Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-20 / 51. szám

1986. december 20. SZABAD FÖLDMŰVES-13 Egy-egy emberi sors a min­dennapi élet apró mozzanatai­val, hétköznapi eseményeivel mozaikképbe illesztve korunk történelmét vetíti vissza, ki­domborítva a mai életünket megformá'ő, korszaka kotó vál­tozásokat. B a r á t b Imrének, a csinsói (Ciéorj Wilhelm Pieck Egységes Földműves-szö­vetkezet elnökének életútja a mezőgazdasággal forrott össze. Nemcsak tanúja volt, hanem közvetlen részese is a félévszá­zados időszak történelmi jelen­tőségű eseményeinek, amelyek gyökeres változási hoztak a me­zőgazdaságban és a falusi é’et­­ben egyaránt. Ezt tükrözi éle­téről, pályafutásáról szóló ön­vallomása. m . ,* ,. r . \: .r’ • ■HKlV-: : I* "v * -ШЯш itfc­— Szülőfalum a Duna mentén hú­zódó Kolozsnéma IKliíská Nemá’. Tu­lajdonképpen az itt eltöltött évek ha­tározták meg későbbi életulamat. Az akkori szokásoknak megfelelően igen fiatalon, 14 éues koromban a nagy­gazdálkodóknál kezdtem dolgozni. Persze, erómhöz mérten kezdetben pásztorként, később napszámosként. Falunkban azonban nemcsak földmű­velők éltek, hanem számtalan, vilá­got járt hajós is megfordult. Tőlük sok mindent megtudtunk a világ ese­ményeiről. Az ötvenes évek elején a sors úgy hozta, hogy bekerültem a SZISZ volt nagymegyeri /Calovoj járási bizottságába, s aktívan bekap­csolódtam az ifjúsági munkába, a­­melynek különösen nagy jelentősége volt a falu szocialista átépítésének az időszakában. Tizenkilenc éves ko­romban már párttag lettem. Akkori­ban a megalakulóban lévő földműves­­szövetkezetekben nagy szükség volt vezető káderekre. így én is bekerül­tem az akkoriban létesített kétéves mezőgazdasági technikumba, ahonnan az első káderek között kerültem ki. A katonai szolgálat után a volt nagy­megyeri járási nemzeti bizottság me­zőgazdasági osztályára kerültem. Az ott élt öl lőtt négy év nagyon fontos alap volt számomra a központi irá­nyítás megismerése szempont iából. Kezdeti pályafutásom sorsdöntő for­dulatát jelentette, amikor a hatvanas évek elején kineveztek a kolozsné­­mai szövetkezet elnökének. Nagyon fiatalon, alig 27 évesen ke­rültem bár egy nem nagy — mind­össze ötszáz hektárnyi — szövetkezel élére, azonban nem volt számomra közömbös hogyan állom meg a helye­met. Hiszen szülőfalumba kerültem vissza. Ott már vezetőként újra ta­lálkoztam azokkal, akiknél hajdaná­ban dolgoztam. De jól kijöttem ve­lük. jól éreztem magam azon embe­rek közöli, akik gyerekkoromtól is­mertek. Az emberek bíztak bennem és támogattak. Ez később meg is mutat­kozott az eredményeken. Amikor a szövetkezet élére kerültem, az első dolgom az volt hogy bevezettem a családi pótlékot. Abban az időszak­ban ugyanis nem nagyon törekedtek az emberek a szövetkezetbe, hiszen a tagság nem részesült semmiféle szociális juttatásban. Tudtam, ha meg akarom nyerni az embereket, létbiz­tonságot kell teremtenem számukra. Ez volt a családi pótlék. Nem sok, ötven korona az első, s negyven a második gyerekre. De kilencven ko­rona abban az Időben sokat jelentett egy családnak. Érdekes módon a ve­zetőség nem hagyta jóvá javaslato­mat, ezért a tagsági gyűléshez fordul­tam, amely ezt megszavazta. Az egy­re jobb eredményeket felmutató szö­vetkezetre kemény csapást már az 1966-os árvíz. Az egész állatállomá­nyunkat jel kellett számolni, s tu­lajdonképpen mindent újra kezdeni. Az 1967-es évtől kezdve azonban már a magasabb szintű gazdálkodásra tér­tünk át. A termelés minden