Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-22 / 47. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES. 1986. november 22. Stanislav Koreň: Étkészlet (tölgyfa) (A szerző felvételei) A Honvédelmi Szövetség Galéntai Városi Szervezete mellett működő „Delfin“ hajómodellező-klub a sládkoviöovói pionírházzal közösen rendezte meg a hajómodellezők „Felszabadulási Kupa“ versenyét. A versenyre teljes szélcsendben, ragyogó, napsütéses, igazi versenyidőben került sor, a Sládkovičovo melletti Vince-erdő halastaván. A rajtnál 56 versenyző sorakozott fel, akik egész Szlovákiából, sőt Morvaországból jöttek, hogy e szép sportágban összemérjék a saját, no meg a masináik „tudását" . A verseny három kategóriában folyt, s az egyes kategóriákban a következők vitték el a győzelmi pálmát: FSR-3,5-ös kategória: 1. Simon Péter (Bratislava); 2. Dušan Bojer (Slavkov); 3. Peter Krpela (Banská Bystrica). 1 FSR-6,5-ös kategória: l. Miroslav Novotný [PferovJ; 2. Burian Béla (Púchovj; 3. (iff Runkas (Moravské Budéjovice). FSR-15-ös kategória: 1. Boris Krpela (Banská Bystrica); 2. Ludék Mát! (Brno); 3. Jozef Mafafa mérnök (Žilina). A hazai versenyzők közül az FSR-3,5-ös kategóriában Száras György az ötödik helyet szerezte meg, míg Krivosek Dániel mérnök az FSR-6,5-ös kategóriában a hetedik helyen végzett. Az összesítésben a Banská Bystrica-i csapat végzett az első helyen, s így ők vihették haza a Felszabadulás! Kupát. A versenyt nagy számú nézősereg szurkolta végig. Nagy Mihály Kitekintés a nagyvilágra •и Mindig nagy örömmel fogadom azt, ha nemzetközi képzőművészeti kiállítás nyílik Bratislavában. Számos műpártoló képzőművész véleményét idézem, ha azi állítom: afféle ablak ez, melyen keresztül ki lehet tekinteni a nagyvilágra, meg lehet ismerni külföldi alkotók munkáit, az új irányzatokat, emellett hazai alkotóink művészete is ..megmérettetik“. Ilyen „ablak“ volt az a nemzetközi iparművészeti kiállítás is, melyet október elsejétől november közepéig tekinthetett meg a nagyközönség a Művészetek Házában. FA ÉS TEXTIL 'Amint ezt már az alcím is jelzi, az idei kiállíiás összefoglaló címe „A fa és a textil a lakásban“ volt. A Mesterségek Világszövetségének védőszárnya alatt először rendezték meg Csehszlovákiában ezt a kiállítást, amely tulajdonképpen kapcsolódik az üveget és kerámiát bemutató nemzetközi brattslavai kiállításra. A rendezvényen összesen 14 ország 108 alkotója mutatta be mun-A Szlovák Nemzeti Galéria Etena Holéozyová textilművész életmű-kiállításának adott otthont, emellett az iparművészeti középiskola textil tagozatának végzős diákjai Is bemutatkoztak. A kiállítás legjelentősebb kísérőprogramja közé lehet sorolni azt a nemzetközi szimpóziumot, amely „Az iparművészet helye a képzőművészeti életben" témakörben vitatott meg számos problémát, s adott számot az eredményekről. Egy art profi* stílust képviselő textilkép Emília Radimáková művészettörténész: kiállítást a sokszínűség Jellemezte...“ „Ezt a nemzetközi káit. Ezenkívül két ország, az NDK és a Szovjetunió — amelyek most kérik felvételüket a Meslerságek Világszövetségébe — néhány képzőművésze ts kiállított. Ä nagyszabásé rendezvény tulajdonképpen a tájékozódás célját Is követte: textilművészeink és faszobrászaink milyen helyet foglalnak el Európa s a világ képzőművészetében. E- mellett mind az alkotók, s mind a nagyközönség megismerkedhetett számos külföldi művész munkáival. Mivel a rendezvényre a világ különböző országaiból érkeztek alkotások, ezek más más stílust és minőséget képviseltek. A nemzeti hagyományok, a társadalom eszmei és anyagi fejlettsége, a különböző divatirányzatok. lakberendezést szokások befolyásolták az egyes művek alkotóit munkájuk folyamán. Ä nemzetközi kiállítást több kísérőprogram Is gazdagította: például a Szlovák Nemzeti Galériában huszonnégy hazai alkotó állította ki művelt. Ľubomíra Slušná művészettörténész, a kiállítás rendezője megemlítette, hogy ez a reprezentatív rendezvény teljes képet nyújtott a fával és a textillel foglalkozó csehszlovák Iparművészek munkásságáról. „AZ EREDISÉGF.T KELL TÁMOGATNUNK...