Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-18 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1986. október ltiL 14 VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT „J^í Зина.дуеьтр&ел." Ti Csallóköz nevet viselő felbárl 'fHorný Bár) vadásztársaság, három község határát egyesíwtr, hazánk legdélibb részén — a gabőíkovói vízierőmű óta — 1088 hektáros vadászterületen gazdálkodik. Ebből 700 hektár a mezőgazdasági terület, 224 hektár a vízfelület, 164 hektár pedig az erdő. Es az öreg vadász? Bodö Ferenc a vadásztársaság elnöke így beszél a vidékről: „Nemük és koruk van a folyóknak, gondoltam gyermekkoromban, térdig állva a vén Duna zöld ki-Lukovi cs László öntésében; mögöttem Felbár, Súly fšulany), Bodak (Bodíky) fehér falaival, mennybeszúró jegenyéivela Duna például öregasszony, paraszt öregasszony. Vidékünkön a múltban a víz határozta meg az ember életét. Hol táplálója volt, hol meg felbőszült, zabolátlan ellensége, к vízben gazdag táj egyszerre kínált védelmet és élelmet. Biztos védelmet, és szűkös élelmet. Békés időkben a vadászat és a halászat adott kenyeret az itt élőknek, de mindkettőt fukarul mérte. „Halász, vadász, aranyász, üres zsebbe kotorász! Ha szegény is Olgán él, egész nap csak vizet mér.” így szedte rigmusba saját nyomorúságát az itteni nép. Mert évszázadok során gyakran átzúdult felette hol a víz, hol £ történelem áradata. 'A felszabadulási követően századokat változott itt az élet. Az egykori „vízimónárok“, vadászok, halászok-rákászfik unokát ma közép- vagy főiskolát végzett szakemberként kamatoztatják tudásukat. Az erdőktől elhódított szántókon, búzát, kukoricát, cukorrépát borzol a Dunáról mindig fújó szél. Ahol régen tocsogók tükrözték a nap sugarát, ott ma a járás mezőgazdasági üzemének gazdasági udvara nyújtózkodik. Szép ez a vízivilág. Es végre igazán a miénk.“ — Igazán a miénkl — veszi át a szót Nagy Tibor vadgazda és Lukovics László a vadásztársaság titkára, majd hozzáfűzi. — Furcsa szerzet az emberi Szívesebben elhiszi a jót, mégha valótlan is, mint a kellemetlen tényeket, lliszi önmagáról, hogy tevékenysége, cselekedete csak jót eredményezhet. Tudományos-műszaki forradalmat csinált, megváltoztatta környezetét. Alaposan! Végül eljött az ideje annak is, hogy a sok jó és pozitívum mellett tudomásul kell vennie azokat a kellemetlen hatásokat, amelyek a tudományos-műszaki haladás során és az élővilág tudatos, illetve tudatlan megváltoztatásának eredményeként egyre sűrűbben jelentkeznek. Szükség kínálta divattá vált a vad- és a környezetvédelemről beszélni. Kell erről beszélni, mert a technika és az ember okozta károsítások egyre nagyobb problémákat vetnek fel, szakemberek és kutatók keresik a megoldásokat. Az élővilág egyensúlyának a felborítása, a környezet fokozatos romlása, a levegő és a vizek szennyeződése az ember létkérdésévé kezd válni. Mindez — legalábbis a mi vadásztársaságunkban — érvényes a vadgazdálkodásra is. Vadásztársaságunk tagjai ma már környezetet óvnak, vadföldeket létesítenek, szaporítják, etetik a vadat, szaporítják a vadállományt. Erre elsősorban azért van szükség, mert az iparszerü mezőgazdaság nem képes — még a legnagyobb jóakarat mellett sem — alkalmazkodni vadállományunk létéhez, igényéhez, éppen ezért a vadgazdálkodásnak kell megkeresnie a vadeltartás lehetőségeit. A felbári vadásztáraság cselekvőn és következetesen halad egy megkezdett úton, s a, haladás lépteinek tempóját napjainkban a szükségszerűség diktálja. „A Duna gyermekei“ szerint ugyanis a mezei nyúl törzsállománya az utóbbi öt évben 408-ról 170; a fácán törzsállománya — annak ellenére, hogy évente 200—400 fácáncsibét engedtek ki — 360-ról 180; a fogoly törzsállománya pedig 750 darabról 110-re csökkent. Az erdei nagyvadaknál szerencsére sokkal kedvezőbb a helyzet. Az őz és a szarvas törzsállománya megfelel a tervezettnek, a vaddisznóállományt — 1976-ban jelent meg először a vadászterületen — viszont intenzív