Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-11 / 41. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES í98B. október íí* АУ a jó ötlet - fogadott „termék“ Vadkerti János és Vendel László többnyire a nehézgépeken eszközük újításaikat __ szavait ís tollhegyre „tűztem“, mivel — a kedves olvasó bizonyára már sejti — ő is újító. Ö néhány olyan ötlettel „lépett" már elő, melyek szlovákiai méretekben is jelentősek: — Hogy a növénytermesztők se maradjanak ki az újítók „listájáról“, megemlíteném, hogy Rácz mérnökkel, a gazdaság speciális agronómusával együtt egy kiépített műtrágyaadagoló állomást terveztünk. Korábban a re­pülőgép „kosarába" lapáttal, egész­ségre ártalmas körülmények között hányták a dolgozók a műtrágyát, a növényvédő szert. Mi ezt a munkafo­lyamatot annak érdekében gépesítet­tük, hogy óvjuk az embert az egész­ségi károsodástól, hogy ez a tevé­kenység gyorsabb és veszteségmen­tes legyen... Marian Lyko mérnöknek — az em­lített mellett' — több újítása ís volt, melyet a paradicsombetakarító gép­soron eszközölt. Például a paradt­­csommosó gépet homokkiválasztó be­rendezéssel látta el, amely víz és al­katrész-takarékosságot eredménye­zett. Mivel Lyko elvtárs az említett funkciója mellett a gazdaságban el­látja az újítási előadó posztját is, ar­ra kértem meg, hogy röviden jelle­mezze a gazdaság újítómozgalmának eredményeit, tevékenységét, esetleges gondjait. — A bevezetőben talán említenék egy-két számadatot: míg 1978-ban például kilenc újítást nyúptott be a gazdaság, addig 1982-ben már hu­szonkettőt, a következő években — átlagban — harmincat. A fejlődés persze nem éppen csak a számokban mérhető a leginkább, hanem abban, hogy a szövetkezetben tekintélyt nyert a korszerűségre, az újra való törekvés; a gondolkodó szakemberek mind erkölcsileg, mind anyagilag elő­nyöket élveztek. Az évek folyamán jó gyakorlattá vált az újítások azon­nali „felfogása", regisztrálása. El­kezdte munkáját a hattagú újítási bi­zottság, amely azóta is folyamatos munkát végez. A periodikus ülések mellett abban az esetben is találkoz­nak a komisszió tagjai, amikor sür­gős döntésekről van szó — egy-egy újítás minél hamarábbi elbírálása, felterjesztése érdekében. Kis Ferenc műhelyvezető (balról) és Marian Lyko mérnök, újítási előadó már számos gépesítési problémát megoldott О Gondok, problémák bizonyára szövetkezetükben is akadnak az úji­­tómozgalom területén. — Köreinkben sok-sok bossznnko­­dást váltott már ki az, hogy minden szerv „veri az asztalt" annak érde­kében, hogy egy szövetkezet minél több újítást nyújtson be. Am azzal már kevesen törődnek, hogy az ösz­­szegyűjtött újításokat színvonalasan terjesszék, minden járásba eljuttas­sák. Az illetékesek arra sem képesek, hogy legalább évente egyszer kiad­nák a legfrissebb újításokat tartal­mazó katalógusokat, melyeket leg­alább a járáson átböngészhetnének a „kíváncsi" szakemberek. Másik gon­dunk — az újítások jutalmazása. Bár ezzel kapcsolatban történtek már ja­vulások, véleményem szerint még mindig nem tudjuk — külső és belső „hatások“ következtében — úgy ju­talmazni az újítókat, ahogyan megér­demelnék. A MŰHELY LELKE — AZ GJÍTÖ Kiss Ferenc műhelyvezetővel szin­tén Nyitrán, a mezőgazdasági újító­­mozgalom rendszeres évi kiértékelő gyűlésén találkoztam először. Kis elv­társ úgyszólván rendszeresen jelenik meg itt, mivel vagy a saját újításáért, vagy a kollektíva kiváló szereplé­séért — veszi át az oklevelet, JutaH