egymáson hemzsegő vizák elpusztítására, megölésére hatalmas, több ágú szigonyokat, íjnt és nyilat, vágóhorgot, bunkót "használtak. A megtámadott, haláltusáját vívó viza furcsa vonító, sírásszerű, elnyújtott bőgést hallatott. Hangja és széles koponyája által kapta a viza a „vízi borjú“ nevet. „... A XII.—XIII. században egy-egy halász évi beszolgáltatása körülbelül 2‘JO— 250 kilogramm volt. Tehát egyetlen kis viza meghaladta a halász évre előirt kontingensét“ — olvashatjuk dr. Zolhay könyvében. Egyébként a viza ára a XV. századDan csökkent, ami arra mutat, hogy a vizafogás egyre sikeresebb, de a viza egyre olcsóbb lett. Más forrásokból tudjuk, hogy a Duna vízi emberei — már kora Időktől fogva — gondoskodtak arról, hogy élő halaikat. még a vizákat is tárolni tudják. A nagyobb tokfélék, így a vizák számára is, folyajnrészeket rekeszeltek el. Mátyás^ király Guta mellett létesített' ilyen „halastavakat“. A múlt században állítólag még voltak is ott hatalmas fatörzsekből összerótt rekesztékek. Azt is tudjuk, hogy a mesterséges, tehát — legalább részben — ásott halastavakat régen „ásványiknak nevezték. A XV. és XVI. századi írásos emlékeink jelentős része Csallóköz mesébe illő halgazdagságáról is megemlékezik. Ezt az időszakot a csallóközi halászat fénykorának tekinthetjük. Galeotto — halaink legnagyobb apologétája, az elköltött lakomák bölcs rezignációjával — írja, hogy folyóinknak csak egy része víz, a többi hal. S hozzáteszi még azt Is, hogy: az efféle országban még a böjt is lakoma! ..Megemlékezik a dunai halakról Evlija Cselebi is, a török világjáró, akinek az ízletes halételek közül legjobban a pörkölt ponty, a rántott süllő és a kárászleves ízlett... A Dunát Buda török dalnoka, Wutsudi Mehmed is az Élet Vizének nevezi: ____ paradicsomi halat tálal az Allah asztaláraírja. 16Ö9- ben egy — a temészettudományok dolgában jártas — utazó, Edward Brown doktor, aki később II. Károly angol királynak háziorvosa lett, nálunk járt, és többek között ezt írja: ....... a Dunában a pompás pisztrángokon (!) s a világnak legkiválóbb pontyain kívül számtalan másfajta halat is fognak. Nevezetesebbek a görgöcse vagy kövi ponty, a fehér keszeg, dubincs, sügér, kecsege. lazac (!), csík... De fognak a csukánál sokkal nagyobb halat is. Ezt ők harcsának nevezik. Végül az évnek bizonyos időszakában tömérdek viza — busones — jelenik meg. Ez a tokhoz hasonló, ízletes hal néha a hűszlábnyi hosszúságot is eléri. A halászatra külön helyeik, a Duna partján pedig raktáraik vannak. Legnagyobb raktáraik Komárom felett, a Csallóközben vannak...“- A Csallóköz másik nevezetes városának, Somorjának (Santorini történetében (egy régi jegyzőkönyvében) ts megörökítettek egy híres vizafogást. Ez arányaiban ugyan kisebb, de segített a város nehéz helyzetéit. 1710-ben történt. A Rákóczi-felkelés idején pestis ütött ki a lakosok között. A polgárok nem hagyhatták el a várost. így persze, kereset sem volt. De az adót. kivált a porciót pontosan meg kellett fizetni. A segítség pedig csodálatosképpen jött meg. S a jegyzőkönyv írója így folytatja: ....... az Cr Isten maga ingyen való nagy kegyelmétől mutatta az ő atyai providentiáját úgy, hogy az ittvaló burgerek által ó Somorja szigetben járván, egynéhányszor látták, hogy a viza fölvetette magát az Öregdunán. Tudatára adván a nemes tanácsnak. És a városnak arra való hálója nem lévén, aláküldöttünk a vajkai halászokért. Ezek eljöttek és a vizák megfogattak. Még pedig először három darab. Közöttük a legnagyobb 320 fontos volt. Erre újonnan — mondja tovább a jegyzőkönyv — belé vetvén (Az öregháló felszedése) az hálót a- Dunába, akkoron megint fogtak 8 vizát. Ez volt ugyan csodálatos, mert az háló igen kezdett vala szakadni és a tizenkét halász nem tudván annyi sok hallal mit cselekedni, kiáltván az Szigetben levő szolgákra, kiknek az ő segitségükkel mind a nyolcat megfogták.