vadászattal igyekszenek apasztani. Nagy Tibor A trófeák minőségéből kiindulva, sajnos, a nagyvadaknál sem lehetnek elégedettek. Az utolsó öt évben csak két olyan szarvast ejtettek el, melyek trófeáinak pontértéke megfelelt a bronzéremnek. Ugyanez vonatkozik az őzre is. Az utolsó öt évben 34 őz került terítékre, de ebből csak egynek a trófeája érte el az aranyéremhez szükséges 138,80 C1C pontértéket. A gyenge eredmények fő okozatát elsősorban a különböző élősködők okozta megbetegedésekkel, a szaporodásbiológia gyenge genettkat értékével, s nem utolsósorban a nagy migrációval magyarázzák. Az utóbbi öt évben 15 vaddisznó került kilövésre, de egyetlen trófea sem érte el az éremhez szükséges pontértéket. Ennek okát elsősorban abban látják, hogy a vadgazdálkodás szempontjából a vaddisznó a vadászterület inkább megtűrt, mint intenziven és tervszerűen kezelt nagyvada, mely a környezetváltozásokra kedvezően reagálva nem mindig kívánatos állatfajként terjedt el a vadászterületen. A felsorakoztatott nem éppen hízelgő, s az apró- és a nagyvadaknál egyaránt jelentkező problémák vetüleiében a felbárl vadásztársaság vezetősége — tanulmányként is felérő — 1995-ig terjedő fejlesztési tervet dolgozott ki, melyből s a vadállomány számszerű alakulásából felismerhetők bizonyos tendenciák, kirajzolódnak azok a területek ahol a fejlesztési célkitűzések megvalósítása érdekében hatékonyabb intézkedések szükségesek. Ennek értelmében a felbári vadászok teljes felelősséggel tudatosítják azt, hogy a vadgazdálkodás mint gazdasági folyamat, mai méreteiben és formájában nem önálló ágazat, nem saját készleteit kihasználó tevékenység, hanem szorosan kapcsolódik a mező- és erdőgazdálkodáshoz — sőt a vízerőmű építése folytán a vízgazdálkodáshoz is —, s a vadállomány nagyságának és faji összetételének szoros összhangban kell lennie a termőhely tényezőivel, vadeltartó-képességével. A helyi egységes földműves-szövetkezettel kialakult jó kapcsolat és gyümölcsöző együttműködés fenntartásával továbbra is előtérben marad a vadtakarmányozás szükségessége. Az állandó jellegű 45 etetőbe — jeltöltésük a vadásztársaság egy-egy tagjára van bízva — a téli időszakban 3,8 tonna szemes takarmányt; 3,7 tonna lédűs takarmányt, 6,5 tonna szálastakarmányt, s különböző speciális takarmánykeverékeket helyeznek ki. A vadföldgazdálkbdás legfontosabb követelményeként a takarmánytermesztést felölték meg; elsősorban a művelhető vadlegelők létrehozása és karbantartása, másodsorban pedig az állandó termeszthető zöld-, szálas- és abraktakarmányok folyamatos előállítása szempontjából. A vadföldek kialakításánál elsősorban a nem erdősített, vagy erdősítésre nem alkalmas területeket hasznosítják, előtérbe helyezve a régi bőgő-, valamint vadváltöhelyeket. A kilövési tervet a tavaszi vad-' számláláson megállapított törzsállomány szerint készítik. Nagyvadnál — őz, szarvas — a trófeák minősége javításának érdekében előtérbe helyezik a szelekciós kilövést, vaddlsznó-Bodó Ferenc Tóth József felvételei nál pedig figyelembe veszik a vadászterület vadeltartó képességét. Különleges bánásmódban részesítik az apróvadállományt. Fogolynál minden erővel a jelenlegi törzsállomány fenntartására törekednek, a fácánnál pedig maximálisan hasznosítják az intenzív tenyésztés haladó módszereit adaptációs volierek. létesítésével. A mezei nyúlnál pedig — ha a jelenlegi viszonyok nem javulnak — törzsállomány bővítést eszközölnek. A Csallóköz nevet viselő vadásztársaság vezetése és tagsága — a fejlesztési tervből kiindulva — tisztában van azzal, hogy az elkövetkező időkben csak fegyelmezett munkával lehet megtartani, vagy javítani eddigi eredményeiket. Ennek megfelelően növelni akarják az aprövad mennyiségét, pótolni akarják a, csökkenő vadászterületen az eltűnt élőhelyeket, több és jobban gondozott vaálegetőkre, vadföldekre, s optimálisabb vadtakarmányozásra törekszenek. E táj értékes vadállománya ugyanis arra köteleit a „Duna