Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-20 / 51. szám
1986. december 20. SZABAD FÖLDMŰVES 5 * > Ama második otthon melege * + Csernyánszky Rozália Csendes, békés a késő őszi este. Ipolyság fSahy) főutcáiénak nyugalmát az arrafelé Időközönként — igaz, óvatosan — áthaladó személygépkocsik berregése sem tud|u háttérbe szorítani. Ismét eltelt egy nap. s a holnapi már a hét utolsó munkanapját jelenti. A kis vendéglőben sem zajonganak, mindössze tiégyen-ölen illik körül az asztalokat. Betérlünkkor alaposan végignéznek, mint messziről jött idegent. Majd ismét szelíd beszélgetésbe elegyednek. Üdítőnket elfogyasztván komótosan kiballagunk, egy kurta „viszontlátásra“ kíséretében. Majd kint élvezzük a nesztelen kisvárosi környezet légkörét. Nem jutunk el messzire, egy nyugdíjasklubra bukkanunk. Az udvar koromsötétjét leküzdve egy kissé bátortalanul kopogtatunk. Választ azonban hiába várunk. Még egyszeri próbálkozás után tovább nem kísérletezünk. Határozottan nyúlunk a kilincs után. A váratlan ajtónyíkordulásra egy pillanat erejéig újfent visszariadunk. Majd hirtelen egy folyosóhelyiségben figyeljük a falakai úgyszólván eltakaró plakátokat, faliújságokat. A szomszéd helyiségből a Telesport szignálját halljuk. Tehát mégis van itt valaki. A kopogtatásról ezúttal sem feledkezünk meg. Most mindjárt az első kísérletezésre jön a válasz: — „Tessék!“ + Harman Lajos Benyitunk. Egy tágasabb helyiségben négy idős ember határozatlan tekintete fogad. ■ Jó estét! Leülhetnénk egy pillanatra? — próbáljuk oldani a feszes légkör hangulatát. — Tessék, egész nyugodtan — válaszolnak úgyszólván egyszerre. Persze, arcukon még mindig ott vannak a csodálkozás foszlányai. Majd egy kis magyarázószöveg következik: — Újságírók vagyunk, arról szeretnénk magukkal elbeszélgetni, hogy élnek, illetve miképpen éltek egykor ... — Újságírók... Hm, azok errefelé bizony nemigen járnak. Legalábbis nálunk még nem voltak — szólal meg a kis csoport egyetlen férfitagja. Az egyik néni a témától bizony egy kissé mellékutcába futva, a tévét figyelve szól közbe: — Megint ez a futball, tegnap is azt közvetítették. Nem tudnak egy igazi műsort adni. Pedig mi nagyon szeretjük a jó filmet. Ha nyolctól jó filmet sugároznak, mindig végignézzük, még az Api is. * * Az Api: Harman Lajos. Nemrégiben töltötte be 80. életévét Elsőként az ő életútjáről hallunk részletesebben. — Sárói (Šárovce) születésű vagyok. Már oly régen születttem, hogy alig tudom tulajdonképpen mikor — jegyzi meg mosolyogva. — Apám vasmunkás volt, s bizony keményen meg kellett dolgoznia a betevő falatért. Már pontosan nem emlékszem, de talán 1928-ban kerültünk Pestre. Heten voltunk testvérek. Jómagam cipésznek tanultam Budán, egy bizonyos Németh Lajos nevű mesternél. Miután kitanultam a cipészmesterséget, jött a következő probléma: nem tudtam elhelyezkedni. Szó, ami szó, abban az időben nagyon nehéz volt az életünk. 1932-ben tértem vissza Csehszlovákiába. több mesternél dolgoztam. Érdekességképpen hozzáfűzném, hogy a mesterlevelemet csak évek múltán küldték el Pestről. Talán három éven keresztül is dolgoztam itthon mesterlevél nélkül. A visszatérés évében meg is nősültem, feleségem egy lánynak és két fiúnak adott életet. Felsőszemeréden (Horné Semerovce) tevékenykedtem 1947-ig. Persze, ezt a fonalat átvágta a második világháború. Sok helyet megjártam én ám ebben a háborúban. Ukrajna, Don-kanyar, Ausztria . . S csupán a véletlennek köszönhetem, hogy hazakerültem. Egy alkalommal Linzben az amerikai parancsnokságra mentünk vételezés céljából, s onnan sikerült a hazajutás. A háború után Ipolyságon is cipészkedtem, mintegy öt-hat éven keresztül. Veterán kommunista vagyok, 1922 óta tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Jól emlékszem például arra, amikor Ipolyságon fellépett Gottwald elvtárs. öszfnte, komoly embernek ismertem meg, aki magyarul is jól elbeszélgetett az emberekkel. De megértem én egyéb dolgokat is. Egy alkalommal két napon keresztül tartottak fogva a megyeházban, mert május elseje alkalmával emléklapot terjesztettem, „Munkái és kenyeret!“ felirattal. 1933-ban részt vettem Németországban az antifasiszta kongresszuson. És Žiar nad Hronomban is tevékenykedtem öt és fél éven keresztül — politikai küldetésben. Egyebek között Fábry Zoltán is ott dolgozott egy ideig. 1980 óta lakom Ipolyságon. Feleségem már harminc éve halott. Szeretem a társaságot, ezért járogatok el gyakran a nyugdíjasklubba. ■ Mióta látogatja rendszeresen a klubot? — Mintegy öt-hat éve. A klub egyébként már több mint húsz éve működik. Mindennap nyitva van, s általában 8—10 ember látogatja. De néha többen is összejövünk. A klub vezetője Parida Margit, aki 80 éves kora ellenére valóban jól tartja magát. Többnyire tévét nézünk, újságot olvasunk, no, meg vannak orvosi előadások is számunkra. * * Jónás Erzsébet néha-néha belevág Lajos bácsi gondolatmenetébe. Majd egy hosszabb elmélkedésfonalat kezd gombolyítani: — Én is szívesen járok ide a klubba. Kistúrl (Maié Túrovce) születésű vagyok. Tessék elképzelni. a szüléimét nem ismertem. Anyám szülés közben halt meg, apám meg a harcmezőket járta. Négyen voltunk testvérek, én árvaházba kerültem. Hatéves lehettem, mikor kikerültem onnan, Léváról (Levice). Azután gazdáknál foglalatoskodtam, libák és disznók őrzését bízták rám, Léván többek között szolgáltam a Vojnárovszky-féle kocsmában, ahol áttelepültekke! ismerkedtem meg. Elkerültem Ágotára. Ságon pedig zsidóknál is szolgáltam. ■ S a családja? — Két gyermeket hoztam világra, jelenleg öt unokám és egy dédunokám van. A férjem 12 éve nyugszik a temetőben. Gyermekeimről nem nagyon szeretnék beszélni. Az idős embert nem becsülik. 76 éves vagyok, s elmondhatom, hogy nekem az életben valóban kevés megbecsülésben volt részem. A mai fiataloknak úgyszólván mindenük megvan. Éppen ebből kifolyólag az a véleményem, könnyelműek a mai fiatalok. Nem nagyon törődnek semmivel. Nem tudnak semminek sem örülni. És szinte természetesnek veszik például azt, hogy a szülők pénzeljék őket... * * Harasztosán Mária fiatalabb az előzőekben megszólaltatott nyugdíjasoknál. Hatvannégy éves, mozgása fürge, észjárása és beszédmodora tiszta, nyílt. •+- Jónás Erzsébet — Nekem négy lányom van, mindegyik férjre talált. Én különben kétszer voltam férjnél. Az első férjemmel majdnem negyven éven keresztül éltünk együtt 1979 januárjában halt meg. Egy évnyire rá másodszor is férjhez mentem. Ez a házasság három évig tartott. Mostanában Szőgyénbe (Svodín) járok ápolgatni egy 69 esztendős férfit, Schweitzer Istvánt Ha arrafelé járnak, bármikor álljanak meg a 921-es számú ház előtt. Ne tessék azt + Harasztosán Mária (Kalita Gábor felvételei) gondolni, hogy nekem a pénze kell, mint ahogyan azt egyesek híresztelik. Megélek én a magam nyugdíjából is. 1963-ban költöztem ide Ipolyságra. Pontosan nem tudnám megmondani, mióta látogatom a klubot, de már jópár éve ... * * S aki ez ideig úgyszólván szótlanul üldögélt: Csernyánszky Rozália, ö a gondnok. Még viszonylag fiatal. 55 éves. Ö takarít és fűt a nyugdíjasklubban, havonta 300 koronáértl — Itt tulajdonképpen nem a pénzről van szó. Szeretem az idős embereket, tehát szívesen járok el közéjük. S persze, ebből kifolyólag nem esik nehezemre a takarítás és a fűtés. Ш Kielégíti az igényeket ez a nyugdíjasklub? — Azt hiszem, hogy igen. Ezt abból gondolom, hogy idős embereink szívesen járnak el a klubba. Mindennap van itt valaki, de természetesen kialakult egy törzsgárda. Három helyiségünk van, a leggyakrabban persze a tévészoba foglalt. Már mintegy 12 éve van szinestévénk. De azért ráférne a klubra egy kis felújítás. Hiszen már valóban régi ez az épület. Az is lehetséges, hogy a közeljövőben új otthonba költözünk. Az időtöltéssel kapcsolatosan még meg szeretném jegyezni, hogy a pionírok több alkalommal ellátogatnak közénk — s énekelnek, szavalnak. No, meg Bodonyi András zenekara is igazi szórakozást tud számunkra biztosítani. ** Amíg Rózsi néni a klubélet néhány mozzanatát részletezi, véget ér a híradó is. A nyolc órakor kezdődő esti főműsor ezúttal nem valami jó film — legalábbis az ottlétünkbe belenyugvó idős emberek szerint nem az. Egyikük le is kapcsolja a készüléket. Majd talán holnap érdemes lesz megnézni a filmet. Szép csendesen felöltözködnek. Igen, a holnap esti főműsor bizonyára jobb lesz. És ha nem. hát legalább megint elbeszélgethetnek. Annak tudatában térhetnek otthon nyugovóra, hogy van egy másik, egy közös otthonuk Is. Otthon, ahova mindennap ellátogathatnak. SUSLA BÉLA Égi sorban a férfiakkal — En már hétéves koromban meqjejtem a tehenet — emlékszik oissza ózó. Szócska Mária, a Szomolori (Somotnri Magtermesztő Állami Gazdaság leiönője. — Huszonöt éves koromban állandósítottak a tehenészetben. Mnrqolódtak is az emberek- micsoda dolog az, hogy komoly. íérltnak való munkát asszonyra bíznak? Sehogy sem bírták megemészteni egy jó darabig. De Szacsko Mária megmutatta. hogy tud annyit, mint ők. Pedig nem akármiről van ám szó. Reggel néqykor kel, negyed nyolcra elvégzi a rábízott munkát vagyis kihordja a trágyát. jrlsS almot terít, szilázst. szénát visz a lászolba, — alig van megállás. Aztán délig otthon tartja rendben az udvart, a háztartást, délben meg kell fejni a teheneket aztán a nyári hónapokban este hat óráig szabadja van. utána kezdődik a reggeli menet. Nyolc óra, amire Ismét megtérhet az otthonába. — Mikor pihen? — Most! — mosolyodik el, majd hirtelen komolyra fordítja a szót. — Nem fá-s radok én el egész nap. Észre sem veszem, hogy telik az idő. Egyedül a reggel nehéz. Az sokat kivesz belőlem. Mikor hazamegyek, leülök, vagy akár le is dűlök, úgy maradok egy órát, vagy egy kicsit többet. Nem alszom el, csendesen várom, hogy „kiszálljon“ tagjaimból a zsibbadás. — Tényleg igaza lehetett az embereknek! Nem nőnek való munka ez. — Ne mondjon már ilyet! — vág vissza, meggyőződéssel a hanqiában. — Én olyan szívesen csinálom... Nézze meg, milyen szépek ezek a fekete-tarkák. Tényleg fénylik a szőrük, mintha kendermagot ettek volna, vagy zabot. Takaros rendet tart az istállóban az asszonyka. A szerszámai a sarokban sorakoznak, Veszszőseprük, jó fogású villák, kézhez álló valamennyi. Köpeny. csizma, fehérre meszelt fal, tényleg otthonosnak tűnik. Valami meg nem fogható hangulat teszi vonzóvá a helyét. Vagy az, amilyen lelkesen sorolja Szacsko Mária: hogy és mint telik el itt a napja. Mindenesetre meggyőzött, egészen biztos, hogy nagyon szereti csinálni a munkáját. Ötvenöt éves, két qyerek édesanyja, tehát nyugdíjas lett. — Mondana valamit az eredményeiről? — Az eltelt húsz évről pontos kimutatás van. Az utolsó tíz évben például a fejési tervemet W5—110 százalékra teljesítettem. Özv. Szacsko Mária munkáját soha nem hagyták figyelmen kívül a gazdaság vezetői, amikor a kitüntetésre javasolt dolgozók listáját készítették. A szekrényből sorra kerültek elő az elismerő oklevelek. Amire a legbüszkébb: „A mezőgazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója“ kitüntetés viselője. (illés) I
