Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-18 / 42. szám
1986. október 18. SZABAD FÖLDMŰVES 'Csendesen szemerkélt az esd azon az enyhe szeptember végi estén Alsőtúron I Dolné Túrovce). Az autóból kiszállva egy kissé visszahóköltílnk. Az udvarban dühösen csaholt egy kutya. Az udvari lámpa félhomályából hirtelen középtermetű férfi tűnt elő. Korát nem tudtuk azonnal megállapítani. A kapuhoz jött, jó estét kfvánt. 9 jó estéti Ball Pál kosárfonót keressük — viszonoztuk a köszönést. Az utcai lámpa fénye ekkpr már megvilágította a tőlünk mintegy két méterre álló ember arcát; idősnek véltük. — Én lennék az. Ml járatban vannak? E kérdés feltevése közben a kosárköíő bizonyára arra gondolt, hogy újabb megrendelőkkel áll szemben. Amikor tudtára adtuk érkezésünk célját, kedvesen betessékelt. — Itt a szüret, tetszik látni, éppen borszürő kosarat készítek. Most ez a szezon járja ... Az évek múlását az arcán lévő mély ráncok bizonyították. De friss észjárásáról már első gondolatsorainak közlése után meggyőződhettünk. 9 Hány éves, Pali bácsi? i ' Bogoly János felvétele A TRAKTOROS DOLGA kellett a pénz? Nem szégyellem bevallani, hogy Magyarországról csempésztünk át italt meg cigarettát. Kétszer Is elfogtak. Az egyik alkalommal 77 napra becsuktak. Magyarországon olcsó volt a pálinka, nyolc korona, itt meg eladtuk harmincért. A front után állandó munkás lettem a parasztoknál. A feleségemnek volt ‘egy kis földje, a front előtt én is béreltem, fgy dolgozgattunk a családdal. Tudja, ahogy könnyebb volt az élet, úgy fordítottuk magunknak. — Néha-néha seprűket Is csinálok. Utoljára télen csináltam néhányat. 9 Es a kosarak hogy fogynak? — Azok bizony elfogynának, csak nem győzöm. Hát az egész környékről ide járnak, én nem is tudom, mit kívánnak már tőlem. Egyszer például egész nap itt volt egy férfi. Azt mondta, megvárja míg elkészül a kosár. Tényleg meg is várta. 9 Naponta hány kosarat csinál mostanában? — Borszűrő kosárból egyet. Bizony, elég ilyet megcsinálni egy nap alatt. Mert más dolgom is van otthon. • Vannak állatok? — Igen, állatok is vannak. Meg kell etetni a jószágot. Aztán itt hátul a kert végén az unokám épített, arra is vigyázni kell. No meg anyagot gyűjteni a kosárkötéshez. Az Ipoly-partról meg a Korpona partjáról. Arra vannak a fűzfák. Egyedül gyűjtöm a fűzfavesszőt. 9 Milyen a iá vessző? — A vörös fűzfa vesszeje. Meg az is fontos, hogy a bokor tövétől legyen. Meg kell különböztetni fehérvesszőt és zöidvesszöt. A fehérvesszőt úgy július húszadikától augusztus végéig lehet gyűjteni. A zöldvesszőt októbertói egészen tavaszig. A fehérvesszőt úgy készítem elő, hogy először is szétválasztom. Majd vfzbe áztatom, ezáltal olyan lesz, mint a gumi. Ez a tulajdonképpeni alapművelet. Nézze ezt a vesszőt, ha értene hozzá, megmondhatná, hogy Itt törés nincs sehol. Sem kívülről, sem belülről. Igaz, aki nem tud vele dolgozni, annak a jó vessző is eltörik. De azért előfordulhat az is, hogy belülről megrágja valamilyen féreg. Akkor bizony könnyen elpattan a vessző. • S a zöldoesszö? — A zöldvesszőt nem kell áztatni, azt inkább fonynyasztani szükséges. Jő, ha a napon megfonnyad. Ha rossz az idó, a vesszőt benn fonnyasztom. Ogy egy hónapon keresztül. 9 és melyik vesszővel főbb dolgozni? — Nekem mindegy. Csak egy valamire kell ügyelni. Nem lehet ész nélkül fonni. Mert a vessző ám huncut egv dolog. Tudni kell vele bánni. • Jó árzés. hogy ennyire megbecsülik a munkáját, ennyien felkeresik még mostanában is? / — Az én munkámat tényleg nagyon szeretik. Jó érzés, hogy évek múltán is emlékeznek rám. És minél öregebb vagyok, annál jobb érzés megbecsültnek lenni. 