Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-11 / 41. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1986.í I 6 MELÓDIA ’86 Két év után ismét megtudhatták, hkik akarták, s akiket érdekel: a csehszlovákiai magyar könnyűzenének is van önálló fóruma. Röviden csak úgy nevezik: Melódia, s a Csemadok KB központi rendezvényeinek egyike. Pontos, szabatos neve: a csehszlovákiai magyar amatőr táncdalénekesek, zenekarok és zeneszerzők központi versenye, s mint már utaltunk rá. kétévenként kerül megrendezésre. Az idén az ötödik évfolyama nyűzenei alkotóműhelyünk legújabb produktumait, s aki amennyire ezekre négy-öt nap múltén vissza tud emlékezni. Kezdjük tehát időrendben, az együttesek versenyével, amelynek színhelye. mint már mondottuk, a szép, korszerű somoriat-művelődést ház volt. Elsőként a kolárovői Cassandra triő Néz rám az ég című hard-rock-szerzeményének nehézfém-akkordjai dübörögtek tel; a szám szerzője az Olfih Erika zajlott, amelybe 60 együttes és több mint százhúsz előadó kapcsolódott be; az országos döntő szeptember 19-én és 20-án volt. Somorján (Samorfn), illetve Bratislavában. Az elsőként említett színhelyen az együttesek versenyének döntőjére került sor, amelyben a hat legjobbnak ítélt „csapatot“ látbatta-hallbatta a közönség; Bratislavában, a rádió ú| épületének koncerttermében pedig a szólisták mutatkoztak be. Illetve a szerzőt verseny legjobb dalai kerültek bemutatásra. Ennyit előzetesként azok kedvéért, akik netán most találkoztak először a nagybetűs Melódiával. vagv éppen csak a neve ismerős számukra valahonnan; azok pedig, akiknek bárhol, bármikor, bármilyen szinten és minőségben már volt valami közük hozzá, amúgy is átugrották ezt a néhány sort, A logika szabályai szerint most okvetlen fel kell tenni egy fennkölt kérdést: Milyen is volt a Melódia '86? S ha magát a kérdést formailag meg is lehetne kerülni, a választ semmiképpen. mivelhogy magát az írás témáját hivatott képezni. Az újságíró azonban ebben az esetben meglehetősen nehéz helyzetben van. mivel két este során, mintegy futószalagon hallgatott meg húszegynéhány dalt, előadót és szerzőt, abban a műfajban, amelyben az alkotásokat távolról sem a maradandóság jellemzi, s amelyben az érték általában fordítva arányos az első hallásra alkotott vélemény milyenségével. Beszámolóm első része — a tények Ismertetésén túl — tehát valószínűleg kissé szubjektív lesz, mint az olyan hallgatóé, akinek fülébe előszór préselték be kétszer kétezer watt hangerővel hazai köny-Bencsfk Lfvia együttes dobosa, Leczkési Péter. Elhangzása után a bírálóbizottság olyan kombinációban emelte magasra az egytől tizes pontszámig terjedő szavazólapokat, hogy azok összege végül is a harmadik díjat eredményezte a rokonszenves gutái csapatnak. Tegyük hozzá: megérdemelten, hiszen a trió önmagában is igényes formáció, amelyben minden tagnak kulcsszerep jut; a Cassandra előtt ezt már egy bizonyos Cream, Taste, vagy ELP nevű csoport Is bebizonyította, hogy Jiml Hendrixékről ne is beszéljünk. Lágvabb hangzású. szélesebb ívű dal következett ezután, a címe: Simulj hozzám — is ezt a harmóniát sugallja. Akik „elkövették“: a brattslavai Pigmeus együttes tagjai, akik félelmetes hangzású nevük ellenére szép, lírai rockzenével lepték meg a hallgatóságot. Balia Igor éneke olykor ugyan nem volt mentes a negédes allűröktől, de