“ A kiállítás rendezője. Emília Radimáková készséges kísérőm volt a Művészetek Házának több termében kiállított művek szemlélése közben. A művészettörténész így summáfta meglátásait, érzéseit a rendezvénnyel kapcsolatban: — Engem személy szerint a sokrétűség nyűgözött le a kiállításon Stílusok, izmusok békés „csatája“ folyik Itt előttünk, ami tulajdonképpen a világ képzőművészeti életének jelenlegi tükörképe az adott témakörben; határozottan el van vetve a „szalonstílus“ csak fuvallatok vannak, uralomra nem törekvő stílusok. Az art protistól a posztmodernig, a hagyományos „csipkefazontél“ a szőttesekig széles skálájú irányzatok szemtanúi lehetünk ... • Sokan megcsodálták a belga művészek alkotásait... — Elsősorban Is újszerűségük miatt, alkotóik mesterségbeli tudásának jeléül. Paulette Wykants üveglapok közé .„szorított“ textil- és dróífonal-kompozícióinak — stílusosan — a Keresés címet adta. Ögy érzem. ezek a művek bátorításul szolgálnak a mi művészeinknek is a korszerű keresésébe^ amelyben nekünk, műbírálóknak is segíteni kell őket. Kritikáink ugyanis az újavantgard próbálkozásokat nem egyszer a spekulatív Jelzőve! Uletí, s rendszerint az ezerszer kitaposott úton járó művészeknek „tapsol“ puszta kényelemből: Itt ugyanis nincs kockázatvállalás, 8 jól bevált művészi frázisok is elegendők a művek értékelésekor. Európa művészet — beleértve több hazat alkotót is — ezen a kiállításon is azt bizonyították műveikkel, hogy igenis ma is szükség van az originalításra, a bátor kezdeményezőkészségre. Tovább nézelődve, érdeklődve a kiállításon a szovjet alkotók textilképei is érdekes színfoltjai voltak a rendezvénynek: a mély gyökerekkel rendelkező népművészet és a korszerű alkotásmód szerencsés találkozásának lehettünk szemtanúi. A spanyol Asuncion Raventos posztmodern kiegészítő bútorai főleg a hozzáértő mübírálókat gondolkodtatták el: van-e határ, kell-e végképp határvonalat húzni a formatervezés és az iparművészet között? A művek szigorú besorolása az egyik vagy másik kategóriába értelmét veszti akkor, amikor az alkotások — jelen esetben a bútorok — mind a „szakmának“, mind a nagyközönségnek tetszenek. Kissoczy Katalin — akinek alkotásaival rendszeresen találkozhatunk a Dielo üzleteiben — összerakható faképeivel nemcsak a hazai közönséget, de a nemzetközi zsűri tagjait is elbűvölte, az egymásba rakott faelemek a mély érzések mellett gyermekkori emlékeket idéznek fel az emberben, egyben optlmizusra a kellemetlen életérzések újraértékelésére biztatnak... Mária Danielová textilművésznek bizonyára hosszú ideig megmarad emlékezetében az említett nemzetközi kiállítás. Tértextll alkotása), vékony szinte láthatatlan zsinórra függesztett „élőlényei“ — lepkék, madarak, a konstruktívizmus jelelt magukon viselő texttlábrák — óriási sikert arattak. A gyenge légmozgásra is rezdülő. mozduló „objektumok" szinte „élő“ elemei lehetnek egy-egy modernül berendezett helyiségnek. Stanislav Koreň nemcsak mint kiállító vett részt a rendezvényen: — Mint a nemzetközi kiállítás főtitkára, egyben a munkabizottság elnöke — említette az érdemes művész — körülbelül két évvel ezelőtt kezdtük el a kiállítás előkészítését. Mivel az üveg, a kerámia és. a formatervezés két éve ismétlődő kiállításának itt, Brattslavában már komoly hagyománya van, azt gondoltuk, fával és