9 Hogy telnek a hétköznapok? — Ogy hat óra körül ébredek, az ágyban meghallgatom a híreket. Mert kíváncsi ember vagyok én ám. Reggeli után teát iszom egy kis pálinkával. Napközben meg egy kevés borocskát. Ipolyviski származású vagyok, ott van szőlőm. Minden évben megvan az.a 10—12 hektó bor. S a további teendők? Fonás, etetés, vesszőgyűjtés. • S a család? — Nekem három lányom van. Mindegyiknek 2—2 családja van, ez tehát hat unoka. Szintén hat a dédunokák száma. Az egyik lányom itt lakik velem a családdal, a másik Ipolyságon (Šahy), a harmadik meg Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). Tizenkét éve vagyok özvegy. Pontosan emlékszem a részletekre Is... Elmondjam? Hatvanhét éves volt a feleségem, mikoi meghalt, július utolsó vasárnapján lett rosszul. Kinn üldögélt a ház előtt lévő körtefa alatt. Mondtam neki maradj az udvaron, ott is van árnyék. Ö ki akart menni egy kicsit nézelődni. Egyszeresek kiabált: „Gyere, vezess be!“ Én mintegy tréfának vettem a dolgot. ’ „Hé kimentéi egyedül, gyere is be magad!“ — válaszoltam De a többi már végképp nem volt tréfa. „Gyere, vezess be, mert nem látok.“ Erős cukorbeteg^ volt, aztán agy. vérzést kapott. Bevittük még a kórházba, ott volt néhány napig, majd hazakerült. Otthon halt meg. Még mt is élhetne. 9 S a maga egészsége? — Az ételben nem szoktam válogatni. Komolyabbal tizenkét évvel ezelőtt voltam beteg. Sárgaságom volt De szerencsére átvészeltem. 9 16 erőt a további munkához, Pali bácsit SUSLA BÉLI (A szerző felvétele) — Nyolcvankettő leszek januárban. 9 Akkor mondhatjuk úgy is, hogy csak nyolcvanegy i— vetettem közbe mintegy- kedvcsinálásképpen. — Igen. Így is lehet mondani. Gyermekkoromtól fonok kosarakat. Pontosabban úgy 13—14 éves koromtól. Sok kosarat megcsináltam én már, kérem. Hiszen már tizenöt éves koromban az Oroszkai (Pohronský Ruskov) Cukorgyárnak kötöttem télen a kosarakat. 9 Abban az időben még mivel tetszett foglalkozni? — Nyáron a mezőgazdaságban dolgozgattam apámmal. Kapáltunk, arattunk, kaszáltunk, — napszámban, uradalmi földeken. Szeptemberben aztán elkezdtem csinálni a kosarakat, s ezt végeztem egészen tavaszig. Ha nagyon sürgős munka volt, még éjjel is kötöttem a kosarakat. Sok elfogyott ám. Most is elfogyna, csak már nem lehet csinálni. 9 Miért? — A kezek. Nagyon fájnak. Meg gyengék már. Keményen kell ám a kosarat kötni. Tizenöt éves koromig csak otthon kötöttem a kosarakat. Addig csak ügy látékból. De becsületesen megtanultam. Csak úgy. magamtól. Igaz, apám ts foglalkozott kosárkötéssel, de 6 sosem tudott olyan kosarat kötni, mint én. Nagyon szegények voltunk akkoriban. Kelendőek voltak a bevásárlókosarak. Sőt, még kerti bútorokat is csináltam én. Most erre már nem vállalkoznék. Anyagot sem lehet szerezni, meg nehéz munka ám a bútorkészítés. 9 Volt más <s, akt ezt a szakmát űzte? — Csak mellettem csinálták. Ogy is mondhatnám, hogy én voltam a mester, tulajdonképpen tizenhat éves koromtól. Pedig még inas sem voltam. Hogy mennyire szokás dolgozni. K-700-as. Ennél modernebb gép még jelenleg nincs a piacon, vagyis nekünk nincs. Ennek az én gépemnek légkondicionált fül* kéje van, műszerek „őrzik“ a szerkezetet, ha valami elromlik, azonnal észreveszem a műszerfalon. Milyen dolog ma traktorosnak lenni? Erre csak azt tudom mondani, hogy olyan, mint régen. Az vállalja, aki szereti és akinek érzéke van hozzá. Mert ebben a légkondicionált fülkében is úgy kell dolgozni, mintha lovat hajtanék. Ahogy akkor a gyeplőn érezni kellett, mit bír a 16 és mihez van kedve, úgy