“ Ezek közül több darab három mázsás volt. A vizákat Becsben adták el, s a város így tudta kifizetni a „porcziót“. De ennél lényegesen jelentősebb vizafogásokról is megemlékeznek. Ezek közül is Oláh Miklós leírása az egyik legérdekesebb. II. Lajos özvegyének, Habsburg Mária királynénak a titkára volt a későbbi esztergomi érsek. Személyes tapasztalatait írja meg a nagy komáromi vizafogásokról „Hungária“ című (nemrégiben újra kiadott) munkájában. Ebből Idézek néhány sort: „... A tengerről késő ősztájt és télutón vándorol fel a viza. A folyam legmélyén húzódik meg. Téli zajlás -idején a komáromi halászok a Duna s a Vág medrébe karókat vernek, s a meder közepén nyitást hagynak. A karók közé, a nyílásba erős hálót vernek. A partról ágyúzni kezdik a vizet, mire a lomha állatok megriadnak, s elhagyják rejtekhelyüket. Ily módon néha ezer vizát is fognak. A nagy viza tizenkét láb hosszú, s néha akad tíz mázsa súlyú is.“ Akkoriban rengeteg vizát szállítottak innét külföldre. Enyhébb időben hajókon, elevenen szállították a vizákat, télen pedig jég között vagy besózva, hordókban. De a hal-« óriásokat elfuvarozták még Párizsba is a jó csallóközi szekeresgazdák. Persze, jó pénzért! Egy ilyen párizsi fuvar árán már egy kis marhacsordát ts lehetett vásárolni abban az időben. 1570' körül megkísérelték, hogy az éló, elevenen foglyul ejtett vizákat élve vigyék Bécsbe, az udvar számára. Noha a gútai és a komáromi halászok mindent el is követtek ennek érdekében, annyi állat pusztult el, hogy visszatértek e bevált módszerhez, a nagy hal sóval történt konzerválásához és füstöléséhez. (Folytatjuk)' VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT * VADÁSZAT Az eredményes vadgazdálkodás érdeke a vadászok aktivizálása mellett a tagság bővítését is mindenkor megköveteli. A vadnak napjainkban különösen szüksége van az ember segítségére, illetve gondoskodására, mivel a nagyüzemi mezőgazdasági termelés hatékonysága növelését szolgáló beavatkozások következtében egyre romlanak a vadállomány életfeltételei. így van ez a Nagykürtösi (Vefký Krtís) járásban is. Ezért örvendetes, hogy egyre több az olyan vadász, aki gondos gazdaként, tervszerű munkával igyekszik kedvező életteret biztosítani az erdők s mezők vadjának. — A közelmúltban újabb hnszonöt taggal bővült a járás vadászainak létszáma — újságolta Ondrej Kičák, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége járási bizottságának titkára. Igv a járás vadászainak száma már meghaladja a hétszáz főt. Vadásszá válni nem olyan könynvű. mint azt sokan elképzelik. Aki csak a romantikát keresi és egyetlen célja, hogy csőre töltött fegyverrel barangoljon könnyű zsákmány reményében a vadáterületen, bizony nem való a vadásztársaságok tagjai közé. A közelmúltban vizsgázott huszonöt vadász egyéves előkészítő időszak ntán, az elméleti és gyakorlati követelmények sikeres teljesítését követően vehette csak át tagsági igazolványát. Azt, hogy a jelöltek felelősségteljesen álltak hozzá a követelmények teljesítéséhez, bizonyítja: tizenöten kitüntetéssel zárták az egy évig tartó előkészítő tanfolyamot. A legjobbak között meg kell említenünk JUDr. Milan Ruziííkát Nagykürtösről, Jozef Čileket Žihfaváról és György Józsefet Csábról (Cebovce j. A Szlovákiai Vadászok Szövetsége járási bizottságának titkára nagyon kedvezően értékelte az új tagok eddigi tevékenységét, és kifejezte reményét, hogy lelkiismeretes, rendszeres munkájukkal továbbra is hatékonyan elősegítik a járás vadgazdálkodásának fejlesztését A vadról való gondoskodás ugyanis egyre nagyobb figyelmet és tervszerű tevékenységet igényel. Köztudomású, hogy megszűnnek a búvóhelyek, s a gépóriások zajától hangos határban nem ta Iái nyugodt otthonra a vad. Dicsérően szólt azon vadásztársaságokról (Suché Brezovo, Daőov Lom. Ipolynyék — Vinica, Dacsókeszi — Kosihovee), melyek tagjai szervezett munkával, rendszeresen végeznek elismerésre méltó tevékenységet a