mat. Legutóbb a gazdaság műhelyé­ben, az őszi javítási munkálatok „kellős közepén" találkoztam vele: — 45 tagú munkacsoportunk kiváló szakemberekből tevődik össze, akik sok jó ötlettel segítették már mecha­­nizációs részlegünket folyamatos te­vékenységében. A kényszer sokszor „szül" kiváló újításokat. Ugyanis ha egy-egy alkatrészt nem tudunk be­szerezni. a fiúk — mindig tudnak se­gíteni. ötleteik között akadnak olya­nok is, melyek nagyszerűségükkel széles körű felhasználást érdemelnek ki. Rozsnyó Ferenc és Recska Lajos újítókra egy Cherszonyec-200-as beta* rítógép mellett találtam rá, amikor éppen egy megoldandó problémáról tanakodtak. Az említett gépjavítók —> akik már 20 éve a gazdaság javító­műhelyének az alkalmazottjai — ak­tívan bekapcsolódnak az újltómozga­­lomba. Az említett gépen a legutóbb több újítást is eszközöltek. Például olyan munkafolyamatok elvégzéséra is átépítették a berendezést, melyek­re az eredeti mivoltában képtelen volt. A gépen szerkezeti változtatáso­kat is végeztek, például szecskázni is „megtanították" a gépet. Ezenkívül a két újító korábban számos — szlo­vákiai méretekben is hasznosított —1 újításokat eszközölt. Vendel László gépjavító — aki 1964-től alkalmazottja a gazdaságnak — szintén a legjobb újítók közé tar­tozik. Társával, Vadkerti Jánossal a’ nehézgépek javításán munkálkodnak, így újításaik ezekhez a berendezé­sekhez fűződnek. Például a Kirovec traktorok papírfiltereit — egy ötlet nyomán — olajfilterekre cserélték fel. Másik újítás: korábban a Major traktorok tengerkapcsolóját csak úgy lehetett megjavítani, ha szétszedték a motort. Az „újítókettős“ ötlete nyomán kívülről is meg lehet oldani a dolgot. Hosszan tartó munka he­lyett — fél óra leforgása alatt. Minden téren támogatni kell azo­kat az embereket, akik az új, a fej­lődés szószólói. A fentiek pedig hadd szolgáljanak ízelítőül — és biztatá­sul. Záhradszky Mihály esztergályos állandóan újít... KALITA’ GABOR SZFSZ кГ^Ш?1ВЙ1 Előtérben a szociális m A Szövetkezeti Földművesek Szö­vetsége Szlovákiai Bizottságának 7. ülésén a főbeszámolót előterjesztő Cyril Moravčík, az SZFSZ Szlovákiai Bizottságának elnöke részletesen ele­mezte a szövetkezeti dolgozókról va­ló komplex gondoskodás jó néhány kérdését. Az elhangzottak alapján le­szögezhető, hogy a 7. ötéves tervidő­szak folyamán az egységes földmű­ves-szövetkezetekben végképp nem szorították háttérbe a szóban forgó probléma összetevőit. A fentiekben leírtak igazolására hadd szolgáljunk néhány adattal — s viszonyítsunk. Mégpedig a 7. ötéves tervidőszak el­ső ás utolsó évét vegyünk hasonlítás! alapul. Az előző ötéves tervidőszak első esztendejének vonatkozásában egyik szlovákiai kerületben sem rendelkez­tek az efsz-ek saját üzemi rendelő­vel. A tervidőszak végén a Nyugat­szlovákiai kerületben 9, a Közép-szlo­vákiai kerületben 2, a Kelet-szlová­kiai kerületben pedig 10 szövetkezet­nek volt saját üzemi rendelője. A munkahelyi ártalmakból származó megbetegedések alakulásáról szólva Moravčík elvtárs leszögezte, hogy nem éppen kedvezően alakult a hely­zet. Csak a Közép szlovákiai kerület viszonylatában szólhatunk csökkenés­ről — 1981-ben 56, míg 1985-ben 47 —, a másik két kerületben, sajnos, a szám növekvő tendenciát mutat: 25- -ről 35-re a Nyugat-szlovákiai kerü­letben, illetve 11-ről 13-ra a Kelet­­-szlovákiai kerületben. A munkahe­lyen előforduló halálos kimenelelű balesetekről a kővetkező adatokat könyvelték el: Nyugat-szlovákiai