területén gyors ütemű fejlődés vette kezdetét. Az 1973 as évben gabonafélékből az 5,3 tonnás hektárhozammal rekord­­termést értünk el. Persze tudjuk, ma már ennél jóval nagyobb hozamok a mérvadók, de akkoriban az kimagasló eredménynek számított Mr kis szö­vetkezet voltunk, naau bevétellel ter­meltünk A szüárd gazdasági alap le­hetővé tette a tagság szociális hely­zetének a javítását. A családi pótlék juttatása mellett a dolgozók számára lehetővé teltük a külföldi üdültetést és a kirándulások szervezését. A nyolcvan jót számláló tagságból éven­te hozzávetőlegesen húszán utaztak a Szovjetunióba. Az 1975-ös év újabb fejezetet je­lentett szövetkezetünk életében. Ak­kor a négy kis szövetkezet: a csicsói, a füssi (Trávniky], a kolozsnémai és a nagykeszt jVeľké Kcsihy) egyesült. A mintegy háromezer hektáron gaz­dálkodó társított szövetkezet élére újra én kerültem. Minőségileg más, igényesebb feladatok meyoldása állt előttünk. Hogy mi volt könnyebb? Ma, vagy az egyesülés előtti időszak­ban elnöknek lenni? Talán akkoriban valamivel könnyebb volt még akkor is, ha lényegesen több volt a késő éj­szakába nyúló gyfílés, a számtalan megoldásra váró probléma. Az embe­rek abban az időben minden koroná­nak tudtak örülni. Viszont mi is so­kat foglalkoztunk az emberekkel. Ak­koriban áttekintésem volt minden traktorról, s ráértem arra hogy min­den nap találkozzam az emberekkel. Ma már ezt nem tehetem meg, leg­társadalmi szükséglet kielégítése, a második pedig a tagságé. Egy ilyen kiváló kollektívát támogatni kell a cél érdekében. Szövetkezetünkben nem foglalkoz­tunk melléküzemági termeléssel, mi építkeztünk, beruháztunk. Az egyesí­tést kővető nagyüzemi termelés lehe­tővé tette a korszerű, nagy teljesít­ményű, milliós értékű gépek vásárlá­sát, a nagy kapacitású istállók épí­tését. A korszerű technikának a nagy­üzemi technológiával való társítása a kimagasló hektárhozamokban nyilvá­nult meg. Pedig az öntözési lehető­ségeink minimálisak. A tíabölkovo— Nagymarosi vizi erőmű építése eddig nem tette lehetővé az Öntözőberende­zések építését. Mégis jobb eredmé­nyeket értünk el, mint a szomszédos gazdaságok, ahol a terület nyolcvan százalékát öntözik. S éppen ebben lá­tom az emberi tényezőt. Meri lehet bármilyen magas szintű gépesítés, automatizálás, a végén mindig az em­ber áll. Ezért igyekeztünk minél töb­bet befektetni az emberekbe. Szö­vetkezetünkben a dolgozók 57 száza­léka megszerezte a szakoklevelet. Kü­lönben ez az arány még ennél is na­Nálunk félre kell tenni az órát.» jeljebb, ha egyszer hetente találko­zók velük. Ekkora szövetkezetben át kellett állnunk egy merően újszerű irányítási rendszerre. Az egyesítés után alapvető kérdés volt egy meg­felelő stábot kialakítani. A vezető gárdát a négy szövetkezetből válo­gattuk össze, hiszen mindegyikben akadt két-három kiváló ember. Sót még a régi elnököket is megtartot­tam. Én világéletemben sok minden l­­ránt érdeklődtem s kérdeztem. Nem szégelltem azt, ha másoktól is tanul­hattam. Időközben Is szüntelenül ké­peztem magam. Dunaszerdahelyen /Dunajská Streda) esti tagozaton el­végeztem a mezőgazdasági szakkö­zépiskola közgazdasági szakát. Mu­száj volt folyamatosan továbbképezni magam, mert tudtam, hogy ezt a fej­lődés megköveteli. Ezért ma csupa mérnök van körülöttem. Nagyon jól kijöttem ezzel a gárdával. Az eltelt 11 év alatt mindössze egy személyi változás történt. A jó együttműködés az eredményeken is visszatükröző­dött. Főleg a növénytermesztésben kiugróak az eredményeink. A harma­dik olyan szövetkezet voltunk, ahol gabonafélékből elérték a nyolc ton­nán felült hektárhozamot. 1984-ben 8,1 tonnát takarítottunk be hektáron­ként, nem is kis területről, hiszen a gabonaféléket 1100 hektáron termesz­tettük. A gabonafélék hozamaiban mindig az első három helyet foglal­tuk él a Komáromi /Komárno) járás­ban. Igaz, az idén elért 5,3 tonnás átlaggal nem lehetek elégedett, bár ezzel az eredménnyel is a másodikak lettünk a járásban. A szemes kukori­ca termesztésében viszont az Idén is megálltuk a helyünket, mert a 6,5 tonnás tervvel szemben hét tonnát takarítottunk be hektáronként. Vi­szont ez sem ad okot a teljes elége­dettségre. Komáromba emelt fővel mehetek, mert ott a legjobbak va­gyunk, Dunaszerdahelyre viszont már nem, mert a velünk szomszédos oita­­nl gazdaságok ennél nagyobb hoza­mot érnek el. El kell mondani azon­ban, hogy az utóbbi két ötéves tervet minden mutatóban becsülettel teljesí­tettük. Az állattenyésztésben jelenleg bizo­nyos nehézségekkel küszködünk. Az egyesüléskor 580 tonna sertéshúst ér­tékesítettünk, két évvel később már hétszáz tonnát. Sajnos, az utóbbi évek sertéhús körüli bonyodalmai miatt visszaestünk. Próbáljuk orvosolni a problémákat, de a félrebillentett ter­melést nem lehet egyik napról a má­sikra visszaállítani. Csehországból vá­sároltunk malacokat, hogy a tagság igényeit is kielégíthessük. Az első a gyobb, mivel a fiatal dolgozóknak megvan a megjelelő szakképesítése. Az eltelt évek során teljes mérték­ben kivettük részünket a Nemzeti Front választási programjának meg­valósításában. A 6. ötéves tervidő­szakban 10 millió korona értékkel, az elmúlt ötéves tervidőszakban pedig 7—8 millió korona értékkel járultunk hozzá a helyi nemzeti bizottságok Z-akcióihoz. A hozzánk tartozó négy községben iskolát, óvodát építettünk, elvégeztük a karbantartási munkákat, gondoskodtunk üzemi orvosról. Az idén egy komplett, jelszereit orvost rendelőt adtunk át. Vendéglátó köz­pontot létesítettünk. A kolozsnémai szociális otthon bővítésére is vállal­koztunk. Ma az a helyzet, hogy a szövetkezetbe jóval többen jelentkez­nek, mint amennyit felvehetünk. Persze, nagyon oda kellett figyelni — nemcsak az egyesítés után, hanem még ma is — arra, hogy mind a négy községben egyenlő arányban osszuk szét a termelési eszközöket, a java­kat, hogy korrigáljuk a jel-felbukka­nó túlzott lokálpatriotizmust. Arra igyekeztünk rávezetni az embereket, hogy közös célról az egész szövetke­zet érdekéről van szó. Persze, az em­bereknek azt is meg kell tudni mon­dani, miben nincs igazuk, mi az, ami nincsen, vagy amit nem lehet. Mert nem jó az a vezető, aki csak ígérget, vagy mindenre bólogat. Aki nem tud­ja kimondani az igazságot, az ne menjen vezetőnek. Persze, az sem volna jó, ha nekem is mindenki tap­solna. Amikor Kolozsnémára kerültem, hathónapos volt a fiam, ma 27 éves. Ezen keresztül látom, hogy elszálltak felettem az évek. De nagyon szere­tem ezt a munkát, s nem sajnálom ezt az időt. Amikor egy új ember, egy új vezető kerül a szövetkezetbe, azt mondom: nálunk félre kell tenni az órát. Nálunk az idő nem számit, csak az eredmények. Persze mindezt a feleségem megértése és támogatása nélkül aligha tudtam volna elérni. A rövidke szabad időmet a csalá­dom és a két unokám körében töl­töm. Nagyon szeretem a sportot, fő­leg a labdarúgást így szívesen né­zem a meccseket. Van egy kis — mindössze öt árnyi — kertem, de ebben rengeteget tudok dolgozni, sokszor