Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-29 / 48. szám
Krascsenits Agnes, a dercsika! (Jurové) Barátság Élsz. dolgozója Móricz Rozália agrármérnök Bartalos Gyula (Gyökeres Jenő felvételei) A szocialista brigádok járási aktfvaértekezletének elnöksége SZILÁRD PILLÉREK Tudjuk, sok esetben segítik át az üzemeket és a vállalatokat a nehéz pillanatokon, közismert, hogy .valóban milliós értékeket hoznak létre. Az építőiparban éppúgy, mint a vegyiparban, a könnyűiparban hasonlóképpen, mint a mezőgazdaságban. A huszadik század végének embere nap mint náp hallja-ötvassa: szocialistabrigád*tag, szocialistabrigád-mozgalom. A minap egy járás értékelte ezen jelentős mozgalom eredményeit, illetve mutatott rá a fogyatékosságra. Egy olyan járás, amely a Szlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági termelését illetően ma már fogalom: a Dmiaszetdahelyi (Dunajská Streda) járás. A fent említettekhez ebből kifolyólag rögvest hozzáfűzendő, hogy a mezőgazdaságban tevékenykedő szocialista brigádok járási aktívaértekezletét tartották meg. november tizenkilencedikén Dunaszerdahelyen. Sokan egybegyűltek. Állatgondozók. főgépesítők, üzemgazdászok és fejők. Személyzeti osztályok vezetői és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának néhány dolgozója. Az elnöki asztalnál foglalt helyet többek között Móricz Rozália agrármérnök, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság politikai dolgozója, valamint Patasi Ilona agrármérnök, az SZFSZ járási bizottságának titkára. Ha valaki netán azt gondolná, hogy közhelyek egymásba kapcsolódása „futott szalagon“, nagyon meszsze jár a valóság kapujától. Bartalos Gyula, az S2FSZ járási bizottságának politikai, dojgozója főbeszámolójöban a Szövetkezeti Földművesek Szövet*' sége vonatkozásában boncolgatta a szocialista brigád-mozgalmat. Elöljáróban egyebek között leszögezte: „A szocialista verseny jelentősége már a szocializmus építésének első éveiben megnyilvánult a murkakezdeménveres különböző formáiban, éa a szocialista verseny irányulása kezdetben főleg egyes mezőgazdasági termékek előállítására összpontosult.“ A továbbiakban például szóba hozta az ön. Prešov! felhívást, amely a gabonafélék hektárhozamatnak növelését volt hivatott szolgálni. Persze, a versenymozgalom az ötvenes évek óta jelentős változásokon ment keresztül. a mezőgazdaságot illetően is napjainkban a szó szoros érte'mében Uorkövetelmény a tudomány és a technika korszerű vívmányainak minél rugalmasabb gyakorlati alkalmazása. Köztudott még az is, hogy az aktív munkakezdeményezés egyik alappillére a szocialistaverseny-mozgajetn. Az állandó tökéletesítés Ilyen összefüggésben az egységes földműves-szövetkezetek és állami gazdaságok valamennyi dolgozójának elsőrendű feladata. Az újtól, a haladó módszerektől nem szabad visszariadni. Sőt, arra kell törekedni, hogy a már elavult eljárásokat a legújabb vívmányokkal helyettesítsük. Ha a szocialista brigádok tevékenységét értékeljük, szinte automatikusan szóba hozzuk az újítók és feltalálók mozgalmát, valamint a komplex ész-, szerüsftó brigádok jelentőségét. A Dunaszerdahelyi járásban az egységes földmüvcs-szbvetkez.etek 80 százalékában működnek ésszerűsítő brigádok. A szövetkezetekben egyébként 23, SZFSZ-afapszervezet fejt ki tevékenységet. Ebben az évben húsz új kollektíva kapcsolódott be a szocialistabrigád-mozgalomba. A főbeszámolót előterjesztő politikai, dolgozó ezzel kapcsolatosan megemlítette a Légi fLetmicej. a Felbáli (Horný Bár) és a Dtóspatonyi (Orechová Potört) Egységes Földraüves-szuvetkezetat. Az állandó munkaviszonyban levő szövetkezeti dolgozóknak a 45 százaléka szocialistabrigád-tag. „A szocialista verseny az elvtársi összmunkán alapszik. A brigádszere munkaszervezés és javadalmazás fokozatos bevezetése is fontos politikai jelentőségű Intézkedés“ — húzta alá a továbbiakban Bartalos elvtárs. Az állandó fejlesztés ténye azonban semmiképpen sem szolgálhat arra. hogy elfedje a még mindig gyakran felmerülő hiányosságokat. Hiszen például több szövetkezetben a brigádmozgalom irányításával és értékelésével megbízott vezető dolgozók bizony nem mindig szentelnek megfelelő