ke­rület: 13—11. Közcp-szlovákiai kerü­let: 12—13, Kelet-szlovákiai kerület: 18—9. Érdekesen alakult a gyógyfürdői kezelésben részesülők aránya. Min­denképpen szükséges megjegyezni, hogy egyik szlovákiai kerület szövet­kezeti dolgozói sem élnek a lehető­séggel teljes mértékben a beutalók egy bizonyos része sosem talál gaz­dára. Például 1981-ben a Nyngat­­-szlovákiai kerületben a beutalók 96,5 százalékát utalták át a szövetkezeti dolgozókra, a 7. ötéves tervidőszak utolsó évében már csak az összes beutaló 93,3 százaléka kelt el. Szlo­vákiai viszonylatban e téren 91,1 szá­zalékról 88,4 százalékra való csök­kenésről adhatunk számot. Az 1985-ös évben a következő járások éltek a legnagyobb mértékben a kínálkozó lehetőséggel: Bratislava-vidék (Brati­­slava-vidiek), Nyitra (Nitra), Duna­­szerdahely (Dunajská Streda), Považ­ská Bystrica, Prievidza, Bardejov* Hnmnnné. Kimondottan érdektelen­ségről a Trenčíni, a Banská Bystri­ca-1 a Martini és a Prešovi járás vi­szonylatában beszélhetünk. A szociális gondoskodás részletezé­se folyamán szó volt az üzemi étkez­tetésről is. E téren az alapot szolgáló két időpont között nagy előrelépésről győződhetünk meg. Saját üzemi ét­kezdében 1981-ben a Nyugat-szlová­kiai kerület szövetkezeteiben az ál­landó munkaviszonyban lévő dolgo­zóknak a 14,3 százaléka étkezett, míg 1985-ben ez az arány elérte a 31,5 százalékot. A további két kerületben is jelentős mértékű a növekedési arány: Közép-szlovákiai kerület — 13,8—30,7, Kelet-szlovákiai kerület —-13-28. Az SZFSZ Szlovákiai Bizottsága és járási bizottságai 1985-ben szlovákiai viszonylatban 21 ezer 192 szövetke­zeti dolgozó számára biztosítottak hazai és külföldi üdülés! lehetőséget. S viszonyításképpen nézzük az 1981- -es adatot: 15 ezer 277 szövetkezeti dolgozó üdült idehaza és külföldön. (sb) ívéle étá figyelem tevékenységü­ket, s ahányszor csak valamilyen for­mában — hír, személyes találkozás — a gazdaság üjíiómozgalma jött szóba, mindig „felírtam" nemlétező „Jegyzet­­füzetembe“ azt, hogy közelebbről Is meglsmerkedek majd az efsz ötlet­embereivel. Persze, ezeket — mint általában — hiába kerestem volna csak a Javítóműhelyben. Az 6 ese­tükben a gazdaság irodaépületét sem kerülhettem el. Hogy miért nem, ki­derül az alábbiakból. adójával, de korábbi gyakori találko­zásaink alkalmával — amikor a járás mezőgazdasági üzemeinek újítómoz­galmáról esett szó — rendszerint megemlítette: az Udvardi Efsz-ben nagy tekintélynek örvend az újító­mozgalom. Mivel a gazdaság egymás után háromszor nyerte el az elsősé­get a járási üjítémozgalom versenyé­ben, a vörös zászlót valóban büszkén viselhetik. OjlTÖK — Ä VEZETŐSÉG SORAIBAN MIKÉNT VÉLEKEDNEK RÖLUíí A JMI-N Ä’ „kép“ teljességének érdekében először Is az Érsekújvárt (Nové Zám­ky) Járási Mezőgazdasági Igazgató­ság gépesítést osztályának vezetőjé­nél, Ondrej Guman mérnöknél jár­tam, akitől megtudtam: — Tudja -r kezdte a főgépesítő —, ä jókat „túldlcsérni" hálátlan dolog, mégis néhány mondatban összefoglal­nám azokat a fő tényezőket, melyek elöremozdítói. úgy­mond „rúgói“, až Auróra nevet vise­lő efsz újítómoz­galmának. Mivel a gépesítés területén több évtizede dol­gozom, Így felelős­séggel mondhatom azt, hogy — újítá­sok minden szö­vetkezetben van­nak. Persze, ezek „felfogása“, ter­jesztése csakis a­­zokban a szövet­kezetekben lehet­séges probléma­mentesen, ahol a felső vezetés ezt — mind erkölcsi­leg, mind anyagi­lag — támogatja. Nézzük csak az el­nöki