egészen sötétedésig. Amikor nagyon fáradt vagyok, kiülök a Duna­­partra, szeretem nézni a hömpölygő vizet az úszó hajókat. Ott tudok a legjobban kikapcsolódni. Hiszen e­­gész életem ehhez a tájhoz, a Duna­­parthoz kötődik. KLAMARCSIK MÄP.IA Lapunk 49. számában már részben beszámoltunk a darnózseli Szigetközi Magyar-Csehszlovák Barátság Mező­­gazdasági Termelőszövetkezet tevé­kenységéről és eredményeiről, külö­nös tekintettel a létfontosságú nö­­vénvkultúra, a cukorrépa termeszté­sére. Mayer Béla agrármérnök, a ter­melőszövetkezet ale’nrke tájékozta­tott a többi tevékenységről is. A nö­vénytermesztéssel összefüggésben megemlíthető A BURGONYATERMELÉS. Az utóbbi években a burgonyát ál­talában 210 hektár területen termesz­tik. ebből 150 hektár terüle ten étkezési célokra, hatvar hektár területen pedig vető burgonyaként. Az étkezési célokra termelt burgonya hektárhozama 30 tonna kö­rüli, a vetőburgonya eseté­ben pedig 36—33 tonna kö­zött ingadozik. A vetőbur­gonyát évente rendszeresen kicserélik, hogy megelőzzék a betegségek terjedését. Az eredeti, importból származó vetöburgonyát a termelő­szövetkezetben szaporítják, és az IJT-I-est használják termesztésre. A korai hol­land — Desiree és Cleopat­ra — és ez ausztriai — Lin­zi rózsa és Linzi Delikates — fajták nagyon keresettek. A termést 4X1000 tonna be­fogadóképességű tárrlóban ömlesztve helyezik el kisze­relése általában a jövő év május végéig tart. A GABONAFÉLÉK közül az őszi búza és a tavaszi árpa jön számításba. Az utóbbi években az előbbiből 6 4, az utóbbiból ped'g 7 0 tonna körüli terméshozamot ériek el. Az idén — a kedvezőtlen időjárási vi­szontagságok következtében a hektár­hozam 4,2, illetve 4,4 tonnás volt. Az őszi búza esetében a legnagyobb te­rületen az MV-9-es, az MV-8-as. a Ba­­ranjka és a Lonja fajtákat, a tavaszi árpa esetében pedig főleg a csehszlo­vák Opál fajtát termesztik. Mindkét gabonafé'e vonatkozásában nagyon jó minőséget érnek el. vonatkozik ez elsősorban a sörárpára. A tavaszi ár­pa esetében a terme'őszövetkezet tag­ja és részvényese a Sörárpatermclési Társulásnak, így a jövedelemből éven­te rendszeresen visszautalnak részük­re bizonyos összeget. A SZEMES KUKORICA termelésében már évek óta 7,5—8 0 tonna körüli termést takarítanak be hektáronként. Az idei valóság 7,4 ton­na volt. A szemes kukorica eredmé­nyességét általában a talajvízszint magassága szabja meg. Ez a termelő­­szövetkezet helyzetéből is adódik, hi­szen mint ahogv a neve (Szigetközi) is elárulja, a Kis- és Nagy-Duna kö­zött terül el. A legnagyobb területen a korai és a középkorai érésű Pio­neer fajtákat termesztik, amelyek jól beváltak. A napraforgó — 2,6 tonnás hektár­hozammal — a termelőszövetkezetben a jól jövedelmező növénykultúrák kö­zé tartozik. Nagyon ügyelnek arra, hogy a napraforgó — a szárbetegsé­gek miatt — csak öt év elteltével ke­rüljön ugyanarra a helyre. az Állattenyésztési Ágazattal összefüggésben mindenekelőtt a szar­vasmarha-tenyésztést kell kiemelni. A termelőszövetkezetben 2900 szarvas­­marhát, ebből 750 tehenet tartanak. Korábban húshasznú szarvasmarhát is tartottak, de állományukat fokozato­san felszámolták, mert tartásuk rá­fizetéses volt. Az idén a tehenek évi tejelékenysége eléri a 5100 literes át­lagot, ami többek között a magyar tarkának a holstein-fríz fajtával tör­ténő keresztezésével indokolható. Az 1976-ban megkezdett keresztezés! program eredményeként a jelenlegi utódoknál már igen magas a külföldi fajta véraránya. Az idén előrelátható­lag 1100 vágómarhát értékesítenek 540—550 kilogrammos élősúlyban. SERTÉSTENYÉSZTÉS A termelőszövetkezetben jó ered­ményeket érnek el a malacnevelésben és a hizlalásban. A kocák száma 330 átlagosan egy kocára számítva évonti húsz malacot nevelnek fel. Az elűhiz laldában és a hizlaldában 550 gram f > t tagoknál hizlalt sertések száma 5—40 darab között ingadozik. A BAROMFITENYÉSZTÉS kimondottan a ludak tartására korlá­tozódik. A törzsállomány száma tíz­ezer. ebből a tojók száma több mint 7100 A tojónkénti tojástermelés 40— 42 darab között ingadozik. A mintegy 309 ezer tenyésztojást nem ők kelte­tik, így napos libákat vásárolnak. A húshasznosítású libákból évente 45 ezer darabot értékesítenek, 5,2 kilo­grammes átlagos élősúlyban. A VIRÄGKERTÉSZET felfuttatását a két termálkút tette lehetővé. Mindkét kútból percenként 1000—1100 liter 63 C-fokos hőmérsék­letű víz tör fel. A 20 ezer 500 négy­zetméter alapterületű mobil, vontat­ható üvegházakbó! évente 2—2.5 mil­lió szál szegfűt. 300 ezer szál aszpa­ráguszt, 8 ezer szál gerberát és 2500 szál papagájvirágot értékesítenek. A virágok felét a budapesti virágüzlet­ben árusítják. ÖSSZEGEZÉS Tekintettel arra, hogy az idei évvel kapcsolatban a szövetkezet ale’.nöke még nem tudott pontos számadatokat közölni, csupán néhány adat a múlt évi gazdálkodásról. A termelőszövet­kezet 1985-ben 315 millió forint ter­melési értéket és 55 millió forint tisz­ta nyereséget ért el. Az egy főre ju­tó termelési érték 427 ezer, a tiszta nyereség pedig 74 ezer 812 forint volt. A termelési értékből a növényter­mesztés 54,6, az állattenyésztés pedig 30 százalékában részesedett, a hiány­zó részt az egyéb tevékenység képez­te. A termelőszövetkezetnek összesen 85 traktora — teljesítményük 4 ezer 424 kW — és 21 tehergépjárműve van. INTERNACIONALISTA KAPCSOLATOK A termelőszövetkezet már tíz éve együttműködik az éberhardi (Malino­vo), illetve a Most pri Bratislave-i Csehszlovák-Magyar Barátság Efsz­­szel. A jubileumi ünnepségre az idén tavasszal került sor. A termelőszö­vetkezet alelnöke a kapcsolatot gyü­mölcsözőnek mondotta. Ok általában a gabona-, a borsó- és a lencseterme­lésről. valamint az állattenyésztési termelésről érdeklődnek a legtöbbet. A két szövetkezet vezető dolgozói kölcsönösen ellátogatnak a zárszá­madásokra. évente mindkét oldalon két ízben szakmai programokat szer­veznek. jelentősnek mondható a köl­csönös csereüdültetés is. A Szlovákiá­ból Magyarországra érkezők a lipóti termálfürdőben és a Balatonon, a Ma­gyarországról Szlovákiába érkezők pedig a Magas-Tátrában üdülhetnek. Az együttműködés traktoros ügyessé­­! gi és szántóversenyeken. művészeti csoportok cseréjén keresztül is meg­nyilvánult már. BARA LÄSZLÓ Maver Béla agrármérnök, a termelőszövetkezet Belnöke. (A szerző felvétele) láfoptöbaii szomszédainknál mos napi súlygyarapodást érnek eL az egy kiló súlygyarapodásra felhasz­nált abrakmennyiség 4 kilogramm alatt van. Mind a marha-, mind a sertéshiz­­laiásban élnek a tagokon keresztüli bérhizlalás adta lehetőségek kihasz­nálásával. A hízósertések esetében ez a forma az állomány felét, a hízó­marhák esetében pedig egynegyedét érinti. A bérhizlalás előnyei közé tar­tozik többek között az. hogy a ter­melőszövetkezetnek nem kell beruhá­zást eszközölnie, hogy növelhető az értékesítésre kerülő vágósertések és vágómarhák száma, hogy ezáltal a tagok többletbevételhez juthatnak. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom