Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-29 / 48. szám

I első termést. Június végéig te­rem, azután kiszaggatjuk a bokrokat. Ekkor megtrágyáz­zuk a földet, pihentetjük egy kicsit és július végén krizan­­tén kerül bele, ezt ősszel ér­tékesítjük. Alig néhány hete adtuk el az uto'sókat, ami a fóliasátorban maradt, . annak már nincs értéke. Rövidesen kiszaggatjuk és jön a téli nyu­galom, na persze csak a föld­­nek. • — S mit termesztenek a má­sik sátorban? — 115 cserép kankalint. Ernő­ből rendeljük a palántákat, és Zsigárdról fžiharec) a tégla­gyárból hozzuk a cserepekéit. A talajt mi magunk állítjuk össze, eddigi szakismereteink alapján. Mindig megvizsgáltat­juk milyen a kémhatása. A' Hetényi fChotín) Agrokémiai Vállalat készíti az elemzést, és eddig nem volt okunk panasz­ra. A palántákat szeptember második hetében rendeljük, majd egészen tavaszig öntöz­zük és permetezzük. A felvá­sárlóval kötött szerződésben az időpont mindig a nemzet­közi nőnaphoz igazodik ezért a palántákból ősszel és télen ki kell csípnünk a korai virá­gokat. Persze ezt a fóliasátrat is fütenünk kell. Eleinte elég a 8—10 C-fokos hőmérséklet, majd .mikor megkezdődik a vi­rágzás 14—16 C-fok az opti­mális. Az üzletekben nagyon keresett ez a virágfajta. — Hogyan győzik ezt a ren­geteg iáunkát? — Ha jól beosztjuk az időn­ket, megmegy. A hétvégek mindig foglaltak, akkor végez­zük a munka nagyját, hétköz­ben pedig ami szükséges: ete­tünk. fűtünk, takarítunk. Pél­dául csak a sertéseknek több, mint egy hektoliter forró vízre van szükségük naponta. Az a legfontosabb, hogy az ember kedvvel végezze a dolgát Ha azt végzi amihez ért, és mun­kájának látszatja is van, akkor a kedvével sincs baj. ÖLLÖS LÁSZLÓ Nagy család Alsópéteren (Dolný Peter), a Komáromi járásban lakik Mol­nár Károly és neje Mária. Mol­­nárékat mindig a föld- és az állatszeretet vonzotta. Két lá­nyukat a Komáromi Mezőgaz­dasági Szakközépiskolába írat­ták. A lányok azóta férjhez mentek, de a kibővült csa’ád együtt maradt és így egymást segítve sokkal kiterjedtebb háztáji gazdálkodást folytat­hatnak mint külön-külön. A két lánnyal Cserge Máriával, és Pauliz Erzsébettel beszél­gettem. — Naponta 5—6 órát dolgo­zunk a báztájiban. Eleinte nem volt ennyi munka, de később együtt nőtt a vá'lalkozóked­­vünkkel. Szüléink tizenöt éve kezdték 10—12 süldővel. Hat-hét éve anyadisznókat is tartunk jelenleg ötöt. A Komáromi (Komárno) Vágóhíddal kötöt­tünk szerződést. Eleinte válasz­tott malacokat értékesítettünk, de rájöttünk, hogy érdemes hizlalni. Egy hizlalás: periódus 5—6 hónapig tart, ami persze a munkát is többszörösére nö­veli. A 90—120 kilós sertést minősítik első osztályúnak és ezeknél 1 kilogramm élősúlyra 3 k'logramm takarmány Is jár. A takarmányadag felét már a hiz’a'ás első szakaszában meg­kapjuk. A választott malacok­ra sokkal kevesebbet kaptunk és az anyákra semmi sem jár, ígv azokat saját erőnkből tart­juk. Pedig anya nélkül nincs malac. — Mekkora a szaporulat? — A rekord eddig 21 malac volt* de természetesen nem maradt meg mind. A fialás egyébként —21 C-fokos hideg­ben történt. Az első fialásnál általában 8—9 malac szokott lenni, később 10—14. Néhány év után cseréljük az anyaser­tést, egyébként egy anyát két év alatt ötször fialtatunk. Meg­történt az is, hogy három anyadisznó malacozott egy­szerre, Az egyiktől a másikhoz ugráltunk, de végül nem lett nagyobb baj Ebben az évben kettő már maiacozott, bárom még tog. — Mi történik, ha nem tud­ják teljesíteni a szerződésben vállaltakat? — Nincs nagy baj. A hiányt a következő szerződésnél pó­toljuk. Ha pedig többet szeret­nénk értékesíteni, akkor az is simán megy. Évente 30 darab­ra szoktunk szerződést kötni. Ezt a mennyiséget két Sza­kaszban szállítjuk. Ez év jú­niusában már 15 darabot át­vett a felvásárló, a többit pe­dig az év végén adjuk el. Ré­gebben voltak nyuiaink is — mintegy 220—230 darab — de inkább a sertések mellett dön­töttünk. Az utóbbi időben meg­változtak az értékesítés felté­telei, ugyanis a sertés összsú­lyából kivonják a csont súlyát, és csak a tiszta húsért fizet­nek, de az új árak megítélé­sünk szerint valamivel előnyö­sebbek a régieknél. Viszont a takarmányárak emelkedtek kissé. Cserge István és neje csir­kékkel Is foglalkozik. Évente mintegy ezerkétszáz csirkét nevelnek fel. — Januárban vásároljuk az első állományt és márciustól májusig értékesítjük. Általában úgy igazítjuk, hogy a csirkék húsvétra nőjenek. Ezután hoz­zuk a másodikat. Hatszáz csir­ke tartására van kapacitásunk. Ezek a legdolgosabb napjaink. A napi öt-hat etetés rendsze­rességet követel. Eleinte éjjel is etetni kell, szóval nem sokat alszunk. A napos csibék hő­igényesek. Az ólakat olajkály­hákkal fűtjük és Infrafényt is használunk. Az á latokat mély­almon tartjuk. — Mekkora a veszteség? — 600 darabból 15—20 szo­kott elhullani, szóval elég ala­csony szinten tartjuk. Néha kokcidiózis lép fel, de ha Ide­jében észrevesszük, akkor nem okoz jelentősebb kárt. Két éve nem figyeltünk oda, és 50—60 darab csirkénk hullott el. Az állatok trágyáján észrevettük ugyan a bajt, de más beteg­ségre gondoltunk. Amikor pe­dig azonosították, akkor már elkéstünk. Szerencsére ez volt az egyetlen nagyobb vesztesé­günk, pedig már 8 éve tartunk csirkéket. Meg vagyunk elé­Fotó: Macsicza Sándor gedve a hibriddel, az állatok egészségesek és jól fejlődnek. Egyébként nem mi vagyunk az egyetlenek, egyre többen kap­nak kedvet csirketartáshoz. — Vannak-e takarmánygond­­jaik? — Nincsenek. Sőt, egy fe­lénk még kevésbé Igmert ma­gyarországi eljárást is alkal­mazunk. A hagyományos ösz­­szetéteiű takarmánykeveréket speciális őrölt kőzetszemcsék­kel egészítjük ki. Ez szagtala­nító hatású, valam'nt javítja a súlygyarapodást, így egy hét­tel rövidebbé válik a tenyész­­idő. Csökkennek a költségeink is. De nemcsak csirkékkel fog­lalkozunk. — Mivel még? — Kertészkedünk is. Három éve termesztünk tavaszi és őszi karfiolt. Az idén a kar­fiolnak is megártott a száraz­ság. Nem sokat tudtunk tenni ellene, mert a többi elfoglalt­ságunk mellett nem maradt elég időnk az öntözésre. A karfiolfejeket értékesítés előtt szétfejtiük, mert úgy magasabb az ára, persze a munka ts több volt. Annak a holland fajtá­nak. amit mi termesztünk 135 nap a növekedési ideje. Ezt nekünk tavaly 125 napra sike­rült leszorítanunk. Nyáron megpróbálkoztunk a papriká­val is, de a szárazság miatt nem sikerült. A tavalyi termés sokkal jobb volt. A karfiolt egyébként azon a tanyán ter­mesztjük, ahol férjem szülei laknak így ők is segítenek. ~ látom, két fóliasátor is áll a kertben. Gondolom, nem üresen. — A nagyobbikben már ja­nuárban kezdjük az évet re­tekültetéssel. Ekkor még fűte­­nünk kell. Fával fűtünk, mert ha este tizenegy órakor rak­juk meg utoljára a kazánt, ak­kor reggel hat óráig kibírja. Február végén már fogyaszt­ható a hónapos retek. Ezt kö­veti március elején a paprika. Állandó gondozás mellett áp­rilis végén szedjük le róla az £» Az „Építésben szerzett ér­demekért“ kitüntetést viselő Szlovákiai Állat­tenyésztők Szövetségének (Ko­márom II. (Komárno) Alap­szervezete a közelmúltban nagysikerű kiállítást szerve­zett a város sportcsarnokában. Az osztatlan siker a körülte­kintő szervezésnek és a te­nyésztők lelkiismeretes mun­kájának köszönhető. A rangos seregszemlén, immár a negye­diken. díszmadarakat, dísz- és haszonhalakat, valamint teknő­­cöket mutattak be. A kiállítást tető a!á hozóktól és az egyes tenyésztőktől — többek között Holderik Bélától, Bálint Vil­mostól, Tóth Józseftől, Micha­lovi Tibtortól. Hovorka Péter­től és id. Martonosi Lászlótól, valamint másoktól — megtud­tuk, hogy az állattartók fő célja a gyermekek természet­szeretetének a fölkeltése, fi­gyelmeztetés a természet e­­gyensúlyának fontosságára és a hasznos időtöltésre nevelés Tehát a munkájukat, főleg az ifjúság körében, a szabadidő nemes kihasználása, a céltalan csavargástól, a kocsmától va­ló elvonás ösztönzi. A tenyésztők önmaguk ké­A díszállattartók munka közben (A szerző felvétele) szítik a kalitkákat, röpdéket, akváriumokat, amivel jártas­ságra tesznek szert a barká­csolásban. A bemutatott állatokat, na­gyobbrészt a gyermekek néz­ték meg, persze jócskán volt felnőtt is a 4 ezer látogató között. A kalitkában, röpdében sokféle madár kapott helyet a japán fürjlöl, a legkülönbö­zőbb papagájon át a díszpm­­tyekig, s a galambokig. A ja­pán für] nemcsak díszíti há­zunk táját, hanem haszonállat ts, mert a tojó kedvező körül­mények között évente 280—300 tojás is rak, s a csibék 45—50 napos korukig elérik a 150—180 grammos vágósúlyt. Fehér vál­tozata is Ismert. A 70 fajta diszhal közül ér­dekes volt a parányi kolibri­­hal, amelyre egy kínai kisfiú akadt a Fehér Felhő Hegyé mögötti patakban, valamint a csíkos csuka, a foltos páncé­losharcsa stb. Sokakat vonzott az ékszerteknős. Az egész kiállított anyagot felölelő, gondosan szerkesztett katalógus könnyítette a tájé­kozódást. az állatok megisme­rését. No, de a nehézségekről is szóltak a tenyésztők, említet­ték, hogy helyiséggondokkal küszködnek, a szükséges ta­karmány megszerzése is fárad­ságos utánjárással történik, az állatokat a bratislavai börzé­ken vásárolják. Fölvetették, hogy a városban nyissanak meg egy szaküzletet. A továb­biakban arról tájékoztattak, hogy várják az ifjú tagok be­lépését, és a hónap minden 3. vasárnapján, délelőtt állat­börzét tartanak az Odborárov 41 szám alatti székházukban. Még megjegyezték, hogy á legközelebbi kiállításon hazai vizeink halait mutatnák be és szeretnék az egyik nemrégen megüresedett házat társadalmi munkával felújítani a szerve­zet részére. Ehhez a város ve­zetőségének a jóindulatát ké­rik. Csiba Géza A nyárutó és az ősz eleje hagyományosan a kiállítások időszaka a kertbarátok munkájában ts. Az évi munka eredményei láthatók itt, kertjeik legszebb válogatott termékeit mutatják be a kertbarátok. Sokszínűség, változatos­ság, ízlés, egyszerűség, találékonyság, hasznos, kitűnő ötletek. Mindezt elmondhatom a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége Sládkovicovói Alapszervezetének a közelmúltban megrende­zett kiállításáról, de minden bizonnyal elmondhatnám azok­ról a szervezetekről is, ahova, bár szerettem volna, mégsem jutottam el. A különösen mostoha Időjárás, a nagy szárazság ellenére Is kiváló minőség, a kerti termékek sokszínű, rend­kívül nagy választéka és sok-sok változata tárult a szemünk elé egyszerű és ízléses tálalásban a sládkovlöovól kertbará­tok három napig tartó zöldség-, gyümölcs- és virágkiállításán. A közel ezer látogató megcsodálhatta Való Péter kiskertész bámulatos nagyságú almáit és burgonyáját, Horváth Teri néni zöldségből, gyümölcsből, szőlőből és befőttekből összeállított kollekcióját, a Bielik Mária által kiállított virágokat, Cher An­tal és Csanaky Vilmos patizonjait és óriás póréját. Sokan né­zegették a környékükön már oly ritkán termesztett lopótököt, amit nemcsak a fiatalság, de mondhatom a középkorúak is érdeklődéssel szemléltek. Szép óriáskaralábéval vett részt Kurinec Vilmos a szervezet alelnöke, de még hosszan sorol­hatnám a neveket és a kiállított termékeket. (A szerző felvételei( Az időt és fáradságot nem sajnáló rendezők mindent meg­tettek. hogy ez a szemet gyönyörködtető kiállítás megvaló­suljon. A színvonalas rendezvény nemcsak az egyesület tag­jainak munkáját dicsérte, hanem a kiskerti termelés fontos­ságát és jelentőségét is híven tükrözte. Kár, hogy a 180 tagot számláló alapszervezetből csak a tagság egynegyede vett részt termékeivel ezen a bemutatón. Bízunk benne, hogy egyesületünk tagsága a jövőben aktívabban kapcsolódik be á hasonló rendezvényekbe. Ösztönzőleg hathat, hogy a Szlová­kiai Kertészkedők Szövetségének SlédkovíCovői Alapszerveze­te jövőre ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Nagy Mihály,

Next

/
Oldalképek
Tartalom