kell most tudni, hogy mire képes a gép, meddig szabad terhelni, mikor kell a szerszámokhoz nyúlni. Az én feleségem megszokta, hogy korán reggel elmegyek otthonról és késő este megyek csak haza, és azt Is, hogy szombaton és vasárnap, de még ünnepnapokon is dolgozni kell. Én a két váltásnak nem vagyok híve, inkább nyújtott műszakban dolgozom, mert így saját magam felelek a rám bízott gépért. A traktor valóban nyúzza az embert, de az én gyomrom nem ment tönkre, egészséges vagyok ma ts. Hogy a Tőketerebesi (TrebiSovI Járásban a legjobb teljesítményt érem el, arra csak azt tudom mondani, hogy dolgozni kell. Naponta tárcsázásból 50—60 hektár a teljesítményem. Örömmel dolgozom, mert tudom, hogy a szövetkezetben ügy anyagilag, mint erkölcsileg megbecsülnek. 1957-től vagyok párttag. Bizonyára az elismerést a mindennapi munkámnak köszönhetem. A rám bízott pártfeladatokat igyekszem mindig becsületesen teljesíteni, és talán ezért is vagyok tagja az ideiglenes pártcsoportnak, ahol szintén példát kell mutatnom. Már többször részesültem elismerésben, hogy példás dolgozó vagyok, azt a munkámmal vívtam ki. Csak keveset alszom. Rengeteget éjszakáztam én, kérem. A DT-54-esen előfordult, hogy a dűlő végén ébredtem fel úgy, hogy nem tudtam melyik sarkán vagyok a táblának. Ott meg lehetett csinálni, mert az a lánctalpas nem ugrott ki a barázdából. De a K-700-son figyelni kell. Bizony úgy vagyok, hogy alszom két-három órát, aztán csak forgolódom. Hiába vagyok ágyban, álmomban Is hallom a gép döngicsélő zúgását... ILLÉS BERTALAN AKTÍV hozzáállással Az Alsópéteri (Dolný Peter) Egységes Földműves szövetkezetben már jó néhány hete végzik az őszi betakarítási munkákat, s ezzel egy Időben történik a magágy előkészítése, valamint a gabonafélék és takarmánykeverékek vetése is. A szövetkezet vezetősége az őszi munkák sikeres és időbeni elvégzése érdekében ütemtervet dolgozott ki. Ennek alapján az őszi Időszakban 830 hektár magágyat kell jó minőségben és agrotechnikai határidőben előkészíteni a 770 hektár őszi búza, valamint a 60 hektár takarmánykeverék elvetéséhez. Ezeket a munkákat október 25-ig tervezik elvégezni, 3 vetőgép alkalmazásával. Jól haladnak a munkákkal, bár nehezítő körülmény a hosszan tartó szárazság. Már Javában folyik a cukorrépa szedése ts. Ezzel egy időben történik a 492 hektárnyi kiterjedésű szemes kukorica betakarítása is. A szövetkezet őszi feladatai közé tartozik a 94 hektáros szőlőterület szüretelése, a 6 hektár alma és 4 hektár körte termésének ‘betakarítása ts. A szőlőtermés előreláthatólag a tervezett mennyiség 80 százalékát adja, viszont almából tőbblettermés mutatkozik. A szövetkezet minden percet kihasznál arra, hogy a dér és a kisebb fagyok beállta előtt a termés raktározása, valamint elszállítása biztosítva legyen. Ennek érdekében a szövetkezet vezetősége idénymunkát is szervez az iskolák, a szövetkezet nyugdíjasai, valamint a falu lakosai köréből. A korábbi évek jól bevált gyakorlatát folytatva szerződést kötöttek a komáromi (Komárno) gimnáziumokkal, valamint más Iskolákkal is az őszi munkák Idejére. A falu lakossága az őszi munkacsúcs idején főleg az „almaszüretből“ veszi ki részét. Egy-egy szombati társadalmi munka alkalmával 70—180 mázsa alma leszedése van biztosítva. Az idő sürget, az Időjárás szeszélye ktszámíthatatlan. Ezért valóban szükség van minden dolgos kézre, minden perc ésszerű kihasználására, hogy az 1986-os gazdasági év értékelésekor az alsópéteriek jó eredményekről adhassanak számot. HAVRAN ERZSÉBET Gondolatok a szőlőhegyen ősz van. A költő szavaival élve: „...itt van újra...