textillel dolgozó képzőművészeink ts konfrontálhatnák műveiket a világ más képzőművészeivel. így a Mesterségek Világszövetsége megadta az engedélyt a kiállításra, azzal az űtravalóval együtt, hogy siker esetén minden második évben nálunk is megrendezik ezt a nemzetközi kiállítást. Az Írás zárómondataként hadd idézzem fel a japán Katsuhiko Shiraishi művészettörténésznek, a zsűri tagjának a nemzetközi szimpóziumon elhangzott egyik mondatát: „Én bízom abban, hogy két év múlva ismét találkozunk majd ugyanitt — a nemzetközi Iparművészeti kiállításon". VLADO GOFFA: KALITA GABOR j tle tü t Ahogyan az elrendeltetett, elindultam én is a nagybetűs Élet útján. Szerény kis ösvénynek Indult, és én a jövőben bizakodva, emelt fővel lépdeltem rajta. Sorra mögöttem maradtak a gyermek-, majd az ifjúkort jelző mérföldkövek, és hirtelen — nem is tudom, mekkora utat tettem meg addig — egy kereszteződésnél találtam magam. SZERELEM — hirdette az egyik útjelző tábla, GAZDAGSÁG — állt a másikon. Gondolkodás nélkül léptem rá az előbbivel jelzett útra. Mert a gazdagság csábító dolog ugyan, de mit ér az élet szerelem nélkül? Ballagtam hát tovább, és úgy éreztem, jól választottam. Szép út volt, üde virágokkal, árnyas fákkal, szomjat öltő hűs patakokkal. Egyszerre csak azonban egy újabb kereszteződés állt előttem. Az útjelző táblákon ez állt: TUDÁS — KARRIER. Itt sem gondolkoztam sokáig. Mi az, ami pótolhatja a tudást? Miféle karrier érhet fel hozzá? Bátran léptem tehát a tudás útjára, és ismét úgy éreztem: jól választottam. Minden lépésemet új felfedezés kísérte, s én boldogan vettem birtokba őket. Így értem el a következő kereszteződésig; az út ismét kétfelé ágazott, s az irányjelző táblákon ezúttal ez \.állt: PÉNZ — MUNKA. Eltöprengtem egy kissé. A pénz szükséges az élethez, elmélkedtem magamban, de az eddig hallott tntelmek is az eszembe jutottak: a munka az élet értelme, amely nemesíti az emberti Meg azt ts mondták valakik, hogy a becsületes munka mindig elnyeri jutalmát. így hát legyűrtem kételyeimet, és határozottan ráléptem a MUNKA útlára. Először kellett akadályokat leküzdenem. Sziklák omlottak elém, folyók torlaszolták el az utat. Minden erőmre szükség volt, hogy tovább tudjak haladni. Amikor már-már feladtam, mindig az jutott az eszembe: magam választottam ezt az utat. Tovább kell haladnom rajta minden áron! És eljutottam a következő kereszteződésig. A táblákon két meglepő szó állt: IGAZMONDÁS — HALLGATÁS. Nem értettem: hogy lehet itt egy pillanatig is kérdéses a választás? El lehet hallgatni bármit az igazmondás rovására? így hát habozás nélkül léptem rá az igazmondás útjára. Nem tagadom, rögös út volt: egyenesnek vélt ösvények vesztek el váratlanul egy-egy útvesztőben, szilárdnak hitt talaj süppedt htrteien ingoványba. Én azonban leküzdöttem minden akadályt, és ha lassan is, ha sok-sok erőfeszítés árán is, de rendületlenül ha. ladtam előre. Egyszerre csak egy minden eddiginél nagyobb kereszteződésnél találtam magam. Itt azonban már nem voltak irányjelző táblák: az én utamat ugyants egy sokkal szélesebb, több sávos műüt keresztezte. Előttem pedig pa• rancsolőan felmeredt a föl ismert tábla: STOP — adf előnyt a főúton haladóknakI •.. Ennél a kereszteződésnél álldogállok már fő ideje, az átfutás legkisebb reménye nélkül. Mert a.főúton áramló autófolyamnak csak nem akar vége szakadni. Besurranásnyi rést nem hagyva suhannak el előttem a szebbnél szebb autócsodák; elegáns vezetőikben olykor. olykor sikerül felismernem azokat, akik egykor az Útitársaim voltak, s akik az élet útjának kereszteződésein a másik irányt választották. Szlovákból fordította: Vass Gyula Kis hajók nagy versenye Utolsó igazítások a rajt előtt (Fotó: Macura)
