Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-04 / 40. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. október i. 'Amikor évekkel ezelőtt több alkalommal is megáll* tunk a faluban, s a szövetkezet irodájában elbeszélgettünk a gazdaság vezetőivel, mindig .gyanúsűak“ véltük a következőket: „a mi szövetkezetünk rossz termelési körülmények között gazdálkodik, eredményeink éppen ezért — gyengébbek ..Olyasféle „kibeszélést“ éreztünk e szavak mögött, afféle „paravánt“, amely mögé — számonkéréskor — el lehet rejtőzni. Ugyanis Felsőszemeréd (Horné Semerovce), Szalaínya (Slatina) és Egeg (Hokovce) vidéke a felületes szemlélődő számára lágydombú vidéknek tűnik, amolyan festő vásznára kívánkozó tájnak. Azonban legutóbbi látogatásunk alkalmával — amikor bejártuk a mezőket, a szőlődombokat — győződhettünk meg arról, hogy a termelési körülmények bizony nem éppen rózsásak. A napraforgót arató kombájnok olyan meredek domboldalról gyűjtötték be a tormást, hogy a külső szemlélódőnek szinte a lélegzete is elállt. De elmentünk olyan 200 hektáros szántóterület mellett is, mely korábban értéktelen kövecses, „savanyú“ legelő volt, ma — hatmillió koronás befektetéssel — gabonát termő terület. A határszemle előtt a felsőszemerédi szövetkezet elnökével, Szabó István agrármérnökkel és a gazdaság alelnökével, Milan Hlinka agrármérnökkel a gazdasag eredményeiről beszélgettünk. LÉPNI — ELŐRE... A Felsőszemerédi Efsz 1573-ban egyesült az aránylag gyengén és nehéz körülmények között gazdálkodó szalatnyal és egegi szövetkezettel. Habár földrajzilag jelentős területet foglal magába a három község, a gazdaság mezőgazdasági területe mindössze 2 ezer hektárt tesz ki. A szalatnyai körzetben található szántót HMT-9-es kategóriába sorolták, a felsőszemerédit és az egegit — a gazdaság szakembereinek véleménye szerint helytelenül — a HMT-3-as és 4-es kategóriába. Az utóbb említett földeken bizony 15 fokos emelkedők is akadnak szép számban, s erdőségek árnyékolnák területet. Ennek ellenére az 1979-ben választott új vezetőség elhatározta, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobb termelési eredményeket kívánják elérni — színvonalas szakvezetéssel, okos gazdálkodással. A szövetkezet növénytermesztési részlegének tevékenységét az alelnök, Milan Hlinka jellemezte: — Gazdaságunkban a fő hangsúlyt a gabonatermesztésre fordítjuk — 860 hektáron. Sajnos, egyelőre még nem rendelkezünk öntözőberendezésekkel, így az időjárási körülmény erősen befolyásolja az említett ágazat eredményeit. Tavaly szemesekből 5 tonnás hektáronkénti átlaghozamot értünk el, ez idén már csak 4,22 tonnát egy hektárról — annak ellenére, hogy mind a fajtaválasztásra, mind az agrotechnikai előírások betartására nagy gondot fordítottunk. Takarmányt összesen 502 hektáron termesztünk. Habár tavaly kiváló eredményeket értünk el, az idén már komoly problémák elé kell nézni. A szárazságok arra kényszerítettek, hogy „Uiszántsunk“ bizonyos lucernával bevetett területeket. Mivel a tervezettnél kevesebb lesz a zöldanyagból. Így a nem hagyományos takarmányt tartalmazó — kukoricaszár és répaszelet keveréke stb. — anyagokat is felhasználjuk majd etetésre. Hasonló volt a helyzet az őszi repcével, ahol 150 hektárból 80-at szintén ki kellett szántani. Ezen az áldatlan állapoton úgy kívánunk segíteni, hogy végre kiépíthetjük az öntözőberendezésünket, sajnos, bő vízforrás hiányában mindössze 300 hektáros területet öntözhetünk majd, de ez is jelentősen hozzájárul a jövőben a jobb eredmények eléréséhez. Sajnos, nem olyan területen „fekszünk“, ahol ki lehetne építeni a vezetékes öntözőberendezést. Az állattenyésztés „derékhadát“ az 1400 darab szarvasmarha képezi. A 3 ezer 200 literes évi fejési átlagot tekintve a tehénállomány szerkezetének változtatásával hamarosan javulásra számítanak. A hízómarhák napi súlygyarapodása 65,3 dekagramm. A gazdaság a legelők kihasználása érdekében juhtenyésztéssel is foglalkozik. Az 500 darabot számláló állomány rendszerint szép jövedelmet hoz a gazdaságnak. Az elnök, Szabó István szólt az állattenyésztésben felmerülő