gyermekeit“, hogy unokáik számára is megőrizzék közös szenvedélyük alanyát. Hiszen azt szeretnék, hogy ők is megismerhessék a vadászat élményét és a természet szépségét. CSIBA LÄSZLÖ HALÁSZAT HALÁSZAT HALÁSZAT HALÁSZAT ф HALÁSZAT HALÁSZAT HALÁSZAT HALÁSZAT HALÁSZAT Az Állami Halászat Ceské Bude- Jovice-i szakágazati vállalata tizenöt üzemének dolgozói a Haltenyésztési és Hidrobiológiái Kutatóintézet munkatársaival közösen a cseh országrészben több mint 41 ezer hektár nagyságú vízfelületen végzik a haltenyésztéssel kapcsolatos tennivalóikat A piaci igények kielégítése céljából folytatott haltenyésztés mellett a víziszárnyasok és a brojlercsirkék tenyésztésével is hozzájárulnak a belkereskedelmi üzlethálózat színvonalasabb ellátásához. További három üzemegység dolgozói biztosítják a halivadékok arányos elosztását, a baltakarmányok készítését, a vállalt rekultivációs munkálatok befejezését, valamint a beltenyésztéshez nélkülözhetetlen járnlékos szolgáltatások végzését. A Ceské Budéjovíce-i szakágazati vállalat dolgozói a Csehországi Horgászok Szövetségének képviselőivel is sikeresen együttműködnek. Hatlia'tós segítséget nyújtanak a horgászvizek halasítási programjának teljesítése során. A csehországi horgászok tudvalevőleg 28.5 ezer hektár nagyságú vízfelületről gondoskodnak. A dél-csehországiak az Állami Halászat stnpavai vállalatának dolgozóival is már évek óta gyümölcsözően együttműködnek. Az Állami Halászatban dolgozókra fez előttünk álló időszakban valóban igényes feladatok várnak. Mindez főleg abból adódik, hogy a mennyiségi, valamint a minőségi elvárásoknak bonyolult gazdasági körülmények között kell eleget tenni. Mit jelent ez konkrétan? Elsősorban azt, hogy központilag pontosan megszabták a tenyésztés során felhasználható haltakarmányok, műtrágyák és vegyszerek, valamint energiahordozók előirányzott mennyiségét. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az iszapodás következtében több tógazdaság esetében zsugorodott a haltenyésztésre alkalmas és Így arra felhasználható vízfelület. A Ceské Budéjovice-i szakágazati vállalat dolgozóinak évente átlagosan több mint 14 ezer tonna halat kell biztosítaniuk a piaci ellátás számára. Ezenkívül víziezárnyasokből és brojlercsirkékből az állami alapba Korszerű haltenyésztési módszerek 11,4 ezer tonnát irányoz elő a terv. A hazai szükségletek kielégítése mellett jelentős mennyiségű halat exportálnak a tőkés országokba. A hetedik ötéves tervidőszak valamennyi feladatának maradéktalanul eleget tettek, s ez szilárd alapot képez a CSKP XVII. kongresszusa határozataiból adúdó még igényesebb tennivalók megvalósításához. Amint azt a mögöttünk levő tervidőszak alapos elemzése is bizonyítja. az 1981—85-ös időszak az Állami Halászat fennállása óta a legsikeresebb fél évtizednek számit. A legnagyobb sikereket a halivadék-nevelés terén érték el a haltenyésztési szakemberek. A belterjesítési és ésszerűsítési programok következetes teljesítésének köszönhetően jelentősen megnőtt az állomány élősúly-gyarapodása. Figyelemre méltó, hogy ezen sikereket a haltakarmányok megszabott mennyiségének a szigorú betartásával érték el. Ennek bizonyítéka, hogy egy kilogramm élősúly-gyarapodáshoz átlagosan csak 1,85 kg haltakarmányt használtak fel. A népgazdasági érdekeknek megfelelően a víziszárnyasok és a baromfitenyésztés tekintetében is eleget tudtak tenni a mennyiségi és a minőségi követelményeknek egyaránt. A termelékenység növelése, a hatékonyság fokozása mellett sikerült csökkenteni a takarmányfelhasználást. Természetesen az exportfeladatnk maradéktalan teljesítése is szakszerű tevékenységet, az állat-egészségiigyj előírások kovetkezeles betartását, s megfelelő piaci kutatómunkát igényelt. A dolgozók jó hozzáállásának és tenyésztői szaktudásának köszönhetően, különösen a nem szocialista országokba irányuló kivitel terén sikerült az irányszámokat alaposan túlteljesíteni. Az elmúlt ötéves tervidőszakban a tőkés piacra