figyelmet a mozgalomban versenyző kollektívák és egyének értékelésének. Ebből kifolyólag nem egy alkalomtaal előfordult, hogy az arra érdemes dolgozók nem részesültek megfelelő elismerésben. Negatív vonatkozásban kell szólni többek között a Várknnyi (VrakúfíJ, a Dercsi* kai (Jurová) és az Eperjesi (Jahodná) Etsz-ről. A fejlesztés nyomon követésénél nélkülözhetetlen a haladó módszerek alkalmazása. A munkavédelemmel összefüggésbe hozható Baszov-módszert a Dunaszerdahelyi járás szövetkezeteinek 92 százaléka alkalmaz^ za. Ezzel kapcsolatban hiányosságok vannak egyebek között a túcsi (Lúé na Ostrove) és ez lldvarnoki (Dvorníky na Ostrove) Elsz-ben. A járás mezőgazdasági dolgozói a Leningrádí felhívás vonatkozásában nem beszélhetnek nagyméretű aktivitásról, hiszen a felhíváshoz mindössze 7 szövetkezet nyolc szocialista brigádja csatlakozott. Ezek közül megemlítenénk a felbári, a dercsikai, a hegyétei (Kútniky) és a hrobofiovói szövetkezetét. (Folytatás a 2. oldalon) Szabad Földműves AZ SZSZK MEZÖGAZDASÄGI és élelmezésügyi misztériumának hetilapja 1988. november 29. 48. szám ZTtVn áefftlvai Ara 1,— КС* A párt alapszabályzatával összhangban 1987 januárjában és februárjában kéről sor az üzemi pártszervezetek értékelő taggyűlésére. A beszámoló taggyűlésekre fordított megkülönböztetett figyelmet elsősorban az indokolja, hogy а XVII. pártkongresszust követő időszakban az első értékelő taggyűlésekre kerül sor. Ezeken a fórumokon elvhtten és a megfelelő következtetéseket tevonva fel kell mérni, hogy a párton belül ás a társadalmi élet területén hogyan valósulnak meg a pártkongresszus alapvető követelményei azokat a változásokat illetően, amelyekre a munkastílusban és -módszereiben, gondolkodásmódunkban, s a mai feladatok és problémák megoldásának megközelítési módjában van szükség. Az értékelő taggyűlések fő feladata — s ez a mezőgazdaságban tevékenykedő üzemi pártszervezetekre vonatkoztatva is érvényes — az lesz, hogy minden párttagot mozgósítson a kongresszusi irányvonal, a 8. ötéves tervidőszak kulcsfeladatainak teljesítésére, különös tekintettel az 1987. évi tervfeladatokra. Mindez szükségszerűvé teszi, hogy az értékelő taggyűlések beszámolói a vezetőség, az alapszervezetek, a pártcsoportok — gyakorlatilag tehát a párttagok személyes véleményének összegezéseként szülessenek.. A beszámolók és az azokat követő viták előterében mezőgazdasági üzemeink pártszervezeteiben a gazdaságpolitika kérdései állnak. Ez utóbbira vonatkozó űj és igényesebb követelmények a népgazdaság minden szintjén — így a mezőgazdaságban is — célratörőbb munkát kívánnak. Az éj gazdasági szabályozók bevezetése óta eltelt Időszak gyakorlati tapasztalatai viszont azt sejtetik, hogy a mezőgazdasági üzemek némelyikében, lehetőségeiket alábecsülve, megoldhatatlannak Ítélik meg feladataikat, és erőiket különböző kedvezmények kiharcolására fordítják. Az üzemi pártszervezetek ne adjanak teret az ilyen törekvéseknek. Nem önigazoló számításokra, hanem olyan beszámolókra és vitára van szükség az értékelő taggyűléseken, amelyek feltárják a lehetőségeket, s megmutatják. hogy a gazdálkodás új követelményei között hogyan állhat helyt az üzem. Gazdaságaink többségében ezt az utat fogják követni, a nehezebb körülmények között is biztosítva a gazdálkodás és a munka hatékonyságával aránvos fejlődés feltételeit. a lemaradozókra pedig a felzárkózás feladata vár. Vannak tehát és lesznek is nehézségek. ezekre hivatkozva azonban nem adható felmentés. A szavaknak és a tetteknek a párt általános gyakorlatára jellemző egységét érvényesíteni kell. Nem engedhető meg. hogy kivételezések, engedmények lazítsák fel az új követelményrendszert és leplezzék a rossz munkát, a tehetségtelen gazdasági vezetést, s tovább éltessék azt, ami elavult, ami gazdaságtalan. A pártszervezetek és a kommunisták ehhez azzal járulhatnak hozzá, ha minden szinten a hatékonyság növelésére, a gazdaságosság javítására összpontosítják erőiket. az új iránt fogékony, kezdeményező, ésszerű kockázatút vállaló, rendet, fegyelmet kívánó vezetők tudják mindenütt maguk mögött az üzemi pártszervezetek, a párttagok aktív támogatását. Az értékelő