Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-15 / 46. szám
1986. november 15. SZABAD FÖLDMŰVES ----------------------------------------------------------------------—---------Cukorrépa keserű szsiizze! kezet székházában folytattuk a beszélgetést — ezúttal Michal Csontos agrármérnökkel, az efsz növénytermesztési ágazatvezetőjével. — Búzát az idei őszön 613 hektáron vetünk, ebből Danúbiát 220, Vigintát 155, Íriszt 119, Agrát 26, Haliét 33, Solarist pedig 60 hektáron. A legjobban ebben az évben a Danúbía vált be — 6,5 tonnát takarítottunk be egy hektár vonatkozásában... SUSLA BÉLA A kukoricaföldön.., (Kalita Gábor felvételei] Ideológiai konferencia Az 1986/1987-es pártoktatási év megnyitása a gabCikovői Csehszlovák-Szovjet Barátság Állami Gazdaságban vállalati ideológiai konferencia keretén belül került sorra. A konferencián a gazdaság meghívott dolgozóin és vezetőin kívül megjelent fán Gašparík elvtárs. a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártbizottság ideológiai titkára is. A főbeszámol'ót Bodó Pál elvtárs, az üzemi pártszervezet alelnöke terjesztette elő, aki a konferencia küldetéseként a pártoktatási év megnyitásán kívül az ideológiai munka minden területén azon feladatokat Jelölte meg, melyek az elkövetkező időben a gazdaság pártalapszervezeteire — s ezen keresztül a gazdaság minden dolgozójára — hárulnak. Hangsúlyozta, hogy elválaszthatatlan az emberek nézetének állandó fejlesztése, nemcsak a gazdasági eredmények elérésében, de a szociális a kulturális, de főképp annak megértésében, hogy milyen szerepet játszik az ember a termelési feladatok végzésénél. A vita keretében többek között szót kért Soóky János elvtárs, aki a műszaki szolgáltatások ágazatán belül kifejtett politikai-nevelő munkáról számolt be, továbbá foglalkozott az újítómozgalom szakaszán kifejtett tevékenységgel és eredményekkel. Eva Feketeová elvtársnő a szocialista verseny terén elért eredményekről és feladatokról, a Csehszlovák- Szovjet Barátsági Szövetség gazdaságon belüli küldetéséről, valamint a szovjet módszereknek a mindennapi életben a munkafolyamatok végzésébe történő átültetéséről beszélt. Brezovszky Rudolf elvtárs a polgári ügyek testületé szakaszán kifejtett sokrétű tevékenységről, az állami gazdaság keretein belüli küldetéséről, valamint a testü■ let és a községi szervekkel való együttműködés fontosságáról szólt. Horváth Imre elvtárs az építő és beruházási ágazaton belüli politikai-nevelő tevékenységről számolt be. Horváth Iván mérnök a népi milícia szerepét taglalta. A vita keretében szót kért Ján Gašparík elvtárs is, aki elmondotta, hogy az ideológiai munkát szorosan össze kell kötni a mindennapi politikai-szervező munkával. Foglalkozott a nemzetközi helyzet alakulásának gazdasági vonatkozású összefüggéseivel és az ellenséges propaganda fő céljaival. A továbbiakban részletezte az „új módon élni, régi módon dolgozni“ elv helytelenségét, majd leszögezte, hogy az itt szerzett tapasztalatok alapján adottak a feltételek az állami gazdaság keretein belül a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak maradéktalan teljesítésére. Meggyőződését fejezte ki, hogy a konferencia a pártoktatásí év lefolyását kellően elősegíti. . A konferencia zárszavát Fekete Zoltán elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke tartotta meg, aki először röviden vázolta az ideológiai-nevelő munka, a propagáció legközelebbi terveit. Továbbá kiemelte a személyi felelősségérzet fontosságát, a munkahelyeken a hibák, hiányosságok meglátásának a szükségességét. Fontosnak tartotta, hogy a konferencián elhangzottakat az egyes alapszervezeti gyűléseken érdemben kell majd elemezni, velük foglalkozni. Rácz László A káposztaföldön * • A HAJRÁ ÓRÁI (Fotó: Bagoly János) A hatalmas gép, amely a répát „megszabadítja“ a levelektől, majd felszedi és csíkban maga mögé rakja, otromba és semmi másra nem hasonlító szerkezet, viszont nagyon célszerű és gyors a munkája. Forradalmasította a cukorrépa-termesztést, mert nem kell már a répát kézzel kiásni. Így is maradt még azonban kézi munka: a kapálás. A Szomotori (Somotor) Magtermesztö Állami Gazdaságban a kapálás gyorsaságára és hatékonyságára kidolgozott rendszer logikája és hatékonysága vetekszik a már említett gépével. SZANKCIÓ ÉS RUGALMASSÁG Szacskő József agronómussai a ré paföld közepén fedezünk csak fel némi gazt, egyébként nagyon tiszta a tábla, gyomot nem látni. A kezében lévő füzetből azonnal meg tudja mondani, kinek a parcelláját „dicséri“ az a pár laboda. Az elmúlt évben hatan voltak olyanok, akinek kifogás érte a kimért répáját, ennél többen nem is szoktak lenni. A gazdaságban nagy becsülete van a répa kapálásának. Aki rosszul kapálja be a részét, azt szankcíózzák. Mintegy hatszáz embernek mérik ki minden tavasszal a maga 35 árját. A módszer részleteit Juhász János agrárménrök, növénytermesztési föágazat-vezető ismerteti. A dolog elég bonyolult, de~ azért nagyon is érthető. Kettő a kapálás. Májusban és júliusban kell elvégezni a sorközművelést, amiért parcelláként 240—300 korona jár. Ez viszont csak előleg, mert a végelszámolásnál 15 kilő cukor és 1 tonna termény Jár. Aki elmulasztja mondjuk a második kapálást, nem kapja meg a terményt, sőt, a következő esztendőben teljesen „kimarad“ a répából. Az ágazatvezető örömmel mondta, hogy az idén mindenki rendesen bekapálta a neki megszabott területet. A MULTO NYERGÉBŐL Bányácski István, a Multo-6 univerzális répaművelő gép vezetője lenne talán a legalkalmasabb személy a kapálás eredményének minősítésére, mert a terület jelentős részét bejárja. Intésünkre leállítja gépét. — A tisztasággal elégedett vagyok, de a szárazsággal nem. Kőkemény a föld. Még szerencse, hogy ez a masina bírja, igaz, csak óvatosan hajtok, jó ha hetvenszázalékos teljesítménnyel dolgozom. A kőkemény földbe sok helyen beletörik a répa. Kaskó Istvánnal, a CR-6-N típusú répaszedő gép kezelőjével is szót váltok. Ф Mennyi répát szed föl ez a masina egy nap alatt? — Ha rákapcsolok. 300—400 tonnát is. Csak győzzék szedni. Nagyon jő gép, csak van egy baja, mégpedig az, hogy ez a hidraulikus felhordó láncos masina nem tudja megkülönböztetni a rögöket a fehér gyökértől. Eszenyi László gépesítési főágazatvezető sorolja, hány traktor és gépkocsi van beavatva a szállításba, ami egyébként óramű pontossággal működik. Paluh Milan kocsija a frissen szedett-fejezett ,cukorrépával alaposan meg van rakva. — Sürget az idő, ki kell használnunk minden percet — mondja jókedvűen. — Egy műszakban 75 tonna répát szállítok a helyi vasútra. A vasútnál minden „ceremónia“ nélkül fogadják a répát. A markológép ugyancsak dübörög. Egyszerre három köbméter répagyökér emelkedik a magasba a gép egyetlen „harapása“ után, s máris ugyanannyi répával lett több a vasúti szerelvény egyik vagonjában. Kassai Albert traktoros ma még csak az első fordulót tette meg: 8 tonna répát hozott a határból. • Hányszor fordul naponta? — Hétszer-nyolcszor ... mikor, milyen ütemet diktálnak a répafelszedpket kezelő fiúk. A JÖVEDELMEZŐSÉGRŐL A terméskilátásokról már egész pontos becslések vannak, hiszen a 220 hektár összterület feléhez közelednek a kiásással. — Olyan 35 tonna körül lesz hektáronként, ami négy tonnával marad el a tervezettől — számolgat Juhász János főágazatvezető. — A szívünk azért fáj, mert rekordterméssel számoltunk, és ha nincs az aszály, akkor meg is lett volna. A cukortartalom jó közepes, 16 százalékos, így ha valami közbe nem jön, akkor meglesz a tervezett 2 millió 567 ezer korona bevételünk. Valami még bíztat bennünket, az, hogy a javát még csak e’zután fogjuk kiszedni. De nyereségünk aligha lesz az idén ... ILLÉS BERTALAN # Milyennek véli az őszi munkák eddigi menetét? • — Jól haladunk, az előre kidolgozott terv szerint. Hogy mivel vannak a legnagyobb problémák? Kétségkívül a talal-előkészftéssel. Ha figyelembe vesszük a számokat, a sző legszorosabb értelmében rneghökke nünk. A mélyszántás végzésénél egy hektáron 40—42 liter motorolaj is elfogy, míg a megszokott norma 24—25 liter volt. A mélyszántásnak egyébként ez ideig 50 százalékát végeztük el, ami csaknem 550 hektárt jelent. A vetéssel különösebb problémáink nem voltak. Későn láttunk hozzá viszont a cukorrépa betakarításához — csak október elsején. Eddig körülbelül az összterület 00 százalékáról takarítottuk be a termést. A répa nagyon könnyű, úgyszólván szivacsos. Tavasszal errefelé sok volt a talajvíz, így a sorok jóval ritkábbak lettek. A tervezett 41,5 tonnás átlagos hektárhozammal szemben mindössze 34 tonnával számolunk. A kukoricáról mindössze annyit, hogy van mintegy 400 tonna kukoricalisztünk, s csaknem ugyanennyit szárítunk hideglevogős módszerrel. Naponta 70 tonnányit szállítunk Vá.^sellyéré (Sala) — szárítás céljából. Vankó József sát. No meg a kártevők ellen sem tudtak mindig kellőképpen védekezni... — Naponta úgy 600—700 ládára valót szedünk.. Tízen-tizenketten dolgozunk itt állandóan — vallja Barczi Gabriella. — Nehéz a munkánk! Hiszen ha teli a láda, megvan 25 kilő ts — fűzi hozzá Csicsola Gabriella. A kertészeti csoportban egyébként 30—35 asszony tevékenykedik. A tešedíkovóiak már harmadik éve tagjai a Stupavai Káposztatermesztési Rendszernek. Ez ideig a társulást sikeresnek-vallják, A kukoricaföldön kombájnok berregnek. A termés elszállítása két sofőrre van bízva. Az egyikük Vankó József. — Tudnánk mi naponta 200 tonnát is szállítani, csak hát Vágseliyén na-Ködfátyolból menekülve indultunk útnak október utolsó szerdáján, hogy nyomukba szegődjünk a földeken szorgoskodóknak. Amikorra Tešedíkovóba értünk, a szeptember végihez hasonló csendes, napsütéses időjárás vált uralkodóvá. Az útszéli pocsolyák azonban hűen tükrözték az előző napok éghajlati viszonyainak alakulását: igen, errefelé is „locsolt“ az ég — hosszú idő után. Az egységes földműves-szövetkezet székházában viszonylagos nyugalom honolt. Az elnöktől, Nagy Béla mérnöktől megtudtuk, hogy jóformán mindenki a szabadban van. — Egy kis időm akad, de tényleg csupán néhány perc — invitált az irodájába. — Azonnal indulok ugyanis Galántára (Galanta), ismét egy fontos megbeszélésre. Nem ts tudom, hányadik már e héten, pedig még csak a középén járunk. Ilyenkor valóban összejönnek a dolgok. A közvélemény általában az aratás időszakában figyel oda Igazában a mezőgazdasági termelésre. El kell azonban mondanom, hogy sokkal igényesebb feladat az őszi munkavégzés. Hát vegyük csak magát az időtartamot. Az ,aratás? Tíz-tizenkét nap leforgása alatt egy nagyobb szövetkezetben Is tető alá kerül a termés. S az őszi munkák? Szeptember elejétől egészen november végéig, sőt, december közepéig is elhúzódnak. Majba Sándor főgépesítő társaságában a káposztaföldön szorgoskodó asszonyokat néztük meg. Még útközben azonban kísérőnk többek között elmondta, hogy negyven hektáron termesztettek az idén káposztát. A tervben 1700 tonna termés eladása foglaltatik benne, de előreláthatólag csak 1300 tonnányi fog megteremni. A káposztafejek kemények, tömöttek, de kicsik — hiába volt az öntözés állandóan biztosítva. A vidám asszonyzajból egyebek között kiragadtuk, hogy már több mint egy hónapja szedik a káposztát, s még csaknem két hét van hátra a szüret végéig. A vélemény egyértelmű: a tavalyi termés jobb volt. S miért szerényebb az idei? Hát mindenekelőtt a szárazság befolyásolta negatív értelemben a hozamok alakuláponta 60—70 tonnányit képesek átvenni. S mi az három kombájnnak hetven tonna. Ha már szóba jöttek a kombájnok: bizony, eléggé gyakori a géphibásodás. Pontosabban mondva, a kombájnok bírják, csak az adapterek nem. Az ékszíjak hamar megnyúlnak (főleg a hazai gyártmányúak), külföldi (német és svéd) tartalékot nem szállítanak, így valóban gyakran bosszankodunk. • S a saját járművével mennyire elégedett? — Ez a Tatra-815-ös nagyon jó gép. Az a mondás járja rólam, hogy többet simogatom a Tátrát, mint otthon az asszonyt. Már több mint 70 ezer kilométert „száguldottam“ ezzel a masinával... A határszemle után ismét a szövet