szállítás előirányzott tervét közel hét százalékkal túlteljesítették a vállalat üzemeinek dolgozói. A számottevő külkereskedelmi sikerek mollett azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a piackutatási módszerek színvonalasabbá tételével, valamint a korszerű tenyésztési eljárások széles körű hasznosftásával más tőkés piacokra is be lehet törni, s ott sikeresen helytállni. A hazai belkereskedelmi hálózat ellátása mellett tehát az exportfeladatok teljesítésére is nagy gondot fordítanak a haltenyésztési szakemberek. Gazdasági szempontból nagyon kifizetődó. ha az édesvízi halakért cserébe tengeri halakat hozunk be jelentősebb menynyiségben. Fzt bizonyítja, hogy az évente külföldre szállítandó hozzávetőlegesem 1SD0 tonna édesvízi hal ellenében akár 2 ezer 800 tonna tengeri halat hozhatnánk be hazai hasznosítás céljából. Az ésszerű táplálkozás szempontjából sem mellékes, hogy mekkora menyiségű, s milyen minőségű halhúst tudunk a belkereskedelem segítségével a vásárlóknak fogyasztásra kínálni. A közelmúltban végzett kutatás eredményeinek ismeretében tudjuk, hogy étrendünkön ritkán szerepel a halhús, hiszen hazánkban egy lakos évente átlagosan mindössze öt kilogramm halhúst fogyaszt. Ez pedig a fejlett tőkés országokban kimutatott fogyasztási átlaghoz viszonyítva elenyésző mennyiség. A nyugat-európai országokban az évi átlagos fogyasztás egy lakosra számítva meghaladja a 15 kilogrammot. Hazánkban is szeretnénk ezen a téren számottevő javulást elérni, mivel az ésszerű táplálkozásban kulcsfontosságú szerepet kapnak a halkészítmények. Köztudomású, hogy a halhús könnyen emészthető, jelentős mennyiségű vitamint, valamint ásványi anyagot tartalmaz, s ezen a téren megelőzi a sertés- vagy akár a marhahúst. A közélelmezésben bevett szokások megváltoztatása nem kis erőfeszítést követel a tenyésztőktől, a feldolgozóktól, valamint a gasztroIllusztrációs felvétel (Fotó: CSTK] nómiai szakemberektől. Bővíteni kellene mindenekelőtt a hazai kínálatot,, s színesíteni, felfrissíteni az étrendet különböző halspecialitások beiktatásával. Remélhetőleg az ezen a téren hozott intézkedések meghozzák aa eredményt, s javulás áll be a közeljövőben. A jelenlegi és az elkövetkező időszakban az igényes feladatok maradéktalan teljesítése az Állami Halaszat szakembereit is alaposan próbára teszi. A munkakezdeményezés fokozásához hozzájárulnak a szocialista. valamint az ésszerűsítő brigádok tagjai is, akik példamutatón megvalósítják a rájuk háruló feladatokat. A 120 szocialista, valamint a 24 észszerfisítö brigád tagjai az elkövetkező időszakban is bizonyítani akarják, hogy a korábbi években elért kiváló eredményeik nem véletlenek. E sikerekre alapozva kezdték el teljesíteni a jelenlegi ötéves tervidőszak feladatait. Az idei első félév gazdasági eredményeit ismerve megállapíthatjuk, hogy az Állami Halászat táborának tagjai jól rajtoltak, s az ütemterv által megszabott feladatokat eddig maradéktalanul teljesítették. Értékelni szükséges, hogy a kötelezettségvállalások során nemcsak á mennyjségi, hanem a minőségi követelményeket is figyelembe vették az ágazat dolgozói. Ennek köszönhetően sikeres rajtott vett a halastavak iszaposodását megakadályozó program teljesítése, amely a belterjesítési folyamat részét képezi. A rendelkezésre álló anyagi és műszaki bázis maximális kihasználásával, a veszteségek csökkentésével szeretnék az Állami Halászat dolgozói tovább javítani gazdasági eredményeiket. Ezen a téren is meghatározó szerepet játszik a tudományos-műszaki ismeretek mielőbbi gyakorlati hasznosítása. amely jelentős mértékben meggyorsíthatja a belter|esítési folyamatot. A biotechnológiai módszerek széles körű alkalmazásával, valamint az új tenyésztési eljárások bevezetésével szeretnék teljesíteni Igényes feladataikat az Állami Halászat dolgozói, hogy a továbbiakban is hozzájáruljanak a hazai, illetve a külföldi piac színvonalasabb ellátásához. (Hospodárske noviny 1986/36)