hogy ezeket igazi átéléssé tudja lényegítenj, azt bebizonyította a verseny utáni „úrázásnál“. Erre pedig azért volt szükség, mert szerzeményét a zsűri második díjjal jutalmazta, s így másodszor, oldottabban is eljátszhattál a maguk és a hallgatóság örömére. A zsérei (Zirany) Rolba együttes tagjai Hazárdjáték című közös szerzeményüket muzsikálták el; ha néhány sajnálatos, önhibájukon kívüli műszaki problémát leszámítunk is, akkor is csak azt mondhatjuk: nem adtak többet, mint mondjuk a Bilboard slágerlistájának negyvenkettedik helyezettje, akinek ugyan szintén van helye a slágerdömping percenként leáldozó-felvirradó napja alatt, de a legjobbakkal nincs esélye felvenni a versenyt. A banális szöveg esetükben csak súlyosbító körülményként jöhetett számításba. Akik viszont utánuk következtek, azokra már az első taktusok, de legkésőbb az első szerzemény után oda kellett figyelni. A bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Makett együttesnek ugyanis az a kiváltság jutott, hogy két számukat Is az országos döntő színvonalára méltónak találta a zsűri. A Ha gazdag lennél és a Miénk a világ című nótákról van szó, amelyeket a Balogh Kálmán vezényelte együttes proti módon, helyenként virtuóz egyéni teljesítményekkel fűszerezve adott elő. Egyszeri meghallgatásuk után Is bízvást elmondható: a legtöbb „menő“ együttes nagylemezén is szép számmal találhatnánk ezeknél kifejezettebben gyengébb dolgokat, amelyeket csak a profi stúdiómunka, a hangmérnökök tucatjai és a huszonnégy sávos keverőpult segítettek ország-világ elé Némi kárpótlás a Makett tagjainak: 1986-ban hivatalosan is a legjobb csehszlovákiai magyar rockegyüttesnek találtattak, ami az együttesek kategóriájának első díjában nyert méltó kifejezést. Olyasmi következett ezután, ami tulajdonképpen nem ts illett igazán wat. tpk és decibelek agresszív közegébe. Sőt, azt is meg merem kockáztatni: a Melódia '86 rockversenyébe sem. Körülbelül annyira nem, mintha annak idején egy mércével próbálták volna mérni Simont és Garfunkelt a Led Zeppelinnel, vagy közelebbi példával élve a Tolcsvay-ftvéreket az Omega együttessel. Mivel azonban nekünk csak ez az egy könnyűzenei fórumunk van, itt voltunk kénytelenek elbírálni két szelíd hangú, akusztikus gitárokat pengető, erősítőket csak a rendezvény jellegénél fogva használó fiú énekét, akiknek kitűnően megválasztott nevéhez — Mikrofolk — sokkal jobban illett volna a mégoly idegen „duó“, mint a nyilván elfogadtatást, népszerűséget célzó „együttes“ sző. A pinci (Pinciná) Kelemen Gábor és Varga Lórántról van szó, akik számára ugyan kétségkívül megtiszteltetés,, hogy bekerültek a Melódia '86 országos döntőjébe, de meggyőződésem, hogy ők ma-Nagy Lea guk is egy szűkös pinceklubban, esetleg tábortűz mellett, hallgatóikkal testközelben érzik magukat > jobban, mint Dynacord erősítőkkel körülbástyázva, reflektorfény-pásztázta színpadon. Hogy dijat nem nyertek, az ezek után talán nem Is meglepő; hallgatni viszont még itt, másfajta zenére hangoltan Is jó volt őket. S hogy milyen volt ezek után az együttesek kategóriájában utolsóként Makett {A szerző felvételei) Pigmeus fellépő ágcsernőj (Čierna nad Tisou) Reflex együttes? Nevükhöz illően: az elhangzottak egyfajta reflexiója, beleértve a műszaki problémák és a konferansziés bakik okozta felemás érzéseket ts. így persze háromszorosan