posztot: ha az efsz „feje“ nem gépész is egy ki­csit, nem értékelt az újat, a haladót, ott rendszerint a fögépesítő és az újítási előadó sem igyekszik a maxi­mumot nyújtani az újítások „szekeré­nek" a tolása közben, mivel az elnök — munkájuk milyenségének „főcen­zora“ — nem veszi figyelembe ebbéli tevékenységüket. Tehát ezek az em­berek csak ott „mutatnak", ahol érté­kelik munkájukat. A másik dolog: ha az újítási előadó nincs ott az új szü­letésének bölcsőjénél, csak a „papír­­fronton" dolgozik, tehát nem jár a szakemberek közé, sok ilyen munka­helyen az igazi ötlet nincs az újítás szintjére emelve. Ugyanis a napi kö­telességek, az újabb és újabb felada­tok elterelik a gépesítő figyelmét, így az eleve feladja azt, hogy „papír­munkába“ fogjon. Igazáért, újításá­nak létéért füvel-fával csatába száll­jon. Az említett „lélektani" tényezők az Udvardi Efsz esetében pozitív ké­pet mutatnak: az elnök, Danis Ferenc mérnök maga is újító, sőt, találmá­nya is van már. ö jó technikai érzék­kel veszi észre az értékeset, a hasz­nálható újítást. Maga az újítási elő­adó sem rest összegyűjteni az újítási javaslatokat, azokat továbbítani. Való igaz, hogy neki hobbija az újítómoz­galom, hiszen ő sem csak a szervező szerepét vállalja, maga is ötletember. A harmadik tényező: a gépesítés ve­zetői, a gépjavítók sorra kiváló szak­emberek, akiknek nem kell a szom­szédba menniük akkor, amikor meg­oldásra váró feladatokkal állnak szemben. Habár ottjértamkor — távolléte miatt — nem sikerült beszélnem Vindiš mérnökkel, a jmi újítási elő­rAz újságíró már megszokta, hogy ha mezégazdaságl újítókkal, feltalá­lókkal akar beszélni, rendszerint a gépesítési részlegen leli riportala­nyait. Udvardi látogatásom idején ez — másként történt. Egy újítási okmányon az ötlet kivi­telezőinek nevei mellett ez állt: ál­lattenyésztési főágazatvezető. Hogy Ivanyics László milyen újítással is kí­vánta munkarészlege tevékenységét elősegíteni, miként is néz a fejlődés-Rozsnyé Ferenc és Recska Lajos újítók re, az újra, hadd szóljon erről ő ma­ga: — Az az állattenyésztési szakem­ber, aki minden berendezést elfogad úgy, ahogyan azt „odateszik a lába elé", szerintem nem teljesíti jól mun­kahelyi kötelességeit, ugyanis mi tud­juk azt, mire is van szükségünk, ml tudunk változtatni a félresikerült se­gédeszközökön. A legutóbb egy szo­pás elleni orrgyűrűt eszközöltem, a­­melyről még sokat nem mondhatok, az újítás — realizálás alatt áll. De ezt az ötletemet azért említettem, mert számításaink szerint nem keve­sebb, mint 500—-600 ezer korona ér­tékű társadalmi haszonnal jár majd. Mráz Alajos mérnök, a gazdaság gépesítési főágazatvezetője szintén nagy támogatója az újítómozgalom­nak. Ő nagy harcosa a tematikus fel­adatok megoldásának, aki ötleteivel is hozzájárul az új, korszerű terjesz­téséhez. Az irodaépületében sétálgatva — a gépesítőktől odébb néhány ajtóval — az elnöki Iroda is „fogadja" az újítók után kutató toliforgatót. Danis Fe­renc mérnök több jó ötlettel is meg­ajándékozta már a mezőgazdaságot, melyek közül hadd említsek meg kettőt: 1982-ben a mezőgazdasági szakemberek körében nagy sikert arattak a mobil kazlazó rámák, me­lyek meggyorsítják a szalmabetakarí­tást s magát a kazlazást. A másik újítás: egy gyárilag készített mor­zsolóberendezés átalakítása, mely öt­let szabadalommá lett nyilvánítva. AHOL EGYETLEN ÚJÍTÄS SEM VESZIK EL A munka- és tűzvédelmi technikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom