Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-08 / 45. szám

к) a mezőgazdaság őa az élelmiszeripar fejlesztési tervét, amely ősszegezi a két ágazat konkrét feladatait, az állami alapba, illetve az árualapba történd felvásárlás megszabott mennyiségét;

b) a mezőgazdasági termények és az alapvető élelmiszer-ipari mennyiségi mutatóit — ide tartoznak a gabonafélék, a burgonya. a tej, a bús és más élelmiszerek. (Több mint negyven termény, illetve termék mérlegelési mutatóit tartat* mázzá az előirányzott terv.);

c) az ágazat működéséhez és továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen termelőeszközök mérlegelését, amely a többi népgazdasági ágazat képviselői számára hozzávetőlegesen 400 mutatót ír elő.

Ä mérlegelések mutatóinak következetes betartása szavatolja a népgazdasági feladatok maradéktalan teljesítését, a legfontosabb közélelmezési ágazatok továbbfejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtését. Az utóbbi években előfordult, hogy néhány mezőgazdasági terményből, illetve termékből több volt a kelleténél, vagyis a kínálat jócskán meghaladta a keresletet. Ez jelentős népgazdasági károkat okozott.

A mezőgazdasági termények és az élelmiszer-ipari termékek előzetes mérlegelésével kapcsolatosan a CSSZK. illetve az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma meghatározta az adásvételi kapcsolatok kialakításának módját. A 73/1985-ös számú Tt. törvény pontosan megszabja a mezőgazdasági termények, illetve az élelmiszer-ipari termékek előzetes mérlegelésének szempontjait. A rendeletben megtalálható az Is, hogy a felvásárlóüzemek képviselői nem kötelesek átvenni a mezőgazdasági üzemektől a terven felül szállított terménymennyiséget. A továbbiakban azonban a rendelet megszabja. hogy a szerződésekben rögzített mennyiséget a felvásárlók minden esetben maradéktalanul kötelesek átvenni a mezőgazdasági üzemektől. Ha például a szerződésben egy bizonyos területen termesztett mennyiség felvásárlása szerepel, azt teljes egészében kötelesek a felvásárlók átvenni.

Ezzel kapcsolatban meg keli jegyezni, hogy az előzetes mérlegelések alkalmával, az adásvételi kapcsolatok kialakítása során mindig a piac. illetve a felvásárlókapacitás lehetőségeiből szükséges kiindulni, fgy megelőzhetőek a későbbi átvételi, illetve értékesítési gondok.

Valamennyi mezőgazdasági üzem köteles a mezőgazdasági termelés és a piaci kereslet közötti egyensúlyt megtartani. Az említett célt szolgálják az előzetes mérlegelések, amelyek meghatározzák a legfontosabb gazdasági és termelési mutatók alakulását. A vállalatok és az üzemek szintjén végzett mérlegelések során mindig a mezőgazdasági terménykínálatból, illetve a feldolgozókapacitásokból kell kiindulni. Nem szabad továbbá figyelmen kívül hagyni a belkereskedelmi fogyasztás alakulását és más tényezőket, amelyek befolyásolják a piaci keresletet. Ezért a mezőgazdasági, illetve élelmiszer-ipari üzemek képviselőinek már a tervek összeállítását megelőzően kézhez kell kapniuk az előzetes információkat, hogy miből mennyit kínálnak, vásárolnak vagy pedig dolgoznak majd fel.

Ezzel kapcsolatosan jegyezzük meg, hogy a mezőgazdasági termények és az élelmiszer-ipari termékek mérlegelése során a feldolgozóipar, valamint a belkereskedelem képviselőinek kell — a kapacitások és a kereslet ismeretében — kimondaniuk a döntő szót. Ezért a feldolgozóipar, illetve a belkereskedelmi hálózat köteles:

a) kidolgozni az előzetes mérlegelés tervezetét, azt megvitatni és minisztériumi szinten elfogadtatni;

b) biztosítani az előzetes mérlegelési eredmények ismeretében a feladatok járási, kerületi, illetve termelési-gazdasági egységű teljesítését — ez konkrétan azt jelenti, hogy mezőgazdasági szakaszon a járási és kerületi mezőgazdasági Igazgatóságok és a termelési egységek képviselőivel, az élelmiszer-ipari üzemek és a belkereskedelem szakembereivel együttesen kel! megteremteni a szükséges feltételeket;

to) jóváhagyatni a tervjavaslatokat a gazdasági irányítás valamennyi szintjén (járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságok. valamint ax üzemek és vállalatok vonalán);

Л) megszervezni az elfogadott javaslatok alapján a járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságok szintién a partnerüzemek adásvételi kapcsolatait, amelyek szavatolták a tervmutatók maradéktalan teljesítését; в) folyamatosan ellenőrizni a tervek teljesítését, s rendszeres piackutatást végezni.