is hátrányos volt számukra az utolsó fellépő szerepe, de elvégre: utolsónak is lennie kell valakinek .,. Csakhogy minden összegezésre 'Igyekvő véleményformálás szükségszerűen nagyban függ attól a bizonyos végén csattanó ostortól, amit, őket hallgatva, nagyjából Így szövegezhetnénk: Körülbelül ilyen az eredeti csehszlovákiai magyar rockzene, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről. Többé-kevésbé felismerhető eredetű reflexiók, kinyomozható uránérzések egyéni képességekkel modulált egyvelege, amelyből, a kiugrásra való igazi lehetőség reménye nélkül ítt-ott elővillan egyegy kétségtelen tehetség: zeneszerző, énekes, vagy „csak“ egy figyelemre méltó technikájú gitáros... Akik számára a Melódia nem háziverseny, még kevésbé díjkiosztást ünnepség kéne hogy legyen, hanem vízválasztó, ugródeszka, rajtkő, hogy ne ragadjanak meg a falusi mulatságok szintjén, ahol éjfél után már bármilyen hangszeren tüzes csárdást vagy édesbús hallgatót követel a pénzéért a szilaj magyar. Persze nem rögtön nagylemezt követelek én e fiúk számára. sőt még kicsit se; van azonban nekünk magyar nyelvű rádióadásunk, benne sok-sok zenével, amelynek a legnagyobb része, mondjuk meg 6- szlntén, fakó, színtelen hangtapéta. E z t nem lehetne a hazai magyar rockzene legjobbnak ítélt produktumaival pótolni, vagy legalább színesíteni? Minek akkor a verseny, a díj, az oklevél, ha boldog birtokosaik mehetnek vissza a próbatermükbe, ha ugyan egyáltalán van, s ha addig nem esnek szét, két év után újra elmuzsikálhatnak egy számot négy zsűritag meg százötven-kétszáz hallgató előtt?... No de ne morfondírozzunk, mert azt későbbre ígértük; folytassuk Inkább az előadók versenyével. Kilenc énekesből és egy duóbői állt a mezőny, s a nemeket Illetően nem Is volt olyan nagy a „nőuralom“, amekkorára sokan — köztük jómagam — ts számítottunk. A pelsőct ÍPlešivec) Máté Adrienn nyitotta a sort, a Neoton família Nyár van című dalával. Varga Róbert Fülekről a tőle telhető legjobb tudással Igyekezett" elénekelni a Hull az elsárgult levél című, ezernyi érzelmi és hangszínárnyalatot igénylő dalt; igyekezete a zsűri szerint kevés volt a dobogós helyezéshez. A táncdaléneklés műfajában egyre ritkább a duó. ezért örömmel üdvözöltük a šafárikovót Kurali Ágnest és Csutor Gabriellát, akik a Csingi llngi című. aranyos kis bolondságot énekelték el. Salnos, nem használták ki eléggé sem maga a dal, sem a duó-formáció nyújtotta lehetőségeket, így a végső megmérettetésnél ők ts könnyűnek találtattak az érmes helyek valamelyikére. A kővetkező versenyző, Virág Sándor Gáláméról (Galantaj jött, s mint utóbb kiderült, semmi oka nem volt arra a megilletődöttségre, amellyel a Kergesd el a felhőt a házamról című szép, lírai dalt énekelte: a harmadik díjat eredményezte számára. Az est egyik legszebb élményével ajándékozott meg bennünket ezután a bratfslavai Nagy Lea: Katona Klári Helló című, gyönyörű — és rendkívül nehézl — dalét mély átéléssel, tökéletes énektechnikával adta elő, amihez kellemes, meleg hangja csak adalék volt. Kár, hogy a zsűri — feltehetően néhány korábbi halványabb teljesítményre emlékezve — ezt nem így hallotta, s így a rokonszenves bratlslavai előadó 1s lemaradt a dobogóról ... Talán lobban figyelembe kellett volna venni hogy a közönség azt hallja, ami tft elhangzik. Hogy a sportból vegyünk példát: reményfu-' tamból bekerültek is nyertek már, olimpiai bajnokságot.,. De folytassuk a sort, mégpedig a* felsőpéll (Horný Piai) Kucsa András-, sál. A közelmúlt egyik elsöprő magyarországi sikerét, az Európát énekelte. Nem akarjuk lebecsülni telje-, sítményét, hiszen kétségtelenül jó* hanganyaggal rendelkezik — ezt később, a szerzői versenyben méltányolta is a zsűri —, de tény, hogy ezt a laza szövetű, közel oktávny pontos, könnyed szökelléseket igény lő dalt valóban talán csak a Varg Miki tudja igazán jól elénekelni. A utána következő füleki Kökény Beátáról talán annyit mondjuk, hogy az Emlékül írtál egy dalt nekem című számmal „felvitt“ egy színfoltot e Melódia '86 palettájára; vitathatatla nul több elismerést érdemel vlszor a dernői (Drnava) Koleszár Istvá; aki a Szerelem első vérig című Dem jén Rózsi-slágert énekelte, saját zoi gorakísérettel, s főleg fergetege közönségsikerrel. Az előadók versi nyének utolsó fellépője a Melódegyik „törzsvendége“, Bencsík Lív volt Baracskáról (Bardofiovo), snef köszönhetően újraízlelhettük a Nyvan című Neoton-mestermű míndk szépségét. S mivel az eddig elmtk dottakban első helyezettről még net esett szó, talán nem mondunk s újat azzal, hogy az előadók kate riájának győztesét éppen Bencsík a, via személyében üdvözölhettük ez az estén. Hátravolt még a szerzői verse; amelynek során öt eredeti szer:* t mény hangzott el, két kivétellel a eddig említett énekesek előadását), Az egyik kivétel Szolcsán József vi aki »A hang« című, kissé édeskés táját énekelte el; ha díjat nem nyert, tény, hogy hallottunk nj rosszabbat is. Gazsi Sándor és Rn,«j nyák Arpád »Csak a csend zen című száma következett ezután, rae szerintem a szerzői verseny légért kesebb produkciója volt, s Kuc{ András hangjához is remekül illet Persze, akadt ettől eltérő vélemén is, például a zsűrié, amely „csak“ harmadik díjra találta méltónak szőbanforgó alkotást. Koleszár 1st" következett, aki ezúttal nem zor rázott, hanem a „hagyományos don“ adta elő Jakab Zoltán és nár István Éljen, mi életet ad Г szerzeményét; a második díjat ar le vele a szerzőknek és persze, s, magának. Aztán újra egy régi „Me diás“, az eddig még nem hallott Oil Erika lépett a pódiumra, Gordo László és Mázik István Nézz ráv című dalával, majd Virág Sándt énekelte el a Gazsi—Ruszinyák szer zőpáros Emlék című nótáját. Ge dós László és Mázik István, valami Oláh Erika nevét szintén említett! már. de most ki kell egészítene^ azzal, hogy a „trió“ másodikként bt mutatott Veled lenni szüntelen mű dala megnyerte a szerzői v. senyt. S ezzel, ha jól számolom, r den olyat elmondtam a Melódia ról, amit kötelességszerűen el ke ' mondanom; talán még annyival-*— tozom kiegészíteni, hogy az előad- Botos Jenő FORNAX nevű együ kísérte, kiegészítve a fesztivál ь fonikus tánczenekarával, s hogy* bírálóbizottság Miskovics László, bratislavai Oj Színpad magánéneke nek vezetése alatt végezte nem ml dig hálás feladatát, a következő ős szetételben: Szarka Viktor (az Opt hanglemezkiadó vállalat szerkeszti fe). Matus János (a Szlovák Népművészeti Együttes karnagya), Konštantín Hudec fa Slovkoncert osztályvezetője) és Kriían Marlen (a Csehszlovák Rádió Magvar Nvelvű Adásának zenei szerkesztője). A verseny kapcsán szerzett benyomások — vagyis a beígért ..morfondírozás“ — pedig, helyszűke okán majd legközelebb, w Vass Gyula