“ Minden szépségével és varázsával. Beköszöntött, hogy jelezze: Itt a betakarítási időszak, itt a mérlegelések hetei-hőnapjai. A kenyérnekvaló nem várta meg az utolsó érlelő napsugarakat. De a gyümölcsösök és a zöldségeskertek türelmesen kivártak. Éppúgy, mint a napsugarakban úszó szőlőhegyek is. Mostanában a lejtők vidám asszonykacajjal telítettek. És így igazi az ősz. Az egész évi munka gyümölcsének örül az ember. Még akkor is, ha a termés kissé szerényebb. Munka közben a szüretelő asszonyok ts megjegyzik-közbevettk: bizony a nyolcvanhármas terméshez nem nagyon lehet hasonlítani az Ideit. Éppen ezért fürkészöbbek a tekintetek. Hiszen minden szemre vigyázni kell. A kosarak a megszokottnál lassabban telnek. Izgul a traktorista. Szívesen szállítaná a szőlőt a feldolgozás színhelyére. Örüljön, hogy ilyen tdőnk van még október eleién is, jegyzi meg egy Idősebb néni. S közben talán abban reménykedik, hogy a következő év termése jobb lesz. De azért eszébe jut az idei tavasz is. Mennyivel biztatóbb volt akkor a helyzet. És lám, ez van most. Ha azok a tavalyi fránya fagyok nem lettek volna... Hej, mennyire megdézsmálták a szőlőhegyeket is... Aggódva vidámak a szüretelők4 örülnek az életnek, örülnek a tér* mészet ajándékainak. A napfénynek és a szőlő fürtöknek egyaránt. És örülnek az ősznek. A közelgő telet pedig annak reményében várják, hogy a természet Íratlan törvényei szerint ismét az életadó tavasznak kell győzedelmeskednie. S persze, az ember a tavalyinál könnyebb tavaszgyőzelemben bízik. (suslaj] — öreg még nem vagyok, a négy- : venhetedik évemet taposom, de azért el tudom magának mondani, milyen borzasztó volt az a régi traktorosélet. Ha kíváncsi rá. Én ugyanis már harminc éve csinálom. Kendy Istvánnak hívnak. Szentesi (Plešany) születésű vagyok, ott nőttem fel. Az alapiskola elvégzése után csak úgy beállítottunk a szövetkezet elnökéhez, aki azt mondta, maradjatok itt gyerekek, kerül nektek is munka. Én a magtárban kaptam munkát: lapátolás, zsákolás meg hasonló. A magtár végében volt a daráló, és azt egy traktor hajtotta meg. Mindig lestem a traktorost, hogy indít, hogy áll rá a darálóra, hogy megy el onnan. Egyszer, mikor egyedül voltam, megpróbáltam én is, de az öreg traktoros észrevette — és rettentően leszidott. Tavasszal pedig egyszeresük megkérdezte, szeretnék-e traktoros lenni. Hát már hogyne szerettem volna. A gépállomáson tanultam ki a traktorvezetés tudományát. Sose felejtem el az első gépemet. Oj S-30-as masina volt. Szántottam, tárcsáztam, vetettem. Irgalmatlanul rázott. Ma már meg se lehet azt érteni, milyen nagy előrelépés volt az nekem. Később aztán új idők jöttek. Pár év múlva megkaptuk a DT-tlpusú gépeket, ezek lánctalpasok voltak. Valóságos csodája volt a technikának! Aztán jöttek a K-25-ösök és a Zetorok. Ekkor már úgy éreztük, hogy a technikai forradalom századában élünk. Az ötvenes évek második felében megkaptuk a Super Zetorokat. Az akkori veinök azt mondta: „fiaim, ezek a gépek a mezőgazdaság királynői“. Közben, persze, változtak a körülmények. Megnősültem, Zéténybe (Zatin) kerültem vőnek. A mai napig traktorosként dolgozom. Három gyermekünk van, egy fiú és két lány. Valamenyien a szövetkezetben dolgoznak. István fiunkhól szintén trnkto, ros lett. Azóta persze, felépítkeztünk — és férjhez adtuk Anna lányunkat. Szóval ilyenek voltak azok a régi Idők. És most? Nem tudtam lemondani a traktoroséletről. Naponta 12— 16 órát dolgozom. Modern gazdaság ám már ez a bolyi (Bot), ahová tartozom. Az én traktorom Is olyan, amilyennel ma ň kosárfonó becsülete