Ä fentiekből világosan kitűnik, hogy a tökéletesített tervszerű gazdasági irányítás a mezőgazdasági—élelmiszer-ipart komplexumban elsődleges szerepet tölt be az adásvételi kapcsolatok kialakítása során. Az állami alapba történő felvásárlás előirt mennyiségi mutatóinak (gabonafélék, húsl teljesítése mellett a több! mezőgazdasági termény, Illetve termék menynylségét az adásvételi kapcsolatok szabták meg. Ezért fontos, hogy az adásvételi szerződések megkötésének kellő tígyeimet szentellenek a mezőgazdasági üzemek, illetve a feldolgozóipar dolgozói. A járási vagy pedig a kerületi mezőgazdasági igazgatóság szakembereinek kell összehangolniuk ezt a tevékenységet, s csak szükség esetén volna szabad a folyamatba beavatkozniuk.

Az adásvételi szerződések megkötése során a mezőgazdasági üzem szakembereinek meg kell győződniük arról, hogy milyen a kereslet vagy pedig a piaci Igény, mert csak Így tudják a valós helyzetet felmérni. Az üzem képviselőinek rugalmasan kell alkalmazkodniuk a minőségi követelmények alakulásához, a terményszállítás üteméhez, a kooperációs és integrációs kapcsolatok adott szintjéhez. A piackutatás a mezőgazdasági, illetve az élelmiszer-ipari üzemek számára döntő fontosságú feladat, amely meghatározza az ötéves, valamint éves tervek összeállítását, pontosítását. Főleg a hús, a tej, a gabonafélék, az ipari növények, a zöldség és a gyümölcs esetében fontos a piackutatási módszerek rendszeres alkalmazása és gyakorlati hasznosítása.

Végül, de nem utolsósorban a felvásárló- és mezőgazdasági üzemeknek kötelességük a tervek összeállításakor figyelembe venni a megkötött adásvételi szerződéseket. így tulajdonképpen a termelők, a felvásárlók és a belkereskedelem képviselőinek érdekei egyaránt benne foglaltatnak a tervekben.

A MFZÖGAZDASÄG ÉS A FELDOLGOZÓ IPAR TERMELŐESZKÖZÜKKEL. ILLETVE ALAPANYAGOKKAL VALÓ ELLÁTÁSA

A mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum tervének ezzel kapcsolatos része a legjelentősebb a termelőüzemek és a feldolgozóipar számára. Az ez irányú tervezetet az egyes ágazatok külön-külön készítik elő. A terv ezen része hozzávetőlegesen 230 előzetes mérlegelési mutatót tartalmaz. A terv továbbá magában foglalja a legfontosabb ötven mezőgéptípus mérlegelési eredményei alapján készített előjegyzést. Ennek alapján rendelhetők mag a legszükségesebb, s egyben a termelést legjobban meghatározó talajmegmunkáló gépek, betakarító gépsorok, vetőgépek stb. Az előjegyzés tartalmazza továbbá az élelmiszer-ipari gépek és berendezések szállítási, illetve megrendelési listáját. Az egyes ágazatok mérlegelési eredményeik alapján a következő tervet készítik el:

— a fűtő- és tüzelőanyagi ágazat 21 mérlegelést végez, s ezek magukban foglalják az egyes fűtő- és tüzelőanyagok, a villany-, a hő- és gázenergia felhasználható mennyiségét;

— a CSSZK és az SZSZK Gépipari Minisztériumának szakemberei csaknem száz mérlegelési tervet készítenek, ebből negyvenhatot országos viszonylatban — a legfontosabbak a gázolaj, a motorolaj, a benzin, a műtrágyák, a növényvédő szerek és más vegyipari készítmények, a csomagolóanyagok felhasználható mennyiségét tartalmazó szétírásnk. Az egyes szállítmányokkal, készletekkel kapcsolatos konkrétumokat az illető termelési-gazdasági egységek képviselőivel kötött adásvételi szerződések határozzák meg;