taggyűlések — ezt mindenütt tudatosítani kell — a párt gyakorlati tevékenységeinek olyan fórumai, ahol határozni, dönteni, majd a döntésekért felelni kell Ez utóbbi felsorolást azért tartjuk fontosnak, mert kis kollektívában mindig könnyebb véleményt mondani. De ha ugyanezen kérdések a legkonkrétabb és döntést követelő formában — például az értékelő taggyűlésen — jelennek ineg, akkor érthető módon a szavak súlva és a vélemények hatása is más. Š ha már a „klíma“ kérdéséről esett szó. nagyon is érthető, hogy gazdasági feszültségek esetén, amikor a jó vagy rossz döntésnek még messzebb ható következményei lehetnek, mint kedvezőbb időszakban, a fékező eltérő hatások is nagyobbak. Magyarul szólva, a mérlegelés, latolgatás, sőt nemegyszer a döntések halogatása, a kitérés a kisebb ellenállási irányba, erősebben hat a párlmnnkáhan is. A kérdés csupán az, hogy a párttagok belenyugszanak-e abba. hogy az ellentmondások, feszültségek egyébként ismert és megkerülhetetlen tényeit rutin fedje, vagy ellenkezőleg: mindent elkövetnek azért, hogy az értékelő taggyűléseken, mint döntést hozó vagy döntést alakitó demokratikus tórnm előtt kapjanak helyet a helyzetfeltáró és javaslattevő vélemények. Óvakodni kell tehát attól, hogy a politikai helyzetelemzés, az elvi-politikai útmutatás és mércéül szolgáló állásfoglalás helyét ne szerteágazó gazdasági szakkérdések, jogászkodások vagy igazgatástani problémák vegyék át, melyek valósággal felitatják az átfogó és hatékony gondolatokat. Természetesen nem arról van szó, hogy gazdasági szakkérdésekben. az Irányításban és munkaszervezésben kerüljük meg a szakmai véleményt vagy elemzést. A politikai irányítás, a pártmunka neyanis integrált tevékenység, tehát az anyagi és emberi tényezők, kölcsönösségének összefüggéseiben dönthet és határozhat. Tehát mércét, követelményrendszert, irányvonalat adhat a gazdasági-szakmai vezetésnek abban, hogy adott körülmények között mit tegyen, de nem szabad átválla'nia a szakmai, gazdasági területek munkáját. Az ok. hogy bizonyos előterjesztésekkel a párttag nem tud mit kezdeni, igen gyakran nem a képesség, az intelligencia vagy as érdeklődés hiánya, hanem az, hogy egy „csizmatalp“ rágöságával megírt beszámoló helytelen módon közelíti meg azt az ügyet, amelyet politikai-irányítási szempontból kellene megközelíteni. Meglátásaink szerint a gondolatok és összefüggések ilyen mértékű lefokozását a taggyűlések hallgatói éppen elégszer kénytelenek elszenvedni ahhoz, hogy végül elmenjen a vitakedviik. nem lévén már semmiféle olyan élénk, nyitott, átfogó gondolat, amelvhez kapcsolódjanak. Az ilyen taggyűlések után kerül a jegyzőkönyvbe a közhelyek bozótjából ismert mondat: „A vita után a tagság egyhangúlag elfogadta az előterjesztett javaslatot.“ Az ilyen közhelyek nem teszik jobbá életünket, s nem teszik gazdaságosabbá a termelést, mert a határozat egyhangúságában nagyobb szerepet játszott a rnfin, mint a probléma teljes végiggondolása és e vélemények ütköztetése. A semmitmondó. a gondokat elkendőző, s a jóformán csak szónoki fogásokkal élő beszámolók mellett érdektelenséget szülhet az a gvaknret is, ha a párt- vagy gazdasági vazetés nem veszi figyelembe a párttagság javaslatait. s ezeket nem követi tett. Minek széliünk, ha úgysincs foganatja? — kérdezik ilyenkor a párttagok. Nehezen viselik el azt is a párttagok, ha a taggyűlés jogkörébe tartozó átfogó, helyi, de nagyobb jelenfóségű kérdésekben megkérdezésük, tudtuk nélkül döntenek. Sajnos, akadnak még olyan párteinökök is, akik még a vezetőségi tagokat sem tájékoztatják döntéseikről. Leggyakrabban a demokratikus centralizmus érvénvnsitésével magyarázzák ezeket a ballépéseket, holott az ilyen gyakorlat mögött az a hamis nézel húzódik meg. hogy a „nagyobb hatalom — nagyobb igazság“. Még hónapok választanak e) bennünket az értékelő taggyűlésektől, s mi ezek kapcsán azért polemizálunk, mert a valóság új kérdéseket tesz fel, időben kell választ találni arra, hogy a felkészülés időszakában mik a legfontosabb teendők eszméink érvényesítésében, s mi a teendők sorrendje a mezőgazdasági termelés előbbrevitele érdekében. CSIBA LÄSZLÖ Eszméink érvényesítése