vadállományról való gondoskodás terén. Ez zel nemcsak az új tagoknak szolgálnak jól példával, de más vadásztársaságok tagjainak is. Munkájuk eredményességét főleg annak köszönhe tik, hogy minden téren szorosan együttműködnek a vadászterületükön gazdálkodó mező gazdasági üzemek dolgozóival. Bojtos János (Peter Rafaj illusztrációs felvétele) Csukák nyomában A nagy horgászkalandok leírása általában azzal kezdődik, hogy a horgász milyen nagy reményekkel várja a zsákmány megszerzését. A folytatás: a kapásra váró izgalom megjelenítése. A következőkben már j áraszt ja is a karikába hajló bot a nagyszerű zsákmányt. A valóságban azonban nem enynyíre egyszerű a dolog. A készülődés, árvárakozás izgalma természetesen nem tagadható. Ám a csalódás is bizony gyakori, amikor csak egy sovány csuka árválkodik a tartóban hazajelé. Egy azonban biztos: a Latorca és holtágai, valamint a kubikos gödrök igazi horgászparadicsommá váltak, amiről már jómagam is nem egy esetben meggyőződtem. Eszményibb csukázó helyet aligha lehet találni a Latorca holtágainál. Július elején a jelidézett régi élményekkel elindultunk a híres csukás víz jelé. Bár rossz « előjelekkel, mert nem sok jót Igén a sötétszürke ég. A? sem vigasztalt bennünket, hogy те leg északnyugati szél jújdogólt. A helyszínre érkezés előtti események sem voltak nagyon biztatóak. A szirén!alvi fPiruk- Sa) szövetkezet gazdasági udvarán csak gagysokóra akadtunk rá ladiktulajdonos barátunkra. Bizony jól benne jártunk már a délelőttben, mire • a hátizsákok, horgászbotok, kishalas vedrek a kölcsönkért ladikba öt-hat csuka is a ladik jenekében hevert. A partszéli fák ágai között fütyült a szél, s félelmetesen zúgatta a közeli Battyány erdejét. Néha a záporrá buzduló júliusi eső erősen verdeste Zsirő József nem csukával, hanem egy 25 kilogrammos harcsával (Bogoly János felvétele) fordítottuk ladikunk orrát. És ekkor kezdődött a nagy küzdelem a széllel. Aki evezett már így, minden méterért megkezdve, az tudja, hogy milyen ez a viadal. Amikor több mint egyórás küzdelem után felkecmeregtünk a kikötőhely partján, egyikünk sem kesergett. Csukák nélkül is elégedettek voltunk. Szép nap volt, embert próbára tevő. Talán sokezer . éve élt őseinktől örököltük ezt a szinte vad, semmi akadályt nem ismerő ösztönössé get. Persze, azért nem ment el a kedvünk a horgászattól, így másnap, vasárnapról lévén szó, újra nekivágtunk az útnak, most már Nagykapos (Veľké Kapušany / táján. V erőfényes napsütéssel köszöntött ránk a kapóst téglagyárak híres csukás vize. Keszegcsapatok bandáitok sütkérezve a víz színén, és bizony semmi jel nem ígérte, hogy a csukák éppen a mi horogra tűzött kishalunkat fogják választant eledelül. Mintha megszállt, volna bennünket egy sovány, életunt csuka, — így a tó egy szerény névjeggyel mutatkozott be. — Majd a Laborcon — jelöltük ki az újabb próbálkozás helyét, de ahogy Vájárnál IVojanyj az országút mellett megláttuk a kávészínű, feláradt vizet, már tudtuk, hogy itt sem kerül ,a szákba egyetlen csuka sem. Mozdulatlanul maradtak továbbá az úszók Csicser alatt, a Latorca vízében is. Pedig az időjárás nagyon kedvezett. A korai alkonyban mozdulatlanul vesztegeltek a part mentén a horgászladi- KOK. Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, vigasztaltuk mlVínk,at a verservjsport vllágától eltanult tréfás magyarázkodással és máris elkezdtük tervezgetni a következő kirucamfy már bizonyára csukát is hoz a horogra. Illés Bertalan kerültek, velünk együtt. Szerencsére hátszéllel, nekivágtunk a Latorca holtágai kacskaringöinak. Az egyik kanygr után a horgászbotok átfésülték a vizet, nem sok eredménnyel. Ez furcsa volt, hiszen néhány évvel korábban ilyenkor, már a morcosán buborékoló víztükröt. Vigasztalásunkra néhány 15—20 dekás sügér, merítette víz alá az úszókat, de csuka sehol. Élég volt, mondtuk szinte egyszerre úgy három óra tájt, és visszafelé, széllel szemben 9 V