— a kohászat, illetve a nehézgépipar viszonylatában hozzávetőlegesen ötven mérlegelési mutatót készítenek, amelyek pontosítják a szükséges kohászati termékek, gyártmányok: öntöttvas berendezések, sörgyári gépsorok és más technológiai egységek szállítási ütemtervét;

— az általános gépipari tárca munkatársai harmincöt mérlegelési kimutatást végeznek, illetve készítenek, amelyekben megtalálhatók az egyes tehergépkocsik, utánfutók, különböző pótalkatrészek, építőgépek, rakodók, talajmegmunkáió gépek, valamint más gépsorok, berendezések szállítási tervei. Hasonlóan elkészítik az élelmiszer-ipari feldolgozás során nélkülözhetetlen gépsorok és különböző berendezések gyártási és szállítási ütemtervét;

— az elektrotechnikai igazat mérlegelései a gyártási technológia során szükséges vezetékek biztosítását sxolgálják;

— az építőipar szakembere! többek között a cement és más, az építkezések során nélkülözhetetlen, anyagok felhasználható mennyiségét tartalmazó mérlegelést készítik el;

— az erdőgazdaság és a vízgazdálkodás képviselői a legfontosabb mérlegelési mutatók elkészítését végzik.

A fent említett mérlegelések a mezőgazdasági—élelmiszeripari komplexum legfontosabb szükségleteit foglalják magukban. A komplexum 7. ötéves terve számos kedvező változást eredményezett a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. Javult például a 'traktorokból, az utánfutókból, a betakaritőgépekból és az alapanyagokból való ellátás. Ez persze koránt sem jelenti azt, hogy ezen ä téren nincsenek további, megoldásra váré. nehézségek.Még mindig több ízben előfordul.

hogy a komplexum dolgozóinak eredményesebb' munkáját éppen az alapanyag-ellátás bonyodalmat és a műszaki-anyagi bázis hiányosságai gátolják a leginkább. Ennek elsődleges oka, hogy a szolgáltatások végzését vállaló szervezetek nem tartják be következetesen az előzetes mérlegelési mutatókat, és nem hasznosítják a korábbi tapasztalatokat.

A jelenlegi helyzet javításához szükséget, hogy ne csak elméleti síkon, a termelési-gazdasági egységek szintjén kössenek megállapodást, hanem konkrétan az egyes szállító- és feldolgozóüzemek szakaszán. A mezőgazdasági—élelmiszeripari komplexum üzemei vezetőinek már az ötéves és az éves tervek előkészítésekor ügyelniük kell a mérlegelési eredmények felhasználására, hogy azokat figyelembe vegyék a meghatározó feladatok megfogalmazása, illetve megvalósítása során. A műszaki-anyagi ellátás szakembereinek pedig teljes mértékben konkretizálniuk szükséges a partneri kapcsolatok szintjén az egyes szállítmányokkal kapcsolatos adatokat, mutatókat és időpontokat. így el lehet kerülni az olyan jellegű nehézségeket, amelyek a hiányos, vagy pontatlan adásvételi szerződésekből adódnak.

Tovább kell javítani az egyes vállalatoknál és üzemekben végzett mérlegelések minőségét, hogy azok a valós Igényekből, lehetőségekből induljanak ki. Néhány esetben (gépek, alapanyagok, technológiai berendezések) az eddigieknél lévai nagyobb figyelmet szükséges szentelni a kapacitásproblémák megoldásának, a gépsorok üzemeltetésével kapcsolatos normarendszerek betartásának. Ahol számítógépekkel pontosítják a használatos gépi eszközök teljesítményét és fogyasztását, ott a munkafolyamatok lényeges adatainak összegezése nem jelent különösebb gondot. <

A műszaki-anyagi bázis kialakítása, illetve bővítése érdekében az ellátásért felelős szakembereknek kell jobban élniük az érvényben lévő jogszabályzat lehetőségeivel — főleg az adásvételi szerződések előkészítése, valamint megkötése terén. A komplexumban főleg a gép- és traktorállomásokkal, valamint a mezőgazdasági gépjavító üzemekkel való együttműködés színvonalát kell magasabb szintre emelni, mert a jelenlegi kapcsolatok nem felelnek meg az igényes követelményeknek.