gondokról. — Habár kiváló szakemberek „vezetik“ az állattenyésztést, mégis kádergondokkal küszködünk. Az állatgondozók soraiból sok olyan ember hiányzik, aki érti szakmáját, aki becsületesen él és dolgozik. Sajnos, nincs módunkban Ilyenekkel helyettesíteni a nemtörődöm, iszákos embereket, hiszen ezek a falvak olyan helyeken terülnek el, ahol — főleg a nők számára — nagyon sok a munkalehetőség: a gyúgyi (Dudince) fürelhelyezhetjük itt a hibamegelőző műszereket is. A diagnosztikai állomások már a jövet szolgálják majd, hiszen korszerű gépparkot e berendezés nélkül nem lehet elképzelni. # Amint arról értesültem, korábban olyan melléküzemági termelésbe fogtak, amely közvetlenül a mezőgazdaságot szolgálja. — Annak idején kimondottan rossz volt a helyzet az akkumulátorellátást illetően. Traktorok, nehézgépek álltak emiatt. Akkor határoztuk el, hogy akkumulátorok felújításával foglalkozó melléküzemágat létesítünk. Rentábilissá vált ez az üzemrészleg, termelési tervünket túlteljesítettük. E-dőváros, az Ipolysági (Šahy) Pieta nemzeti vállalat, s az ipari üzemek sok munkaerőt vonnak el a szövetkezettől. Mi ennek tudatában vagyunk, éppen ezért igyekszünk maximálisan gondoskodni dolgozóinkról, az új beruházások keretén belül minden telepünkön szociális épületeket létesítettünk, tagjaink 30 százaléka üzemi konyhán étkezik. Emellett nagy gondot fordítunk a szövetkezeti tagok üdültetésére, gyógykezelésére. Q Aki a szövetkezet udvarára lép, rögvest tapasztalhatja, hogy a gazdaság jól kiépített mechanizációs központtal rendelkezik. — Régi tapasztalat az, hogy ilyen hegyes-dombos vidéken, mint a miénk, csakis kiváló mechanizáció birtokában lehet jól gazdálkodni. Ebben az évben már elmondhatjuk, hogy a gépparkot mind szerkezetében, mind minőségében sikerült jól kiépíteni. Korszerű szerelőcsarnokunk van, ahol nagyjavításokat is végezhetünk. Ez a műhely komoly esztergagépekkel, mozgódaruval és más korszerű felszereléssel „rendelkezik“. A javítógárda kiváló szakemberekből tevődik össze. Már a diagnosztikai berendezések elhelyezésére szolgáló helyiségek is készen vannak, így hamarosan Az akkumulátorokat javító műhely a gazdaságnak olyan melléküzemága, amely teljes mértékben a mezőgazdaságot szolgálja Fotó: Kalita (2), Susla (2) zenkívül kútfúrásokat is végzünk állattelepek, lakóépületek mellett stb. Ez a szolgáltatásunk igen keresett, jelzi ezt az is, hogy tervünket 14 százalékkal túlteljesítettük. A melléküzemági termelés tulajdonképpen jó szolgálatot tesz a mezőgazdasági termelés anyagi feltételeinek megteremtése érdekében. A HATÄRBAN DOLGOZOK IGYEKEZETE Miután az egységes földműves-szövetkezet elnöke felvázolta a gazdálkodás néhány mozzanatát, az időszerű őszi munkák menete került szóba. Persze, mintegy bevezetőképpen újfent beszédtéma lett az aratás — de csupán egy mondat erejéig: — Az őszi mezőgazdasági tevékenység a legbonyolultabb, a legtöbb erőt és kitartást igénybe vevő. Az aratás már úgyszólván nem jelent problémát. Hiszen 8—10 nap alatt vége az egész munkafolyamatnak. Az őszi munkák viszont hetekig eltartanak — hangzik a szövetkezeti elnök szájából a kissé szokatlannak tűnő véleménynyilvánítás. Határszemlére indulván Milan Hlinka agrármérnök, az efsz alelnöke, a szőlészeti részleg vezetője ekképpen elegyedik szóba: Milan Hlinka alelnök (balról) és Szabó István, a Szövetkezet elnöke Szabó Vilmos kombájnossal beszélgettek arról, milyen is a napraforgú-betakarítás menete — Hetvenhéttől dolgozom a felső- tekintésére invitál. Az idén a Felső' szemerédi szövetkezetben. Tavaly a fagyok nálunk is óriási károkat okoztak. S természetesen ennek következményeit az idei szüretkor is tapasztaljuk. A 23 hektáron termesztett szőlőnk bizony nem ígér valami jó termést. Tavasszal mindenképpen biztatóbbak voltak a kilátások. De ugyebár a szőlőnek többek között vízre is szüksége van. És az idén mi sem bővelkedtünk csapadékban. A szőlészet vezetőjétől a továbbiakban megtudtuk, hogy elsősorban a Rizlingszilváni és a Rajnai rizling vált be. Hogy miért? Hát mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy ezek a szőlőfajták a legjobb fagyállók közé tartoznak. Amikor a hektárhozamokra terelődött a szó, az alelnök arcán bizony egy kissé sem oldódott fel a szigor. — Ha meglesz a 4 tonna egy hektárról, kimondottan elégedettek lehetünk. Ez tényleg lehangoló. De hát jobb eredményekről nem tudok beszámolni. Egyébként szeptember 8-án kezdtük a szőlőszüretelést. Naponta 10—12 asszonyunk szorgoskodik, de a jövő héten már mintegy 60 diák fog segédkezni az Ipolysági Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnáziumból. Ük ez ideig a paradicsomot takarítotátk be — közmegelégedésre. Reméljük, munkájukkor a szőlőben is elégedettek leszünk. A szüretelők kis csoportja vidáman cseveg. Az asszonyok közül Tóth Ilonát szólítjuk meg: # Mióta tetszik itt dolgozni a szövetkezetben? — Már 1952-től. Hát az idei termés valóban szerénynek mondható. Hol van ez a 1983-as év termésétől? Akkor ám teltek a vödrök. Úgyszólván alig győzték elszállítani. A tavalyi fagyok „eredménye“ most tükröződik igazán vissza. Ballagunk tovább a szőlősorok között. A fent említettek igazáról csak ekkor győződünk meg teljes mértékben. Számos szőlőtő kifagyva, sok esetben négy-öt is hiányzik egymás mellől. Snirer Erzsébet 1967-től tagja a felsőszemerédi szövetkezetnek. — Kár, hogy nem jöttek el a paradicsomszüretre. Higgye el, rengeteg paradicsomot leszedtünk. Amikor normáztunk, hát fejenként négy-öt mázsát is összegyűjtöttünk egy nap alatt. Mi egyébként a mezei csoportba vagyunk beosztva. # A préselést is szereti? — erőltetem a szüretelés témáját. — Én jómagam inkább szüretelek. A mustot szeretem, a bort viszont kevésbé. Inkább megiszom a tejet. Naponta néha két litert is. Akkor tudok igazán jól dolgozni. A szövetkezet elnöke a továbbiak folyamán egy napraforgótábla megszemerédl Efsz-ben mintegy 71) hektáron termesztettek napraforgót. A távolban három kombájn takarítja be a termést. A nyeregben Lőrincz László, Gruzman Gusztáv és Szabó Vilmos. Közülük az utóbbival váltunk néhány szót. # Hogy haladnak a munkával? — Nem panaszkodom. Naponta mintegy 20 hektárrról takarítjuk be a termést. A napraforgó az idén viszonylag jól sikerült. ^ # Ahogy elnézem önt, ez lehet az első aratása ... — Igen. Én még tulajdonképpen újonc vagyok. Csak márciusban kerültem a szövetkezetbe. Ebből kifolyólag a napraforgót tehát első ízben takarítom be. Szó, ami szó, a meredek lejtők sok esetben próbára tesznek embert és gépet egyaránt. De ezek már az utolsó hektárok. Ma tulajdonképpen végzünk a napraforgóval. Az őszi búza vetését szeptember 18-án kezdték. Kísérőinkkel ezt a munkafolyamatot is megtekintettük. Többek között megtudtuk, hogy az idei őszön mintegy 500 hektáron vetnek búzát. A napraforgótábla képe úgyszólván ismétlődött: a két traktorosnak — Bartos Andrásnak és Július Brzának — úgyszintén keményen meg kellett küzdeniük a meredek lejtőkkel. . A mezőgazdasági dolgozó számára mindenképpen igényes, a szemnek azonban csodálatos látványt nyújtó természeti környezetből hirtelen á javítóműhely közepébe „csöppentünk“. Csend és nyugalom honolt a gépkarbantartók háza táján. Nem is csoda, hiszen a szó szoros értelmében üres műhelyre bukkantunk. A speciális adapterekkel felszerelt gabonakom-, bájnok a napraforgóban nyelték á tányérokat, és a többi gép is zajjal telítette a határt. S bizony, a gépja* vítóknak is alaposan helyt kellett állniuk az őszi munkákat illetően. Mert ugyebár akadtak olyan táblák, amelyeket háromszor is be kellett járni rögtörővei meg nehéz boronával, hogy a vetőmag jól elkészített magágyba kerüljön. — Látják, valóban mindent megteszünk a jövő évi termés szakszerű megalapozása érdekében — vallja el* gondolkodva a szövetkezet elnöke. — Fersze, jól tudjuk, hogy ez még nem minden. Az idei év erre a „legjobb“ bizonyíték. Búcsúzásképpen még egyszer körbepillantunk a meredek lejtőkön. S még egyszer tudatosítjuk, mily igényes feltételek közepette kell gazdálkodniuk a felsőszemerédieknek. KALITA GABOR SUSLA BÉLA Szüret — az efsz szőlődombján A gazdaság dolgozói — kihasználva a jó időt nagy erűkkel végzik a vetési munkálatokat