A mezőgazdasági szolgáltatásokat végző valamennyi vállalat, üzem, illetve szervezet képviselőinek — akik védnökséget vállaltak — pontosítaniuk kell mérlegelési kimutatásaikat. Mindenekelőtt a lényeges adatokra, tényezőkre — mennyiség, minöség, osztályozás, határidő — szükséges nagyobb figyelmet fordítani.

A védnökséget vállaló szervezetek képviselői kötelesek a termelőeszközök mérlegelését időben és pontosan elvégezni, mint azt a védnökség! feladatok megszabják. Ez magyarán azt jelenti, hogy a védnökséget vállalóknak egyrészt tájékoztatniuk szükséges partnereiket (a mezőgazdasági, illetve élelmiszer-ipari üzemeket) a szállítási lehetőségekről, másrészt pedig a termelőeszközöket gyártóktól meg kell követelniük a mennyiségi és minőségi mutatók következetes betartását, a szállítmányok időbeni biztosítását. A védnökséget vállalók kötelességeit részletesen tárgyalja az adásvételi kapcsolatokat tartalmazó előírás, amelyet a CSSZK. Illetve az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma adott ki.

A védnökséget vállalóknak kötelességük a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar szintjén rendszeres piackutatásokat végezni, s közben együttműködni в szállítók és a megrendelők képviselőivel. A piackutatásnak mindenekelőtt az ellátás folyamatosságának vizsgálatára, a minőségi követelmények alakulására ' kell összpontosulnia. Lényeges továbbá annak megfigyelése, hogy a hagyományos, egyrészt már elavult termékek helyébe milyen új. az eddigieknél jobb minőségűek kerülhetnek. Emellett természetesen állandóan figyelemmel kell kísérni az alapanyag-ellátás, a gazdaságosság és a gyártási technológia fontos kérdéseit. Mivel az Ilyen jellegű piackutatásokat csak ritkán végzik, fgy általában a mérlegelések sem tartalmazzák az ezzel kapcsolatos észrevételeket.

Az ú| Intézkedések következtében lényegesen megnőtt a védnökséget vállalók szerepe, különösen az adásvételi kapcsolatok kialakításé során, az éves. Illetve ötéves tervek előkészítésekor. A pontosabb mérlegelések elkészítését, valamint az adásvételi kapcsolatok elmélyítését szolgálja a védnökség! szervezetek feladatainak konkretizálása, amely meghatározza az egyes partneri viszonyok alakítását, az együttműködés fejlesztését.

adásvételi kapcsolatok a mezögazdasAgi—

ÉLELMISZER-IPARI KOMPLEXUM KERETÉBEN

A tökéletesített gazdasági irányítási rendszer kialakítása se-3rán nagy figyelmet szenteltek a komplexumon belüli adásvételi kapcsolatok alakulásának, a szerződések előkészítésének

és megkötésének. A nyolcadik ötéves tervidőszakban Isméi összpontosított figyelem irányul a komplexumon belüli adásvételi kapcsolatok kérdéseire. A gazdasági irányítási rendszeg mindenekelőtt a közélelmezést biztosító népgazdasági-ágazatok továbbfejlesztését szolgálja. Amint azt Ľubomír Štrougal, á szövetségi kormány elnöke a CSKP XVII. kongresszusán hangsúlyozta: „Egyre igényesebb követelményeket támasztunk a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari üzemekkel szemben, miközben képviselőiknek nagyobb döntési Jogot biztosítunk, mint az elmúlt időszakban.“ A lényeges változások közé tartozik a tervek összeállítását illetően az üzemi önállóság, amely fágabti teret nyit az adásvételi kapcsolatok fejlesztésének, a partneri viszonyok javításának.

A mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexumban a tervek előkészítési stádiumában tovább nőtt az adásvételi kapcsolatok szerepe, különösen a termelés, feldolgozás viszonylatában. Az utóbbi időszakban a felvásárló- és feldolgozóüzemek képviselőinek |ut egyre fontosabb szerep a kooperációs kapcsolatok elmélyítése során. A feldolgozóüzemek tulajdonképpen a mezőgazdasági termelés és a belkereskedelmi ellátás közötti összekötő kapcsot alkotják. Ezért elsősorban az ilyen üzemek szakemberei tudják a leginkább megítélni, hogy egyes terményekből, élelmiszer-ipari termékekből milyen a valós piaci Igény. A kereslet alakulásának és előrejelzésének figyelembevételével az említett üzemek képviselőinek kell irányítaniuk az ilyen jellegű adásvételi kapcsolatok elmélyítését.

Főleg a tervek összeállításakor van a mezőgazdasági, valamint élelmiszer-ipari üzemeknek egyre nélkülözhetetlenebli szerepük. Az új adásvételt kapcsolatok fejlesztését, a partnert viszonyok javítását mindenekelőtt a felvásárló- és feldolgozóüzemek irányítóinak, üzletkötőinek kell kezdeményezniük. A1 mezőgazdasági üzemek és a feldolgozóipar képviselői felelnek azért, hogy kiegyensúlyozott mutatójú gazdaság] tervek készüljenek. mivel a tervezés az előzetes mérlegelések alapjátttörténik.

Ez a múltban is Így volt, mégis Szólnunk kell a változásokról. amelyek remélhetően hosszabb távon is észlelhető eredményekhez fognak vezetni. Napjainkban az üzemek gazdasági színvonala, a termelés hatékonysága a vezetők és a dolgozók kezdeményezésétől, leleményességétől s nem utolsósorban teljesítményétől függően alakul. A gazdasági ösztönzés módszerei lehetővé teszik a helyesen értelmezett vállalati és Üzemi irányítás elmélyítését, megvalósítását.

A tervezési folyamat változásai főleg a gazdasági irányítási rendszer középső szintjén eredményeztek lényeges módosításokat. Az új szabályozók nem teszik lehetővé ugyanis a járási, illetve kerületi mezőgazdasági igazgatóságok dolgozóinak, hog^ a növénytermesztés, valamint az állattenyésztés terveinek összeállításakor (a gabonafélék és a vágóállatok kivételével) érvényesítsék „felsőbb“ jogaikat.

A jóváhagyott Intézkedések szerint a mezőgazdasági szervezetek a nyolcadik ötéves tervet a következő főbb szempontok alapján dolgozták ki:

— a beruházási lehetőségek, űz anyagi-műszaki bázis, ä pénzügyi helyzet, az állami alapba megszabott felvásárlandó mennyiségek ismeretében, a járási, illetve a kerületi mezS- gazdasági Igazgatóság javaslata alapján;

— a gazdasági ösztönzők alakulása ismeretében, valamint ■ felsőbb irányítás javaslati és meghatározásai alapján;

az előzetes partneri szerződések figyelembevételével, amelyek a mennyiségi és minőségi követelmények teljesítésének biztosítását szavatolják.

A fentiekből kitűnik, hogy nem formális változásokról, bürokratikus beavatkozásokról van szó, hanem olyanokról, emelyek meghatározzák az adásvételi és tervelőkészftési kapcsoí latok továbbfejlesztését. Korábban a mezőgazdasági üzemek számára az aprólékosan szétírt mutatók meghatározása neffl biztosította az önállóságot, s a felelősséget Is a Járási, llletvö kerületi irányítás szervei vállalták. Az új Intézkedések értelmében a felsőbb irányítási szerveknek csak a tervek megvalósításához nélkülözhetetlen feltételeket kell kialakítaniuk, liogf a mezőgazdasági üzemek adásvételi szerződésekből adódó kötelességeiket teljesíteni tudják. A leglényegesebb feltételek a következők: t .

— meghatározni az alapanyagforrások mennyiségét, amellyel az egyes üzemek képviselői számolhatnak;

— megszabni a pénzügyi kereteket, I fgy biztosítani а вв» knlözhetetlen anyagi eszközök ésszerű beruházását;

— kibővíteni az adásvételi kapcsolatokat, hogy azok szavatolják a felvásárlási, illetve feldolgozási ütemtervek maradéktalan teljesítését.

A jelenlegi adásvételi kapcsolatoknak, pontosabban e s*®** zédéseknek. minden tekintetben pótolniuk kell a korábbi, .■ mezőgazdasági igazgatóságok által megszabott, iránymutatókat»